Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-07 / 237. szám
Peremlyukkárlyás lájékozfafó a megyei levéltárban levéltárak és a technika A MÉG NAPJAINKBAN IS SOKAK szamara kevéssé ismert intézmények, a levéltárak legfőbb feladata, hogy megőrizzék és feldolgozzák az utókor számára mindazokat a hivatalos írásos dokumentumokat, melyekből a jelenkor sokoldalú fejlődése kiolvasható. Az őrzés és feldolgozás egyben azt is célozza. hogy a levéltárak a náluk őrzött nagy mennyiségű iratanyagot sokoldalú hasznosításra tegyék alka'massá. Elsősorban a történeti (ezen belül a helytörténeti) kutatást kell elősegíteniük, de az iratdokumentumok közvetlen bemutatása révén közvetlenül is reszt vesznek a közművelődési feladatok végrehajtásában, és nem utolsósorban fontos szerepük van az állampolgárok bizonyos személyes jogainak alátámasztásában is. Kétségtelen, hogy korunkban, amikor a technika vívmányai az élet minden területén egyre nagyobb szerephez jutnak, a levéltárak sem tudják sokrétű feladataikat a hagyományos módszerekkel, eszközökkel maradéktalanul végrehajtani. Ezért tűzték a levéltárigazgatók szokásos félévi konferenciájának napirendjére a technikai kérdések megvitatását A konferencián, melynek ezúttal a Bács-Kiskun megyei Tanacs adott helyet Kecskéméi en, elsőként dr. Borsa Iván, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese, a technikai kérdések elsőrangú levéltári szakértője adott összefoglalót ..Az új technikai eszközök alkalmazása a levéltárakban” címmel. Érdekességként megemlíthető, hogy előadását röviddel ezelőtt a szocialista országok levéltárainak Ulánbátorban tartott értekezletén is elmondta, ezekben a napokban pedig Washingtonoan, a nemzetközi levéltáros kongresszuson lép a nyilvánosság elé ugyanezzel a témával. Borsa Iván előadása alapos részietesseggel taglalta mindenekelőtt azokat a feladatokat, amelyek a nem írással létrejött dokumentumoknak (film- és hangdokumentumoknak, valamint az automatikus adatfeldolgozás során keletkezett lyukszalagoknak, -kártyáknak, mágneses szalagoknak stb.) a levéltárakba való egyre nagyobb tömegű bekerülése révén fognak felmerülni. Szó volt előadásában a levéltárak építési alapkövetelményeiről, a raktárak állványozásáról (melynek pillanatnyilag a legjobb és a legkifizetődőbb formája Magyarországon a DEXION-Sal- gó rendszerű állványzat), az iratok tárolási (csomagolási) módjairól. Ismertette továbbá a konzerválási-restaurálási eljárásokat és még számos más problémát. Előadásának kiegészítéseképpen a Bács-Kis- kum megyei Tanács mikrofilmező központjának vezetője mutatta be azokat a módszereket, melyekkel ők az ügyvitel. a tanácsi mindennapi munka korszerűsítése. megkönnyítése érdekében tevékenykednek. A LEVÉLTÁR-IGAZGATÖK ÉRTEKEZLETÉNEK másodi.k napirendi pontja is lényegében technikai kérdést vetett fel. Kovács Béla, a Heves megyei Levéltár igazgatója ismertette azokat a reálisan megvalósítható eljárásokat, amelyek révén a levéltári iratanyagban őrzött, több milliót kitevő adat- és információrengetegében való minél gyorsabb és eredményesebb eligazodás válik lehetővé. Az előadó, miután ismertette a technikai vonatkozásban, oly csekély igényű fény- és pe- remlyukkártya-eljárások előnyeit, javaslatot tett egy levéltári adatközpont létesítésére, amely Hollerith-gépekkel felszerelve nagy hatásfokkal működhetne közre a levéltári anyagban rejlő informáAi első betűk a nagy ickctc táblán. NÓGRÁD - 1976- október 7., csütörtök ciós anyag sokoldalú éi-téke- sítéséhez. Hozzátette azonban, hogy mindaddig, amíg erre sor kerülhet, érdemes a másik két — egyszerűbb — eljárás bevezetésével foglalkozni. Az előadáshoz kiegészítésként e sorok írója szólt hozza és ismertette azt a munkát, amelynek eredményeképpen a Nógrád megyei Levéltárban elkészült az e'sö pe- remlyukkártyás tájékoztató- segédlet. Ez lehetővé teszi, hogy az érdeklődő kutató a Nógrád megyei Tanács, az öt járási és a két városi tanács 1950—1960 közötti évekből származó iratanyagában található valamennyi érdemleges adat közül rövid idő alatt akár helyi, akár tematikai szempontok szerint kiválogathassa a kívánt adatokat. Remélhető, hogy a tanácsok megalakulásának 30. évfordulóját, I980-at megelőzően, az ^kkor készülő összefoglalók, tanulmányok, esetleg nagyobb lélegzetű munkák megírásánál ez. a leyéltárunkban még szokatlanul újszerű, tájékoztató forma nagy segítséget nyújt az érdeklődőknek. Az értekezlet résztvevői nagy érdeklődéssel hallgatták a beszámolókat. Sokan a jelenlevők közül már konkrét intézkedéseket is fogalmaztak meg maguk számára e területen. Azt azonban valamennyien jól látták — ahogyan Varga Sándorné, a Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatóságának helyettes vezetője is elmondta zárszavában —, hogy az ismertetett technikai lehetőségek, mégha mind megvalósíthatók is volnának, egycsapás- ra nem oldanak meg minden problémát. Hiszen világos, hogy az űj technika bevezetése. legyen az bármilyen egyszerű, rengeteg előkészítő munkát tesz szükségessé, és így illúzió volna azoktól azonnal gyors eredményeket remélni. EGY AZONBAN BIZONYOS: AZ ELSŐ lépést a levéltáraknak is meg kell tenniük ebbe az irányba, ha nem akarnak elmaradni a kor követelményeitől. Dr. Schneider Miklós, a Nógrád megyei Levéltár igazgatója Múzeumi nap az úi tantervekben A Kulturális és az Oktatási Minisztérium, a KISZ kb és a Magyar Úttörők Szövetsége irányelveket adott ki az oktatási intézmények és a múzeumok együttműködese- rek fejlesztésére. Javasolták' a múzeumok a tananyaghoz kapcsolódó történeti, Irodalmi természettudományi, képzőművészeti és más kiállításokkal, sajátos eszközeikkel segítsék az ismeretszerzést, a materialista gondolkodást, az esztétikai nevelést. A múzeumok fenntartói teremtsenek megfelelő feltételeket az iskolai csoportok múzeumi foglalkoztatásához. A szaKtdná- rokkal együtt szervezzek mes a múzeumi tanórákat, vetélkedőket, rajzolást, bábkészi- fést. Az évtized végén érvénybe lépő új tantervek már számolnak a múzeumlátogatásokkal, a múzeumi ólakkal. Ezek megvalósításához óratervekkel, ajánlásokkal feladatlapok kidolgozásával járuljon hozzá a múzeum, ismertesse meg a tanárokkal azokat a muzeális tárgyakat, amelyeket a múzeumi tanórákon bemutathatnak. Az irányelvek felhívták az iskolák figyelmét is: vegyék igénybe a múzeumok szolgálatait. kapcsolódjanak be a múzeumi baráti körök rendezvényeibe. Az úttörőcsapatok és a KISZ-fiataiok !ár- sadckmi munkával segítsék az iskolai gyűjtemények gyarapodását, védeimét, működjenek közre a műkincsek és műemlékek felderítésében, megőrzésében. Mai tévéajánlatunk 20.00 BEL AMI. Angol tévéfilmsorozat. I. rész. A B3C ötreszes sorozata a klasszikus francia író Maupassant- regényének televíziós változata. A film a harmadik köztársaság első évtizedeiben játszódik. A polgári társadalom, a hatalom- vagy, a tőzsdei manőverek, a politikai korrupciók, a véres gyarmatosítás korában. Témája a pénz és a rang vására, aimiy eltorzítja rz emberi személyiséget, prostituált a saj*úc erénnyé avatja, a képmutatást, hateMfcnra sügivi a szellem és a szerelem kalmárét, Ebben mocsárban indul el a liVv'ut>»-evJé Georges Du Key. a gyarmatosító hadsereg volt őrmestere, hogy ellenállhatatlan bajuszával és csábító n»!antásá- vai fényes karriert fusson be. C ti jegyzet az J\DK-ból K1RÄN ő A Németalföld szegélyén emelkedik az ország legmagasabb középhegysége, a Harz. Mélyen tagoit völgyeit, sűrű fenyvesek borítják. A hegység legmagasabb része, a Brocken. 1142 m. egyben az NDK legmagasabb pontja. A Harz északi részének két vonulata közé épült a 12 ezer lakosú Thale. Maga a város neve völgyet jelent. A kisv árosban működik az ország egyik legrégebbi vasgyára. Ezenkívül krómozó- es zománcozóüzeme jelentős. A város szélén meredek sziklafal emelkedik a magasba, amely szinte rászakad a városkára. Drótkötélpályán öt percig tart az út a hegy tetejére. Föntről csodálatos a kilátás. Északi irányban az alföld húzódik, lent a mélyben 400 méteres sziklafal tövében a Bódé vize harcol a kövekkel. A mély völgy kialakulásához a nép több mondát fűz. A valóság az. hogy a Bódé évezreden keresztül vágta magát egyre mélyebbre, s alakította ki a csodálatos kanyonvölgyet. A folyó két partja a kirándulók paradicsoma, ahol végig üdülők, szórakozóhelyek sorakoznak. Itt van az NDK egyedüli szabadtéri szik.aszínháza. amely egy antik görög színházra emlékeztet. Előadásait évente 190—200 ezer ember látja. Rübelandban a cseppkőbarlang élőit hosszú sor kígyózik. zömével fiatalok, iskolások. Az egyik csoportnál meglepődve állok meg: magyarul beszélnek. Mezőkeresztesről érkeztek a Harsba, itt táboroznak. Magát a barlangot a múlt század közepén.íe- dezték fel és a század végén nyitották meg a közönség előtt A Herman-barlang — amelyet feltárójáról neveztek el — 4 km hosszúságú. Míg nálunk a Bamony és a Mátra nyújtott védelmet és adott otthont a betyár oknak. addig Németországban a ’H a rz - h egységbe n vertek tanyát a rabiólovagok. Quediin- burgtól 15 km-re egy magányos hegység tetején van a sziklába vágott rédeisteiiu vár, amely a XV. században a ra t>.6 lova gok; tanyaja volt. A várból a lovagok szirtisas módjára kémlelhették a tájat. Innen jártak a környék virágzó városaiba rabolni, fosztogatni. A Harz északnyugati részén. közel az NSZK-határhoz fekszik Wernigerode, a 35 ezer fős. hangulatos középkori város. Az idegen számára elsőnek a fakeretes házak tűnnek szembe. A belvárosban a gótika és a barokk az uralkodó stílus. A fafaragásokkal díszített városháza előtt gyökeret ver a turista lába. Ha az 7DK-ban valaki igazán reprezentatív házasságkötést akar, akkor ebben az épületben mondja ki a boldogító igent. Az épület, mint minden középkori városháza. a piacteret zárja le A középkor piaci törvényeiről váraskise- rönk e mondta, hogy azt az árust, aki a vásárlót becsapta, kitiltották a piacról. Miután máshol nem volt szabad árulni. így teljesen blokád alá helyezték. Az embernek ösztönösen eszébe jut. ha ezek a törvények mondjuk, nálunk ma is életben lennének: vajon hányán árulnának a piacon? A város legdrágább és legtöbbet csodáit épülete nem a városháza, hanem a Brete Strasse 72. sz. alatti ház- amelyet 1674-ben fekete tölgyből faragtak ki. Az egész épület egy hatalmas reneszánsz oltárhoz hasonlít. Az amerikai" ak már több millió dollárt Ígértek érte. de a város vezetői nem hajlandók megválni a nem mindennapos építészeti remekműtől. Ami feltűnt: a várt» házain az amulett, amely a középkor gondolkodásmódját, az emberek misztifikált életvitelét hűen tükrözi. A város híres az évenként megrendezett sakkja tékáiról. A főtéren a hatalmas sakktáblán eleven figurákkal játszanak az ország híres sakkozói. A város egyik nevezetessége a dülöngélő torony, ahová esténként az utcán dülöngélő embereket zárták be. s akiknek aztán értesítették a feleségét. Bizonyos összegért ki lehetett váltani a férjet. Persze —. ahcigy. azt kísérőnk elmondta —• volt feleség, ki azért fizetett, hogy a férjét, még másnap se engedjék ki. A történelmi múlt és hangulat mellett a vár06 jelene is pezsgő, Áz idegenforgalom, a fafeldolgozás, az elektrotechnika és a kereskedelem biztosít megélhetést a vár<* lakódnak. A Harzban tett kirándulás után az NDK fővárosába indultunk. Szenográdi Ferenc (Folytatjuk) 68. Kosznovszki Feró e'őtt a gyáriak lépkedték. Lonci azonban leszakadt tőlük, mert összebarátkozott Buda tanítóval meg a fiaival. Még az út elején hozzájuk csapodat, mert részleteket akart megtudni Anyicska eltűnésérő . A részleteket megtudta, de nem iett okosabb. Azért rnéais jó veit ez a beszélgetés. Mint a fullasztó levegőtlenség'oe.i egy kis szellő. Jó szellő, friss sze>- .6. És kicsit szégyellte magát, hogy mindenkiben ellenseget látott. Egyetlen ellenséges N'nak tekintette a falut, ahogy reggel leszállt a buszról. Mint- ha ezer bizalmatlan, gyanakvó tekintet meredne rá a házak mozdulatlan ablakamul. Majd a fiúk, Buda '' utóval! Az előítélet belső ellenállását kellett leküzden.e, hogy közeledjen hozzájuk. A mindent tudni akarás seg'tette, Lírta le benne a rossz ein lék munkálását. Mert az a bucsú- nap a baljós tekintetű, lobon cos. keresztes lovagokkal, akik mint sötét árnyak, kitartóan és fenyegetőn követték mindenhová őket — rossz álmai közt is a legrosszabbak közé tartozott. S most egv-egy viszontlátott arc — noha a felismerésben kies.: bizonytalan volt, mert kereste a loboncot, meg a keresztet — szinte sokkosán hatott rá. De aztán csak odament hozzájuk, és bemutatkozott, mint akit bizonyára ismernek látásból és aki az e'tűnt leány városi barátnője. Még azt is megmondta, mert izgalmában nagyon bőbeszédű lett, hogy egy gépen oo’ goztak a gyárban. A fiúk figyelmesen hallgatták. Figyelmesen és együttérzőn. S ugyanazzal a nyugtalan aggódással, sőt. az izgalom marcangoló fájdaimaval tekintetükben, amely Lonci szavait megszaggatta. Szomorú mosolyukban az Idegen nő iránti félszeg udvariasság esetlenkedett, s ez külön is meghatotta Loncit. Szégyenkezve visszahúzta le kének védekezőn maga elé t: rtott siindisznótüskéit. A rejtelmes szörnyalakokrnl kiderült, hogy emberek, sőt, barátok és szövetségesek a bajban. És Lonci nemcsak felengedett, de nem érezte többé magát egyedül. S úgy ragaszkodott hozzájuk, végig a nap folyamán, mint pulikutya — árvaságában. Kosznovszki Feró kötötte ezen a ragaszkodáson a legerősebb csomót. Mikor Lonci mindent apróra megtudott, azt kérdezte, a szív húrjain reszkető ámulattal, s alig titkolt akaratlan büszkeséggel: — É6 miért pont ő ment? S míg a többi á földet nézte a leeresztett pillák alól, Feró így felelt, beharapva ajkát az engesztel heteden harag függélyes szögesdrótjai között: — Mert mi gyávák voltunk. S Lonci rátalált az arcra ai. emlékei közt. A lepényevés győztese. Az igazi. Aki akkor félreállt, s ő megvetette érte. Az erdő ritkább lett, kivilágosodott. A nap előbb csak át-áttörte a lombokat, aztán erősen tűzni kezdett. A szál ■ fákat cserjék váltották fel. S a cserjésből kiemelkedett a tető. — Ott van! — kiáltott a trafikos a menet elején. Megálltak. Mindenki feltekintett. Meglátták a függőleges sziklák fölött a hét bükkfát. Az égbolt széles kék mezejében. Hét kemény oszlop, tartották a mennyország boltozatát. Vén törzsük felkopaszodott, csak a hegyükben volt egy kis bojt, cirógatta a oárány- felhőket. Buda tanító a hét bükkröl hátranézett. Nem tudni, milyen sugallatra. És tekintete Zsabkának ütközött. S nekiütközött Feró tekintete is. És Marcié. Egyszerre három Mint az eldobott, pörögve szálló kés — mikor mindbe rom talál. Akaratlan rajtaütés. S e három villanás odarántotta a negyediket: Lpnc.cv Zsabka, mint akinek hirtelen szemébe vakítottam volna valamely titkos tükrözök, elkapta arcát. Halálsápadt volt. Himlőhelyei nagy viaszfoítokként összemosódtak, s a szürke tónusból, melyet a rendőrségi háttér nyújtott, élénken, bántón kivirítottak. A vizbefúlt — adta volna e sárgának cí-, mül a festő. A vértelen ajak megrángó ostorán kétségkívül a félelem habja remegett, s a homlokon — odakapolt idegesen, hogy letörölje — a félelem gyöngye. Napnál világosabb volt,' hogy Zsabka a következő percekben lelepleződik. És féltek az elodázhatatlan találkozástól a szörnyűségessel. — Én biztos voltam benne — súgta Lonci Ferónak, és suttogásában kalapáló szíve vergődött Feró bólintott. 1 — Most már én is. — Ma- •ga elé tekintett hosszan, mereven. — Pedig voltak pillanataim. amikor azt hittem, rossz nyomon vagyunk. Tudták, minden érzékszeri vükkel érezték, hogy itt.. itt valahol a közeli bozótban várja őket a borzalmak borzalma: a hulla. A kis ember már a függélyes sziklákon kapaszkodott, vakmerő zérgeugrásokkal hatolván fel a tetőre. A pípás Maigret közvetlen a nyomában lihegett. íFolylatjuk) t
