Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-04 / 209. szám

Korszerű körülmények között ke/űoöik nz új tanév A megye szakmunkásképzésének bázisa A diákok segítenek az étterem berendezési tárgyainak el­helyezésében. Az intézet saját konyhájában főzik a szak­munkástanulók részére az eb édet. A 211. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet, új, kor­szerű körülmények között kez­di az 1976 77-es tanévet szep­tember 6-án Salgótarjánban, a Csokonai út 21—29 szám alatt. Autóbusszal a 3-as és a 10-es járatokkal érhető el, a helyijáratú központból, tele­fonon a 11-30 és a 11-31 Szá­mokon hívható. Horváth Lász­ló igazgatóval körülményeik­ről, a tanév indításáról be­szélgetünk. — Az új intézmény műsza­ki átadása augusztus 30-án megtörtént — mondja az igazgató. — Ezt megelőzően a Nógrád megyei Építőipari Vál­lalat, a Nógrád megyei Beru­házási Vállalat és az %itéz- mény a hibajegyzéket fel­vette, a műszaki átadásra már e jegyzék birtokában került sor, illetve a hiányok pótlása az átadásra részben megtör­tént, vagy ez folyamatban van. — Hogyan zajlott le a köl­tözködés? — A költözködés augusztus 22-én indult. Mintegy húsz vagon berendezés került az intézetbe. Az iskola szeptem­ber 6-án a tanulókat telje­sen berendezve fogadja, a kol­légiumot szintén berendez­tük. Várhatóan szeptember 15-ig az Észak-magyarorszá­gi Üzemélelmezési Vállalat a konyhát is üzembe helyezi. A tanműhely-munkálatok szin­tén befejezés előtt állnak, szeptember második felében a tanműhelyi oktatás is za­vartalanul megindul. — Az új intézmény a kor­szerű oktatás minden feltéte­lét nyújtja, az oktatás kabi­netrendszerű -lesz. Hogyan állnak a kabinetek felszere­lésével ? — Rendkívül jól felszerelt kabinetekkel rendelkezünk. Az intézményben mintegy 1300 nappali tagozatos és csaknem 500 esti és levelező tagozatos szakközépiskolai tanuló kez­di meg idén tanulmányait. Az oktatás profilját illetően lé­nyegesebb változás ez évben nem történik. Oj a híradás- technikai hálózatszerelői szak­ma, a Magyar Posta számá­ra képezünk szakembereket. A híradástechnikai hálózat- szerelői tanműhely kialakí­tásához a posta komoly se­gítséget nyújt. Az intézmény takarításában, a költözködés­ben igen nehéz és lelkiisme­retes munkát végeztek az in­tézet tanulói és dolgozói. Kü­lönösen ki kell emelni azt a segítséget, amelyet a kohásza­ti üzemek tanüzeme, a Volán tanműhelye, az ott dolgozó vezetők, szakoktatók és tanu­lók nyújtottak. De meg kell említenem a Nógrád megyei Építőipari Vá'lalat tanulói­nak, szakoktatóinak segítsé­gét is. — A tanévnyitó tantestü­leti értekezlet szeptember 3- án zajlott le. Miben látják az új tanév legfontosabb felada­tait7 —Az intézet tantestülete részletesen megvitatta azokat a feladatokat, amelyek az új oktatási évben előttünk álla­nak. Ennek részletezésére itt nincsen mód. Mindenesetre, feladataink most sokkal bo­nyolultabbak, sokrétűbbek, mint bármikor korábban. A legfontosabb cé’unk, termé­szetesen az, hogy az új inté­zetben zökkenőmentesen be tudjuk indítani az új tanévet. Korszerű feltételekkel ren­delkezünk, de még vala­mennyiünknek kicsit meg is kell szoknunk az új intéz­ményt. Célunk, hogy a tar­talmi tevékenységet a korsze­rű tárgyi feltételeknek meg­felelően végezzük. Mindenek­előtt szeretnénk megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket a KB oktatáspo­litikai határozata, s a párt XI. kongresszusa számunkra is megszabott. Bázisává kívá­nunk válni a megye szakmun­kásképzésének. Többi között, különösen gondot fordítunk a világnézeti nevelésre, a mun­kásöntudat erősítésére. To­vábbá az intézményi demok­rácia továbbfejlesztésére. Be­iskolázási körzetünk rend­kívül nagy. Elsősorban a salgótarjáni iparmedencéből, de Nógrád megye egész terü­letéről, sőt, a megye határain tűiről is vannak tanulóink. Nagyméretű tornacsarnokkal is rendelkezünk, sportolási lehetőségeinket a jövőben sa­ját, erőből még tovább kíván­juk fejleszteni. Az intézmény építési költ­sége mintegy százmillió forint. 16 tanterem, négy előadó­terem, 300 helyes kollégium, 120 munkahelyes tanműhely. 600 adagos konyha és étte­rem, 600 négyzetméteres alap- területű tornacsarnok, to­vábbá könyvtár, társalgók, tanulószobák stb. állanak ren­delkezésre. Szeptember 6-án kedvező körülmények között indul a tanév a 211. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet­ben. Az esti és a levelező ta­gozaton a tanév a szeptem­ber 20-szal kezdődő héten in­dul. T. E. A Kossuth Könyvkiadó új­donságai közül e? alkalommal em'ítést érdemel a Közgazda- sági ismeretek sorozatban megjelent Világpiaci árvál­tozások — gazdálkodási fel­tételek című munka. szerző:e Nyílás András. Varga Jenő: A proletárdiktatúra gazda­ságpolitikája című összeállí­tás a világhírű magyar köz­gazdász 1912. és 1922. között írt cikkeiből, kritikáiból ad hallatlanul gazdag, érdekes válogatást. Böröczfy Ferenc szerkesztésében, Göncöl György bevezetőjével. Esz­mény, erkölcs, etika címmel érdekes összeállítás látott nap­világot; a kötet magyar szer­zők munkáit is tartalmazza. Üj sorozat (A polgári ideoló­gia és a revizionizmus bírá­lata) kötete a Keynestől a neoklasszikus szintézisig cí­mű mű, amelyben J. M. Osz- szadcsaja ad kritikai elemző áttekintést. Nyelv és filozó­fia a címe M. Kozlova ér­dekes könyvének. A mini­könyvek gyűjtőinek szerez örömet egy ízléses kis kiad­vány, amelyben Makszim Gor­kij: Január 9 című elbeszé­lése, valamint Az Ember cí­mű esszéje található, Kass Já­nos illusztrációival. A Gondolat Könyvkiadó is több érdekes kiadványt je­lentetett meg. Ezek közül el­ső helyen említsük meg az Uránia Növényvilág új köte­tét, amely gazdag képanyag­gal. köztük sok színes illuszt­rációval a magasabb rendű 1977. augusztus 20-a és de­cember 26-a között új nép- művészeti vetélkedőt rendez a Magyar Televízió. A ver­seny célja — mint Lengyelül Miklós, a televízió népzenei osztályának vezetője elmond­ta az MTI munkatársának —, a magyar és hazai nemzeti­ségi népművészet, a paraszti, a munkás- és a kézműves­hagyományok bemutatása, A vetélkedőt a megyék (tájegy­ségek, etnikai csoportok) 50— 50 főnyi csapatai között fo­lyik majd. A Röpülj páva ’77 verseny résztvevőinek be kell mutat­niuk tájegységük, etnikai te­rületük népművészeti arcula­tát és azokat az újabb tö­rekvéseket, amelyek a ma em­beréhez, korunk igényeihez alkalmazzák a népművészetet. A csapatoknak mindezt egy­séges műsorként kell színre- vinniük, az előadó és a tárgy­alkotó népművészet minél több ágának felhasználásával, legalább 20, legfeljebb 40 növények világával ismertet meg. Érdekes szociográfiai munka Pölöskei Ferenc és Takács Ferenc közös műve, a Dunántúli történetek. A Tár­sadalomtudományi Könyvtár új kötete A világ őstörténete. A Statisztikai Kiadónál megjelent V. N. Szadovszkij: Az általános rendszerelmélet alapjai című kötet, logikai­módszertani elemzéssel. A szá­mítástechnika legújabb ered­ményeit tartalmazó kiadvány mellett napvilágot látott egy érdekes összeállítás, Statiszti­kai adatok az ifjúságról cím­mel; ezt az Állami Ifjúsági Bizottsággal közösen jelentette meg a kiadó. A Móra Kiadó a Delfin­könyvek sorozatában adta ki Geréb László: Búvár Kund cí­mű regényét, a Képes Törté­nelem sorozatban pedig Var­ga Domonkos: ös Napkelet című. sok érdekes dokumen­tummal, képpel illusztrált al­bumát, amely az írott törté­nelem kezdeteivel ismertet meg, rendkívül érdekesen, színesen. Az így élt... soro­zatban jelent meg Marék An­talnak Albert Schweitzerről írt életrajzi regénye Szombathy Viktor történelmi regénye, a Két kard, két oroszlán. Ked­ves gyermekverseket tartal­maz a Tintapaca, Gyurko- vics Tibor tollából. Megje­lent a lengyel Joanna Kul- mova bűbájos verseit tartal­mazó Elalvókák című könyv is, természetesen, sok képpel. perc időtartamban. Míg a te­levízió korábbi hasonló mű­sorai, a Röpülj páva!, a Pá­vakörök, az Aranypáva első­sorban az előadóművészet megszólaltatásának kedvez­tek, most helyet kap a ver­senyben a népművészet ösz- szes többi ága a díszítő mű­vészettől, a mesemondásig. Az elkészült műsorokat 1977. tavaszán zsűri tekinti meg, és választja ki közülük azo­kat, amelyeket alkalmasnak ítél a képernyőn történő be­mutatásra. E műsorok sugár­zását a jövő év augusztus 20- tól kezdi meg a televízió. Va­lamennyi élő adásban kerül a nézők elé, nem kizárva a film bejátszás lehetőségét sem. A verseny győzteseit a zsűri nagydíjjal, két első díj­jal jutalmazza és kiadják a közönség díját i6. A csapatok jelentkezését ez év november elejéig várja a Magyar Televízió zenei osz­tálya. Helyükre kerülnek a szemléltetőeszközök. tablók. térképek és más tanításhoz szük­séges tárgyak. Az épületbe való beköltözésből a tanulók is kivették részüket. — kép: kulcsár — Felhívás jelentkezésre Új népművészeti vetélkedő indul a televízióban „Röpülj páva '77" címmel 40. Kinn égnek a tüzek a ha­tárban. S virraszt a férfila­kosság a tüzek mellett, melyek a vadak ellen lobognak. Tűzőrségben vannak — így mondják. Ezért is, meg azért is. Nehogy az a kis egybehor­dott Élet, e száraz időben a tűz martaléka légyen. Mi­közben a maguk rakta tüzek mellett bóbiskolnak, hogy a vadaké se legyen. Az a kis csapat — jobban fiatalok —, amelyik oltóbri­gádnak nevezte magát, mert oda kellett futnia, ahol a bajt jelzik, a Pap-dűlőben ütött tanyát, a templomdomb­tól sóhajtásnyira, egy kis gye­pes helyen. Afféle mezei cso­mópont volt ez. Szekérnyomok ágaztak ki innen, kanyargós ösvények vágtak fel a domb­nak galagonya- és kökénybo­zótok közt. Kiöregedett gyü­mölcsfák fogták gyér lomb­hálójukba a holdat. Volt ott egy örag tuskó, azt szabdalták fel: csendesen, vö­rösen parázslott. A hold is vö­rösen parázslóit az ágak közt. S e két tűz keresztezésében aranylott a vaskád, mint a vörös sztaniol. Vagy akár a kalapált rézlemez. Két hektó víz feketéllett benne, mint a szurok. Vödrök álltak a bo­kor alján egymásba rakva, s a kádnak támasztva csáklya. meg hosszú rúdon vizes szal­macsutak, a tűzcsapó. Mind­eme harci kellékek a tüzér­séghez tartoztak. A tűzőrség maga elkeve­redett a gyepen, a parázs kö­rül. Szalonnát tartottak fölé­je, s hallgatták, hogy serceg a csöpögő zsír. Négyen, vagy öten voltak fiatalok, akik e gyepen hevertek. Buda tani- tó a tüskön ült, s mellet­te ült szorosan, nagyobb hely híján a nyugalmazott igazga­tó. A fiúk azt gondolták: „Megférnek kis helyen.” Az erdőről beszélgettek. 4 NÓGRÁD — 1976. szeptember 4., szombat [ Mindenféléket. Az erdő Itt suttogott fölöttük, a Pap-dűlő végében, tán százlépésnyire. Magas, fekete fala jól elvált az égbolttól, mely mint ón­szín lepel, függött fölötte, a hold miként azt megfestette a maga gombjáról. Az erdő alattomosan lesben állt, mint egy hatalmas ma­dár, mely óvatosan meg-meg- lebbenti hűvös, fekete szár­nyait. Az erdő hát ott volt. jelen volt. A fejük fölött függött súlyosan. Mint az a ferde sziklafal a képeken, mely rá- jukdűléssel fenyegeti a mély­ség lakóit. De a fiatalok nem gondoltak erre, mert szívüket nem tud­ta betölteni a szorongás. Az erdő történetei inkább csak érdekesek voltak számukra, fantáziájukat csiklandozta némileg; noha nem veszett ki belőlük egynémely dolog ba­bonás tisztelete, melyeknek nagyon mélyen voltak a gyö­kerei. De ebben is nagyobb része volt a szokásnak, mint a hitnek. A szokás pedig a falu íratlan parancsa. Hogy van ez az ifjú, ki itt hever a gyepen, a parázs kö­rül? Nem szoktak a szurdok­ba járni, ő se megy. Nincs is oda út. Sose volt. S eszébe se jut, hogy szabályt bontson. S nem azért, mert különöseb­ben félné az ördögöt. Egyes vakmerőek persze mindig kerülnek. És ők sem azért vakmerőek, amiért men­nek, hanem, hogy ujjat húz­nak a faluval. De régen rossz nekik, kiveti őket a közösség. Mert a törvény itt még tör­vény, nagy a szorító ereje. Lám, a modern idők a hosz- szú haj divatjával se tudtak rést ütni rajta. Retirálni kel­lett, Martin borbély sorra le­vágta a loboncokat. Addig csúfolódott, botránkozott raj­tuk a falu, hogy a szülők már nem viselhették a szégyent, s elzavarták Martinhoz a fiai­kat. Cak az első kettő ment ne­hezen. Mert ketten kezdték egyszerre, hogy könnyebb le­gyen. A többi már követte őket. Igaz, volt, akinek a szí­jat is le kellett akasztani a szegről, csak úgy ment a do­log. De ment. És Zsabka? Mit szól ehhez Zsabka, a vezér? Mi történt, hogy népe így széthullott? Nem volt a porondon. És nincs itt most se. — Csakugyan, mi van Zsab- kával? — kérdezte Buda ta­nító. — Azóta se láttam. Így jött fel, hogy, mint mond­tuk, az erdő dolgait beszélték. De nem is az erdőét, hanem a szegény nép leleményét, aki most is meglopta az erdőt, hogy élni tudjon itt mostoha ölén. Szelíden, meg kevésbé szelíden megcsapolta. Mert nemcsak gombaszott, meg a mohát gyűjtötte össze, hogy még abból is pénzt csináljon, meg a makkból, meg a gesz­tenyéből, s a bogyókból. Az öreg igazgató régi dolgokat is tudott, érdekeseket. Amikor még úrbéresvilág volt, benn foglaltatott az úrbáriumban, hogy a kiázáradt fát a job­bágy hazaviheti az erdőről. Ügy hívták ezt, hogy „faizási jog”. Hát a jobbágy aztán se­gített magán. Egyszerre szá­radni kezdtek a fák az erdő szélén, ahol közelebb estek a portákhoz. Azt csinálták, hogy „meggyűrűzték” a fákat. — Ez afféle dróthurok volt a törzs körül — mesélte az öreg igazgató. — Ügy elszá­radt tőle a fa, mint a paran­csolat. S ekkor mondta Feró, hogy van ám ma is hurok az er­dőn, minap is beleakadt egy­be. Mindenki tudta, hogy Zsabka vadászik hurokkal. Még Bu­da tanító is tudta, innen ju­tott eszébe, hogy nincs itt. — Csakugyan, mi van vele? — Beteg — mondták a fiúk. Buda tanító csodálkozott, s az öreg igazgató is. — Azt hinné az ember, hogy bottal se lehet agyonver­ni — szólott az öreg igazga­tó. Feró merőn nézte a sza­lonnáját. A tűz visszatükrö­zött a szemében, bevilágítot­ta a homlokát. — Nem jár sehova, esak otthon fekszik — mondta. A fiúk is mondták, hogy voltak nála, és fél arcát so­se mutatja, azon fekszik. Be­fordulva a falnak. És senkire rá se néz, csak úgy mond egy- egy szót — Nagyon megcsendese­dett — mondta a hirtelen­szőke Dombaj Gyurka kis hallgatás után, mialatt be­bevonták szalonnájukat a parázsról, kenyerükhöz dör­zsölvén ! — Énekeljünk — javasolta Hornyák Marci, mert kezdett a dolog unalmas lenni. Mind­járt rá is gyújtott: János bácsi pipája füstölög a világba...' ...János bácsi csak egy van, az se baj, ha fogatlan... De igencsak magában éne­kelte, noha a fiúk itt is, ott is felkapták. beledúdoltak. Pontosan egyikük se tudta,. Hornyák Marci sem, pedig eleget hallják útón-útfélen a táskarádiókban. — No, várjatok —, szólt az öreg igazgató —, majd én mondok egyet. Köhintett kettőt, reszelt az öreg húrokon. Bizony reszke- tegen, nyekeregve szóltak már. Hogyha nékem, hogyha né­kem száz forintom volna... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom