Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-03 / 208. szám

Múzeumi úriarat

Szécsény gyöngyszeme és a mezei rengő

Megyénk idegenforgalmának egyik, a közelmúltban fejlődésnek indult látványossága Szécsény és környéke. Szép vidéke, történelmi emlékei egyaránt méltóvá teszik arra, hogy az ország mind több tájáról idesereglő turistáknak egyik központjává váljon. A járási székhelyen megnyílt kastélymúzeumban helyismereti, néprajzi emlékek mellett országos vadászati anyag is helyet kapott. A múzeum nyári forgalmát értékeltük a létesítmény fiatal igazgatójával, Praznovszky Mihállyal.

— Nem panaszkodhatom a forgalomra. Májustól 25 ezren látogatták meg egyénileg, illetve csoportosan a múzeumot. Volt olyan nap, főként vasárnap, mikor egyszerre több autóbusz is állt a kastély előtt. Egy alkalommal nyolc busszal négyszáz fős csoport érkezett. Általában a hét vége a legforgalmasabb időszak.

— Kik a látogatók?

— Belföldiek és külföldiek vegyesen. Országjáró csoportok, az idegenforgalmi hivatalok által szervezett túrák résztvevői. A külföldiek közül legtöbben Csehszlovákiából jönnek. De megfordult itt minden szocialista ország képviselője, és jöttek Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Ghánából, Hollandiából, Belgiumból. Természetesen a nagy látogatottsághoz az idén jelentősen hozzájárult a Ró- kóczi-emléktúrák országos mozgalma. Meglepően kevés az IBUSZ-csoportok száma- Úgy látszik, vagy nem vesznek rólunk tudomást, vagy megfeledkeznek a múzeum nyújtotta lehetőségekről.

— Az állandó kiállítások mellett milyen szolgáltatásokkal várják az idelátogatókat?

— Májusban Rákóczi-em- lékkiállítóst rendeztünk, és saját anyagból egy könyvtörténeti tárlatot. Ugyancsak májusban és júniusban volt látható Csohány Kálmán grafikusművész bemutatója. Augusztusban a természettudományi múzeum vándorkiállításának adtunk helyet, mely az ehető és mérges gombákat mutatta be. Nagy siker volt az idén bevezetett szolgáltatásunk, a pénztárnál, a^ Palóc HTSZ termékeiből árusítunk. Nagyon fogynak a helyi képeslapok is. Az idén új felvételeket készíttettünk, ezeket a közeljövőben hozzuk forgalomba.

Az emlékkönyvet lapozgatva sok szép bejegyzésre találhatunk, melyek a gyűjteményt, a múzeum tisztaságát dicsérik. A látogatók között sok a szocialista brigád. Többek között itt járt a Május 1. Ruhagyár állami díjas brigádja is. A helyzetet legtalálóbban az a bejegyzés tükrözi, mely Szécsény rejtett igazgyöngyének nevezi a múzeumot. Jó lenne, ha ez a gyöngyszem kevésbé lenne rejtett, többet tudna róla az ország

utazást, múzeumokat szerető közönsége.

X

Szécsénytől csak egy ugrás Hollókő. Illetve ezzel az ugrással vigyázni kell, mert a két községet összekötő út több szakasza nem a legjobb burkolatú. S még rosszabbul járnak azok, akik Pásztó felől közelítik meg a skanzenéről és népviseletéről egyaránt híres Hollókőt. Kívánatos lenne, ha jövőre a Salgó környéki idegenforgalmi centrumhoz hasonlóan itt is jó minőségű burkolattal látnák el az utakat.

Hollókőn tulajdonképpen az egész régi község szabadtéri múzeum, sajátságos épületeivel- A helyi élet múltjának emlékeit egy kis házban gyűjtötték össze, melynek a gondnoka Fábián Istvánné.

A kis kiállítóhely a nyáron

hatezer . látogatót fogadott. Volt olyan nap, hogy háromszázan állítottak be;

— Megnéztek mindent- Sokat kérdezősködtek — mondja a gondnok. — A tányérokról, hogy miért van a csizma felakasztva. Ez a sok mindenféle, amit fiatal koromban még mind használtunk, lassan már a falvakból is eltűnik. Legtöbben például a mezéi rengőnél állnak meg. Nem tudják eltalálni, mi lehet az. Ilyenkor aztán elmagyarázom, hogy abba tettük a kisbabát, ha a mezőn dolgoztunk. Viszik nagyon a képeslapot is. Leginkább azt keresik, ahol a bölcsőnél ül egy kislány népviseletben. De az kifogyott, nem tudunk kapni. Sok a (külföldi is. Én ugyan nem tudok semmilyen nyelven, de addig mondják, addig mondják, amit akarnak, míg

megértem, azután éri mondom addig, amíg megértik.

A múzeumközség látogatottsága évről évre fokozódik. Ha nem is megvalósítható, hogy több nyelven beszélő tolmács tartózkodjon a helyszínen, talán meg lehetne oldani, hogy kartonra ragasztott részletes, szöveges útmutató állna a látogatók rendelkezésére- Legalább három-négy nyelven, mely foglalkozna a község történetével, a kiállított tárgyakkal. Esetleg nem lenne rossz befektetés egy kazettás magnetofon, melynek kezelését könnyű elsajátítani, s három-négy nyelven kazettára vett idegenvezető-szöveget lehetne rajta lejátszani. Bizonyára nincs akadálya, hogy a külföldön és hazánkban is bevált módszer Hollókőn szintén megvalósításra kerüljön. — g. —

Tort „ülnek” a seregélyek

Csatazaj a Bézma alatt

Jó az aiándékmeleg a szőlőnek. A megbolydult időjárás következtében érése — mint sok más termésé — két héttel eltolódott a szokásosnál. A hibázó természet talán mulasztását akarta pótolni a szikrázó nappal, a szőlőnek színt, cukrot adó meleggel.

Híztak a szemek. A korai Csabagyöngye után ott van már a piacok és üzletek standjain az Oliver, a Cardinale, a Pannóriia kincse, a Szőlőskertek királynője is. A szezon biztos jele: nincs olyan reggel, amikor Kozárdról el ne indulna néhány asszony nagy kosarakkal a szécsényi, salgótarjáni piacra. A hófehér abroszokba kötött batyuban piros és fehér „csaszlát”, sárguló, apróbb szemű, „szagos szőlőt” visznek.

Nem is olyan régen még látványosság volt a reggeli busznál marakodó asszonyok tarka sokasága, a kisebb-na- gyobb kosarak tánca. A szőlő- terület ma alig kisebb, a pia- cozási láz mégis csak árnyéka a réginek. Kerestem az okát, s a magyarázat: a nagyobb létbiztonság, a kényelem lehetősége. A szőlő, persze, most is „ott van” az ősz eleji falu közvéleményében. Ki, mikor megy férjhez, milyen a vőlegény; melyik új asszony mennyi pénzt táncolt össze? — Ezek ilyenkor — mert nemcsak szőlő-, hanem lagziszezon Is van — a hagyományos témák. De a boltban sorukra váró, s a kapuban ácsorgó asszonyok „falurádiója” azt a hírt is közzéteszi: milyen a piacilyenkor gyakran hallani: válogat a nép, igencsak szép szőlő kell neki. Nem is lenne semmi baj, ha azok az átkozott madarak nem csúfítanák el a fürtöket.

Miközben a „hallottad, lelkem?”, „no, ne mondd, igaz lenne?” trécselés folyik, a Bézma hegy alól csatazaj haitik. Dirr-durr — sokszor egymás után. A puskaropogás Igazi, gazdag zsákmánnyal kecsegtető, körvadászatot sejtet. De ilyenkor?

A csatazaj felé indulok. A lankáról katonás rendben ereszkednek le a völgybe a szőlősorok, a levegőben a friss, zamatos gyümölcs illata. A szőlő között őszibarack, szilva, budai körte kínálja magát, incselkedik az arra járóval.

Házaspár jön szembe. A pincesor elején találkozom velük. A mackó módjára lépkedő férfi hátán puttony, feleségénél kosár. Mindkettő gondosan lekötve.

— Megkezdték tán a szüretet ? — kérdezem évődve Kovács Jenőt.

— Barack ez, nem szőlő — feleli. — Viszem a cefrébeA piaci árakra gondolva bizonyára most berzenkednek a gyümölcsöt napi vásárból kóstolók. Lelkem rajta, megértem én az effajta gyümölcshasznosítást. Hiszen, ismerem a nyugdíjas, egykori tsz-el- nök, Kovács Jenő színesre érett, lángoló őszibarackpálinkáját. (Az igazsághoz tartozik persze, hogy nem hanyagolja ő el a piacot sem.)

A beszélgetés rövid, elköszönünk. Elvégre a vadászokat keresem. Meredek gya- logúton kell felkapaszkodni a szőlőkhöz, az ember már-már azt hiszi, hogy a pince előtt terpeszkedő borház tetejére hág. Egy petrence „jön” velem szembe. A kötélbe kötött, kissé már fonnyadó, az elmúlt hetek esőitől kövérre nizott fű illatos. Kabács Balázs emeli alatta üdvözlésre könyökét. Megáll, fújtat, pihen. És itt fény derül a Bés- ma alján nap mint nap ismétlődő fegyverropogásra.

— Jó lenne a szőlőm, csak ezek a ronda madarak ne tennék tönkre. Riasztom is őket, amikor csak tehetem.

Íme, a magyarázat: egy festékes fémdoboz és némi kar- bid kell a madár elleni hadviseléshez. >

— Kifúrom a doboz alját, karbidot teszek bele. Kétszer- háromszor ráköpök a tetejére, lezárom, alulról pedig meg- g'yújtom. Hát ez ad olyan vadászpuskaszerű hangokat.

Aztán elmondja, hogy már többen átvették ezt a módszert, ezért hallani úgy a faluban, hogy állandóan van a hegyen egy ügyeletes madárriasztó.

— Így a jó, hisz’ nem lakhat az ember a háztájiban. Dolgozni kell. Ha a harmadik, negyedik szőlőtáblán szól a karbid, akkor is rebben a seregély, meg mindenféle társa.

— Én is rászánnám szívesen az időt, de nem jutok hozzá a szerhez. — Ezzel kapcsolódik be a beszélgetésbe egy érés alá kapáló bácsika.

Kabács Balázs rögtön megadja a választ. Egy budapesti vegyi boltot említ, ott meg lehet venni a karbidot. Aztán még gyorsan megnyugtat: biztonságos, jó ez a módszer, nem rejt semmi veszélyt alkalmazójára.

*

Visszafelé ballagok a szőlők alatt. A mély, legendákkal és mendemondákkal övezett rózsamáji árok túloldalán még mindig hallom a fes- tékesdobozok pukkanását. B'e- jem fölött egy megriadt seregélycsapat surrog el, menekülve a csemegét pusztítócsúfító tor színhelyéről.

Kelemen Gábor

......................................................iiimiiiiiiijimiimáiiiiiuiiiimimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiHiiimiiiimi.iiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiimiiiuiiii»iiiiiiiiiiiiimi:imiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii<iiiii........

M

ERLEG

Az ÉVl-n sokáig csemegézhetünk. A megyeszékhely központjának újabb ékessége, valamennyi pultjával, dugig rakott polcaival, berendezési tárgyaival a vásárlót szolgálja.

A hentesárurészlegnél végre felfedezni, a megye kereskedelmi egységeiben kevésbé szokványos mérleget. Met- ripond Florenz a neve, s két kis képernyőjén ugrálnak a számok. Az egyiken az áru súlya, másikon az ára. A hentesfiúknak pár, apró mozdulata a karon, hogy az egységárat átprogramozzák s nem szükséges többé a papír, ceruza, az idegölő fejben számolás. Sőt, a mérlegen még azt is feltüntették, mennyi a minimális megengedett elszámolásarány. Az ember akárhogy is mérlegeli, jóval kevesebb jön ki, mint a Florenz nélküli helyeken, s a vásárló sem nyugtalankodik, előre tudja, — például száz kilónál mennyivel csapja be az elmés szerkezet.

Javaslat a kereskedelemCsepp

nek: írják ki mindenütt a tévedés megengedhető összegét. S persze tartsák is magukat hozzá.

PEREMTERÜLET

A város szélén élők mostoha gyermekei a kereskedelemnek. Legalábbis némely peremterületen, s nemrég még ez volt a helyzet az Eperjes-telepen is. Aztán a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ épített egy százharminc négyzetméteres boltocskát. Elsősorban a környéken élő tizen ■ öt-húsz családnak, hogy ne kelljen minden apróságért a város „szivébe” gyalogolniuk.

Különösebb csinnadratta nélkül adták át a létesítményt rendeltetésének, s a város széli lakosok azóta is hálásan gondolnak az ÁFESZ- re.

De vannak még mostoha gyerekek.

ecskék

KAPOCS A KÜLVILÁGGAL

Iliny kisközség, alig három és félszáz lakóval. Annyira nem történik a faluban semmi, hogy az újság hasábjain való szereplésre már nem is emlékeznek a helybeliek. Most sem azért szólunk a faluról, mert felébredt volna szunnyadó szerénytelenségük.

Az út miatt keseregnek, amely kapocsként köti össze őket a külvilággal, Nógrád- gárdonnyal. Az egykilométer- nyi bosszúság, nem új keletű. Az út annyira romlott, hogy az autóbusz-vezetők egyenesen megtagadják a faluba közlekedő járat vezetését. Akkora kátyúk éktelenkednek, melyben kisebbfajta jármüvek könnyűszerrel veszhetnének el. A' Csitárban tanuló alsó tagozatosak szenvednek a legtöbbet a zöiykötődéstől, de a szakasz szinte megbénítja az ilinyiek életét.

Mondogatják, hogy a KPM kezelésében lenne útjuk, s ha

bejelentenék, hogy felújítják, talán még sóval és kenyérrel is fogadnák őket. Csak már jönnének!

PECH!

A Pécskő presszóban terjed az anekdota.

A vendéglátóipart létesítmény alatt közvetlenül az élelmiszer-áruház terpeszkedik. A fenti WC padlószigetelésével valami baj lehet, mert időnként átázik a födém, s alulról „kopogtatnak” a közegészségügyi szempontból kifogás alá eső foltok miatt. Ilyenkor bezárják a mellék- helyiséget. Hónapokkal ezelőtt is ez történt, s egy férfiúnak sürgős dolga akadt. A pincér a nyilvánosba küldte. Az illető kisvártatva megjelent, hogy ,az is zárva.

A■ vendéglátóipari dolgozó nem esett pánikba, s mentő- ötletként javasolta, látogassa meg a Kővár presszó mellékhelyiségét.

A vendég szót fogadott, s loholt a zebrán. Ott gázolta el egy autó. Mi ez, ha nem pech?

Sz. Gy.

Tervezők, rajzolók

Nógrád megye középületeinek, lakóházainak terve nagy részben a salgótarjáni NÖGRÄDTERV rajzasztalain születik meg. Készülnek itt ipari és szociális létesítmények, közmű- és mélyépítési munkák tervei is Jelenlegi munkáik közűi legjelentősebbek a salgótarjáni Sebaj-lakó- telep, a balassagyarmati váró (központ és a nagybátonyi lakótelep tervei. _ .......... .

A

z előtervczés egyik fontos fázisa a talajmechanikai vizs* gálát. A laboratóriumban Donkó Mária a talaj szilárdságát méri, ami az alapozáshoz ad értékes információt.

A műtermekben építészek, statikusok, épületgépészek és más szakemberek készítik a magasépítési terveket. Pintér Katalin és Vratni Magdolna, a balassagyarmati Rákóczi út beépítési tervén dolgozik.

Végvári Csaba modellező építi fel elsőnek az új épületeket. egyelőre plexiből Képünkön a salgótarjáni Sebaj-la- kóteiep 63 lakásos, tízszintes épületének modelljét állítja

össze.

NÓGRÁD - 1976. szeptember 3., péntek 5