Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

Ugyanaz a s&áx forint UGYANAZ, mert hiszen a piros bankón akkor is a százas szám szerepel, ami* kor Jdvesszük a fizetési bo­rítékból és a pénztárcánkba tesszük, s akkor is, amikor átnyújtják a boltban, E leg­többször rövidke idő alatt mégis mintha megváltoznék a szóban forgó papír súlya, úgy tűnik, könnyebb lett. Konyhai bölcsesség: a há­ziasszony legizgalmasabb ol­vasmánya a piaci, üzleti ár­cédula. Konyhai bölcsesség: a jövedelem mindig „kevés”, a kiadás mindig „sok”. Mármint akkor, amikor nem általában, hanem külön- külön, családonként próbál­juk bizonyítani: a Jövedel­mek fokozatosan emelked­nek. Van, aki illedelmesen hallgat, van, aki a fejét ráz­za. Méghogy az ő jövedel­me? Tessék csak számolni: fizeti a hűtógép részletét, most cserélt bútort, új laká­sa sokkal több pénzt visz el, mint a' régi... Valahová per­sze csak-csaik elgurulnak a forintmilliárdok, hiszen 1970 és 1975 között 90 milliárddal nőtt — 155-ről 245-re — a lakosság pénzbeni jövedel­me, s a forintban járó tár­sadalmi juttatások megkét­szereződtek. Csupán 1976 el­ső negyedévében 61,2 milli­árd forint került a zsebek­be, pénztárcákba, szekrények mélyére. így hangzik: az áraikat és a jövedelmeket együttesen kell vizsgálni.. Ha a jövedel­mek az áraknál gyorsabban nőnek, akkor kétségtelenül jobban élünk. A negyedik ötéves terv időszakában — az áremelkedések ellenére — az egy főre jutó reáljö­vedelem esztendőnként átla­gosan 4,6 százalékkal bővült. Ami a tudatos, tervszerű élet­színvonal-politika eredménye. S ez érvényesül az ötödik ötéves tervben is, meid az egy főre jutó reáljövedelem 1980-ban 18—20 százalékkal lesz nagyobb, mint volt 1975-bén. Sokszor hallott, s haszhált kifejezéseink valódi értel­mén ritkán gondolkozunk. Holott hasznos lenne az ár­politika, szociálpolitika, élet­színvonal-politika fogalmak tényleges tartalmát, s ösz- szefüggéseiket jobban emlé­kezetünkbe vésnünk. Ha nem is nagyon mélyen. de annyira, hogy ne törölhesse ki onnan könnyedén egy- egy árcédula. Szívesen hangoztatott ál­érv: mi a jó abban, hogy az állam az egyik zsebéből ki­veszi a pénzt és beleteszi a másikba? Amiben kimondat­lanul az rejlik, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Valóban egymástól ennyire függetlenül mozog­nának e képzeletbeli kezek? Van, amikor elkerülhetetlen az áremelés. Például egy kilogramm vágómarha fel- vásárlási ára 24,80 forint volt 1970-ben, s tavaly 31,90. S mégsincs elég belőle! Az ár tehát hosszabb időn át nem hagyhatja figyelmen kí­vül a termelési hátteret, mert hiába lenne valami „ol­csó” papíron, ha hiányozna az üzletekből. Az árrend­szer korántsem ellentéte, hanem része az életszínvonal­politikának. A fogyasztói áremelések nem akadályoz­hatják a reáljövedelem növe­lését, de befolyásolhatják a fogyasztási szerkezetet, ..át­csoportosíthatják” bizonyos rétegek között a jövedelmi többletet, az állami támoga­tást stb. AZ ÁRRENDSZERNEK az értékarányos árak irányá­ban kell fejlődnie, ez társa­dalmi érdek, mert elősegíti a népgazdasági egyensúly javítását, a fogyasztói ma­gatartás Olyan változását, mely egybeesik a fejleszté­si célokkal — hangoztatják a szakemberek. Keresetünket számolva nem könnyű be­látni ezt, de erre kényszerít bennünket az a tény, hogy zsebbe tehető forintjaink mennyisége, azaz jövedel­münk végső soron ettől függ. Fogyasztói vágyainkat és tetteinket ugyanis meg­előzi valami: termelői tel­jesítményünk. Ne feledjük, bármennyi­re is érzékenyek vagyunk az árcédulák változásaira: az élelmiszerek nagy része — háromnegyede — hatósági­lag rögzített, vagy maximált áron belül kerül forgalomba. A piaci, szabad árak mindig is a kínálat-kereslet nyomán alakultak. Az ötödik ötéves terv ezért számolhat azzal, hogy például 1980-ra az egy főre jutó húsfogyasztás 76— 78 kilogramm lesz, szemben az 1975 évi 70—71-el. Ehhez persze nemcsak az kell, hogy a jövedelmek nö­vekedjenek, s a drágább árut legyen miből megvenni, ha­nem az is, hogy legyen . mit megvenni, azaz — egy tényt kiragadva — a vágósertés­termelés 9,2 százalékkal bő­vüljön az ötéves tervben. A józan árpolitika, az egészsé­ges határok között tartott ár­növekedés —, s ezek, vala­mint sok más tényező fogla­lata, az életszínvonal-politika céljainak elérése — feltéte­lezi és megköveteli, hogy a termelés, a nemzeti jövede­lem legalább a tervezett mértékben emelkedik. FOGYASZTÓI GONDJA­INKAT —, mert tagadhatat­lanul vannak — ne csupán a piacokon, az üzletekben lássuk, érezzük. Hanem —, s legalább akkora súllyal — munkahelyünkön is. Mert csak így lesz ugyanaz a száz forint mindenhol ugyanaz. Ez kicsit kellemetlenül, csí­pősen hangzik, de ettől még igaz. Olyannyira, hogy ez az igazság — gyakorlati érvényesítése — határozza meg holnapunkat. M. O. „Magasra állítottam a mércét” , Minden találkozás — újabb panaszáradat' Ügy tűnik, az ismerős fiatalasszony élete kisiklott, nincs ereje hozzá, hogy ismét sínre tegye. A ma­gány, az egyedüllét, amelyben el, elviselhetetlen számára­— A gondok, problémák halmozódnak egymásra, nincs társam, akivel megbeszéljem, akitől tanácsot kérjek. Nincs forrás, amelyből erőt merít­hetnék. Higvje el, van úgy. hogy a hatéves fiam vigasz­tal­Napjainkban igen sok a piagányosan, egyedül élő em­berek száma. Olyan állapot ez, amelyet egy-egy ember, más-más módon próbál elvi­selni. Kilátástalanság, az el- veszettség érzése, avagy túl­áradó optimizmus, eredmé­nyes küzdelem; akad példa erre is. árra "is- X Beszél a 27 éves fiatalasz- szony sugárzó arccal, közvet­len nyíltsággal- Munkatárs­női elismerően bólogatnak, vele együtt büszkélkednek: — Erről az asszonyról csupa jót írjanak, mert megérdem­li! — mondják­Gortva Attiláné először a munkájával Ismertet meg bennünket. A nar>i feladatok­kal, amelyek lekötötték a fi­gyelmét. átsegítették a ma­gánélete szülte nehézségeken. — Négy éve dolgozom a Budapesti Kézműipari Válla­lat pásztói telepén- Varrónő­ként kezdtem, mint betanított munkás. Jöttek a problémák sorban; beilleszkedés a kö­zösségbe, a munkafolyamatok elsajátítása, a válás, a kislá­nyom sorsa- Tudtam, éreztem, csak magamra vagyok utalva- rengeteg akaraterőre volt szükség. Mindenben magas­ra állítottam a mércét, igye­keztem lefoglalni magam- A jő munkám alapján hathóna- oos meóstanfolyamra küld­tek az üzemből. Salgótarjánba jártunk iskolába, Budapes­ten vizsgáztunk- Tanulás közr ben sokszor elkalandoztak a gondolataim, töprengtem a jövőmön, A töprengés aztán nem volt hiábavaló, mert tettek követték. Gortva Attiláné so­kat dolgozott, hajtotta magát, hogy minél több pénzt keres­sen- Mert a nagy cél megva­lósításához sok-sok forintra volt szükség. — A szüleimmel, kislá­nyommal éltünk egy régi ház­ban, Taron- Elhatároztam, hogy újat, szebbet építünk, A régit lebontottuk, s valameny- nyien beköltöztünk az ötször- öt méteres nyárikonyháb-a. A bútorokat rokonokhoz szállí­tottuk- a hitetlenek a fejüket csóválták: nem fog ez men­ni! Azóta áll már a kétszobás családi ház- csupán a külső- munkálatok vannak hátra. No, meg a takarítás, rendezkedés­— Mégis, hogyan sikerült? — Nem volt nekem életem, nem jártam én sehová, min­den fillért meg kellett fog­ni. Kölcsönt vettem fel. a szü­leim is támogattak, édesapám vezérelte az építkezést. Édes­anyám meg gondját viselte a kilencéves. kislányomnak, amíg én dolgoztam­Gortváné gondolataiba me­rül, az asztal szélét babrálja; — Most azt gondolhatják- mi­lyen rossz lehet nekem, hogy a fiatal éveimet a gürcölés, a spórolás tölti ki- Nem mon­dom, egyedül nehezebb, a kislányomon is észreveszem, hogy hiányzik neki az apai szó. De hát. •. ? Félbemarad a megkezdett mondat, nehéz hangosan ki­mondani a lélek mélyén rejlő gondolatokat­— Eddig nem volt lehetőség a szórakozásra. kikapcsoló­dásra. Most, hogy a ház már rendben lesz, biztos jut idő arra is, hogy színesebbé, vál­tozatosabbá tegyem az éle­tünket- Azt már elterveztem, hogy jövőre együtt megyünk nyaralni a kislányommal. — vkm — Már az idén Tíz tonna színtest Romhányból A Romhányt Építési Kerá­miagyárban nagy reményeket fűznek az új kísérleti szín­testgyártó üzem beindításához. Ezt a fontos kerámiaipari alapanyagot eddig hazánk nyugati importból szerezte be. akárcsak a többi szocialista ország­Augusztus végére elkészül a Romhányi Építési Kerámia­gyárban a kísérleti üzem. amely az idén tíz tonna szín­testet gyárt- Főként a hagyo­mányos kék. zöld és sárga színekből. Az importból ed­dig beszerzett szintest ára? A kéknek 120. a zöldnek 240. a sárgának pedig 250 forint kilója- Ez lenne a megtakarí­tás egyik oldala. De a rom­hányi gyár ennél is tovább ment. A felsorolt színtestek alapanyagait ugyanis nem tőkésimportból, hanem a KGST-országokból kívánja beszerezni- A túlnyomó részt saját kapacitással épített 6zíntestgyártó üzem később alapja lesz egy évi 300 tonna kapacitású színtestgyárnak. Az átadásra kerülő kis üzem a következő időben évente 40—50 tonna színtestet gyárt, amiből jut a FIM- gyáraknak. később pedig a Romhány Ill-nak. vagyis az új csempegyárnak­A növekvő igényeknek meg­felelően megteremtik a gyár­ban az egyre korszerűbb gyártmányok arányát- Mű­szaki fejlesztések nyomán a padlóburkolólap-gyártás több mint 50 százalékát szitanyo­mással kívánják végezni- Az új színtestgyár révén meg­szűnik a burkolólapgyártás­hoz elengedhetetlen alap­anyagok időszakos beszerzési gondja is. Ezzel mentesítik a népgaz­daságot a színtestvásárlás de- vizaigényességétöl- viszont versenyképesebb gyártmá­nyaikkal már a közeli idő­ben jelentős exportra tehet­nek szert­Azonos politikai célokért dolgozunk Beszélgetés dr. Gordos Jánossal, a Vasárnap immár tizedszer rendezik meg a Nógrád megyei nemzetiségi napot. Ezt meg­előzően több rendezvény zajlott le a megyé­ben. A nemzetiségi nap alkalmat adott ar­ra, hogy munkatársunk beszélgetést folytas­son dr. Gordos Jánossal, a megyei tanács el­nökhelyettesével. — Megítélése szerint hogyan valósul meg megyénkben a párt nemzetiségi politikája, miként érvényesül a XI. kongresszuson ho­zott határozat? — A nemzeti-nemzetiségi kérdés jelentős helyet foglal el a párt politikájában. A kor fejlődésével e feladat nem veszíti érvényét. A pártnak elemezni kell társadalmunk hely­zetét, részleteiben kell vizsgálni, és ennek kapcsán nem ’.ehet • elkerülni, hogy a nem­zetiségiek ügyével ne foglalkozzon. A megyé­ben is arra törekszünk, hogy a párt XI. kongresszusa szellemében, politikai jelentősé­géhez mérten foglalkozzunk a nemzetiségi­ekkel. Hiszen Nógrádban szlovák és német ajkúak is élnek: 22 községben együtt szlo­vákok magyarokkal, két településen pedig németekkel. Ezekben a falvakban a nemze­tiségiek aránya átlagosan 37 százalék, ugyan­akkor Sámsonházán 74, Vanyarcon 59, Bán­kon 52 százalék az arány. A nem magyar anyanyelvűeket ugyanolyan jogok illetik meg, mint hazánk bármely állampolgárát. A nemzetiségi lakosság arányának megfe­lelően vesz részt a megye politikai, állami, közéleti tevékenységében. A megyében a he­lyi tanácsokban például 504 nemzetiségi te­vékenykedik tanácstagként. A végrehajtó bi­zottságoknak 111 választott nemzetiségi tag­ja van, közülük 7 főt a tisztségviselők közé is beválasztották. Elmondhatom, hogy a nemzetiségi lakosság aktívan vesz részt a megyében folyó szocialista építőmunkában. A községek fejlődése is megegyezik a megye más településének gyarapodásával. Életkö­rülményük a magyar lakosságéval azonos mértékben fejlődik. A IV. ötéves tervben a nemzetiségi községek fejlesztésére 34 millió forintot fordítottunk: egészségügyi, kulturá­lis és kommunális célokra. — A XI. kongresszus után miben határoz­za ineg lényegi feladatainkat a nemzetiségi politika végrehajtásában? ;— Az egyik legfontosabb feladatunk — fentebb utaltam már rá — a nemzetiségi köz­ségek társadalmi, gazdasági fejlődésének, va­lamint kulturális ellátásának biztosítása. Ez több részfeladatot foglal magába. Nagyon lényeges a könyvtárak fejlesztése. Jelenleg mintegy 2500 saját nyelvű kötet áll a nem­zetiségiek rendelkezésére. Ezt kevésnek tart­juk. Ezért Nógrád és Pest megye tanácsának művelődésügyi osztályai együttműködési meg­állapodást kötöttek, amelynek értelmében Pest megyében egy nemzetiségi báziskönyvtárat megyei tanács elnökhelyettesével létesítünk. Ehhez megyénk 15 ezer forinttal járul hozzá. Letéti cserevei segíti Nógrád nemzetiségi községeinek könyvtári ellátását. — Fontosnak tartjuk a népi hagyományok ápolását. Öntevékeny művészeti csoportok alakultak és működnek: népi énekkarok, tánccsoportok, zenekarok, pávakörök. Műso­raikra a nemzetiségi kulturális hagyomány őrzését szolgáló táncokat, dalokat tűztek. Me­gyénkben 9 együttes működik, amelyek kö­zül ismertebb a bánki, a nézsai, legéndi és erdőkürti. Utóbbi munkája elismeréseként 1975-ben megyei tanácselnöki dicséretben is részesült. — A hagyomány ápolását szolgálja a bán- ki nemzetiségi múzeum is, amelynek az a rendeltetése, hogy a nemzetiségiek életmód­ját, népviseletét őrizze meg az utókor szá­mára. Emellett fontos feladatunk a nyelv- művelés, a nyelvi kultúra fejlesztése is, mert a nemzetiségi lakosság nyelvi kultúrájába sok akcentus vegyül, amely nehezíti a kulturális értékek irodalmi szintű elsajátítását. Ezért arra törekszünk, hogy nyelvművelő körök segítségével a felnőtt lakosság nyelvi kul­túráját fejlesszük. A fiatalok, óvodások, is­kolások körében pedig anyanyelvi oktatást folytatunk. Megyénk hat óvodájában tarta­nak nemzetiségi nyelven fog'alko'zásokat, és 15 község iskolájában folyik anyanyelvi ok­tatás. Ennek támogatására anyagiakat biz­tosítunk. A nyelvet jól ismerő pedagógusok utánpótlását pedig a megye társadalmi ösz­töndíjjal segíti. A nyelvművelés fejlesztésére a nemzetiségi községekbe rendszeresen jár a Neue Zeitung és a Ludové Noviny. Népsze­rűek a nemzeti szövetségek által kiadott ka­lendáriumok, képeskönyvek és egyéb folyó­iratok. — Milyen politikai jelentőseget tulajdonít a mai bánki nemzetiségi napnak? — A nemzetiségiek ku’turál'is hagyomá­nyainak ápolására az előző években egyna­pos seregszemléket szerveztünk Bánkon, il­letve Nógrádon. Végrehajtó bizottságunk döntésének megfelelően most több napos ren­dezvényre kerül sor (Bánkon és a rétsági járás más községében.) A nemzetiségi napok több irányú közművelődési munkát foglalnak magukban. A mai találkozást demonstrálja, hogy együtt él itt magyar és más nemzeti­ségi barátságban. Azonos politikai célokért küzd magyar—szlovák—német. Valamennyi­ünknek a fejlett szocia’ista társadalom fel­építése a célja. Ügy vélem, hogy a mai ösz- szejövetel is kifejezi a magyar és a szomszé­dos népek kapcsolatának erősödését, amelyben nemzetiségeinknek jelentős szerepük van. összegezve: a lenini nemzetiségi politikát va­lósítjuk meg, amelyet nem befolyásol a nem­zetiségiek száma, vagy aránya. Vagyis e kér­déssel mi mindenekelőtt alapvető politikai érdekeink szerint törődünk. A szocialista ha- zafiságra és proletár internacionalizmusra neve'és fontos eszköze a mai találkozó — fejezte be nyilatkozatát dr. Gordos János. Somogy vári László Egyre többen kedvelik fiataljaink közül a motorkerékpárt. Mind többen tehetik, hogy első fizetésük összerakásával robogót, motort vásárolnak maguknak. A szervizeléssel, esetleges hibák javításával azonban már nehezebben birkózik . mindenki-, Így érthető, hogy a motorjavító szövetkezetek, vállalkozások egyre keresettebbek. Salgótarjánban a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat egymillió forintos beruházással bővíti telep­helyét- Ugyancsak egymillió forintot kap Balassagyarmat is e célra. így a motorkerék* pár-javítás gyorsabbá.kulturáltabbá válik- _ k, __

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom