Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-31 / 205. szám

V \ Közel-keleti jelentés Tovább éleződik Kongresszus Le Port-ban az egyiptomi—líbiai viszony Vasárnap Libanonban Bej­rut délkeleti övezeteiben és az ország északi területein folytak a leghevesebb har­cok. A Palesztina Hangja rá­dióadó vasárnap azt jelentet­te, hogy a jobboldali erők fegyveres alakulatai újabb rohamot kíséreltek meg Tri­poli északkeleti elővárosai el­len, de a támadást visszaver­tek. Camille Chamoun, akit Szo­limán Frangié elnök az al­kotmány előírásainak meg­sértésével nevezett ki külügy­miniszterré, vasárnap beje­lentette, hogy „egyéb elfog­laltsága miatt” nem utazhat Kairóba, és így nem vesz részt az arab országok külügymi­nisztereinek szerdára terve­zett tanácskozásán. A Pravda hétfői számá­ban, „megfigyelő” aláírással cikket közöl a közel-keleti helyzet időszerű kérdéseiről. A cikk hangsúlyozza: „Az utóbbi időben egyre nyugtalanítóbb hírek érkez­nek a líbiai—egyiptomi hatá­ron kialakult helyzet elmér­gesedéséről. Az egyiptomi ve­zetők fenyegetéseket tartal­mazó nyilatkozatokat intéz­nek a Líbiai Arab Köztársa­ság és vezetői címére. Az egyiptomi kormány Líbia kai­rói nagykövetét „nem kívá­natos személynek” nyilvání­totta és kiutasította az or­szágból. A hivatalos egyiptomi pro­paganda, a sajtó és a rádió a maga részéről Líbia-ellenes megnyilatkozások tömegével árasztja el az olvasókat és a hallgatókat. Nagy teret szen­telnek az ilyen anyagoknak a nyugati hírügynökségek is. A reakciós nyugati sajtó igyekszik olajat önteni a tűz­re, s a valós helyzetet elfer­dítő információkat, hamisítá­sokat közöl. Vajon a Líbiai Arab Köz­társaság mivel vonta magára a szomszédos Egyiptom, az imperialista és reakciós erők ekkora haragját? Hiszen az egyiptomi vezetők nem is olyan régen még nyilváno­san tettek hitet ama szán­dékuk mellett, hogy Egyip­tom és Líbia egyesítésével létrehozzák az egységes arab föderációt. Mi történt tehát? A lényeg az, hogy Líbia az elmúlt évek során következe­tesen leleplezte azokat a pró­bálkozásokat, hogy az arab népekre olyan közel-keleti rendezési terveket erősza­koljanak, amelyek az impe­rialista államok és a cionista agresszorok érdekeinek felel­nének meg. A Líbiai Arab Köztársaság e politikai vo­nala tükröződött a legutóbbi libanoni eseményekkel kap­csolatban is- A líbiai közvéle­mény, a líbiai vezetők követ­kezetesen küzdenek azért, hogy Libanon földjén elolt­sák az arabközi testvérgyil­kos háború tüzet. Éppen ez a fő oka annak a kísérletnek, hogy Líbiával szemben az arab világ reak­ciós erőinek egységfrontját vonultassák fel. Mindez olyan körülmények között megy végbe, amikor a libanoni vál­sággal összefüggésben élező­dik a közel-keleti helyzet, amikor a libanoni reakció az imperialista és cionista erők támogatásával és ösztönzésé­re igyekeznek leszámolni az arab nemzeti felszabadítási mozgalom élcsapatával, a pa­lesztin ellenállási mozgalom­mal. valamint a libanoni nem­zetközi hazafias erőkkel. önkéht adódik a következ­tetés: e próbálkozások részét alkotják az imperializmus és a reakció arra irányuló álta­lános tervének, hogy újabb csapást mérjenek az arab egységre. S az arab népeket megakadályozzák abban, hogy a fő feladat, az izraeli ag­resszióval való harc érdeké­ben mozgósítsák erőiket és eszközeiket. Az arab országok és más országok haladó erői arra hi­vatottak, hogy megadják a szükséges segítséget és támo­gatást a líbiai népnek annak érdekében, hogy az imperia­lista és a reakciós erők ne mérhessenek újabb csapást az arab egységre, ne válthas­sák valóra az arab népek ér­dekeivel, vágyaival, vala­mint a szabadságra, a függet­lenségre és a fejlődésre irá- ‘nyuló törekvéseivel össze­egyeztethetetlen agresszív ter­veiket. (MTI) Vasárnap folytatódott Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi lapja, k Trybuna Ludu nagyszabású sajtóünepsége. A képen: a Kultúra és Tudomány Palo­tája közelében rendezett fesztivál sok ezer részvevője A Réunioni Kommunista Párt Le Port városában meg­tartotta a IV. kongresszusát. A vasárnap befejeződött ta­nácskozáson elhangzott refe­rátumban Paul Verges, a párt főtitkára beszédében át­fogóan elemezte Réunion la­kosságának súlyos helyzetét, és konkrét intézkedéseket ja­vasolt az elmaradottságnak, a gazdasági élet pangásának, és egyoldalúságának a nyo­mor és a munkanélküliségnek a megszüntetésére. A tanácskozás megválasz­totta a 34 tagú új központi bizottságot és a 11 tagú poli­tikai bizottságot. A párt főtit­kárává ismét Paul Vergest vá­lasztották meg. Kivétel a jobboldalnak Banglades új katonai és po­litikai vezetői egy évvel a fordulat után, amelynek so­rán megölték Mudzsibur Rah­man államfőt is, engedélyez­ték a politikai pártok tevé­kenységének felújítását, olyan feltételekkel azonban, amelyek kivételezett helyet biztosí­tanak a jobboldali pártok­nak — állapítja meg a PAP lengyel hírügynökség tudósí­tója. A konzervatív erők aka­dálytalanul terjeszthetik né­zeteiket Bangladesben, míg Mudzsibur Rahman híveinek, akiket az elmúlt 12 hónap­ban meghurcoltak és üldöztek, még ma is tilos méltatni Rah­man érdemeit, sőt még a ne­vét sem ejthetik ki. Banglades politikai párt­jai augusztus közepe óta kér­hetik legalizálásukat, az új kormány azonban már má­jusban lehetővé tette a szer­vezkedést a reakciós vallási pártok számára . (MTI) További kihallgatás A tokiói kerületi bíróság hétfőn úgy döntött, hogy ki­hallgatás céljából újabb tíz napra őrizetben tartja Hasi- moto Tomiszaburo, volt közle­kedésügyi minisztert és Szato Takajuki, volt közlekedésügyi miniszterhelyettest.' Mindket­tőjüket azzal a váddal tartóz­tatták le, hogy „csúszópénzt” fogadtak el a Lockheed repü­lőgépgyártó cégtől. Az ügy­ben eddig 18 személyt tar­tóztattak le közöttük Tanaka, volt miniszterelnököt is. (MTI) A Tanaka-üg A július végén letartózta­tott Tanaka, volt japán mi­niszterelnök ellen, valamivel több, mint két hétig tartó vizsgálati fogság után augusz­tus közepén hivatalosan is vá­dat emeltek. Immár nemcsak a sajtóban, hanem a hivata­los ügyészségi okmányban is megjelent a sokatmondó szám: a világ második legnagyobb tőkésgazdasági hatalmának volt miniszterelnöke. 1.6 mil­lió dolláros vesztegetési pénzt fogadott el a Lockheed nevű nagy amerikai repülőgépgyár­tó tröszttől. Tanaka, aki 1972. júliusától 1974. novemberéig volt miniszterelnök, az összeg fejében a japán légitársaságo­kat Lockheed-típusú gépek vásárlására ösztönözte. Egy nappal a vádemelés után 700 ezer dolláros óvadék ellené^ ben a volt miniszterelnököt szabadlábra helyezték. Ma még nem lehet tudni, hogy mikor kerül bíróság elé Tanaka és az eljárást milyen körülmények között folytat­ják majd le. Japánban ugyan­is még sokkal nyíltabb az ösz- szefonódás a tőke és a politi­kai hatalom csúcsai között, mint más vezető tőkésorszá­gokban —, amint ezt a Tana- ka-ügy is bizonyítja. A volt miniszterelnökkel együtt má­sik négy vádlottat is szabad­lábra helyeztek óvadék elle­nében: ők négyen a legna­gyobb japán monopóliumok és kereskedőházak (így hív­ják Japánban a külkereske­delmet lebonyolító nagy cé­geket) vezetői. Nyilván óriá­si érdekek és erők mozdulnak meg majd, hogy az ügyet el­simítsák, vagy legalábbis csendesebb vizekre tereljék. Tanaka személyes sorsa te­hát még bizonytalan. Az vi­szont biztos, hogy letatóztatá- sa, a vádemelés és az óvadék ellenében történt szabadlábra helyezés része a japán poli­tikában dúló hatalmi harcnak. Mindenekelőtt abból kell ki­indulni, hogy az idén ősszel feltétlenül meg kell tartani Japánban azokat a parlamen­ti választásokat, amelyeket — éppen a Lockheed-botrá- nyok miatt — egy ízben már elhalasztottak. A japán poli­tikai élet utóbbi évtizedének története azt mutatja, hogy az országot kormányzó kon­zervatív párt, a liberális-de­mokraták helyzete egyre romlik. A második világhá­ború utáni korszakban ez a párt megszakítás nélkül kor­mányon van: sohasem kellett megosztania hatalmát más pártokkal! Abszolút többsége azonban az utóbbi évtizedben minden egyes választáson csökkent és 'S liberális-demok­rata párt az idén elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor — a második világháború óta elő­ször — elméletben lehetőség van a többség elvesztésére. Azért csak elméletben, mert gazdaságilag gyorsan fejlődő Japán ellenzéki társadalmi erőit tömörítő nagy pártok (mindenekelőtt a kommunis­ta és a szocialista párt, vala­mint a budhista-nacionalista árnyalatú Komeito-párt) mindeddig egymás ellen is harcoltak. Az idén a kormányzó párt kénytelen volt határozott kor­rupcióellenes lépések megté­telére. A Lockheed-botrány ugyanis, beszennyezte a pár­tot a közvélemény szemében, hogy attól kellett félni: ez lesz az a csepp, amelytől a pohár kicsordul és elvész a párt háromévtizedes politikai monopóliuma. A pártban min­dig is voltak egymással szem­ben álló, egymással harcoló frakciók. Ezeket politikailag csak árnyalatok választották el egymástól. A különbség in­kább a személyes rivalizálás­ban és a tőkéskapcsolatok jellegében mutatkozott meg. Közvetlenül Tanaka letartóz­tatása előtt. a frakcióharc döntő kérdése az volt, hogy botrány árán is „lépni kell-e” a Lockheed-megvesztegetés ügyében. A harc különösen azéri volt éles, mert Tanaka az egyik legnagyobb és leg­erősebb párton belüli frakció vezetője volt. A másik két érdekcsoport irányítója Fuku- da jelenlegi miniszterelnök­helyettes és Ohira ex-külügy- miniszter, jelenleg a pénz­ügyek irányítója. Miki. az or­szág jelenlegi miniszterelnöke csak egy lényegesen gyengébb frakció vezetője. A nyári csa­ta előzménye az volt, hogy a leleplezéstől rettegő Tanaka brutális politikai támadást indított a miniszterelnök el­len. Ezt követte Tanaka letar­tóztatása, amely voltaképpen e frakcióharc eredményét tük­rözte. A liberális-demokrata párt politikai monopóliumát az őszi választáson a tisztoga­tás jegyében, Tanaka és a többi gyanúsított feláldozásá­val próbálják megmenteni. Nyilvánvaló, hogy a gyenge frakció élén álló miniszter- elnök ezt a csatát nem nyer­hette volna meg, ha nem kap támogatást a korábban Ta- nakával szövetkező másik két frakcióvezértől, Fukudától és Ohirától. Ez már egy lépéssel tovább mutat: újabb frakcióharc irá­nyába. Feltételezik, hogy a választásokig nem kerül sor Tanaka ügyének bírósági tár­gyalására. A kormány azt re­méli: a letartóztatás elég lesz ahhoz, hogy a nem egységes baloldallal izemben biztosítsa a liberális-demokrata párt kor­mánynépességét. Utána azonban újabb csata következik a ja­pán politika csúcsain. Ohira és Fukuda benyújtják majd a számlát a jelenlegi minisz­terelnöknek:. nyilvánvalóan ők akarnak majd a kormány élére kerülni. Igazi politikai módosulást Japánban csak az hozhatna, ha az ellenzék nem­csak véget vetne a liberális­demokraták abszolút többsé­gének, hanem képes lenne po­litikai akcióegységet is ki­alakítani. Erre — legalább­is a múlt tapasztalatai alap­ján — egyelőre aligha van lehetőség. (— i — c) 2 NÖGRAQ - 1976, augusztus 31-, kedd Három vitapont Géniben Több mint hétszáz ülést tartott eddig Genfben az ENSZ harminctagú leszerelési bizottsága. A most befejeződő nyári tanácskozássorozat napirendi pontjai közül jó néhány köze­lebb áll a tudományos-fantasztikus irodalomhoz, mint az ed­dig ismert hadviselési formákhoz. Csak az elkeseredett fan­táziájú scifi-írók képzeletében léteztek néhány éve olyan eszközök, amelyeket jelenleg kifejlesztenek, sőt, már birto­kolnak is a nagy- és kevésbé nagyhatalmak, illetve, ame­lyek kifejlesztése csupán viszonylag rövid idő kérdése .Ezért aztán a tárgyalások egyik legfontosabb kérdése az' új típusú tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének betiltása volt. Ide tartoznak a többi között a hatalmas pusztító erővel rendel­kező geofizikai fegyverek. A tudósok szerint ma már lehet­séges iszonyú erejű mesterséges földrengések előidézése, a tenger alatt végrehajtott nukleáris robbantásokkal pedig olyan tengerrengéseket lehet kiprovokálni, amelyek képesek tengerparti varosokat, országrészeket elsöpörni a föld színé­ről. Megvan a tudományos lehetőség arra is, hogy a földet övező ózonrétegben „ablakot vágjanak”, s így hatalmas te­rületek lakosságát veszélyeztethetné a gyilkos ibolyántúli sugárzás. A második napirendi pont körüli tárgyalásokon már meglevő, sőt kipróbált eszközökről folyik a vita. A Szovjet­unió és az Egyesült Államok az elmúlt év őszén közösen ter­jesztett be határozattervezetet az emberi környezet elleni hadviselés, az időjárás katonai célú befolyásolásának betil­tására. Bebizonyosodott, iszonyú következményei lehetnek annak, ha a tudomány vívmányait a természet ellen for­dítják- Az amerikaiak Indokínát használták fel kísérleti te­repül: holdbéli tájjá változtattak dús lombú dzsungeleket, mesterséges esőzésekkel és szárazsággal tettek terméketlen­né gazdag rizsmezőket. Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma által nyilvá­nosságra hozott adatok szerint 1967 és 1972 között az ame­rikaiak évente több száz ilyen műveletet hajtottak végre In­dokínában, és esőzést kiváltó ezüstjodiddal permetezték be a felhőket az ún. Ho-Si-Minh ösvény felett. (Kiderült, hogy titokban Kuba ellen is bevetették az „esőfegyvert” — meg­csapolták a szigetország felé tartó felhőket, hogy a szárazság tönkretegye a gazdaság alapját jelentő cukornád termését.) Ez a fajta hadviselés annál is veszélyesebb, mert az or­szág, amely ellen folytatják, talán csak évek után vesz tu­domást arról, hogy ellenségei mesterségesen befolyásolják gazdasági életét. A két nagyhatalom által beterjesztett kon­venciótervezet betiltaná az éghajlat minden nagy arányú, mesterséges megváltoztatását. A vita folyik, az egyezmény szövege már készen van, de vannak olyan országok, ame­lyek egyelőre késleltetik a megállapodás létrejöttét. Még nagyobb akadályok állnak a harmadik napirendi pontban szereplő egyezmény megvalósulása előtt. Ez a ve­gyi fegyverzet minden fajtájának betiltását, a felhalmozott készletek megsemmisítését irányozza elő. A NATO-államok- ban nagy vegyifegyver-készleteket halmoztak fel. és az at­lantai stratégák között sok híve van a kémiai eszközökkel folytatható „tiszta” hadviselésnek. Ez „csak” az embert pusz­títja el, az anyagi értékek megmaradnak. A nyugati fél vo­nakodik az egyezmény megkötésétől, s ragaszkodik a hely­színi, nemzetközi ellenőrzéshez. A szovjet javaslat viszont nemzeti bizottságokra bízná a szerződés betartásának fel­ügyeletét, de nem zárkózna el bizonyos mértékű nemzet­közi ellenőrzéstől sem. MIKLÓS GÁBOR Tajvan urániumot dúsít Tajvan hat hónapja titok­ban urániumot dúsít, s így atomfegyver birtokába juthat — jelentette vasárnap ame­rikai kormányforrásokra hi­vatkozva a Washington Post. A lap szerint a tajvani ve­zetés egy harcias kisebbségé­nek, az a véleménye: nukleá­ris elrettentő erőre van szük­ségünk, mert gyengül az Egye­sült Államok elhatározottsá­ga Tajvan megvédésere. A washingtoni kormány fegyverzet-ellenőrzési és lesze­relési ügynöksége (ACDA) nem • adott hozzájárulást két további nukleáris erőmű szál­lítására Tajvannak, „abban a reményben, hogy e jelzésre felhagynak a titkos művele­tekkel” — írja a lap­A tajvani nagykövetség va­sárnap cáfolta a sajtó értesü­léseit, de a Washington Post megírja: több mint 700 taj­vani tanulmányozta már a nukleáris technológiát ameri­kai egyetemeken és kormány- szervek laboratóriumaiban. Tajvan Kanadától is vásá­rolt 40 megawatt teljesítmé­nyű kísérleti reaktort, amely szintén lehetővé teszi pluto­nium felhalmozását bomba céljára. Tajvan a reaktoraihoz szük­séges urániumot a Dél-afri­kai Köztársaságtól vásárolja. Tajvan nukleáris fegyverek célba juttatására alkalmas ra­kéták kifejlesztésén dolgozik, de már vannak olyan amerikai repülőgépei, ame­lyekkel bombázhatja Kínát — írja a Washington Post. Mind a Ford-kormány,' mind Carter, a demokrata párt elnökjelöltje (amennyi­ben megválasztják) arra ké­szül, hogy belátható időn be­lül felveszi a teljes jogú dip­lomáciai kapcsolatot Peking­gel. Ez egyben e kapcsolatok megszakítását jelentené Taj­vannal. (MTI) Bombák a Hétfőn délelőtt Dublin bel­városában gyújtóbombák egész sorát csempészték be mozikba és kocsmákba. A ti­tokban elhelyezett hat gyújtó­szerkezet közül öt lángraka- pott. Dublin összes tűzoltóit mozgósították, de a merény­letek így is nagy károkat okoztak. Emberek szerencsére nem estek áldozatul a gyújto­gatásnak. Az Ír Köztársaságot az ír republikánus szervezetek ál­talában kímélni szokták. A hétfői akció hátterében való­színűleg az áll, hogy Írország­ban rendkívüli állapotot akar­nak kihirdetni, ami az IRA „ideigleneseit” sújtja majd és ezért a titkos hadsereg már jóelőre bosszút akar állni. A dublini rendőrség egyébként mozikban számításba vette azt a lehető­séget is, hogy a határon túl­ról érkezett protestáns külö­nítmények provokálták. A protestáns jobboldal a felelős azoknak a terrorcse­lekményeknek a jó részéért, amelyeket Észak-lrországban a hét végén hajtottak végre, semmibe véve a lakosságnak a szombaton rendezett tö­megtüntetések alkalmával ki­fejezett békevágyát. Egy szombaton végrehajtott sú­lyos kimenetelű kocsmai rob­bantás után vasárnap este egy katolikus munkásklubot robbantottak fel. öt embert megsebesítve. Ismeretlen me­rénylők egy katolikus munkás házába is behatoltak és élet- veszélyesen megsebesítették áldozatukat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom