Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
Fehde Gyula". OLIMPIA U AZT HISZEM, könnyen megegyezhetnék az olvasóval abban hogy nem rendes dolog, ha valaki elfogult. Ha tehát nem tárgyilagosan, a tényeket lelkiismeretesen számba véve. részrehajlás nélkül ítél. hanem már eleve befolyásolják a személyes érdekek, vágyak, vonzalmak. Nem vagyok én kibékülve ezzel az „elfogult” szóval. Az a gyanúm támadt egyszerre fejez ki más-más értékű foga'makat. s így a félreértések, a félremagyarázások kimeríthetetlen forrása. Két hétig a szokásosnál gyakrabban néztem a tévét, hallgattam a rádiót, olvastam az újságok sportrovatait. Eleinte gyanakodva figyeltem magam, hiszen nem vagyok valami nagy híve ennek a mai, emberfölötti teljesítményekre dresszírozó versenysportnak A témához illő szigorral tanulmányozni kezdtem azután a viselkedésemet — kitűnő alkalom erre. az olimpia —, és tárgyilagosan meg kel! állapítanom, hogy elfogult vagyok. El sem sorolhatnám, hányszor rajtakaptam magam a minden kétséget kizáró elfogultságokon. t Kezdem már azon: a fülemnek olyan ritkán kedves összekötő zenei betétek sem riaszthattak el attól, hogy minden lehetséges időben be ne kapcsoljam az* olimpiai adásokat. És folytatva azon, hogy — gyanúsan — egyre az érdekelt, szerepel-e a szaporán pergő híradásokban hazánkfia és milyen eséllyel, milyen eredménnyel szerepel. Különösen szűkében voltam a minden részrehajlástól mentes tárgyilagosságnak, amikor nehéz küzdelmekben egy-egy lehetséges magyar aranyérem forgott kockán. „Idegfeszítő küzdelmekben” — mondhatnám, de már ez a kifejezés is elfogultságomról árulkodik. Mitől idegfeszítő a küzdelem annak, aki nem részese; személy szerint nem őt illeti sem a győzelem, sem a vereség? Nyilvánvalóan attól, ha az egyik fél javára elfogult. „Győzzön a jobb!” .— mondogattam magamban" a sport rokonszenves, minden részrehajlást elutasító alapelvét, de valamilyen megátalkodott elfogultságok kicselezték bennem ezt a szilárdnak tetsző elvet is. Azon kaptam magam, hogy most már ideológiai megalapozással vagyok elfogult, és — számomra is nyilvánvaló — részrehajlással kívánom, hogy a magyar versenyző bizonyuljon a legjobbnak. Mit szépítgessem, ezek szerint primitív ember vagyok magam is, aki nem szabadulhat a részrehajlástól, az elfogultságoktól. Azért a nagy-nagy többség mi vagyunk, elfogultságokkal teli emberek. Az is lehetséges, mindnyájan ilyenek vagyunk, ha nem a sportban — egyebekben. Hát nincs abban elfogultság, ahogyan a szülők ragaszkodnak a gyerekeikhez? Ahogyan száz és ezer hasonló gyerek közt mindig éppen a sajátjukért aggódnak leginkább, szeretnének büszkék lenni rá, és mindenki másnál szebbnek, okosabbnak, derekabbnak, boldogabbnak látni? ÉS ABBAN vajon nincs elfogultság, ahogyan a szerelmespárok, vagy a boldog házastársak ragaszkodnak egymáshoz? Száz és ezer közül miért éppen az az egy a legkedvesebb, olyany- nyira, hogy számba sem jöhet más, akivel érdemes volna egy ágra fonni az életet. És nincs abban is elfogultság, ahogyan az ember a szülőházát látja más házakhoz képest, a szülőfalui át- városát, a szülőföldjét más tájakhoz képest? & folytathatnám barátokkal, munkatársakkal, foglalkozásokkal, sőt még élettelen tárgyak iránt is megnyilvánulhat ro- konszenvünk. vagy ellenszenvünk — még két hasonló űrmétetű bögre közül sem részrehajlás nélkül választjuk az egyiket, ha igazán jólesőt akarunk inni. (Tér hát még ebben is illik ránk az Értelmező Szótár meghatározása: elfogult az a személy, „akit ítéletében, magatartásában részrehajlás, eleve kialakított vélemény, ellenérzés, vagy vonzalom befolyásol... nem tárgyilagos.”) No, dehát mi közük ezeknek a rokonszenves, mélyen emberi vonzalmaknak, kötődéseknek az embertelenné züllesztő, vak elfogultsághoz? A pályára üveget dobáló szurkolók őrjöngéseihez, a faji, vallási, nemzeti gyűlölködéshez, amely már eleve a hovatartozás szerint osztogatja minőségi, jogi megkülönböztetéseit, és más embercsoportok kizsákmányolására, elnyomására, megsemmisítésére tör? Hiszen nemcsak ezekben a szélsőségekben, de még az olyan njama elvakult szeretetében is, aki körülimádja. elkényezteti, mindenki más fölé emeli egyetlen geyrmekét, meg- érezzük az ellenzenves vonásokat. Végtére — hányféle az elfogultság? Hány olyan fogalomra használjuk ezt a szót, amely korántsem azonos minőségű — olykor épp ellentétes — emberi tartalmakat fejez ki? Hol egyáltalán a vízválasztó a rokonszenves, és ellenszenves, az egészséges és egészségtelen, az emberi es és embertelen elfögultségok között? Mert kétségkívül természetes emberi vonás, ha SAKK Perényi Béla (Bp. Honvéd) nyerte a Salsró ’76 vearves mester versenyt T Á IV például két sportoló küzdelmét figye've azt pártoljuk, annak a győzelméért szurkolunk, aki valamilyen okból szorosabban tartozik hozzánk, és annál részrehajlóbban, szurkolunk neki, minél szorosabban tartozik hozzánk. A szovjetnek az amerikaival szemben, a magyarnak a szovjettel' szemben. Iskolánk, munkahelyünk, falunk, városunk sportolójának a másik magyarral szemben. Ugyanilyen természetesen érezzük ellenszenyesnek — a szélsőségekről itt nem szólva — azt, ha valaki a tények megállapításában, a valóság fölmérésében elfogult, (A fenti pléda nyomán: rokonszenvesebbnek érezném azt a bírót, aki óhajom ellenében ítél, igazságosan, mint azt, aki titkos óhajom szerint —, de igazságtalanul.) Akkor hát hol kezdődik az egészségtelen elfogultság? Vajon ott már kezdődik, ha a nyilvánvalóan erősebb, jobb, tehetségesebb ellenféllel szemben, is a saját kedvencünk mellére kívánjuk az aranyérmet? — No, de hát hányszor örülünk szerencsésnek mondott — tehát nem teljesen igazságos — győzelemnek! Ez már egészségtelen elfogultság volna? Vagy ott kezdődik, amikor a másik rovására pártoljuk azt, akit szorosabban magunkhoz tartozónak érzünk? — No, de hát lehet ezt egyáltalán másként? A dobogónak csak egy legfelső foka van, és, ha én azért szurkolok, hogy a magyar versenyző • léphessen fel oda, egyben azért is szurkolok, hogy az ellenfelei ne léphessenek fel. Tehát hazámfiát, a nekem kedvesebbet, az ellenfél rovására pártolom. Bár ez hogy a rovására — ez sem olyan egyszerű. Hiszen, az aranyérmes bajnok kitűnő eredményeit nem kis részben éppen a legerősebb versenytársainak köszönheti. — Elfogultságainkkal is, úgy tetszik, olyasformán vagyunk, mint annyi más közös — általános emberi — tulajdonsággal: a hiánya is betegség, meg az is, ha tűi sok van be'öle. És, hogy mi volna a helyes arány annak, aki mindkét véglettől távol tartja magát, arra a jelek szerint nincsenek mindenkire érvényes normák, okos törvények- nem rendszabályozható, mint a vitaminok adagolása, mennyi az egészségre hasznos, mennyi a káros adag. MAR CSAK azért sem, mert nincs az elfogultságok hőfokát és kritikus pontját megbízhatóan kimutató mérőeszközünk. S, amíg ilyen mérőeszközt föl nem találnak, addig bizonyosan nem lesz unalmas — embernek lenni. Kéthetes küzdelemsorozat után szombaton befejeződött Salgótarjánban a megyei sakk- szövetség által rendezett Sal- gó ’76 vegyes mesterverseny. A két befejező forduló is bővelkedett izgalmakban. A XII. fordulóban a Perényi—Káposztás találkozót kísérte élénk figyelem, s a játszma döntetlenül végződött. A Perényi mögött elhelyezkedő dr. Eperjesi ugyanakkor sötéttel is nyerni tudott a verseny végére kissé elfáradt Sulyok ellen, s így az utolsó fordulóig nyitva maradt a kérdés, ki nyeri a versenyt? A XIII. fordulóban ugyanis dr. Eperjesi világossal játszott Perényi ellen és ha nyer, ő végezhetett volna az élen. Rendkívül éles küzdelem folyt az elsőséget eldöntő játszmában. Perényi a középjátékban néhány nagyon finom húzással átvette a kezdeményezést, jól bonyolított és tisztet nyert, s ezzel' versenyt is! Jól hajrázott a diósgyőri Szurovszky, aki két egységet gyűjtött be. A fordulók eredményei. XII. forduló: Bakos—Szurovszky 0:1, Sulyok—dr. Eperjesi 0:1, Perényi—Káposztás 0,5.0,5, Szokács—Klepej 1:0, Szabó—Balázs 0,5:0,5, Szirmai —Szilágyi 0,5:0,5, Tóth—Ponyi 1:0. XIII. forduló: Ponyi—Bakos 0,5:0,5, Szilágyi—Tóth 0,5:0,5, Balázs—Szirmai 0,5:0,5, Klepej —Szabó lt:0, Káposztás—Szokács 1:0, dr. Eperjesi—Perényi 0:1, Szurovszky—Sulyok 1:0. Érdekes labdarúgó-mérkőzésre kerül sor kedden 16.30 órai kezdettel Kecskeméten, a széktől stadionban. A Képes Sport közvélemény-kutatása alapján kialakult Budapest és Vidék válogatott játszik egymás ellen. — A mérkőzés a válogatott játékosok valóságos fesztiválja lesz, hiszen a két csapatban 25-en lépnek pályára korábbi országok közötti találkozók zereplői közül — mondotta Saiga La- jos, az MLSZ titkára. — Az esemény jól szolgálja a válogatott felkészülését az őszi A Salgó ’76 vegyes mesterverseny végeredménye: 1. Perényi Béla (Bp. Honvéd) m. 11.5, 2. dr. Eperjesi László (BVSC) m. 9,5, 3. Káposztás Miklós (Vasas) m. 9, 4. Szilágyi György (MTK-VM) nk. m. 8, 5. Szurovszky Elek (DVTK) mj. 7,5, 6. Tóth József (DVTK) m. 7,5, 7. Szirmai Eduard (Volán) m. 7, 8. Sulyok Sándor (SKSE) mj. 7, 9. Szokács László (SKSE) mj. 5.5, 10. Klepej József (SKSE) mj. 5, 11. Bakos Sándor (Ganz Villany) m. 5, 12. Ponyi Attila (SKSE) mj. 4,5, 13. Szabó Ervin (SKSE) mj, 2,5, 14. Balázs József (SKSE) ö. mj. 1,5 pont. Perényi Béla megérdemelten nyerte ^ versenyt! A Honvéd fiatal mestere eredeti kombinatív stílusban játszik. Sokat lát a táblán, elmélyül a partikban. Az V. fordulóban ragadta magához a vezetést, s azt végig megtartotta. Igen magas százalékot ért el, megelőzve ezzel az előző két verseny nyertesét. Egyetlen vereségét Sulyok Sándortól szenvedte el. Dr. Eperjesi László a pozíciós stílus híve, biztonságosan építi fel állásait, de ezúttal csak a második helyhez volt elég óvatos játékvezetése. Káposztás Miklós régi ismerőse az eresztvényi versenyeknek — harmadszor van Salgótarjánban. Az V. fordulóban Szilágyitól elszenvedett veresége szemmel láthatóan visszavetette és már csak a helyezésért játszott. Szilágyi feladatokra, « egyben, ritkán látható sportcsemegét nyújt Kecskemétnek. Budapest; Gujdár, — Török, Bálint, Rab, Lukács — Nyilasi, Ebedli, Pintér — Pusztai, Fekete, Magyar. Tartalékok: Rothermel, Kántor, Fazekas, Szabó, Vá- radi. György nemzetközi mester teljesítménye némi meglepetés. Nem jutott „dobogóra”, túl sok döntetlent engedett a mesterjelölteknek. ö maga mondta, hogy fáradt, „túl van játszva.” Szurovszky Elek magas helyezése értékes és meglepetés is. Megelőzte klubtársát, Tóth József mestert, aki katasztrofálisan indult, öt partiból mindössze 1,5 pontot szerzett, a hajrára azonban feltámadt. Szirmai Eduard is a pozíciós játék híve, hajszálelőnyöket érvényesített, ugyanakkor íjéha túlzottan is óvatos. Sulyok Sándor úgy indult,' hogy mestercsillagot szerez! Négy győzelemmel rajtolt, aztán a hajrára teljesen elfáradt — három vereséget szenvedett. A jövő embere és biztos, hogy hamarosan sikerül teljesítenie a mesteri normát! A többiek — az SKSE mesterjelöltjei — a mesterek ellen nyert partikkal vagy döntetlenekkel vigasztalódhattak, A versenyt zökkenőmentesen, hozzáértéssel Hankó János, a megyei sakkszövetség elnöke vezette. A záróünnepségen is ő tartott rövid értékelést, majd a díjakat Szúnyog Tibor, az MTSH elnöke adta át. Különdíjat kapott a verseny legidősebb résztvevője, Balázs József és a még ifjúsági korú Sulyok Sándor. A versenyzők azzal búcsúztak: találkozunk a Salgó ’77 vegyes mesterversenyen! (sz. 1.) Vidék: Kovács L.l — Paróczai, Kerekes, Kereki, Cze- czeli — Kovács J., Karsai, Horváth L., — Máj er, Nagy II., Glázer. Tartalék: Szűcs, Nagy III., Wollék, Soós. A meghívott labdarúgók hétfőn 19 órakor találkoznak Kecskeméten, az Aranyhomok Szállóban. Teke A hűvös 470 fácrf... Kedden Kecskeméten: Budapest—Vidék mérkőzés 25 válogatott labdarúgóval a BRG-bcn is! Sportolók könyvespolca GARDOS MAGDA— MÖNUS ANDRÁS: GYÖGYTUSTN E VELÉS 352 oldal 550 ábra. A könyv a Testnevelés: Főiskolán fo , 6 gyógy'-ístnevelési alap- és enakképzísen túl a már működő feníroknak is értékes segítséget nyújt. Korszerűen és színvonalasan tartalmaz minden olyan — a Már A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységében a munka nagy figyelmet követel a dolgozóktól. Bizonyos idő . után csökkenni kezd a teljesítő- képesség, fellép a fáradtság. Ilyenkor nemcsak ingerültebb az ember, de a balesetveszély is fennáll. A gyár vezetősége nemrégiben elhatározta, hogy bevezeti a munkahelyi testnevelést! Már korábban is engedélyezték a Munkaközi pihenőket, de ezek jobbára dohányzással, üldögéléssel teltek el. Így a közérzet nem változott. Ezért határoztak úgy, hogy a „cigarettaszünetek” mellett rendszeressé teszik' a munkahelyi testnevelést. A szervező munka nem ment könnyen, mert akadnak még ma is olyanok, akik inkább az álldogálást. ücsörgést tartják pihenőnek. Az szb kezdeményezése meghallgatásra talált, és a szervező munkából Vadasi Sándor, az szb sportfeleiőse alaposan kivette a részét. Előtornász, s jelentős érdeme van, hogy június 1-től a BRG-ben is rendszeresen folyik az üzemi torna. Képünkön: Mozgás után jobb a közérzet. (Fotó: Struman Béla) témakörhöz - tartózó — ismeretet, amellyel a gyógytestne- velő tanárnak rendelkeznie kell- Részletesen foglalkozik a gyógytestnevelés eszközeivel és módszereivel; a korszerű izomerősítéssel, a relaxációs eljárásokkal, a kondicionálással, a keringési rendszer edzésével és a légzési- gyakorlatokkal. Külön fejezet tárgyalja a tartási rendellenességek, a mellkasi és lábdeformitások és csípőficam esetén alkalmazható eljárásokat; a vegetatív disztóniás, asztmás, csökkentlátó, kórosan kövér és szívbeteg tanulók foglalkoztatását. Húsz évvel ezelőtt ismerkedett meg a tekével Kovács Aladár, a salgótarjáni öblös- üveggyár NB Il-es csapatának tekézője Már nem éppen fiatal. Az üvegesek kiválósága azonban —, mint mondani szokták — most éli fénykorát. Tú’. van a negyedik X-en, s a csapat aktív tagja, sőt titokban még az első osztályú címre is pályázik. Nem könnyű, de nem is elérhetetlen Kovács Aladár számára ez a követelmény. Nem könnyű, mert egy év alatt idegen pályán öt alkalommal kell 470 fát ütnie! A közismert jó képességű te- kéző az idén a kazinbarcikai mmősítőversenyen, valamint a St. Dózsa-páíyán már megütötte a szintet. Egy alkalommal pedig 469 fát ért el. Nem e'érhetetlen a bűvös 470 fa, ha arra gondolunk, hogy az NB II-ből hátravan még az őszi idény és számos más egyéni verseny. A salgótarjáni öblösüveggyár negyvenkét éves vésnöke néhány évvel korábban már elérte az első osztályú Cimet, es joggal büszke is volt arra. A napokban, amikor beszélgetés közben „val- latóra” fogtuk, szerény volt. A csupaszív tekező ’ nagyon érzi a „bábukat”, hiszen száz NÓGRAD - 1976. és száz órát tanulta a különböző áilásdobásokat. Eddigi eredményeivel és idei teljesítményével rászolgált arra, hogy elismert versenyzője legyen a tekesportnak. Kovács Aladár, nemcsak népszerű tekéző, hanem mint, vésnök is jól ismert. Nagyon szereti a szakmáját, s boldog, ha valami újat alkothat. Ennek köszönhető, hogy a salgótarjáni öblösüveggyár tekecsarnokában ma már jelzőrendszer és golyóadóga- tó automata üzemel. Ez a szerkezet is Kovács Aladár találmánya, amelyet kivitelezésre sem bízott másra. Rövidesen megkezdődik a tekeidény. A salgótarjáni öblösüveggyár tekecsarnokában már javában folynak az edzések. Ott „gurít” Kovács Aladár is, aki sok tekesiker részese. A lelkes szurkolótábor mos* azért szorít, hogy a sok-sok fáradozás, szorgalmas edzés, kemény, verejtékes munka után kedvencük ismét elérhesse az első osztályú szintet. A szerény, halk szavú tekéző. aki gazdag sporttapasztalatokkal , ismeretekkel, rendelkezik, negyvenkét éves korában is csillogtatja képességeit. Demény László augusztus 15., vasárnap '/
