Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-02 / 259. szám

NDK-beli delegáció hazánkban I>r. Hírbert Krolikowski, külügymi aisztéri umi ailam. titkár vezetésével hétfőn­NDK-dele&ació érkezett Bu­dapestre, a Magyar Népköz- társaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság kulturá­lis és tudományos együttmű­ködési kormánybizottság 4- ülésére. A delegációt a Feri­hegyi repülőtéren Rácz Pál külügymiaisztériumi állam­titkár, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok In­tézetének elnöke, továbbá a Kulturális Minisztérium és az Oktatási Minisztérium ve­zető munkatársai fogadták. A küldöttség fogadásánál megjelent Gerhard Reinert, az NDK budapesti rendkívü­li és meghatalmazott nagy­követe- fMTI) Pártmunkás- küldöttség utazott Berlinbe ' A Német Szocialista Egy. ségpárt Központi Bizottságá­nak meghívására hétfőn el­utazott Berlinbe a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának párt­munkásküldöttsége, Fodor Lászlónak, a KB agitációs és propagandaosztálya helyet­tes vezetőjének vezetésével­A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Ritter Tibor, a KB osztályvezető-helyette­se búcsúztatta. (MTI) Világ proletárjai, egyesüljetek! NOGRAD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVF. 259. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1976. NOVEMBER 2., KEDD Befejezte munkáját az MSZBT tanácskozása Megválasztották az új országos elnökséget Vasárnap Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottsága- a SZOT titkára is, aki a szov- nak tagja, az MSZBT elnöke vezetésével, az elnökség be- jet szakszervezetekkel kiala- számolója és a szóbeli kiegészítő fölötti vitával folytatta kult, gyümölcsöző kapcsolatok munkáját a Parlament kongresszusi termében a Magyar— Szovjet Baráti Társaság VI. országos értekezlete. Az elnök­ségben foglalt helyet Győri Imre, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára is. A vitában felszólalt dr. Sze­kér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki a kor­mány üdvözletét és jókívánsá­gait tolmácsolta. Hangsúlyozta: a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság tevékenyen járult hoz­zá a két nép barátságának el­mélyítéséhez, politikai, gazda­sági és kulturális kapcsolatai­nak fejlesztéséhez. A proletár internacionaliz­mus elválaszthatatlan a gaz­dag történelmi tapasztalatok­kal, a legnagyobb politikai erővel és tekintéllyel rendel­kező. a társadalmi haladásért és békéért legtöbb áldozatot hozó Szovjetunió őszinte tisz­teletétől és igaz megbecsülésé­Dolgozunk-e Hibátlanul? Azt mondta valaki (egyébként egyik nagyüzemünk nyi­latkozásra is feljogosított személyisége), akivel szóba elegyedtem e téma kapcsán, hogy nem tartja így, e cím alatt jónak az iras megjelenteteséí. Mert -r- szerinte ~ köl­tői kérdésszamba megy a dolgozunk-e hibátlanul?, hiszen — érvel —, aki dolgozik, óhatatlanul is elkövet hibát. És rög­vest folytatta is a gondolatot egyimmáron frázisszerüvé, sem­mitmondóvá vált mondattal, amiről még ma is sokan úgy vélekednek: igaz: Csak az tévedhet, követhet el hibát, aki dolgozik. Felületesen szemlélve, s nem tartalmi végkövetkeztetés levonása céljából vizsgálva a fentebbi mondatot, valóban hajlamos az ember igaznak elfogadni a „csak aki nem dol­gozik, az nem hibázik” érvelést. De... Megint valakire hivatkozom a következő sorokban: va­lakire, aki esztergályos-csoportvezető létére immár harmad­ízben érdemelte ki a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Vele is a fentebbi témáról váltottuk a szót, s hogy, hogy nem, lé­nyegesen másként, mondhatni, éppen az ellenkező szemszög­ből fogta meg a kérdést. Szinte pillanatig sem gondolko­dott, amikor kijelentette: igen, lehet hibátlanul dolgozni. Csak... Hosszadalmasan fejtette ki nézetét, amik — úgy gon­dolom, ha nem is teljes — részletes megalapozottsággal, óe számunkra figyelemfelkeltően, s egy-két kérdésre választ adó- an is hangzottak: A selejtmentes, precíz munka benne van már a mi, és — ha szabad személyeskednem — a hozzám hasonló szakik vérében. Szégyellnénk, kis ideig nem mér­nénk más arcába nézni, ha egy elrontott munkadarabot, egy olyat, amit még kártérítésre is köleleznek, adnánk ki a ké­től. A Szovjetunióhoz fűződő megbonthatatlan testvéri ba­rátságunk szüntelen mélyítésé­nek, a közös érdekeket szol­gáló együttműködésnek és fej­lesztésnek igen nagy a jelen­tősége. A továbbiakban be­szélt arról, hogy gazdasági kapcsolataink döntő mérték­ben segítették országunk szo­cialista építését, iparunk kor­szerűsítését és szerkezeti át­alakítását. Ezt mutatja, hogy a mosta­ni ötéves tervidőszakban a Szovjetunióba irányuló kivite­lünk mintegy felét hét ter­mékcsoport teszi ki, s az együttműködés biztos alapot jelent fejlesztési eszközeink hatékony felhasználásához. Jelentős eredményekkel járt az együttműködés mezőgazda- sági téren is: mezőgazdasági exportunk egynegyede a Szov­jetunióba irányul. Szekér Gyula hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióba irányuló export gerincét adó ágazatok gazdaságunk legdinamikusab­ban termelő ágazatai köze tar­toznak. Felszólalt Duschek Lajosné, ról szólt. Barabás János, a KISZ KB titkára, az ifjúsági szövetség és az Úttörőszövet­ség nevében köszöntötte az or­szágos értekezletet. Több fel­szólaló foglalkozott a szovjet kulturális és művészeti érté­kek megismerésének jelentő­ségével. Szót kaptak a vitában a vállalati, üzemi szakcso­portok képviselői is. A vitában elhangzottakra válaszolva Nagy Mária főtit­kár hangsúlyozta: a hozzászó­lások egyik legfőbb tanulsága az volt, hogy a magyar—szov­jet kapcsolatok bővítése, a két nép barátságának elmélyítése ma már társadalmi méretű igény hazánkban. Az értekezlet ezután megvá­lasztotta / a Magyar—Szovjet Baráti Társaság 177 tagú új országos elnökségét, amely el­ső ülésén megválasztotta a 15 tagú ügyvezető elnökséget. Az MSZBT elnöke Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja. Alelnökök: Duschek Lajosné, a SZOT titkára, dr. Ligeti Lajos akadémikus, Ra- pai Gyula, a Kossuth Könyv­kiadó igazgatója, dr. Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke, dr. Tétényi Pál akadémikus, Veres József nyugalmazott miniszter. Az MSZBT főtitkára: Nagy Mária, titkára: Regös Gábor. Megyénk kitüntetettjei Áz MSZBT országos elnöksé­gének Nógrád megyei tagjai a következők: dr. Boros Sán­dor, az MSZMP Nógrád me­gyei Bizottságának titKára, Hopkó Tatjána, a balassagyar­mati Balassi Gimnázium taná­ra, Hegyes Ferenc, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek szalag­edző üzemének vezetője és Fülöp Géza, az őrhalmi tsz dolgozója. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar—Szovjet Baráti Társaság VI. országos értekezlete alkalmából kitün­tetéseket adományozott a ma­gyar—szovjet barátsági mun­kában kiemelkedő érdemeket szerzett személyiségeknek. A kitüntetettek sorában volt dr. Újlaki Istvánné, a salgótarjá­ni Gagarin Általános Iskola pedagógusa, akit a Munka Ér­demrend ezüst fokozatával tüntetett ki az Elnöki Tanács. Az MSZBT országos elnök­sége a magyar—szovjet ba­rátság ápolása terén kiemel­kedő munkát végzett tíz tag­csoportot MSZBT aranykoszo- rűs plakettel tüntette ki. Nóg­rád megyéből ezt a megtiszte­lő elismerést a kisterenyei gimnázium MSZBT tagcso­portja kapta meg. A kitüntetéseket, az arany­koszorús plaketteket Apró An­tal, az MSZBT elnöke az Or­szágházban nyújtotta át. zünkből. Értettem, megértettem az érvelést, de rákérdeztem: ő mindig hibamentesen dolgozik? Sajnos, nem! — adta meg a kissé vontatottan elnyújtott vá'aszt. Mert rossz a szer­vezés, gyakori az anyaghiány, amikor meg matériát, s raj­zot kapunk a kezünkbe, akkor hajtani kell, mint egy „őrült­nek'. Es tudja, a gyorsan, tűzoltó módra végzett munkának inkább több kára van, mint haszna. Én azt állítom, ) fogal­mazott mintegy végkövetkeztetésképpen, ha adottak a nor­mális munkakörülmények, folyamatos az anyagellátás, ha ütemezetten, szinte percnyi tervszerűséggel dolgozunk — hibátlanok vagyunk. Persze, munkadarabjainkra értem ezt. Ko'légájával, aki végighallgatta szóváltásunkat, foly­tattuk a gondolatmenetet. Ö — ahogy így visszagondolok —, végkövetkeztetés-szerűen állapított meg néhány dolgot. Arról beszélt: sokan, a vezetők közül azért jelentik ki egy­értelműen, hogy vágyálom csupán a hibamentes munkavég­zés, mert érzik, ha nem így megy, abban ők is ludasok. Mert tudják, hogy nem szervezték meg kellőképpen a mun­kát, nem biztosították az anyagot, nem kötötték le előre, hosszú távra a kapacitást, nem gondoskodtak idejében szer­számról, miegymásról. Csak a vezetők mulasztásán múlik a selejt, a nem megfelelő minőség? — kérdeztem. Nem, nem csak azon. De ez döntően befolyásolja teljesítőképes­ségünket. Mondanom sem kell, hosszas elgondolkodásra késztettek a fentebb elhangzottak, s amikor a Dolgozz Hibátlanul mun­karendszerről faggattam néhány é témában illetékes szak­embert, úgy éreztem, van benne némi igazság. Mert ott, abban a gyárban, üzemben, ahol a tervek teljesítése rugal­masan alkalmazkodik az elképzelésekhez, .jelentős nagyság- rendű értékek sorakoznak a seleitcsökkenést, a különböző anyagok megtakarítását, az újításokat, ésszerűsítéseket nyil­vántartó rublikák alatt. Amit nemcsak a munkás közérzete, tehetsége dönt el, il­letve befolyásol.' Objektív okok, következmények sokasága is hozzájárul mindehhez; olyanok, amiken lehet, s kell is változtatni. Még annak árán is, hogy önmagunknak bevalljuk: most miattam van a hajrá, s a sok elrontott munkadarab! karácsony György A politikai könyvnapok országos megnyitója Budapest először adott ott­hont az immár 15. alkalommal megrendezett politikai könyv­napoknak. Hétfőn a Ganz-MA- VAG művelődési központban szocialista brigádtagok, ifjú­munkások, a politikai iroda­lom iránt érdeklődő olvasók népesítették be a színházter­met, a megnyitó ünnepség szín­helyét, ahol megjelent és az elnökségben foglalt helyet Győri Imre, az MSZMP KB titkára, dr. Orbán László, az Országos Közművelődési Ta­nács elnöke, Király Andrásáé, az MSZMP budapesti bizott­ságának titkára, s ott voltak a könyvszakma, a -kiadás és -terjesztés — ismert személyi­ségei. Szabó István, az MSZMP VIII. kerületi Bizottságának el­ső titkára üdvözölte az ün­nepség résztvevőit, majd Győ­ri Imre emelkedett szólásra. Győri Imre beszéde Győri Imre bevezetőben em­lékeztetett arra, hogy az idei őszön immár 15. alkalommal rendezzük meg hazánkban a politikai könyvnapokat, az ideológiai, a politikai könyv­kiadás és ismeretterjesztés rangos eseményét. A könyv, a politikai irodalom jelentőségé­ről szólva kiemelte, hogy a marxista—leninista politikai irodalom segíti a legközvetle­nebbül a világ, a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek megismerését, az összefüggé­sek feltárását, a progresszív társadalmi cselekvéshez nél­külözhetetlen tudatosság meg­teremtését. Hangsúlyozta, hogy a párttagok és a pártonkívü- liek — növekvő marxista—le­ninista műveltségük a’apján mindinkább tudatos polgáraivá válnak szocialista társadal­munknak. A tömegek felismerték a tu­dás értékét, mind nagyobb ér­deklődést tanúsítanak az is­meretszerzés, a politikai, ide­ológiai kérdések iránt, pár­(Folytatás a 2. oldalon) Szállítási A MÁV őszi forgalma, az üzemek év végi szállításai nemcsak a szállító, de a szállíttató vállalatok feladatait is növelik. Ezekben a hónapokban kü'önösen fontossá válik a jó együttműködés a MÁV és a termelőüzemek között. A szállítás helyzetéről, feladatairól érdeklődtünk Salgótarján három nagyüzemében: a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, az öblösüveggyárban és a Lampart ZIM salgótarjáni gyá­rában. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek évi készárutcrmelésénck elszállításához naponta átlagosan 30 — főként fedett — vasúti kocsi szükséges. Bár a MÁV néha a felét sem tudja biztosítani az üzem kocsiigényének, éves szinten az összes készáru elindulhat rendeltetési helyére. Nagy szerepe van ebben a MÁV és a gyár szocialista szerződésének, ami a jó együttműködés biztosítéka. A szállítás gyorsítását szolgálja, hogy szabad szombatokon és vasárnaponként is rakodnjK. A közúti szállítás igénybevételével, naponta átlagosan 10» tonnával csökkentik a vasút terhelését. Az 1976-ra tervezett 40 ezer tonna exportáruból 35 ezer tonnát már elszállítot- ták. Képünkön: a hengerlői készáruraktár rakodóbrigádja- nak tagjai, szalagacélt rakodnak NDK exportra. A Lampart ZIM salgótarjáni gyárának napi kocsiigénye tíz darab fedett vasúti kocsi. Az üzem belföldi szállítása a ter­vek szerint halad, s bár exportcikkekből 26—28 millió forint értékű áru gyűlt össze raktáron a megrendelések egyenet­lensége miatt. A készáruraktárból indulnak az NSZK meg­rendelésre készült Boecker gáztűzhelyek, s deedniberben a több mint 50 ezer darab exporltúzhely utolsó darabjai is el­hagyják a gyárat. A salgótarjáni öblösüveggyár évente több mint 180 millió forint értékben készít árut exportra. A kiszállításban jelen­leg tízszázalékos lemaradás van a tervhez képest. Képün­kön: az egyik vagonban befejezéshez közeledik az NSZK-ba induló világítási búrák rakodása. líixs)

Next

/
Oldalképek
Tartalom