Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-03 / 182. szám

Elszállítják a sebesülteket Teli Zaatarból Hasson El-Kholt, az Arab Liga libanoni különmegbi- zottja hétfőn bejelentette, hogy a Teli Zaatar menekült­tábor sebesül tjeinek elszállí­tása kedden megkezdődik. Az Arab Liga szóvivője szerint El-Kholi a bejelentést meg­előzően a jobboldali erők ke­zén levő keleti városrészben járt- ahol kapcsolatba lépett a sebesültek elszállítását ed­dig minden alkalommal meg­akadályozó jobboldali erők vezetőivel. A nyugati hírügynökségek beszámoltak a libanoni pénz­ügyminisztérium egyik ma­gas rangú vezetőjének halálá­ról. Khalil Szalemet pénteken rabolták el ismeretlen tette­sek. Meggyilkolásának körül­ményei mindeddig tisztázatla­nok­A UPI közölte, hogy hétfőn a déli országrészben folyta­tódott a palesztinai fegyvere­sek és szövetségeseik heves összecsapássorozata a szíriai csapatokkal. A legsúlyosabb harcok Szidón déli kikötővá­ros közelében folytak- Ugyan­csak fellángoltak a harcok Bejruttól északkeletre a ke­resztény erők és a szíriai csa­patok által ellenőrzött terü­leteken. Kisebb méretű ösz* szecsapásokról érkezett hír Tripoliból is. Gyakorlatilag Bejrút az egyetlen hely. ahol viszonylagos nyugalom van­Ceausescu a Szovjetunióban Az SZKP Központi Bizott­ságának meghívására .üdülésre a Szovjetunióba érkezett Ni- colae Ceausescu. a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársa­ság elnöke­Ceausescu felesége kísére­tében látogatást tett a Molda­vai Szovjet Szocialista Köz­társaságban­Hétfőn Kisinyovban. a Mol- davai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának székházá­ban Ceausescu és a szovjet köztársaság vezetői megbe­szélést folytattak- A beszélge­tés során Ivan Bogyul. az ÖZKP Központi Bizottságának tagja, a Moldavai KP Közpon­ti Bizottságának első tikára tájékoztatta a vendégeket ar­ról, hogy a moldáviai nép mi­lyen eredményeket ért el a kommunista építésben és mit ként szervezi az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak végrehajtásával kapcsolatos munkáját­Lázár György Varsóban (Folytaiig l. oldalról) A tanácskozáson Lázár György miniszterelnök rész­letesen tájékoztatta vendég­látóit a Magyar Népköztársa­ság belső helyzetéről, sokolda­lúan. részletesen vázolta a hazánkban folyó szocialista építés körülményeit. majd értékelte a kétoldalú kapcso­latok alakulását, különös te­kintettel a gazdasági együtt­működés kérdéseire. Piotr Ja- roszewicz. a -lengyel minisz­tertanács elnöke ugyancsak ezekkel a kérdésekkel foglal­kozott. és a vendégek tájé­koztatására elemezte a len­gyel gazdasági helyzetet- A megbeszélés során szóba ke­rültek mindazok a kérdések, amelyek a miniszterelnökök 1974- évi budapesti találko­zója óta jelentkeztek­A kétoldalú együttműködés kérdéseinek megvitatása so­rán elsősorban a politikai kapcsolatokról esett 6zó. A fe­lek megállapították. hogy kaposolataikat a kölcsönös ba­rátságon és a célok azonos­ságán alapuló bizalom és szo­ros együttműködés jellemzi. A két küldöttség között elvi és politikai kérdésekben tel­jes1 volt a nézetazonosság- A gazdasági kapcsolatok helyze­tét a tárgyaló felek kedvező­nek ítélték. Szó esett az 1976—1980- évi gazdasági együttműködési és árucsere-forgalmi előirány­zatok teljesítésével kapcso­latos kölcsönös feladatok­ról és több- a kapcsolatok bő­vítését szolgáló javaslat hang­zott el- A tárgyaló felek úgy ítélték meg. hogy időszerű az 1980 utáni gazdasági együtt­működés irányainak és lehe­tőségeinek kijelölése is. A tárgyalások folyamán megállapították, hogy a kul­turális. tudományos és okta­tási együttműködésünk terv­szerűen és eredményesen fej­lődik- Állást foglaltak a fe­lek amellett, hogy kölcsönö­sen további erőfeszítéseket kell tenni, hogy népeink még jobban megismerjék egymás kulturális értékeit. A magas szintű találkozók gyakorlatának megfelelően megvizsgálták a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, valamint azokat a körülmé­nyeket. amelyek közepette a két testvérország a fejlett szo­cialista társadalom építését folytatja­A plenáris tárgyalások ked­den folytatódnak, ugyancsak kedden miniszterelnökünk kíséretének tagjai partne­reikkel folytatnak megbeszé­léseket. A tárgyalásokat az őszin­te- baráti, légkör- az együtt­működés i fejlesztésére irányu­ló készség jellemzi- Mindkét fél annak a véleményének adott hangot, hogy a gazda­sági együttműködésre még számos, mindkét ország javá­ra kihasználható lehetőségire j- lik- A területek vizsgálatával folytatódnak a tárgyalások. Lengyelonzáfíi levél Neptun kedvence Egyáltalán nem csodálko­zom, hogy a soproniak vagy a debreceniek, a kaposváriak vagy a kecskemétiek nyári úticélul a Balti-tenger helyett az Adriai-, a Fekete-tengert, vagy éppen a Balatont vá­lasztják. Bár a Balti-tenger­partot bársonyos fövenyű strandok, kilométereken át húzódó pompás fenyőerdők szépítik, viszont a hideg ten­gervíz igen sok turistát arra késztet, hogy más helyet vá­lasszon nyári üdülésre. Ismétlem: nem csodálko­zom, hogy a magyarok alig jönnek ide hozzánk északra, én viszont minden alkalmat kihasználok, hogy elsősorban a Gdanski-öböl környékére eljuthassak. Tudom, elsősor­ban azért, mert lengyel va­gyok. De nem' csupán ez az oka; inkább az, hogy ezen a tájékon igen nagy változások mennek végbe, amelyeket leginkább csak közelről érté­kelhet az ember. Gdynia Lengyelország vi­lágra nyíló első kapuja, ame­lyet a százéves német rabság után éppen fél évszázaddal ezelőtt építettek ki a 72 ki­lométer hosszú tengerparton. Köztünk vannak még, akik emlékeznek arra az időre, amikor a több mint 200 ezer lelket számláló város helyén halászfalucska állt, a modem kikötő helyén pedig mocsár tocsogott. A Balti-tengerparti Gdynia kikötője — az átra- kodási forgalmat tekintve — már 1933-ban egyike volt a legnagyobbaknak. Egykoron ezt a várost 60— 80 ezer lakosúra tervezték. Napjainkban a 230 ezerhez közelít. És ennek az oka nem a teryzők szegényes fan­táziájában keresendő, hanem abban, hogy Gdynia alapítá­sakor nem számoltak, mert nem számolhattak a tenger­gazdaság hatalmas népgazda­sági szerepével a szocialista Gdynia Lengyelország világra nyíló kapuja, élénk forgalmú tengeri kikötő. viszonyok között. A fél évszá­zados Gdynia történetének 30 esztendeje viszont már a szo­cializmusban íródott. És a városnak, kikötőjének a há­borús pusztításokból való új­jáépítése szintén a szocializ­mus műve. Gdynia kikötőiének föld­tani viszonyai lehetővé te­szik, hogy az öbölben hatal­mas konténerkikötőt is épít­senek. Nincs messze az idő, amikor a rakodópartok már messze benyúlnak a tenger­be. Mindez nem elég! Döntés született arra, hogy új nagy kikötőt építsenek; ez az északi kikötő a legnagyobb balti-tengeri hajókat fogad­hatja majd, elsősorban azo­kat, amelyeknek szállítmánya szén, ércek, kőolaj. Az észa­ki kikötő az egész lengyel társadalom szorgalmával épül, teljes kapacitása évi 70—80 millió tonna áru! — De ez már egy másik téma, amely- lyel egy újabb levelemben szeretnék majd foglalkozni. Visszatérvén Gdyniához: ezt a tenger melléki, fehér kövű, elegáns szépségű várost alig­ha fenyegeti „trónfosztás”. Lakosai nem engedik elsősor­ban, 'gyáraiból nagy befoga­dóképességű, korszerű hajók egész sorát bocsátják vízre, igen gazdag tapasztalataik vannak az áruk ki-, be- és átrakásában, amellyel nem­egy nemzetközi hírű szállít­tató tetszését nyerték meg. Az a tény, hogy Gdynia ra­gaszkodik sok évtizedes jel­zőjéhez; Lengyelország ten­geri fővárosa,' csak erősíti a város és kikötőjének pozíció­ját, ugyanis éppen itt, és nem a másik két nagy kikötőben, Gdanskban és Szczecinben van az INSA, a szocialista országók Hajófelszerelési Vál­lalkozók Nemzetközi Társa­ságának a vezetősége. Az INSA-nak Magyarországon és Lengyelországon kívül tagja a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, az NDK, Kuba és Jugoszlávia. Lengyelország 500 kilomé­ter hosszú tengerpartján te­hát a tenger jóságos istené­nek, Neptunnak kedvence továbbra is Gdynia. Ez az oka annak, hogy bármikor alkalmam nyílik rá, ha csak rövid időre is, ellátogatok Gdyniába. * Varsó, 1976. július 31. Marék Burczyk Kína újabb földrengésekre Lázár György a kormány el nőké hivatalos látogatásra Varsóba érkezett. A képen: a magyar kormányfő Piotr Jaroszewlcz lengyel miniszterelnök társaságában elvonul a dísszázad előtt. A kínai külügyminisztérium hétfőn reggel újból figyel­meztette a Pekingben műkö­dő külképviseleteket arra, hogy a múlt szerdaihoz ha­sonló nagyságrendű földren­gésekre lehet számítani. A külügyminisztérium megis­mételte, hogy a kínai hatósá­gok segítségére lesznek a fő­várost, illetve az országot el­hagyni szándékozó külföldi­eknek. A hét végén összesen száz­szamit tíz utórengést regisztráltak Tangsam körzetében; a ren­gések erőssége minden eset­ben meghaladta a Richter­skála szerinti négyes. 5 alka­lommal pedig az ötös foko­zatot. Az utórengések epi­centruma mind közelebb esik a fővároshoz. Az Űj Kína beszámolója szerint a katonai egységek igen veszélyes körülmények között, éjjel-nappal dolgoz­nak a sebesültek körházba szállításán, az utak, vasúti vágányok, hidak és a távköz­lési hálózat helyreállításán. A mentőosztagok számos tagja a munkálatok során életét vesztette. A hírügynökség beszámolt arról is, hogy a másfél milliós Tangsan legnagyobb szénbányájában az éjszakai műszakban a föld alatt dol­gozók többsége megmenekült és sértetlenül feljutott a fel­színre. Most, amikor Helsinki első évfordulójának megünneplésé­re készülünk, nem felesleges emlékeztetni rá: a legna­gyobb szervezett erő, amely e tanácskozásért küzdött, az eu­rópai kommunista mozgalom volt. A kezdeményezés a szo­cialista közösség országainak kommunista és munkáspárt­jaitól indult ki és óriási mun­kát végeztek a közvélemény mozgósításában az európai tőkésországok testvérpártjai is. Ezek az egybehangolt erő­feszítések tették lehetővé az európai biztonsági és együtt­működési konferencia záró­szakaszának megtartását a legmagasabb szinten. Napjainkban az európai kommunista és munkáspár­tok a helsinki eredmények elmélyítésén, az ott elért si­kerek továbbfejlesztésén munkálkodnak. És aligha le­het túlbecsülni annak a je­lentőségét, hogy a testvérpár­tok a továbbfejlesztés dolgá­ban egyhangúan elfogadott berlini dokumentumukban azonos következtetésekre ju­tottak. Melyek a következte­tések sorában különösen fon­tosak? Mindenekelőtt egyetértet­tek abban, hogy Helsinki is példázza; a legbonyolultabb európai és nemzetközi prob­lémákat meg lehet oldani valamennyi érdekelt részvé­telével, a teljes egyenjogúság alapján- Igen lényeges a meg­állapítás, s az azóta eltelt időszak is bizonyítja, hogy a záróokmány ajánlásai nem valósulnak meg maguktól és tékony intézkedéseket tartal­maz az enyhülési folyamat elmélyítéséért. Az intézkedések első köre a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére vonatkozik. Egye­bek közt felszólítja az álla­mokat — elsősorban az atom­fegyverekkel rendelkező, nagy körbe tartoznak azok a ja­vaslatok, amelyek az atom­háború megakadályozására irányulnak. Alig több, mint két héttel a tanácskozás után újabb előrelépés tör. tént azon a téren: a Moszk­vában - aláírt szovjet—fran­cia dokumentum igazolta, / Berlin és a párbeszéd NÓGRAD - 1976. augusztus 3., kedd automatikusan. A Helsinki­ben kötött megállapodások hatékonysága annál nagyobb lesz, minél sikeresebben tud­ják mozgósítani a kommunis­ta és munkáspártok a konti­nens valamennyi békeszere­tő és demokratikus erejét, a néptömegeket. A dokumentum mélyre­hatóan elemzi az enyhülésért és a társadalmi haladásért vívott harc dialektikus egy­ségét. Megállapítja, hogy a békés egymás mellett élés kedvezőbbé teszi a harci kö­rülményeket azok számára, akik az igazságosabb társa­dalomért, akik a szocializmu­sért küzdenek. ­A kommunista és munkás­pártok olyan munkaprogra­mot dolgoztak ki dokumentu­mokban, amely reális és ha­katonai potenciájú országo­kat — a katonai költségveté­sek rendszeres csökkentésé­re. Érdemes emlékeztetni ar­ra, hogy a Szovjetunió már hónapokkal korábban ennek a felhívásnak szellemében járt el, s rendkívül nagy ön­mérsékletet tanúsított kato­nai költségvetésének elkészí­tésénél. A folyó költségveté­si évre érvényes szovjet kato­nai költségvetés százaléko­san még valamelyest kisebb is az előző esztendeinél, ugyanakkor, amikor az Egye­sült Államok rekord ugrással 112 milliárd dollár fölé emel­te katonai kiadásait! Nyil­vánvaló azonban, hogy ilyen helyzet hosszabb időszakon át nem tartható fenn, s a mérsékletre a másik félnek is hasonló módon kell válaszol­ni. Ugyancsak ebbe a£ első hogy ilyen intézkedések le­hetségesek és kölcsönös jó­szándék esetén elérhetők. A javasolt intézkedések egy második köre a fasizmus gyökeres kiirtására, a de­mokrácia és a nemzeti füg­getlenség kivívására és meg­védésére vonatkozik. Harminc évvel azután, hogy a kom­munisták és demokraták hő­si harcra kényszerültek a fa­siszta ellenforradalommal szemben Spanyolországban, minden jel az utolsó euró­pai fasiszta rezsim közeli végére mutat. A kommunis­ták azonban az antifasiszta­demokratikus küzdelem kér­dését nem szűkítik le Spa­nyolországra. Valódi demok­ratikus fejlődésre hívnak fel olyan államokban, mint Por­tugália, Görögország, ame­lyekben megdöntötték a fa­siszta, ultrareakciós diktatú­ráit. Ott is és más európai tőkésországokban is a de­mokratikus jogok védel­méért és kiterjesztéséért száll­nak síkra, hogy a burzsoázia ne tudjon az egyetemes bé­két is veszélyeztető dikta­túrához folyamodni. A javasolt intézkedések harmadik köre egyebek közt a népek közötti kölcsönösen előnyös együttműködés fej­lesztésére, a kulturális, tudó. rnányos együttműködésre vo­natkozik. Igen lényeges an­nak hangsúlyozása, hogy vé­get kell vetni a gazdasági kapcsolatokban a diszkrimi­nációnak, s minden állam számára biztosítani kell a legnagyobb kedvezményt. A kommunista és mun­káspártok dokumentumának jelentősége elválaszthatatlan a történelmi perspektíváktól, lehetőségektől és felelősség- érzettől. Attól, hogy a kon­tinens minden lakóját érin­tik a javaslatok említett és további „körei”. Éppen ezért hatékony összefogásra hív fel a berlini okmány, moz­gósítani kívánja a tömegeket a párbeszédre és az akció­egységre. Vajda Péter !

Next

/
Oldalképek
Tartalom