Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-12 / 241. szám
Irodalmat kedvelők között Kettős cél a szécsényi ELZET1 -ben AZ ELZETT gyáregység szé- csenyi telephelyén különböző beosztásban dolgoznak, eltérő az iskolai végzettségük, de van egy közös vonásuk: az irodalom szeretete. Ez a közös vonás az, ami esténként összehozza őket, hogy versekről, irodalmi alkotásokról beszélgessenek, műsorösszeállításokkal színesebbé tegyenek egy-egy üzemi rendezvényt, s másokba is beoltsák a versek iránti érdeklődést. A csoport vezetője, Ispán Zoltánná így vall az elképzelésekről, célokról: — Valamennyien fiatalok vagjrunk, kedveljük az irodalmat. Az a célunk, hogy az üzem társadalmi rendezvényeit szerény kis műsorunkkal még tartalmasabbá tegyük. Természetesen, szeretnénk túllépni az üzem kereteit, s bekapcsolódni a község közművelődési életébeAz ELZETT irodalmi színpadi csoportját jól ismerik az üzemen belül. Névadón, K1SZ- esküvőn és különböző társadalmi ünnepeken már bemutatkoztak. Igazi értéküket, az „irodalombarát” je'zőt mégis az adja rpeg, hogy minden műsorukat közösen ál’ítják össze. , — Nagy súlyt fektetünk az anyaggyűjtésre — magyarázza a csoport vezetője. ,— Megadjuk a témát és mindenki kutat, keres, egyszóval olvas. Aztán közösen megbeszéljük, összeállítjuk, szétosztjuk a szerepeket, s csak utána következik a próba. Az egész kollektíva szellemi munkájából áll össze a műsor. — Mindig ezt a módszert követik ? — ZÖMMEL IGEN. — Most mire készülnek? — November 7-re készítünk összeállítást és egy vidám hangulatú műsor körvonalait tervezzük egy késő őszi klubestre. Az irodalmi színpad az ifjúsági házban próbál Az asztal körül ülő lányok és fiúk előtt verseskötetek, újságok, jegyzetfüzet. A kollektíva bölcsességével összeáll a legújabb darab. Kozma Mária előtt az asztalon aprópénz hever. — Ez a csapat vagyona — mondja. Látja, hogy értetlenül nézek a fi'iérekre, magyarázatként hozzáteszi: — Ha valaki helytelen, magyartalan kifejezést használ, azt tíz fillértől ötven fillérig terjedő pénzbírsággal sújtjuk. Ezt még az alakuló ülésünkön határoztuk el. — Mi lesz a pénz sorsa? — Olyan kevés, hogy a felhasználásáról nem érdemes beszélni. — Milyen céllal és szándékkal jelentkeztek a csoportba? — tettem fel a kérdést a csoport tagjainak. — Középiskolás koromban kötöttem barátságot a verssel. Nem szeretném, hogy ez megszakadjon — vélekedett Frenkó Erika— Szeretek verset olvasni és mondani — magyarázta'Bárány Piroska. — Ez volt az elsődleges célom, hogy idejöttem, de a gimnáziumban, ahol levelező tagozaton tanulok, nagy hasznát veszem az itteni tapasztalataimnak. Az ott tanu’takat pedig itt tudom hasznosítani. Egyébként a csoportból sokan tanulnak valamilyen formában. Bárány Gábor válasza tömör és kifejező: — Ismereteimet, érzelmi világomat gazdagítja, kifejező- készségemet fejleszti. LÖIUNCZY LÁSZLÖNÉ így szólal meg: — A sikerélmények az emberi lélek formálói, az élmények egy részét a versek és az előadások jelentik számomra. Kezdődhet a próba. Talán észre sem veszik, hogy megint gazdagabbak lettek. Sz. Fjy r • • 1 1 r ’ Készülődés az Ady-centenáriumra Az Ady-centenárium méltó megünneplésére készül a Petőfi Irodalmi Múzeum. Gazdag programmal, múzieoló- giai, irodalomtudományi tevékenységgel Ady életművét, szellemiségét ismerteti meg az ifjúsággal, a lakosok széles tömegével. Jelenleg főleg az Ady Endre-emlékmúzeum létrehozására összpontosítják a figyelmet és az energiát. A Veres Pélné utca 4. szám alatti lakásban — ahol Ady utolsó másfél évét töltötte — javában dolgoznak a szakemberek. A tavaly megszerzett Ady-relikviák, az egykori Ady-lakás berendezési tárgyainak zömét már restaurálták. Az emlékmúzeumot előreláthatóan január elejére rendezik be. A ház falán domborműves emléktáblát helyez el a Fővárosi Emlékmű Felügyelőség. Jövő év novemberére — a költő születésének 100. évfordulójára — állandó Ady Endre-kiállítást is rendeznek. Ennek megnyitásakor emlékülést tartanak. Kiállítasvezetök, Ady-kéziratok fakszimile kiadását is tervezi a múzeum. A peremkerületi iskolákba, művelődési házakba, valamint az üzemekbe, munkásszállókba vándorkiállítást juttatnak el. Számos külföldi nagyvárosban: Moszkvában, Tallin- ban, Berlinben, Weimar ban. Prágában, Pozsonyban, Zágrábban, Újvidéken, Bukarestben, Nagyváradon, illetve Bécsben, Párizsban, Rómában is vándorkiállítás mutatja be a modern magyar költészet kiemelkedő alakjának munkásságát. A kiállításon a 25. Színház közreműködésével zenés irodalmi műsorokra kerül sor. A következő év novemberében jelentetik meg az Ady Endre című tanulmány- kötetet, amelyben mintegy 20 neves szerző újabb tanulmányát adják közre. Mai tévéajánlatunk 20.35: A VONATOK REGGEL INDULNAK. Tévéjáték. Az észt Kaimon d Kangver színművéből Radó Gvula rendező készített tévéfilmet. A történet egy állomáson játszódik, éjszaka, kihalt váróteremben. Itt találkozunk a szereplőkkel. a Férfivaj (Szilágyi Tibor játssza). — aki élete sorsfordulóján áll- Aki most lázad fel sorsa, ellen. Pedig nem volt mindig ilyen, olyan volt. mint a többiek, elfoglalta az érvényesülés és annak minden eszközét. A Férfi az éjszakai váróteremben találkozik a többiekkel. Revizorral (öze Lajos). — aki csak álmodja vágyait, megvalósítani alig mer valamit belőle. Az Újságíróval (Pathó István),-— aki nagy riportra vágyik, de megmarad szürke kisembernek, s a szürke események szürke el- mondójának. A Tanítónő (Pogány Judit) — a nő passzivitásának megtestesítője. A változást csak másokba kapaszkodva tudja elképzelni: ők négyen képviselik azt a világot, amelyben nemcsak dönteni kell. hanem valamilyen módon változtatni is. Saeberényi Lehel: 72. Szorult a hurok Zsabka körül, Maigret szemének hurka: „Bolondot űztél, fiam, a fél faluból, meg is érdemlik az ostobaságukért. De a végét azt csúnyán elhibáztad”. A pipa a fogak zugolyába ugrott, a pók kilépett a háló sarkából, ahonnan eddig éberen figyelt. Az atyafiak elé lépett. — Ezek szerint maguk csaknem mindannyian találkoztak már a katonával. — Pöffen- tett egy füstöcskét. — Jól titokban tartották, még egymás előtt is. Nem hasonlított rá? A pipás fő odabökkintett Zsabkára. A bölcs gúny széles nyugalma csak egy szemö’dökeltoló- dást mutatott a homlokon, midőn a válasz megérkezett. „Nem” — volt a válasz, a bizonytalan fejrázások összege. — Szóval nem — dünnyö- gött Maigret. Látszott, kellő értékére szállítja le a választ, megbízhatóságát, s ennél fogva használhatóságát tekintve. Nem illett a koncepciójába, melynek hiányzó pillére már nem is volt, ’egföljebb eléggé át nem gondolt, ami bizonyos időbeliségeket illet- Bizonyos alibiket kell még tüzetesebben megvizsgálni. S míg így szólt magában Maigret, máris jött egy időbeli bukfenc. De még mekkora! Maigret mester póklépteivel még helyére sem ért, amikor Sandi a marék kupacból kiemelte Terézáék kenyérvágó kését. Nézte-nézte, s mind nézték, akik ott vo’tak. És többen felszisszentek, összesúgtakDe maga Sandi tátotta el igazán a száját. — Bizony úristen az övék!... Ha nem magam hoz tam volna Cseszkóból, mert kérték... Lonci is odajött, ő is látni akarta, hátha ismerős. Kalapált a szíve, ahogy ujját végighúzta a fényes, rozsda- mentes pengén, mintha ezzel legalábbis bizonyosságot szerezhetne. S afféle érzéki csalódása volt, mintha csak az imént szeltek volna vele kenyeret— De hisz ez az éjjel tűnt el! Most, most, az éjjel! ... És már ide is került, a hegy rejtekébe. Hát ez nem lehetséges emberi kéz által. Franyóék a bársonykalapok alatt összenéztek. Most először emelték feljebb tekintetüket. Egyenesen a nagy- tekintélyű nyomozóra: na, ehhez mit szól? Maigret nem szólt semmit, págta a feladvány fölött a pipáját. Variánsokat vett sorra- Zsabka, való igaz, aligha fordulhatott meg itt éjjel, hajnalban még kevésbé, minthogy kézben volt. De minek is hozta volna ki ide azt a kést, elorozván a faluból? S ebben igazuk vo’.t: hol az az emberfia, aki éjjel ellop egy kést a faluban, s reggelre, no jó: délelőttre már el is nyeli azt a Vaskapuszikla ürege? Marhaság. Tehát a kés vagy nem az éjjel tűnt el, vagy nem az a kés. amelyik eltűnt. S nem is a faluból tűnt el, hanem 4 NÓGRAD- 1976-október 12., kedd Képernyő előtt CT Páger Antal januárban lesz hetvenhét éves. Egy makói bírósági szolga gyermeke volt. „Nagyravágyó” tervei is édesapja munkahelyéhez, a birő- Sághoz kapcsolódtak. A család úgy határozott, hogy jogászt nevel a fiúból, hogy ahol apja szolgaként működött, ő már mint bíró. vagy ügyvéd léphessen be a tárgyalótermekbe. Közben hangos sikereket ért el a műkedvelő előadásokon, amelyeken gyakran és szívesen fellépett. Színművészi elhivatottságának köszönhette. hogy jogi végzettséggel a bíróság helyett a színpadokon gyümölcsöztette egyedülálló tehetségét. .Színiiskolát nem végzett, de a színházak versenyeztek személyéért. Húszéves korában Székesfehérvárott kezdte, három év múlva Kecskemétre, egy évre rá Pécsre, majd Nagyváradra került. Három esztendőn át Szegeden játszott egészen 1929-es Pestre kerüléséig. Nagy sikereket ^rt el az úgynevezett natur- bursefa szerepekben, élte, nem is játszotta az együgyű, jámbor tisztalelkű kamaszfiúszere- peket, Akik később ismertük meg, ezeken a sikereken nem is csodálkozunk. A mai Páger ismeretében azonban an- ” nál meglepőbb, hogy Szegeden többnyire operettekben lépett föl es táncos komikusként érte el sikereit. Feljegyezték róla, hogy énekhangja mar akkor is csekély volt, orgánuma korlátozott erejű, tánctudása mérsékelt. Mivel nyűgözte le mégis a közönséget? Talán szerénységével? Ez ugyan emberi erény, de nem színészi készség. A válasz egyértelmű: rendelkezett és rendelkezik a nagy művész minden eszközével. Az a típus, hogyha megjelenik a színpadon, szinte egymaga betölti a teret, nem lehet másra figyelni. .Művészetének lelke, ereje mindjárt megmutatkozik az az emberi szívek radarján. Tud kontaktust teremteni a közönségével. Amellett csodálatos művész, sokoldalúsága szinte utánozhatatlan. Nincs kis és nagy szerep, amelyből ne tudna tökéletest, alkotni. Persze, elsősorban jellem- színész, ezzel a képességevei aratta hatalmas színházi- és filmsikereit Pestre kerülvén, az Andrássy úti Színházban, a Belvárosi Színházban, a Magyar Színházban. a Király Színházban, a Vígszínházban. Valamint a filmek egész során. Ritkán látott karriert futott be proletárgyerek létére. Ez azonban csak az első karrierje volt, ami 1944-ig tartott. Mert Páger két karriert futott be, ha a második véletlenül nem lenne az előzőnek közvetlen folytatása. Pályája tetőfokán eltávozott az országból és Argentínában itt ragadhatták el az erdőn, miért lenne kivétel? Akkor pedig ez a sötétben bujkáló csirkefogó éppúgy tehette. S megint csak helyén állt a pillér. Maigret foga közt szilárdan állott a pipa. De Sandi ragaszkodott hozzá,, hogy Terézáé a kés, és hogy ő vette Cseszkóban, tizenöt koronáért. Holub Ciprián pedig ahhoz ragaszkodott, hogy Teré- za a füle hallatára sírt-rítt, miszerint meggyíittek az éjjel a boszorkányok, randalíroztak a házban, ezt meg azt elvittek, a kenyérvágó kést is. Maigret mosolygott Holub Cipriánon, de Holub Ciprián nem hagyta magát, s mások is állították, hogy igeniß, ez történt, és meg lehet kérdezni Terézát. Sandi pedig csak nehezen engedett az igazából, akkor is vonogatta a vállát, mintegy kimutatva, hogy nem győzték meg, csak az erőszaknak engedNoha Maigret nem tudott az általános ragaszkodással mit kezdeni, szöget ütött a fejébe. Külső jelek is mutatták. Még egyszer végignézte Zsab- kát tetőtől talpig. Mintha eddig csak felületesen tette volna. A pipa meg nem állott oly keményen a foga közt, mint még az imént, ingott- bingott, majd kipottyant a szájából. telepedett le családjával. Az itt töltött tizenkét esztendőről faggatta őt Vitrai Tamás a szombat esti műsorban.. És Páger, azaz Téni bátyánk vallott. Elmondta, hogy családja érdekében választotta a disszidálást, s kihagyta azokat a drámai részleteket, amelyek pletykaként már akkor bejárták az országot. Mégis, mivel telt el tizenkét esztendő? A válaszból az tetszett ki, hogy íestegetéssel és nosztalgiával. A színművészetet felcserélte a nyelv nélkül is érvényesülni tudó képzőművészi hivatással. Az argentin folyók partján, ahová horgászni járt, tájképeket festege- tett, s a dél-amerikai tájékokból Csongrád megyei, Tisza menti és Maros-parti képek születtek? Talán éppen ez a magyar egzotikum keltette föl az ottani kultúrsznobok érdeklődését!) Zilahy Újvidékről járt ki a magyar határra, Páger Argentínában látott magyar tájakat! Lám milyen csodákra és megalázásra képes a hazaszeretet és a honvágy! Vágyott haza, de nem mozdult. A haldoklást a vegetálást választotta inkább. Azután megjelent nála a magyar állam megbízottja és felajánlotta, hogy térjen haza. Ha úgy gondolja, akár csak egy évi próbaidőre. Hazatért és a Néphadsereg Színháza, a mai Vígszínház szerződtette. S folytatódott csodálatos, félbe szakadt karrierje színpadon, filmen, televízióban. Feledhetetlen szerepeket alakított, többek között Shaw: Szent Johannájában, Kohout: Ilyen nagy sze- relemjében, Gowd’ Usseau: Mélyek a gyökerekjében, Ver- cors: Zoo, vagy az emberbarát gyilkosában, Nash: Az esőcsinálójában, Tolsztoj é | Piscator Háború és békéjében, a Karenina Annában és Williams: Macska a forró tetőn- jében. Ezt a hiányos és hevenyészett címsort a televízió további két adattal tetézte, amikor elkészítette Szép Ernő: A hasbeszélő és Csehov: Haty- tyúdal című egyfelvonásosának tévéváltozatát. Págerrel a főszerepben. Különösen a Cse- hov-mű szívszorongató szépsége marad meg bennünk, amíg csak élünk. Ha lehet, Páger ebben még önmagát is felülmúlta. Szép este volt. Köszönjük. (b. t.) Mai vándorszínészet Újjáéled a vándorszínészet, ha nem is úgy, mint Déryné korában dívott. Pajtában nincs már színielőadás, persze pajta se igen akad. Fogadóban inkább a budapesti Radnóti Miklós irodalmi színpad pedig cukrászdákban és eszpresszókban is tart rendszeres vendégjátékot. Távoli rokona az egykori vándorszínészetnek a színházak sok nemzetközi vendégjátéka. Budapesten pedig a művészeti hetek vendége volt három színház szomszédos országból. A moszkvai Taganka Színház vendégjátékát kísérte a legnagyobb érdeklődés. Modem, erős, hatásos színház ez. A művészeti hetek vendége voit a prágai opera és a pozsonyi Nemzeti Színház. De a művészeti heteken bemutatkozott Budapesten két hazai színház is, a veszprémi társulat Tamási Áron Vitéz lélek című „példázatát” adta elő, a szegedi operatársulat pedig Vántus Istvánnak Móra Ferenc könyvére írt művét, az Aranykoporsót. Két-két előadás ez mindössze, ízelítő inkább, semmint látogatás. Ígéretesen indul az évad a tekintetben is, hogy sok-sok mozdulatlanság oldódik majd föl. Neves művészek nyilatkoztak úgy, hogy szívesen játszanának egyszer-másszor enOdabent kérdést tett magához: „Nem stimmelne az egész?” Nekilátott, hogy átvizsgálja újra a koncepció pilléreit, melyek kétségkívül stabilnak tetszettek. Zsabka titokzatos, mi több: időzített útjai az erdőn, éppen errefelé; a búcsúnapi lánykövetés; különös eltűnés az eltűnés színhelyéről; gyanús alibik. És mindehhez a fickó rettegett híre, büntetett előélet, züllött életmód. •. És közben valami kicsi mindegyikhez hiányzik, hogy bizonyítékká váljék... És itt most a hegyen már-már úgy tetszett, az a kicsi is megvan, meglesz. A fickó maga árulja el magát. Szemmel láthatóan összeroppant; feltűnt már, ahogy közelítettek a helyhez. Mindenkinek feltűnt... S mikor a cél karnyújtásnyira sincs, hirtelen távolabb kerültünk tőle? Távolabbra, mint valaha is voltunk? Maigret azon volt, hogy „nem -et int e belső kérdésére. A pipája is kimozdult már a helyéből. De félúton meggondolta; se „nem”-et, se „igen”-t nem tett rá. S lám, az óvatosság még nagy nyomozóknak sem árt. Feró most megragadta Lonci karját. hogy a lány fel- szisszent. Az ujjak izgalmát a szemek izgalma mentette, a megvilágosodás izgalmától fénylő homlok: értem! (Folptaiju/cJ nek, vagy annak a társaságában, de az másik társulat tagja. Ez idén egy kitűnő színész — Garas Dezső — arra is vállalkozott, hogy „szabadúszó” legyen. Egy-egy produkcióra szerződik. Ez a módszer külföldön sokfelé divatos, s kétségtelen előnye, hogy minden előadáshoz a szó jó értelmében sztárt szerződtetnek. Másutt meg a „stagione” a divat, a vándortársulat. Egyszer itt, másszor ott telepszik meg a színház, hogy a városok színházépületeit bejárva a színházi kultúrát sokfelé terjessze. Ilyesmit tett eddig is a Déryné Színház; az újdonság most az, hogy nagyobb városok és nagyobb színházak választanak ilyen megoldást. Például Székesfehérvár (nem először) és Sopron szép kőszínháza más városok — közöttük Budapest — társulatait látja vendégül. Mintha állandó kamaraszínpada lenne a fehérvári, meg a soproni a Nemzetinek és több más színháznak is. Mindegyik előadást persze nem viheti a színház magával, mégis további lépés ez az ország kulturális kiegyensúlyozottsága felé. Budapest szellemi kivétele- zettségén kétségkívül a tévé ütötte az első csorbát. Kulturális események, színházi előadások, koncertek, tárlatok, operabemutatók ma már nem csak akkor élvezhetők „vidékieknek”, ha odautaznak, hanem akkor is, ha bekapcsolják a készüléket. Szó sincs arról, mintha ez pótolná a személyes élményt, ellenkezőleg, sokakban bizonyára fölkelti az igényt rá. Az odautazásra is. De — a színház viszontlátogatásra is. Kulcskérdése a jövőnek, hogy mennyire gazdagodhat az ország kulturális élete, s Így mindenki kultúrája is. Kulcskérdése, hogy a közlekedés javulásával valóban csökken-e a távolság — legalábbis időben — Budapest és más városok, tájak között. Remélhetően mind többen lesznek, akik nem csak bevásárolni látogatnak a fővárosba, hanem kulturális élményekre is. És remélhétő, hogy a színházi vendégeskedések ugyancsak megszaporodnak. Egyelőre tétova még a próbálkozás. hogy hosszabb-rövi- debb időre egymáshoz látogassanak színházak, de talán a most kezdődő évad tapasztalatai serkentően hatnak majd. Nem az a cél, persze, hogv minden város minden színháza a soproni és a székesfehérvári módjára egész évadát vendégjátékokból állítsa ösz- sze, de cél lehet, hogy minden színház minden évadának megfelelő szakasza legyen vendégjáték. Modern és sokat- ígérő újjászületéseként a vándorszínészeinek. z. L.