Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

A tároe peremen... Gondokkal átszőtt hétköznapok IGAZAN nem is tudom, megszokásból-e, avagy a lakó­hely szívükhöz hozzánőttségé- böl fakadóan nevezik-e az ott élők Forgáchot, a már régeb­ben Csizmadia nevet felvett települést bányászüdiülőnek? Mondom, nem tudom teljes biztonsággal, de ha már ők így vélekednek róla, hát ne­kem aztán tényleg nem lehet semmiféle okom mindezt két­ségbe vonni. Hiszen egynéhány alkalommali látogatásból — főleg, ha akkor csak meglehe­tősen felszínesen érzékelte az ember az ott látott-hallot­takat, — nem lehet messze­menő következtetéseket levon­ni. Mindenesetre a környezet csodálatos, s olyan élesen tisz­ta a levegő, hogy szinte ha­rapni lehet- (Dehogyis érezni itt fönt az üveggyár, vagy a ZIM salgótarjáni gyára kémé­nyeinek rosszízű leheletét, s gépjárművek füstje-korma is csak ritkán keveredik a fen­tebbről, a fák közül leáramló levegővel.) És csend van, csend, a város zajától meg­szűrt. (Mintha üvegpalotában járna-kelne az ember, ahol a kakaskukorékolás is fülsiketí­tőén hangzik.) Szóval, szép így, kintről, tá­volról. És még közelebbről ? Ezerkilencszáztíz táján épült, *z akkoriban lebontott Fe- renc-telep anyagából a hajda­ni bányászkolónia, csak úgy ripsz-ropszra: lerakva alap nél­kül, mindössze annyi munkával hogy álljanak a falak. Mun­kaerő kellett a helyi bányába, meg Somlyóra; akkoriban meg egy be nem ázó tető alatti szoba-konyha éppen elegendő­nek bizonyult a létszám biz­tosításához.-. Állnak, azóta is helyükön vannak azok a házak. Fürdőszoba jelenleg sincs töb­ben, mint egy-kettőben, het­ven—nyolcvan méternyi tá­volságról hordják vödrökben a vizet, ha megszomjaznak és a penész, a penész a falakon... Igaz, az 1973-ban megkez­dett szanálás eredményeként az ottani „törzsgárdának” szá­mító százkilencven bányász­családból negyven máshová költözött már —mondják Pál- falvára, szép, napfényes, össz­komfortos házakba, de a töb­biek..­„Éppen most renoválták a lakásom. Mondani sem kell, ráfért már nagyon. Közel egy­méteres szintig volt vizes, pe­nészes a fal, korhadtak az aj­tóik, ablakok, nem szólva a vakolatról, ami úgv hullott, mint ősszel a falevél.’’ Derne László mondja e sza­vakat. a tősgyökeres forgáchi, akinek édesanyja is már ti­zenkét éves korától a telep la­kója. Vele beszélgetünk min­dennapjaikról. Hivatott rá, hi­szen már a második ciklus­ban tanácstagja százötven családnak- Vele meditálunk jelenről, jövőről, a gondokkal -bajokkal átszőtt hétközna­pokról, s örömeikről is. A Nógrádi Szénbányák anyaggazdálkodási főelőadója egyébként, s lévén hogy még mindig ott lakik, kint a „bá­nyászüdülőben”, hát avatott ismerője a témának. Ismeri a telep múltját, jelenét — ka­pásból sorolja, hogy a kör­nyéken megszűnt bányák el­lenére is, még mennyien jár­nak el tőlük nap mint nap a föld alá: Árvái Gyula, Ver- boészki Béla, Somoskői Pál, Turiczki Ferenc, meg a töb­biek — csak hát a jövő... Igen, ez a nagy dilemma ott fent. SZINTE csupa öreg lakja a régi Forgáchot; bányász­nyugdíjasok, kik úgy meg­szokták a környezetet, hogy meghalni is legszívesebben ott hajtanák le fejeiket. Nem kell különösképpen még csak magyarázgatni sem, miért. Akkora úr a megszokás, hogy még... S talán félig-meddig ez is jelenleg a régi házak lakói közötti hangu'atnak. Mert már tiszta a jövő előt­tük, hírlik, az V, ötéves terv végére, esetleg a VI. ötéves tervben szanálják a telepet, de ők inkább maradnának. Megszokásból, idekötődöttség- ből. S hogy tudják, nemsokára menni keli, hát nyugtalanok. Kérdez a tanácstag — válaszol az illetékes A városfejlesztés sok kér­dést vet fel az állampolgá­rokban. Képviselőik — a ta­nácstagok — ezúttal ilyen közérdekű kérdésekre kémek választ az illetékesektől. Sándor Ferenc, a Kemerovo- lukótelcp tanácstagja kérdezi: — A posta szakemberei a telefonkábel-árkokat már áp­rilisban kiásták a Kemerovo- lakótelepen. Ezek balesetve­szélyesek. Azóta már történt, egy kartörés és egy zúzódás. Miért nem építik a kábelhá­lózatot? Másrészt egy hónap­ja készen van az új fiókpos­ta épülete, amelyben négy­százas alközpont kap helyet. Miért nem rendezik be? A Nógrád megyei Távközlési üzem magát megnevezni nem kívánó képviselője: — Az árkokat nem mi, ha­nem a Budapest-Vidéki Pos­taigazgatóság hálózatépítő üzeme ásta ki. Ügy tudom, téglahiány miatt állnak. A Kemerovo-lakótelep beköté­se egyébként nem kis mun­kát igényel. A Karancs Szál­látói kell elindulni, és több új közületet bekapcsolni. Az új postaépületbe szeptember első hetében szállítják a be­rendezést. Az év végére ké­szül el. Kérdés: — Lényegében elké­szült a Kemerovo-lakótelepen a Tajga presszó. Miért nem adják át rendeltetésének? Budavári Béla, a Karancs Szál­ló lieiyettesigazgatója: — A belső berendezés még hiányzik. Várhatólag no­vember 7-én bocsátjuk a ven­dégek rendelkezésére. Kérdés: — A pénzügyi tervben szerepel a Kemerovo-lakótelep tereprendezése és parkosítása Miért nem csinálják? Morvái Ernő, a városi tanács általános elnökhelyettese: — Módosítottuk az elképze­léseket. Az idén nem terep- rendezést és parkosítást vég­zünk a lakótelepen, mert úgy véljük, hogy a járdaépí­tés fontosabb. Az idén közel másfél millió forintot költünk a telepen járdák építésére. Brehó Gyula, Baglyasalja ta­nácstagja kérdezi: — Baglyasalján a Lenin Kul­túrotthon állaga meglehetősen tönkrement. Kérdezem a városi tanács illetékeseitől, hogy felújí­tására mikor kerül sor? Morvái Ernő, a városi tanács általános elnökhelyettese: — Ebben az ötéves tervben anyagiakkal csak a Lenin Kul­túrotthon állagmegóvására rendelkezünk. Erre az elkö­vetkező három évben sor ke­rül. Eközben egy nagyobb he­lyiséget rendbe hozunk, hogy abba a jelentősebb ünnepek lebonyolításra kerülhessenek. Az előzményekhez tartozik, hogy az épületet a bányától vettük át. A legutóbbi tíz— tizenöt évben már jóformán senki nem törődött vele. Emiatt a tetőszerkezete meg­romlott, különböző feltölté­sek következtében a talaj­vízszint emelkedett. Ezáltal szigetelési gondok jelentkez­tek. Tehát: három éven belül félmillió forintot költünk az épület állagának megóvására. A teljes felújításra — amely hozzávetőleg ötmillió forintba kerül — a hatodik ötéves ter­vig várná kell. Kérdés: — Az általános rende­zési tervben szerepel az Erkel út beépítése. Mikorra várható az építkezés kezdete? Morvái Ernő, a városi tanács általános elnökhelyettese: — Az Erkel út beépítése csak a következő ötéves terv­ben várható. Ennek oka: a közművesítés hiánya. R. I. Erről beszél Mede László is, a tanácstag. — Már több ízben végeztek talajmechanikai vizsgálatokat náluk, amik egyértelműen bi­zonyították: a he’y nem al­kalmas többemeletes lakások építésére. Bár felvetődött az is, hogy nem lehetne-e két­szintes házakat „felhúzni”? Hogy azok, akik régen a nagy széncsaták hősei voltak, kö­zöttük Kossuth-díjas i6, ma­radhatnának ott... Mert min­dent megtennének ennek ér­dekében, még dolgoznának is érte. Csakhát... Nem fejezi be a mondatot, mert vélem, szíve szerint ő is ott töltené le életét. Igen, ott, a bányászüdülőnek titu­lált házak falai között. Ami — mint tovább folytatja — el­látottság szempontjából, más szemszögből vizsgálva sem rossz hely. Hiszen van zöld­ségbolt, húsbolt, két élelmi- szep-szaküzlet, a most kátyú­zás alatt álló, s enélkül sem rossz állapotban levő úton óránként járnak fel a város­ból, s oda-vissza a buszok. És meséli, hogy jelentős tár­sadalmi munkával, mert sze­retik a rendet, a szépet az ottlakók, a közelmúltban jár­dát fektettek le, megoldották a szemétszállítást, s további tervek megvalósításán mun­kálkodnak. Csak hát nem tudják —, s itt újra visszatér a refhénsze- rűen emlegetett iderögződés- kapaszkodás — a jelennek, vagy a jövőnek, a távoli é- veknek csinálják-e amit tesz­nek. — Jók itt az emberek egy­két kivétellel, ami persze mindenütt akad — mondja Mede László. — Nincs sem­mi bajunk amúgy. Megérte­nek, s én megértem őket... NEM ÁLL szándékomban, s gondolom, hiábavaló is len­ne a Forgáchon megörege- detteket pro, vagy kontra be­folyásolni, hisz’ ismerem én is a megszokottól való elsza­kadás érzését. De hadd mond­jak ©1 egy icipici történetet. Jó öreg erdészismerősöm han­goztatta — nyugdíjban van már néhány éve —, hogy ha neki onnan a fák közül fa­luba kell települnie, hát in­kább... S mondta, mit csinál. Néhány nappal ezelőtt talál­koztam vele hosszú idő után. Kérdeztem, hogy van? Kitű­nően — válaszolta. Jól tel­nek a napjaim. Délelőtt otthon bütykölgetek, rendezem a ker­tet. kis gyümölcsösömet, dél­után meg el-eljárok a kultur- ba, besegíteni a könyvtárosnő­nek. — Hogyan...? doni. álmélko­— Nem tudtad, hogy har­madik éve bent lakunk már...? K. Gy. Alkotmányunk ünnepének tiszteletére újabb kereskedelmi létesítménnyel gazdagodott megyénk. 2200 négyzetméter alapterületű korszerű bevásárlóközpontot kapott Salgó­tarján. A megye legnagyobb ÁBC-áruházáb?fi kötött-, divat-, rövidáru és cipőosztály, valamint ételbár és söröző kapott helyet fiz új út és az autóbuszok Vonaton utaztomban, ép­pen csak a 21-es fő közleke­dési útvonal salgótarjáni, párhuzamos szakaszának át­adását követő két-három napban érdekes játékra let­tem figyelmes. Akkoriban — hadd fogalmazzunk így, még ha nem is olyan ki tudja mi­lyen hosszú idő telt el az­óta — azzal foglalkozott , jó néhány ablaknál ülő, hogy számolgatta: vajon hány ko­csit látnak be-, illetve kifelé menni az új „sztrádán”. Bi­zony, volt úgy, hogy egyetlen egyet sem. Mostanában aztán, bárhogy is figyelem, nem észlelem ezt a játékos kitalálósdit, amit meglehetősen gyakran fűsze­reztek mellékmondatokkal. Mint, hogy: Mi a fenének kellet a rengeteg költséggel épült út, amikor a kutya sem használja...? Csinálunk mi néha fölösleges dolgokat... Mondom, senki sem köt már fogadást — mert ennek is szemtanúja voltam — az át­haladó gépjárművek számá­ra. Hiszen, miért is tenné? Megszokták, megismerték már a volán mögött ülőik a „párhuzamost”; mert gyor­sabb, mert kényelmesebb raj­ta a közlekedés. A Volán szakembered szerint pedig — és ez bizonyítja igazán a hasznosságát, máris észreve­hetően csökkent a csúcsfor- gaimi időben a Rákóczi utat igénybe vevők 6záma, folya­matosabban jutnak el úti cél­jukhoz a tömegközlekedést lebonyolító autóbuszok. Amelyekből, s ez is kissé rosszalló megállapítás volt, nagyon kevés veszi még igénybe ezt az útvonalat. S miként ez valójában így van, ösztönös a kérdés: mennyiben változtatta, avagy változtat­ja majd meg a 21-es fő köz­lekedési út párhuzamos sza­kasza az autóbuszok forgal­mát, elő tudja-e segíteni a megyeszékhely, s az innen kiinduló szállítóeszközök gyorsabb közlekedését? Azonban mielőtt rátérnénk e téma taglalására, amit Kú­ria Sándorral, a Volán 2. szá­mú Vállalat személyforgalmi, osztályának vezetőjével foly­tattunk — jegyezzük meg: a Volán Tröszt, valamint a köz­lekedés több szakemberének hosszas vizsgálódásai azt bi­zonyították, hogy Salgótarján tömegközlekedése az ország öt kiemelt nagyvárosát. — Szeged, Miskolc, Debrecen, Pécs, Győr — megközelítő szintre fejlődött az utóbbi évek során. S ez, miként be­szélgetőpartnerem a legfris­sebb statisztikai adatokkal il­lusztrálta, lehetővé tette a még kulturáltabb, még szín­vonalasabb utaztatást. És az űj út forgalma? Augusztus elsejétől forga­lomba állították a 3/a és a 3/y járatot, amelyek közül az első a régi 21-es úton ha­lad lefelé, s az új szakaszon érkezik vissza a városba, a másik pedig ennek ellentét­je. Az újon le, a régin fel. Bevált az új menetvonal? Kuris Sándor bizony őszin­tén bevallja, hogy eleinte úgy vélték: üresen közleked­nek majd a buszok. S, hogy aztán mégsem; Mert rájöt­tek — mondjuk az SKÜ-ben dolgozók, - hogy később kell otthonról indulniok, — s ko­rábban érkeznek be munka­helyükre. Ez tehát bevált. De jön aztán a többi válto­zás is. A Volán szakemberei úgy terivezik, hogy a mun­kásjáratok kivételével, vala­mennyi, a megyeszékhely ar­ra eső részét érintő járatot, ott közlekedtetnek majd. s a gyorsj áratok is ezen az útvo­nalon haladnak. Igaz, a bér­autóbuszok egy része már most is elkerüli a városiköz­pontot, főleg a bátonyi bá­nyászjáratok, de hamarosan, várhatóan Szeptember köze­pétől, az 'új autóbusz-pályaud­var átadásának napjától, ki­lenc ' budapesti és hét-nyolc balassagyarmati járat is erre veszi majd az irányt. Igen, az eltelt napok ta­pasztalatai adják majd meg a tippeket miként arra is, hogy szükséges-e járatmódo­sítás az új, tanévkezdetre megnyíló ' szakmunkásképző intézet és kollégium diákjai­nak kiszolgálására. Mert fez, is jelentős téma, hiszen több száz fiatal iskolába, s onnan történő elszállításáról van szó. Mindenesetre, a Volán és a szakmunkásképző igazga­tói közötti tárgyalások során rnár megállapították: nem szükséges új járatok beállí­tása, a jelenlegi kapacitás ké­pes az igények kielégítésére. — k — triituiiiiiiiifiiiiiiiiiiifiitiiiiiiiiimiifiiiiiiiiiiiiHiiiimiiiiiiiiiiiMMiiiiiiiiiMHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiitmiiiiiimiuuiiiiiiiiii itiiimiiiiiiiiiiiiiHiiiimiiliMiiuiiiiir öt évvel ezelőtt 1971-ben látott napvilágot az új lakás­gazdálkodási reform, amely többek között szabályozta a lak bérezést, a lakáselosztás kritériumait, és egy sor új fel­adatot tűzött a tanácsok elé. A reformban hangsúlyozot­tan fogalmazódott meg, hogy a lakásproblémák megoldásá­ban az illetékes tanácsok és vállalatok fokozott együttmű­ködésére van szükség. A re­form gyakorlatilag meghatá­rozta azt is, hogy az együtt­működésnek milyen módoza­tai lehetségesek, illetve szük­ségesek. Hogyan volósultak meg Salgótarjánban a reformban megfogalmazott irányelvek, elképzelések? Hogyan alakult a városi tanács és a gyárak- üzemek közötti kapcsolat, si­került-e gyümölcsöző együtt­működést kialakítani? Ezekkel a kérdésekkel ke­restük meg Hegedűs Károlyt, a Salgótarjáni városi Tanács VB'titkárát. — Először az együttműkö­dés módozatairól szólnék. A reform kiemelte, hogy az ál­lami lakások építésénél cél­szerű, ha a vállalatok és. a tanácsok a közös érdekek alapján, közös „kalapból” építenek lakásokat, úgy. hogy a( kijelölés jogát maguk a vállalatok kapják meg Ösz­tönözte a vállalatokat, hogy a telepszerű, többszintes társas­házak építését munkáltatói Közös közös célokért támogatással segítsék elő. A tanácsok legfontosabb fel­adatául a nagyüzemi munká­sok és a fiatalok lakáshely­zetének javítását jelölte meg. Városunkban sajátos problé­maként jelentkezett az üzemi kolóniarendszerek felszámo­lása, amely ugyancsak a vá­rosi tanács és az üzemek együttműködése alapján old­ható meg. — Hogyan realizálódtak az elmondottak a gyakorlatban, milyen eredményeket értekei a negyedik ötéves tervidő­szakban ? — Az állami lakások épí­tésénél a vállalatok az építé­si költség negyven százalé­kát, a tanács' pedig a fenn­maradó hatvan százalékot biztosította. Ez később kiter­jedt a tanácsi értékesítésű la­kásokra is. Ily módon a ne­gyedik ötéves tervben fel­épült 1771 állami lakásból 389 az együttműködés eredmé­nyeként épült fel. Jó kapcso­latot alakítottunk ki a ko­hászati üzemekkel. * a két üveggyárai, amelyet kiválóan prezentálnak az üzemek kö­zelében létesült új lakótele­pek. — Müven problémák, gon­dok jelentkeztek az együtt­működés ezen formájánál? — A tapasztalatokat vizs­gálva megállapítható, hogy az anyagi eszközöket sikerült nö­velni, ám gondok voltaic az elosztásnál. Mivel a kijelölés jogát a vállalatok kapták, csökkent a névjegyzék alap­ján elosztható lakások szá­ma, s ez feszültséget okozott. Az ötödik ötéves tervben ezért az együttműködésből felépült lakások elosztásánál a társadalmi elbírálás lesz a meghatározó. — Mi a véleménye a mun­káltatói támogatásról? — A munkáltatói támoga­tás bevezetése nagy lehetőség a dolgozók részére, hiszen olyan rétegek számára — itt elsősorban a fiatalokra gon­dolok — is lehetővé tette a lakásvásárlást, akiknek ko­rábban erre nem volt elegen­dő pénzük. Itt említeném meg a vállalati munkásla- kás-építést is, amelyből 1973— 75 között 250 darab épült. — Említette, hogy a koló­niarendszerek felszámolásá­nál nagy szükség van az együttműködésre, az anyagi, eszközök koncentrálására Milyen a vállalatok hozzáál­lása ? — Ezen a területen is egészséges szemléletváltozás lapaszlalhalo. A ÜIM-mel va­ló együttműködés alapján 20 kolónialakást szüntettünk meg, s további harminc fel- • számolásához a vállalatok anyagilag hozzájárulnak. — Melyek az ötödik ötéves terv legfontosabb feladatai ? — Ebben a tervidőszakban a fő cél, hogy az állami la­kások elosztása, társadalmi elbírálás alapján történjék A társadalmi bizottságba vala­mennyi vállalat képviselőit bevonjuk. Javítani kell a munká­sok, a fiatal házasok lakás- helyzetét, a három- és több- gyermekes családok mellett kiemelten kell kezelni a két­gyermekes családok lakáshoz juttatását. A vállalatokkal va­ló együttműködést tervsze­rűbbé, szervezettebbé tesszük, ennek érdekében az év végé­ig valamennyi nagyüzemmel együttműködési megállapo­dást kötünk, összehangoltabb munkára van szükség az üze­mi kolóniák felszámolásában is. Ebben a tervidőszakban a meglevő 800 kolónialakásból 100-at szeretnénk megszün­tetni. Megkezdődik az öblö«- üveggyári, acélgyári kolóniák szanálása, összegezve az el­mondottakat, arra törekszünk, hogy az üzemekkel való együttműködés céltudatosabb, tervszerűbb legyen mint ko­rábban, hiszen a közös célok csak együttesen, közös úton járva valósíthatók meg. — vekiss —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom