Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

A szocialista gazdasági integráció eredményei (II.) Jászberényi Pál negyedszázada A magyar—csehszlovák megállapodás számos olyan előirányzatot tartalmaz az 1976—1980-as évekre, ame­lyek a két ország közti gaz­dasági együttműködés eddigi eredményeit is tükrözik. Eb­ben a viszonylatban is nagy részt képvisel a mezőgazda- sági gépek kölcsönös szakosí­tásából és kooperációjából eredő export és import- Ha­sonlóképpen kiterjedt az au­tóipari együttműködés, mely­nek keretében a csehszlovák fél tehergépkocsikat, Skoda személyautót, szemétgyűjtő autókat, az ezekhez szükséges pótalkatrészeket, továbbá se­bességváltókat és gyújtógyer­tyát szállít, míg a magyar exportban autóbuszokhoz szükséges mellső és hátsó ten­gelyek, csuklós autóbuszok és garázsberendezések szerepel­nek. Kiterjedt együttműködés: gyártássaakosítás alakult ki a két ország gumi- és mű­anyagipara között, ennek ke­retében a kölcsönös szállítá­sok értéke öt év alatt mint­egy 66 millió rubelt ért el. A szocialista országok köz­ti gazdasági kapcsolatokban növekvő jelentőségű a határ­menti árucsere. Magyar— csehszlovák viszonylatban en­nek — éppen a közös határ hosszúsága miatt — különle­ges szerepe van. Keretében nemcsak arra nyílik mód, hogy a határmenti területek fogyasztási cikkek cseréje révén javítsák az ellátást, ha­nem sor kerülhet nagy fu­varigényű építőanyagok szál­lítására, de bizonyos szolgál­tatások (gépkölcsönzés ara­tási munkákhoz stb.) meg­valósítására is. A Lengyelországgal megkö­tött hosszú lejáratú megálla­podásban kb. 36 százalékra tehetők az olyan szállítások, amelyeket a megvalósulóban levő integráció eredményei­nek lehet tekinteni. A már évek óta fennálló timföld­alumínium egyezmény mellett — melynek keretében magyar timföld szállítása ellenében a lengyel fél kész alumíniu­mot ad vissza — sor került újabb együttműködési, gyár­tásmegosztási megállapodá­sok létrehozására is- így töb­bek között a műanyagok és műszálak termélésében meg­valósuló együttműködés öt év alatt több mint 160 mil­lió rubel kölcsönös áruszál­lítást tartalmaz. Ennek kere­tében Magyarország PVC-t, poliamid selymet és PAN- szálat exportál és esetébe po­liészterszálat és selymet kap. Hasonlóan kiterjedt a gu­miipari együttműködés is. A gépiparban a mezőgazda- sági gépek, a számítástechni­A Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységének több­szörös, vállalat kiváló címet elért brigádja a Kállai Éva Szocialista Brigád. Valószínű, hogy az idei versenymozga- lomban is elérik a mcgtiszU ló címet. Á közigazgatás üzemmérnökei lesznek Nógrádi hallgatók Az oktatási év kezdetén hagyományos, ünnepélyes tanévnyitót tartottak a ta­nácsakadémia veszprémi ok­tatási intézetében. Ebben az oktatási évben hét megyéből — Tolnából, Nógrádból, Hevesből. Borsod­ból, Bácsból és Szolnokról, valamint Veszprémből — 114 hallgató kezdi meg a tanu­lást. Többségük egyéves gya­kornoki munka után került a tanácsakadémiára. Egyre több érettségizett fiatal vá­lasztja élethivatásának a közigazgatási munkát. Az is érdekesség, hogy ma már a beiskolázottak 60 százaléka nő. A kétéves képzés alatt nem­csak a jogszabályokat, hanem azok gyakorlati alkalmazá­a tanácsakadémián sát is felső fokon sajátítják el a hallgatók. A tanintézetben közéletiségre, a szakma sze- retetére, a vezetés, irányítás legfontosabb fogásaira ta­nítják meg a közigazgatás leendő „üzemmérnökeit”. Ugyanis a községektől a vá­rosokig, a csoportvezetőktől a végrehajtó bizottságok tit­káráig képeznek ki az ál­lampolgárok ügyeit nagy hoz­záértéssel, hivatásszeretettel intéző tanácsi dolgozókat. A végző hallgatókat 4 ezer kü­lönféle tanácsi beosztás vár­ja. A leendő „üzemmérnökök”, tanácsi szakemberek képzé­sével 11 függetlenített tanár és tíz nagy gyakorlattal ren­delkező tanácsi vezető fog­lalkozik. ka, az erősáramú ipar a sze­relvények és a műszergyártás területén megvalósuló együtt­működés mellett kiemelendő a járműipari kooperáció és szakosítás. A meglehetősen széles körben ismert Fiat 126 p kooperáción túl — mely­nek keretében a magyar rész­ről szállítandó alkatrészek fe­jében öt év alatt 22 ezer da­rab kisautót kapunk — az együttműködés kiterjed autó­buszokhoz és tehergépkocsik­hoz szükséges részegységek és alkatrészek kölcsönös szál­lítására is. A közúti jármű­ipari termékek exportja és importja öt év alatt több mint 300 millió rubelt fog ki­tenni ami a teljes magyar— lengyel árucserének mintegy 12 százalékát alkotja. A gazdasági integráció már eddig is számos eredményt hozott, de az integrácicó ter­mészetesen nem állapot, ha­nem folyamat amelynek kez­dete van ugyan de befejezett­nek sosem tekinthető. A KGST-országok erőfeszítései arra irányulnak, hogy ez az integrációs folyamat ne áll­jon meg, ne lassuljon le, sőt, az egyes országok és a közös­ség gazdasági fejlődése érde­kében gyorsuló ütemben ha­ladjon tovább. Németh Gyula. a Külkereskedelmi Miniszté­rium osztályvezetője Ma nyílik a lipcsei őszi vásár Lipcsében, vasárnap nyílik meg az őszi vásár. A szep­tember 12-ig tartó rendezvé­nyen ótven ország több mint hatezer kiállítója mutatja be termékeit. A vásár legjelentősebb ki­állítója a Szovjetunió l^z, amelynek kollektív kiállítá­si részlegében hatezer gyárt­mány kerül bemutatásra. A KQST-országok kiállítási részlegei a tagországok dina­mikus gazdasági fejlődését szemléltetik. A Német Szövetségi Köz­társaság 671 kiállítóval kép­viselteti magát a vásáron. A téglagyárban dolgozott Jászberényi Pál. A .vörös agyagtól kimarjult a keze, műszak végén pirosán li­hegett, alig várta, hogy ha­zaérjen. Aztán elindult, ki a földre kapával, kaszával vállán, mikor mi volt a sürgős munka. Egyik alka­lommal, ahogy mentek a faluba, Babcsány Mihály- lyal és Valter Pállal, Var­ga Pál állította meg őket­— Gyerekek! Kijártok a gyárba. Amit kerestek, az rámegy a földre. Nem ked­vező ez! Szervezzük a téesz­csét, rátok is számítunk — mondta hármójuknak. Leültek. Hosszan hány­ták-vetették a javaslatot. Jászberényinek öt holdja volt a juttatottból, meg ezer­kétszáz négyszögöl apai örökség. „Nyűgnek nyűg, de hát jobb lesz-e együtt?” — morfondírozott magában. Aznap este mindhárman aláírták a belépési nyilat­kozatot. (Szécsényben a II. Rákóczi termelőszövetkeze­ti csoport 1951. február 17- én alakult. A csoportérte­kezlet 13 szavazattal Varga Pált választotta elnöknek. Bővíz Ferenc és Dancsek József intéző bizottsági tag lett. A csoport 377 kataszt- ralis holdon gazdálkodott.) X — Egy év múlva már negyvennégyen voltunk, s harmadik típusú csoporttá alakultunk. Régi cselédek jöttek össze, s indultak a szocialista nagyüzemmé vá­lás útján. Vettünk húsz te­henet. Állattenyésztő, fo- gatos lettem- Csináltunk mi mindent, csakhogy meg­győzzük a többieket. Jó ügyet skolgált a szövetke­zet — emlékszik vissza Jász­berényi Pál. A kezdet apró-cseprő dol­gai még álmatlan éjszaká­kat is okoztak. Viharos ve­zetőségi ülések, közgyűlések követték egymást, s tapsi­koltak az első sikereknek, amikor az átlagtermés meg­haladta a még egyénileg gazdálkodók által elért ho­zamot.. (A jegyzőkönyvek lapjai olyan sárgák, mint a fiatal csibék tolla. A fakó írások sok mindent elárulnak. „Ké­ri az intéző bizottság a cso­portértekezletet, hogy a bog­nár-, kovács- és szíjgyártó- számlák kiegyenlítéséhez háromezer forint hitel fel­vételét fogadja el. Vetőmag vásárlására kétezer, állati gyógyszerre ezer forint hi­tel engedélyezését kérte az elnök.” Másik jegyzőkönyvi részlet: „Az intéző bizottság megbízza az elnököt, hogy az Esősi Béla tulajdonát képező kádat és szőlőprést 200 forintért vegye meg. A háztáji tehenek kihajtását a csoporttagok maguk vég­zik. Az elnök ismerteti, hogy a sertésférőhelyre tetőt kell csinálni, mert a kutricából ki kell hajtani a már levá­lasztott anyakocákat. Az in­téző bizottság megbízza Percze János tagtársat, hogy ezen munkát csinálja meg”. Küzdelem volt a holna­pért ... X Az 1960-as év forduló­pontot hozott- Február 9-én a régi termelőszövetkezet­tel közösen alakult meg az új. A tagok a bevitt föld holdja után 12 kilogramm árpát, 7 kilogramm kuko­ricát és 30 kiló burgonyát adtak az induláshoz. Meg­kezdték a táblásítást, s lassacskán megindult az élet. — Nem volt könnyű. Sok minden hiányzott. A gépál­lomás segített a munka vég­zésében. Sohasem felejtem el az első saját gép érke­zését. Körbeálltuk, úgy cso­dáltuk. Percze Jóska volt az első traktoros — mondja a még mindig serénykedő tsz- tag. (1960-ban 6,5 millió forint volt a termelési érték, 497 tag vett részt a közös mun­kában. A forgóalap értéke alig haladta meg a másfél milliót, az összes állóesz­köz értéke 3.2 millió forint volt. Az állatállomáriyt 179 darab szarvasmarha — eb­ből 54 tehén —, 124 ló, 226 juh és 200 darab sertés je­lentette. Akadt egy Zeto­ruk, egy kormos, fűkasza, eke, műtrágyaszóró.) X Ugrás a mába. Jászberé­nyi Pál ott sürög-forog még mindig a burgonyava- logató gépsor környékén. Biztatja az asszonyokat, intézkedik, jegyzi a termést, zsákokat küld a földre. Fia­talosan mozog- Pedig a ré­giek közül ő az „utolsó fecs­ke”. A többiek már a nyug­díjasnapok örömeit élve­zik. — Nem gondoltam volna akkor, hogy idejutunk. Mi-1 csoda fejlődés! — szinte maga is álmélkodik. Ö, aki minden apró eseményt szá­mon tartott. — Voltak ne­héz esztendők. Erőn felül v építkeztünk. A szomorúbb 1 napokat könnyen felejtjük. Ez más. ez már szocialista nagyüzem... (A szécsényi termelőszö­vetkezet több mint 3700 hek­táron gazdálkodik jelenleg. A tavalyi termelési érték meghaladta a 90 millió fo­rintot. A forgóeszköz-állo­mány harmincszorosa a ti­zenöt évvel ezelőttinek. Tavaly egy tízórás munka­napra négyszer annyit kap­tak a tagok, mint 1960-ban egy munkaegységre. Az ál­latállomány: 767 szarvas­marha — ebből 299 tehén —, 1807 darab juh, 187 ezer darab csirke. A gépek érté­ke 30 millió forint- Több mint annak idején az egész járásban volt.) X Nemrégiben, amikor a szécsényi termelőszövetke­zet fennállását ünnepelték, s Jászberényi Pál átvette a miniszteri kitüntetést, el- érzékenyülve gondolt a ne­gyedszázaddal ezelőtt, s az azóta történtekre. Néhá­nyon úgy látták — nem esküsznek rá —, mintha ök­lével kövér könnycseppet törült volna szeme sarká­ból. amikor az emlékek kavarogtak lelke mélyén. — Nem ünnepeltünk tar­tósan. Sok még a munka — mondja fáradhatatlanul a szécsényi gazdaság legré­gibb tagja. Szabó Gyula ................................................................................mumm.......Ultin..............Iliim......minim......mii..........immun,.......................iimimii iiiiiiii,................................ A esi tár! dombok közé beszorult a meleg, akár a kánikula idején. Köszönőben a nyár, az időjá­rás pedig az utóbbi hetek mú- lasztásán fáradozik. Törleszt, de olyan bőséggel, hogy szin­te tüzel a község aszfaltos utcája. A faluban sehol egy fia lélek. De nem, mert az árokban egy pendelyes gyerek játszott a homokban. Néhány arasznyi volt még, de meg­mutatta az utat Csikány Ist- vánék háza felé, amerre vé­gig az épületek akár az egy új sor. Csikányé is takaros porta az ablak alatti fenyő­fával- De zárva volt a vas- kapu, jelezvén, hogy népte- len a ház. Dél lett, amit a harangszó is jelzett, de az utcán senki a gyereken kívül. Ügy tűnt, a falut ketté szelő patak is megállt. Amikor a harangszó véget ért, csend lett, végtelen nagy csend a csitári dombok között a nap­fényben melegedő kis falu­ban. Árnyékban talán az em­berek? Herczeg István, a tsz­könyvelő, aki ebédre, balla­gott, mondta meg, hogy más a helyzet. — Nem olyanfélék erre az emberek. Kint vannak az uborkásban annak most van szüretje... Az Őrhegyről, lefelé a víz­folyása felé, messzire ellát­ni- Rét és szántó váltja egy­mást. Nemrégen még arató­gépek zúgtak arra, most zöld és barna a (határ. A réten a gulya legelt. Hanem a Halom alatt emberek hajladoztak. Egy sötét színű kocsi már másodszor fordult, vitte a szedett termést, bugdácsolva a réten a főútig. A kőrisfa-* soron az árnyékban egy má­sik kocsi húsúit. A hatsó ülés A kőrisfasoron helyén színültig megtelt ubort kával. Ez volt Csikány Ist­ván tulajdona a hétszáz négyszögölje szélén. Felesége, lánya szorgalmaskodtak to­vább, ő pedig a kőrisfa tövé­be invitált. Jó hely a beszél­getésre, mert gyep is és ár­nyék is alatta- Csikány jó egészségnek örvend. A ránc is csak látogatóban az arcán, amikor nevet. A haja válto­zott, hogy halántékán meg­őszült. És talán a teste lett súlyosabb valamivel, mint volt még fiatal korában. Tá­masztéknak is jó a kőris, mert két öleléssel ha átér­hető. Neki vetette hátát, és derűs lett a tekintete. — Nagyapa lettem és nyug­díjas. .. Megszökött az idő- Ügy tű­nik, most volt, amikor Csi- táron egy tél végi délután, Csábi József a falu bírája a községházára hívta az embe­reket hogy megbeszéljék, ki kívánkozik a dolgozók párt­jába lépni, miután eldőlt a hatalom és feloszlottak az össze-vissza pártok. Kemény akaratú ember volt az öreg Csábi, büszke a csitári voltá­ra. Emlékszem, a felszabadu­lást követően talán az első színpompás nagygyűlést tar­tották a csitáriak, amikor népviseletes bírói palástban, embermagas faragott bottal kezében, köszöntötte a népet, a falu választott bírája. És ott, mellette állt egy tömzsi fiatalember Csikány István. A kőrisfa töve jó az emlékezés­re is. — Engem is magával raga­dott a politika, azóta sem tu­dok szabadulni tőle... Csendes a vidék. Az ubor­kaszedés kézzel történik és hangtalanul- Nem is illene most ide semmilyen zaj, hi­szen a templom csendje sem különb ennél. A Halom bok­rain már a fáradtság. Az Őr­hegy még büszkélkedik, mert távolról nem látszik rajta a múlás. Hanem messze a ké­kesen fénylő Dobogó az már színesedik. Talán azért, mert a legmagasabb, és ott hűvö­sebbek a nyár végi éjszakák. A főútról egy magányos trak­tor fordult be a kőrissorra-, Kuris László ült rajta. Jött mint a veszedelem, hogy szétzúzza a csitári dombok közötti békés csendet. Ott, az ülőhelyünk előtt lelassított, aztán óvatosan, hogy port sem kavarjon, kifordult a földekre, hogy megkerüljön bennünket. Csikány utánané­zett és halk volt a hangja­— Jól nevelt emberek a csitáriak. .. ő joggal alkothat véle­ményt az emberekről, hiszen negyedszázadnál régebben szolgálja őket. Amikor azon a nevezetes partalakításon túlestek, Csikány István is tagja lett a pártnak, aztán elvitték a közigazgatásba. Is­kola, szolgálat Ipolyvecén, tá­vol a családtól, aztán a kis településű szomszédos Iliny­NÓGRAD - 1976. ben. majd haza Csitárra, ahol néhány éVi tanácstitkári szol­gálat után elnöknek választ­ják. Éveken keresztül igaz­gatta a faluját. Azóta válto­zott a sáros utca aszfaltossá. Egy új falurész épült, és az emberek, ki a mezőgazdaság­ban, ki az iparban, de megta­lálták helyüket. Életük szín­vonalának tükre a község, amely megfiatalodott- A leg­több ház udvarát garázs bé­leli. Forognak gondolataink, melyeket Csikány hangos szó­val így zár le. — Megváltozott itt min­den, úgy ahogyan álmodtuk... Gondolhatná az ember, aki megtette a magáét, mint Csi­kány István is mi gondja, mint a pihenés, amit az uborkaszürettel tarkít. Tisz­tességgel engedték nyugdíjas útjára, de a község párttagjai azonnal titkárrá választották. Azért, mert öt találták erre még most is legalkalmasabb­nak. Alább hagyott a moz­galmi élet a községben, nem buzog a kedv mint régen. Mint párttitkár keresi az út­ját a megoldásnak- Neki- nyújtódzik a kőrisnek fent a tiszta kék bolton a tekinte­te, ahol egy madár köröz ki­tartóan. — Fiatalítani kell az alap­szervezetben. .. E z most a fő gondja, és ha kijön családjával az uborkásba, pihenő ez neki, hogy rendezhesse gondolatait. Mert Csikány István, mint párttitkár, fele­lős ma azért, ami a csitári dombok között történik. Bobál Gyula szeptember 5„ vasárnap 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom