Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-14 / 192. szám

Kállói hétköznapok Szikkadt kis öregember !húzza a rozzant kiskocsit. Ter­metesebb asszonytársa hátul­ról tolja. Uborkászsákok terhe alatt nyöszörög a négy kerék. — Megéri ez a sok küsz­ködés? — kérdezem a házas­pártól. — Hogyne érné meg- Jól fizet az uborka. Nekünk 800 négyszögölön terem. Az iskola udvarán folyik a felvásárlás. Négyféle mé­retben. A hozzáértők görbe, kovászos, kis és nagy ecetes megnevezéssel osztályozzák az uborkákat. Legjobban, mert a legkeresettebb, a leg­jobb minőségű, a kis ecetes fizet. Kilónként hat forintot. — Milyen volt az idei ter­més? — érdeklődöm az egyik húsos karú fiatalasszonytól. — A fele se termett, mint tavaly. Jó napos idő volt ugyan, de eső is kellett vol­na. Kallón sok évtizedes hagyo­mánya van az uborkatermesz­tésnek. Szinte nincs olyan család, amelyik ne foglalkoz­na vele. Nem sajnálják az időt, a fáradságot, a sok ka­pálást, permetezést az ubor­kától. Mert az árából jól le­het gyarapodni, házat építe­ni, bútort, kocsit. televíziót venni. És az itteniek igazán nagyon értik az uborka ter­mesztését. X A kállói művelődési ház élére március 15-ével új igaz­gató került. A régi, a függet­lenített elment Salgótarján­ba, á megyei művelődési köz­pontba dolgozni. Az új veze­tő matematika—fizika sza­kos pedagógus, helybeli szü­letésű, tiszteletdíjért látja el feladatát. — Űj népművelőnk már há­rom társadalmi esküvőt ren­dezett, amelyeken nagyon szép, színvonalas műsort ad­tak az úttörők és a KISZ-esek — mondja Nyemcsok Mihály, a községi közös tanács elnö­ke. — Mi ezt is haladásnak könyveljük el. Ügy látom, hogy sikerült maga köré ál­lítani a fiatalokat, akik hall­gatnak rá, segítenek a gyakor­lati munkában. Kálión általában mindig kevés rendezvény volt. Ez kü­lönösen akkor szembetűnő, ha a társközségekben folyó kulturális élettel hasonlítjuk össze. Erdőkürtön évek óta nincs probléma; a pávakor nagyon sok embernek nyújt lehetőséget az aktív művelő­désre. Erdőtarcsán az utóbbi években egy új művelődési objektum kialakításával len­dült fel a tevékenység. Az eredményeket elsősorban a fia­talság szórakozási, művelő? dési feltételeinek; aktivitá­sának javulásában mérhetjük le. Amíg a társközségek ki­alakították sajátos kulturá­lis arculatukat, cselekvési le­hetőségeket biztosítottak a la­kosságnak, addig Kálión alig történt valami. Pontosabban, sok mindennel próbálkoztak — eredménytelenül. Nemegyszer előfordult, hogy a Déryné Színház előadásait — érdek­lődés hiányában — le kellett mondani. — A közművelődés nálunk évek óta probléma — álla­pítja meg nyílt őszinteséggel a tanácselnök. — Kálló lakos­sága merőben más, mint a társközségeké. A sokat emle­getett bezárkózás itt csapódik le. Mindenki uborkát ter­meszt, szépek, berendezettek a lakások, anyagi probléma nincs. — A kulturális rendezvé­nyek, a színpadi előadások mégis néhány ember előtt ját­szódtak? — Sajnos! Ha valami ren­dezvény, ünnepség van, ir­galmatlan energiát jelent a szervezés Az ipari szövetke­zet elköltözött, termelőszö­vetkezetünk van. Ezek az egy­ségek azonban anyagi támo­gatáson kívül mással nem tudtak segíteni. A művelő­dés hatékonyságával van a baj. — Ha itt korlátozott a munkalehetőség, akkor hol dolgoznak a többiék? — Budapesten az Ikarus­ban, a Pamutnyomónál, az építőiparban, és ki tudja még, hány helyen. — Az említett vállalatok­kal milyen á község kapcso­lata? — Tanácsunk kísérletet tett a kapcsolatok kiépítésére. Töb­bek között a kulturális fel­adatok megoldása céljából. Előrelépés azonban csak az Ikarusszal történt. Az ő KISZ-bizottságuk 15 fős kül­döttsége májusban járt ná­lunk, amit a mieink augusz­tusban viszonoznak. Sport­ban az Ikarus-öregfiúk és a kállói futballcsapat mérkő­zése valósult meg. — Ennek a kapcsolatnak a sikere mivel magyarázha­tó? — Az a szerencsénk, hogy az Ikarus KISZ-bizottságának tagja egy kállói fiú, aki min­dennap hazajár, és így érde­ke, tud is közvetíteni közöt­tünk. Az őszt egyébként komoly tervekke1 kezdik Kallón. Ä művelődési ház közreműkö­désével . szervezik — főként a cigánylakosság körében — az alapismereti és a 80 órás felnőttoktatási tanfolyam be­iskolázásait. Megkezdték a he­lyi TIT-csoport létrehozásának előkészületeit. És amit ezenkívül szeret­nének még? Erre is a tanács­elnök válaszol: — Szeretnénk községeinkben a fiatalok mű­velődési aktivitását tovább­fejleszteni. A feltételeit min­den községben megteremtet­tük. Most már az eredménye­ket várjuk. Sulyok László ŰJ KÖNYV r Bányász kulturális és sportbetek Az egész megye közműve­lődése számára figyelmet ér­demlő hagyományosan több hónapon át tartó rendezvény- sorozat előkészületei folynak Nagybátonyban és Salgótar­jánban. A bányász kulturális és sportheteket a bányász­nap alkalmából, szeptember 3-án kezdik, s az eseményso­rozat Nagybátony felszabadu­lásának évfordulóján, decem­ber 22-én ér véget. A nagy­szabású rendezvénysorozat szervezője a Nógrádi Szénbá­nyák pártbizottsága, társadal­mi szervei, valamint a salgó­tarjáni és a nagybátonyi bá­nyász művelődési ház. Kicsiny Miklóssal, a nagy­bátonyi bányász művelődési ház igazgatójával a közelgő eseménysorozatról beszélget­tünk. — Hagyományos rendez­vénysorozatról van szó. Mi a legfontosabb célja? — Mindenekelőtt a munkás­művelődés segítése, a párt közművelődés-politikai határo­zata szellemében. Ezen belül elsősorban arra törekszünk, hogy a szocialista brigádok vállalásainak teljesítéséhez nyújtsunk segítséget. Egyút­tal előkészítjük az 1977-es szocialista brigádvetélkedőt. Tervezett műsorsorozataink a politika, a természettudomá­nyok, az irodalom, a képző­művészet, a zene, a színház- és a filmművészet köréből várhatóan színvonalas szóra­kozási, s főként ismeretszerzé­si lehetőséget kínálnak. Ez utóbbi lehetőséggel brigádja­ink kitűnően élhetnek a ve­télkedőn is. — Hallhatnánk valamit részletesebben is a program­ról? — Műsorfüzet készül, amelyben ajánlásokat, ismer­tetőket találnak az érdeklő­dők. A program több hónapon át tart és gazdag lesz. Csak néhány példát említek, a tel­jesség igénye nélkül. Egyéb­ként. a programok nemcsak a művelődési házakban zajla­nak. hanem számos esemény­re az üzemekben, vállalatok­nál kerül sor, ezzel is meg­könnyítve a dolgozóknak a programokba való bekapcso­lódást. Például indul a Hori­zont ’76 című eseménysorozat, a tudósok, művészek a mun­kásokért gondolat jegyében. Az üzemekben, s a művelődési házakban hangversenyek zaj­lanak, filmvetítéseket rende­zünk, ezeket eszmecserék kö­vetik, képzőművészeti tárlato­kat rendezünk, ugyancsak vi­tadélutánokkal együtt. A Ko­rok, emberek akadémiai so­rozaton belül az emberi vi­selkedés és kultúra összefüg­géseiről, a kultúra és a civili­záció kapcsolatáról, az egyén és a társadalom viszonyáról hangzanak el neves előadók előadásai. A Fórumok, viták sorozatban Galgóczi Erzsébet Pókháló és László-Bencsik Sándor Történelem alulnézet­ben című műveiről lesznek konzultációk. Továbbá az Ár­vácska és Az öreg című fil­meket mutatjuk be, ezeket szintén vita követi. A kép­zőművészeti programunk ugyancsak sokrétűnek ígérke­zik. Például megrendezzük a Fiatal Képzőművészek Stú­diójának kiállítását, Fabók Gyula és Gáti Gábor tárlatát. Hangversenyeinket szintén műelemzések követik. — A Nógrádi Szénbányák­nál új versenyszabályzat ké­szült a szocialista brigádok vállalásaival kapcsolatban. — Igen! Mint ismeretes, en­nek lényege, hogy megpróbá­lunk úgynevezett kollektív rendezvényeket javasolni a művelődési szokások további alakítása, fejlesztése érdeké­ben. Ehhez készítünk egy ren­dezvénytervezetet, amely szep­temberben, októberben, no­vemberben és decemberben egy-egy ajánlott programmal jelentkezik. Ebben különböző művészeti estek, a Déryné Színház előadásai, ORI-ren- dezvények és kiállítások sze­repelnek. — Nemcsak a bányász mű­velődési ház várja a látoga­tókat. hanem különböző mű­vészeti csoportok a dolgozók lakóhelyére is elmennek. Mi ennek a célja? — Valóban így van. Célunk elsősorban a bejáró dolgozók művelődésének segítése ezál­tal is. Például Szuhán, Taron munkásklubokat alakítunk, öntevékeny művészeti csoport­jainkat rendszeresen szerepel­tetni kívánjuk Dorogházán, Mátramindszenten, Ságújfa- lun, Kisterenyén, Pásztón és Apcon. De ezen túl, ezen hely­ségekben működő öntevékeny csoportokat is közvetítünk az említett helységekbe. így egyfajta kulturális cserét va­lósítunk meg. A KOSSUTH Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg Leonid Abalkin: A fejlett szocializmus gazdasági me­chanizmusa című fontos köz­gazdasági munkát. Ni.eder hauser Emil, az ismert tör­ténész érdekes, olvasmányos könyve a Nemzetek születé­se Kelet-Európábán. Az el­ső atombomba előkészítésé­nek körülményeit, előzmé­nyeit mondja el rendkívül izgalmas dokumeratumre­gényben — címe A Szörnye­teg — a német szerző, Percy Stulz. A CORVINA Kiadó és a moszkvai PLANÉTA Kiadó gondozásában jelent meg „Barátok között” cím­mel egy magyar és orosz nyelvű reprezentatív fotóal­bum. A korabeli dokumen­tumokból, magyar és szovjet fotóművészek alkotásaiból összeállított album, a két nép történelmének fél év­századát, történelmi fordula­tait mutatja be művészi igénnyel. Az első oldalakon Leonyid Brezsnyevnek és Kádár Jánosnak a két nép testvéri barátságát méltató szavai olvashatók. A szép kiállítású album fotóanyaga és kísérő szövege hű képet ad a sokoldalú magyar— szovjet együttműködésről, a gazdasági, kulturális és tudo­mányos életben elért közös eredményekről. A GONDOLAT Könyvki­adó most jelentette meg Czeizel Endre Az emberi öröklődés című, gazdagon il­lusztrált művét, amely iránt a kitűnő tv-sorozat után szé­les körű érdeklődés nyilvá­nul meg. Leopold Infeld hí­res életrajzi regénye az Akit az istenek szeretnek; ebben a fiatalon elhunyt Galois- nak, a modem algebra egyik úttörőjének életét mondja el. Anton Doncsev történelmi regénye a Rodopei krónika. Az olimpiák története Olüm- piától Montrealig szerzője Keresztényi József; ez a már korábban is sikert aratott mű most átdolgozott és bő­vített kiadásban kerül az érdeklődők kezébe. Az Elő­adások Marxról és a jogról szerzője Szabó Imre. Halász László érdekes munkája A képernyő tekintete, alcíme: ízlés és attitűd különös meg­világításban. A SZÉPIRODALMI Könyv­kiadó gondozásában, a Diák- könyvtár sorozatában jelent meg Csokonai Vitéz Mihály két ismert munkája, a Do­rottya és A méla Tempefőí. A dramaturgia regénye szer­zője az ismert pécsi színházi I s||p M. ABALKIN A f IliiTT SZOCIALIZMUS GAZDASÁGI MECHANIZMUSA szakember, Czimer József. Sokadik kiadásban látott napvilágot Dallos Sándor Munkácsy Mihályról írt nép­szerű életrajzi regénye, A nap szerelmese. (Az életrajzi munka folytatása az Aranv- eCset.) A Szépirodalmi Zseb­könyvtár új kötete Gáli Ist­ván Csapda című regénye, valamint — ezzel egy kötet­ben — több érdekes karcola- ta. Krúdy Gyula műveinek most indult sorozatában je­lent meg a Régi szélkakasok között — A podolini kísér­tet — Andráscsik örököse — a Bűvös erszény és más kis­regények. Szintén két kisre­gényt tartalmaz Marosi Gyu­la kis kötete, címük: Motí­vumnak jó lesz, A pikulás ifjú. Bisztray Gyula tanul­mánykötete a Könyvek kö­zött egy életen át. Az Olcsó Könyvtár legújabb kötete­ként látott napvilágot Hélio- dórosz: Sorsüldözött szerel­mesek című klasszikus mű­ve, alcíme: Etiópiái történet. Kürti László regénye a Ké­sésben; megjelent Vasad i Pé­ter verseskötete is. Ének a szomjúságról címmel. Az AKADÉMIA Kiadó könyvei közül említsük meg a Természettudományi Lexi­kon 7., kiegészítő kötetét, amely Erdey-Grúz Tibor fő- szerkesztésében látott napvi­lágot. A vaskos könyv hírt ad mindarról a tudományos fejlődésről, amely a hat­kötetes lexikon néhány évvel ezelőtti megjelenése óta kö­vetkezett be. Egy irtásfalu földművelése a címe annak a könyvnek, amelyben Ta­kács Lajos egy Tolna megyei kisközség két és fél százados gazdasági fejlődését mutatja be. Megjelent Ágh Attila ..A német ideológia” történetiéi - fogása című munkája is. Az EUROPA Könyvkiadó újból megjelentette Francois Villon: A Nagy Testamentum című művét, amelyet Vas István látott el bevezetővel és jegyzetekkel; ugyancsak ő fordította a verseket is. Hen­ri Cornelius regénye a Kufa! Huszonkét nap, vagy az élet útjának fele a címe Franz Fühmann naplójának. Ó- egyiptomi szerelmes versek pompás kis kötete A gyönyö­rűség dalainak kezdete, ko­rabeli színes illusztrációkkal. A Századunk Mesterei soro­zatban látott napvilágot — immár negyedik kiadásban — Nikosz Kazantzakisz: Zor- bász, a görög című világhírű regénye. A Modern Könyvtár legújabb kötete mai svájci német elbeszélőkkel ismer­tet meg. Szabályzatok cím­mel; a kis kötet anyagát Ku- rucz Gyula válogatta éső ír­ta az utószót is. Mai tévéajánlatunk 16.00: VESZÉLYES UTA­ZÁS. NDK tévéfilmsorozat. I. rész. A hatrészes politikai krimi bővelkedik izgalmakban, for­dulatokban. A családi látoga­tásra az NDK-ból az NSZK- ba érkező főhős, Fred Paul­sen gyilkossági ügybe keve­redik. A rendőrség nem az igazságot, csupán egy bű­nöst keres, így a főszereplő maga lát hozzá a nyomozás­hoz. Miután a bűntett szálai a múltba nyúlnak vissza, „veszélyes útra” tér, mert a gyilkosok mögött vezető ná­cikból, volt SS-tisztekbő' ala­kult szervezet áll. A főszerep­ben a népszerű színészt, Gün­ter Simont láthatjuk. NÖGRÁD - 1976. augusztus 14., szombat 23. — Hajnalra itt se voltunk — szólt Zsabka különösebb hangfogó nélkül, hogy a tra- fikos gyér haja a micisapka alatt égnek meredt. Ráadásul újra letette az ásót: — Mit csinálsz?! Zsabka munkáltatójára vi­gyorgott, ki egész lyukat to­pogott idegességében a talpa alatt. — Ezt nem kell? — A vi­rágokat kezdte lepakolrü a sírról. — Jól van, no — morgott Sandi. Visszakozott: persze, hát persze... A falu réme rendre leko- pasztotta Ján apósának sír­ját, a bérmunkás közönyössé­gével a felvállalt munka cél­ja iránt. Szándékos komótos- sággal dolgozott, annyi le­gyen meg legalább neki. Ne­hogy tévedésben legyen a kis ember, hogy ő tesz szí­vességet. Meg aztán a go­nosz mája élvezte, hogy amazt a frász töri. Pihenőre is fogta hamar az ásót, megtámasztva nyelén a könyökét. — Maga féli az Istent? — Pimaszul pislogott a kis em­berre. — Eredj a fenébe! — Menjek? A trafikos nyeldekelt. — Csináld! Ne töltsd az időt! — Hát a szellemeket? — Nem! — kiáltott a tra­fikos. Kicsit nagyot kiáltott mérgében, meg is ijedt tőle. Zsabka röhögött. — Akkor mit inog a lába? — Törődj a dolgoddal... amiért fizetnek. — De nagyra van vele! És ha azt mondom, hogy meg­gondoltam, nem csinálom ennyiért? A trafikus nem szólt Zsab­ka pedig mégiscsak nekilá­tott, megpökdösve előbb te­nyerét. De nem sokra haladt a melóval, mely elég könnyű volt, a porhanyós föld in­kább lapátot kívánt. Éppen nyúlt utána, a hold sekély gödörbe sütött, mely térdig ért. És Sandi éppen azon mulatott, hogy ez a Zsabka gyerek nem akarta amúgy, hát így kaparja ki neki a gesztenyét, némileg kerülő úton, de mégiscsak kikapar­ja. Ha tudná! Ezen mulatott éppen és jól emlékszik, hogy előtte nézte meg az órát, s még fél tizenkettő se múlt. Azzal kezdődött, hogy odale ringani kezdett a holdfény. Zsabka benn állt a gödörben, érezte, hogy talpa alatt meg­mozdul a föld, és furcsamód elcsodálkozott. A laza töltelékföld úgy hul­lámzott a sírban, az örök­alvó fölött, mintha az csak e világi ágyában szunnyadna a jó meleg dunyha alatt, édes- deden. Szép egyenletesen hullám­zott, az egészséges szuszogás ritmusa szerint, egy pókhas emelkedő-süllyedő mozgásá­ra. „Képzelődöm” — szólt ma­gában Sandi, megdörgölte a szemét. Ekkor látta, hogy Zsabka is képzelődik, mert mereven nézi a ringó hold­fényt. Éppen mondta volna magá­ban, hogy ennek fele sem tréfa, mikor a ringás abba­maradt. Fél percig, ha tartott. Egy idegen szót keresett, va­lami természettudományos kifejezést a jelenségre. — Megvan — mondta —, vízió. Ám a túlvilágnak más volt a véleménye. A sír erősen megrázkódott. Sőt, Sandi tal­pa alatt is nagyokat rándult á föld. Nem volt vitás, Ján apósa kikelni készül, sírjá­ból. A kis ember elordította ma­gát és futásnak eredt. Impozáns épületek tudnak összeomlani pillanatok alatt. Így dőlt halomba most az emberöltőn át téglánként összehordott (vagy felhányt?) épület, amely Sandi fennen viselt öntudatában „anyagel- vűség” néven díszlett — míg a temetőtől hazáig jutott, egy szuszra, hátra se tekintve, lelkét csaknem kiadva. Pók- beszőtte igéket vett újra használatba, melyek húsz éve hevertek a sutba. A miatyán- kot és üdvözlégyet mondta hazáig, de még a paplan alatt is, ahová kocogó fogakkal azon nyomban bebújt. Itt már meg merte állapítani, hogy elég rozsdásan és ide­gesen forog nyelvén az imád­ság. Sőt, Zsabka is eszébe ju­tott: vajon hová lett? Nem emlékezett, hogy vele futott volna. S még mindig a paplan alatt, a régi könyvről kezdett ábrándozni, melyet Ján apó­sa nem akar ideadni. Ez az ábrándozás kétségtelen a ma­gához térés jele volt. Aztán már a fejét is ki merte dugni. Ö, bár ne dugta volna kit Iszonyatos dolgot látott. Felért egy tudathasadással — noha ez a verzió eszébe se jutott. A szoba szemközti falón, hol tudomása szerint — már a mindennapos megtapaszta­lásaiban is kételkedett — so­ha ablak nem volt, tehát az egybefüggő, töretlen, vályog­téglával vegyesen rakott negyvencentis kőfalon, mely­nek ezüstmintás festését a tu­lajdon kezével házilag végez­te a tavaszi meszelések ide­jén, és amelyre mint ezer­mester büszke volt, bevilágí­tott a hold egy szeletkéje. sőt a csillagokból is beragyo­gott egy füzérre való. mint a tegnapi búcsúsok felfűzött mézeskalács érmei. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom