Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-11 / 215. szám

Aki nem készült vasutasnak „HSGGYE EL, gyermekkori álmaimban sem jutott talán so­ha az eszembe, hogy valami­kor vasutas leszek. Nem tu­dom most már, így visszame­nőleg jó néhány évre megál­lapítani, valahogy nem élese­dik ki emlékezetemben: a családi hagyományokkal akartam-e szakítani, vagy csupán csak sok volt, amit a vasútról hallottam. Mert a dédnagyapám is vasutas volt, hű, de régen — Máriabes- nyőn- Aztán a nagyapám is, aki Vizsláson szolgált. Aztán az apám is a „csapathoz tar­tozott’’: kovács mesterségét a tarjáni fűtőházban gyako­rolta. És aztán jöttem én — mindenfele előzetes készülődés nélkül, a vasúthoz. És most már a fiam is vasutas: üzem­mérnök a budapesti, balparti biztosító, fenntartási főnöksé­gen. .. Szóval, így vagyunk.” Valamiképpen így kezdő­dött beszélgetésünk Mocsári Ferenccel, a Somoskőújfalui határállomás főnökével, az őszbe borult hajú, szikáran hajlékony emberrel, aki... Kérdeztem, mióta legfelelő- sebb beosztású dolgozója a határmentieknek? Huszonha­todik éve éppen — nézett fel. Igen, azóta vagyok állomás­főnök itt. — Hosszú idő. — Az. És nem olyan csen­des mederben folyó víznyu- galmúak voltak az itt töltött napok. •. Persze, valahogy az életem sem. És emlékezik. Pillanatnyi szünet nélkül pergeti vissza élete történéseit. Meséli: ti­zennyolc éves volt, amikor Pálfalván a MÁV szolgálatá­ba lépett. Aztán Losonc kö­vetkezett, 80 pengő „havi fix” és 24 órás szolgálat, majd a jelenleg szlovákiai Özövény. És aztán a front, a hadifog­ság és a visszatérés. „1948-ban jutottam haza; másnap már jelentkeztem 3 MÁV budapesti igazgatóságá­nál, szolgálattételre. Tarján külsőre osztottak be. Voltam váltóőr, térfelvigyázó, forgal­mi szolgálattevő, oktatótiszt.” KÉT ÉV MÚLVA MÁR — idézi fel az emlékeket —■ Ka­zincbarcikán állomásfőnök. Kemény idők voltak — mond­ja. Nagyállomás, fiatalember, az akkor kézdődő építkezé­sek. . • Sztáiinváros után ta­lán az egyik legfontosabb pont volt, ahol, vagy ezer fo­rint prémiumot kapott, vagy háromszáz büntetést. Nem le­hetett megállni. De megállt, megállapodott: két év idegfeszültség után, 1952 január elseje már So­moskőújfalun találja — főnök­ként. Azóta is ott dolgozik. Jó huszonöt év. És izgal­mas, meg kemény, és fárasz­tó, de egyben jóleső évek. Csak éppen nem nyugalma­sak. Amikor ezt vázolja fel néhány, szinte csak odavetett mondattal, elhallgat. Szótlan- kodunk egy ideig, majd fel­néz és a feje fölé int, oda fel, a mögöttes falra. „Ez a Lenin-kép, amióta itt vagyok, nem mozdult el a helyéről, ötvenhatban sem... Soha nem felejtem el: apóm gyalog jött fel hozzám külső­ről, mert vonatközlekedés nem volt, megnézni, miként men­nek nálunk a dolgok. Amikor meglátta a képet, rámnézett és azt mondta, de igen-igen csendesen: Kaposvárott ezért vakították meg az állomás­főnököt. Emlékszem, megem­lítette csak, dehogyis mondta volna, félszóval sem, hogy ve­gyem le.. • Részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom harcaiban, az ötvenedik évfordulón pedig a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Har­ci Érdeméremmel tüntette ki... Tudja, sokszor kaptam tőle erőt a továbbiakhoz. Akkor is: november harmadikén már elkezdtük szervezni a pártot.” Huszonhatodik éve párttag — jegyzi meg. És megint hallgat. „Tudja, néha, amikor van időm egy keveset elmeditál- gatni a régmúlt történésein, legszívesebben megkérdezném az Életet: miért nem törleszti •le az adósságait? Miért nem lehettem én valójában olyan igazi fiatal? Olyan gondtalan, szertelen? Mert. 18 éves ko­romtól kezdve-.. Bizony, rög­tön a szigorú szolgálatok, a front, a hadifogolytábor, az­tán a feszített. 24 órás szol- -gálatok, aztán a tanulás, a családnevelés. Nekünk, jó néhány korombéliek bizony elsikkadt az ifjúsága. Persze, bárkitől is hiába kérnénk már számon soha ki nem használhatott ifjúkori évei- inket: elmúltak. Ötvenöt éves vagyok.” S még mindig fiatalos — állapítom meg magamban. Mert tényleg az. Aztán, hogy alig nyúlfarknyi marad már csak az emlékezés fonalából, másról beszél. Hogy kétéves színjátszó akadémiát is vég­zett, s közel egy évtizeden át rendezett, megszerettetve né­miképp az irodalmat, a költé­szetet a falusiakkal. „Ha nygudíjba megyek, to? vá'bb folytatom. De sok jót olvastam mostanában... És a fiatalok. Igen, rajtuk is lá­tom az érdeklődést és ez jó. Persze, ■ minket is érdekelt volna sok minden, ha éppen jutott volna rá idő. FÉL ÖRÄRA CSENDES zug csak ez az álxomásfőnöki szoba, vagy még tán annyi időre sem. Mert jönnek-men- nek a vonatok. Amik talán annak az embernek az ál­mait is elviszik magukkal, aki soha nem készült vasu­tasnak. .. Karácsony György A riport alanyai: az édes­apa, Lőrincz Sándor, és a lánya, Kormos Lászlóné, Lő­rincz Éva. A beszélgetés egy- időben, de egymástól függet­lenül zajlott le. A család lakhelyét a fiatalasszony ké­résére nem említjük. ír — Jöttek volna akkor, amikor a lányom lagziját tartottuk! Egybegyűlt a ro­konság, érkeztek mindenfe­lől. A pestiek kocsikkal, a nászasszonyomon 'olyan es­télyi ruha volt, hogy még a tv-ben se láttam hozzá ha­sonlót. A lakást vendéglő­nek alakítottuk. Nagy sát­rat húztunk az udvarba. En- ni-inni való is akadt jócskán, csirke, disznó, liba, kinek mi kellett. Én ragaszkodtam hozzá kérem, hogy az egy- szem lányomnak nagy lako­dalmat csapjak. Mert úgy igazi, ha az ember megadja a módját. Nem mondom, egy kicsit a pesti vendégekre is gondoltam , hagy lássák a vő rokonai, milyen helyről választ magának párt a gyerek! Látták volna Évi­kémet! Mintegy angyal, ab­ban a fehér menyasszonyi ruhában. (Évi, az ifjú asszony: — Én mondtam az apunak, hogy ne ölje bele az összes pén­zét a lagziba. Nincs arra szükség, hogy száz embert etessünk-itassunk. Inkább adja nekünk, amit ránk szánt. Odatesszük a bútor­pénzhez. Dehát apuval vi­Mai kommentárunk A balesetekből adódó kártérítésekről Abban az esetben a dolgozók kapják, ha bebizonyoso­dik, hogy vétlenek a balesetek megtörténtében, sőt, a Mun­ka Törvénykönyve 62. paragrafusában ezzel kapcsolatban ki­mondja, hogy a dolgozónak a munkaviszony keretében oko­zott kárért a vállalat vétkességére tekintet nélkül teijes mértékben felel, és ez alól csak akkor mentesül, ha bizo­nyítani tudja, hogy a kárt működési körén kívül eső, el­háríthatatlan ok, vagy a károsult kizárólagos elháríthatat­lan magatartása okozta. E cicerói körmondat tulajdonképpen azt jelenti, hogy a balesetet szenvedett dolgozók csaknem 100 százalékát kártérítésben kellene részesíteni. Sajnos, megyénk üzemeiben a bajba jutottak közül még mindig kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. 1970-ben a sé­rült dolgozóknak csak 20—30, három év múlva 40—50, a múlt évben pedig még mindig csak 60 százaléka részesült baleseti kártérítésben. Azért csak ennyien, mert a meg nem értés, eseten­ként a törvénysértés közbeszól, továbbá az, hogy a balese­tet szenvedett dolgozók egyharmada nem kér kártérítést. Ez utóbbi azért alakult így, mert az eljárást a dolgozónak kell kezdeményezni. Sokan vannak, akik emiatt elállnak jogos követelésüktől, félve az esetleges retorziótól. De kí­sért a régi szöveg is: a balesetért mindig a dolgozó a hi­bás. Az előbb említett jelenségek szinte elriasztják az ér­dekelt munkásokat igényük érvényesítésétől. Zavarja a dblgozók ez irányú kezdeményezését az el­húzódó ügyintézés. Ez a módszer sokakban bizonytalansá­got szül. Nem viszi előbbre az ügyet, amikor a dolgozót nem értesítik a kármégosztásról. Kedvét szégi az igényfel- kellésnek az, ha az elutasító írás felszínes, nem lehet be­lőle megtudni az igazi okot, amikor nem ismertetik rész­letesen az elbíráló személyek, illetve bizottságok vélemé­nyét. Sajnos, ma még a balesetet szenvedett dolgozók kárté­rítési igénye legtöbbször csak az elmaradt jövedelemié — táppénz és fizétés közti különbözetre — terjed ki, holott jogukban áll dologi kiadásaikat — ruházat, felszerelési tárgy, új, feljavított élelmezési kiadások, otthoni ápolási többletköltségek, szállítási költségek — megtéríttetni a vállalattal. S hogy e téren nem úgy megy, minden, ahogy a tör­vények előírják, azt a vállalati döntőbizottságok és a mun­kaügyi bíróság ez irányú tevékenysége is bizonyítja. 1975- ben az esetek 68, 1976. első felében pedig az esetek 42 százalékában döntöttek a dolgozók javára. Megyénk vállalatainak szakszervezeti bizottságai közül egyre több helyütt végeznek széles körű propagandát a dolgozók jogos igényeinek érvényesítésére. Ezek között em­líthetjük» a Salgótarjáni Kohászati Üzemeket, a FÜTÖBER-t, a Fémipari Vállalatot, a ZIM-et, az üveggyárakat, a bá­nyát, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatot. Ezek­ben k termelő-, gazdálkodó egységekben a szakszervezeti bi­zottságok, a bizalmiak segítségével_ példákkal bizonyítják be mikor van a vállalatnak fizetési kötelezettsége, mi­kor mentesülhet ez alól. Az említett szakszervezeti bizott­ságok törekvését jól segítették a szakmai megyebizottsá­gok, melyek beszámoltatták az alapszervezeti vezetőségeket ez irányú tevékenységükről is. Ennek ellenére ritkán fordult elő, hogy a szakszerve­zeti bizottságok léptek volna fel a balesetet szenvedett dol­gozó ügyében. Pedig ez a feladat is szervesen beletartozik érdekvédelmi tevékenységükbe. A baleseti kártérítési ügyek intézésében jelentősebb ja­vulás csak akkor következik be, ha a szakszervezeti bi­zottságok bátran élnek törvényes» jogaikkal, megkövetelik a kártalanítási rendelet maradéktalan betartását,- a sérül­tek nevében és helyettük külön meghatalmazás nélkül is kezdeményezik a szükséges eljárásokat. Hogy így legyen, ehhez ad segítséget majd az SZMT munkavédelmi osztá­lya és a szakmai megyebizottságok. Ennél még jobb lenne, ha a szakszervezeti bizottságok jobban megkövetelnék a vállalati munkavédelmi tevékeny­ség színvonalának emelését. Mert elsősorban nem kártérí­tésre, hanem ép, egészséges, vidám, jókedélyű munkásokra, dolgozókra van szükség. V. K. Számíthatnak a Kállai Éva n evét viselő szocialista brigád ra a Salgótarjáni Ruhagyár­ban. Pontos, minőségi munkájukat külön igényli, hogy termékeik országhatárainkon túlra kerülnek. Kökény Béláné brigádvezető ezért rendszeresen ellenőrzi a szalag rész­munkáit is, hogy még félkésztermékként kiszűrje a selejt et. Kalocsai Adolfné brigád­taggal az egyik munkamüve! et tapasztalatait értékeli. épfrontakciők az „olvasó népért” Az olvasó népért mozgal­mat felkaroló népfront — a tanácsok, a közművelődési intézmények és a társadalmi szervezetek részvételével — az idén október 1. és 31. kö­zött rendezi meg a falu egyik legrangosabb közművelődés­politikai eseményét, az „őszi megyei könyvhetek”-et. Tár­sadalmi küldetése minde­nekelőtt az aprófalvak, tele­pülések, a kulturális centru­moktól, távol élő, művelődési lehetőségekkel kevésbé ellá­tott lakosság körében a könyv népszerűsítése, az olvasás iránti érdeklődés felkeltése. A rendezvény célja a Hazafi­as Népfront olvasó népért mozgalmában fogalmazódik meg, csakúgy, mint a mű­szaki irodalom hagyomá­nyossá vált országos esemé­nye, a műszaki könyvnapok októberi rendezvényeinek tö­rekvése. Az V. népfrontkongresszus állásfoglalása alapján került szelesebb társadalmi bázis­ra, s folytatódott formagaz­dag eszközökkel az olvasó népért mozgalom. A népfront művelődéspolitikai tevé­kenységének e fontos terüle­tén az eltelt években . szin­te megszámlálhatatlan helyi kezdeményezés segítette eredményesen az olvasás megszerettetését, a könyv közkinccsé tételét. A mozga­lom mindenkor nagy súlyt helyezett az ifjúság olvasási készségének kibontakoztatá­sára. Ezt mozdította elő az iskolai könyvtárak építésé­nek akciója a „könyvet az is­koláknak” a, „könyvet a pusz­tai diákoknak”, az „első könyv házhoz megy” elne­vezésű, továbbá az „500 év — 500 iskolai könyvtár”, a „könyvet a tanyai kollégiu­moknak”, a „jó könyvet min­den gyermek kezébe” akci­ók sorozata. A társadalmi felhívásokhoz tízezrek aján­lották fel munkájukat és 1973-ban például mintegy 60 új iskolai könyvtárat hoztak létre állami és társadalmi összefogással, további százat pedig korszerűsítettek, A kis­kunhalasi, biharkeresztesi, kiskunfélegyházi és mái ta­nyai kollégiumok elsőként alapítottak könyvtárakat. Csongrádban, Hajdú-Bihar- ban és más megyékben a népfront a megyei művelő­dési szervekkel közös felhí­vásban fordult a megyei nagyüzemekhez, hogy segít­sék az iskolai könyvtárak korszerűsítését. A- felhívás megértésre talált, hiszen Ko­márom megyében például 20 ezer, Fejérben 60 ezer, Bács- Kiskun megyében 70 ezer forintot gyűjtöttek az iskolai könyvtár korszerűsítésére. Elsősorban a szocialista bri­gádok, a munkások és igen sok termelőszövetkezet se- gitökészségének köszönhető a „könyvet a pusztai diákok­nak” elnevezéssel meghirde­tett akció sikere. A művelő­dés és kulturálódás iránti igény felkeltésének fontos eszközévé váltak az olvasó­táborok. Ez a közművelődé­si kísérleti mozgalom az idén lépett ötödik évébe. Ta­valy már több mint 40 olva­sótáborban mintegy 1500 gyerek fiatal írók, képzőmű­vészek, zenészek, egyetemis­ták, pedagógusok, könyvtá­rosok és népművelők irányí­tásával kisesopoftos foglal- kozáspkon ismerkedett, vi­tatkozott az írott gondolatról. A munkásság és elsősorban a szocialista brigádok kul­turális tevékenységének gyarapítását szolgálta a SZOT és a Kulturális Minisz­tériummal közösen elindí­tott „olvasó munkásért” pályázat, amelyet először hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára írtak ki. Sikerét mutatja, hogy a résztvevő közművelődési szakmunkásképző intézeti és műszaki könyvtárak többsé­ge túlteljesítette a felhívás­ban megfogalmazott célo­kat. ÍGY ÉLÜNK. MI Apuval n vitatkozni... tatkozni nem lehet'. Ha ő egyszer valamit a fejébe vesz, annak úgy kell lenni. Laci, a férjem is azt mond­ta: legyen csak nagy lagzi, a nászajándékból megtérül a kiadás. No, hiszen! A nász­ajándék. Egy sor olyan dol­got összehordtak, amit egye­lőre nélkülözni tudtunk vol­na. Étkészletből van vagy négy, kávéfőző három vál­tozatban, csillárok, szőnye­gek, ízlésesek, vagy az ol­csóbb fajtából való.) — Előbb ismertem meg a Laci gyereket, mint a lá­nyom. Egy munkahelyen dol­goztunk, Budapesten az épí­tőipari vállalatnál. Én ács vagyok, Laci meg sofőr. Ösz- szebarátkoztunk. Meghívott az újpesti lakásukba. Ott be­széltem először Éviről. El­mondtam, hogy most érett­ségizik, szép lány. Laci kérte, mutassam be! Aztán tudja, hogy van. Egyik ’ látogatás után a másik, mi kell a fia­taloknak? Örülök neki, hogy Éva pesti lakos lesz. Több a lehetősége a boldogulásra, mint itthon. Laci jó, dolgos gyerek, a szülei két szobát felajánlottak a fiataloknak, amíg sajátot nem tudnak sze­rezni. (Évi: — Ha a barátnőim­mel beszélgettünk a férjhez- menésről, én mindig fogad- koztam, hogy nem sietem el a dolgot. Tanulok, élek, szó- rakozok. Aztán jött a Laci. Csinos, jó modorú, ráadásul pesti. Irigyelték tőlem a lá­nyok. Egy kicsit félek a pesti élettől. Azt mondják, ott sokkal nagyobb a hajtás, mint vidéken. Meg azt is hallottam, hogy csak az bol­dogul, aki élelmes. Valahogy csak feltalálom magam. Hogy hol fogok dolgozni, még nem tudom. Egyelőre szíveseb­ben vagyok itthon, mint fent, az anyósoméknál. A férjem a hét végeken jön haza apuval együtt.) — Nézzék! Én a gyereke­mért hajtottam végig az életemet. Hogy neki jó le­gyen. Megjártam az ország sok városát. Dolgoztam a Dunántúlon, Miskolcon, tíz éve aztán Pesten ragadtam. Vándorélet kutya élet.- — mégsem jönnék haza. Jó a társaság, ,1ó a kereset. A munkásszállót már meg­szoktam. Nem vagyok túl igényes. Most, meg, ha Éva is fent lesz, bármikor meg­látogathatom őket. Egyedül az asszony sopánkodik, hogy teljesen magára marad. Még azt is mondta, hogy Évából is olyan csavargót akarok fa­ragni, mint én vagyok. (Éva: — Nehéz szívvel vá­lók meg anyutól. Miatta hú- zom-halasztőm a költözkö­dést. Van égy olyan titkolt tervem is, hogy hazacsalom a férjemet Pestről. Nem is ő, inkább apu ellenzi. És, ahogy mondtam, apuval vitatkozni nem lehet.) — Azt mondtam a gyere­keknek : a támogatást ezu­tán sem vonom meg tőlük. Dolgozom, amíg csak az erőm engedi. Besegítek a lakás- vásárlásba is. Ha bajban vannak, fordulhatnak hoz­zám. De, ha azt látom, hogy nem egyeznek, akkor elsza­badul a pokol. Mert láttam én a tv-ben azt a filmet, éo- pen nógrádi faluban csinál­ták, hogy a fiatalok mindent kaptak: volt nagy lagzi, ház- autó, aztán egy év múlva mégis a bíróságon kötöttek ki. És amit a szülők egy keser­ves életen át összekapai'tak, azt a bíró néhány mondattal öt perc alatt szétrombolta. —vkm— NŐGRÁD — 1976. szeptember 11., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom