Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-15 / 193. szám

Maga szabta meg a mércét A VEZETŐSÉG megkörnyé' kezte Varga Józsefet. Régóta figyelték már a tüzesvérű if* jú órákig tartó küzdelmét a kongó vasdarabokkal, ahogy kénye-kedive, meg a szükség szerint alakította. Az élette­len , anyag csak vergődött, mint szürke kis állatka az egérfogóban. Végül mindig azzá lett, aminek kigondolta alkotója. Értékes, nélkülözhe­tetlen alkatrész kerekedett belőle. — Jól van Jóska! — vere­gették meg a hátát, mikor a forgácsok villogó rakétázása alábbhagyott- Ilyenkor a vas­sal való cudar harcokra gon­dolva- a fiatal szemei mintha azt lövellték volna: „Most már könnyű beszélni 1” Sokfélék az emberek. Van­nak. akik egyenesen Szeretik, ha vezetőik óvó karjait érzik, fejük felett. Mások homlok- egyenest az ellenkező oldal­ra helyezkednek s nem szíve­sen nézik, ha a „főnökök” ott lebzselnek a környéken. Varga Uózsef cseppet sem el­mélkedett ilyeneken, hiszen esűrte-csavarta izmait, , hogy maradék ereje esténként még elegendő legyen. A tanulásra! Mert még 1972-ben beiratko­zott az ifjú - szakmunkás a salgótarjáni gépipari szakkö­zépiskolába. Különös vágy hajtotta, hogy az ismeretek iránti szoimját minél gyak­rabban /csillapithaísa- Sokszor a fekete éj kellős-közepén káprázatok játszottak szemei előtt. Ehelbóklászott az asz­tal mellett, de hamar felri­adt mert még álmában is a vizsgáztató tanárt látta. — Mások mentek szórakoz­ni, hívtak engem is. Nem te­hettem — mondja visszagon­dolva a négy keserves eszten­dőre. Mosoly lengett a nyomában, ugratták, hogy miniszter akar lenni, vagy tsz-elnök. ö meg csak hallgatott, mert a mércét maga előtt ő határozta meg. Dehogy óhajtozott íróasztal után! Hiszen az esztergapad is helyhez kötötte, ügyet sem vetett a íullánkos szavakra­S ekkor jött a megkörnyé­kezés. — Üzentek értem, hogy menjek az irodára... OLAJOS KEZEIT gyámolta­lanul nadrágszárába törülte. Ha tudja mért hívják, akkor sem öltözött volna ünneplő­be- Ügy gondolta: biztos vala­mi komoly munka lesz, vagy KISZ-ügy. Belépett a párná­zott ajtón, s vele szemben ott ült a palotási termelőszövet­kezet ,,vezérkara”; elnök, el­nökhelyettes, párttitkár. Var­ga József majdnem vissza­fordult, Azt hitte, rossz helyi­ségbe kopogtatott, de gyanúja eloszlott rögvest, mert hely- lyel kínálták. Izgatottan fe­szengett a széken. Tél volt, mégis apró izzadságcseppek indultak alá homlokáról. — Varga elvtárs! Kérdé­sünk s egyben kérésünk van magához — kezdték a hivata­los hangot- — Szeretnénk, ha elvállalná a termelőszövetke­zet biztonságtechnikai meg­bízottjának tisztét... Az esztergályos, mintha Utazgatunk Természetesen, nem nehéz megállapítani, hogy még tart a nyár, hiszen — eltekintve az esőtől, ami egyébként — mint egyik nagy mezőgazda- sági üzemünk íőagronómusa is fogalmazott: kellett, mint egy falat kenyér —, úgy kó- kadoztak már az emberek a harmincnyolc, meg negyven- fokos melegtől, hogy... Szóval, javában tart még n nagy népvándorlások kora — ki nyugat-európai körútra indul, ki Szibériába. Jó né- hányan meg a Balatonra — vagy a derecskéi strandra. — Minderre egyébként akkor is rájön az ember, ha teljesen hivatalos ügyben hívja X-et, Z-t, vagy Sz-et, U-t, vagy Y-t, s a válasz majd’ min­den esetben, szinte leírni sem kellene: szabadságon van! Nyaral! Üdül! Bel-, il­letve külföldön tartózkodik! Most ment el néhány napra ide. oda, amoda, természete­sem, meghatározott időre! De hát, így van ez rend­jén ! Igen, ezt tartja e sorok írója is, bár mindeboől ere­dően jó néhányszor bosszan­kodott már. Mert nem volt bent ez, az, amaz, meg en­nek, s annak a helyettese sem. és jó néhányan voltak távo’ az őket helyettesítők közül is. De — ismétlem — így van ez jól, mert bízik benne az ember, hogy né­hány nap múlva csupa friss, kipirult arcú és szellemileg is felfrissült, megerősödöttek- kel találkozik majd. Ami egyébként legalábbis rövid ideig, így is szokott történni... Mert szinte doppingszer a Balatonná’, a Kárpátokban, esetleg a Mátraszentimrén el­töltött napok varázsa. Jó bizonyíték egyébként ez utóbbira az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda „prog­nózisa”, ami éppen a minap jutott a kezembe. Amiből aztán tényleg, hivatalosan is értesülhettem arról, hogy az utóbbi néhány hónap alatt hány-, meg hány száz fiatal hagyta el megérdemelt ki- kapcsolódás végett a megye, sőt: az ország határait is. Csak augusztusban közel két­es fél százan keresik fel ha­zánk oly’ csodálatos tájait, mint a Hortobágy. Lillafüred, a Balaton kornyéke, vagy —, hogy messzebbre ne menjünk — Berekfürdő. Utazgatunk hát, s ez jó. Legfeljebb akkor bosszan­kodik az ember, ha a főnököt helyettesítő helyettesének a helyettese távozott el... Mond- \ fakat szeretni kell. Az juk, megyeszékhelyi nagyüze- í erdők nélkül kipusztulna a műnkből lakóhelyére, vala- ! v“^?>. elborítana 000 szétnézett volna, nincs-e a szobában más Varga. Hiába kereste, ő volt az egyedüli. — Váratlanul ért a kérdés­Elmondták, mi lenne a dol­gom, s. hogy bennem biztosít­va látják hosszabb távra is a megoldást. Megkérdezték, széretnék-e tanulni még. Mondtam, hogy igen, és kap­tam huszonnégy óra gondol­kodási időt — magyarázza. Visszakóválygott a műhely­be a többiek közé. Haikari motyogta . el. hogy mit kínál­tak neki. Volt aki azt mond­ta, gondolkodás nélkül el kell fogadni, hogy mielőbb szaba­duljon az olajos pokolból. Más meg a hely .nyugodtságát méltatta- Voltak persze írígjri kedők is. Varga József felesé­gével beszélte meg este a dolgot. Másnap elfogadta az új beosztást, pedig az utolsó vizsgái még hátravoltak. Nem az iroda csábította. Az újabb lehetőség, hogy ta­nulhat még, s a vele szembe­ni bizalom lelkesítette. Előtte évenként ketten is váltották egymást, mint biztonságtech­nikai megbízottak- Ügy vélte, ha már egyszer elvállalja, ak­kor derekasan csinálja is. — Nehezen lendültem bele. A vezetők támogatása segített át a kezdeti akadályokon... Éjszakánként szabványo­kat, előírásokat hajszollak szemei, hét községben lótott- futott, mert a megye egyik legnagyobb gazdaságában ve­zetőnek lenni egy szakterüle­ten. fontos és felelős dolog. A csirkenevelő telepen rög­tön leállította a kályhákat .tűzveszély miatt- A technikai szemléken a volt munkatársai közül nem egy ferde tekinte­tet vetett rá, mert észrevéte­lezte a biztonsági berendezé­sek hiányát. Aztán lassan megértették, Varga József az ő érdekükben serénykedik, hogy minél kevesebb legyen a baleset. — Jelentkeztem a gödöllői egyetem biztonságtechnikai szakára. Csak jövőre indul. Addig lekz idcjm a munkaterü­letem esínjátrbínját megis­merni. Nap mint nap igyek­szem a szükséges anyagokat beszerezni hozzá — magya­rázza­A TSZ-VEZETÖK büszkék rá. Ügy fogalmaznak: ..kiemel­ték”. saját neveltjükként tart­ják számon. Az elnök azzal kezdte, néhányszor összerúg­ják majd a port, de ez ne ke­serítse. harcoljon, a munkája sikeréért! S Varga József har­col is. Egyre otthonosabban. Hiszen :\r. emberek ismerések, legfeljebb egy egy feladat'új. Szabó Gyula 1 Célravezető módszer A párttagsági könyvek cseréjének előké­szítése megfelelő ütemben és pártsze­rű, jó légkörben zajlik a balassagyar­mati járásban is. A munka átfogó értékelé­séig még jó pár hónap van hátra, a pártalap- szervezetek most eddigi tevékenységük mér­legét vonták meg. A párttagokkal folytatott beszélgetések tapasztalatait összegező taggyű­lések sokféle tanulsággal szolgálnak. Közülük talán az egyik legfontosabb, hogy tovább ja­vult a parlalapszervezetek munkája. A be­szélgetések során, és azt követően is élén- kebb, mozgalmasabb lett a partéiét, erősödött a pártvezetöség és a párttagság kapcsolata. Az alapszervezetek munkájának közép­pontjába a párthatározatok egységes értelme­zése és következetesebb végrehajtása került. Szinte mindenütt elismeréssel említették azo­kat az erőfeszítéseket, amelyeket az alapszer­vezetek, a kommunisták tesznek — az egyet­értésen túl — a párt politikájának követke­zetesebb megvalósításáért. A féléves tapasz­talatok azt bizonyítják, a XI. kongresszus ha­tározatainak, az ötödik ötéves terv feladatai végrehajtása elkezdődött, folyamatosan haiad a balassagyarmati járás legtöbb üzemében. A politika tehát jó, a célkitűzések teljesíthe­tők, mégis megtörténik, hogy nem várt gond — torlaszok nehezítik a munkát. Hol van hát a baj? Sok helyen tették szó­vá a párttagok, a pártélet, a pártmunka vizs­gálatánál több évre visszatérő refrén, hogy a határozatok megvalósításáért nem minden gazdasági egységben, nem minden alapszervezetben, s nem minden kommunista dolgozik egyforma fegyelemmel. A politika ilyen torzulását aztán nem kívánatos jelen­ségek elburjánzása követi a gazdaságban, a társadalmi életben. Javítani szükséges a ha­tározatok végrehajtásának feltételeit, erősíte­ni a pártfegyelmet, növelni a párttagság pél­damutatását, helytállását a munkában. Ezek azok a módszerek, amelyek a célhoz, a ha­tározatok következetes, eredményes végrehaj­tásához vezetnek. Ezzel összefüggésben vizsgálták a járás kommunistái a lakóterületi alapszervezetek tevékenységét is. Az elmúlt években a ba­lassagyarmati járásban — akárcsak a megye más területein — jelentős gazdasági, társa­dalmi átalakulás ment végbe. Ennek csak egyik jele, az ipari üzemek, a telephelyek számának gyarapodása. A másik, hogy a ki­sebb termelőszövetkezetek egyesülésével, mindinkább kialakulnak a mezőgazdaságban is az iparszerű termelés feltételei. Ez a vál­tozás tükröződik a pártéletben és a párt­munkában. Az egyesült termelőszövetkezetek központjában a községi alapszervezetek mel­lett önálló tsz-pártszervezetek dolgoznak. Az új helyzetben viszonylag nehezen találnak magukra a községi alapszervezetek. Nem eléggé tisztázott, hogy mi a dolguk, hogyan segíthetik legjobban a XI. kongresszus ha­tározatainak végrehajtását. Nem kétséges, hogy például Orhalomban, ahol községi és termelőszövetkezeti alap­szervezet is van, a párt gazdaságpolitikájá­nak, a mezőgazdaság fejlesztési célkitűzései­nek megvalósításáért a szövetkezeti kommu­nisták tehetik a legtöbbet. Ám a közműve­lődés, a közoktatás, az ideológiai, a társada­lompolitikai munka fejlesztése sokfele felada­tot ró a területi alapszeréezetre. Csakhogy erről beszélni, ezt leírni sokkal egyszerűbb, mint megszervezni akár a közművelődésről, akár a közoktatásról szóló párthatározat vég­rehajtását. A feladatok Összetetten jelentkez­nek, hozzáértést, az ismeretek széles körét, rendszeres és sokoldalú tájékozódást kíván a pártvezelőségektől, a párttagoktól egyaránt. Ám 'nem ismeretlen az észrevétel,, hogy a területi alapszervezetekben jórészt idős, nyug­díjas párttagok vannak. S nekik már aligha, akad lehetőségük arra, hogy rendszeresen gyarapítsák politikai, szakmai ismereteiket.. Mégis dolgozni akarnak. Segítségüket el kell fogadni, nem pedig visszautasítani, örlialom­ban, Nógrádkövesden is elmondották, hogy növelni kell azoknak a pártmegbízatásoknak a számát, amelyek a határozatok megvalósí­tásához kapcsolódnak. Ugyanakkor igazodnak a párttagok felkészültségéhez, sokssztendős tapasztalatához, egyszóval az emberhez. A taggyűléseket, a pártcsoport-értekezleteket a mostaninál jobbap fel kell használni infor­málásukra is. Csak így lehet feloldani azt az ellentmondást, ámelya területi alapszervese­tekben dolgozó idős párttagok félkészültsége, gyakran fizikai teljesítőképessége és segítő- készsége, elkötelezettsége között húzódik. Az elkötelezettség, a párthoz való értelmi és érzelmi kötődés nem csak a területi alap- szervezetekben került a figyelem középpont­jába. Ott is, ahol kilépésről, vagy törlésről döntött a taggyűlés. A járásban nem éri el a három, százalékot-azok száma, akiket kizár­tak, töröltek a pártból. Elsősorban azok ma­radtak el — s ezzel messzemenően egyetér­tett a párttagság — akik sikertelenül próbál­ták kibékíteni egymással a marxista és a val­lásos ideológiát. Olyanok, akik ellenszolgál­tatás nélkül alig-alig tettek valamit. Kiállás­ra, áldozatvállalásra csak ritkán, vagy egyál­talán nem voltak képesek, mert a faggyúié- v seken kívül más aligha kötötte őket a párt­hoz. Néhány helyen azért arra is figyelmez­tették a pártvezetöséget, hogy talán elejét ve­hették volna néhány kizárásnak, törlésnek, ha a párttagok kicsit figyelmesebbek egymás munkája, gondjai iránt. Talán nem szakadt volna el a kötelék, ha a párttag azt látja, törődnek vele akkor is, amikor nehéz napo­kat vagy hónapokat élt át, amikor inkább gondot ad, semmint segíteni tud. A beszélgetések őszinte, nyílt légköre a párttagok többségét arra ösztönözte, hogy kritikusan, önkritikusan szólja­nak a munkáról. Ezt tették Magyarnándor- ban, az állami gazdaságban, Nógrádkövesden, a községi alapszervezetben, de másutt is. A kommunisták tartózkodva a szélsőségektől, nagy felelősséggel tették szóvá a pártmunká­ban.' a gazdaságban tapasztalt hibákat. A pártszerű bírálat a párt-, a gazdasági vezetők helyes viszonya az észrevételekhez, javasla­tokhoz nemcsak a pártdemokráciát, az üze­mi demokráciát erősítik. Hasznos lendítőjs lehet — éppen a hibaforrások fokozatos meg­szüntetésével — a további munkának. S a párttagokkal folytatott eszmecserének ez volt tulajdonképpen a legfőbb célja. Vincze Istvánnc Mai arcok — inai emberek A tolmácsi erdőtelepítő merre Zagyvapálfalva kör­nyékére — munkaidőben...! — k. — Évente hetvenezer darab női divattáska készül a Budapes­ti Bőrdíszmű Szövetkezet jobbágyi részlegében. A tetsze­tős termékeket a szocialista országokba exportálják Ha­lász Jánosnc. Tóth Lászlónc és Vlader alatt végzi el cgyegy táska bélelését, fordítását. Sándorné percek szcgecselését és bennünket a füst, gáz. A brazíliai ős­erdőket úgy emlegetik: „a világ tüdeje”. Kelemen András Tolmá­cson olyan lelkesen, szívvel- iélekkel beszél az erdőről, a csemetékről, telepítésről, hogy öröm hallgatni. — Családi hagyomány! Apám is erdész volt Erdély­ben. Édesanyám csodálato­san tudott mesélni erdei tör­téneteket. Heten voltunk testvérek, apam korán meg­halt. Azzal fogott össze ben­nünket, hogy maga köré gyűjtött és mesélt, mesélt órákon át. Soha nem fáradt be'e. így aztán nem csoda, ha minden az erdőhöz köti Ke­lemen. Andrást. A szakmája — inkább ügy moűdanám hivatása — erdész. Sopron­ban végezte a középiskolát. Szívesen idézgeti a régi éveket: — Nagyon jó képzést kap­tunk. Az általános iskola után egy évig ismerkedtünk a ránk váró munkával. így legalább mindegyikünk tud­ta. mire vállalkozik. Sopronban a motorfűrész kezelésétől kezdve a fák ül­tetéséig mindent, megtanult. Még jogpsítvány't is szerzett a szolgálati motor vezetésé­hez. Sopronhoz olyan kedves szálak fűzik, hogy a felesé­gét is odavitte nászúira. Ke'emen András mostaná­ban Tolmácson telepít erdőt. A Lókosvölgye Termelőszö­vetkezet erdészeti ágazatveze­tője. — A legszebb feladat! Elő­ször talán az erdő roman­tikája fogott meg. A zöld, a virágok, madarak. Most már reálisabban nézem. A legfon­tosabbnak az erdőtelepítést tartom. Öt esztendeje dolgo­zom a termelőszövetkezetben. Azóta száz hektár erdőt te­lepítettünk. Gondolja el, mennyi új fa! Amit most telepítenek, ab­ból nyolcvan év mú'va lesz igazi erdő. Az erdészek tü­relmes emberek. A jövőnek dolgoznak. — Az én számomra igazi­nak számít az egy- vagy két­éves erdő is. Motorral járok. Télen, vagy nagy esőben gya­log. Minden kis változást észreveszek De az erdő az időváltozást is megmutatja. Kétszer égett le az erdőnk, összeszorult a szívem, ami­kor megláttam, mivé lettek a fák. A mi munkánk olyan, mint a gyermeknevelés. Cse­metét ültetünk, vannak neve­lővágások. Évről évre figyel­jük, hogyan fej'ődnek, mennyit gyarapodtak. Nem­csak én mondom, így látják azok az asszonyok is, akik az erdészetben dolgoznak. Ma is úgy tartja, a fák mi­att választották be a rétsági nagyközségi népfrontbizott­ságba. — Ha a tréfát félretesszük, tényleg szükség van ott egy erdészre is. A fásítás. a zöld­területek nagyon ráférnek 11 jáMMi Rélságra is. A tanács évente kap csemetéket. Mondtam, mindig szívesen segítek, ha ültetni kell. Aztán itt van Bánk. Lassan országos hírű­vé válik. Már szóltak, hogy az üdülőtelepem a tó környé­kén rendezni kell a terüle­tet, fásítani. Mondtam, szí­ves-örömest bármikor. Egy jellemző történet. Ke­lemen Andrást az útja egy­szer /arrafelé vitte, ahol a csemetefákat csak úgy lerak­ták az útra. Kerített két em­bert gyorsan, és hárman be­takarták a igákat, ne szárad­janak... Ha hozzájut, valamilyen (tanfolyamon vagy tapaszta­latcserén) különleges cseme­téhez, mindig viszi Rétságra, hogy a szép, új lakótelepen elültessék. • Tolmácson, a termelőszövet­kezet elnöke, Vass József is mindenben támogatja a fia­tal erdészt. Legutóbb Tol­mács mellett már úgy tele­pítettek egy részt — vörös­tölgyet. juhart, különféle fe­nyőket ültettek —, hogy az szép, színes kirándulóhellyé váljék néhány esztendő múl­va. Megemlíti, hogy nagyon sok a gyerek a lakótelepen, ahol laknak. Van egy sza­bad terület, amit elborította bozót. Ide játszóteret szeret­nének. A tanácson egyelőre azt a választ kapták, hogy a tervre várnak: — Mi ké­szen vagyunk a társada'mi munkára. Megszervezzük, amikor lehet megcsináljuk. Hadd örüljenek a srácok. Pihenni is az erdőbe jár Kelemen András. Legutóbb a Börzsönyben barangolt. Egy kosárravaló gombát szedett. Csatai Erzsébet 17 NÓGRÁD — 1976. augusztus 15., vasárnap 3 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom