Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-18 / 221. szám

Zenei kultúránk fejlődése: Célok és tervek a balassagyarmati zeneiskolában A BALASSAGYARMATI Rózsavölgyi Márk Zeneiskola fontos szerepet tölt be me­gyénkben a zenekultúrára ne­velésben. Az elmúlt tan­évben az anyaiskola mellett két tagiskola működött, Cser- hátsurányban és Érsekvad- kerten. Az idén újabb két tagiskolában kezdődött el az oktatás. — A megyei elképzelés, hogy Balassagyarmat mel­lett a három járás: rétsági, szécsényi és balassagyarmati járások településeit is be­kapcsolják a zeneoktatásba, így került sor a nyár folya­mán a két járási székhelyen a kihelyezett zeneiskola meg­szervezésére — mondotta Ré­ti Zoltán, az iskola igazgatója. Tudott tény, hogy megyénk­ben kevés az okleveles zene­tanár. Az is ismert, hogy me­gyénk zenekultúrájának je­lenlegi színvonalával nem le­hetünk elégedettek. Ez a megállapítás különösen vonat­kozik a rétsági, szécsényi já­rásra. Nagyon sokat kell még tennünk a zenei művelt­ség emeléséért. Ezért is fi­gyelemre méltó az a megyei elképzelés, hogy egyre több területet kapcsolnak be a ze­neoktatásba. A balassagyar­mati zeneiskola tanári karát csak elismerés illeti, hogy túl­órában is vállalják a több­letmunkát. A szervezést, az utazást, a vizsgaelőkészítést és mindent, ami a két új tag­iskolával függ össze. — Tudjuk, hogy több fel­adat vár ránk, de vállaljuk, mert ez is egy lépés a me­gye zeneéletében. Két olyan körzeti településen indítot­tuk el a zeneoktatást, ahol eddig nem működött zeneis­kola — mondotta az iskola igazgatója. Szécsényben csaknem öt­ven fiatal kezdi el zenei ta­nulmánymit- — Nagyon saj­náljuk, hogy valamennyi je­lentkezőt, akik megfeleltek a követelményeknek, nem tud­tunk felvenni — magyaráz­ta Léukó József tagozatve­zető. az iskola igazgatóhe­lyettese —, de így is nagyon örülünk, hogy Szécsényben elkezdődött egy folyamat Egész biztos, hogy egy-két év múlva nagyobbak lesznek a lehetőségek és még több ta­nulót tudunk beiskolázni. A ZENEISKOLA vezetése mindenütt jó kapcsolatot ala­kított ki az általános isko­lákkal. községi tanácsokkal. A helyi szervek segítségükre siettek a szervezésben, megol­dották a teremgondokat. Szé­csényben például a művelő­dési központ és a mezőgazda- sági szakközépiskola adott otthont az intézménynek. Ba­lassagyarmaton jó kapcsola­tot alakítottak ki a kábelmű­vekkel, a Budapesti Finom­kötöttárugyár telepével. Fii ml evél Olcsó regény A JELZŐ az új olasz film címében nem valami hízelgő. A művészetben az „olcsó” szó annyit jelent, sekélyes, giccses, sablonos, alpári. Az elnevezés gondolkodóba ejti az embert: vajon mire cé­lozhatott a rendezői rangsor­ban nem is olyan hátul álló Mario Monicelli ezzel az el­nevezéssel ? Ha megnézzük a filmet, már az alaphelyzet eligazít ben­nünket — és azonnal nyilván­valóvá válik, hogy az olasz művész „olcsónak” a témát, a sztorit, a mesét tartja. Szó se róla — tényleg közhelysze­rű a szituáció. Egy öregedő munkás szemet vet a szép Vincenzinára, aki majdcsak az unokája lehetne, összeháza­sodnak. A nagy korkülönbség rendszerint azzal jár, hogy a fiatalabb házastárs „kirúg a hámból”. Giulio Basletti művezető, az olcsó regény hőse annak rendje-módja szerint szintén megkapja a szarvakat. Az alaphelyzet olcsó. A film nem az. Miért nem? Két ok­ból. Egyrészt: a felvázolt konfliktus csupán a cselek­mény kezdetét jelenti, a mű­ben még sok a meglepetés és a fordulat. Másodszor és fő­képpen: a téma soha nem mi­nősíti az alkotást döntő mó­don. A forradalmi harcról —, hogy másfajta példát hoz­zunk —, lehet kitűnő, köze­pes és rossz filmet készíteni. Pedig a forradalmi harc po­zitív fogalom. Ugyanígy az emberiség örök érzéseit, a szerelmet, a barátságpt erede­ti eszközökkel éppúgy meg­jeleníthetik, mint érdektelen szürkeséggel. Pedig a szere­lem és a barátság tiszta em- béri értékek. Megfordítva: a sémákból összeállított film- építmény is megáll a maga lábán, ha... De iTt álljunk meg egy pil­lanatra. Szóljunk kicsit részle­tesebben a feltételekről — különös tekintettel arra a kö­rülményre, hogy Monicelli, csak ugródeszkának használ­ta az ócska háromszög-törté­netet. A feltételek tehát a következők: hiteles társadal­mi háttér, épkézláb jellemek, gondolati tartalom, érett for­manyelvi eszközök. Az olcsó regény többé- kevésbé hiánytalanul tartal­mazza a szükséges összetevő­ket. A miliőfestés különösen sikerült. Luigi Kuveiller fel­vevőgépe sokféle terepet pász­táz be: a levegő hamisítatla­nul olasz a filmben. A figu­rák hasonlóképpen erede­tiek. Ugo Tognazi valóság­gal lubickol a vígjátéki sze­repben, pedig sokadszor kell élettel megtöltenie a sémát: emlékezetünk szerint legalább tucadszor bújt már a meg­csalt férj bőrébe. Ornella Mu- ti ugyancsak illúziót kelt — az ő feladata azonban egysí- kúbb. Ami a mondanivalót — illetve a nézőpont eredeti­ségét — illeti, Monicelli tragi­komikus ellentmondásra he­gyezi ki a mesét. A magát modern felfogásúnak tartó ember elvei robbanásszerűen összeütköznek az élet gya­korlatával. Konkrétan: Bas­letti kinyilvánítja a házasok maximális szabadságát. A fiatalasszonyka enged a csinos rendőr ostromának. A férj — noha szavakban nagyvonalú — madj nem eszét veszti, pe­dig maga a nő vallja be félre­lépését. A következményeket sejteni lehet. A bizalmatlan­ság megmérgezi a kapcsola­tot, melyet a szokás fércei csak ideig-óráig tartanak ösz- sze. Végül az Olcsó regény stílusáról. Monicelli érti a humort és Karinthyhoz ha­sonlóan nem ismer tréfát ben­ne. Ügyesen peregnek az epi­zódok, egyik-másik képsor különösen szellemes (ilyen például Giulio rémlátomás-so- rozata). Mégis: néhány poén még elkelt volna, néhány öt­let még emelné a mű színvo- lát. A közepe táján kicsit áll a film: itt sok az azonos va­riáció ugyanarra a témára. Remek viszont a fanyar be­fejezés. Férj és feleség elvált ágytól-asztaltól, külön élnek. De a gyerek összeköti őket. Az asszony ebédre hívja volt urát. A srác a közvetítő. Igen. ez is egyféle realitás: Ugyan miért háborúzzanak egymás­sal azok, akiknek nem sike­rült harmonikus házasságra lépniök? MONICELLI jó néhányszor bebizonyította, hogy a tűz és a víz összebékíthető, a köny- nyed hangvétel megfér a magvasabb tartalommal. Pél­dául a Rendőrök és a tolva- jok-ban, a Brancaleone ár- mádiája-ban. Most megint bi­zonyított. Jóleső érzés leír­nunk (de illik megemlíteni, noha már-már természetesnek tartjuk) a magyar szinkron elsőrangú. s. f. NÚGRÁO — 1976. szeptember 18., szombat — A három járásban az uta­zás több problémát jelent és jóval több szervezést igényel. Szerencsére mindenütt jól képzett, lelkes tagozatveze­tőink vannak, ami nagymér­tékben megkönnyíti mun­kánkat. Szécsényben Leukó József, Cserhátsurányban Kop- lányi Mihály, Rétságon Fe- rencsik János, Érsekvadker- ten Antal Gusztávné önzet­len. segítőkész, a zenét és a pedagógushivatásukat szerető tevékenységüket dicsérhetett) Munkájukat a helyi taná­csok is a legmesszebbmenő­kig támogatják — mondotta Réti Zoltán. A zeneiskolának kettős cél­ja van. Egyrészt az átlagon felüli tehetséges gyermeke­ket, akik vállalják a rendsze­res, kemény napi gyakorlást, előkészíti a zeneművészeti szakközépiskolába, akikből aztán hivatásos zenészek lesz­nek. (A balassagyarmati iskolá­ból az elmúlt tanévben öten kerültek zenei pályára.) Más­részt olyan zenei alapmű­veltséget ad, hogy az iskola elvégzése után, amatőr zene­karokban játszhatnak. — Milyen tagozatok mű­ködnek az iskolában? — Van egy ifjúsági tagoza­tunk, ahová azok járnak, akik nem készülnek zenei pályára. A B- tagozaton a hivatásos ze­nészeket készítjük elő élethi­vatásukra. A harmadik tago­zaton pedig a zenét kedvelő felnőttek tanulnak- A három tagozaton, összesen ötszáz sze­mélyt oktatunk. — Milyen szakokon folyik a képzés ? — Zongora, klasszikus gi­tár. cimbcfíom. citera. S a szimfonikus zenekar vala­mennyi hangszerét tanítjuk. A zenei képzés mellett szól­ni kell az iskola zenét nép­szerűsítő tevékenységéről. Az intézet vonószenekara na­gyon sok községben mutatko­zott be önálló hangverse­nyen. Több általános iskolá­ban adtak élőzenét. Legutóbb Vácon, az országos ifjúsági zenekarok találkozóján Réti Zoltán zenekara képviselte megyénket. Veres István szer­vezésében a városi úttörő-fú­vószenekar néven az ifjú fú­vósokból alakult zenekar. A BALASSAGYARMATI zeneiskola tudatosan és terv­szerűen munkálkodik azon, hogy egyre több ember ve­gyen a kezébe valamilyen hangszert. A tehetségesek megtalálják az utat élethiva­tásuk felé, míg mások kedv­telésből. a szabad idő hasz­nos eltöltésére, maguk és má­sok szórakoztatására hódol­janak a zenének; Céljaik és törekvéseik min­denképpen elősegítik megyénk zenei kultúrájának fejlődé­sét. Sz. F. Űj könyvek *AJ »fá \ X» FRíEDRIC HENGELS "•'ff # á; ■Mii MIM ŰTIÍU l JZOK r* f ”1 mi i <#y ** *■ * A Kossuth Könyvkiadó új­donságai közt szerepel Fride- rich Engels: Útirajzok cí­mű ízléses kötete, amely ér­dekes bepillantást nyújt a múlt századi utazók életé­be. Kelen Jolán visszaemlé­kezéseit tartalmazza az El- iramlik az élet... Újabb, javított kiadásban látott napvilágot Hollós Ervin első alkalommal is nagy feltű­nést keltett dokumentum- köte'e. Kik voltak, mit akar­tak? A Magyar Nők Orszá­gos Tanácsával közös, új kiadásban jelent meg a sok háziasszonynak segítsé­get adó Szabás-varrás, Cser Ferencné munkája. A Gondolat Kiadó megje­lentette Kiss György köny­vét; a Jegyzetek az első évekről 1944—1948, sok érde­kes meditációt tartalmaz a felszabadulás utáni időszak legfontosabb problémáiról. A változó falu című összeál­lítás (szerkesztette Kulcsár Viktor) a magyar fialu fejlő­dését, új arculatát mutatja be. Fontos fizikai problé­mákkal ismertét meg játé­kosan, szórakoztatóan Geor­ge Gamov könyve, a Tomp­kins úr kalandjai a fiziká­ban. A Világjárók sorozat­ban látott napvilágot Csapó György: Utak, terek, embe­rek című útikönyve. Az Eti­kai gondolkodók sorozat leg­frissebb kötete Az erkölcs­tan rendszere, szerzője Jo­hann Gottlieb Fichte. A kö­tet anyagát Vajda Mihály válogatta, s ő látta el utó­szóval, valamint jegyzetek­kel is. Az Európa Könyvkiadó gondozásában látott napvi­lágot Lawrence Durrel híres kétkötetes regénye, az Alexandriai négyes. A Ja­nus könyvek kétnyelvű so­rozatában jelent meg Pros­per Mérimée novelláskötete, Az etruszk váza. Leopold Buczkowski regénye A feke­te patak. Megjelent egy ér­dekes válogatás is Bertolt Brechttől, a Julius Caesar úr üzletei és más történetek címmel. A dalmát tengerpart költészetéből ad kiváló válo­gatást az Adriai tengernek múzsája című antológia; a kötet gazdag anyagát Csuka Zoltán válogatta és fordítot­ta. Fernando Namora regé­nye a Búza és konkoly. A lengyel Konrad Sutarski ver­seinek válogatása legjobb költőink tolmácsolásában kerül az olvasó kezébe. A Corvina Könyvkiadó pompás albumot jelentetett meg, A nő a Kolumbus előt­ti Amerikában címmel. Fer­dinand Anton kitűnő szöve­gével, a lipcsei képzőművé­szeti kiadóval közös gondo­zásban. Napvilágot látott — újabb kiadásban — a Buda­pest foótalbum, legjobb fotó­művészeink képeivel. Bera­gasztott, színes képekkel je­lent meg a Domanovszky Endre művészetét bemutató album, Újvári Béla szövegé­vel. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a Pöttyös köny­vek sorozatában jelentette meg Szabó Magda Álarcos­bál című regényét, Reich Károly illusztrációival. Két kitűnő kötet látott napvilá­got Varga Tamás tollából, Játsszunk matematikát! cím­mel, újabb kiadásban. A na-, tolij Alekszin kisregényeit tartalmazza az ungvári Kár­páti Kiadóban közös gondo­zásban megjelentetett kötet, A bátyám klarinétozik cím­mel. Ez neked is sikerül! a címe annak a barkácskönyv- nek, amely Kun Anna és Bé­kés Mária közös munkája (Zsoldos Vera illusztrációi­val). Megjelent Tarbay Ede gyermekregénye, a Vadgesz­tenyék. Újabb kiadás a Mosó Masa mosodája. Varga Katalin bűbájos meséivel, verseivel. Az így élt sorozat legújabb kötete Puskin éle­tével ismertet meg, a könyv szerzője A. I. Gesszen. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó A számítógép és alkalmazása sorozatban je­lentette meg Az ipari ter­melés számítógépes irányí­tása című könyvet, szer­kesztette Majtényi György. Szűcs István munkája Az államigazgatási hatósági el­járás főbb elméleti kérdései. Mai tévéaján latunk 20.00: Bye, bye, Barbara. A film hősnőjét nem Bar­barának hívják, hanem Pau­lának. A Bye, bye, Barbara egy dal, amelynek hangjai­nál először találkozik Pau­la egy fiatal sportújságíró­val, akit megkér, hogy véd­je meg. A , fiatalember ter­mészetesen vállalkozik a gyönyörű lány védelmére, ám amikor legközelebb be kfell mennie a szerkesztőség­be, hazaérve már nem talál­ja ott a lányt, helyette két faggatózó férfit, akiket, a lány mostohaapja, a millio­mos bankár bérelt fel. És hamarosan kiderül az is, hogy Paulát szerencsétlen­ség érte: autóbaleset áldoza­ta lett. A fiú már-már bele­nyugszik a lány eltűnésébe, amikor egy sportközvetíté­sen a tévé képernyőjén is­merős arc tűnik fel... • A film érdekessége, hogy Pau­la szerepében egy olyan szí­nésznőt látnak, aki életében első főszerepét magyar film­ben játszotta: Jancsó Miklós Sirokkó című filmjében - is­merhették meg az érdekes arcú, tehetséges Ewa Swannt. 52. — Nem jó a vize — mond­ták a fiúk. Buda tanító pe­dig szétosztotta a levest. Ki­ki odanyújtotta tányérját, vagy lábasát, amivel odahaza felszerelkezett. — Hát te? — Észrevette Zsabkát. Ült csak egy félre­eső kövön, nem jött a leves­ért. Anyicska azt gondolta, miat­ta nem jön. — Nincs edényem — mond­ta Zsabka. Buda tanító odavitte neki a bográcsot, a sűrejével. — Megérdemled — mond­ta —, jól dolgoztál. Zsabka vállatvont és fal­ni kezdett. „Milyen szerény lett — vé­lekedett magában Buda taní­tó. — A magafitogtatásokat is elhagyta. Rápirított volna valaki?” Zsabka változásait Anyics­ka is észrevette. Azt gondolta miatta igyekszik. Hát miatta ne igyekezzen! Csendesen kanalazta a le­vest. Alig-alig tekintett fel a tányérjából, egy-egy moso- lyintás erejéig, mert a fiúk nagy szamárságokat beszél­tek. A katona, az hülyeség —, mondta Dombaj Gyurka —, de azért valami mászkál az erdőben. — Ezt én is állítom. — mondta teli pofával Králik Jozso, a Franyo fia. Pislogott erősen. — Mit állítasz? — kérdez­te kíváncsian Buda tanító. S érdeklődő vigyorral figj'elt a többi is: Feró, Marci, Kis Pista, nbha nem volt nekik új a dolog, együtt fantáziák tak róla. — Hát a majömembert — mondta ki Králik Jpzso. S ettől Dombaj Gyurka is felbátorodott, s máris mond­ta a magányos grófnő törté­netét, akinek volt egy maj­ma, s kettejüktől lett egy féligember-féligmajom, egy majomember, aki az erdőben bolyong. Buda tanító csóválta a fe­jét, Holub Ciprián pedig bó­logatott a kocsi tetejében, hogy ez is lehet. — Mért — mondta Králik Jozso —, a Szovjetunióban lehet, csak itt nem? — Megírták az újságok is — csatlakozott Kosznovszki Feró. De biztonság kedvéért vigyorgott, mintha azért iga­zából nem hinné ezeket a dolgokat. — Mit írtak meg? — A yeti-embert, a Szov­jetunióban. — Gyerekek, gyerekek — mondta Buda tanító. — Az egészen más. — Mért, a mi erdőnkben is lehet olyan! — Králik Jozso nekieresztette a képzeletét. És közben Lacóra pislogott, ki még mindig elég sápadt volt; és látszott, hogy Králik Jozso nagyon is hiszi, hogy Lacót megtámadták. — A kanna azért kell neki — tudta teljes bizonyossággal Králik Jozso —, mert a vad- méhek mézét gyűjti bele... Mindenféle kést is nagyon szeret, mert csillog. De nem tudja, mire való. Buda tanító csak ült, néz­te a fiúkat. Akiket ő tanított az iskolában,. Akik eljöttek követ vágni a hegyből, hogy legyen klubkönyvtár. És fel­nézett Holub Cipriánra is, akinek a szekeréről egyenest az alapokba dől a kő. — Ki megy el a kannáért? — kérdezte. S nézte a fiúkat állhatatosan, ajkát némileg beharapva. Míg szemében olyan mosoly bújkált, minta tréfacsinálóké. Ügy lett, ahogy várta. Za­vart csend lett, bizonytalan mocorgás. Kosznovszki Feró a leütött körmét kezdte nyalogatni. Dombaj Gyurka öt ujjával a hirtelenszőke bozontjába túrt, s úgy tűnt: ez a bozont olyan súlyos, hogy lehúzza a fejét. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom