Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

fFogslmak — közeiről I ilium iiiiiiiiiiiiiiiimMiiiiiiiimiiiiiiiiimmiiiiiii Kemiiélás A kemizálás vegyi termé­kek alkalmazását, felhaszná­lását jelenti a termelésben, s ma már a fogyasztásban is. A vegyi termékek széles­körű alkalmazása társadalmi­népgazdasági méretekben nö­veli a munka termelékenysé­gét, tehát jelentős mennyiségű munka megtakarítását teszi le­hetővé. (Pl. gyomirtó vegysze­rezés.) A kemizálás fokának fő mutatója a vegyi anyagok felhasználásának aránya. Ez mérhető az egyes ágazatok­ban — ipar, mezőgazdaság, építőipar — és népgazdasági vetületben. A kemizálás különösen a mezőgazdaságban (műtrágyák, növényvédő szerek) nagy je­lentőségű. A terméshozamok növelésével és a különféle műanyagok termelésével, tér­hódításával számottevően függetleníteni lehet a társa­dalmat a földrajzi és a nyers­anyagadottságoktól. A kemizálás folyamata tu­lajdonképpen még a múlt század végén — a vegyipar létrejöttével —- megkezdődött, de csak az utóbbi évtizedek­ben vált világméretűvé, s lett a műszaki-technikai haladás egyik jellemzője. A kemizálás műszaki-gazdasági szerepe minden országot a vegyipar gyors ütemű fejlesztésére késztet. A világ ipari termelé­sének ma már több mint egy- t izedét —■ a fejlett tőkésor­szágokban kb. egyhatodát — vegyipari termékek alkotják. Az utóbbi egy-másfél év­tizedben a magyar gazdaság­ban is gyorsan haladt' a ke­mizálás folyamata, amit egy­részt a vegyipar növekvő ter­melési aránya — ez jelenleg kb. 12 százalék — és az év­ről évre emelkedő vegyitei’- niék-import is bizonyít. Nem1- zetközi összehasonlításban a magyar gazdaság kemizáltsá- ga közepes fokú, s a vegyipart továbbra is erőteljesen kell fejlesztenünk. Az a fránya * kémény az oka Számtalanszor meggyőződtem arról, lia intézményekben, hiva­talokban, vallalaioknál tevékeny­kedő egyes ügyintézők a jogos panaszok intézése után kapnák fizetésüket — néhányuknak bi­zony felkopna az álla. Ezt a ta­pasztalatot erősítette meg bennem a Budapesti Harisnyagyár nagy­bátonyi telepének egyik munkás­asszonya. Még a nyár elején clpana-szol- ta. hogy Nagybátonyban a Nép­köztársaság útja 11. számú ház­ban lakik, s amikor a felette le­vő szomszédja begyújt, a füst nem felfelé megy ki a kémé­nyen, hanem lefelé, betölti a la­kását. Ugyanez fordítva is érvé­nyes. Panaszra ment a Nagybátonyi Községgazdálkodási Vállalat in­gatlankezeléssel foglalkozó rész- leqéhtv/.. Bejelentése után kötszer „hozzáértő” szakemberek a hely­színen megállapították, hogy a huzat jó. E szakvélemény ellené­re az a fránya kéménv, arni minden bonyodalom előidézője volt. mé" ezután se,n igazodott a „hozzáértő” megállanításhoz. A bérház lakói tovább „élvezhet­ték” a füstöt és füstölöghettek. Végső elkeseredésében fordult lapunkhoz az asszonyka, meg­elégelve az ígérgetések sorozatát. Telefonon megkérdeztem az ér­dekelt vállalat egyik vezetőié­től; mit kívánnak tenni e régóta húzódó áldatlan állapot mielőb­bi megszüntetéséért? Szó szót követett, végül •'hhan egyeztünk meg, ho"v a K^ni^ovsenrő Vál­lalat s"Pkvélcménve után i«méi visszatérünk az ügyre. De ekkor nv>.r megkérdezzük azokat is. akiknek köszönhető a mostani állapot. Ha k’esft késve Is, megszüle­tett, a hivatalos papír, v; ebből ki­tűnt, hogy nem a lakók, nem a tervezők, még csak az ingatlan- kezelő részlet sem a hibás, ha­nem azok. akik a hanyag mun- kát végezték. Két hét telt el. mire a ké­ményseprői szakvéleménv a me­gyei építők kö7rmntjából elintett a garanciális részleg vezetőjéhez. Úgy látszik, a köznontban ott sem sietnek, nehogv olvan vád érié őket. melv szerint elkapkod­ják az ügyintézést. Végre meg­született döntés: a iövő héten kőművesek veszik- birtokukba az épületet, és elvégzik azt a mun­kát, amiért már egyszer nV’S munkásoknak fizettek. A bekö­téseket és az átereszeket. Kicsit közhelvnek tűnik. de úgy látszik, még mindig idősze­rű annak hangsúlyozása, hogy az. nfcvak mögött minői" elő, clc- vmi emberek vannak! V. K. Korszerű technológiával A párthatárosatok végrehajtásáért Balassagyarmaton, a Nógrádi Sándor-Iakólelepen korsserü építési technológiával építik a jövendő otthonok falait. Az úgynevezett Peva-módszerrel a korábbinál gyorsabban, jobb minőségben adhatják át az építőig a lakásokat. Kaszás Jó­zsef szerelőbrigádjk Is itt tevékenykedik. Közöttük van Franko József ács — képünkön —, aki munkatársaival a zsaluzáshoz szükséges fémszerkezetek összeállításában, s da­ruval történő szállításában vesz részt. —- kj — Az elmúlt évek során több alkalommal is áttekintettük a pártéletet, a pártmunkát. A legtöbb gondot mindig a párthatározatok végrehajtása, a munka sóiéin tapasztalható következetlenség okozta. Indokolt tehát pártunk XI. kongresszusának döntése, amely szerint: „Minden párt- szervezet kapcsolja össze esz­mei-politikai, irányító és ne­velő tevékenységét a határo­zatok végrehajtásának folya- matos szervezésével, a fö jel­adatok teljesítésének állandó ellenőrzésével. A párthatáro­zatok jó végrehajtását te- kihtsék alapvető feladatnak. Magasabb követelmények A pártszervek és szerveze­tek eredményes munkája a határozatok következetes vég­rehajtásában, a párt politiká­jának megvalósításában mér­hető/ A tagkönyvcserét meg­előző beszélgetések során szinte valamennyi alapszerve­zetben összegezték a határo­zatok végrehajtásának helyi tapasztalatait. A salgótarjáni járás pár talapszervezetei ben a beszélgetések során kétszáz javaslat hangzott el, és túl­nyomó többsége a határoza­tok, az állásfoglalások tervsze­rűbb, következetesebb végre­hajtását szorgalmazta. Amén- kesi bányaüzem kommunistái úgy fogalmaztak, hogy a párt, politikája jó. ezt megfelelően tükrözik a határozatok, biz­tosítani kell tehát, hogy azok minden területen megvalósul­janak. A XI. pártkongresszuson el­hangzott beszámoló is utalt arra, hogy „egyes helyeken megsértik a centralizmus el­vét, nem mindig szereznek érvényt a kötelező párthatá­rosatoknak. A tapasztalatok azt mutatják, , különösen fon­tos, hogy a mindennapi mun­kában nagyobb figyelmet for­dítsunk a párthatározatok egy­séges értelmezésére és követ­kezetes végrehajtására.” A pártban megengedhetetlen, hogy egyesek — gyakran fe­lelős, vezető beosztásban dol­K eskenyebb lett az arca, a haja pedig fakultabb. De, hogy sötét ruhába öltö­zött, a színes, gombos, fehér inget viselte, arca is simára borotválton fénjtlett, frissnek tűnt. Szemhéja árnyékolta te­kintetét, amely tele volt ér­deklődéssel. Rend, tisztaság körülötte. Az asztalon, amely a tóra tekintő ablak alatt van, szabályos rendben kartonok, irománybk, írószerek. A nád­ban egy nyiladékot vágtak. Kikötő is az, meg belátó a tó vizére, amely sima volt és tükrös, és a Kámor nézeget­te magát benne. Azt talán, hogy múlott a nyár és sár­gult lett a levél a tetején. Pedig aznap nagyon jól me­legített a napsugár. Balázs Pistáek egy kis ,lajhibán, jó­szerén ingujjban eveztek ki a tóra. Megbízásuk volt, hogy fogjanak halat. A napfény már a Börzsönyt szárítgatta, de hiába, mert csak ködlőtt, az erdő alja úgy megszívta magát nedvességgel. A veté­sek tavaszi szint szedtek ma­gukra, csalogatva az északról délre, ékben húzó vadlibákat. Szabó Hornos András a nyi­ladékon át a tavat nézte. Nyugtalanul dobolt az aszta­lon. — Mi történt ezekkel... — mormolta. Messze, akár egy kis pont a víz tükrén, kibukkant a ná­dasból a csónak. Szabó fel­állt, kiment a töltésre és onnan kísérte figyelemmel útját. Abból ki tudta számí­tani, zsákmánnyal vagy anél­kül eveznek a part felé a horgászok. Nem tudott nyu­godtan gondolkodni, mert jött Horváth Mihály, aki a túlsó parton vetette ki a horgot. — Csukára dobtam, a nád­ba akadt a horgom. Belesza­kadt, oda van. Balázsoknál jó volt a fogás — csak úgy megjegyezte. Nem kellett már mondani sem, mert a csónak határo­zott partnak irányításából Szabó Hornos is kiszámította, hogy van zsákmány. De Hor­vátinál mindig szívesen tár­salgóit. Nagy erdőszakértő ember volt. Fiatal korában kint lakott a Kámoron, az erdészházban. Onnan ismer­te Szabót is, aki egy időben mezőőrként szolgálta a , ter­melőszövetkezetet. Azt ‘ soha nem felejti, amikor három vaddisznót hoztak be egy haj­nali lesről. Egyszer meg a vad Hornos András egyéni pa­rasztként, amíg a közöst nem alakították, amit esztendőkön at ellátott. Nem volt az köny- nyű dolog. A föld is nagyobb lett, vele a gond is. A nagy­üzemi gazdálkodást sem is­merte. Ebbe bele lehet rok­kanni. De azt senki pem mondhatja, hogy belerokkant. Inkább, hogy ami kötelessége volt, ellátta. Ha egyáltalán valahol Is szóba került a bri- gádvezetóseg mindig mondta: — Ott megtanulhatta az ember, hogy milyen roham­ban halad az élet előre, és mindig csak előre... Börzsöny alatt, a tavon helyett egy pesti embert, aki szarvasbikát lőtt, de nem vár­ta meg, hogy kimúljon. Túl­ságosan korán odaült a vad mellé, örült és a bika az utolsó vonaglásával a gyom­rát nyársalta tel. Akkor Hor­váth Miska hozta be az erdő­ről kocsin. Horváth sem a régi, megszelídült. Nem az erdőt járja, hanem a tavat és horgászik. A nádi nyiladék­nak fordult Szabó Hornos András, hogy fogadja a part felé suhanó csónakot, és a pár lépés alatt fordult meg az agyában. — Nyitott könyv itt min­denki élete... Hát ha mindenkié az, ak­kor az övé igazán. Hiszen már a dédapja, jóval két év­tizeddel a szabadságharc előtt, Diósjenőn a község bírójaként elöljóróskodott. Aztán az apja is földműveléssel fog­lalkozott. Öt követte Szabó Ez a roham aztán már sok voit neki. így került, a mező­őri tisztségbe. Azt mondták, már nyugodtabb lesz, de bi- zalmibb is. Nálánál alkalma­sabb embert nem is tudtak elképzelni. A tsz elnöke így fogalmazott, amikor behívat­ták és közölték vele a dön­tést: „Nincs más mentség, el kell vállalnia!” így nyitotta Szabó Hornos András a bri- gadérosság után a sort a me­zőőri tisztségben. Azt mondta, nagyon jó volt. Nyugodt mun­ka is, mindaddig, amíg nem akadtak, akik megirigyelték tőle a tisztséget. Még ma is keserű a hangja, ha felidéző- dik benne és szólnia kell róla. i— Bevádoltak, megrágal­maztak... Volt néhány ember, akik úgy gondolták, azzal szolgál­nak elégtételt, ha másokat piszkolnak. Azt mondták Sza­bóról, hogy kukoricát adott gozó kommunisták — önké­nyesen „válogatnak” a hatá­rozatok között; az egyik ha­tározatot végrehajtják, a má­sikat nem. Joggal vetődött fel tehát a kommunistákkal folytatott személyes beszélgetések so­rán, hogy minden szinten ér­vényt kell szerezni a határo­zatok végrehajtásának. A Ganz-MAVAG mátranováki gyáregységének kommunistái azt erősítették, hogy céljain­kat nem a határozatok' álta­lános helyeslése, hanem a hétköznapi tettek segítik leg­jobban. Mindez természetesen megköveteli, hogy mindenki konkrétan ismerje azokat a -feladatokat, amelyek megva­lósításáért munkálkodnia kell. Együtt a párttagsággal A pártszervek, az alapiszer­vezetek feladata tehát, hogy felkészítsék a kommunistákat a növekvő követelmények tel­jesítésére, a fejlett szocialista társadalom építésére. Az üzemi, a lakóterületi, a hiva­tali és az intézményi alap­szervezetekben egyaránt bo­nyolult feladatok sokasága vár megoldásra. A siker meg­követeli az irányító és ellen­őrző munka színvonalának javítását. A pártmunka e szintjén is alapvető követel­mény a feladatok konkrét meghatározása, ismertetése, el­fogadtatása, a végrehajtás meg­szervezése és a végzett munka rendszeres ellenőrzése. Tapasztalatok hosszú sora bizonyítja, hogy a XI. kong­resszus után a pártszervek, az alapszervezetek igényesebbek lettek a munkában, a felada­tok meghatározásában. Min­den szinten a testületi munka középpontjába került a hatá­rozatok ismertetése, követke­zetesebb végrehajtása. Az alapszervezetek többsége azon munkálkodik, hogy a felsőbb párthatározatok alapján, He­lyesen határozza meg saját feladatait. Nagyobb gondot fordítanak a határozatok vég­rehajtásának ellenőrzésére is. A pártvezetőségek munkájá­ban rendszeresebbé vált a illetékteleneknek. A pesti főtanácsos elé rendelték, aki a tsz jogászaként működött. Ott kérték számon. Nem til­takozott, nem is szólt sem­mit. Csak felállt és elindult az ajtóig. Onnan szólt vissza: — Maguk nagyon Szeren­csétlen emberek... És megtörtént vele ami még a családjuk történetében soha, hogy elment a faluból a váci üzembe dolgozni. A munkába lépése után néhány hétre ki­nevezték a gyár rendészének. Megtisztelték, megbecsülték. Ma sem mehet át a (városon, hogy ne szólítanák msg. Azt sem teheti, hogy ne térjen be a gyárba, mert megbántva éreznék magukat. A halfogók csónakja lassan a part felé közeledett. Már jól kivehetők voltak az eve­zősök. A csónak nyomában fi­nom fodrok maradtak . a ví­zen. Szabó Hornos András nézte őket. Balázs ott dolgo­zott abban a gyárban, ahol ő rendészkedett. Eszébe jutott a megbecsülés,. és kemény görcs szorult a torkába. Sír­nia kellett, mert máskülön­ben nerh bírta volna. Oda, a gyárba mentek érte a terme­lőszövetkezet vezetői és szó­lították. hogy jöjjön vissza öregségére a közösbe, amely­nek a megalakulásában veze­tő szerepe volt. — Hát itt vagyok! ör a halastó gátján, nyitott könyv­ként életemmel... A csónak kikötött. Testes csukákat dobtak ki belőle a partra. Szabó Hornos András befordult a gátőrházba, mert horgászok érkeztek. Engedély­re vártak, amit csak ő állít­hat ki. A Börzsöny alatt a diósjenői tavon. Bobál Gyula párttagság tájékoztatása a határozatok -végrehajtásáról. Jól példázza ezt a cselekvési program, amelyet az év ele­jén készítettek az alapszerve­zetek. A kommunisták nem­csak a terv kimunkálásában, a feladatok konkrét meghatá­rozásában voltak következe­tesek. Rendszeresen vissza­térnek a munka tapasztalatai­nak értékelésére. A helyszínen segíteni A Politikai Bizottság 1972. március 21-i határozata után tervszerűbb, következetesebb lett az ellenőrző munka a pártszervekben, az alapszer­vezetekben. A testületi ülé­sek mellett jól bevált mód­szerei a számon kérések a titkári értekezletek, a párt- csoportülések, a társadalmi munkabizottságok tanácsko­zásai. Sokat segítenek a terü­letfelelősök, az aktivisták is. Mindinkább rendszeressé vá­lik, hogy a járási pártbizott­ság, a közbeeső pártszervek megtervezik, a helyszínen ér­tékelik egy-egy alapszervezet munkáját, amelyet brigád­vizsgalat előz meg. Igaz. e gyakorlat még nem vált álta­lánossá. De a kezdeti kedve­ző tapasztalatok arra ösztö­nöznek bennünket, hogy tovább szélesítsük a módszert, rendszeresen visszatérjünk egy-egy határozat végrehajtá­sának elemzésére. Ez a követelmény nem kis feladatot állít a partbizott­ságok, az alapszervezeti ve­zetőségek elé. Mindenekelőtt arra ösztönöz, hogy változtas­sunk módszereinken, mun­kastílusunkon. A sokszor fe­lesleges papírmunka, a ter­jengős előterjesztések helyett a gyakorlatban segítsük a ha­tározatok végrehajtását. A pártmunkások se általában beszéljenek a határozatok vég­rehajtásáról, hanem a hely­színen segítsenek az alapszer­vezeteknek. A FÜTŰBER nagybátonyi gyáregységeben, ahol a tervteljesítésnek ed­dig 18 millió forint híja van, nem lehet csak általában szólni a cselekvési program végrehajtásáról. A párt- és a gazdasági vezetők, a kommu­nisták legfőbb feladata, hogy felmérjék a helyzetet, s konk­rétan, személyekre szólóan ha­tározzák meg kinek mi a munkája, miként pótoljak az elmaradást. Általa nos?ágok nélkül A határozatok végrehajtá­sának fontos eszköze a párt- megbízatások rendszere. A pártélet, a párímunka gya­korlata igazolja, hogy a konk­rét megbízatások növelik a kommunisták felelősségét, eredményesebbé teszik a munkát, az alapszervezetek tevékenységét is. Mindezt az alapszervezetek többségében jól luí„ák. A tagkönyvcserét megelőző beszélgetések során a párttagok nyolcvan száza­léka kapott valamilyen meg­bízatást. A feladat tehát az, hogy az alapszervezetek biz­tosítsák mindazokat a feltéte­leket, amelyek az eredményes munkához, a pártmegbizatá- sok teljesítéséhez szükségesek. A határosatok végrehajtásá­nál mint mindig, most is a kommunisták felelősségérze­tére, öntudatos munkájára építenek az alapszervezetek. A párttag lelkiismerete viszont csak akkor nyugodt, ha mindennap becsülettel el­végzi munkáját. A határoza­tok teljesítésén való munkál­kodás, szilárd helytállás pél­dás magatartást követel. Ahogy a XI. pártkongresszu­son is megállapítást nyert: „mi abban látjuk napjaink forradalmárát, aki a szocia­lista eszmeiséget, erkölcsiséget képviseli környezetének visz- szahúzó erőivel szemben és arra életének példája a fede­zet”. I)r. Szomszéd Imre a salgótarjáni járási pártbizottság titkára NÓGRÁD — : 1976. október 17., vasárnap 3 l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom