Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-03 / 208. szám

A dél-afrikai Fokvárosban több ezer afrikai diák rendezett tüntetést. A forrongó or- szágban a faji megkülönböztetés ellen tiltakozó megmozdulás ezúttal incidensek nélkül zajlott le Spanyol hely set jelent és Augusztus új elemeket ho­zott a spanyol politikai fejlő­désben — állapítja meg a csütörtöki Pravdában Anato- lij Kraszkikov, a TASZSZ tudósítója arra utalva, hogy Suarez kormányfő több el­lenzéki párt vezetőjét magá­hoz kérette. E megbeszélések után a szovjet tudósító találkozott Raul Morodóval, a Spanyol Szocialista Néppárt vezetőjé­vel, aki kijelentette: Spanyol- ország jövőjéről volt szó. Ez az első és teljességgel előze­tes megbeszélés kétségkívül hasznos volt, de nem helyet­tesítheti a hivatalos tárgyalá­sokat, melyeket a hatóságok­nak az ellenzék egészével kell folytatnia minden kivétel nél­kül. A Pravda magyarázatkép­pen hozzáfűzi: Suarez és az ellenzéki vezetők első találko­zóján még mindig nem lehe­tett jelen az ország egy itt be­folyásos politikai erejének — a kommunista partnaK a kép­viselője. Mindemellett az el­lenzéki vezetők többsége de­rülátó Hangulatban van. Ál­talában hangsúlyozzák, hogy a spanyol hatóságok kénytele­nek számolni a demokratikus mozgalom erejével és befo­lyásával. Az illegalitásban le­vő pártoknak hosszú évek után most lehetőségük van a nyílt fellépésre. Madridban a Spa­nyol Kommunista Pártnak mintegy húsz helyi bizottsága működik. (MTI) •• ülést tart az Országos Béketanács ügyvezető elnöksége A* Országos Béketanács ügyvezető elnöksége csütör­tökön Pethő Tibor elnökhe­lyettes elnökletével ülést tart a Hazafias Népfront Belgrád- rakparti székházában. A tanácskozáson részt vesz­nek Le Toan Thunak, a Viet­nami Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottsága póttagjának, a világbékéért küzdő vietna­mi bizottság alelnökének ve­zetésével hazánkban tartóz­kodó vietnami vendégek is. Az ügyvezető elnökség meg­emlékezett a Vietnami Szo­cialista Köztársaság nemzeti ünnepéről, méltatva azt a hősi harcot, amelyet a vietnami nép folytatott szabadságáért, békéjéért, Vietnam egyesíté­séért. A tanácskozáson az ügy­vezető elnökség megvitatja a leszerelési világfórum és az októberben megrendezésre kerülő fejlődési világkonfe­rencia előkészítésével kapcso­latos soron levő hazai felada­tokat. (MTI) Izrael beavatkozik A libanoni helyzetet to­vább bonyolítja az izraeli szoldateszka beavatkozása. Szerdán egy izraeli osztag megtámadott egy libanoni fa­lut, majd a fegyveres ellen­állás hatására visszavonult. Fi­gyelemre méltó jelénség, hogy' az izraeli sajtó harcias kije­lentéseket tesz, melyek Dél- Libanon bekebelezésével fe­nyegetnek. A „Haarec” című izraeli lap katonai hírforrá­sokra hivatkozva egyenesen katonai invázió lehetőségéről ír. Szárkisz megválasztott liba­noni elnök széles körű tárgya­lásokat folytat a különböző politikai csoportosulások veze­tőivel, hogy szeptember 23-i hivatalba lépésekor megfele­lő körülmények között kezd­hessen dolgozni a politikai rendezésért Jelentések szerint Egyiptom, Kuvait, Libanon, Szaúd-Arábia és Szíria állam­fői még szeptember 23 előtt tanácskozást tartanak Rijad- j ban. a libanoni válság megoldá­sáról. A tanácskozáson részt vesz Jasszer Arafat is. A Palesztinái Felszabadítás! Szervezet lapja a „Falasztin al-Szaura” felhívással fordult az arab országokhoz, hogy hozzanak konstruktív határo­zatokat a libanoni kérdés megoldására, a polgárháború megszüntetése érdekében. A vezércikk hangsúlyozza a Szí­riái csapatok azonnali kivoná­sának szükségességét. (MTI) Brezsnfev 9 Alma-Átalva utazott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára’ csütörtökön Moszk­vából Alma-Atába utazott, hogy részt vegyen Kazahsztán párt- és gazdasági aktívájának tanácskozásán. A repülőtéren Brezsnyevet az SZKP és a szovjet állam több vezetője búcsúztatta. Az SZKP főtitkárát útjára elkíséri G. E. Cukanov és L. N. Zamjatyin, az SZKP KB tagjai, A. M. Alekszandrov, az SZKP KB póttagja és J. V. Szedih, az SZKP KB me­zőgazdasági osztályának he­lyettes vezetője. (MTI) Görög hadgyakorlat A görög haditengerészet parancsnoksága csütörtökön bejelentette, hogy az Égdi- tenger nyugati medencéjében lagyszabású hadgyakorlat kezdődött. A „Vihar 3/76” fedőnevű gyakorlaton katonai megfi­gyelők összefüggésbe hozzák a Sismik—1. török kutatóhajó ismételt feltűnésével a vita­tott vizeken. (MTI) Vádiolt a PIDE A forradalmi tanács ülésén határozat született arról, hogy a Portugáliában jelenleg mű­ködő katonai törvényszékeket az elkövetkezendő napokban átszervezik. Az átszervezés azt célozza, hogy a lehető leghatékonyabban folytathas­sák le a pereket a PIDE — a felszámolt fasiszta politikai rendőrség — volt munkatár­sai ellen. Portugália demokratikus közvéleménye megelégedéssel fogadta a hírt a forradalmi tanács döntéséről, amely a baloldali sajtó véleménye sze­rint lehetővé teszi, hogy a legrövidebb időn belül meg­kezdhessék a PIDE-hőiiéiok tárgyalását. A „Di&rio de Lis­boa” jelentése szerint befeje­ződött a vádirat előkészítése a fasiszta titkosrendőrség több mint 300 volt munkatársának, köztük a PIDE ama vezetői­nek az ügyében, akiket je­lenleg a Caxias börtönben őriznek. Az ügy nyomozati anyagait már eljuttatták a bírósági szervekhez. Október­ben elsőként Enrique Seixias, a felszámolt fasiszta bizton­sági szervezet egyik ieghír- hedtebb tagja, a PIDE volt felügyelője áll a bíróság eié. (MTI) Jacques Chirac távozásával —, ha némely francia kom­mentátoroknak hindi lehet —, nemcsak a Matignon-palota kapuja záródott be a gaulleis- ták mögött, hanem egy kor­szaknak is vége szakadt. A gaulleista V. Köztársaság után 1976. augusztus 25-ével meg­alakult a giscardista VI. Köz­társaság — írta egyebek közt a Le Monde. A tábornok egy­kori hívei és a jelenlegi ál­lamfő, Giscard d'Estaing kö­vetői között a válás bekö­vetkezett, de kétséges, hogy a gaulleisták és független köz- társaságiak képesek-e egy­más nélkül élni? Hátrányos érdekházasság A kormánytöbbséget alko­tó három párt közül az előző kettő a legtekintélyesebb, ám a köztük fölgyülemlett ellen­tétek egyre jobban akadályoz­zák Giscard-t politikai el­képzeléseinek megvalósításá­ban.. A „házasság” különben is csak érdekből született: Pom­pidou halála után nyilvánva­lóvá vált, hogy a gaulleiz- mus önmagában vereséget szenvedett volna a baloldal­tól, az elnökválasztásokon, így Chiracnak sikerült rá­bírnia pártbeli híveit, hogy a független köztársasági Gis­card elnökjelöltségét támo­Pillantás Franciaországra Megjött a hatodik ? gassák. A közös jelölt még így is, csak hajszállal győzött a szocialista Francois Mitter­rand előtt. Az elnöki széket elfoglaló Giscard a kormányfői poszttal honorálta a gaulleisták tá­mogatását, akik azonban ne­hezen bírták elviselni az Elysée-palota — az államfői tisztség — elvesztésének gon­dolatát. Az 1974. és az 1976. augusztus 26. közötti szakasz már csak „fél gaulleizmus- nak” számított. Az elnök lát­hatóan saját terveinek meg­valósításán dolgozott, míg kormányfője a De Gaulle-i politika folytatására tette a hangsúlyt. Giscard d’Estaing felfogása szerint Franciaor­szágot — a reformok útján — „középről” kell kormányoz­ni. Azaz: számba véve a poli­tikai erőarányokat, a fran­cia baloldal rendkívüli meg­erősödését, politikai-gazdasá­gi reformok révén kell sza­vazókat átcsábítani balról. A taktika főként Mitterrand, szocialista szavazóinak meg­osztására irányult és irá­nyul ma is. A gaulleista párt, az UDR viszont ezzel hom­lokegyenest ellenkező felfo­gást vall: Chirac, volt kor­NÓGRAD 1976. szeptember 3., péntek mányfő szerint az elnök re­formista politikája a jobbol­dali szavazórétegek rohamos elvesztésével jár. Az UDR nyíltan és kendőzetlenül vál­lalta belpolitikai konzerva­tivizmusát. Giscard nyilatkozik Hazai tájakon a súrlódások az elnök reformjai és a gaul­leisták „fékezése” miatt ke­letkeztek; a külpolitikában fordítva áll a helyzet. A De Gaulle-i koncepcióvaj ellen­tétben, amely Franciaország nagyságát és dicsőségét — a „gloire”-t — katonai, gazda­sági és diplomáciai területen a döntésszabadságra alapozta, Giscard nagyobb hajlandósá­got mutat az Egyesült Álla­mokkal való együttműködés­re, s a közös piaci szálak to­vábbi erősítésére. Különösen megmutatkozott ez a katona­politikában: De Gaulle annak idején kilépett a NATO ka­tonai szervezetéből, Párizs viszont ma egyre nagyobb je­lentőséget tulajdonít az el­szakított szálak összefonásá- nak. A két eltérő politikai fel­fogás összeütközése a két po­litikus személyes konfliktusá­vá is változott. Szűkebb kör­ben a miniszterelnök nem­egyszer bírálta az elnököt, s viszont. A nyár közepére már elkerülhetetlennek látszott a végkifejlet: a gaulleista mi­niszterelnök távozása. A Chirac leköszönését követő té­véinterjújában Giscard d’Es­taing kifejtette: nem lehet szó kettős hatalomról; le kell szögezni, hogy Franciaország első embere az elnök és nem a kormányfő. Űj miniszterel­nöke kinevezésével támasz­totta alá ezt a kijelentését: Raymond Barre közgazdász nem hivatásos politikus, nem tagja egyetlen pártnak sem. Mindez biztosíték arra, hogy nem fogja keresztezni az el­nök terveit (miként Chirac tette, illetve megtehette). Po­litikai programnyilatkozat he­lyett is inkább gazdasági kér­désekről beszélt kinevezése után, ezzel is érzékeltette, hogy főként a technikai jel­legű kérdések megoldása há­rul majd rá, míg a „nagypo­litikát” személyesen az ál­lamfő veszi kézbe. A „VI. Köztársaság", ameny- nyiben Chirac távoztával való­ban megszületett, a hangsú- lyozottabb elnöki hatalom, a prezidencializmus jegyében működik majd. A kérdés azon­ban az, hogy miként. A gaul­leista tábor egyelőre tépelő- dik a kényszeredett támoga­A libanoni Csak az egészen pontos statisztikák készítői tudják; hogy eddig ötvennégy tűzszüneti megállapodást kötöttek, és — sértettek meg Libanonban. De nemcsak ezért tekinthe­tünk kevés bizakodással az ötvenötödik egyezség elé. amely­nek körvonalait a jelenlegi tárgyalások igyekeznek kidol­gozni. Amióta a Teli Zaatai-i menekülttábor elesett, a libanoni jobboldal láthatóan nem akar félúton megállni. Úgy értéke­li a katonai helyzetet: az oly’ mértékben kedvező számára, hogy elkerülhetők a megállapodással járó engedmények. Milyen tényezőkre épít a libanoni jobboldal? A jelenlegi helyzet semmiképpen sem alakulhatott vol­na ki, ha a libanoni drámában jelentős szerepet vállaló da- /maszkuszi kormány nem állítja meg a libanoni baloldal ka­tonai előretörését. Ezt tetézte a Teli Zaatar-i ostrom végki­fejletének hallgatólagos tudomásul vétele. Hasonlóan jelentős tényező Izrael közvetett beavatkozása. Köztudott, hogy a ha­ladó erők számára a dél-libanoni kikötőkbe irányuló szállít­mányokat izraeli hajók tartóztatják fel. Ilyen körülmények közt a libanoni jobboldal nem akar tárgyalóasztal mellé ülni. Nyilván ezzel magyarázható, hogy a Frangié elnök által kinevezett külügyminiszter, Camille Chamoun — halaszthatatlan teendőire hivatkozva — nem hajlandó részt venni az arab külügyminiszterek tanácskozá­sán. (A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy Chamoun belügy­miniszter külügyminiszteri kinevezését a kabinet vezetője, Karami törvénytelennek minősítette) Nemcsak Chamoun távolmaradási szándékának bejelen­tését tekinthetjük időhúzó manővernek. Az a hírügynökségi jelentés, miszerint a falangisták katonai vezetője megbesze- Tést folytatott a Palesztin Felszabadítási Szervezet biztonsági szolgálatának főnökével, nem a közeledésre utal: e megbe­szélés inkább csak kísérlet az ellentábor megosztására. A jobboldal mindenképpen a harc folytatására törekszik. A küzdelem alakulását azonban az említett tényezők mellett egyéb körülmények is befolyásolhatják. A PFSZ a napokban általános sorozást rendelt el. A katonai szolgálat’’azokra a palesztinokra is kötelező, akik Jordánia, vagy más arab ország területén élnek. Hasonló in­tézkedést hozott már korábban a libanoni baloldal. Ez arra utal, hogy a libanoni hazafias erők veszteségeik ellenére is folytatni kívánják a küzdelmet. Ennek a harcnak elsősorban az ad jelentőséget — mégha a libanoni dráma túl is nőtt az ország határain, s szinte a közel-keleti válság különböző tí­pusú megoldásait szorgalmazó erők küzdőtere lett —, hogy a harc első vonalában a libanoni baloldal küzd a libanoni burzsoáziával. S mindez azért történelmi súlyú-értékű, mert — ha a második világháborút követő években a nemzeti burzsoázia maga is részt vett a nemzeti függetlenségi küzdelmekben — az utóbbi időszakban éppen a nemzeti burzsoázia igyekszik megakadályozni a társadalmi politikai haladást. Ez ugyanis már érdekeit veszélyezteti. Ennek, a Nasszer halála után kezdődő periódusnak el­ső komolyabb és jelentősebb megnyilatkozása a libanoni pol­gárháború, ahol a háttérbe szorított rétegek a kiváltságok és a kiváltságosok ellen fogtak fegyvert. Ezért nem ért véget ez a háború a Teli Zaatar-i menekülttábor elestével, ezért tekinthető ideiglenesnek akár az 55., akár a 60. tűzszünet is, s ezért olyan esetlegesek és ellentmondásosak az állásfogla­lások Libanonnal kapcsolatban az arab világban. Ónody György j NSZK-tiltakozás visszautasítása Kurt Nier, az NDK külügy- zitmegállapodásnak az NDK miniszter-helyettese csütörtö- által augusztus 13-án történt kön Berlinben fogadta Gün- állítólagos megsértése miatt, tér Gaust, az NSZK berlini állandó képviseletének veze- int ismeretes, az NDK tőjét- A találkozóra Gaus ké- határőrei ezen a napona„Jun- résére került sor. Nier hatá- ®e Union , nyugatnémet if- rozottan visszautasította az íúsági szervezet több autó- NSZK-képviselet vezetője ál- húszát a tranzitmegállapodás tál tanácsolt tiltakozást, az megsértésének alapos gyanú- NDK és NSZK közötti tran- ía miatt visszairányították az NSZK-ba. Az autóbuszok úgy­nevezett „csillagtúra” kere­tében tartottak Nyugat-Berlin felé. A külügyminiszter-helyet­tes megerősítette — amint er­re az NDK küldöttsége a tranzitbizottságban már nyo­matékosan rámutatott —, hogy az intézkedés a tranzitmegál­lapodás határozataival teljes összhangban történt. Nier hangsúlyozta: kormánya a jö­vőben is síkraszáll a megálla­podás szellemének és betűi­nek szigorú betartásáért és meg fogja akadályozni a meg­egyezéssel való visszaélése­ket saját útjain. Ugyanezt elvárja a szövetségi köztársa­ság kormányától is — szögez­te le a külügyminiszter-he­lyettes. (MTI) tárgyalások A japán üzletember kérésé­re létrejött találkozón Nyiko- laj Faggyejev és Maszasi Iszano tájékoztatta egymást a KGST és a japán társaság te­vékenységéről. (MTI) Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára csütörtökön Moszkvában fogadta Maszasi Iszanót, a Szovjetunióval és az európai szocialista orszá­gokkal lebonyolító kereskede­lem japán társaságának elnö­két. Kereskedelmi tás és a szemben állás gon­dolata közt. JAz UDR egyes tagjai -♦ nem pártjuk képvi­seleteben részt vesznek a kor­mányban, de a párt nem vál­lal részt a kormányzati fe­lelősségben. Némely kommen­tátorok hajlanak rá, hogy a csalódott gaulleisták —, akik eddig is lázadoztak időnként a parlamentben Giscard el­len — most „gerillaháborút” indítanak. Az UPR számára azonban ez egyet jelentene az elszigetelődéssel, a francia jobboldal esélyeinek rontásá­val. A „furcsa párnak” — UDR-nek és Giscardnak — akarata ellenére is folytatnia kell a parlamenti együttélést. A baloldal erősödésével szem­ben a jobboldal csupán a megosztottságot mutatja. Válaszd a rögös utat A párizsi változásokat ele­mezvén a kommentátorok nem siklanak el a személyes vo­natkozások fölött sem: a 44 éves Jacques Chirac — De Gaulle-tól kölcsönzött — ünnepélyes szavakkal a „köz­társaság tartalékába” helyezte önmagát. Bizonyára utalni kívánt ezzel is a tábornok idő­leges visszavonulására, majd politikai pályájának másod­szori felívelésére. Valószínű­leg szem előtt tartotta De Gaulle szavait: „Ha válasz­tanotok kell két út között, menjetek a rögösebben, mert ott sokkal kisebb a forgalmi dugó...” Major László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom