Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-02 / 233. szám

X Október 30—31-re összehívták az MSZBT országos értekezletét Ülést tartott a Magyar—Szov/et Baráti Társasán országos elnöksene é Emlékezés egy nagy forradalmárra Jacques Daclos, a francia kommunisták egyik legendás hírű vehetője, aki tavaly tavasszal távozott az élők sorából, most lenne nyolcvanesztendős. Születésnapján nemcsak szűkebb pátriájában emlékeznek rá, hanem mindenütt a föl­dön, ahol szép, emberi eszmékért dobban a szív. „Bemutatkozásként — írta emlékiratai budapesti kiadá­sához — el kell mondanom a magyar olvasóknak, hogy munkás vagyok, szüleim szegények voltak... 13 éves korom­ban cukrászinasként kellett megkei-esnem a kenyeremet, majd 1912-ben, 16 évesen elmentem Párizsba, a fény váro­sába...” A fiatal munkás számára a fény városa jó ideig az ár­nyak városa maradt. Szűkebb szülőföldjénél is jobban, tö­ményebben tárult fel kutató tekintete előtt a szegények, az elesettek mérhetetlen szenvedése, kiszolgáltatottsága. Olyan alkat volt, akit nem elégítettek ki maguk a jelenségek, az okokra is szenvedélyesen kíváncsi volt. A sors jóvoltából hamar kielégíthette ezt az érdeklődését is: nagyon fiatalon találkozott a szocialista munkásmozgalommal, általa pedig olyan elmékkel, mint Anatole France és Jean Jaurés. A nyugat-európai forradalom egyik legnagyobb iskoláját járta ki a fiatal munkás az elmaradt „igazi” iskola helyett. Miután felismerte: új rend születik Oroszországban, az 1920- ban megalakult Francia Kommunista Pártnak Duclos ala­pító tagja lett. Szónoki, politikai tehetsége korán kitűnik- 1926-ban már képviselő és pártja központi bizottságának tagja, a harmincas években a népfrontmozgalom, a fasisz­ta megszállás alatt az ellenállás egyik vezetője. 1959-ben a Francia Köztársaság szenátora, tíz évvel később az FKP el­nökjelöltje — az államfői tisztségre. Minden vonatkozásban gazdag, tartalmas élet jutott e nagyszerű harcos osztályrészéül. Azok közül való volt, akik nem egyszerűen élik, hanem formálják is a történelmet. Szociálpolitikai intézkedések Pénteken, a Parlament Va­dász-termében ülést tartott, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksé­ge Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a baráti társaság elnöke, mondott megnyitó beszédet, majd Nagy Mária főtitkár tá­jékoztatót adott az MSZBT- tagcsoportoknak az elmúlt he­tekben lezajlott megyei és fő­városi kerületi értekezletei­ről, amelyeken az októberben összeülő országos értekezletet készítették elő. Mint az ülésen szó esett ró­la. beszámolótervezetről foly­tatott országos eszmecsere és az országos elnökséghez to­vábbított észrevételek élénk, alkotó vitákról tanúskodnak. Az élő, eleven kapcsolatok to­vábbfejlesztésében, népeink­nek, a szocializmus és a kom­munizmus építésében elért legújabb sikerei bemutatásá­ban mind nagyobb szerepet kérnek a tagcsoportok. Tevékenységüket mindin­kább áthatja az a törekvés, hogy a barátsági munka —, a hagyományos évfordulók megünneplésén túl — a min­dennapi életben, a közös bol­dogulásért végzett munká­ban öltsön testet. A vállalati üzemi tagcsoportok indították A katonai enyhülés kérdé­seire, a fegyverkezési hajsza megszüntetésére és a lesze­relésre összpontosul most az államok és a népek figyelme. Ennek oka az — írja Alek- szej Petrov, a TASZSZ poli­tikai hírmagyarázója —, hogy. a fegyverkezési hajsz® nap­jainkban mind méreteit, mind esetleges következmé­nyeit tekintve, rendkívül /veszélyes. A kérdés ma így hangzik: vagy megállítják a fegyverkezési hajszát és az államok rátérnek a leszere­lésre, lépésről lépésre csök­kentik a katonai konfliktus veszélyét, vagy pedig a há­ború előkészítésének gigászi költsége mindinkább fel­emészti a létfontosságú ja­vakat és a háborús kataszt­rófa veszélye mind nagyobb mértékben fenyegeti a né­peket. Az SZKP XXV. komgresz- szusán hozott határozatok­— A Szovjetunió hfve a kapcsolatok fejlesztésének az Egyesült Államokkal és a töb­bi, erre kész kapitalista or­szággal —, mondotta az APN tudósítójának adott interjújá­ban Dzsermen Gvisianyi, a szovjet tudományos és mű­szaki állami bizottság helyet­tes elnöke. — A Szovjetunióval való együttműködés ellenzésének a Nyugaton vannak „maga­sabb szempontjai” is. A szov­jet gazdaság — szerintük — nem képes meglenni a nyu­gati gazdasági és műszaki se­gítség nélkül, ez viszont a szocialista nagyhatalom ka­tonai potenciálját növeli. — Ezek csupán szólamok. Miért kellene növelni a ka­tonai potenciált, amikor már ma is elegendő arra, hogy a két tömb teljesen megsemmi­sítse egymást? A Szovjetuniónak megvan minden szükséges erőforrása ahhoz, hogy e segítség nélkül is fejlődhessen. Mai tudomá­nyos és műszaki potenciálja is elegendő arra, hogy a ter­melés bármely területén megoldja az előtte álló felada­tokat. Az 1972—73-as eredményes, magas szintű tárgyalások óta a szovjet—amerikai kapcso­latokban kétségtelen előreha­ladás figyelhető meg. A mind­útjára páldául a kezdeménye­zést, hogy védnökséget vál­lalnak a Szovjetunióba szál­lítandó áruk minőségéért, ha­táridőre történő szállításáért/ Tevékenységük hatósugarát igyekeznek kiterjeszteni az üzemek, intézmények falain túlra is. Több tagcsoport ösz- szefogásával sok sikeres, nagy érdeklődéssel kísért kulturá­lis rendezvényt, barátsági es­tet tartottak. Az egy-egy na­gyobb területre kiterjedő po­litikai munkát az országos el­nökség támogatta és szorgal­mazza a továbbiakban is. A tervek valóra váltását jól szolgálják azok a tájértekez­letek is —', hangsúlyozták a tanácskozáson —, amelyeket tavaly például a mezőgazda- sági jellegű tagcsoportok, va­lamint az általános és közép­iskolai tagcsoportok képvise­lőinek részvételével ren­deztek. A baráti társaság sikeresen törekszik arra, hogy mind több ifjúmunkást és diákot vonjon be a mozgalom mun­kájába. Ennek legjobb eszkö­ze. ha jobban megismertetik velük a sokszínű szovjet or­szágot, a Szovjetunió népei­nek, fiataljainak életét. Ma már az országban 233 iskolai tagcsoport működik, s peda­nak megfelelően a Szovjet­unió szeptember 28-án az ENSZ-közgyűlés elé terjesz­tette a fegyverkezési hajsza megszüntetésének kérdéseire és a leszerelésre vonatkozó emlékiratát. A szovjet emlék­irat nagy politikai jelentősé­gű dokumentum —, hangsú­lyozza Alekszej Petrov. — Összegzi mindazokat az ered­ményeket, amelyeket a né­pek és az államok ez ideig elértek a fegyverkezési haj­sza megfékezésében. A szovjet javaslatok — mutat rá a TASZSZ hírma­gyarázója — számos fontos kérdésben olyan új eleme­ket is tartalmaznak, amelyek figyelembe veszik egyes ál­lamok már kifejezett óha­jait, következésképpen elő­segítik az általánosan elfo­gadható döntések felkuta­tását. két fél számára előnyös meg­állapodások születtek, több, mint korábban összesen. Még­is, a mai helyzet a következő hasonlattal szemléltethető: két utazó hosszú és viszontag­ságos vándorlás után eljut az éltető forrásvízhez, de még nem ihatnak belőle, mert nem tudják eltávolítani a köveket, amelyek zavarják az erecskét abban, hogy bővizű patakká váljon. — Azokra a módosításokra gondol, melyeket az amerikai kongresszus alkalmazott a kormány törvénytervezeté­ben? — Igen, ezek lehetetlenné tették az 1972-es kereskedel­mi megállapodás megvalósu­lását. Az egyezmény, ugyanis a legnagyobb kedvezmény el­vének, tehát a nemzetközi gyakorlatban szokásos feltéte­leknek az érvényesítését he­lyezte kilátásba. Az amerikai törvényhozásnak ez a lépése, azt hiszem, rányomja bélye­gét a szovjet—amerikai kap­csolatokra. — A nyugati sajtó arra hi­vatkozik, hogy a kereskedel­mi mérleg két oldala nem áll gógusaikat különböző kiad­ványokkal is segítik, hogy könnyebben, jobb hatásfokkal oktassák az orosz nyelvet. A szovjetunióbeli utazások év­ről évre sok ezer fiatalnak nyújtanak felejthetetlen él­ményt. Az MSZBT fő törek­vése, hogy az eddiginél jóval több munkás- és parasztfiatal fizikai dolgozó, gyermek jut­hasson el a Szovjetunió leg­szebb tájaira. Támogatják a szovjet egye­temeken végzett magyar ösz­töndíjasok és volt egyetemük közötti kapcsolatok fenntar­tását és fejlesztését. A beszámolótervezetről folytatott országos eszmecse­re híven tükrözte az utóbbi esztendőkben elért eredmé­nyeket, azt, hogy a tagcsopor­tok eleven, széles tömegmoz­galomként működnek, méltón fejezik ki és reprezentálják népünk őszinte, baráti érzéseit a szovjet nép iránt. Az országos értekezlet írá­sos beszámolójának tervezeté­hez és a főtitkár szóbeli kiegé- tőjéhez kapcsolódó hozzászó­lások hangzottak el. Az országos elnökség úgy döntött, hogy az MSZBT or­szágos értekezletét október 30—31-re hívja össze. (MTI) Alekszej Petrov felhívja a figyelmet: a szovjet emlék­iratot áthatja az a törek­vés, hogy meggyorsítsák az ügy haladását, serkentsék a már megkezdett tárgyalá­sokat. Ez a tárgyszerű gya­korlati megközelítés az alap­ja annak a javaslatnak, hogy mielőbb Ö6sze kell hívni a leszerelési világkonferenciát. A Szovjetunió azonban e kérdésben is realista állás­pontot foglal el: minthogy egyes nagyhatalmak — és köztudott, hogy melyek azok — továbbra is ellenzik a vi­lágkonferencia összehívását, az emlékirat állást foglal amellett, hogy hívják össze az ENSZ közgyűlésének a le­szerelés kérdéseivel foglal­kozó rendkívüli ülésszakát, amely hasznos, közbeeső szakasz lesz a leszerelési vi­lágkonferencia felé — mu­tat rá Alekszej Petrov. egyensúlyban, kételkedik a Szovjetunió hitelképes voltá­ban, és azt állítja, hogy a szovjét technológia alacsony színvonalú, a szovjet ipari termékek pedig nem verseny- képesek a világpiacon. — Ami a pénzügyi kapcso­latokat illeti, nyugati partne­reink ismerik alapelvünket: a szovjet állam, csak reális kötelezettségeket vállal. Ezért nem lehet a szovjet külkeres­kedelmi szerveket azzal vá­dolni, hogy nem teljesítik a szerződések feltételeit. A Szovjetunió tervgazda­ságot folytató ország. , Ezért mielőtt bármilyen egyezményt is kötne, felméri lehetőségeit. Amikor tehát a kölcsönös áruszállítás aránytalanságai jelentkeznek, ez természete­sen akadályt jelent a szovjet piacra történő szállítások előtt. Ha megvan a kapcsolatok fej­lesztésének őszinte óhaja, ak­kor nincs szükség, rá hogy képzelt akadályokra hivatkoz­zunk. — Az újfajta, úgynevezett kompenzációs ügyletekben, amelyek a partnerek szako­sodását jelenti, de egyéb más kapcsolatok esetében is, az Egyesült Államok nem áll az Leónvid Brez«nye\’ találkozott Raul Castróval Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára pénteken találkozott Raul Castróval, a Kubai Kommunista Párt Po­litikai Bizottságának tagjá­val. a Központi Bizottság másodtitkárával. aki átuta­zóban a Szovjetunióban tar­tózkodik. Leonyid Brezsnyev és Ra­ul Castro megállapították, hogy sikeresen fejlődik a sokoldalú testvéri együttmű­ködés a Szovjetunió és Kuba között és kicserélték nézetei­ket e kapcsolatok további ki- szélesítésének és elmélyítésé­nek egyes kérdéseiről. A ta­lálkozó során megvitattak több olyan időszerű nemzet­közi problémát is, amelyek összefüggenek a szocialista ál­lamoknak a nemzetközi biz­tonság megszilárdítására irányuló erőfeszítéseivel, az államok békés együttműködé­sének fejlesztésével, a szo­cialista országok, s a fejlődő országok kapcsolatainak meg­szilárdításával. A találkozót szívélyesség és teljes kölcsönös megértés jellemezte. (MTI) Kozmonauták kitüntetése Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke pénteken a Kremlben kitün­tetéseket nyújtott át a Szo­juz—21 és a Szojuz—22 űr­hajósainak. „Mindkét űrre­pülés ragyogóan teljesítette az eléje állított feladatokat, ismét » hozzájárult a világűr birtokbavételéhez” — mon­dotta Podgornij. Podgornij az űrrepülések sikeres befejezése és a ma­gas kitüntetések átnyújtása alkalmából tolmácsolta a kozmonautáknak Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának forró üdvözletét. Lenin-renddel és — má­sodízben — „Arany csillag” érdeméremmel tüntették ki Borisz Volinovot és Valeri j Bikovszkijt, akik másodszor jártak a világűrben. Lenin-rendet, Arany csil­lag érdemérmet és „A Szov­jetunió űrrepülője” jelvényt kapott Vitalij Zsolobov és Vlagyimir Akszjonov. Egyút­tal megkapták „A Szovjet­unió Hőse” címet is. Nekik ez volt az első űrutazásuk. (MTI) első helyen, a kapitalista or­szágok között. Ügy tűnik, ez egyáltalán nem a szocialista gazdaság elmaradottsága miatt alakult így... — A tudományos-technikai fejlődés dinamikus és állandó folyamat. Nincs a világon egyetlen olyan ország sem, amely a tudomány, a techni­ka és a technológia minden területén abszolút elsőséggel dicsekedhetne. Erről tanús­kodik a világpiac tendenciája is, mivel egyre több ország termel a korszerű igényeknek megfelelően. Egyébként a mai napig, az amerikai cégek, mintegy két­szer annyi szovjet licencet vá­sároltak, mint a szovjet cégek amerikait. Ebből az arányból azonban korántsem lehet az amerikai technológia gyen­geségére következtetni. Csu­pán őszintén kívánni kell a gyakorlati kérdések megoldá­sát. Elfogadhatatlan az a ma­gatartás, amelyet például az Egyesült Államok egykori el­nöke, L. B. Johnson tanú­sított, amikor visszautasítot­ta egy nagyméretű vízturbi­nák és generátorok szállításá­ra tett szovjet ajánlatot a Grand Conelee-i vízerőmű számára. Ilyen eset, sajnos, több is előfordult, amikor az amerikai fél inkább az előny­telenebb feltételeket válasz­totta. csakhogy ne legyen az importcikken a sarló ss kala­pács. A Német Demokratikus Köztársaságban pénteken ha­tályba lépett a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottságának, a szakszerveze­tek elnökségének és az NDK kormányának az idén május 27-én hozott közös határoza­ta, amely egy része az NSZEP tavasszal megtartott IX. kongresszusán kidolgozott és az 1976—80-as időszakban megvalósítandó szociálpoliti­kai intézkedéseknek. A most életbe lépett rendel­kezés értelmében a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkások és alkalmazottak minimális bruttó havi jöve­delmét október 1-től az eddigi Telei on jelentés Bonnból: Huszonnégy órával a sza­vazóhelyiségek megnyitása előtt az NSZK torkig van a választásokkal. S ez a lelki- állapot a választókra és a kegyeiket kereső politiku­sokra egyaránt érvényes. Az utolsó falatot ebben a túladagolt választási menü­ben csütörtök este kapta meg az igém tisztelt választópol­gár — mégpedig a tévéből. Maratoni adásban — több mint három órán át — vív­ta szópárbaját a négy lista­vezető: a szociáldemokrata kancellár Schmidt, koalíciós partnere, a szabaddemokrata külügyminiszter Genscher, a kereszténydemokrata vezér Kohl és az ellenzék másik pártjának, a bajor keresz­tényszociális uniónak hír­hedt fenegyereke, Strauss. A tartalmat illetően sok újat nem hozott ez a tévé­vita. Inkább a listavezetők személyiségét, képességeit, vagy gyengéit világította meg még jobban. Kiderült, hogy Schmidt tapasztalt ál­lamférfidhoz méltóan fogal­mazó, éles vitázó; Genscher joviális, a liberálisok porté­káját ügyesen tálaló politi­kus, Kohl színtelen és elég könnyen zavarba hozható, inkább prédikáló, mintsem érvelő tanító bácsi; Strauss viszont a valódi hangadója az ellenzéknek, a tőle megszo­kott harsogó, s demagógiá­val jócskán fűszerezett szó­áradattal. Az egyetlen figyelemre­méltó az, hogy a választási hadjárat végére —, s ez a tévévitában is érzékelhető volt — a külpolitikai fron­ton a CDU—CSU mintha visszavonulót fújt volna. A korteskedés kezdetén Kohl, nem is beszélve Straussról és pártjuk más, élesen jobb­oldali elemeiről, úgynevezett „keleti politikájáért” támad­350 márkáról 400 márkára emelték, az 500 márka alatti brutto jövedelmeket pedig 15 —50 márka közötti összegben különböző mértékben növel­ték. Az intézkedés mintegy 1 millió embert érint. Az 1976 —80-as időszak különböző bér- és jövedelempolitikai rendel­kezései — beleértve a mosta­ni lépést is — összesen mint­egy 2,5 millió dolgozóra, a bérből és fizetésből élő fog­lalkoztatottaknak körülbelül egyharmadára vonatkoznak. Ezekre a szociálpolitikai in­tézkedésekre ebben az 5 év­ben 4 milliárd márkát fordí­tanak az NDK-ban. (MTI) ta a szociáldemokrta—szabad- demokrata koalíciót, most — a lényeget tekintve —, en­nek a politikának a folyta­tását ígérték választási győ­zelmük és kormányra jutá­suk esetére. Látható, hogy Kohl és csapata észrevette: az ellentétek szítása, a szoci­alista országokkal, minde­nekelőtt az NDK-val való kapcsolatok befagyasztásá­nak programja elriasztja tő­lük a választókat. A reális külpolitika ma is egyik leg­főbb vonzereje a Schmidt—■ Genscher vezette koalíció­nak. Ami az esélyeket illeti: igen kockázatos volna jó­solni. Különösen, mert a közvélemény-kutatók fölmé­rése szerint e sorok nyomdá­ba adásáig a választók 11 százaléka még nem döntötte el, melyik pártot támogassa szavazatával. Mindenesetre a szociáldemokrata—szabad- demokrata koalíció az utol­só két hétben javított körül­ményein — nem utolsósor­ban a kedvezőbbé váló gaz­dasági helyzet, a munkanél­küliség csökkenő tendenciá­ja hatására. A CDU—CSU- hoz közelálló Allensbach köz­vélemény-kutató intézet öt nappal a választás előtt egy­százalékos többséget muta­tott ki — a koalíciós pártok javára. De az ilyen közvélemény- kutatások megbízhatóságát az NSZK-ban és más orszá­gokban is sokszor megcáfol­ta már a választási végered­mény. Ez most is megtör­ténhet. Bár a Schmidt—Gen­scher kettős és általában a koalíció kifelé igen maga­biztosnak mutatkozik, jól tudják, hogy vasárnap feszült perceket élhetnek át, s. ha győznek is. mandátumtöbb­ségük valószínűleg minimális lesz. Nemes János 2 NÓGRÁD — 1976. október 2., szombat Szovjet leszerelési javallatok Az államok, népek ügyeimének középpontjában (MTI) Az együttműködés lehetőségei Szoros eredmény várható az NSZK választásokon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom