Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-17 / 220. szám

Általában kétévenként átépítik az öblösüveggyár kemencéit, melyekben fortyog a kelyhek, üvegtárgyak alapanyaga. Az építőbrigád most újabb felújításba fogott, Győri Sándor, Gyürki Tivadar és kőművestársaik most formálják a samott- koveket, melyekből a kemence falai készülnek majd. Nagy szakértelem kell az ilyesmihez, hisz' az összeállítás milyen­ségétől a tartósság, használhatóság ideje, valamint a kemencében készülő üveg minősége is függ. Győri Sándor már 19. esztendeje építi a gyár üveghutáit, évente általában 4—5 elkészültével dicsekedhetnek. Munkájuk a pontos tervek sze­rint halad, hisz’ amennyivel hamarább készülnek el, annyival több üvegtárgy kerülhet ki a gyárból. — kj — Jól fizet a maglucerna Ez a riport nyáron „kezdő­dött.” Tombolt a júliusi ká­nikula, a határ csendjét, ak­kor Ecseg környékén is a kom­bájnok moraja törte meg. Va­sárnap délelőtt volt. A Hosz- szakban, az Erzsébet-táblán és a Templom-földön tar­tott aratási szemléről igye­keztünk a Béke Termelőszö­vetkezet központi majorjába. Könczöl András főagronómus egyszer csak megállította a GAZ-t, s a mellettünk levő lucernára mutatott: — Ide vissza kell majd jönni. Sokat ígérő tábla ez. X Az ígéret teljesült. Most még ugyan járják a kombáj­nok a 164 hektáros maglucer- natábla maradékát, a szám­vetést azonban már el lehet készíteni. Az eredményről pe­dig a számoknál is többet el­árulnak az arcok, a jó termés­nek joggal örülő gazdák kife­jezése. — Magot ugyan mindig fog­tunk, de különösebb hagyo­mánya nincsen szövetkeze­tünkben az aprómag termesz­tésének, — így kezdte beszél­getésünket Könczöl András. Tavaly és tavalyelőtt telepí­tettük ezt a táblát, s a Ve- tomagtermeltető és Értékesítő Vállalattal ötéves szerződé­sünk van. Ahogy mondani szokás: be­jött a lucernamag. Már az is igen figyelemre méltó, hogy az első kaszálásból hektáronként 20 mázsa jó minőségű szénát takarítottak be. Ez pedig bu­sás „ráadás”. A számok bi­rodalmában Tóth József fő­könyvelő mozog otthonosan. Most nem kell összeadnia, szoroznia, kiszámolta már ré­gen. mit is nyom latba a 164 hektáros terület eredménye. — Háromszáznegyven kilo­grammot is behoztunk egy" egy területről, de a két és fél mázsás átlag biztosan meglesz. Mindent egybevet­ve: a bruttó árbevétel eléri egy hektárról a húszezer fo­rintot. Tovább számolunk és ösz- szevetünk, eszerint a lucerna­mag természetes éppen két­szeresen fizet, mint a búza. (Pedig annak az átlagtermé­sével is a második helyet sze­rezték meg az ecsegiek a pásztói járásban.) Ahhoz, hogy ezt a számo­lást elvégezhessük, sokat és jól kellett dolgozni. Erről be­szél a főagronómus: — Elit magot vetettünk, s mi I. fokú szaporítóanyagot termesztünk. Ezt Tápiósze- le I. néven hozzák majd for­galomba. Erre a növényre jó volt az időjárás, de a sze­münk is ott volt mindig. Sok és veszedelmes kártevője van a lucernának, meg kellett óv­ni. A lomb- és magkártevők ellen kétszer poroztunk, egy­szer permeteztünk, így sike­rült a jó minőséget elérni. A „második aratás” gépei szorgosan róják a köröket az Ecseg és Csécse közötti táb­lán. Htjukat már messziről látható, hatalmas, sötét szí­nű „Íü3t” kíséri. Mondják is a szerelők, traktorosok: ma­sabb, kellemetlenebb ez, mint a gabonaaratás pora. Zagy­vaszántóról kaptak kölcsön egy E\ 5—12..es kombájnt, ez lábról vágja le és csépeli el egy menetben a lucernát, míg az SZK—5-ös és SZK—4-es, a rendvágógép után dolgozik. — Kényes növény a lucer­na. Vigyázunk is a csigára —, le ne peregjen —, mint a szemünk fényére. Kora reg­gel, este vágjuk. Rendben szárad egy-két napig, utána csépeljük. Mindenki érzi, mit is jelent nekünk ez a második aratás, majd meg­bolondultunk az elmúlt heti esők miatt. Tizenöt hektáron érte víz a rendre vágott lu­cernát. Amint lehetett, min­dernd villára 'kapott. Reggel fordítottuk, délután már ha­rapták is a kombájnok. Találó, kifejező színnel ál­dotta meg a természet a lu­cerna magját. A kombájnból alázuhogó parányi, sárga sze­mek láttán aranyfolyam kép­zete támad a szemlélőnek. Ügy tűnik: szinte babusgat­ják, dajkálják ezt a kincset A traktorosok, szállítók, tisz­títók, mindenki, aki ezzel fog­lalkozik.. , — Kétszer tisztítjuk —„ mondja Könczöl András —, s a magtermeltető vállalat zsák- jáiba rakjuk. Elszállítás után természetesen további keze­lést kap a kényes portéka, s csak utána fémzárolják. — További tervek? Több termelőszövetkezet és egy állami gazdaság alakí­totta meg az aprómagter- mesztési társulatot, de nem valami fényesen működött eddig. Reméljük, hogy mosta­ni eredményünk fellendíti. Mi magunk pedig? Elhatáro­zott szándékunk, hogy a to­vábbi években is termesztünk 150—170 hektáron maglucer­nát. X A mezőgazdaságban most is „csúcs” van, a betakarítás és más egyéb munkák kívánnak helytállást. Végezetül arról érdeklődtünk: a részletesen bemutatott aratás mellett mi­vel foglalkoznak most az ecsegi Béke Termelőszövetke­zetben? — Mindenekelőtt szállítjuk a cukorrépát. Hetven hektá­ron termesztettük, számítá­sunk szerint 320 mázsa körül lesz az átlagtermés. A 131 hek­táron vetett kukoricából 42 mázsás átlagterméssel számo­lunk, ebből a növényből azon­ban jobb lesz a termés. A betakarítás gépeivel egy- időben dolgoznak a talajmű­velő- és vetőgépek is; földbe kerül a jövő esztendei ke­nyérgabona. Ecsegen összesen 800 hektáron végeznek őszi vetést, ebből 700 hektár lesz a búza. A talaielőkészítés most tart, s ezen a héten mun­kába állnak a vetőgépek is. Kelemen Gábor Miért nem tiszta Na«ybárkány? Nagy örömmel olvastam a NÖGRÁD szeptember 5-i számá­ban, hogy a tanácsok társadalmi munkahónappá nyilvánították já­rásunkban szeptember hónapot* Ebben a munkában járdásítás, térrendezés, lefolyók tisztítása szerepel. Én ebből úgy akarom a részem kivenni, hogy a saját házam előtt betonjárdát építek éspedig egy méter széleset és 16 méter hosszút a saját költsége­men, s az árok oldalát is ki akarom betonozni a házam előtt. Ettől függetlenül a közterületek tisztításából is ki akarom venni a részemet. Ugyanebben az újságban olvas­tam a Vöröskereszt felhívását a virágos falvak és tiszta udvar, rendes ház, kitüntetés elnyerésé­ről és több községet felsoroltak, amelyek ezt már elnyerték. Az én házam szép, udvarom tiszta, rendes és virágos, de nálunk ilyen címet még senki nem ka­pott. Egy házon sincs kitéve a megtisztelő tábla! Községünk 60 százaléka rendes, tiszta, de 40 százaléka a lakos­ságnak szabadon engedi a házi­állatokat, s az állatok az egész községben kóborolnak, Diszkói­nak, betapossák a vízlevezető árkokat, zavarják és veszélyez­tetik a közlekedést, lelegelik az árokpartra ültetett virágokat. A tulajdonosok pedig a vízesárok- ba vezetik ki udvaraikból a trá­gyalevet. Csak azt nem értjük, hogy ez hogyan engedhető meg, ha a tanácsnak joga van, miért nem bírságolja meg az ilyen em­bereket. Nekem is van házi­állatom, de a portámon tartom őket. s nem az utcán. Sok bal­esetet idéztek már elő közsé­günkben és környékünkön is az ilyen szabadon hagyott állatok. Községünkben a tanácselnöki tisztségben most történt személyi változás, s reméljük, hogy a felsorolt hibák hamarosan meg­szűnnek. További a tanácsház környéke is rendbe lesz hozva, az állattartók rendre lesznek uta­sítva, ha másként nem. a szi­gor alkalmazásával és akkor községünk is részt vehet a tisz­tasági mozgalomban. Tisztelettel: Szpisák Gyula gkv. Nagybárkány uhu•riiniiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiMiiiiiMiiniHiiiiiiiMmiiiiiiiimiiiimiiimii;«iiiiMMimminiiiiiHinmiiimiiiiiiiimiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinuimiui.»iiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimmiiti itmiii'4iiiiiiiiiiiMii!iiiiiitiiiiii]i»» — A páratlan számnál egy 18-36 c'rhsz hosszút, a párosnál mindig két. hosszút csengetnek. Jó az, ha megszólal a csengő, mert akkor van egy k'is moz­galmasság. Visszajelezni, so­rompót lezárni. - szóval az ember nem érzi magát egye­dül. Forgalom? Errefelé nem túl nagy. Eddig leszaladt négy személyvonat, meg öt teher. Ahol a vonatok nem állnak meg Az asztalon felcsörren a ké­szülék. Teplánszki János so­rompóőr belejegyez a szolgá­lati naplóba, aztán lezárja a sorompót. — Külön tudománya van ennek. Tudom, hogy a vonat mikor indul ki az állomás­ról, mennyi az őrhelyig a menetideje, összeadok, kivo­nok, és a sorompó négy perc­cel a vonat áthaladása előtt lecsukódik. Olyan foglalkozás ez kérem, amely állandó ta­nulást igényel. Nem elegen­dő. hogy az ember elvégzi a tanfolyamot, betanulja a ren­deleteket, utasításokat.. Min­den hónapban szakmai to­vábbképzésen kell részt ven­ni, ahol ismertetik a módosí­tásokat, az uj rendelkezése­ket. Mert nagy ám itt a fe­lelősség... Az őrház homlokzatán a 18-as szám. A 18-as őrház egy láncszem csupán a bonyolult rendszerben Becske és Ma- gyarnándor között. A számo­zás Budapest Keleti pálya­udvarról indul. A 18-as őrháznál nincsenek utasok, t mert itt a vonatok soha nem állnak meg. Hacsak el nem akadnak! Előfordult már, hogy túl hosz- szú volt a szerelvény és a nagy emelkedőn nem tudott kiszaladni. Akkor visszatola­tott és újra nekiindult. A mozdonyvezetőket látásból jól ismerem, ők is engem. Tisztelgünk egymásnak. Ök mennek, én maradok. Zsebrádió, néhány újság, megfakult jelzőtárcsa: a so­rompóőr társai. — A szolgálati idő 12 órás. Utána pihenőnap következik. Most páldául reggel hattól este hatig vagyok szolgálat­ban. A rádió állandóan szól, azt hallgatom, vagy olvasom az utasításokat. A sorompó karbantartása is az én mun­kám. Az éjszakai műszak a legveszedelmesebb. Akkor könnyen elalhat az ember és annak gyászos vége lehet. Ha bejön az éjjel, próbálom fenntartani az éberségemet. Nézelődök, nagy figyelemmel hallgatom a rádiót. Meg sok­szor eszek, csak úgy unalom­űzőnek, az is időtöltés. Kettős felelősség. Vigyázni a vonatokat, meg a ' közúti forgalmat is. Udvariasság; nem visszakiabálni a türel­metlen autósoknak, nem be­gerjedni a szemtelenkedők- től. A kettős felelősség egyé­ni felelősség. Ha baj adódna elő, nincsenek „még” hibázok, csak egy hibás van; aki fi­gyelmetlen volt, aki nem tel­jesítette szolgálati kötelessé­gét. Felcsörren a készülék. Te­hervonat közeledik. Átrobog az őrhelyen és eltűnik. Tep­lánszki János tiszteleg, az­tán zöld utat enged a jár­műveknek és visszaballag. Rezsóra rakja az eoédet, me­legedjen. — Mindennap hozok ma­gammal ennivalót. Hol me­leget, hol, csak hideg élelmet. Becskéről járok dolgozni. Itt áll a motorom az őrház előtt. Ha bejön a tél, buszozgatok. Három családom van, a leg­kisebbik gyerek egyéves, ezért a feleségem gyermek- gondozási szabadságon ott­hon tartózkodik. Előfordul, hogy egymás után három na­pom is szabad. Olyankor az­tán törődhetek a lurkókkal, besegítek a ház körüli kert gondozásába. Csendes a vidék. így dél­tájban ritka a forgalom az úton. A telefon hallgat az asztalon. Pedig jó az, ha megszólal a csengő. Akkor van egy kis mozgalmasság. —vlun— fi népírontmozgalom a tanácsok legszélesebb tömegpolitikai bázisa Dr, Papp La/os államtitkár nyilatkozata A lnnnrcnl/cs népfrontbizottságok közötti együtt- TQnOCSŐK működés egyik fontos tényezője a te­lepülésfejlesztésnek, a helyi tanácsi feladatok megoldásának, a szocialista demokrácia kibontakozásának. E feladatok meg­oldásában a Hazafias Népfront és a tanácsi szervek között eredményes együttműködés alakult ki. A cél eléréséhez ve­zető utat a Hazafias Népfront Országos Titkárságának és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának 1971-ben közösen ki­bocsátott irányelvei fogalmazták meg. — Mi valósult meg az elhatározott feladatokból, néhány év távlatában miben látja a tanácsi—népfront együttmű­ködés előnyeit? — A tanácsok és a népfrontszervek együttműködése nem újkeletű, viszont közös tennivalóink meghatározásával rendszeresebbé, tervszerűbbé vált az utóbbi években, s ezt az eddigi eredmények is alátámasztják — mondotta beveze­tőben dr. Papp Lajos. — Szocialista államrendünk minden ' más társadalmi rendszertől eltérő sajátossága nemcsak ab­ban van, hogy a dolgozó nép érdekeit szolgálja, hanem, hogy az elhatározott nagy célokat a társadalom cselekvő támo­gatásával, az alkotó milliók bevonásával valósítja meg. Ez a kiindulópontja a központi célok, a helyi feladatok össze­hangolt megvalósításán különböző eszközökkel munkálkodó tanácsok és a népfront együttműködésének- Aktív közélet, a lakosság közvetlen részvétele a helyi feladatok megvaló­sításában úgy teremthető meg, ha azok, akik érdekében a végrehajtás történik, értik, helyeslik a célkitűzéseket, s le­hetőséget kapnak a bekapcsolódásra. A munka elsődleges segítői ma már a népfrontbizottságok. Állíthatjuk, hogy mindaz, ami a városokban, községekben a lakosság érdeké­ben, életkörülményeinek jobbítására történik, nagy rész­ben az együttes cselekvés, a tanácsi és népfrontszervek kö­zös munkálkodásából valósul meg. Külön-külön, de együttesen is sokat tettek az utóbbi esztendőkben a tanácsok dolgozói és a népfront aktivistái azért, hogy az állampolgárok minél nagyobb számban legye­nek részesei lakóhelyük gyarapításának, szépítésének, véle­ményt nyilváníthassanak az életkörülményeik javítását szol­gáló kérdésekben. Együttműködésük tartalmi és formai gaz­dagítására irányelvek kidolgozásával segítettük olyan fontos területeken is a munkát, mint a tanácstagok tájékoztatása, a lakó- és utcabizottságok újjáválasztása és működése, a te­lepülésfejlesztési munka szervezése és lebonyolítása. Ez utóbbinál érdemes településenként is vizsgálni, értékelni, hogy mi mindent rejt magában az a több milliárd forintos érték, amelyet a IV. ötéves terv időszakában az önkéntes társadalmi munka teremtett elő. Emellett szólni kell az idős emberekről való gondoskodásról, a fiatalokkal való sok­oldalú törődésről és sok más felbecsülhetetlen értékű társa­dalmi áldozatvállalásról. A kedvező tapasztalatok között kell megemlíteni, hogy ma már á felajánlások többsége kapcso­lódik a tanácsi költségvetéshez és fejlesztési célokhoz, s mintegy „beépül” a megyei, helyi tanácsi tervekbe. Több megyében és településen — például Szolnok és Győr-Sopron megyében is — a testületek által elfogadott éves és közép­távú tervek ismeretében társadalmi munkaprogramok is készültek. Az önkéntes vállalások legszebb eredményei a gyermek- és szociális intézmények gyarapításában, karban­tartásában születtek. Virágos falu; egy brigád — egy osztály; egy üzemrész — egy játszótér; ifjúság a városért — város az ifjúságért; — és még hosszan sorolhatnánk a sikeres településfejlesz­tési versenyékel. — A közvetlenül érvényesülő demokrácia keretei a vá­rosokban a lakóbizottságok, s a lakosság öntevékeny, nem kevésbé jelentős fóruma a falugyűlések intézménye: ezek megszervezése a tanácsok és a népfrontbizottságok együt­tes feladata. Az új mozgalmi és szervező típusú munkastílus kiala­kítására hosszabb időre van szükség, bár ennek biztató je­leivel máimmá is találkozhatunk. Itt szeretném megemlíte­ni, hogy míg a lakóbizottságok kapcsolata gyümölcsözően alakult a tanácstagokkal, korántsem zökkenőmentes min­denütt az együttműködésük a tanácsi szakigazgatási szer­vekkel, intézményekkel, az ingatlankezelő vállalatokkal. Gyakori panasz, hogy az érintett szervek még a házon be­lüli kérdésekben sem kérik ki a lakóbizottságok véleményét, olykor javaslataikat is figyelmen kívül hagyják- A jövőben fel kell lépni az ilyen visszahúzó jelenségek ellen, annál is inkább, mert a bizottságok, mint a lakók véleményének ki­fejezői, jelentős társadalmi erőt képviselnek. Munkájuk most van kibontakozóban, most igénylik tehát a legtöbb se­gítséget, iránymutatást is. A tartalmi „átállás” gondjainak áthidalása nem kis mértékben múlik k tanácsi és népfront­bizottságok cselekvő támogatásán, azon, hogy fokozottabb fi­gyelemmel kísérjék tevékenységüket, biztosítsák annak moz­galmi és szakmai feltételeit. — Ma már évente mintegy 350—400 ezer állampolgár vesz részt a falugyűléseken és hozzávetőlegesen 30 ezer hozzászólás, javaslat hangzik el. A véleményt nyilvánítók a lakosságot közvetlenül érintő helyi kérdésekkel foglalkoz­nak, de napirenden tartják az országos jelentőségű gazdasá­gi, politikai és kulturális kérdéseket is. A helyi tanácsok is felismerték, hogy a szocialista de­mokrácia további szélesítésének, a lakossággal való kapcso­latok szorosabbá tételének, a közvélemény formálásának egyik jelentős fóruma a falugyűlés, amely jól szolgálja a politikai célok ismertetését, a tervek kialakítását és meg­valósítását. A községi és nagyközségi tanácsok többsége he­lyesen használta fel a lakosság" tájékoztatására, véleményé­nek megismerésére és formálására. — A népfrontmozgalom, mint a szocialista közélet és a szocialista demokrácia fejlesztésének tényezője napjainkban a tanácsok legszélesebb tömegpolitikai bázisa. Az elkövetke­ző időben minden erőnkkel az V. ötéves terv céljainak va­lóra váltásán, a gazdasági szervező és kulturális nevelő munka javításán kell munkálkodnunk. A gazdasági tevé­kenységet segítő munka középpontjába az anyagi és szelle­mi értékekkel való takarékosságot, az ésszerű megoldások alkalmazásának gyakorlatát kell állítani, gyümölcsöztetve együttműködésünket az állami feladatok megoldásában.-munkánk tartalmi, formai gazdagodása, s nem utolsósorban eddigi eredményeink is arra ösztö­nöznek bennünket, hogy megőrizve együttműködésünk jó hagyományait, a népfront VI. kongresszusát követően, az ott elfogadott dokumentumok alapján továbbfejlesszük kap­csolatainkat. Üjabb feladatokkal egészítsük ki annak érde­kében, hogy cselekvő egységben valósuljon meg a XI. kong­resszuson elhatározott központi célkitűzésünk, a fejlett szo­cialista társadalom építése — mondotta végezetül dr. Papp Lajos­| NÖGRAD 1976. szeptember 17., péntek 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom