Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-16 / 245. szám

Kincset érő vélemények

A dolgozók észrevételei javaslatai a vezetők számára nélkülözhetetlen forrást jelentenek. A munkások tulajdonosi érzése, szemlélete ott erős, ahol a szavakat tettek követik. A véleményekre odafigyelnek, a hibák megszüntetéséről gondoskodnak, a javaslatokat hasznosítják.

Ménkesen, az idén a termelési tanácskozásokon hetvenen nyilvánítottak véleményt. Az üzemi demokrácia más fórumain úgyszintén sok észrevétel, javaslat elhangzott. Mi az értékük, mi a sorsuk a dolgozók által elmondott kritikai észrevételeknek. javaslatoknak? Erre a kérdésre kerestük a választ.

— A legtöbb esetben a termeléssel, a mindennapi teendőkkel kapcsolatban tesznek észrevételt a dolgozók. Ezekre általában már ott, ahol elhangzik^ megfelelő választ is kannak. Minden esetben jegyzőkönyv készül, értekezlet után összeülünk a vezetőkkel, sorra vesszük a kérdéseket és meghatározzuk azt is, kinek, miben kell #in- tézkednie — mondja Kaszás József üzemvezető.

— Előfordul, hogy egy észrevétel elintézése hosszabb utánajárást igényel. Gyakorlat, hogy a panaszost később írásban értesítjük az elintézés módjáról. Mind gyakoribb, hogy több embert érintő dolgokról nemcsak az illetőt értesítjük, a felolvasóban kifüggesztett írás-’

ban az egész kollektívát tájékoztatjuk — mondja Bakos András, az szb-titkár, aki így folytatja:

— Az idén sok gondunk volt például a munkaruhaellátással. Sokan tették szóvá, jogosan, és kérték a megoldást. Nem a mennyiséggel volt baj, hanem a nem megfelelő mérettel. A méreteket is ösz- szegyűjtöttük, hogy könnyít- sük a raktár munkáját. Egykét méretből mindig hiány volt. Véleményem szerint megnyugtatóan (vállalati szin-- ten) még nem tudtuk orvosolni, a gondot. Egyébként az ilyen és ehhez hasonló szociális és bérezési kérdésekre, intézkedésekre a szak- szervezet részéről fokozottan odafigyelünk — mondja Bakos András.

Lehet-e rangsorolni az észrevételeket, javaslatokat?

— Véleményem szerint minden észrevételben, javaslatban van valami hasznos. Akkor is, ha éppen csak ráirányítja a vezetők figyelmét valamire, amiről megfeledkeztek. Egy kollektívában va-1 gyünk, közös a célunk, a gondunk is. A megoldást nem lehet másként, mint közösen megtalálni — mondja az üzemvezető.

— Én erre néhány példát tudnék említeni a közelmúlt gyakorlatából — kapcsolódik a beszélgetésbe Mákos Nándor főmérnök. Legutóbb amikor az önjárós front átszerelésére készültünk, a briHa lakásuk van

A KÜLÖNFÉLE TÁRSADALMI RÉTEGEK lakáshelyzetének elemzése mindig megkülönböztetett figyelmet érdemel. S ha az egyik legszélesebb értelmiségi rétég — a pedagógusok — lakásgondjainak taglalása kerül terítékre, a figyelem szinte társadalmi méretű.

Miért? A tanító, a tanár nem csupán a munkahelyén dolgozik, hanem a legtöbbször otthonába is elkíséri a munkája. Kijavításra váró dolgozatok, elkészítendő nevelési tervek, kidolgozást kívánó, másnapra feltétlenül szükséges óravázlatok, s lehetne még jó néhány otthoni feladatát ide sorolni. A pedagógusmunkának ez az otthoni „megtoldása” a pálya minden korosztályára jellemző, a fiatal, hivatásának gyakorlását éppenhogy kezdőre ugyanúgy, mint az idősebb pedagógusnemzedékre.

A pedagógusok szakszervezete, érdekvédelmi szervként is, de a munkaterület értő patrónusaként is törődik — immár huszadik esztendeje megkülönböztetett figyelemmel a nevelői társadalom lakásgondjainak enyhítésével. A szak- szervezet legutóbbi elnökségi ülésén, ezt a két évtizedet elemezve, igen sok kedvező változást tekinthettek át, s a további teendők sorát is számba vették.

Kezdjük talán az adotoKkal! A mintegy 100 ezer pedagógus közül 10—12 százaléknak a lakáshelyzete kedvezőtlen. Két évtized viszonylatában elégedettek lehetnénk: az a sokféle kedvezmény, hitelforma, tanácsi és szakszervezeti törődés, amely társadalmunkban övezi a nevelőket, igen gazdagon kamatozott. Csak ízelítőnek egy kevés a segítés formái közül: a szociális szempontból leginkább ráutalt nevelők maximálisan 200 ezer forint kölcsönt kaphatnak lakásépítkezésükhöz; a különféle építkezések segítségével évente 100—120 pedagógus szolgálati lakás üresedik meg, újabb, javarészt pályakezdő, vagy szolgálati érdekből máshol állást vállaló nevelőknek teremtve meg a letelepedés lehetőségét. A községi, járási, megyei tanácsok is juttatnak saját kereteikből lakásokat azoknak a nevelőknek, akik kisiskolákban, gyengén ellátott területeken vállalnak munkát.

Nehéz lenne pontos adatokat mondani arra, hogy húsz év alatt hány lakásgondot sikerült megnyugtatóan megoldani. Szemléletes fejlődést jelez viszont az utóbbi öt esztendő áttekintése. Legalább 700 szolgálati lakást sikerült vásárolniuk ez idő alatt a megyéknek, a kölcsön segítségével felépített, korszerű, kényelmes nevelői lakások száma pedig jó néh; y ezerre tehető.

Olyan előrelátásra kell törekedni a pedagóguslakás-gaz- dálkodásban, amely már a következő évtizeddel is gondol. A jövő esztendőtől a nappali tagozaton végző fiatal pedagógusok kizárólag pályázat útján helyezkedhetnek el, s három évig első munkahelyükön kötelesek tanítani. A „kötelesek” szó — lehetőségeket és feladatokat is takar.

Sok-sok kisebb település érdeke, közös gondja: megtartani azokat a pályakezdő ifjú nevelőket, akik — telve ambícióval, töprengésekkel, s teremészetesen, anyagi problémákkal is küszködve — a katedrára lépnek. Ha nem méregdrága albérlet, hanem legalább is „elérhető” távolságban szolgálati lakás lehetőségével számolhatnak; ha olcsón megvásárolható telek kínálkozik építkezésre; ha a családalapítás nem vágyálomként, hanem derék munkával közelíthető valóságként szerepelhet az életükben — az első munkahely meg tudja tartani őket. Nem három évre „szerződnek” akkor, hanem — reméljük, minél többen — az életük munkáját ajánlhatják fel ott, ahova a pályázat szólította őket.

Tenni értük nemcsak emberi kötelesség, hanem elsőrendű közösségi érdek is. Ezért is kíván sorsukkal továbbra is nagy figyelemmel foglalkozni a szakszervezet, biztosítva a mozgalom útján és érveivel is a különféle kölcsönök lehetőségét, Ezért dolgozik — karöltve a tanácsokkal — újabb segítő formák kimunkálásán is. Helyeselve és támogatva — például — olyan munkáltatói laka '■nítési támogatások sorát, mint amilyeneket Eger, Debrecen, vagy Tolna, Vas megve jó, néhány városa kezdeményezett.

A PEDAGÓGUSOK GONDJAINAK könnyítése le'.kiis- meve es nevelőmunkában, nyugodt légkörű, színvonalasabb oktatásban kamatozik. S úgy is. hogy értő, szíves támogatói lesznek a helyi közművelődés minden törekvésének.

V. M.

gád volt a kezdeményező. Volt egy ajánlott, Borsodban alkalmazott átszerelési tec- nológia. Javaslatukra ettől lényegesen eltértünk. Az átmeneti fabiztosítás helyett, egyedi acéltámokat és süvegeket alkalmaztunk. Ezzel több mint százezer forint értékű bányafát takarítottunk meg. A kiszerelést is módosítottuk, egyszerűsítettük. Végső soron a brigád javaslatát figyelembe vettük, s ennek alapján készítettünk minden részletre kiterjedő programot. Az átszerelésnél az eredetileg ajánlott technológiához viszonyítva több mint ezer műszakot takarítottunk meg. A határidő-lerövidítés pedig háromezer tonna széntöbblettermelést eredményezett. Valóban a kollektív bölcsesség érvényesült — mondja a főmérnök, azután még néhány mást is említ. A műhely fűtését az ott dolgozók javaslata alapján oldják meg saját erőből, létszámmegtakarítással. A hidraulikus szerkezetek számára pedig külön műhelyt alakítanak ki.

A munkások, ha érzik, hogy adnak véleményükre, javaslataikat hasznosítják, mindinkább törődnek a közös üzemi dolgokkal. Erre említ egy új példát Kaszás József. ,

— Elhatároztam, hogy egy- egy brigádvezetővel leülünk négyszemközti beszélgetésre. Negyedévenként megismételjük. Most még csak kettővel oeszélgettem, de meglepő hogy milyen sok tapasztalatot lehet így szerezni, olyant, ami nagyobb közösség előtt nem kerülne felszínre. Egész sor javaslatot feljegyeztem a beszélgetések során, amit hasznosítanunk kell.

A jövő évi tervet nem körletekre, hanem az egyes brigádok feladataira bontjuk. Ha kész lesz, leülünk a brigáddal, megbeszéljük, amit mi várunk, és azt, amit ők kérnek, igényelnek. Ezzel nemcsak a teendők ismertetését érjük el, hanem gondolom a tervért érzett felelősséget is erősítjük. A végrehajtás kölcsönös ellenőrzése, számonkérése is könnyebb lesz, — mondja az üzemvezető.

Ménkesen a példák sora bizonyítja, hogy érdemes rangjának megfelelően, kincsként kezelni a dolgozók jó észrevételeit, javaslatait.

.Ahogy a főmérnök mondta: a kollektív bölcsesség termelőerővé válik!

B. J.

Jássteleki-dűlőn as asszonyok

Tolmácsi asszonyok csapata a Jászteleki-dűlőn.

Rétság határában a Jász* teleki-dűlő akár á hullámvasút. Senki sem reménykedett, hogy jó cukorrépa- termés lesz, amikor sz aszály idején, mint a katlanban, szinte bugyborékolt ott a meleg. Azért is keltett meglepetést Vas Józsefnek, a tolmácsi tsz elnökének az a bejelentése a nemrégen lezajlott tsz-közgyűlésen, hogy kimagasló termésre számítanak cukorrépából. Így mondta:

— Van olyan táblánk, amelyről hektáronként négyszáz mázsán felül is becsültünk termést, tehát jól fel kell készülni a cukorrépa szedésére. ..

Az elnök megjegyzése elsősorban az asszonyoknak szólt. A cukorrépa termesztéseben övék a főszerep. Ott vannak a vetésnél, az egyelésnél, a kapálásnál, majd a szedésénél. Végig egész esztendőben ők gondozzák ezt a növényt. Külön egy asszonycsapat Bánkról, külön a másik Rét- ságról és külön a harmadik Tolmácsról. Nem fiatalok, nem is öregek, hanem a legrátermettebbek, hogy kiválóan végezzék munkájukat. Eljár közéjük kisegítő munkára a csapatvezető asszony férje,

Hajcsus József is, aki egyébként vasúti dolgozó. De, ha munkáról van szó, szabad idejében szívesen bekapcsolódik abba. Répa szedésénél pedig a legtöbb hasznát vehetik a férfierőnek. Hajcsus mondta most, amikor kifordították az első répatövet, amely öt-, vagy hatkilós is lehetett: két kézzel emelte fel.

— Itt az eredménye az asszonyok kézi munkájának...

Egyszóval: megkezdődött a cukorrépaszedés a tolmácsa tsz Jászteleki-dűlőjén. Birszki János, a traktoros ünnepélyes arccal a gépen, beállt az akácsoron és elindult, hogy meglazítsa a töveket. Az asszonyoknak így könnyebb a dolguk. A tolmácsiak fenn a tábla magaslatán dolgoznak. Lenn a hajlatban a bánkiak, távol egymástól, csak a munka végeztével találkoznak. Akkor mondta Brellos Lőrinené, a csapat megbízott vezetője:

— Igaza lett az elnöknek. Olyan jó a termés, hogy nem emlékszem még ilyenre. ..

— A jó termés számukra természetesen öröm, de keményebb munkát is kóveMarcsó Zoltán felvéteis

tel. A több kilós répát kiszedni a földből még aklor is nehéz, ha Birszki János nagyon 1 el k i isim ere tese n, jó) fellazítja a gyökereket. A.z teszi igazán nehézzé a do - got, hogy a föld a lepetőnvi levelek alatt jnég kámku á- ban sem száradna fel, hót még ilyen párás időben, amilyen mostanában járja. Gyu- ricza Ferencné mondta is:

— Estére már nem értem a karom, és a derekam is sajog...

Ez az igazság, meg az, hogy ennek ellenére ég kezüK alatt a munka. A Jászteleki- dűlő teljes termésével egész évi kemény munkájuk eredménye. Érthető, ha büszkén is beszélnek arról. Ez aztán ’ a fáradtságot valamelyest feledteti.. De egyébként is nagy szorgalommal dolgoznak,

mert csapatvezetőjüket Hajcsus Józsefnét Moszkvába vitték kirándulásra, és nem akarják, hogy távolléte alatt szó érje őket. Brellosné így indította útra Hajcsusnét:

— Erezd magad jól. alaposan nézz körül, hogy nekünk is beszélhess róla. Mi majd itthon végezzük a munkánkat.

—B—

Törzsgárda jelvény nélkül

Három évtizeden át ugyanazt a munkát csak az végzi, aki szereti, hivatásának érzi.

Brozsek Antalné, a Magyar Nemzeti Bank balassagyarmati fiókjának hitelügyi előadója. Halk hangú, harmonikus megjelenésű, nagyon szerény.

— Ipolyszögön születtem 1925-ben. Édesapám igazgató- tanító volt. Nem túl magas jövedelméből nem tellett arra, hogy mindkét gyermekét taníttassa, így a bátyám ment iskolára. Én a polgári elvégzése után tanítóképzőbe jelentkeztem volna, de stafírun- got kellett állítani- Nem tellett rá. Ipolyságon volt egy kétéves kereskedelmi iskola, oda iratkoztam be. Esténként hétre járt. mire hazakerültem. Így is örültem, hogy lehetőségem volt tanulni.

Az iskolában jó tanulmányi eredményeket ért el. biztatták. iratkozzon be kereskedelmi középiskolába. Vácra kellett volna bejárni. Ez már a negyvenes években'történt, háború volt. bombáztak. Nem vállalta a kockázatot.

— 1943 október elsején munkába álltam a Balassagyarmati Takarék- és Hitelintézet Részvény Társaságnál. Gyakornok voltam. minimális bérért, rengeteg munkával. A behívások és elhurcolás ók miatt egyre kevesebben voltunk,

végül egyedül maradtam a pénztárossal. Állandó légi* riadók között dolgoztunk, ha megszólalt a sziréna, kapkodtuk össze a nagy könyveket, cipeltük a pincébe és vissza. Kerékpárral jártam be otthonról. Egy reggel aztán nem tudtam munkába állni. Közénk került a frontvonal.

Ahogy az új élet megindult, 1945. őszén újra beállt a régi helyére' Végigélte az államosítást, melynek folytán a korábbi magánkézben levő intézmény Mátravidéki Takarékpénztár nevet vett fel. 1949. szeptember 1-től az OTP balassagyarmati fiókjaként működött. Egy évre rá pedig mint a Magyar Nemzeti Bank fiókja nyílt meg.

— Történelmi idők voltak. Tervkölcsönjegyzések, békekölcsön. Én könyveltem. A Nemzeti Bank fiók megnyíltakor egy férfikollégával vettek át, pénztáros és értéktárgykezelő voltam két évig. Értékkezelőként nem járhattam haza kerékpárral, a kulcsokkal, a bank épületében volt egy kis albérleti szobám. Nemegyszer dolgoztam úgy, hogy elfeledkeztem az időről és rám virradt- Észre sem vettem. Szerettem csinálni, nem fáradtam bele

A bankfiók létszámbővítésével kikerült a könyvelésbe, majd a forgalmi részleg minden területén dolgozott. Behívták az úgynevezett bankiskola főkönyvelői tagozatára, s ennek elvégzése után egy ideig a szécsényi fiók vezetője volt, majd1 visszakerült a balassagyarmati intézménybe, s még 1953-ban hitelügyi előadónak nevezték ki.

— Kezdetben a vállalatok hitelezésével foglalkoztam. Szaporodtak a vállalatok, ma már csak az ipari és szolgáltatószervek hitele tartozik hozzám.

Közben férjhez ment. Szakmai házasságot kötött: a férj is hitelügyi előadó és a fiók pártaiapszervezetének titkára. Két gyermekük van, a fiú most érettségizett, a lány nyolcadik általános iskolába jár.

Brozsek Antalné több , évtizedes tapasztalatát nemcsak saját munkájában kamatoztatja, jelentős szerepet játszott a fiatalabb nemzedék elindításában— Jelenlegi munkatársaim, kollégáim közül nem egy a kezem alatt ismerte, szerette meg a szakmát. Büszke vagyok rájuk, egytől-egyig jó munkaerők. Minden nap érzem hogy megbecsülnek, tisztelnek. Emberi és munkakapcsolataim a velem dolgozókkal nagyon jók. Gyakran fordulnak hozzám tanácsért, és én mindig szívesen segítek, ha tudok. Számomra ez a legnagyobb elismerés. Érzem, hogy szeretnek.

Minden munka alkalmas arra, hogy hivatásként végezzék. S ha valóban úgy végzik, az elismerés nem marad el.

— gáspár -NÓGRÁD - 1976-október 16., szombat

rM