Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-28 / 255. szám

*1 Ifjúsági parlament a FUTŐBER-nél Kin bot avattak / Nógrád megyei múzeumok ' A FÜTÖBER budapesti, csongrádi és nagybátonyi gyáregységeinél az elmúlt he­tekben tartofTak meg az if­júsági parlamenteket. A na­pokban Nagybátonyban ke­rült sor a vállalati ifjúsági parlament lebonyolítására. Híves József, a KISZ-bi- zottság titkára köszöntője után Sass Gábor igazgatóhe­lyettes tartott beszámolót az ifjúsági törvény végrehajtásá­ról a 130 küldött részére. Az előadó részletesen foglalko­zott az ifjúsági törvény vég­rehajtása kapcsán kiadott igazgatói utasítással. Hang­súlyozta: a vállalat vezetésé­nek az elmúlt években fő feladata volt, hogy olyan irá­nyítási, vezetési elvet valósít­son meg, melynek alapján az ifjúság a gyáregységekben képességének és végzett mun­kájának megfelelően érvé­nyesüljön. A gyáregységekben megtar­tott ifjúsági parlamenteken negyvenegy hozzászóló komo­lyan, felelősségteljesen fog­lalkozott a vállalat és saját problémáival. Az igazgató­ság örömmel fogadta a fia­talok észrevételeit, javasla­tait, s mindent megtesz annak érdekében, hogy a jogos el­várásokat teljesítse. Minden­kor figyelmet fordít a fiata­lok érdekei megvalósulásá­ra. A FÜTÖBER Vállalat igazgatóhelyettese kiemelte: a KISZ-szervezetek segítsék a fiatalokat abban, hogy mun­kájuk alapján megtalálják helyüket az üzemben és a társadalomban. A vállalat vezetése pozití­van értékeli a fiatal műsza­kiak tanácskozását, a pálya­kezdő fiatalok gyors beillesz­kedését, példás magatartá­sát. Sass Gábor hangsúlyoz­ta, hogy a fiatalok részvéte­le biztosított a döntésekben, mert sok közülük a brigád-, a közép- és felső szintű veze­tő. A fiatalok erkölcsi és anya­gi elismerését tükrözi az a tény, hogy közülük 128 ki­tüntetést, 108 pedig jutal­mat kapott a beszámolási időszakban. Hatvanhárom­nak általános iskolában, 109- nek pedig közép- és főisko­lán biztosítanak ösztöndíjat A fiatalok közül huszonket- ten külföldi, harmincnégyen pedig belföldi tanulmány­úton vettek részt. Az oktatás­ra — főleg a fiatalok képzé­sére — 2,2 millió forintot for­dított a vállalat vezetősége. Budapesten, Csongrádon és Nagybátonyban 56 kamat­mentes házépítési kölcsönt adtak ki, ebből harmincné­gyet fiatalok kaptak. Az eredmények mellett iwmmrn. Az ifjúsági parlament előadó ját — Sass Gábor igazgató- helyettest — az úttörők kösz öntötték. wmmmm A budapesti, a csongrádi küldöttek a nagybátonyi gyár­egységben tartott ifjúsági parlamentre különjáratú autó­busszal érkeztek. szólt az igazgatóhelyettes a tennivalókról is. Növelni kell a szakmai felkészültséget fej­lesztő tanfolyamok számát. Több gondot kell fordítani a gépele, eszközök megóvására, a lakásépítés fejlesztésére, az újítások támogatására, s né­mely fiatalnál a munkafegye­lem javítására — fejezte be vitaindítóját Sass Gábor. A vállalati ifjúsági parla­menten tizenegyen szólaltak fel. Balogh László csongrádi és Szőcs Gyula nagybátonyi gyáregységvezető az intézke­dési tervek pontos végrehaj­tásáról, a fiatalok bérezésé­ről, a vezetési színvonal ja vitásáról, a szocialista brigá dók versenymozgalmáról be­szélt. Az ifjúsági parlament ked­ves színfoltja volt az ifjúsági klub átadása. Sass Gábor, a FÜTÖBER igazgatóhelyette se adta át a nagybátonyi gyár­egység fiataljainak, a szép és korszerűen berendezett klu­bot. —s. —ó. évkönyve itt & AZ IDEI MÜZEUMI ES MŰEMLÉKI hónap kiadvá­nyai között előkelő helyet fog­lal el a Nógrád megyei mú­zeumok évkönyve (1976/22.). Az évkönyv a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága ki­adásában, Domonkos Alajos szerkesztésében látott napvilá­got Salgótarjánban. A kiadvány gerincét a Szé- csényben 1975. november 22- én rendezett emlékülés anya­gának közreadása jelenti, ame­lyet II. Rákóczi Ferenc szüle­tésének 300. évfordulója je­gyében; rendeztek. Bevezető­ként az emlékülés vitaindító­ját olvashatjuk, amelyet Kö- peczi Béla mondott Néhány gondolat Rákóczi államáról címmel. A vitaindító utalt ar­ra, hogy kétszázhetven évvel ezelőtt Szécsényben tartották meg az első kuruc országgyű­lést. s mondták ki a konfö­derációt, a rendek szövetségét, amellyel alkotmányos for­mát adtak a Habsburg-ellenes felkelésnek. Köpeczi Béla sze­rint: „Ha az új állam osztály­jellegét akarjuk meghatároz­ni. akkor ebből a tényből kell kiindulnunk: feudális állam volt, amely mindenek­előtt az uralkodó osztály ér­dekeit szolgálta. Mindjárt hozzá kell azonban tennünk, hogy miután a szabadságharc megkísérelte a különböző osz­tályok, népek és val'ások ér­dekeit egyesíteni, az új állam a közös célokat is képviselte —, ha osztályjellege miatt ezt csak korlátozottan is tudta tenni. Ez a kettősség . jelent­kezett az élet minden terüle­tén : a gazdaságpolitikában éppúgy, mint katonai, vagy politikai tevékenységében.” A hozzászólók közül Benda Kálmán a kuruc állam dip­lomáciai szervezetéről érte­kezett. Weltmann Imre Rá­kóczi államának kérdéséhez szólt hozzá. Hopp Lajos, a szécsényi konföderációról és a „lengyel” példáról, a kettő kapcsolatáról tartott előadást. Többi között, megállapítja, hogy a szécsényi konföde­ráció átmeneti államforma­ként történt megvalósulása is előbbrelépés volt Rákóczi ál­lamépítő törekvésein belül, mert törvényes államjogi ke­retet adott a kuruc állam­nak. Mezey Barna a jogfor­rásokat elemezte a Rákóczi- szabadságharc államában (1703. június 6.—1705. szeptember 12.). Közölt hozzászólásában olvashatunk a jogforrási ka­tegóriákról, a jogforrás hierarchiájáról. Dr. Takáts László több mint két évti­zede tanulmányozza a kuruc kor egészségügyi kérdéseit, kutatásairól számolt be Szé­csényben. N. Kiss István a hadsereg, az adó és a társa­dalom viszonyát vizsgálja a kuruc államban. Külön is érdeklődésre tart­hat számot R. Várkonyi Ág­nes jelentős terjedelmű köz­leménye, amely Rákóczi ál­lama és Nógrád megye kap­csolatát elemzi. Mint meg­tudjuk, Nógrád vármegye ne­mességéből került ki több személyiség, aki Rákóczi ál­lamhatalmi szervezetében a fejedelem európai látókörű politikájának tevékeny része­se volt, azt alkotó módon se­gítette. E közleményt gazdag jegyzetanyag egészíti ki. Leb- lancné Kelemen Mária ada­lékot közöl az évkönyvben a Rákóczi-szabadságharc Nóg­rád megyei hadseregellátási, -adózási kérdéseihez, ugyan­csak bő jegyzetekkel. AZ ÉVKÖNYV A i TOVÁB­BIAKBAN TANULMÁNYO­KAT, tudományos dolgozato­kat ad közre, több témakör­ben. Gáspár János Nógrád megye felszabadulásával fog­lalkozik. Mint hangoztatja, e munkájában nem újat kíván adni, csupán a forrásmunkák felhasználásával a korábbiak­nál sokoldalúbban szeretné bemutatni a szovjet hadsereg megyénk felszabadításáért ví­vott harcait. Ügy véljük, e törekvése sikerrel járt. Elsősorban a tudományos kutatás számára jelenthet újabb adalékot Henkey Gyu­la—Kalmár Sándor publiká­ciója Adatok Nógrád megye népességének etnikai-ember­tani vizsgálatához címmel. A szerzők szólnak a vizsgálati körülményekről, anyagról és módszerről, a Nógrád megyei népesség szomatológiájáról, a népesség taxonómiai összeté­teléről, s közük a vizsgálati eredmények együttes értéke­lését. Héjj Csaba harminc év ré­gészeti kutatásairól ad szá­mot Nógrád megyében (1943 —1975). A közlemény az 1975. októberében a salgótarjáni TIT-székházban, a múzeumi és műemléki hónap alkalmá­val rendezett előadói konfe­rencián elhangzott előadás átdolgozott szövege. Mint is­meretes, a második világhá­borúban a régészeti gyűjte­mény körülbelül 90 százalé­kos károsodást szenvedett. A felszabadulás után az első ré­gészeti kiállítás 1949-ben nyílt meg Balassagyarmaton. A réV gészeti gyűjteményt 1973-ban szállították át a múzeumi egy­ségbe, a szécsényi volt For- gách-kastélyba. 1975. tava­szán már az új múzeumban nyílt meg a Patay Pál által rendezett régészeti állandó ki­állítás Nógrád megye az ős­kortól az Árpád-kor végéig címmel. Az évkönyv arcképcsarno­kában Vonsik Ilona Kakuk Józsefről, Kerényi Ferenc Lisznyai Kálmánról és a pa­lóc „kelmeiség”-röl, Dévényi István Csohány Kálmánról ír. Végezetül a múzeumi szer­vezet tevékenységéről olvas­hatunk. Itt dr. Horváth Ist­ván beszámol a múzeumi szer­vezet múlt évi munkájáról. Áttekinthetjük a szervezet V. ötéves tervét, képet kapha­tunk az új szerzeményekről stb. ÜGY VÉLJÜK, A NÖG- RÄD MEGYEI MÜZEUMOK évkönyve gazdag tartalmával jelentősen hozzájárulhat a megyei közművelődési mun­ka további alakításához, az iskolai oktató-nevelő tevé­kenységben mindenekelőtt a szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmus­ra neveléshez. S természete­sen, jó alapot jelent a továb­bi kutatáshoz, a múzeumi te­vékenységi formák színvona­lának további emeléséhez me­gyénkben. i T. E. . Mai tévéajánlatunk 20.45: CSALÁDI KÖR. A szülők, nevelők maga­zinjában ezúttal a fiúk és lá­nyok megkülönböztető neve­léséről esik szó. Kezdve attól, amikor az újszülött lányt ke­vesebbre értékelik, mintha fiú­gyerekkel ajándékozta volna meg családját a fiatal anya. Egészen a serdülőkori káros megkülönböztetésekig tartó nevelési elvekig sok minden­ről elmondja véleményét a műsor pszichológusa, dr. Ranschburg Jenő. A másik téma — a családi életre nevelés. — Az iskolá­ban és otthon egyaránt tere van a családi életre, a fel­nőtté válásra, a felelősségtel­jes párválasztásra való neve­lésnek. Divattervezők az őszi gye­rekdivatról, a serdülők öltöz­ködéséről beszélnek, s adnak tanácsot. 86. aranybarna szakáll zugaiban mégis inkább a róla átragadt boldog izgalom viliózott. Átmentek az erdón, a kóbá- Továbbhaladtak- De mintha nya mellett elhaladtak. Jó kissé húzni kellett volna a szekérút vitt innen már, a férfit. szelíden hullámzó tájon, lige- — Csodaszépen fogunk élni tes, csalitos facsoportok kő- — mondta a lány- zött, a dús réten; sűrű virág- — Sohase hagysz el, ugye? illat lebegett fölötte. — Soha — felelte a'lány Az ember megállt, vissza- halálos komolyan, hangja a fogta a lányt. Nem akart az boldog elérzékenyüléstől meg- úton menni. csuklott. — A sírig!.... A lány így. szólt magában: És ekkor a csodálatos ra­^Nincs mit csodálkoznom.” gyogásban — mert a nap fenn Belegázoltak a fűbe, felmen- volt magasan — megkondul- tek a bokrok védelmében a tak a harangok- dombra, egy erdőcske követ- A férfi megijedt, kezett, annak a szedres szegte — Ne félj — mondta a lány szélében haladtak, a gerin- — szentmisére harangoznak- cen- Majd ezt mondta: S egyszer csak meglátták a — Istenfélő nép a mi né- falut a templomtoronnyal, a púnk. háztetők piros cserepével. Sietősre fogta a lépést, húz­— Nézd! — szólt a lány, s va magával a férfit. Szerette a lelke annyira tele volt, hogy volna átrepülni a rekettyést. hangja remegett tőle. s a rétet. Otthon lenni már! Érezte, hogy remeg a férfi Otthon! keze is vékonyka uj jainak Valamennyi harang zúgott és kapcsai közt, de arcán, az nem hagyta abba. S a lány, 4 NÖGRÁD - 1976- október 28., csütörtök eltitkolta aggodalmát: „Vala- erősen,’ hogy fájdalom ser­mi másért harangoznak, vala- kedt belőlük. Bátorításul szó­rni másért ennyire-” rítottak a lány ujjai így? Aztán meghallottak az éne- Vagy önnön aggodalmának le­ket, majd meglátták a temp- győzésére? Kalapáló szíve csi- lomi zászlókat. S körülöttük títására? a népet- Az ének a lábuknál csap­Akkor már eljutottak a dosott- rekettyés széléig, és fedezetlen És hirtelen szétnyílt a nép, álltak ott, kéz, a kézben. mint a madár szárnya, hogy' — Micsinálnak? — kérdez- körbevegye, bekerítse őket te a férfi, karjából gyönge zászlóival. remegés' indult, s átáramlott A lány, míg jobbja a férfi szoros ujjain a lányba. kezét szorította, baljával he­— Énekelnek — felelt vesen integetett. Anyicska, s ujjai erősebben — Álljatok! — kiáltotta. — tapadtak a férfi csuklójára. — Nincs semmi baj! Tudod, ez olyan ünnep. Bú- De kis hangja, mint a sem- zaszentelő. mi, belefúlt a harsogásba. Ezt mondta, noha tudta, S ekkor az erdei rém kirán- hogy a búzaszentelőnek rég tóttá karját a lány elgyön- elmúlt az ideje,- a búsát is gült, elbizonytalanodott ujjai levágták azóta- közül és futásnak eredt- Be a A templomi zászlók pedig rekettyésbe. imbolyogva közeledtek, s im- — Utána! — kiáltotta Krá- bolyogva közeledett alattuk a lik Franyo a kereszttel- nép. Ondrej lekapta a sörétes — Mi van náluk? — kér- puskát, és lőtt. dezte a férfi, és remegett- A És talált. lányhoz bújt valósággal. A katona már nem futott. — Ö felelte a' lány —, so- Lábát húzva, bicegve mene- se láttál kapát? A földet ka- kült. Furcsa, háromszögű tá- pálják azzal, hogy teremjen, nyérsapkáját letaposták az S elszorult a lány torka, üldözők- míg ezt mondta. — Ne bántsátok! Ne bántsá­S a férfi sírós hangon szólt, tök!.-. — kiáltozott a lány. mint a megcsalatott gyermek: Bukdácsolva futott ő is. Hosz­,r. ■ ,, , szú fürtjei szétbomolva repül­— Kés is van náluk, latod? tgk utá^a — Ö, kis csacsi, nem kés ne ki törődött a lánnyal, a az! Boglyázószerszám. A tér- kiáltozásával? més egybehordásához kell- Az aranyhímzésű templomi Vékony ujjai bemélyedtek zászlók, a szentek képével, a amaz karjának húsába, oly feje fölött imbolyogtak- S az ének elsöpörte hangját. S az asszonyok átcsaptak a Irgalmazz, irgalmazz, irgal- a feltámadás hozsannájába; mazz, Ale-e-luja! Uram, a Te népednek! Hála légyen Engedd, betöltsük a Te az Is-te-ennek! szent törvényed. S mialatt zúgtak a haran­Jézus, az igazságosság nap- gok, egy gyilkosság magasz- ja, irgalmazz minékünk! tosult hősi tetté, az aranyo- És Zsabka, aki elöl futott, zott rúdjaikon ingó templomi vad, gyönyörűséggel dobott-. zászlóktól áldotta, egy olyan Villogva pengett, suhant a nagyon régen tökéletlenre si- kék ragyogásban a kés, került mészárlás utólagos mintha zsinórt húzna a lég- korrekciója, ben. Kosznovszki Feró érintette A katona arcara bukott, meg aztán a lány válát. Míg Nem mozdult többé. Csak kavargott körülöttük a diadal- az ében nyél remegett kis- mámor vakságverte, vad tán- sé még a vékony, ké- ca. Gyöngéden megérintette, kés acél végén, mely csak- Mert ő figyelte a lányt kez- nem tövig fúródott az ember dettől- Figyelte ezt az egészet, hátába; körülötte rövid bugy- S mintha máris értene vala- gyanásokkal tört fel a sűrű, mit, szemét könnyű nedvesség sötét vér. fátyolozta- Könnyű nedvesség, Anyicska odaért, és látta és de mélységes . szomorúság, arcát felemelte a fűből. Az mely sejt valami jóvátehetet- arc bozontja csatákban úszott, lent. És mégis, az a könnyű De a szem, a szem-., az ég. nedvesség, mint a felszáradó ahogy visszatükröződött ben- harmat. ne! A gyermeki csodálkozás, Hátha mégis új kezdődik a ahogy odaiivegesedett! Ó felszáradó vértócsa helyén, szörnyű! Sötétség és vadság, e konok. Ráborult a halottjára a bűnszövetség-beitta véráldo- lány. Sírva terítette be napsu- zat helyén, gárszín hajával a drága főt, Hátha mégis, kinek végzetét, melytől any- Bár voltak később, akik nyira reszketett, szabadítás könnyen napirendre tértek, helyett ő maga hozta el, ó és azt mondták: szörnyű! — Itt maradt a háborúból, — Mit tettetek, szerencsét- akár egy döglött akna. Végül lenek?! — zokogta. — Mit is felrobbant- Még jó, hogy tettetek?! nem csapott agyon senkit­De nemigen hallották meg Ezek nem látták semmi kiáltását- Zsabkát ünnepelték, újnak kezdetét, dobálták a levegőbe. — VEGE —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom