Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

Válaszol S7 illetékes «W1WBI / ttöMe.en eWé..«l \r£ olVHSÖli fÓOTlIlia n láncaién ut fsa-frottírja n bon A NÖGRAD július 22-i számá­ban megjelent „Mikor le«z utunk” eimú kérdésre al alábbiakat vá­laszoljuk : „Lzemünk 1976. áprilisában kezdte el a Táncsics út teljes felújítási munkáit, a szerződés szerinti 816 ezer forint értékben. Ez a terv es szerződés járda- és kapubejárók építését nem tartal­mazza Emellett a csapadékvíz elvezetése nem volt teljes egé­szében megoldva, így a beruhá- lo és a lakosok kérésére szük­ség szerint pótmunkákat kellett •lvégezni. Szerződés szerinti határidőnk 197«. június 30., melyet június 23-ra teljesítettünk. Azonban az építés közben elrendelt jelen­tős pótmunkák miatt már 1976. június 30-ig egymillió 178 ezer forint értékű munka készült el, a munka befejezésével egymillió 650 ezer forint teljesítés várha­tó. Ezen pótmunkák miatt még július hónapban is jelentős mun­kákat kellett elvégezni. Ütépítés közben a közlekedés folyamato­san biztosítva volt. hiszen a sze- •élykőépítés ebben nem akadá- Ivozott. Ezen munkafolyama-tot és az útépítéssel kapcsolatos egyéb munkafázisokat géppel nem lehet végezni, az utat pedig az alsó szakasz egyes részein kel­lett felbontani, mert nem volt szintben megfelelő, erre kerül az aszfaltréteg. A Táncsics út városunk egvfk legszebb és leg­korszerűbb újta lesz rövidesen, üzemünk a munkákat rövide­sen befejezi, ezt követően nedig az. Fzri Közúti Vállalat fogia az aszfaltozást elvégezni ” — írja jú­lius 27-én kelt levelében a vá­rosi tanács mélvéoítő tizemének vezetője: Győrffy Dezső. Levelezőink jelenük Kiállítón és vásár Himócon A szécsényi ÁFÉSZ rende­zésében Himócon az általános iskola tantermeiben ezúttal első ízben bútorkiállítást tar­tottak. A bemutatón különbö­ző típusú szoba- és konyha­bútorok voltak láthatók és vásárolhatók. Különösen szem­betűnt a nagy választék. a szebbnél szebb bútordarabok. A bemutató a lakosság tetszé­sét megnyerte. Bizonyítja az is, hogy az ÁFÉSZ a kiállítás időtartama alatt 170 ezer fo­rintot forgalmazott. Az erre a célra biztosított vendégkönyv­be sok látogató tett bejegy­zést. A vásárláson túl hasznos volt a bemutató azért is, mert a lakáskultúra fejlesztéséhez hozzájárult. A helyes kezde­ményezést a község - társadal­mi szervei részéről üdvözölni lehet. Kérjük, hogy ilyen hasonló kiállításokra a jövő­ben is legyen lehetőség. Mert ez az általános kulturális munkát is nagyban elősegíti. Kirándulós ÍKISZ-alapszervezetünk — a múlt évihez hasonlóan — ki­rándulást szervezett a Velen­cei-tó partjára. A fiatalok hat­vanfős csoportja vett részt a háromnapos kiránduláson. Az előre elkészített program sze­rint az első napon ismerke­dési estet tartottak a bodajki KISZ-szervezettel. A máso­dik nap estéjén a bodajki fi­atalok táncmulatságot rendez­tek a rimóciak tiszteletére. Szüneteiben a rimóciak jele­netekkel és népi tánccal szó­rakoztatták a vendéglátókat. Az időjárás is kedvezett, a július végi napsütés jó sran- dolási lehetőséget biztosított. A fiatalok nagyon jól érezték magukat, s úgy határoztak, hogy a jövőben is szerveznek hasonló kirándulásokat ha­zánk szép tájainak megisme­résére. — kiss — Mát r aver ebélyi úttörők h Duna kanyarban A Mátraverebélyi Általános Iskola úttörőcsapata ebben az évben a Duna-kanyarban tá­borozott. A Váci városi Ta­nács jóvoltából a Komócsin Zoltán kollégium volt a fő­hadiszállása. A jó elhelyezé­sért, ellátásért ezúttal is kö­szönet. A táborhely meg is határoz­ta a pajtások mozgáskörzetét, amely elsősorban Vácra, Vi- segrádra terjedt ki. Vác 1975- ben ünnepelte alapításának 900. évfordulóját. A 900 éves város múltjának és jelenének ' tervszerű megismerése, fel­dolgozása megerősítette az István király által szervezett államunkról tanultakat, vagy éppen előkészítette azt. Vi- segrád nemcsak a szép termé­szeti táj kitárulkozását nyúj­totta, hanem történelmünk je­lentős fejezetét is. Vác és hazánk történelme sok azonosságot mutat, össze­fonódik. A virágzás és ha­nyatlás, a fény és az árnyék grafikonja egybeesik. Erintet­Kérést továbbítunk Ci mseit a Hajtómű- és Meddig gyalogolunk — te­szik fel a kérdést a salgó­tarjáni garzonház lakói, akik így írnak levelükben: „Jog­gal mondhatjuk a két garzon­házra, hogy Salgótarján ékes­sége. Szívesen mutatjuk az idegeneknek. Sőt, mi több, egyszer-egyszer föl is visszük őket a tetőre, hogy gyönyör­ködjenek a fejlődő Salgótar­jánban. A lakóknak viszont nap mint nap gyalog kell fel­menniük. A 140 lakásos, fő­utcára néző házban két lift van, de az egyik már harma­dik hónapja nem üzemel. A másik bármely pillanatban elromolhat. Talán azt is há­rom hónapig javítanak? A lakók korra, nemre való te­kintet nélkül kénytelenek lennének 18 emeletet napon­ta többször végiggyalogolni. Aki járt már itt, az bizo­nyára tudja, hogy milyen for­galom van, a liftek egész nap, szinte megállás nélkül közlekednek. Különösen 17 óra tájban igyekeznek sokan ha­za. s előfordul, hogy 15—20 ember is vár félórákat, hogy beszálljon a liftbe. Sajnos, ilyenkor az egyébként hat- személyes felvonóban 10, sőt 12-en is utaznak, nem törőd­ve annak, balesetveszélyessé­gével. Az IKV illetékesei anyaghiányra hivatkozva, nem javítják ki a hibás felvonót. A központi antennát már meg sem merjük emliteni, mert mióta a lakók beköltöz­tek (harmadik éve), egy órát sem üzemelt! Meglepő, hogy a legjobb vételi viszonyokkal rendelkező épületben, az adó­val ellentétes oldalon lakók még az egyes programot sem tudják kielégítően venni. Ho­lott a város más részein már a második műsor vételére al­kalmas antennákat szereinek a központi antennákra”. — fejeződik be a garzonház la­kóinak levele. X Mindkét panasz kapcsán az Illetékes ingatlankezelő válla­lathoz fordultunk, ahol Kiss László üzemvezetőtől a kö­vetkező információt kaptuk. — A 140 lakásos garzonház Felvonógyár egyik liftje valóban 3 hónap­ja nem üzemel. Hajtótárcsa- lekopás miatt állítottuk le, mert a baleset veszélye ilyep kopás mellett szinte állandó­an fennállt. A javításhoz szükséges függesztőkötéllel, hajtótárcsával nem rendel- kezünk, de számítva a ter­mészetes elhasználódásra, még 1974. novemberében a Hajtó­mű- és Felvonógyárnál meg­rendeltük a szükséges alkat­részeket. Tudni kell, hogy en­nél a gyárnál a megrendelés visszaigazolásának határideje két év! így tehát a visszaiga­zolás csak novemberre vár­ható. Mivel azonban három hónapja arra a kényszermeg­oldásra jutottunk, hogy a liftet leállítottuk, már több ízben megkerestük a felvonó­gyárat az alkatrészek beszer­zése ügyében. Ebben a dolog­ban más szervek segítségét is kértük. A közeljövőben a gyár vezetőjét személyesen kívánjuk megkeresni, az ügy fontosságának megfelelően. A szerk. megjegyzése: Jó volna, ha a Hajtómű- és Fel­vonógyár e fontos közérdek­ben eltekintene a bosszantó­an hosszú kétéves vissza iga- - zolási határidőtől, s a lakók, 1 az ingatlankezelő vállalat és a szerkesztőség kérése nyo­mán gyors segítséget nyújta­na Salgótarjánnak! x A központi televízióanten- j na ügyében megtudtuk, hogy az antennaszerelő csatorná­ban három vonalhiba van, amelyet az építkezés idején követtek el az építők. Ismér- j ve, hogy a garzonház csúsz- ! tatott zsaluzással, betonele- i mekből épült, ezekhez a ve- i zetékekhez hozzáférni szinfe; képtelenség! Az ingatlankeze- | lő vállalat műszaki osztálya a közelmúltban azt a meg- I bízást kapta, vizsgálja meg | annak lehetőségét, hogy a j műszaki átadás során felve­tett problémák intézésére ki az illetékes. Ha sem az épí­tő, sem a beruházó, akkor olyan megoldást kell talál­ni, amely az antenna körüli panaszokat végérvényesen megszünteti. Ssemét a parton A közelmúltban Balassa­gyarmaton tanulmányoztam a város történetét. Köztudott, hogy a történelmi várost a nyár folyamán sok külföldi keresi fel.­Sajnos, az Ipolyparton a környék lakosai valóságos dombodat létesítettek, az oda hordott szemétből. Ezzel a várost és Tpoly-partot. is nagy mértékben csúfítják. Azt hiszem, sokkal szebb lenne a parti szemétdomb helyén par­ti sétányt létesíteni — akár társada’mi munka segítségé­vel is. Üdvözlettel: Krieger István 1174 Budapest. Szilágyi út 82. Jobbágyiban Közösség, közömbösség... tjgy tűnik, a lakótelepi emberek egyre közömbösökké válnak la­kóhelyük, környezetük tisztán tartása terén. Mindenki másra hárítja a felelősséget, mondván — van, akit azért fizetnek, hogy takarítson, s miért nem helyeznek el elegendő szeméttárolót. Ez mind igaz. De az is segí­tene, ha a szülök gyakrabban figyelmeztetnék csemetéiket, vi­gyázzanak jobban a rendre, mert nekik lenne szebb, tisztább a játszóterük. Vagy, ha a sétáló felnőttek nem ejtenék el olyan természetességgel a csikkeket, papírzacskókat. , • Az is megoldás lenne, ha nem szégyellnék időnként kezükben szemétlapáttal és seprővel levo­nulni a ház elé, egy-másfél órát rendcsinálással tölteni. Sót, az* hiszem, a közös takarítás a kö­zösségnek is csak hasznára vál­na. Ami előfordult, az nem megol­dás. A minap történt. A szülő fel­háborodva szólt gyermekére, aki éppen lehajolt, hogy fölvegyen a főidről valamit. — Drága fiam, csak nem fogsz más után szeme­tet szedni?! — Holott a gyermek ejtette el papírzsebkendőjét. Ké­rem, ne kövessék a példájukat! Herbst Rudolfné Jobbágyi lenül megmaradtak az építé­szeti stílusok, a forradalmisá- got hirdető emlékművek. A felszabadulásunk óta épített, országosan is ismert nagyüze­mei a dinamikus jelent és a jövőt is mutatják. Gazdag múzeuma, sok-sok fel nem so­rolható alkotás, kulturális in­tézmény, kirándulóhely, strand várja a városba érkezőt, A pajtások mintha érezték volna, hogy e gazdag prog­ramot nyújtó táborhelyen nem lesz elég idő a nyitó, és záró tábortűz kultúrműsorának ta­nulására, ezért — ahogy ki­tudódott — már idehaza ké­szülődtek erre. A Duna part­ján nagyon jól sikerült a fel­lépés. Különösen nagy izgalmat váltott ki az utolsó előtti es­te megrendezett szellemi ve­télkedő, amely ízelítőt adott a vidék múltjáról és jelené­ről. A vetélkedő egyéni és őr­si ’ jellegű volt, értékes jutal­makkal. A 84 úttörő felejthetetlen élményekkel tért haza. A ked­ves hangulatú várost a lakói nagyon szeretik. Megszerették tanulóink is. Már tudom, hogy ez a tábor a legjobban sike­rültek között marad meg az emlékezetben. Verebélyl András ált. isk. igazgató Nagy mosás előtt. A közlekedési tábla tilalmat jelöl lovas kocsinak a behaj­tásra. Talán hiábavaló pocsékolás táblát készíteni a 21 e* útra, ha a Kisterenye előtti fogatosok úgysem tartják számon? Vagy szamár húzza a fogatot? Kinek jó ez? Két óra késedelem — élni u lasst ott csatlakosás Július 29-én a kál-kápolnai vasútállomásról 11 óra 09 perc­kor induló, Kisterenye állomá­sig közlekedő személyvonat húsz perc késéssel indult el Kál- Kápolna állomásról, várva a fővonalról érkező csatlakozó vonatot. Ez még érthető, de ami ezt követte, az már se­hogy sem. Ugyanis a Recsk— Párád kőrakodó előtt levő jel­zőnél a vonat nyolc percig állt, az ott szolgálatban levő forgalmi szolgálattevő mu­lasztása miatt. Amit igyeke­zett a vonat a húsz perc ké­sésből behozni, arra itt újból ráhúzott. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy a Kisterenyérői Salgótarján, vagy Hatvan fe­lé utazók csatlakozó vonatai elmenjenek. Azok az utasok, akik 13 óra 31 perckor Sal­gótarján állomásra érhettek volna, így csak 15 óra 13 perckor érkeztek meg és a 14 órakor kezdődő műszakból mintegy két óra hosszát kés­tek. A Hatvan—Budapest és tovább utazók részére is na­gyon kedvezőtlen helyzet ala­kult ki ezáltal. Igaz, hogy a munkába igyekvők kaptak Kisterenyén a csatlakozás mu­lasztásáról igazolást és a Bu-; Szurdok püspöki ben dapestre és tovább utazók is; mivel Kisterenye állomás már csak ennyiben tudott a segít­ségükre lenni. Mondanom sem kell, hogy a sok csalódott utas nem sok jót kívánt a vasútnak! S3 Augusztus 2-án a Salgótar­ján állomásról 11.40 órakor Induló személyvonat utasai Zagyvapálfalva—Kisterenye között átszállással, autóbusszal közlekedtek. Kisterenyére kés­ve érkezve még újabb fél órát várni kellett. így mondta hat lemaradt utas Zagyvapálfal- ván, és emiatt egy busznak vissza kellett értük mennie, Nyolc autóbusz szállította az utasokat ettől a vonattól Kis- tereoyére. Sehogy sem hihető el, hogy a hat utas miért nem férhetett fel. ? A menetrendszerű személy- szállítással jobban kellene tö­rődni, amelyet bizonyít az is, hogy Salgótarján—Kisterenye közötti út egy óra hosszába került ebben az esetben, a kényszerű várakozással együtt. Szűcs Ferenc Kommunista szombat as óvodáért A szurdokpüspöki termelő- szövetkezetben és az aratás­ban segítő szövetkezetekben befejezték az aratást- A ter­melőszövetkezet vezetősége és a szocialista brigádvezetők a tagsággal egyetértésben elha­tározták, hogy augusztus 7-én kommunisa szombatot tarta­nak^ Az így végzett munka értékét a szurdokpüspöki óvo­dának átutalják és ebből a pénzből pótolják a hiányzó felszereléseket, játékokat. A kommunista szombat jól sikerült! Vezetők, bérelszámo­lók, könyvelők, brigád vezetők, a szocialista brigádokban dolgozó asszonyok nyolevan- heten kapálták a répát a ter­melőszövetkezet földjén. A gépcsoport tagjai szalmát húztak, szántottak egész nap. A műhelyben az aratásban részt vett kombájnokat ké­szítették elő a téli javításhoz. Pótkocsikat, traktorokat ja­vítottak a szerelők. Este a munka után a tagság és a ve­zetőség örömmel állapította meg, hogy ez a kommunista szombat a termelőszövetkezet történeiének egyik legjobban sikerült munkaakciója volt. Juhász Ferenc Szurdokpüspöki Salgóbányán Úttörők és kisdobosok dicsérete A napokban gyermekzsivaj­tól volt hangos a salgóbányai Jókai utca: az ott lakó és vakációzó gyermekek játé­kát néhány percre teherautó dudája zavarta meg. A nyolc­vanéves Pavlanda néninek vitték a téli tüzelőjét. Látva ezt a gyermekek azonnal munkához láttak. Ki lapátot, ki vödröt, kosarat fogott, s hamarosan a tárolóba ke­rült a 25 mázsa szén és fa. Pavlenda néni ezúton is kö­szönetét fejezi ki a kék és pi­ros nyakkendős pajtásoknak- akik valóban megfogadták a kisdobosok és úttörők hat- pontját ; Ahol tud, segít! Tóth Rudolfot, Tárcsán / Miklóst, Sípos Zoltánt, pék Zsuzsannát és Turcsán Györgyikét illeti a dicséret. — P — Összeállította: Tóth Jolán NOGRAD — 1976, augusztus 12., csütörtök ő

Next

/
Oldalképek
Tartalom