Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-16 / 219. szám

I

Kiállítás a Nógrád megyei Munkás-mozgalmi Múzeumban 1 JT 1* 1,/rl 1 * * I *

A «fabány&za. és a bányászétet 'A klSdlQK konyVtOTQ

Nógrád megyében 1861-1962

A SZÉNBÁNYÁSZÁT és a

bányászélet Nógrád megyében, 1361—1962. címmel nagyszabású állandó kiállítás nyílt meg Salgótarjánban, a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeumban, az idei bányásznap kiemelkedő kulturális eseményeként.

Jelentős kiállításról van szó, nemcsak azért, mert a nógrádi szén alapvető szerepet töltött be a salgótarjáni medence, közelebbről Salgótarján iparának kialakulásában. Ez ma már Nógrád megye ipartörténetének része. Csak utalásként jegyezzük meg, hogy a Salgótarjáni Kő- szénbánya Rt. 1868-ban alakult meg, magába olvasztva a megye kis- és középüzemeit, így az ország legnagyobb kőszénbánya vállalata lett. A kiegyezést követően például Nógrád adta az ország szén- termelésének több, mint 40 százalékát, s erre épülve, jelentős ipar alakult ki. Például 1868-ban megalakult a Salgótarjáni Vasmű Rt. ipartelepe, 1894-ben az üveggyártás-, a vas- és gépgyártás erőteljes fejlődésnek indult.

Ugyancsak ide tartozik, hogy a 6zén és a gyáripar alakította ki azt a munkás- osztályt, amely hamarosan a legjelentősebb forradalmi

küzdelmet vívók közé került országosan is, kiemelkedő szerepet töltve be a magyar munkásmozgalom történetében, amint azt a korabeli munkásmegmozdulások, sztrájkok stb. is bizonyítják.

A más iparágakban dolgozó munkásokkal együtt a nógrádi bányászok kiemelkedő szerepet játszottak 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság megvédésében, annak bukása után következetes harccal vették ki részüket a Horthy- fasizmus elleni küzdelemből, küzdöttek az országot megszálló német fasizmus és magyar csatlósaik ellen.

Mindeme küzdelem ma már közismert, számos monográfia részletesen foglalkozik ezzel. A múzeumi tárlat jelentőségét érzékelteti, hogy a rendezők sikerrel követik végig e folyamatot, a kezdetektől 1962-ig.

Miről vall tehát a kiállítás?

MINDENEKELŐTT a nógrádi szénbányászat összefogott, rövid történetével kívánja megismertetni a látogatót. Ezen belül először a bányászkodás kialakulását követi nyomon a felszabadulásig. Csak egy adatot említünk itt annak illusztrálására, hogy milyen veszteség után indult meg rövid időn belül a szénbányászat a fel- szabadulás után. A háborús kár az 1945 végéig végzett javítási költségekkel együtt mintegy 200 millió pengő volt.

A bányászok az elsők között álltak munkába az újjászerveződő ipar szénigényének biztosítására, magas fokú osztályöntudatról és kiállásról téve bizonyságot. Az MKP felhívására 1946 elején elkezNagv.namával.

Mai tévéajánlatunk

81.40: Lássuk a zenét — Középdöntő.

Az elmúlt héten a tévénézőket is beavatták a zenei rendezők munkájában. A zenei rendezők nagyszabású versenyének elődöntői a nyilvánosság kizárásával zajlottak. Most a középdöntőn az elődöntő után továbbjutottak vesznek részt. A nézők azonban nemcsak a zenei rendezők munkáját ítélhetik meg, hanem nagyszerű zenei élményekben is részesülhetnek. A hat zenei rendező ugyanis a következő zeneműveket ..ülteti át” a kép nyelvére: Schubert: Pisztráng ötö'ének negyedik tétele (Ránki Dezső zongoraművész és a Kodály- vonósnégyes előadásában), valamint Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre. Ezt a művet Jandó Jenő és Baranyay László zongorán. Kaszás Mihály és Madarassy Gábor ütőhangszereken adják elő.

A közvetítésre a IV. stúdióból, színesben kerül sor. A közvetítést a televízió gyakorlott rendezői továbbítják a közönségnek: Bánki Iván. Csenterics Ágnes és Szitányi András.

Mindenki iskolája

Újszerű tanév kezdődik a ádióban, a Mindenki iskoláéval bővül az Iskolarádió. Az ij sorozat az általános isko- a 7. és 8. osztályos tananyagnak elsajátításához nyújt egítséget azok számára, akik . dolgozók iskoláiban kívánlak bizonyítványt szerezni.

Az első „magyaróra” ma este hatkor kezdődik a Petőfi adón, másnap pedig történelemóra következik. Az újszerű oktatásból részt vállalt a televízió is, a természettudományi órák sugárzásával. A rádiós és tv-s órák anyagából a tervek szerint könyv is készül.

4 NÓGRÁD - 1976. szeptember 16-, csütörtök |

dődött az országos széncsala, amelyből a medence bányászai kiemelkedően vették ki részüket. A széntermelés az első ötéves tervben kétszeresére emelkedett. A második ötéves tervidőszakban a beruházások 40 százalékát kapta a szénbányászat. Az 1960- as években azonban ennek ellenére gyengébb minőségű szén került felszínre, az energiaszerkezet átalakulása érzékenyen érintette a nógrádi szénbányászatot. A harmadik ötéves tervben visszafejlesztésre került sor. Napjainkban ismét a szénbányászat stabilizálódásának vagyunk tanúi.

A kiállítás e része gazdag tárgyi anyaggal, dokumentumokkal stb. vall a szénbányászat történetéről.

Űjabb jelentős része az állandó kiállításnak a munkásmozgalom kibontakozásának, illetve történetének bemutatása a szénbányászok körében. Külön gazdag dokumentumanyagot vonultat fel a kiállítás a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idejéből. S természetesen, részletesen foglalkozik az illegálitás körülményei között vívott következetes osztályharcról, amely számos üldözést váltott ki az uralkodó osztály részéről. A bányász munkásmozgalom történetében a felszabadulás után szintén új szakasz kezdődött.

Külön említést érdemel a kiállításnak az a része, amely a bányászok életkörülményei- ;el, művelődési lehetőségeivel, sportjával foglalkozik. Az ide vágó tárgyi anyagon túl, térképek, grafikonok, irat- és fotódokumentumok, a tárgyak között személyes használati tárgyak stb. adnak számot minderről. Nem vállalkozhatunk a kiállítás részletes ismertetésére, hiszen ez bőven meghaladná a rendelkezésünkre álló terjedelmet.

Megemlítjük, hogy a múzeum korszerű tárlatvezetésá lehetőséggel él. Magnetofo- nos tárlatvezetés egészíti ki a látható anyagot. Ez bányászdalokat is tartalmaz eredeti előadásban. A kiállítás megtekintése lehetővé teszi, hogy alapos ismereteket szerezzünk a szénbányászat történetéről, munkásmozgalmi hagyományairól, a bányászok életkörülményeinek alakulásáról az 1960-as évek elejéig.

A KIÁLLÍTÁSHOZ gondosan szerkesztett katalógust! is kiadtak. Ezt Balázs László, Szvircsek Ferenc és Von- sik Ilona írta, a szerkesztést Domonkos Alajos végezte.

T. E.

Manapság a köny épp olyan természetes ajándék, akár a csokoládé; az a szülő is meglepi vele gyermekét, aki maga sohasem olvas, a könyvespolc pedig a kultúra jelenlétének kifejezője. A kérdés éppen az: mi kapjon helyet a kisiskolás könyvespolcán, hogyan kezdjük el annak a gyűjteménynek az alapozását, amit majd szívesen és örömmel fejleszt tovább a maga könyvtáraként, s amelynek első darabjait, mint gyermekkora szép emlékeit őrzi, míg csak él.

Sokoldalúvá

A kisiskolásnál, még

aligha találunk határozott érdeklődési kört, — ha olykor igen, akkor is arra törekszünk, hogy annak kielégítése mellett tágítsuk érdeklődését, sokoldalúvá neveljük. Azonkívül nem szabad elfelejtenünk az esztétikai szempontot, melyre a magyar írók közül Móra Ferenc, Móricz Zsigmond és Németh László int a leghatározottabban: gyermeknek, csak a legjobbat! Ha ízlésfejlödésüket remekművekkel alapozzuk, ha igazi értékekkel indítjuk őket, akkor kialakul a belső immunitás a gyönge loktűrök, irodalom alatti alkotások ellen, (amelyekkel úgyis megismerkednek, mert tücsköt-bogarat elolvasnak, míg felnőnek, de ezeknek vonzását, csak a korán megformált igényesség győzi le.)

Mindezt átgondolva, hogyan építsük tehát csemetéink könyvtárát?

Feltétlenül legyen benne jó néhány művészien illusztrált mesésköny, magyar népmesegyűjtemény, hiszen a mesét kicsi kora óta szereti és méltán, mert örök érték, fantáziáját fejleszti, szólásaival kifejezőkészségét csiszolja, anyanyelve árnyalatokban bővelkedő gazdagságát aktív szókincsébe viszi át; erkölcsi érzékét, igazságérzetét finomítja. Vannak, akik féltik a gyermeki érzékenységet a mesék borzalmaitól, ez azonban túlzás: az élet riasztóbb dolgait sem titkolhatjuk el előle.

Ne hiányozzanak a polcáról a számára már érthető magyar klasszikusok! Nevelő hatásuk épp olyan, mint a népmeséé; etikai, nyelvi fejlődéséhez nélkülözhetetlenek. Természetesen, illusztrált, képes, világos tipográfiai kiadásokat keressünk, de feltétlenül szerezzük be a János vitézt, a Toldit, Mikszáth Beszélő köntösét, Móra Ferenc, Krúdy Gyula, Gárdonyi könyveit; a „nagy” ifjúsági műveket (melyek nem is ifjúságinak készültek, de olyan könnyen érthetők, hogy életük során bármikor olvashatjuk, és mindig szívesen újraolvassuk őket), a legszebb Jókai-regényeket, Móricz Légy jó mindhalálig, és Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című könyvét. Az irodalmon növekvő gyermek, igen korán „ráveti magát” a nagyobbaknak szánt könyvekre, az Egri csillagokat jóval előbb olvassa, mintsem kötelező lenne (sok gyermek ólvasástanulásának épp az ad szárnyat, hogy erre a könyvre kíváncsi, és ha okos szülője felolvasván épp a legizgalmasabb résznél áll meg, a „próbáld meg egyedül” felszólítás után, ha kínlódva is, de nekifog, s mire befejezi, hibátlanul olvas); ugyancsak örömét leli az Aranyballadákban, s a népballadákban is.

Vershez kalauz

Nem maximalizmus ez, hanem természetes folyamat, mely feltétlenül bekövetkezik, ha a szülő nemcsak könyvvásárló és nem elégszik meg az ajándékozás tényével, hanem mesélő’, felolvasó kalauzként vezeti be a könyv világába a megajándékozottat.

Leginkább a verseskötetekhez kell a szülői kalauzolás. Hiszen a vers, zene, úgy él leginkább, ha mondják. Minden kisgyermek ösztönös zeneértő, és mindegyik a legtökéletesebb versmondónak a saját anyját tartja. A verset úgy szeretjük meg, ha úgy kapjuk, mint a táplálékot az anyai kézből. A házikönyvtárban tehát legyen sok vers, Weöres Sándor, Csanádi Imre, Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Beney Zsuzsa és mások gyermekversei mellett a klasszikusok: Petőfi, Arany,

és rajtuk kívül a többi nagyoknál is találunk olyan verseket, amelyeket a gyermek szeret és ért, (Csokonai, Vörösmarty, Kosztolányi, Babits), vagy olyanokat, melyeket ugyan még nem ért, de zeneiségüket hallatlanul élvezi. Nem kell félni a bátor lépésektől: amíg az érdeklődés nem lankad, merészen száguldhatunk az irodalom szeretetének tartományaiba.

Már a kisiskolás könytárá- ban kapjanak helyet_ a világ- irodalom remkmívű gyermekkönyvei; Tolsztoj meséi.

Tolsztoj és Gorkij gyermekko- rukról írt emlékiratai. Mark Twain könyvei, a Dzsungel könyve, a Tamás bátya kunyhója, 'a Robinson, a Gulliver, az Alice csodaországban, A kis herceg, stb. Jóllehet itt megint előrelépünk az ifjúsági irodalom területére, csakhogy az olvasásra szoktatott kisiskolás 8—9 éves korától szenvedélyesen olvas, és értelmileg elég fejlett ahhoz, hogy megismerkedjék a később többször is újraolvasott könyvekkel, melyeknek kedvéért és melyek által legyőzi az olvasástechnikai nehézségeket. A jól olajozott olvasás pedig óriási előny a felső tagozatban, ahol már „tanulni” kell.

Ha pedig a szépirodalomban merészen előrelépünk, tegyük meg ezt az ismeretterjesztő gyermekirodalom területén is. A Képes történelem, a Képes földrajz sorozatai nyugodtan helyet kaphatnak a Bölcs Bagoly és az állatvilágot bemutató biológiai sorozatok mellett. Persze ez utóbbiak altkor hasznosak igazán, ha kirándulások. a természet tudatos, alapos megfigyelése után vesszük kézbe köteteiket, mondván, lássuk mit mond a könyv pl. a lepkéről, vagy a fecskéről, melyeket megcsodáltunk.

ISézzünk utána

Mit mond a könyv — ez jelszóvá lehet. Mert hányszor kérdez gyermekünk, és hoz zavarba minket kérdéseivel! Ostobaság volna tagadni, hogy nem vagyunk mindenttudók. Dehát ott a lexikon! Nézzünk utána! Először együtt. Aztán keresse ki ő, egyedül, hadd tanuljon meg eligazodni a betűrendben... És milyen élvezetes is egy jó lexikon lapozgatása, képeinek figyelése! Valóban nem túlzott igény a jó lexikon — igen, az ő korában is. Még jobb, ha , irodalmi, zenei, művészeti éh technikai is akad a háznál. Indításul legalább Az én múzeumom, Az én zeneszerzőm című olcsó gyermeksorozatokat szerezzük be. »Ezzel a nagy vonalakban vázolt alapozással már elindulhat gyermekünk a gyűjtés útján. Ha jól vezetjük, épít majd az alapokra és szépen bontakozó könyvtára tükrözni fogja belső fejlődését. Ha jól vezetjük: ha együtt

fejlődünk vele És ez legalább olyan fontos, mint a könyvek megvétele.

Bozóky Éva

50.

— De rég láttunk — mondta Jánnak a bortól fényes szemmel.

Aztán Teréza bement, a férfiak pedig ott maradtak a bor mellett. Ján azt mondta;

— Jókor jöttem, Asztalos kell ide. — És mindjárt nekilátott ő is. Ketten rakták az ólat Matejjal.

Néha egy kicsit megálltak, ittak.

— Mi újság odakinn? — kérdezte Matej.

— Mi volna? — mondta Ján. — Csend van.

— Sört kapni?

— Kapni — mondta Ján.

S tudta, hogy a kocsmáról kell hírt adni Matej nak, meg az emberekről ott.

— A kocsma megvan, az emberek megvannak.... — mondta, csendeskés mosoly úszkált a szavai körül. — Mennek a1 beszédek. Králik Franyo a minap esküciözött, hogy megfogja a katonát. Ondrej meg váltig, hogy őt a katona kerüli, mert tudja, hogy ő egy erős ember... Közben a térdük reszket, fogadok.

Zabszem nem fér a fenekükbe!

Ivott Ján, és nevetett. S Matej a fejét csóválta, borostától sötétlő arcai..

A kőbányát karéjosan erdők vették körül. Csak a bejárata volt nyitott többé-ke- vésbé, a falu iránt. Lankás, viiágos táj terült el arra, ritkuló erdőfoltokkal. A megszelídült szekérúton nemcsak a kocsik gurultak, láncaiktól megszabadítva, hazafelé vidámabban; az ember úgy neki tudott iramodni, mintha a hátizsákját eldobta volna, vagy legalábbis a lelke súlyát, a végtelen sötét erdőből kiérvén.

A kőbánya úgy festett itt, ahogy a bozót kezdte birtokba venni, mint ősidőktől itt maradt őrhely az erdőség kapujában.

Évekig használaton kívül állott, s most újra hangos volt. Zengtek a vastuskók. az acélfejű. hosszú ékvasak, csengtek, bongtak a maciik, a súlyos kalapácsok. És robaj- lőtt a kő.

De az erdő sötét és mély csendjét ennél is élesebben felverték az emberi hangok.

Vidám társaság dolgozott a kőbányában. A meredek falak visszazengték a jókedvű kiáltozásokat, uram bocsá’: tarzánüvöltéseket. S mint közibe keveredett aranyrögök, a kőgörgetegekkel kacagás gurult.

Buda tanító fiai megmásztak a leglehetetlenebb helyeket. És egyáltalán nem gondoltak rá, hogy ez munka. Jó kis virtus, szórakozás — így fogták fei. S Buda tanító is „harci cselekedetnek” nevezte inkább. S ők maguk szívesen buzduítak fel, de világért nem nevezték volna így, amit csinálták. Egymás előtt szégyellték a nagy szavakat. S ez általános jelenség volt az ifjúság körében.

Buda tanító azt is mondta, hogy a klubkönyvtár kövei „mindétig” megőrzik az ő életüket, „magukba fagyasztva”. Mert a kő a legmaradandóbb anyag. S meglátják majd, ha öregek lesznek, és akárhányszor elmennek a klubkönyvtár előtt, eszükbe jutnak a régi vidám napok; mintha csak ma lett volna. S azt fogják mondani: „Lám

csak, az én kezem munkája is benne van.”

A fiúk nevettek: hiszen ma van.

— Lesz az még tegnap is — mondta Buda tanító.

— Az is benne lesz, hogy leszedte a körmöm? — vigyorgott keservesen Kosz- novszki Feró.

— Bőven — mondta Buda

tanító.

Anyicska is mosolygott. Ö volt ott az egyetlen lány. Szabadságot vett ki a gyárból, hogy ide. jöhessen. A kisebb köveket ölelgette, gyenge hasához, szorítva, s Holub Cipriánnak adogatta, ki fenn állt a szekérderékban, s vén kecske módján virgonckodott ott.

A lányra csikkangatott sűrű ráncainak bokrából.

Ahyicskának muszáj volt nevetnie, ahogyan mulatságos szeme golyója ki-be ugrált.

— Húsz év csinálna vissza, és volnék fiatal!

— Kevés lenne az, tata! — röhögték a fiúk.

Anyicska pedig édes mosolyt küldött fel a szekérderékba. Harmatos, kék mosolyt, a tekintete tükréről.

— Ne hagyja magát, Cip- rián bácsi 1

— „Cipri bácsi csak egy van, az se baj, ha fogatlan”

— énekelték a fiúk.

— Ez ronda — mondta Anyicska csucsori szájjal, tréfás duzzogón.

Hornyák Marci kereste a kannát, hogy meghúzza.

— Hol a kanna, gyerekek?

— Elmentek vele vízért — mondta valaki.

— De mikor elment már!

— Kosznovszki Feró megállt, kezében állt az ékvas, amivel ott nagyolta a követ.

— Legalább egy órája vagy

még több.

(Folytatjuk)