Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-16 / 271. szám

Kevesebb a beteg — nagyabb a termelés NINCS OK ft MEGIUYUGUaSRa Kongre«$*u$i küldött Közel három évtized a mozgalomban A megyében a táppénzesek Bfcáma hosszú éveken át ma­gas volt és jelentős mérték­ben meghaladta az országos átlagot. A megyék között legtöbbször a tizen ki lence tik. vagyis az utolsó helyet fog­laltuk el. Ez a helyzet annak ellenére alakult ki, nosy a negyedik ötéves terv idősza­kában javultak az élet- és munkakörülmények, jobbá vált a munkabiztonság, a oe- tegségek megelőzésére irá­nyuló orvosi tevékenység fo­kozódott, a gyógyító munka hatékonysága növekedett. Határozat után A megyei párt-végrehajtó- biaottság a múlt év júliusá­ban napirendre tűzte a táp­pénzes helyziet javítását, a termelésre gyakorolt hatásá­nak vizsgálatát' s határoza­tot hozott a további tenniva­lókra­A határozat végrehajtásá­ra az SZMT elnöksége 1975- szeptemberében intézkedési tervet fogadott el, melyoen megszabta a saakszemezetek ez irányú tevékenységet. A táppénzes helyzet javítását szolgáló feladatokat tartal­maz a megyei tanács egész­ségügyi osztályának intézke­dési terve is, és nem utolsó­sorban a Minisztertanács 1007/1976. III. 18. számú ha­tározata­Az SZMT társadalombizto­sítási és szociálpolitikai mun­kabizottsága a közelmúltban megvizsgálta a megye tíz nagyüzemében és vállalatá­nál a táppénzes helyzet javí­tására tett intézkedéseset. Megállapította, hogy az utób­bi időben céltudatosabbá és tervszerűbbé vált a betegsé­gek megelőzése érdekében ki­fejtett tevékenység. Több gyárban csökkentették a zaj­ártalmat, a hősugárzást, au­tomatizáltak egyes munkafo­lyamatokat' a bányákban gé­pesítették a rakodást, a jö- yesztést, az anyagmozgatási. A vállalatoknál nagy súlyt helyeztek a szociális létesít­mények korszerüsitésere, fel­újítására­A szakszervezetek rendsze­resebben foglalkoztak a meg­betegedések alakulásával, a táppénzes helyzet javításával. Fő feladatuknak tekintették a munkakörülmények, az üzemegészségügyi helyzet ja­vításának segítését, ezen túl­menően a dolgozók tudatá­nak formálását, a dolgozók nevelését. A különböző fóru­mokon rámutattak az indo­kolatlanul magas táppénzes létszámnak a termelésre gya­korolt hatására. Az egészségügyi felvilágosí­tási munka és a dolgozók nevelése ludatosabbá vált. A dolgozók szemléletének pozi­tív irányba orientálásában igen jelentős szerepet játsza­nak a szocialista brigádok. A becsületes dolgozók elítélik a lógósokat, a szocialista mun­kaerkölcs megsértőit. Egyre határozottabban lépnek fel a munkafegyelem megsértőivel, az orvos utasításait be nem tartókkal szemben. A szak- szervezeti bizottságok nem törekszenek ugyan a minden- óroni táppénzelvonásra, de, amikor a nevelés, a meggyő­zés egyéb eszközei nem járnak eredménnyel, alkal­mazzák ezt a nevelési mód­szert is. i Az orvosok felelőssége A megyei tanács egészség- ügyi osztálya intézkedési ter­vének elfogadása óta szerve­zettebbé vált a járóbeteg­ellátás. A korábbinál reáli­sabb a keresőképesség elbírá­lása. Javuló és rendszeresebb a főorvosi felülvizsgálat, a gyógyító, megelőző munka. Az egészségügyben dolgozó orvosoknak fejlődött a táp­pénzes szemlélete, nőtt fele­lősségérzetük' a táppénzes lét­szám alakulásáért. Az egész­ségügyi hálózat tevékenysé­gében bekövetkezett pozitív irányú változás alapvetően hozzájárult a táppénzes fe­gyelem megszilárdításához. Az üzemorvosi hálózat megszervezésében — a tíz ki­emelt üzemnél — van némi fejlődés, azonban a munka tartalmát nem lehet egyértel­műen eredményesnek meg­ítélni. A kiemelt üzemek közül kilencnél van üzemor­vos. A kohászati üzemeknél, a Lámpán ZIM salgótarjani gyáránál és az öblösüveg­gyárban főállású üzemorvo­sok látják el a dolgozók üzemegészségügyét. A vállalatok az üzemorvosi szolgálat tárgyi feltételeinek biztosításával fokozták tevé­kenységüket. Űj orvosa rende­lőt alakított ki a Romhá- nyi Építési és Kerámiagyár, a szénbányák szorospataki, tiribesi aknaüzeme és gép­üzeme. Űj, korszerű üzemor­vosi rendelő építését kezdte meg — tanácsi és vállalati beruházással — a kohászati üzemek. A ZIM salgótarjáni gyára és az öblösüveggyár is tervezi az üzemorvosa rende­lő korszerűsítését. Az orvosi rendelők felszerelését, mű­szerezettségét is egyre jobban segítik az üzemek. Sok a baleset A táppénzes létszám ala­kulásának vizsgálatakor szól­ni kell a betegállomány ösz- szetételéről is. A termelésből kieső műszakok számát nagy­ban növeli az üzemi és üze­men kívüli balesetekből ere­dő megbetegedés. A nógrád- kövesdi kőbányáknál a be­tegállomány több mint egy- harmada baleseti eredetű, de Mindössze három hónapja, hogy 300 magyar fiatal uta­zott Uszty-Ilimszkbe, a cel­lulózkombinát , nagy nem­zetközi építkezésére. A lap most riportban számol be a dolgos hétköznapokról, az építkezés jelentőségéről, az éghajlatról, s mindarról, ami érdekli az olvasót. Hanyec István, a Kun Béla brigád ve­zetője, Németh László beto­nozó szakmunkás és Dosó Ferenc párttitkár nyilatkozik arról a baráti szívélyességről, amivel fogadták őket szov­jet barátaik. Ugyancsak ér­deklődésre tarthat számot a Bajkál-tavat, a természet csodáját, továbbá a BAM- építkezést bemutató két má­sik riport is. a síküveggyárban, vagy a szénbányáknál is meghaladja a 20 százalékot. A balesetek csökkentése érdekében az ed­diginél többet kell tennünk. Az előző év azonos időszaká­hoz viszonyítva — a salgó­tarjáni ruhagyár kivételével — valamennyi üzemnél és vállalatnál emelkedett az üzemi baleset miatt terme­lésből kiesett befcegnapok aránya. A megyei párt-végrehajtó­bizottság határozata óta, va­lamint a különböző szervek intézkedéseinek hatására a táppénzesek arányszáma ál­talában azonos az országos­sal, vagy közelíti azt A tíz nagyüzemnél ez év első nyolc hónapjában az előző év azo­nos szakához viszonyítva több mint 74 ezer nappal csökkent a táppénzes napok száma, amely több mint 60 millió forint termelési érték- növekedést jelenthet az érin­tett vállalatoknak. Megyei szinten a táppénzes napok száma több mint 220 ezerrel csökkent. A megyében elindult egy pozitív folyamat, amely meg­nyugvásra egyáltalán nem adhat okot. Az eredményeket tovább kell fokoznunk és ál­landósítanunk, anélkül, hogy a tényleges betegek magas szintű ellátása csorbát szen­vedne. Bibók László SZMT osztályvezető A szocialista táboron belüli integráció, a fejlődés új sza­kasza. Az erről szóló elmé­leti cikk logikus elemzéssel veszi soma az együttműkö­désből minden fél számára származó előnyöket. Riport mutatja be a moszk­vai Katkov-családot. A csa­ládfő vasöntő, a feleség mér­nök. Két gyermekük van. Személyükben egy „átla­gos” szovjet család tagjaival ismerkedhetünk meg. Színes képriport segítségével vet­hetünk egy pillantást a szov­jet cirkuszművészetre. Hagyományos orosz nyelv­lecke, keresztrejtvény, film­ismertető és a Szovjet Kul­túra és Tudomány Háza mű­sora zárja a számot. AZ IZGALOMNAK MAR NYOMA sincs Mezővári Jó­zsefben, a pásztói ÁFÉSZ elnökében. Igaz, kongresszu­si küldöttnek választották a fogyasztási szövetkezetek hétfőn kezdődött VIII. kong­resszusára, immár harmadik alkalommal képviseli a me­gyét. Azért nyugodt, mert nem új a megbízatás. A körülmé­nyek viszont óriásit változtak. — A szövetkezet dolgozói, tagjai büszkék rá, hogy az üzlethálózat sokat fejlődött, Pásztón lassan-lassan meg­közelíti a városi ellátás szín­vonalát — mondja az elnök. Régóta kötődik a fogyasz­tási szövetkezetekhez. Még abból az időből, amikor az „fmsz” rövidítést használták. Hogy kezdődött? A fiatal si- heder kereskedelmi iskolába járt. S ha már elvégezte, gon­dolkodni kezdett, hogy még­is ebben a szakmában he­lyezkedjen el. Bement Ra- deczky Józsefhez, az fmsz pásztói elnökéhez. — Józsi bácsi. Itt szeret­nék dolgozni — mondta fél­szegen. Az ránézett, s csen­desen csak annyit jegyzett meg: „Édes fiam! Erre ke­vés a lehetőség. Itt vannak azonban a plakátok. Eredj, s ragasztgasd ki!” Hát így kez­dődött. Aztán a pénztáros be­teg lett. Mezővári x József „beugrott”, szívesen helyet­tesítette. Ekkor kapta az el­ső fizetését, nyolcvan fo­rintot. Aztán, az ínséges esz­tendőkben terményfelvásárló beosztásba került. „Próbáld meg, Jóska!” — biztatta Ra- deczky, s elküldte Egerbe is­kolára. Később bérelszámoló lett. Ügy tűnt, a sors különös, já­téka folytán: mintha a lép­csőfokokat azért találták vol­na ki, hogy azokat Mezővári József végigjárja. S ő lépege­tett észrevétlenül, szorgal­masan. Mígnem húsz évvel ezelőtt, május elsején meg­kapta az elnöki megbízatás­ról szóló kinevezését. A PART BÍZOTT MEG VELE. Nem kis feladatot jelentett egy fiatalembernek. Napokig töprengtem, miként is lássak munkához. Aztán a munkatársak sorba jöttek, biztattak, támogatásukat ígér­ték. Nélkülük nem sikerült volna megbirkózni az aka­dályokkal. S azért érzem most is, hogy a bizalom nem személyemnek szól, az egész szövetkezet érdemelte ki, hogy az elnököt kongresz- szusi küldöttnek választot­ták, s ismét országos tanács­tagnak választották — ma­gyarázza a szövetkezet elnöke. Huszonhét év a szövetke­zeti mozgalomban! Kis túl­zással fél emberöltőnek ne­vezhető. Mezővári József azonban úgy érzi, gyorsan el­repült a közel három évti­zed. S közben egyéb felada­tokat kapott. Többek között a pásztói termelőszövetkezet újjáalakításánál segédke­zett. Pontosabban éjjel-nap- nap beszélt a helyiekkel, akik ismerték, szerették. S a legkedvesebb emléke lett, amikor az egyik tag úgy nyi­latkozott: „Majd aláírom a belépési nyilatkozatot Mező­vári Jóska előtt. Hogy miért? Mert ő itt marad közöttünk, s ha csalódtunk tudjuk, ki­hez forduljunk!” Nos, nem csalódtak. A tsz-tag nemré­giben mondta: „Igazad volt akkor Mezővári elvtárs! Tény­leg kellett a szövetkezet!”. S ennél nagyobb öröm nem ér­hette volna az AFÉSZ-elnö- köt. Csak külön kérdésre em­líti: — Tizennégy alkalommal kapta meg az ÁFÉSZ a Kiváló Szövetkezet • címet.. Akadtak kudarcok is. Kellemetlen emlékek, mim általában mindenütt. Az egyik ilyen: 1963-ban egye­sült a pásztói, szurdokpüspö­ki, ecsegi ég felsőtoldi fo­gyasztási szövetkezet. Akkor arra ügyeltek: a periférián élők ellátása javuljon a köz­ponti helyekhez képest. így Pásztó kereskedelemi ellá­tásának fejlesztése kissé hát­térbe szorult. Azután fordult a kocka. Ma a járási szék­hely kapja a legtöbbet, de Semmiképpen! Még akkor sem, ha módunk­ban áll csemeténk egyre nö­vekvő vágyait kielégíteni. Hát még, ha magunktól kell el­vonni rá a pénzt! Dicséretre méltó, ha azt sze­retnénk, hogy boldogabb gyer­mekkora legyen fiúnknak, lá­nyunknak, mint magunknak volt. Felötlik bennünk, meny­nyire vágyódtunk egy kerék­párra, mennyire kívántuk sok­szor a csokoládét, s anyánk el­hessentett: most másra kell a pénz. Ne érezze a hasztalan megkívánás kínjait, gondol­juk magunkban. Hisz szeren­csére i.ekünk már módunkban áll mindent megadni neki. Valóban, hadd száguldjon a kerékpáron, járjon szép ru­hába, csörögjön elegendő pénz a zsebében. Legyen kü­lön szobája, magnója, vigyük külföldi utazásra. Csak egyet ne várjunk el mindezért, va­lamiféle viszonzást cserébe. A gyerek bármit kap, az termé­szetes számára. Eszébe sem jut, hogy hálás legyen érte. Gyakori szülői tévedés, hogy az ajándékoktól várják a ta­nulmányi eredmény javulá­sát, vagy a magatartási prob­lémák megszűnését. Pedig nem valószínű, hogy a min­denfélével való elhalmozás jobb belátásra bírná a gyere­ket. \ S most jön, ami végképp megvadítja csemeténket; a szemrehányás- Ha én külön szobában, saját íróasztalomnál tanulhattam volna, ha nekem ezt meg azt vettek volna a szüleim, én bizony kezem-lá- bam törtem volna az, igyeke­zettől. Apa és anya mondja a magáét, és csodálkozva ta­pasztalják, hogy ez egyálta­lán nem hatja meg a gyete­ket. Ö nem is tudhat különb­séget tenni, hisz ebbe a mos­tani helyzetbe született bele, neki ez a természetes, hogyan hasonlíthatná mindezt egy so­sem látott állapothoz. A szülő különmunkát vál­lal. iót-fut reggeltől estig, nem feledkeznek meg a ki* falvakról sem. — Külön élmény volt a pásztói áruház kivitelezése. A Szovjetunióban, turseta- úton ismerkedtem meg az alvállalkozó egyik vezetőjé­vel. Onnan jött a távirat, hogy a fémnyílászáró szer­kezeteket határidő előtt szállítsák. Néha a szemé­lyes kapcsolat sem utolsó — jegyzi meg mosolyogva. Szolgálatnak tekinti az elnökséget. Gyakran járja a környező településeket, mintha ott érezné magát iga­zán otthon. — Négyszázhatvanmillió forintot forgalmazunk az idén. Nagy pénz... a nyereség is 12—13 millió forint. Kö­zösen csináljuk, az ÁFÉSZ valamennyi tagjának érdeme lesz, ha teljesítjük — sze­rénykedik. Arról, hogy éj­szakánként otthon elemez, készíti a beszámolókat, je­lentéseket, nehezen beszél. Természetes velejárójának tartja munkájának. — A kongresszuson mit mondana el? — Készülök hozzászólás­ra — mondja. — Arról sze­retnék beszélni: a Nógrád megyei fogyasztási szövetke­zetek a legutóbbi kongresz- szus határozatait miként va­lósították meg. S a másik téma a szövetkezetek fiatalí­tása. Nálunk sokan vannak ifjú szakemberek, akiket tá­mogatunk, „bábáskodunk” felettük. A jövőt építgetjük nap mint nap — válaszol. NEM LATSZIK RAJTA a huszonhét év, amit a szövet­kezetben töltött. Hiszen maga is fiatal. „Nem a kor. a szív számít” — mondja. S ez a lényeg. mert csak így tudja kielégíte­ni az egyre nagyobb igénye­ket. S mikor felnő a gyerek, a maga lábára áll, szomorúan tapasztalja a szülő, hogy alig jelent valamit is agyon ajná- rozott csemetéjének. Az nem törődik szüleivel, majdnem közömbös irántuk. Az újabb szemrehányásokra kibukik a dacos ellenérv: ki kérte, hogy reggeltől estig dolgozzatok rám? Más gyermekkel mindig együtt voltak a szülei, én meg magamra maradtam egész nap. Inkább ne vettetek volna dra1 ga cuccokat, csak lettetek vol­na velem. Az elhidegülésnek valójában ez az oka. A nagy hajszában nem maradt idő a gyerekre, úgy nőtt fel, hogy nem is ismerték igazán, prob­lémáival magára maradt, nem alakult ki közöttük kötődés, sokszálú emberi kapcsolat. Mi­vel lehet ezt felnőtt korban orvosolni? Üjabb ajándékkal még végső erőfeszítésként? Mondjuk venni a gyereknek egy kocsit, hátha így gyakrab­ban meglátogatja a szüleit? Ne adjunk meg mindent! De mi a helyes mérték? Álta­lában, amit a többi gyereknek is megadnak. Legfeljebb egv kicsivel több, ha nagyon rá­szolgált, ha nagyon elégedettek vagyunk csemeténkkel, s ha úgy találjuk, nem okoztunk még benne csömört, tudja ér­tékelni ajándékainkat­Az sem árt, ha egy-egy vágyott dolog megszerzésébe ő maga is belesegít. Például a nyári keresetével, vagy a zsebpén­zéből megtakarított összeggel. Ki is köthetjük: megkapod a kerékpárt, az ára 1200 forint, de gyújts hozzá háromszáz fo­rintot —, mondjuk a 12—14 évesnek, aki még nem tud nyáron keresethez jutni. Ha nem hull minden az ölébe, ahogy kívánságát elrebegte, ha hagyjuk vágyakozni kicsit, sőt ő maga is besegít. jobban megbecsüli, sokkal többre értékeli ajándékunkat. !Vf § ■' m-.m 1 Mp; j lL • ' v:?l A h^-'dani rettegett betegség, a gyermekbénulás elleni védekezés hatásos, s egyszerű formája a kicsinyek Sabin-cseppekkel való ellátása, melyet egy kávéskanálnyi teával kell a gyerekeknek lenyelniük. A legkisebbek által is kedvelt Sabin-cseppek hatása óri­ási, eredményével elérhettük, hogy a múlté már a mozgáskorlátozást vagy -képtelen­séget okozó fiatalkori kór. Salgótarjánban tegnap kiterjedt akció keretében kapták meg a szérumot a gyermekek. Mintegy 2509-an jutottak így Sabin eseppekhez. A IV. számú, Pécskő utcai gyermekrendelőben Dr. Kovács Katalin látta el a piciket védőol­tással, — kj — a 1. NÓGRÁD — 1976. november 16., kedd 5 A Fáklya 21. számáról Sz. Gy.----------------------------,-----------------------------------------­M egadjunk-e mindent a gyereknek ? I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom