Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-07 / 186. szám

Beruházás — beruházás — beruházás (II.) Csak a gyár érdeke ? A szerszámig zeni építési munkái lényegében rövidesen lehetővé tennék a megmun­kálógépek telepítését. Ám ezek szállítására egyelőre nem számíthatunk. A baráti importból jövő gépek szállí­tási idejét csak 1977-re tud­ta a TECHNOIMPEX biztosí­tani. Egy nagy teljesítményű szikraforgácsoló gépet tőkés­importból hozunk, amit fel­tehetően még ez év végéig megkapunk. Ezt a gépet le­hetett volna korábban is be­hozni, ha szakembereink ha­marább választják ki a meg­felelő típust. Kellő szakisme­ret hiányában túl sok időt fordítottak egy elektrokémiai eljárással működő gép alkal­mazási lehetőségeinek felde­rítésére, míg végül meggyő­ződtek, hogy az adott fel­adatra alkalmasabb a szikra- forgácsoló. Ez a késedelem nem érin­ti veszélyesen a beruházási feladatok teljesítését, de azt a tanulságot lé kell vonni, hogy a technológiai fejlődést nemcsak termelőgépek vonat­kozásában kell figyelemmel kísérni, hanem a kiegészítő technológiákat, a szerszám- gyártó, karbantartó, anyag- vizsgáló területeket is rend­szeresen kell tanulmányozni. Nem kielégítő' az együttműködés Néhány gondolattal a fel­adat pénzügyi, kereskedelmi, koordinációs területére is ki­térek. Az előző évek beruhá­zási tapasztalatai alapján igyekeztünk a pénzügyi elő­irányzatokat gondos tervezés szerint ütemezni. Ennek kö­szönhető, hogy bankhitelünk igénybevétele zavartalan, a megfelelő rovatokon időben .rendelkezésre áll a fedezet. Ha kisebb módosításokat kell eszközölnünk, az inkább a külkereskedelmi feltételek változásainak következmé­nyeiből adódik. A kereskedelmi kapcsola­tok majdnem teljes egészé­ben külkereskedelmi jellegű­ek- A megbízást a TECHNO­IMPEX Vállalat kapta meg, a bonyolításra. .Nem tartjuk kielégítőnek az együttműkö­dést, annak ellenére, hogy hosszú évek óta kapcsolat­ban állunk a vállalattal. Igaz, hogy az utóbbi időben hozott gazdasági rendelkezések vál­tozásokat eredményeztek a korábbi módszerekben, felté­telekben, de szorosabb kap­csolatot, gyorsabb reagálást, jobb tájékoztatást várnánk.' Talán az is jellemző, hogy a közel kétéves kapcsolat alatt egyetlen alkalommal jöttek le hozzánk az illetékes osz­tály dolgozói. Nem vettek részt a tárgyalások jelentős részén, a határidős kérdések­ben nem harcoltak az érde­keinkért. Az a meggyőződé­sünk, hogy a tárgyalások so­rán inkább az érintett két külkereskedelmi vállalat köl­csönösségi viszonyának fenn­tartása domborodott ki, néni a rendelő igényeinek biztosí­tása. Ilyen színezete van a nem sokat ígérő garanciális feltételeknek, késedelmi fele­Hat éve készítik a közked­velt Maci óvodai gyermekbú- torokat az Ipoly Bútorgyár szécsényi telepén. A 17 dara­bos garnitúrából évente 10— 12 ezer készül. Benkó József a bútordarabok lakkozását végzi. lősségnek. Hosszú viták ala­kultak ki ezekben a kérdé­sekben, de a szerződés meg­kötése csak állandó enged­mények után vált lehetővé. Szocialista szerződés Gondjaink voltaic és van­nak bizonyos koordinációs kérdésekben. Mivel több kül­földi szállítóvállalat van, úgy gondoljuk, hogy ezek ösz- szehangolását, vagy a külke­reskedelmi szerveknek, vagy az egyik szállítónak, mint fővállalkozónak kellene biz­tosítani. Ilyen feladatot nem­igen látnak el. Ha szükséges­nek tartjuk, akkor nekünk kell közvetlenül a vállalatok­hoz fordulni, egyeztetni, jó­indulatú támogatást kérni. Több segítséget kapunk a hi­vatalos fórumok mellett a területi vezető politikai, tár­sadalmi szervektől. Bár különösebb panaszunk nem lehet az itt dolgozó csehszlovák vezetőkre, szere­lőkre, mégis úgy gondoltuk, hogy a szorosabb együttmű­ködés érdekében jó volna szocialista szerződésben rög­zíteni feladatainkat, elősegí­teni a kölcsönösség érvénye­sülését. Ezért felhívással for­dultunk a gépszállító vállala­tok és szerelő cégek vezetői­hez, pártszerveihez. Sajnos, ilyen megállapodás megköté­sére csak most kerülhet sor. Fő feladut az iizem-ze-vezés A különböző nehézségek ellenére mégis úgy ítéljük meg, hogy fejlesztési kötele­zettségeinknek határidőre ele­get tudunk tenni. Ma már a fő feladat a kivitelezés mel­lett az üzemszervezésre is kiterjed. Előkészítjük belső és külső piaci kapcsolatain­kat, az induláshoz szükséges próbagyártmányokat, azok szerszámait. Dolgozunk a technológiai előírásokon, a kezelési utasításokon. Végez­zük a fizikai és szellemi dol­gozók szakmai felkészítését. Minden remény megvan ah­hoz, hogy az év vége felé megjelennek az első termé­kek az új berendezésekről, annak ellenére, hogy az üzem komplett építése 1977. június 30-ig történik meg. Az itt szex'zett tapasztala­tokat a soron következő fel­adatoknál igyekszünk hasz­nosítani. Urmössy László, vezérigazgató-helyettes i Úttörő vállalkozás volt, mint a nevében is hordozza, a di- mitrovpusztai Úttörő Sertés- tenyésztő Közös Vállalkozás, a SERKÖV. Tizennégy ter­melőszövetkezet és a Pest— Nógrád megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat ve­zetői írták alá az alapításról szóló határozatot. A sertéste­lep 1971. decemberére készült el. A tulajdonosok dörzsöl- gették kezüket, a társulás eredményéből reájuk jutó rész­re gondolva. PER ÉVEK ÓTA A dörzsölgetésből néhány év leforgása alatt kéztörde­lés lett, mert eddig — az egyesülések után kilenc tez — egy fillért nem kaptak vissza pénzükből, sőt, évről évre csak fizettek. (Időköz­ben a PENOMAH kilépett a vállalkozásból.) Hosszú a története, míg a szép reményű társulás púp- j pá nőtt a gazdaságok hátán. IA gondok már a kezdet kez- . detén jelentkeztek. Az erede­tileg 34 millió forintos beru­házás kivitelezésének számlá­ja 43,2 millió forint lett. — A MEZÖBER — jelen­leg AGROBER — készítette a terveket. Abban az időben voltak már kész rendszerek a sertéstenyésztésre. A tervezők újjal próbálkoztak összeesz- ka báliak egy vegyes telepet, s elszámo’ták magukat. A hí­zóférőhelyhez képest a íiazta- tót szűkre méretezték, több malacszaporulattal és kevesebb elhullással számoltak. Emiatt jó darabig kihasználatlanul tá­tongtak az épületek — ma­gyarázza Szebenszki Mihály telepvezető főmérnök. Ö az ötödik vezetője a létesítmény­OMBKE-ülés Az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület bányászati szakosztá­lyának Nógrád megyei cso­portja legutóbbi ülésén a korszerű szervezés néhány lényeges feladatát vitatta meg. A tudományos ankéton a bá­nyászatban dolgozó szakem­berek elsősorban azt vizsgál­ták, hogy az üzem- és mun­kaszervezés miként segíti a vezetés színvonalának növe­lését. Ezt taglalta az előadás, amelyet Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák igaz­gatója tartott. Hangsúlyoz­ta: a megye bányáiban az utóbbi évek során mind a technikai, mind a művelési színvonal nagymértékben emelkedett. Ennek következ­ménye, hogy ma már nem lehet a régi felfogás szerint vezetni. A rutinvezetés nap­jainkban már nem megfele­lő! Csak a solcirányúan kép­zettek, felkészültek, jól tá­jékozottak képesek eleget tenni a mai követelmények­nek. Ezt segíti elő a korsze­rű szervezési tevékenység, amely — az előadó szavai szerint — nem lehet öncélú, kampányjellegű; a komplex feladatok megoldását, a terv- és célszerűséget kell állan­dóan szolgálnia. A gépesítés, a hírközlő berendezések kor­szerűsítése, a cselekvési prog­ramok, az intézkedési tervek, a DH-munkarendszer, a dön­téselőkészítés tökéletesítése, mind-mind feltétele az ered­ményességnek. A hozzászólók közül Paró- czai Péter, a Magyar Szén- bányászati Tröszt egységes információs, rendszerértek ki­alakításáról, Nagy Róbert a számítógépek alkalmazásá­ról, valamint a vezetés-szer­vezés szoros egységéről be­szélt. Kormos Ottó a bányá­szat azon nehézségeit emelte ki, amelyek a szervezés so­rán jelentkeznek. Nagy Sán­dor a gépek munkájának jobb megszervezését, telje­sítményük további növelér sét sürgette. Tordai László, a tervezés és szervezés tu­dománnyá válásának folya­matáról szólt, s néhány meg­oldásra váró gondra hívta fel a figyelmet. A többi felszó­laló — Kazinczi Gusztáv, Nyitrai József, Tajti Tibor, Nagy István és Kovács János — üzemi tapasztalatait mond­ta el, hangsúlyozva azok bá­nyászati jelentőségét. Munkafegyelem éfaiui. nézetben Tréfálkozva várják a ter­melési tanácskozás megkez­dését a ZIM salgótarjáni gyá­rában a sajtoló, a daraboló és forgácsolóüzem dolgozói. Az egyik asszonyka a sietős lép­tekkel igyekvő nyurga férfi­nak odaszól; — Máskor előbb engedd el őket! A megszólított így vála­szol : — Aki el akart jönni, az mind eljöhetett, itt van­Nem sokkal később egy hi­tesebb korú férfi három asz- szony társaságában lép be a terembe. Feléje is megjegy­zések hangzanak, mire ő ezt mondja; — Szeretem lesni őket. Az egyik nyelves asszonyka így válaszol: — Nem tudsz te már harapni se! Hol szorít a cipő ? A kedélyes hangulat ak­kor változik komollyá, ami­kor Fonád János üzemvezető­helyettes megszólal. Elöljáró­ban közli az előző termelési tanácskozáson felvetett javas­latok sorsát. Többségük meg­oldódott, de van, amit nem lehet továbbra sem levenni a tennivalók listájáról. Nem rossz kollektíva az, amelyik összejött, de az első fél év nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Csu­pán 98,7 százalékot teljesítet­tek. — Ebben a mi hibánk is bennevan — mondja az üzemvezető-helyettes —, mert megfelelő előkészítés nélkül nincs eredményes végszere­lés sem. Ezután a létszámhiányt em­líti. Közli, hogy a különböző üzemrészekből szakmunkások jöttek segíteni- ök végezték az anyagmozgatást. A folya­matos munkát gátolta, zavar­ta a gyakori programmódosí­tás, a késve érkező alkatré­szek. —"Mivel létszámra a to­vábbiakban sem számítha­tunk, a megnövekedett fel­adatokat és a lemaradást alapvetően a saját magunk erejéből kell megoldanunk. Valószínű segítséget kapunk más üzemekből is. Ez azon­ban mind kevés a feladatok jó elvégzéséhez. Továbbra is szükség lesz a szabad szombatokon, sőt vasárnapo­kon is túlórákra — hangsú­lyozta az üzemvezető-helyet­tes, s rátért a munkafegye­lemmel kapcsolatos tenniva­lókra. — Még mindig előfordul, hogy egyesek fél kettőkor le­állnak, és nem engedik dol­gozni táljaikat. Előadódik, hogy néhányan a portással veszekednek, mert az nem engedi ki őket a munkaidő vége előtt. A férfiak közül né- hámyan a fizetés utáni napon „elfelejtenek” bejönni dol­gozni. Két dolgozó részesült bércsökkentésben, mert rend­szeresen fegyelmezetlentke- dett. Nagyobb fegyelemre van szükség a selejt csökkentése érdekében. Ezt nekünk, cso­portvezetőknek, művezetők­nek és jómagámnak kell se­gíteni. El kell mennünk oda, ahol a selejtezés történik, mert azt hiszem, mások mu­lasztását is a mi számlánkra írják. El kell ismerni, hogy a selejt .növekedését, a termé­kek minőségét kedvezőtlenül befolyásolja a feldolgozásra kerülő lemezek előírtnál gyengébb minősége is — so­rolta a megoldásra váró ten­nivalókat Fonád János. / Így látják a dolgozók A fegyelmezett munka további feltételeit, követel­ményeit, a felszólaló dolgozók saját tapasztalataikból mond­ták el. Tóth Deziső szóvá tette, hogy ne két-harom napig kö­szörüljék a késeket, hanem gyorsan hozzák vissza. Téglái Gyula, a sajtoló művezetője jelezte: egyesek azt hiszik, hogy az óraírás, bérkiegészí­tés mindenkinek jár- Téved­nek. Továbbra is csak azok kapják, akik saját munkájuk elvégzése mellett ellátják az anyagmozgatási teendőket is. Közölte még- hogy az E—800- as szerszámokkal az első perctől kezdve nehéz dol­gozni. Oláh József csoportve­zető határozottan kijelentette, hogy a megmunkálógépeket időben kell felújítani, mert sokat hajtják. A tervszerű- megelőző karbantartás révén kevesebb idő esik ki a terme­lésből. Ha váratlanul tönk­remegy a gép, akkor pedig olyan embert küldjenek meg­javítására, aki ért is hozzá. Szabó Zoltán művezető közöl­te. hogy a tmk két évvel ez­előtt hat szállítókocsi rendbe' hozásét megígérte. Azóta vaj­mi kevés történt. Egy szállító- kocsival képtelen 55 embert kiszolgálni. Egyetértő válasz Az üzemvezető-helyettes a felszólalásokkal alapjában véve egyetértett- Megígérne, hogy ami rajta múlik- azt megteszi. Ismételten felhív­ta a figyelmet a pontos, fe­gyelmezett munkára, mond­ván: — Az alkatrészek elsza- bását, a gyengébb minőséget csak rossz szer-számokkal, il­letve alapanyaggal magyaráz­ni nem volna igazságos. Né­hány dolgozó jobban figyel­jen saját munkájára. — Voltunk mi már ennél sokkal nehezebb helyzetben — állította Balázs'Gyuláné, a műhely bizottság titkára — mégis egyenesbe jöttünk- Bí­zom abban, hogy most is így lesz! Ehhez az kellene, hogy az egyes művezetőknek na­gyobb legyen a tekintélyük, a fegyelmezetlenségre hajlamos dolgozók egy kicsit tartsanak tőlük. Majd ismét fellelkesül­ve folytatta: — A szocialista brigádok és a törzs gárda most sfem'"tíágyja cserben a vállalatot; így vélekedett Máté Im- réné. a vállalati szakszerveze­ti tanács tagja, aki a jövőre utalva megjegyezte. — Ha a piacon akarunk maradni, to­vább kell fejleszteni a gyárt­mányainkat. V. K. Eddig csak ráfizettek Veszteséges évek után Dimitrovpusztán nek. öt év alatt nem „meg­vetendő” teljesítmény. A telep szerves férőhely-ösz- szetécele nem volt megfelelő. A batériákat (a ketreces ne­velési mód feltételeit) üze­melés közben kellett kialakí­taniuk. — Georgikon rendszerű trá­gyatelepet terveztek, öt év alatt, ha két hetet működött, akkor sokat mondok. A Ló- kos-patak vizét szennyezzük. Állandóan fejünk fölött lebeg a nagy összegű bírság — kap­csolódik a beszéigetésbe Szil­fai Ferenc főkönyve’ö. A vállalkozás évek óta pe­reskedik az AGROBER-rel. Ót esztendő alatt képtelenek vol­tak áttervezni a trágyatele­pet. Mindenáron be akarták bizonyítani, hogy nem ők té­veditek. 1974-ben a homok- pad helyett szalmaszűrőkkel, kísérleteztek, a MÉM-től ka­pott 295 ezer forintot elköl­tötték, hiába. A sertéstelep­ről most szippantókocsik hord­ják a trágyát. Évente 800 ezer forint a több’etköltség, ami­re nem számítottak. HIBÁK A KIVITELEZÉSBEN Sokan építették a telepet, legtöbbet a balassagyarmati TÖVÁLL szakemberei dol­goztak. A beruházók kellő körültekintés nélkül átvet­ték az épületeket, miközben a kocaszállásokon az etető- vályúk nem tisztíthatok, a fiaz- tató padozata ellenkező irány­ba lejt, vagy sima, a szennylé tócsákba gyűlik össze, megnö­velve a fertőzésveszélyt. — Nem tudurík mit csiná’.- ni a hibákkal. Ha pénzünk lesz, kijavítjuk — jegyzi meg a telepvezető főmérnök. Hogy mikor lesz erre fedezete a vállalkozásnak? Ez is nyitott kérdés marad. A telep benépesítése las­san haladt. A termelőszövet­kezetek 1974-ben 10 millió fo­rint forgóeszközhiteit vettek fel, 1972-ben 305 volt az át­lagos anyakoca-létszám, s 1369 hízót bocsátottak ki, tavaly 550 anyakocáig haladtak, s 4300 darab hízó került a vá­góhídra. A tervezett hízóser­tés-kibocsátás évente 8400 da­rab. Sokáig csak álomnak tűn­hetett. S mert a telep" feltöl­tésének üteme elmaradt a kí­vánttól, s mert egyéb ténye­zők is hátráltatták munkáju­kat, fekete fellegek gyüle­keztek Dimitrovpusztán.; Az első évben 1,7, 1973-ban 1,5, 1974-ben 1.7. tavaly 1.1 mil­lió forint volt a veszteségük, amelyet a termelőszövetkeze­tek csak többszöri felszólí­tásra egyenlítettek ki. — Korábban, a tervkészí­tés során „elbújtattuk” a vesz­teséget, hogy nullára fusson a terv. Az idén már eleve 881 ezer forint mínuszt tervez­tünk — mondja a főkönyve­lő, aki egyáltalán nincs irigy­lésre méltó helyzetben. A sertéstelep takarmány- szükségletét a megyei gabo- rraforgalrpt vállalat magyar- nándori keverőüzeme elégíti ki. Minden mázsa tápra, ke­verékre 51 forint rezsit, keze­lési költséget számolnak fel. Az eledel pedig tonnaszám­ra fogy. Felvetődött, hogy megoldható-e a sertéstelep ellátása a termelőszövetkeze­tekből önköltségi áron. A tár­sulás tagjai nem nagy hajlan­dóságot mutattak rá. így ma­rad a drága abrak, s ezzel a magas költségek. — Az elhul'ások aránya rendkívüli. Míg 1972-ben 516 darab, addig tavaly már 2047 darab malac huliott el — mondja Szebenszki Mihály és az okokat sorolja. -- A tech­nológia hiányos, 84 négyzet­méteres helyre 400 hízót kell zsúfolnunk, probléma van a padozattal, a szellőztetéssel, hőszabá’yozással. A huszon­hat állatgondozóból csak egy a szakmunkás. Az állategész­ségügyi ellátás is hagy kíván­nivalót maga után. Jelenleg a 7000 állatra na­pi egy órát tud fordítani a balassagyarmati városi állat­orvos, bár minimálisan négy óra szükséges. A legjobb meg­oldás az lenne, ha külön ál­latorvost kapnának. A dolgozók szakképzettsé­gének növeléséért ősszel tan­1 NÓGRÁD - 1976. folyamot szerveznek. A tech­nológia / fogyatékosságait pe­dig toldozzák-foltozzák Szeretnék már elérni, hogy végre a mérleg nyelve a nye­reség felé billenjen. JÖVÖRE 8400 DARAB HÍZÓ A társulást érthető, hogy a tulajdonos termelőszövet­kezetek mostoha gyerekként kezelik. Eddig az álló- és for­góalaphoz összesen ?3;8 mil­lió forinttal járultak hozzá. Legtöbbet az érsekvadkerti-, drégelypalánki, a szügyi és őrhalmi gazdaságok adtak. Hogy, mint néhány helyen ál­lítják, kidobott pénz voll-e ez, könnyű megválaszolni. Nem! Mert végül a sertéstelep las­san elérkezik addig, hogy 'ö- vőre a 8400 darab hízó-er és kibocsátást? biztosítottnak lát­szik. S akkor talán-ta’án a nyereség sem marad ei. Min­denesetre nem kiabá'-ik el semmit Dimitrovpusztán. Az idő azonban halad. ,s máris újabb problémák ve­tődnek fel Legutóbb a KA- RANCSHÜS-hoz szállít. ■ 'ák a sertéseket, s' az objektív- nek nevezett minősítés során, mert a társulástól nem tud­tak jelen lenni, 3-as feletti minőséget ..értek el” Előtte, Balassagyarmaton, amikor ott voltak a SERKÖV-től is, 2.5 volt a minősítési átlag, jó­val magasabb Nem értik a különbséget, ami ezreket je­lent. A riapokban pedig az igaz­gatósági ülés maradt el. Mert a társulás tagiai „elfeledték” képviselőiket elküldeni. Szabó Gyula augusztus 7., szombat 3 r /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom