Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-03 / 260. szám

MEGYEI FILMBEMUTATÓK ^Szovjet filmek Életképek a banyák mélyéről Beszélgetés Igor Laekovicával Az alvégen húzza meg magát özvegy Bíróné< szegényes portája. Itt még a sókupa is üres, aligha akad bármi elra­gadni való. Vagy még­f Bújj a padlásra, \ \/á lyányom, mert ■' meg nem őrződ magady \ ó A szovjet filmek hagyomá­nyos magyarországi ünnepi seregszemléjét az: idén. novem­ber 4-től rendezik meg. A nézők csaknem két héten ke­resztül ízlésük és érdeklődé­sük szerint válogathatnak a Szovjetunió különböző film­stúdióiban készült újabb és korábbi alkotásokból. A salgótarjáni és a balas­sagyarmati premierfilmszin- házak közönsége a szovjet fil­mek fesztiváljának két újdon­ságával ismerkedhet meg: Andrej Mihajlov-Koncsalovsz- kij Szerelmesek románca cí­mű fesztiválnagydíjias művé­vel és Leonyid Ga.jdaj film- vigjátékával, a Nősülni tudni kell-lel. Mihajlov-Koncsalovszkij rendező többek között ezt nyilatkozta a Karlovy Vary- tan kitüntetett filmjéről: „A szerelemről készítettünk fil­met. Ez a szó nagyon sok mindent foglal magába. Az az ember, aki szeret, hőstettekre képes és aljasságra képtelen. A szerelem megváltoztatja az. életet. A világ átváltozik. Ezt a világot mi a szerelmesek szemével akartuk bemutatni”. Az elkészült mű két, egymás­tól objektív okok miatt elsza­kadó fiatal szerelmét, életük „átrendeződését” meséli el ritkán látható költői és tiszta ábrázolásban. A szovjet fia­talok körében páratlan vissz­hangja volt. A Szovjetszluj Eknan, a Moszkvában megje­lenő filmhetilap heteken át nem győzte publikálni a kö­zönség szenvedélyes leveleit, amelyek a film mindkét hő­sének magatartását kommen­tálták. „Tánya és Szergej, a két főszereplő példáján, úgy tűnik, egy egész generáció ta­nulja az etikát, s vitázva ala­kítja felfogását az emberi kapcsolatok normáiról” — ír­ta egy évvel ezelőtt a Ma­gyar Hírlap Moszkvában járt kritikusra. A főszerepet ebben a filmben feltűnt, nagyszerű művészek, Jevgenij Kingyí- nov és Jelena Korenyeva ala­kítják. , Leonvid Gajdaj nevét a Hialló, itt Iván cár! című Bul- gakov-filmadaptáció kapcsán nagyon sokan megjegyezték nálunk is. A rendezőnek ki­tűnő érzéke van a humorhoz, a szatírához. Űj műve, a Nő­sülni tudni kell című bohózat is ezt bizonyítja. Zoscsenko három prózai írását dolgozna fel egy vidám csokorba köt­ve. Ennek középpontjában is. mint a Szerelmesek román­cában, az emberi kapcsolatok állnak, csak a szerelem, a házastársi viszony egészen más oldaláról mutatkozik meg. L, Az új műsorhét még két TI VÁLJA Jelenet a Vlagyimir Szaveljev filmből, a Fehér Csuklyából. rendezte történelmi kaland­szovjet filmmel ismertet meg. A Fehér Csuklya látványos, egzotikus történelmi kaland­film, a romantika kedvelőinek minden bizonnyal sok kelle­mes percet szerez. Címszerep­lője, Fehér Csuklya valóságos figura: Abháaia nemzeti nő­sét. Hadzsarat Kjahbát , ne­vezték így, aki ilyen színű csuklyával díszített köpenyben járt. A történet 1905-ben ját­szódik, amikor az oroszorszá­gi forradalom hatására a nemzetiségeknél is megmoz­dultak az elnyomott tömegek. A főszerepet Tornász Kokosz- kir alakítja. Vlagyimir Dovgany Ne fél­jetek a szerelemtől! című munkája a közéleti, vezető ál­lású, tehát nyilvánosság előtt élő ember magánéletének problémáit veti fel; ugyan­akkor választ keres arra is, hogyan egyeztethető össze a népgazdasági érdek egy kol­lektíva, egy gyár érdekeivel, lehetőségeivel. Olyan kérdé­sek ezek. amelyek elsősorban a hasonló problémákkal küz­dő vezetőket és munkáskol- lektívákat érdekelhetik, de az általános emberi tartalom tu­lajdonképpen mindenkihez szól. A hét műsorát A békesség kora című olasz és az UdülóK című francia film egészíti ki. Az első az öregkor problé­máit, elmagányosodásának kérdéseit boncolgatja, a má­sik egy párizsi család vidéki vakációjának mulatságos tör­ténetét meséli el, Fabio Car­pi, illetve Michel Gérard rendezésében. Mai tévéajánlatunk 20 00: VIDÄM KÍSÉRTET.. Noel Coward vígjátéka a Vígszínház előadásában Charles Condomine regényíró és második felesége, Ruth, vendégeket várnak; majd a spiritiszta szeánszon meg­jelenik nekik Charles első fe­lesége, Elvira- de csak volt férje látja. — Ruth másnap ittassággal vádolja férjét, furcsa viselkedése miatt, a nagy családi veszekedés vé­gén azonban meggyőződik arról, hogy férje mégsem hazudott- A hús-vér és a kí­sértetfeleség közt a helyzet egyre feszültebbé válik. Ruth arra gyanakszik- hogy Elvira merényletre készül a férje ellen, ám egy súlyos baleset­nek éppen Ruth lesz a?, áldo­zata. — A megismételt sze­ánsz sem szabadítja meg Chariest Elvirától, sőt Ruth is csatlakozik az első vidám kísértethee. Végül Charles nak a szobalány révén sike­rül megszabadulnia múltjá­tól. Főszereplők: Somogyvári Rudolf^ Bánkt Zsuzsa, Rutt- kad Éva. A közelmúltban a bányász kulturális hetek rendezvényso­rozatában találkoztunk. kiállí­tásával. Salgótarjániban, majd Nagybáionyhan csodálták meg a látogatók a fiatal csehszlo­vák festő munkáit, al kotásait. Legtöbb képén a bányák vilá­gával, az ott folyó termelő­munkával ismerteti meg az érdeklődőket. A képek láttán azoknak is közelinek, ismerősnek vará­zsolja a föld ailatti munkák mozzanatait, akik sohaseip jár­tak a szénfalnál. „Tanácsko­zás”, „Szomjazó”, „Anyagszál­lítás”, „A kombájraos es segí­tője”. Mind-mind olyan mű­vek, amelyek a bányák mélyé­ből a valóságos életképeket, mozzanatokat hozzáki ember­közelségbe. Minél torább nézi az ember a festményeket, an­nál több érdekességet fedez fel ezekben a képzőművészeti al­kotásokban. Nézzünk csak az »alkotások mügéi Kit is takar ,az eddig elkészült több mint i'ÜO fest­mény, rézkarc, metszet. A 32 éves csehszlovák festőit akkor sikerült megismerni, amikor éppen visszaállításra készen állt a gazdag küldeménnyeL — Hol, kitől tanulta a fes­tészetet? — Fiatal diákkoromban kezdtem a rajzolgatást, ecset forgatást. Édesapám, majd Selmecbányán a bányaipari szakközépiskolában a nagybá­tyám érlelték bennem a kép­zőművészet iránti szeretetek, érdeklődést Az igaz, hogy a diáknak sem pénze, sem ide­je nincs az efféle hobbihoz, szórakozáshoz, mégis ezekre az évekre tehető, amikor elhatá­roztam: festőművész leszek. — Hogyan folytatódott a diákévekben gyűjtött e&méleU tapasztalatok kamatoztatása? — Később gyors fordulatok következtek. Az iskola befeje­zése után a prievidzai üzembe, a bányába kerültem, öt éven át szívtam magamba a sajátos ágazat különleges levegőjét Itt kóstoltam bele a bányászat szépségébe. Itt lettem igazán szerelmese, megszállottja a bá­nyászkodásnak. Mondanom sem kell, egymás után készí­tettem a föld alatti munka, a szénbányászat különböző moz­BARABAS TIBOR regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: ZÓKÁD ERNŐ Kurucok vagytok^ mind! KutyákI ^^Deresre vet^l ...és nem ismer irgal­mat. Azt akarja, hogy Mühlendorf kapitány elégedett legyen a po­zsonyi várkapun begör­dülő, zsákokkal, tyúk­ketrecekkel magasra ra­kott szerekek láttán. Igaz, a sareolás meg nem hadi dicsőség. De amíg ezen a földön el­jutnak a csatáig, éhen vesznek a kotonók, é, felfordulnak a lovak, ha nem csikarják ki a fal­vakból, ami kell.. . Hát majd ő kicsikarja! S az ördög bánja, ha szál- maszin hajú legényei­nek minden lépte nyo­mán feltör a sirás, az átok, a jajveszékelés. miközben Annuska rémült sietséggel kúszik felfelé a lajtorján, öccse, Matyi vakmerő elhatá­rozásra jut..-. zanatairói a vázlatokat, fest­ményeket. Ebben az időszak­ban készült festményeim kö­zül a legkedvesebb, a „Lépcső­szerelés”, valamint a „Szer- számkipakolás”. Akkor kezd­tem érezni, hogy az elmélet és gyakorlat bizony nem nélkü­lözheti egymás.t. — Hallhatnánk valamit to­vábbi pályafutásáról? — Nagyon szívesen. 1968- ban — ahogy mondani szok­ták — kiemeltek. A bánya mű­szaki-kulturális és propaganda­osztályára kerültem grafikus­nak. Azóta is ebben a beosz­tásban igyekszem rászolgálni a bizalomra. Természetesen itt egész sor külön feladatot is ka­pok. Minden időmben a festé­szetnek élek. Természetesen a családról sem feledkezem meg, hiszen két fiam el is várja, hogy foglalkozzam velük. — Melyek elkövetkező ter­vei, milyenek magyarországi tapasztalatai? — Terveim között szerepel a képzőművészeti főiskola esti tagozatának az elvégzése. Ez minden bizonnyal újabb idő­szakot nyit munkámban. Ami az önöknél szerzett tapaszta­latokat illeti, azok szintén meghatározzák alkotásaimat. A nagybátonyi Bányász Művelő­dési Házban megnéztem a ki­állítást. A bemutatott gazdag anyag arra késztet, hogy a bányászat történetét, a mű­veleteket grafikával feldol­gozzam. Persze bármilyen módon is készítem alkotásai­mat, valamit nem tévesztek szem elől: nincs szebb lát­vány az életben, mint az al­kotó, dolgozó ember. Ez a gondolat kísér, és — úgy ér­zem — ez tükröződik fest­ményeimből. (demény) Hol tart a magyar műemlékvédelem? Beszélgetés dr. Tilinger Istvánnal, az Oiszágos Műemléki FelügytTőseg igazgatójával Teibb mint száz éve an- nak^ hogy Toldy Ferenc, Ipo­lyi Arnold, Henszlmann Imre es ,"Römer Flóris országos moz­galmat hirdettek múltunk pusztuló történelmi értékei­nek megmentésére. Fáradozá­sukat 1872-ben siker koronáz­ta: létrejött az önálló magyar műemlékvédelmi szervezet. Et­től kezdve mindig akadtak ilyan lelkes szakemberek, akik előrelendítették az olykor aka­dozó munkát. Róluk, az utób­bi 104 év főbb állomásairól, a műemlék-fenntartás rend­szeréről és a műemlékek hasz­nosításának ma is komoly gondot jelentő kérdéseiről be­szélgettünk dr. Tilinger Ist­vánnal, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójával. — Milyen vonások jellemez­ték az 1915-ig tartó időszak tö­rekvéseit? — Az első négy évtized so­rán számos eredmény szüle­tett, amelyre ma is büszkék lehetünk. Fordulópontot je­lentett a magyar műemlék- védelemben a proletárdiktatú­ra. Ekkor Éber László sür­gette, hogy a specializálódás felé haladó viiágb&n a mű­emléki bizottságnak is szak­hivatallá kell alakulnia. A helyes e'képielés nem való­sult meg, csak a felszabadulás után. Az 1949-ben megalakult Elnöki Tanács még ebben az évben közzétette az 1881-es rendelkezést felváltó, új mű­emlékvédelmi törvényerejű rendeletet, amely egyértelmű­en kimondta, hogy ......a ma­g yar történet, tudomány és művészet emlékeit és eredmé­nyeit, mint közművelődésünk örökbecsű értékeit... fokozott védelemben kell részesíteni, és azokat az egész nép számára hozzáférhetővé ke’l tenni”. — Közös szervezetben egye­sült a múezum- és a műem­lékügy, s létrejött a hatósági jogkörrel felruházott Múzeu­mok és Műemlékek Országos Központja 1953-ban a két te­rületet szétválasztották, s 1957-től már működött az ön­álló szervezettel és költségve­téssel rendelkező Országos Mű­emléki Felügyelőség. — Miként összegezné az elmúlt harmincegy év főbb eredményeit? V — Az egymást követő és to- vábbfej’esztő rendeletek meg­teremtették munkánk törvé­nyes kereteit és lehetőségeit. Nem véletlen az, hogy jogsza­bály-alkotásunkat hazánk ha­tárain túl is dicsérik. Felada­tunk az, hogy a múlt építé­szetének értékes emlékeit hitelesen, esztétikai megjele­nésükben érthetően és élményt adóan bemutassuk és megőriz­zük. Ez vonatkozik az épület- együttesekre és a települési' egységekre is. Jó érzéssel mondhatom: városaink, fal- vaink egy részének történeti centrumai eredeti jellegüket megtartva, bekapcsolódnak a ma vérkeringésébe, s tevé­kenységük révén nem váltak gátló tehertétellé, amolyan rezervátummá. Túljutottunk a kezdeti nehézségeken, s ma már országszerte 8394 védett műemlék sorsára ügyelünk. Ezek 49 százaléka á'.lami, 31 százaléka egyházi és 20 szá­zaléka magántulajdonban van. Forintértéküket még milliár- dokban sem lehet kifejezni, hiszen eszmei lehetőségük fel­becsülhetetlen. — Természetesen, nemcsak a rendeletekre támaszkodtunk, hanem igyekeztünk meggyőz­ni az embereket a helyreállí­tás, az állagvédelem fontossá­gáról is. Ezért jelentkeztek az OMF munkatársai a sajtó­ban, a rádióban, a televízió­ban népszerűsítő közlemé­nyekkel, cikkekkel, előadá­sokkal. A műemléki albizott­ságok tagjait országos érte­kezleteken tájékoztattuk el­képzeléseinkről, s ma is szá­mítunk aktivitásukra. Nagy szükség van erre, mert gond­jaink javarészt abból adód­nak, hogy akadozik a műem­lékek folyamatos karbantar­tása. Nem a pénz hiányzik, hanem a segíteni tudók aka­rása, szemléletének változá­sa. Magyarán arról van szó, hogy a vállalatok és a szövet­kezetek húzódoznak ettől a munkától. — Köztudomású, hogy az új­jávarázsolt épületek felhasz­nálása komoly gond. külö­nösképp a kastélyoknál. Ho­gyan igyekeznek úrrá lenni ezeken a nehézségeken? — A felszabadulás után örültünk annak, ha bármilyen gazdája akadt a megrongált értékeknek, mert ha kénysze­rűségből is, de gondoskodni kellett az állagvédelemről. Ma már igényesebbek vagyunk, s a helyi tanácsi szervekkel együttműködve keressük a leg­megfelelőbb hasznosítást. Ez persze, a kastélyok esetében nem megy olyan könnyen. Leginkább alkalmasak kultu­rális célokra, azaz művelődé­si centrumnak, múzeumnak, alkotóháznak, esetleg szál­lodának, kevésbé iskolának, kórháznak, szociális otthon­nak. Alapelvünk az, hogy olyan funkciót válasszanak az illetékesek, amely nem ká­rosítja a műemléket, nem kí­ván annak értékeit sértő át­alakítást, s a nagyközönség számára továbbra is hozzáfér­hető marad. Ezt sikerült meg­valósítani Fertőd, Egervár, Bo- zsok, Nagyvázsony, Bodajk, Mór, Péeel. Nagytétény, Nagy- kereki, Noszvaj, Keszthely, Mi­hályi és Nagycenk esetében: ~ lesz a veszélyeztetett népi lakóházak sorsa? ~ A/- egyre igényesebbé való elet pusztulásra ítélte ezeket, helyükre villáknak is beillő családi otthonok emel­kednek. Ezért új fajta támoga­tási rendszert vezettünk be. A tulajdonosoknak esetenként pénzt, tervezési segítséget, épí­tőanyagokat biztosítunk, hogy helyrehozzák, s jól karban­tartsák az épületeket, hiszen minden egyes műemlék az egész ország féltve őrzött kin­cse. p- r. . /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom