Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-31 / 205. szám
Képernyő előtt D okumentumripoit és művészportré Érthető módon sok nógrádi tévénéző figyelmét az elmúlt héten az a műsor vonzotta, amelynek sugárzására csütörtökön este Mélyről hozott erő címmel került sor. A dokumentumriport-vállalkozás arra keresett választ, hogyan változott a nógrádi emberek élete, sorsa annak a tíz év előtti határozatnak végrehajtása óta, melynek feladata — népgazdasági érdekek által diktálva — a hagyományos bányászat visszafejlesztése volt. A kérdésre a megye politikai, gazdasági vezetői és érintett dolgozók adtak választ a riporternek. E válaszok egyértelműen azt fogalmazták meg, hogy Nógrád gazdasága a tudatos és fegyelmezett munka révén, s nem Ids mértékben az ország segítségével túljutott a kritikus időszakon. S habár számos család egész korábbi életformája átalakult, az új üzemek, munkahelyek megtelepedésével biztató lendületet kapott a megye iparosítási folyamata. Azok az emberek, akiknek korábban a bánya adott kenyeret, új munkahelyeiken, és gyakran új szakmában megtalálták helyüket és boldogulásukat. Kár, hogy a riport — érzésem szerint — többet kívánt markolni, mint ameny- nyit végül is fogott, a gyakori snittek némelykor nemhogy aláhúztak, inkább elmostak egy-egy lényege® gondolatot, megállapítást Szepesi György riporteri vállalkozása azonban így is sok tanulságot összegezett nemcsak számunkra, de országos méretekre érvényesen is a helyes gazdaságpolitika javára. A művészeti programból a legkiemelkedőbbet a péntek esti Básti-műsor jelentette. Az immár 65 éves művész (ki gondolta?!) a Rivalda nélkül című összeállítás első felében önmagáról, pályájáról vallott, anekdotázott, műhelytitkokat „beszélt ki”, történeteket mondott, melyek alapján elénk rajzolódott az a markánsan egyéni portré, amelyet Básti Lajosnak mondhatunk. Básti pályafutása azonos a világ- és a magyar dráma- irodalom legnagyobb értékeinek vonulatával. Tizenhét évig ő volt a madáchi tragédia Ádámja, hetvenötször Katona Bánk-ja, de volt számtalan Shakespeare-hős, Tolsztoj-, Schiller-, Dumashós.és egész sor mai drámánk hőse. Játszotta Strindberg Haláltáncát eredetiben és eljátszotta most Fridrich Dürrenmatt hallatlanul izgalmas, lenyűgözően szuggesztív hatású átiratában, műsora második felében, színészi teljességének minden ragyogó eszközét felvillantva. Azt hiszem, a pénteken látott Play Strindberg sok-sok tévénéző múlhatatlan emléke marad, melyet úgy tart majd számon, mint élete legszebb élményeinek egyikét. S tegyük hozzá, nem csupán Básti Lajos nagyszerű ajándékaként, mert két partnere: Ronyecz Mária és Kálmán György is remekelt ebben a tragikomédiában. A műsorvezető szerkesztőriporter, Bányai György azt a megjegyzést kockáztatta meg, hogy még a legnagyobb színpadi művészeknek is mindössze három arcuk van, azt váltogatják, variálják —, de egy negyedik arcát mutatja meg a Play Strindberg- ben. Én azt hiszem, hogy Básti nem négy, hanem megszámlálhatatlan arculatú művész. (b. t.) Mire szolgál a kulturális alap? Mindinkább beváltja a hozzá fűzött reményeket a kulturális alap- és járulékrendszer, amelynek felhasználásáról kért tájékoztatást az MTI munkatársa a Kulturális Minisztériumban. A járulék lényegében a kulturális vállalatok és intézmények jövedelmének szabályozását szolgáló speciális adó: egyfelől korlát a selejt, a kizárólagosan szórakoztató szolgáltatások útjában, másfelől táplálék, anyagi ösztönző a korszerű, tartalmas, az eszmeileg és művészileg értékes törekvések számára. A kulturális alap a kiadói területen az elmúlt évben összesen több mint 15,5 millió forinttal támogatta a tematikailag fontos művek, illetve sorozatok megjelentetését. Támogatják például a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó közös gondozásában megindított „Harminc év magyar irodalma” című sorozatot, s igy az olvasók valóban hozzáférhető áron, igen tetszetős kivitelben jutnak hozzá a legújabb kori magyar irodalom legértékesebb alkotásaihoz. A könyvkiadás támogatása mellett az alap fokozott figyelmet és csaknem 8 millió forintos támogatást nyújtott az értékes kulturális alkotások propagálására, terjesztésére, az olvasók körének szélesítésére. Az elmúlt év könyvterméséből több mint 200 mű és négy sorozat részesült kiemelt támogatásban. A különféle akciók közül hangsúlyos figyelmet élvez a téli könyvvásár, az ünnepi könyvhét, s általában minden eszközt megragadnak a hazai könyvkiadás népszerűsítésére. A haladó hagyományok mellett — például a kiemelkedő alkotások nívódíjazása — új kezdeményezéseket is segítettek. Például a SZOT Brigádélet cimű lapját és az Ifjúsági könyvszolgálat tájékoztatóját támogatták. Nem szorul háttérbe a színházi terület sem: a kul- túrpolitikailag jelentős művek bemutatóinak kiállítási — díszle, jelmez stb. — költségeire csaknem egymillió forintot biztosítottak. A kiemelkedő produkciók, előadóművészi, rendezői teljesítmények jutalmára — például a 30 éves vagyok, a Barbárok, a 20 óra, a Három nővér, vagy a Történelem alulnézetben — majdnem ugyanennyit adtak. A kulturális alapnak köszönhető az is, hogy a legfiatalabbak igazán jutányos áron látogathatják a Operaház és az Országos Filharmónia ifjúsági előadásait, ezen felül félmillió forinttal támogatták a szocialista brigádok kedvezményes operabérlet-akcióját. Jelentős összegű támogatást kapott a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat a komolyzenei hanglemezek felvételeihez és forgalmazásához. A művészlemezek térhódítását kívánja elősegíteni egyebek közt a magyar hanglemezklub is amelynek tagjai évente 12 hanglemezt vásárolhatlak önköltségi áron. Az árkülönböztetett — amely az elmúlt évben 1,2 millió forint volt — a kulturális alap térítette meg. A művészeti szakterületeken kívül jelentős összegekkel dotálják a közművelődési intézményeket, akciókat és rendezvényeket. Az érdeklődés előterében állnak a vetélkedők, az ország különböző részeiben megrendezett fesztiválok és szavaló versenyek, a közművelődési könyvtárak, elsősorban a munkásövezetek intézményei, és a kisközségek könyvtárai. Hathatós az a segítség is, amelyet például a szakmunkásképző iskolák és szakközépiskolák ifjúsági, könyvtárainak gyarapításához, továbbá az úttörőházak és. az általános iskolák napközi otthonainak kulturális fejlesztéséhez folyósítanak. Balassi Bálint sírja Hybén A koszorúzás A Nógrád megyei könyvtár dolgozói háromnapos szlovákiai körutazás méltó befejezéseként a napokban megkoszorúzták névadójuk, Balassi Bálint síremlékét. A könyvtár vezetője, párt- és szakszervezeti képviselői, az intézmény 30 fős kollektívája helyezte el a kegyelet koszorúját. Részt vett és köszönetét mondott a megemlékezésért — idegenvezetőnk — Dr. Szakó László, a CSEMA- DOK központi vezetőségének és a Csehszlovákiai Történelmi és Honismereti Társasága elnökségének tagja. Feliratunk a következő volt: „Hálás szívvel névadónk tiszteletére a Balassi Bálint megyei Könyvtár dolgozói.” Hybe szlovák kisközség. Itt nyugszik a költő — egykori birtokán — végakarata szerint. A reneszánsz nagy egyénisége, az ismert Julia- dalok szerzője, végvári vitéz, a magyar nyelv megteremtőinek egyike. Gondolatban bejárva egykori birtokának tájait, emlékképeink egy mozaikkal teljesebbekké váltak. A község templomában márványtábla örökíti meg Balassi Bálint emlékét.melyet Lip- tó vármegye közönsége helyezett el egykor. Vajon hány virágcsokor, koszorú kerülhetett már ide? Hány turistacsoport járt az ismeretlennek tűnő helyen? Folytatók vagyunk a megemlékezésben, vagy kezdeményezők? Talán a márványt tábla vallhatna. A koszorúzással véget ért egy háromnapos utazás; eljutottunk Szlovákia legszebb, leggazdagabb vidékeire: Gombaszög—Rozsnyó—Betlér— Krasznahorka—Kassa. A természeti szépségek mellett maradandó élményt jelentettek a történelmi események szin- helyei, nevezetességei. A kassai dómban nyugszik II. Rákóczi Ferenc, Lőcse a Jókai- regény színhelye, múzeuma számos könyvritkaságot is őriz. Tátra-Lomnic híres gyűjteménye a vidék növény- és állatvilágát tárta elénk. Dr. Bardócz Antalné, a megyei könyvtár munkatársa Mai tévéajánlatunk 20.00: Meridián A csillagászok meridiánnak nevezik a délkört, azt a legnagyobb égi kört, amely az északi és déli ponton is áthalad. Ezen az estén különleges színházi előadás közvetítésére kerül sor: A Meridián című színművet ugyanis a komáméi Magyar Területi Színház előadásában közvetítik felvételről. A darab egy új lakótelepen játszódik, egy dél-szlovákiai kisvárosban. Itt él Benedik Tamás mozdonyvezető a családjával: feleségéyel és két fiával. Benedik annak idején résztvevője volt a szlovákiai nemzeti felkelésnek. Azok, akikkel együtt volt — ma magas pozícióban vannak, ö azonban soha, semmiféle kedvezményt nem fogadott el, nem volt protektora senkinek. Most azonban szükség lenne a segítségre. Idősebb fia, II- ja ugyanis bejelenti, hogy a család új személlyel sőt, személyekkel szaporodik hamarosan... Az előadás szünetében Jan 1 Soloviccal, a darab írójával j és dr. Krivosik Istvánnal, a komarnói Magyar Területi Színház igazgatójával beszélget dr. Váradi György. Az olvasó munkásért Az olvasó munkásért elnevezésű, másodízben kiírt pályázatra, amelynek célja a munkásság olvasási kultúrájának fejlesztése, a munkáslakta települések könyvtári ellátásának megjavítása, beérkeztek a részvételre jelentkezett tanácsi, szakszervezeti, szakmunkásképző intézeti könyvtárak és a szakkönyvtárak vállalásai. A Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Kulturális Minisztérium által meghirdetett akció értékelése folyamatban van. Az eredményekről, amelyek Nógrád megye számára is jelentős figyelmet érdemelhetnek, szeptember második felében adhatunk hírt. Smeberényi Leheli 36. — Reszket, habzik a szája, és egy szót se lehet kihúzni belőle. Nem meri elárulni a katonát, mert az megtudja ám, és utoléri bárhol. A kulcslyukon is bebújik — mosply- gott a tanácselnök. Az öreg nyomozó a fiatal felé tárta a tenyerét. — Na?... Ez van a fülek mögött. A gyerek hallgat, mert retteg, hogy utolérik a kulcslyukon. Mi szorongatjuk, hogy beszéljen, hát pislog a kútfőkre, nem lesz-e baj, ha enged. Ennyi az egész. Szentszövetség a babonában. Hát igen; beleittak a borukba. A fiatal felemelte a fejét. — No, és a kés? A késmo- tivum?... Mindkét esetben?!... — Nem mond ellent! Sőt! Árulkodik! Ugyanarról a forrásról. — Az öreg nyomozónak fénylett a szeme, elemében volt. — Erről a késdologról csak annyit — mondta a tanácselnök és mosolygott —, hogy ez az egyik leglényegesebb. A biztos bizonyíték előttük, hogy a katona keze van a dologban. Tudniillik a maga tőrét ott felejtette Göndör Lidi holtteste mellett. S azóta ami kést lát, azt elragadja, mert nem kóborolhat fegyver nélkül az erdőn. Egyébként már az én gyermekkoromban is ott kóborolt. A szüléink vele ijesztgettek, nehogy messzire elcsatangoljunk. Ez a Göndör Lidi különben nagyanyám idejében élt, az erdő mélyén lakott az apjával, egyszer későig elmaradt a bálban, s a sötél^ erdőn végeztek vele, amikor hazafelé tartott- A gyilkost azóta se találták meg, s ezért mondja a nép, hogy az erdőn bujkál. Az öreg szurdokot pedig máig kerülik, mert még azt is tudni vélik, hogy ott lakik a katona az ördög társaságában, aki szolgálatába fogadta. — S mi nyomozunk utána a XX. század második felében — mondja az öreg ajkbigy- gy észt ve. — A televízió korában — tette hozzá a fiatal, kinézett az ablakon. A szemközti háztetőn látszott a tévéantenna, s mögötte más tetőkön is. Az elnök töltött a vendégeinek, és azt mondta: — De tíz évvel ezelőtt még nem volt itt villany, és nem járt az autóbusz. Mikor az első hangszórót felszereltük itt a Fő téren, az emberek ösz- szebújtak. „Cserta beszél” — mondták. — Az ördög. A XX. század tegnap jött ide, egyenest a középkorba. Itt húsz kilométert kellett az erdőn gyalogolni, hogy emberlakta helyhez érjenek. . Itt egy darab kenyérért a lelkűket ki kellett tenni. Mit adott az a kevéske vadjárta, sovány föld. amit az erdőtől elcsi- kai'hattak? Hajnali kettőkor nekivágtak, s az erdőkön át, fútt, esett, vagy fagyott, bizony jó, ha hatra odaértek a messzi bányába, vagy irtásra. Ott egész nap dolgoztak, majd újra neki az erdőnek, úttalan utakon, vízmosásokon, mert a hamarabbi utat választották, igy is négy-öt órába tellett, míg hazaértek. Zabáltak, ha volt mit, s dőltek az ágynak- A kis fényeket mindig lehetett látni a hegyeken, hajnalban, meg késő este; mint a szentjánosbogarak. Ök mentek, vagy jöttek a lámpásaikkal. A vasárnap az övék volt. Meg a karácsony, meg a húsvét. No, meg a búcsú. Elmentek a templomba, teleitták magukat, és kezdődött elölről. Ez volt az életük.-*■- S ma más? — Ma más — mosolygott az elnök. — Ma meghozza őket a vállalati kocsi este ötre, fél hatra, s máris ihatnak, mindennap ihatnak... Es isznak is. A sok szomjúságot bepótolják. Az autó reggel előáll, ide a kocsmához, kiszippantja őket onnan. Délután ötkor visszaönti. De nem is egy autó, több is. Egymással versengenek az autók, ki tud több segédmunkást szippantani- Mert az kell ezeknek a vállalatoknak. Építkezésekhez viszik aztán őket. Keresnek annyit, amennyit akarnak. Négyezret is. A gyerek kijárja itt a kötelező iskolát, nem tanul ám tovább, még, ha esze van is, megy segédmunkára, ott egyből többet kap, mint a tanítója, vagy mint én. Kajaigény nulla, ami kell. a rossz föld is megadja, tyúkot, malacot tart, a tehén, az csaknem kiveszett, de tej helyett amúgy is bort iszik, boltban nem sokat költ, ruházatra se nagyon törekszik. Begyűjti a házba, lehetőleg új házba, parkettás házba — most ez a divat —, a mosógépet, televíziót, s legújabban a frizsidert. Mint régen a zongorát a módos parasztok. Hol ennek, hol annak van divatja, egyik elkezdi, a többi megy utána. A megszerzett kincset aztán őrzik, naponta letörölgetik róla a port, de világért se használnák, vagy csak igen takarékosan, hébe- hóba. Van, amelyiknek benn az autója vadonatújan a sufniban, s egyszer egy évben kirándulnak vele ... Hirtelen tört rájuk a jó mód, s nincs még hozzá kultúrájuk ... — Mégsem isznak el mindent? — Jut is, marad is- S van, amelyik sajnálja a kocsmától, két korsót megiszik a társak közt, s folytatja otthon a no- vájával. Ilyen is van, s az asszony is dolgozik, a gyerek is; mert nem engedik ki ám a családból, a keresetét haza kell hozni... így élnek, valójában most se különbül, mint régen, csak jobban. S talán nem a puszta lét a gond. — S a babonák is élnek ... — Virulnak. — No, persze — mondta a fiatal nyomozó \—, ismerjük, hogyan van. Most' az alap. változik meg, az anyagi, aztán a tudat jön. — Egyelőre nem nagyon siet — mondta a tanácselnök, ajkán lefele csörgött a mosoly. Az öreg azon a véleményen volt, hogy innen, belülről nézve talán nem látszik annyira a kiút, s ezért megérti a tanácselnök pesszimizmusát, de valójában ez a tíz év semmi se, és ami a tudat megváltozását illeti, még húsz se sok, és a dolog észrevétlen fog végbemenni. Egyszer csak egész másképp fognak gondolkozni az emberek. Olyan, mint az óra. Nem látjuk, hogy mozog a mutató, csak, ha egy idő múlva megnézzük, hol állt akkor, s hol áll most, akkor látjuk, hogy bizony szép kis utat megtett— Aztán, persze — mondta —, néha magunk is mozdíthatunk az ujjunkkal' azon a mutatón, ha netán nagyon késne. (Folytatjuk) NÓGRÁD - 1976. augusztus 31-, kedd 1
