Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-08 / 212. szám

A közokiaíás-poliiikai határosat szellemében Megye! ßlmbemutatfih A cél kiválasztása Antal Józseffel, a Szécsényi Járási Hivatal művelődési osztályának vezetőjével az új tanév megszervezéséről, az idei év fő feladatairól, célki­tűzéseiről beszélgettünk. — Alapvető célunk, hogy a közoktatás-politikai határozat szellemében tevékenykedünk. Járásunk területén az oktatás szervezésében több olyan in­tézkedést teszünk, amely a határozat végrehajtására irá­nyul. Az elmúlt tanévben a hollókői összevont felső tago­zatos csoportot Nagylócra kör- zetesítettük. Ezzel járásunk­ban a felső tagozatos tanulók szakrendszerű oktatásba való bevonása százszázalékos. El­képzeléseink között szerepel a kis települések alsó tagoza­tos osztályainak — a létszám­tól függően — történő kör­zetesítése. Az elmúlt évben a zsunypusztai gyermekek már Hollókőre jártak iskolába- Szeptembertől a pilinyi pajtá­sok Endrefalvára, a szalma- tercsiek pedig Karancsságra fognak járni. Községi taná­csaink az anyagi lehetőségek­től függően évről évre javít­ják az oktatás feltételeit. Az idén a varsányi és az endre- falvi iskolánk bővül két-két tanteremmel. Az óvodai férő­helyek száma is jelentősen emelkedik. Varsányban, Ság- újfalun már működik az új óvoda, Ipolytarnócon a 25 férőhelyes óvoda elkészült, re­méljük, hogy még ebben az oktatási évben felépül a ri- móci új óvoda. — A férőhelyek növelésé­nek ellenére még sok gyer­mek óvodai előkészítés nélkül kezdi meg az általános isko­lai tanulmányait. A „pálya­hátrányt” hogyan csökkentik a járásban? — Az elmúlt tanévben 12 helyen 36, illetve 72 órás is­kolai előkészítőt szerveztünk. Rimócon ez a foglalkozás egész éves volt. A tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy jövőben az iskolai előkészítés­nek ezt a formáját kell kö­vetnünk. — A tankötelezettségi tör­vény végrehajtására milyen konkrét intézkedéseket hozott a járás? — Az elmúlt tanévben ki­emelt feladatként kezeltük a törvény végrehajtását. Fel­hívtuk az intézmény vezető­jének figyelmét a felmentett tanulók sorsának figyelemmel kísérésére. A rendszeres is­kolába járás alól felmentést csak a legindokoltabb esetben adhatnak ki az igazgatók. Ne­velőink figyelemmel kísérik a felmentett tanulók életét és a vizsgákra felkészítik ezeket a tanulókat. Több tanácsunk testületi ülésen foglalkozott a törvény helyi végrehajtásával. A végrehajtás tapasztalataira az idén mind a tanácsok, mind az iskolák vissza fognak térni. — Hogyan alakul a járás területén a szakos ellátottság? — Három éve lassú emelke­dést mutíjt a szakosan leadott órák aránya- Az elmúlt ok­tatási évben ez az arány 66,2 százalék volt. Sajnos, a szakos ellátottság szóródása járásunk területén igen nagy. Van olyan iskolánk, ahol a szako­san leadott órák aránya kö­zel száz százalék, míg más helyen ez a szám 50 alatt van. Céljaink között szerepel a nagyfokú differenciáltság csökkentése. Egyébként, még az idén is kell képesítés nél­küli nevelőket alkalmaznunk. — Milyen a napközi ellá­tottság a szécsényi járásban? — Ha lassan is, de évről évre emelkedik a napközit igénybe vevő tanulóink szá­ma. Az elmúlt oktatási évben Nagylóc, Litke, Nógrádszakál és Szécsény iskoláiban lépett be egy-egy csoport. Ezzel a napközit igénybe vevő tanulók aránya 26,3 százalékot ért el. Az idén tovább bővítjük a napközis hálózatot, Ipolytar­nócon, Szécsényben és Ságúj- falun indul egy-egy újabb cso­port. — Két határozat is érinti a közoktatási és. közművelődési intézmények kapcsolatát. Mi a tapasztalat a járásban, az idén mivel szeretnének elöbb- relépni? — Az a megállapításunk, hogy az elmúlt tanévben erő­södött a két intézménytípus viszonya. Különösen a könyv­tárak és az iskolák alakítot­tak ki jó kapcsolatot. Élen járnak ebben a tevékenység­ben Szécsényben, de jó úton haladnak Ludányhalásziban, Ságújfalun és Litkén. A ter­vünk az, hogy a kialakult jó módszereket továbbadjuk a járás többi iskolájának. Ri- móc, Nógrádmegyer, Ságúj- falu, Ludányhalászi művelő­dési házainak, iskoláinak kap­csolata jó úton halad, ame­lyet az idén tovább fogunk erősítem. — A pedagógusok egyik alapvető tevékenysége a pálya- választási munka. Az új tan­évben a művelődési szervek hogyan segítik a pedagógusok ez irányú munkáját? Mik az elvárások a nevelőktől? — A pályaválasztási felelő­sök járási munkaközössége, a megyei pályaválasztási szer­vekkel közösen az elmúlt tan­évben eredményesen tevé­kenykedett- Járásunkban egy­re kevesebb azon tanulók szá­ma, akik nem tanulnak to­vább, nem választanak vala­milyen szakmát. Hat iskolá­ban a 8. osztályosok részére középiskolai előkészítőt szer­veztek. Elvárásunk az iskolák­tól, hogy pályaválasztási te­vékenységük tervszerű, sok­oldalú legyen. Az iskolák ve­zetői a pályaválasztási felelő­sök, az osztályfőnökök egyre inkább felismerik, hogy a pá­lyaválasztást nem lehet csu­pán a 7., 8. osztályra leredu­kálni. — Az elmúlt tanévben a já­rás több iskolájában műkö­dött felnőttoktatás. Mi a helyzet az idén? — A művelődési intézmé­nyek az iskolákkal közösen, bevonva az üzemek képvise­lőit, is. hozzáfogtak a szervező munkához. Az idén a tavalyi­hoz képest még több iskolá­ban szeretnénk megszervezni a felnőttoktatást. — Sz. F. — A Magas-Tátia természetvédelme 1949-ben nem egészen 90 009 lá­togatója volt Csehszlovákiában a Magas-Tátrának. Naniainkoan egyedül a nyári idényben több mint két és fél millió turistát szállít a villamosvasút ezen a területen. Nógrádból is sok tu­rista járt errefelé ? avaron. Igen nagy a forralom a határ túlsó oldalán, a lengyel Tátrá­ban: 1945 és I960 között evenie átlag 200 000—300 000 látogatót regisztráltak. 1971-ben hárommil­lióra növekedett a számuk. A szakemberek a határ mind­két oldalán riadót fújtak a ter­mészet valóságos élő múzeumát és laboratóriumát képező terü­let szennyezésének és pusztításá­nak feltartóztatására. Lengyel tudósuk felhívták a figyelmet, hogy a Giewont-csúcs felé, vagy a *Lssk>*owyból Swinicába vezető turistautakon „jó időbe.. olyan forgrJoin var. mint ebédidőben a varsói városközpontban”. Cseh­szlovák kollégáik az állandóan AörekvC autókara^ánok kipufo­gó gázainak a bioszférára tett kedvezőtlen kihatásaitól óvnak. A két ország megállapodást kötött e hegyvidéki határterület közös kezeléséről és turisztikai feltárásáról. így például csehszlo­vák részről újabb háromezer négyzetméternyi, természeti szép­ségekben bővelkedő terület meg­nyitásával gondoskodnak a turis­taáradat egyenletesebb megosz­lásáról. A Tátra elővidékén ha­talmas autóparkolók létesítését tervezik, «honná;» :» turisták tö­megközlekedési eszközökön foly­tathatják útjukat. Az intézkedé­sek között szerepel a másik or­szág területén eredő és a part­ner víz'razdasága szempontjából fontos folyók vzének kölcsönös tisztán tartása. Az együttműködés legfőbb eél­ja a Kárpát-térség ezen területé­nek — amelyhez három lengyel vajdaság és hat csehszlo^/ák já­rás tartozik — hathatós védelme és sokoldalú fejlesztése. Ssebefényi Leheli 4 3. A boszorkányokról kezdtek beszélgetni. Hogy még ma is vannak a faluban boszorká­nyok. Akikről azt mondják. Hanka néni például, akinek száz macska nyávog a kiszá­radt diófáján. Az ablaka pedig be van spalettázva. De több boszorkányt aztán nem mondtak, mert nem jó azokat se névről említeni, no­ha ez már csak illemként élt a fiúkban. Illetve egyet emlegetett az öreg igazgató, akit azonban a fiatalabbak nem ismerhettek, mert a háború után áttelepült Csehszlovákiába. — Ennek még több macská­ja volt, mint Hankának — mesélte. Körülvették az arra járót, és gyerekhangon nyá­vogtak. Egy sovány tehene volt mindössze, reggelente mégis kannaszám vitte a te­jet a városba. Éjszaka rö­högve megfejte a mások te­henét, Tudta, hogy nem me­rik megfogni. Emlékszel? — S Buda tanítóhoz fordult. Buda tanító is emlékezett. — Reggel mindig mond­ták, ha keveset adott a te­hén: itt járt a boszorkány. A fiúk unták, s hancúrozni kezdtek a gyepen. Hornyák Marci a tűzcsapóval megbö- ködte Kosznovszki Ferót, s bírókra keltek. Mire a többi is betársult. Nagyokat löktek egymáson, s nagyokat ne­vetlek. Az öregek nézték őket, mo­solyogtak. Aztán valaki azt mondta: elég már. S akkor egyet- egyet löktek még egymáson, s abbahagyták Felhevülten, lihegve heveredtek a helyükre, mint egy jó fürdő után. Feró azt mondta: — Éjfél.. . — S vetett a rőzséből a tűzre. Zsabka kijött a házból. Kijött, és azt mondták: — Mi lett ezzel a Zsabká- vai? Nem tudták megnevezni, de mindenki látta, hogy más lett, mint volt. Aztán, ha szóba került, azt mondták: — Megváltozott. Vagy ezt: — Megkomolyodott. Sőt, jóindulattal: — Megemberesedett. — Mintha katonaságot járt vol­na, s nem betegágyat. Pedig továbbra is ott ült a kocsma előtt, az aranyifjúság körében, a kőpadkán, torz, zsíros bibircsekkel teli sárga­réz fejével, a börtönt még alig feledő rossz növésű haj­zatával. Ott ült, s ha kihoztak sört, megitta, de rumot nem kért bele. Megrázkódott. — Nem kell. A fiúk összenéztek: beteg. S a kérdés az alig rebbenő szemöldökökben: vagy csak a lelke? Az is lehet, hogy csak a le'ke. Nem bánta a hajukat, egy szót se szólt Általában na­gyon keveset beszélt. És nem akart semmit. És ez volt a legfeltűnőbb változás. 4 NÖGRAD - 1976. szeptember 8., szerda | Szergej Bondarcsuk Kurcsatov akadémikus szerepében A cél kiválasztása című szovjet filmben. Igor Talankin filmjének cí­me, A cél kiválasztása után kevesen gondolják, hogy egy ragyogó művészi érzékkel el­készített humanista gondola­tokat hordozó, igen szép fil­met láthatnak. A film törté­nete prózai megfogalmazás­ban a szovjet atomkutatásról, az atomenergia titkának meg­fejtéséről szól. Középpontjá­ban Kurcsatov akadémikus, a kísérletek vezetője áll, aki fiatalon, 31 éves korában megszerezte a fizikai és ma­tematikai tudományok dok­tora címet, s neve hamarosan hazája határain túl is ismert­té vált. második világháború időszaka volt az állandó ku­tatások kora, amikot a tudo­mány megkezdte a mikrovi­lág titkainak feltárását, új Prométeuszok léptek fel, akik az „atomtüzet” akarták el­rabolni a természettől- Az atommagban ugyanis kifogy­hatatlan energiaforrás rejtő­zött, amely egyszerre lehet az élet éltetője és minden élő megsemmisítője. A _ háború végén, amikor már megvolt az atomfegyver és az első amerikai atombombákat le­dobták Hirosimára és Naga- szakira, Igor Kurcsatov is dolgozott olyan fegyvereken, amelyek elengedhetetleníR szükségesek voltak a Szov­jetunió védelmi erejének megerősítéséhez. 1949. au­gusztus 29-én sikeresen be­gyújtották az első szovjet atombombát. Ezután Kur­csatov élete végéig az atom­energia békés felhasználásán dolgozott. Tudományos pá* lyafutá&a az emberiség szol­gálatának a példaképe. A film főszerepeiben a legkitűnőbb szovjet színé­szeket láthatjuk. Kurcsatov akadémikus alakját Szergej Bondarcsuk személyesíti meg, feleségét Irina Szkobce- va. Oppenheimerét Szergej Jurszkij, Rooseveltét Inno- kentij Szmoktunovszkij. Magyarországon első ízben 1959-ben mutatták be A nagy Caruso című amerikai fil­met, amelynek felújítását ezekben a napokban tekint­hetjük meg. A nagy olasz énekes küzdelmes életét, sze­relmét bemutató filmben Ma­rio Lanza tolmácsolásában felhangzanak a legnépsze­rűbb olasz opera részletek és dalok, többek között Verdi, Puccini, Leóncavalio. Mas­cagni, Rossini örökéletű ze­néje. Richard Thorpe alko­tásának egyik fontos szere­pében a közönség a két vi­lágháború közötti magyar filmek kedvencével. Jávor Pállal is találkozhat. A Filmbarátok köre háló­zatban került felújításra Vit­torio de Sica 1950-ben ké­szült remeke, a Csoda Milá­nóban című filmszatíra- A ma is aktuális mondandó- jú filmről és alkotójáról írja az Új Filmlexikon: „Ez a sajátos szimbólumokkal át­szőtt, gyermekien egyszerű, költői szárnyal ású modern legenda a kapitalizmus vilá­gának éles bírálata; kifeje­zési eszközeiben is rendezői művészetének csúcsa.” Évadkezdés a TIT balassagyarmati szervezetében Mai tévéajániatunk 21.30: Napfürdő Görgey Gábor írta ezt a különös rövid játékot. Három munkás, három vízvezeték­szerelő dolgozik együtt, ke­ményen egy nagy munkán. A legidősebb a legtapasztaltabb, a főnök \Mudi Szabó Gábor) irányítja két segítőjét. A Se­gédet, aki furkálásaival, go­noszkodásával igyekszik be- mószerolni a harmadikat, az Inast, aki pedig okos, talpra­esett és valószínűleg jó mun­kás válik majd belőle. A Se­géd Dózsa László, az Inas, Saíranek Károly fh. A ren­dező: Horváth Ádám. Megszokták, hogy ő a ve­zér, és most nem akar sem­mit. Mintha csak elkalandoz­na magában, és nem is tö­rődne a dolgokkal. A virtus sem érdekelte. Ellibbent egy szemrevaló hajadon a kocsma előtt? Más­kor felállt, megrázta magán a gátyót, s csak úgy foghegy­ről, hetyke harci riadót fújt: „Spuri!” Azt, hogy „utána”, nem is mondta, csak ment, ökle a zsebét kinyomta. Vi­tézei pedig követték, némi távolságban, mint a vezért a serege. — Most nem lesz „spuri”? — kérdezte Dombaj Gyur­ka, mikor a faros-begyes Bo­csa Verőn tovalibbent, mint­egy elvárva, hogy kövessék, mert ehhez volt szokva. Zsabka utánanézett a lány­nak, lusta fejmozdítással. Any- nyi volt, hogy fölnézett, meg visszaengedte a fejét. — Felőlem — mondta. Ez sem érdekelte, pedig Bocsa Veront szerette űzni. S Bocsa Verőn is szerette, ha űzik. És Zsabka tenyerében ott zsi- bogott Bocsa Verőn rózsás bőrének bársonyneműsége. s illatának emléke csik'and^a orrát, mint a jó friss szénáé. Mégse mozdult. (Folytatjuk) Mielőtt a TIT balassagyar­mati városi és járási szerve­zetének irodájába benyitot­tam, az ajtó mellett kis lá- dikóra lettem figyelmes, üres cédulákat láttam benne... Kérdésemre Nyitrai Péter, a TIT titkára ismertette a cé­dulák „szerepét” és megmu­tatta, hogy nem is mindegyik üres. Amikor feladatai el­szólítják az irodából, ezeken a cédulákon jelentkeznek az ügyfelek. Például N. Zol­tán francia nyelvtanfolyam­ra, V.' Gyula német haladó tanfolyamra és Sz. Ilona, T. Anna titkárnőképző tanfo­lyamra „iratkozott fel.” A titkár arról beszélt, hogy az idén fokozódott az ide­gen nyelvek iránti érdeklődés, és csappant a titkárnőj elöl­tek jelentkezése (talán a lét- számstopp miatt). — A nyelvtanulás fokozó­dását mivel magyarázza? — Talán, mert híre ment annak, hogy az eddigieknél kényelmesebb, korszerűbb körülmények között lehet már tanulni nálunk. Az irodánk mellett berendeztünk egy barátságos, huszonöt szemé­lyes nyelvi termet, hangos és képanyaggal, valamint TIT- tankönyvekkel jól felszerel­ten, kibővített oktatói-előa­dói gárdával indítjuk az új évadot. — Milyen idegen nyelvek iránt érdeklődnek leginkább? — Angol-német kezdő és haladó fokon egyaránt nagy az érdeklődés, ellentétben a többi idegen nyelvvel. Fran­cia, spanyol, orosz, szlovák egy-kettő, na akad. — Hogy állnak az eszpe­rantóval? — Két eszperantistát tar­tok számon, de úgy hallot­tam, a szomszédos művelő­dési központban szerveznek talán eszperantó klubot, ott ingyenesen lehet tanulni a nemzetközi nyelvet. — Mi szerepel még a TIT idei programjában? — Az idegen nyelvek tanfo­lyamai mellett az üzemek és a művelődési intézmények igényeiből kiindulva téma­kört is kidolgoztunk egyedi és sorozat-előadások formá­jában. Lesznek kiemelkedő rendezvényeink, például a csillagászati hónapban, ami­kor a megyei szakosztálytól kapunk előadót. — Ügy tudom, minden té­mának megvan a maga spe­cialistája a TIT-ben. Hány előadóval rendelkezik a ba­lassagyarmati városi és já­rási TI T-szervezet? — A járásban mintegy hat­van TIT-előadónk van. Ba­lassagyarmaton hetvenötén segítik a tudományos isme­retterjesztést, de olykor még a megyei szervezet is „besegít”, ha szükséges. — Miben segít még a TIT, és kiknek? — Helyi programok össze­állításában és lebonyolításá­ban is például. A magyar- .nándori Művelődési Központ­tól nemrég kaptunk megbí­zást negyven előadásra — elő­adóra a legkülönbözőbb té­makörből, sok mezőgazdasá­gi jeliegűre is. De Bércéi és körzete is rendszeres partne­rünk, az állami gazdaság csakúgy, mint az ipari mű­szergyár is hozzánk fordul ismeretterjesztő és kiegészí­tő programokért, előadáso­kért. — Közhasznú tanfolyam szervezésénél kérik-e az üze­mek a TIT segítségét? — Jó példa volt erre a nógrádkövesdi bányaüzem esete, amikor hegesztőtanfo­lyamon helyi szakoktatók mellett az általános ismere­teket, közhasznú tárgyakat TIT-előadóktól hallgatták. Balassagyarmaton a kémény­seprő vállalatnál is szervez­tek úgynevezett szakmai továbbképző tanfolyamot, ahol a kéményseprők, kály­hások, olajkályha szervize­lést sajátítottak el az Ál­lami Energetikai Felügyelet kiküldött mérnökeitől, akik TIT-előadóként működtek közre. — Kapnak-e visszajelzést arról, milyen eredményesek a TIT-nyelvtanfolyamok, -programok, -előadások? — Örömmel fedezem fel jártamban-keltemben, hiva­taloknál, intézményeknél dol­gozó titkárnőkben egykori tanítványainkat, akikkel meg vannak elégedve a munkálta­tók, csakúgy mint ők maguk a TIT-tanfolyamon szerzett ismeretekkel. De a Német Demokratikus Köztársaság­ban dolgozó fiatalok is elis­meréssel beszélnek nyelv- tanfolyamainkról — fejezte be a beszélgetést Nvitrai Pé­ter. Elekes Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom