Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-02 / 207. szám

» Letelt a próbaidő Dióeienon Üj művelődési év A szeptember nemcsak az iskolákban az új év kezdete, kezdet a művelődési ottho­nokban is. A nyár néhány he­tes, átmenetileg csendes idő­szaka után újra élettel, zson­gással telnek meg a kultúr- házak, klubkönyvtárak: a szakkörök, egyéb művelődési kiscsoportok hozzálátnak nemrégiben abbahagyott te­vékenységükhöz. Szeptember elejétől kezdve folyamatosan egy-két héten belül a diósjenői Szentgyör- gyi István Művelődési Ház­ban is a régi kerékvágásába zökken az élet. Girasek Ká­roly, az intézmény igazgatója a második esztendőt kezdi a házban — és a községben. Le­telt a próbaidő, pontosabban az új munkahellyel, az új községgel való ismerkedés időszaka- Egy évvel ezelőtt, amikor Kiskunmajsáról Diós- jenőre került a végzett nép­művelő. még csak az elkép­zeléseiről. a terveiről tudott beszámolni, most már az azó­ta végzett munkáról is. Kapuzárás késő este A diósjenői művelődési ház tevékenységéről az utóbbi időben egyre többet le­hetett hallani nemcsak a közvetlen környéken, hanem távolabbi vidéke­ken is, például Salgótar­jánban. Hogy így történt, nem volt véletlen. A házban olyan művelődési programot igye­keztek kialakítani, amely mi­nél több ember kíváncsiságát kelti fel. Ezek az úgyneve­zett nagyrendezvények, a népszerű, országos hírű beat- együttesek koncertjei voltak. Emellett azonban szorgalmas es tudatos munka folyt a kiscsoportok körében, a kü­lönböző kiállítások szervezé­sében is. A résztvevők és a látogatók megkedvelték a művelődési ház által nyújtott kulturális szolgáltatásokat, újabb és újabb emberek kap­csolódtak be az intézmény kö­zönségének egyre szélesedő táborába. — Ügy érzem — mondja Girasek Károly —, hogy a község lakói, főként a fiata­lok, megkedvelték a házat. De, a tapasztalat szerint nemcsak a helybeliek, hanem a környékbeliek is. A nagy- rendezvényeinkre rendszere­sen eljártak a szomszéd köz­ségekből­— Az említetten kívül mit tart még lényeges eredmény­nek? — Hogy sikerült a szakkö­rök működésének folyamatos­ságát megteremteni, rendsze­res kiállítási lehetőséget biz­tosítani. A tél folyamán pél­dául nem volt egyetlen olyan napunk sem, amikor ne vár­tuk volna nyitott ajtókkal az érkezőket. A ház délután há­rom órától este tíz óráig min­dennap nyitva állt, és a cso­portok szinte órarend szerint váltották egymást a rendel­kezésre álló helyiségekben. 01 kiscsoportokkal A művelődési házban je­lenleg 17 kiscsoport, szakkör és amatőrművészeti együttes, klub működik. Az intézmény kiemelt ifjúsági tevékenysé­get folytat. Az általános iskolával tör­tént megállapodás szerint a művelődési házban működ­nek a művészeti és történel­mi jellegű csoportok. Így pél­dául szeptembertől már az új helyen tevékenykedik az évek óta — Keresztes Károly tanár által vezetett — ifjú­sági honismereti szakkör, va­lamint a gyermekszakkör. Megkezdi működését a fel­nőtt képzőművészeti szakkör is, több ember számára biz­tosítva ezzel az egyéni alko­tás és szereplés lehetőségét. Az idegen nyelvek kedvelői pedig ősztől kezdve angol nyelvet tanulhatnak kezdő fo­kon. Az angol nyelvkört és az irodalmi színpadot a műve­lődési ház augusztus 1-én munkába lépő munkatársa, az egri főiskola végzős hallgató­ja, Bárányné Patyi Éva veze­ti. Az egyik váci gyártól ment Diósjenóre, ahol a fér­je erdész. Űj ember, a köz­séggel ismerkedik. — Májusban jártam itt elő­ször — emlékezik vissza —, küszöbén s már akkor megtetszett a község. Persze a faluban még el kell fogadtatnom magam, de azt érzem, nem lesz ne­héz, mert az első találkozás­kor, ami miatt tulajdonkép­pen idejöttem, úgy sejtettem, hogy szívélyesen fogadtak.- Ez a második munkahelyem, de itt éreztem először ottho­nosan magam. — A gyár egészen más környezet volt. Másféle em­berekkel, másféle munkát kellett végeznie. Nem fél az újfajta feladatoktól? — Mondtam, jól éreztem magam első ízben is a köz­ségben. És tudom, hogy ne­kem munkám van, az itte­ni emberek érdeklődése által behatárolt, de fejleszthető te­vékenységem. Hivatalban, in­tézményben, ahol csak jár­tam, jószívvel fogadtak- Én itt nem sikkadhatok el. amint az egy városban könnyen megtörténhet. Itt az a teljes vereséggel egyenlő: Tartalmasabb program A művelődési ház vezetője az előző évben már jó mun­kakapcsolatot épített ki az iskolával, óvodával, a VILL- TESZ-szel, s ezt kívánja az idén új munkatársával to­vább fejleszteni. A múlt év a tapogatózás ideje volt. Kí­sérletképpen lehívta Szabó Tünde színművésznőt egy előadóestre. A siker — igaz csak néhány tucat embert érint bátrabbá tette. Az új évben négy irodalmi estet rendeznek Diósjenőn, többek között Psota Irén, Oszter Sán­dor és Köllő Miklós panto­mim együttesével. Az idén színházi előadásokra is sor kerül, s természetesen foly­tatódnak a beatkoncertek, de a tavalyinál kisebb számban. Girasek Károly munkájá­nak idei célját így fogalmaz­za meg: — Az előző év ta­pasztalataira támaszkodva, sokkal nagyobb választékot szeretnénk biztosítani a kö­zönségünknek, és a korábbi­nál tartalmasabb programot. S ezt várja Diósjenő értő, kultúrát szerető közönsége- Sulyok László Mai tévéajánlatunk *1.25: Ki volt Angyal Ban­di? Érdekes oknyomozó, össze­tett műsor elkészítésére vál­lalkozott Szemes Mariann rendező. Arra a kérdésre ke­resi a választ, hogy ki is volt tulajdonképpen Angyal Bandi, a híres betyár? Angyal Ban­di alakja köré sok legenda szövődött, éppúgy, mint a ha­sonló „foglalkozást” űzők kö­ré általában. Ballada Is szü­letett róla. A műsorban az alakja által ihletett irodal­mi alkotások is megszólalnak, megelevenednek, de megszó­lal a kor krónikája, hiteles dokumentumok által felidé­zett tényei is. Dobos János őrnagy pedig a mai krimino­lógia eszközeivel mérlegeli majd Angyal Bandi tevé­kenységét. Nemcsak irodalmi művek őrzik alakját. Őrzi a zene, a népdalok, őrzik képzőmű­vészeti, I népművészeti alkotá­sok is. E szakterületek kuta­tói ugyancsak megszólalnak a műsorban. Angyal Bandi alakját Koncz Gábor* formálja meg. Sseberényi Lehelt 38. Tudtam, no, itt Jön most az a fa, amelyiknek szeo kerek odúja van, s az odú alatt olyan forradás, hogy va­lóságos kis tornác; és hogy az odúban egy búbosbanka- család fészke), szóval még ilyeneket is tudtam, meg hogy melyik fán lakik a mátyás­szajkó, s melyik bokor aljá­ban az őszapó. Tudtam, hol következnek nagyobb kövek, az úton, amelyeket ki kell kerülnöm, s hol van az a ki­dőlt fa, amelyiknek egy erős ága keresztben áll, épp a szemem magasságában. Olyan pontosan tudtam, hogy még éjjel is, így szóltam magam­ban: no, most. jön — és a következő pillanatban neki­ütöttem a homlokom. Minden éjjel nekiütöttem. S ez az, éopen. Jól ismeri az ember, és mégis... Megy éjszaka az erdőn, és a fejében mindenfé­le hemzseg. Sehol egy lélek, csak a hallgatag fák, és köz­ben körös-körül hangok és neszek. Meg-megropog a szá­raz ág, a disznó motoz, a ma­dár fészkében mocorog, álmá­ban pittyeg.. A harasztot a gyík, a bogárság mozgatja. S a fa pattog a szú foga alatt. És úgy tetszik, harsog minden, s az ember rettenetesen maga van, s azt mondja: jó, hogy mozognak, mert a csend még rosszabb... Például lámpával nem jó menni, az ember még vaksibb, még ügyefogyottabh tőle. Mégis lámpával szeretnek menni, mert, ha egy kis fény van velük, mindjárt barátsá­gosabb, és úgy érzik, nincse­nek annyira egyedül. A sö­tétet pedig megszokja a szem. és inkább eligazodik... A Hold a legrosszabb, nem tudja az ember, hol van a fa, és hol az árnyék... No. csak azért mon­dom el, mert sok mindent gondol ilyenkor az ember, és képzel mindenféléket. Akár maga van, akár társakkal — akkor még egymást is ijeszt­getik. Ilyenkor mesélik a tör­téneteket. No és persze nem­csak ilyenkor, a kocsmában is, a gyér világú villanykörte alatt. Mindenki tud vala­mit, hiszen ki nem járt éjjel az erdőn? Mindenki 1árt, akárhányszor. Magában is, társakkal is. Versengenek az­tán, ki tud hátborzongatób­bat... S nem nehéz, mert jó fantáziájú nép. Az erdő a képzelőerejét kifejlesztette, túl is a mértéken, akár a föld mély a vakondok némely szer­veit, míg másokat elsorvasz­tott, tán épp a megbízható látást, a reális ítéletet... Elhallgatott kicsit az elnök, a nyomozók is elgondolkoztak. Azt mondták: — Erre így nem gondol­tunk. — Ezt csak az tudja így, aki köztük él — mondta az öreg. — Pedig logikus. Az elnök mosolygott a sze­líd, kék szemével. Elkönyvelte az elismerést. Míg kínált, fe­jében járt a gondolat, mely úgy van: i ha elindult, ki akarja magát járni. — De meg aztán — fűzte a szót az Iméntiekhez — törté­nik is mindenféle az erdőben. Másutt Is történik, de az er­dő, az. megint más... Hát per­sze nem minden napra esnek véres történetek, húsz év is eltelik, meg több is. A mi környéKünkön legalábbis nem­igen emlékszem mostanában. 4 NÖGRÄD - 1976. szeptember 2., csütörtök ] Megyei filmbemutatók Újra magyar filmek Dzoko Rosic és Bordán Irén Szomjas György első játék­filmjének, a Talpuk alatt fütyül a szélnek főszereplői. filmrendezői szakán. A Tal­puk alatt fütyül a szél első önálló nagyjátékfilmje. Film- története híven követi Szűcs Sándor néprajzos kutatásait. A betyárság térhódításának társadalmi hátterére a film forgatókönyvének bevezetője utal: ..A pásztorok és föld­művelők társadalmának tör­vényei mindig erősen külön­böztek egymástól. De ahogy a szántóterület egyre többet hódított el a pásztorok biro­dalmából, úgy éleződtek ki a két különböző é’etformábol eredő nézeteltérések. A múlt század derekán ezek az ellen­tétek mindjobban kiéiesed- tek és ezzel áll összefüggés­ben a betyárvilág felvirág­zása is, ami nem volt más, mint a pásztortársadalom egy­fajta védekezése a terjeszke­dő, modernizálódó. kapita­lizálódó. földművelő mező- gazdasággal szemben.” A nyáron alig láthattunk magyar filmalkotásokat; ha mégis, akkor valamennyi fel­újítás volt. Az ősz — ponto­sabban szeptember első hete — két magyar film bemuta­tójával is megörvendeztette a mozikedvelőket. Bemutatásra kerül Elek Judit és Szomjas György egy-egy alkotása. Elek Judit rendező 1937- ben született, s 1961-ben ka­pott főiskolai diplomát. Ezt ■követően a MAFILM-hez ke­rült, s 1963-ban jelent meg Ébredés című kisregénye. Sa­játságos filmkészítési mód­szere szinte egyedülál’ó a vi­lág filmművészetében: mű­vei konstruált cjpkumentu- mok, a valóságelemeknek olyan művészi ötvözése, amely­nek eredménye a néző elé tárt szociográfiai tükör. A most vetítésre kerülő Egysze­rű történet című munkája az 1973-ban készült Istenme­zején 1972—1973-ban című filmje folytatása, az abban megismert — főként fiatal szereplők —, további életsor­sát követi végig. Ragályi Ele­mér operatőr érzékeny kame­rája finoman vezet végig a valóságos történelem, a kis­falu egyik munkásleányának küzdelmes, súlyos megpró­báltatástól sem mentes rövid életútján, az általános iskola befejezésétől a felnőtté válá­sig. Szomjas György 1968-ban szerzett diplomát a Film- és Színházművészeti Főiskola A film főszerepeit, kitűnő színészek, a több magyar fi’mben látott szerb szárma­zású Dzoko Rosic és a jugo­szláv Via dán Holec vala­mint Bujtor István és Bor­dán Irén alakítja. A film ze­néiét Sebő Ferenc szerezte, kénéit Ragályi Elemér készí­tette. V A nagy nevű olasz filmren­dező. Mario Monicelli Olcsó regény című fiimiének fősze­repét Ugo Tognazzi látssza, partnere a fiatal Ornella Mu- ti. A film megfigyelésekben gazdag, érzelemte’i. sok színű és szórakoztató képet nvúit egy olasz ipari város munkás­közegéről. egy középkorú fér­fi és a fiatal feleség történe­téről, egvfaita társadalmi víg­játék iróniájába ágyazva. Kis Jankó Bori és tanítványai Száz évvel ezelőtt született Kis Jankó Bori, az egyszerű „iróasszony”, a népművészet mestere. Emlékére, művésze­tének további ápolására a Borsod megyei Tanács 1962- ben róla elnevezett díjat ala­pított. Azóta az évente meg­rendezésre kerülő országos hímzőpályázaton összemérik felkészültségüket, tudásukat mindazok, akik a népi hímzés művészi fogásait a legmaga­sabb fokon gyakorolják. Mezőkövesden szobrot ál­lítottak Kis Jankó Borinak. Mivel érdemelte ki ez a töré­keny parasztasszony, hogy a, történelem, a tudományok, a’ kultúra legkimagaslóbb személyiségeit megillető meg­tiszteltetésben . részesüljön? Egykori tanítványai — ma szinte valamennyien a nép­Az öreg bólogatott, belete­kintett ő is az emlékeibe. — Magam se tudok róla — mondta. — — Egyre emlékszem, egy nagyon csúnyára, annak Nis húsz éve, még a háború után volt... — Az elnök foga közt őrölte a szavakat, s egyformán potyogtak az asztal fölé. Mim a vízcseppek. A tűnődés meg- megnyújtott egyet-egyet. — Ma is megvan az a tanyaépü­let... Nem lakik benne senki, meg nem is használják sem­mire. Benn van az erdőben, még a Vaskapu-sziklától is odább. Van ott egy nagy rét Ügy hívják, hogy Kakukkrét Ott szántók is voltak, valami­kor. Most már az kopáros. meg bozót. A tanyát benőtte a íű, meg a gaz, nincs annak már ablaka, ajtaja, a fedelét is elhordta a szél. Na, azt a tanyát ma is úgy hivják, hogy Lengyel-tanya, meg azt az erdőt, ami ott van, Lengyel­erdőnek. Noha, korábban a Zichy grófoké volt, de ezek olcsón elvesztegették, s egy lengyel földbirtokos vette meg. Ez akkor jött, amikor a németek elől menekülniök kellett. Állítólag valami ma­gas rangot viselt a háborúban, es ahogy beszélik, lóháton harcolt a tankok ellen. És hogy azért is keresett ilyen he­lyet magának, ahol elbújhat mert a németek pályáztak ra (Folt/tatjuk) művészet mesterei — egyér­telműig vallják, hogy utolér­hetetlen rajzolási, hímzési tudományával. Híres százró­zsás rajzát (a rózsák mind­egyike más-más színű, alakú, véletlenül sincs két egyforma közöttük) hazánkban és kül­földi reprezentatív kiállítá­sokon ezrek és tízezrek cso­dálják meg évről évre. Ró­zsáival kivívta az utódok ma­radandó megbecsülését, s nem véletlenül: a rózsa a matyó népművészet legfontosabb, legjellemzőbb eleme. A mezőkövesdi matyóház­ban hosszú esztendők óta csúcsforgalom van. Több tu­catnyi terméket — köztük hímzett garnitúrákat, térítő­két, párnákat, faliképeket, szatyrokat, függönyöket, do­bozokat, kézimunkával díszí­tett gyermekruhákat, női blúzokat — készítenek itt a népművészeti szövetkezetek­nek, amely Mezőkövesden és környékén sok száz bedolgo­zót foglalkoztat. A Matyó Nép- művészeti és Háziipari Szö­vetkezet éppen egy negyed- százada, 1951-ben alakult meg, tizenhat fővel; most, mintegy két és fél ezer ember­nek ad biztos kenyeret. Csak Mezőkövesden csaknem más­fél ezer asszony kötődik vala­miképpen a szövetkezethez. De a környék (Mezőszemere, Tárd, Szentistván, Szijhalom, Mezőnyárád) asszonyai is hozzájárulnak a messze föl­dön híres matyó kézimunkák sikeréhez, kelendőségéhez. A kövesdi térítők, párnák, kö­tények, lepedőszélek díszíté­sének gazdagsága valóban páratlan. A mezőkövesdi min­ta különben sűrű, élénk hím­Az egyes mesetípusok ere­deti formájának keresése min­dig jelentős szerepet játszott az irodalomkutatásban. Vajon hogy hangzott az eredeti mese, mielőtt a Hamupipőke, Hó­fehérke, a Sárkónyöló stb. számtalan változata napvilá­got látott? Mindennemű re­konstrukció valójában csak fél tételezés, okoskodás ma­rad. Számos Grimm-mese azonban eredeti formában, zésű, a szentistváni matyó hímzés pasztell színűbb, le- vegősebb (egyéni művészetük ápolásához külön tájházat kaptak); a tardiak pedig sötét tónusú, dekoratív mintákat készítenek. De az író-hímző asszonyok páratlanul szorgos és ered­ményes hadának indulásá­hoz Kis Jankó Bori tevékeny­sége adta meg a lendületet! A hagyatékának ápolására meg­hirdetett pályázatra, amely­nek patronálói között most már ott van a Népművelési Intézet, a Népi Iparművésze­ti Tanács és a Matyó Szövet­kezet is, a legismertebb ma­gyar népművészeti tájegy­ségekről többszáz különféle hímzés érkezik be esztendő­ről esztendőre: kalocsai, sár­közi, páióc, növeji, túrái, recski, vásárhelyi, stb. hím­zőasszonyok és -lányok kül­dik el munkájukat a nemes vetélkedőre. Most, a Kis Jankó Bori szü­letésének centenáriumával és a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet ne­gyedszázados alapításával is egybe eső kiállításon különö­sen gazdag pályázati anyagot csodálhatnak meg az érdek­lődők. Páratlan színpompá- jukkal, gazdag változatossá­gukkal a hímzésektől nehe­zen tud a látogató szabadul­ni. A kalocsai és a matyó, te­hát élő népművészetünk mel­lett, a már régebben feledés­be ment hímzések, mint a sárközi bíborvég, vagy a pa­lóc kézimunkák is a magyar népművészet megújhodását, ma is folyó gazdagodását jel­zik. U. L. a Grimm-testvérek saját ke- zeírásával maradt ránk. A sok nyelvre lefordított mesé­ket világszerte ismerik. Ter­mészetes. hogy keletkezés- történetük nagy érdeklődésre tarthat szá.mot. Heinz Rölle- ke, a „Oelenbergi kéziratok­ból” mintegy 50 mesét ad most közre a hallatlan gondos­sággal és figyelemmel össze­állított kritikai ~kiadásKan. D E. Grimm-mesék kritikai kiadása

Next

/
Oldalképek
Tartalom