Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

Személyre szólóan MIND AZ IPARI munkások, mind pedig a szövetkezeti parasztok, mezőgazdasági dol­gozók körében növekedett az érdeklődés a gazdasági kérdések iránt. Ebben döntő sze­repe annak van, hogy a párt nyíltan az ország közvéleménye elé tárta gazdasági hely­zetünket, a nehézségeket előidéző okokat. Az eddig végzett tömegpolitikai munka eredménye, hogy a társadalom tagjainak túl­nyomó többsége magáénak vallja a fejlett szocialista társadalom építését,, vállalja az ezzel együttjáró személyes erőfeszítéseket. Ez annak megértéséből fakad, hogy a dolgozó ember érdeke egybeesik a párt társadalmi céljaival. A pártszervek és szervezetek agitációs, tö­megpolitikai munkájában eddig fő szerepe a párttaggyűléseknek, i pártnapoknak,, üzemi tanácskozásoknak, a szövetkezetekben a zárszámadásoknak volt. Ezek a fórumok al­kalmasak arra, hogy aránylag rövid idő alatt nagy tömegekhez eljusson a párt szava, s a közvélemény megismerkedjen a párt gaz­daságpolitikájának legfontosabb összefüg­géseivel. A tömeges agitáció képes arra, hogy a nagy társadalmi célok megismerte­tésével lelkesedést, cselekvési elhatározást váltson ki száz és százezrekből. Az új ötéves terv — amelyben a párt XI. kongresszusán jóváhagyott gazdaságpo­litika testesül meg — napjainkban már túl­jutott ismertetésének időszakán, a megvaló­sítás szakaszába lépett. Az országos felada­tokhoz kapcsolódóan az üzemek, szövetke­zetek most alakítják ki programjaikat a kö­vetkező fél évtizedre, s közben javában munkálkodnak az idei terv végrehajtásán. A pártszerveknek és szervezeteknek nem csupán lépést kell tartaniuk az idővel, ha­nem irányítaniuk kell működési területük ügyeit is. Ez viszont azt követeli, hogy az üzem, a szövetkezet, a gazdaság dolgozóinál legalább egy lépéssel előbbre járjanak. A pártmunka módszereit tekintve ez azt je­lenti. hogy „váltaniuk” kel! tömegpolitikai munkájuk módszereiben és tartalmában. Amíg eddig az ország előtt álló feladatokról szóltak, addig napjainkban már kisebb cso­portokkal kell foglalkozniuk, üzemük, mun­kahelyük problémáiról, feladatairól. A következő időszak a pártszervezptek számára nem könnyebb, hanem lényegesen nehezebb lesz az eddiginél. A tömegpoli­tikai munkában az okozza a gondot, hogy a népgazdasági szinten megfogalmazott fel­adatokat konkretizálniuk kell, meg kell ha­tározniuk, hogy az egyes munkahelyeken ho­gyan kell az adott célt elérni. Napjainkban már kevés politikai haszonnal jár a közpon­tilag megfogalmazott, feladatok puszta elis- métlése. A munkásokkal, szövetkezeti ta­gokkal azt kell megtárgyalni, hogy az egyes munkakollektívákra, és személy szerint az egyes dolgozókra milyen felad átok hárulnak az országos gondok megoldásából. Csak egy példát erre: a pártszervezetek eddig azt mondták, hogy a legfőbb feladat a társadalmi termelés hatékonyságának nö­velése. De vajon lehet-e, helyesebben sza bad-e a munkahelyeken a hatékonyságról ál­talában beszélni a dolgozókkal? A munka padnál, a határban, az állattenyésztő tele­pen ez nem több szólamnál. A konkrét he lyi tennivalókat kell megállapítani — és el­végezni. A párt központi vezetése példát mutatott a gondok, a nehézségek kendőzetlen feltá­rásában. Az ország lakosságának túlnyomó többsége azért is bízik a pártban, látja, nagy felelősséggel irányítja társadalmunkat. Ez a nyíltság és őszinteség jellemezze a munkakollektívákkal és az egyes dolgozók kai való helyi beszélgetéseket is. A következő években a termelési egysé­gek gazdálkodására az lesz a jellemző, hogy sok mindent más módon, újszerűén kell vé­gezni. Az új viszont mindig hordoz magá­ban bizonyos kockázatot, egyebek mellett az átmeneti jövedelemcsökkenés lehetőségét is. A meggyőzésnek ilyen esetben sem rosszak a kilátásai, hiszen az esetleges jövedelem- csökkenést a későbbiek során éppen az új, többnyire nagyobb nyereséggel értékesít­hető termékek pótolják. De sor kerülhet a gyárakon belüli munkaerő-átcsoportosításra, vagy egyes élavult technikával dolgozó üze­mek leállítására is. Jól tudjuk, nem könnyű a megszokott üzemtől, összekovácsolódott kollektívától elbúcsúzni, de ha a népgazda ság érdeke — tehát az egész társadalomé — úgy kívánja, meg kell tenni. Ezekről a sze­mélyeket érintő kérdésekről őszintén szabad csak beszélni, és a meggyőző szó minden esetben párosuljon a körültekintő gondosko­dással. HA NAPJAINKBAN a feladatok, a ten­nivalók konkrét meghatározása kerül a tö­megpolitikai munka homlokterébe, ne feled­kezzünk meg arról sem, hogy a párt élet­színvonal-politikájával kapcsolatos agitáció- ban is a konkrétságra, a helyi életkörülmé­nyek fejlődésének bemutatására töreked­jünk. ' Mi hók Sándor A csehszlovák járműgyártás hírei A jelenlegi ötéves ten' vé­géig, 1980-ig, 47 százalékkal nő Csehszlovákiában a sze­mélyautók, tehergépkocsik és autóbuszok termelése. A szo­cialista országokba irányuló csehszlovák gépkocsáexport az idén 7,7 százalékkal több lesz mint 1975-ben volt. X Több mint 174 000 gépkocsi készül az idén a legnagyobb csehszlovák autógyárban, a mlada-boleslavi Skoda-gyár- ban. 1975-ben az üzem ter­mékeinek 47 százalékát ex­portálták. Két új, egyenként három­ezer tonna teherbírású sze­mélyszállító hajót rendelt a Szovjetunió a komáméi hajó­gyártól. A KGST-országok közötti term eless zak os odas i megállapodás értelmében az üzem a folyam-tenger járó személy- és teherhajók gyár­tására szakosodott. A Szov­jetunió és Csehszlovákia kö­zötti hosszú távú államközi megállapodás érteimében a Szovjetunió 1976—1980. között 152 hajót vásárol a gyártól. Csak akkor üljetek le, ha majd én A brigádvezető. Szűk fél centit... Még ma­gas. .. Kicsit magad télé döntsd... Na, most jó... Jusztin Sándor zöldkoszo- rús szocialista brigádvezető mondja utasításként a bri­gád tagjainak, akik jelenleg az északregionális vízmű mi- hálygergei tározójánál az út­szegélyköveket rakják le. Az üt mellett három méter szé­les bitumenes út húzódik majd. A Jusztin Sándor vezet­te kollektíva tagjai Nagy P. Sándor kivételével, egy-két éve dolgoznak együtt. Ku­bikusok. Varsányiak és ri- móciak. A brigád tagjai kö­zül többen már együtt tevé­kenykedtek Ráckevén. Azért jöttek haza, hogy közelebb kerüljenek az otthonhoz, ki­sebb legyen a kiadás. Reg­gel busz jön értük, munka­idő után az viszi őket haza. Rigó Sándor azért szegődött ebbe a brigádba, mert régtől fogva ismeri a brigádvezelőt. Kollár István veszi át a szót: — Én is együtt dolgoz­tam vele Ráckevén. Egyszer azt mondom neki: ha van rá lehetőség, akkor hazajövök az ő brigádjába. Mivel igent mondott, így hát ide’öttem. A brigád legfiatalabb tagja, a félmeztelenre vetkőzött if­jú Harsányi Mihály, akinek az édesapja is a kollektívában tevékenykedik, azt mondja: — Két hónapja, hogy itt dol­gozom. Nekem jó a brigád. El lehet viccelni is, de a tiszteletről sem szabad elfe­ledkezni. Mi valósult meg az üzem- és munkaszervezési tervből? A Nógrádi Szénbányáknál a vállalati középtávú tervnek megfelelően; készült el az üzem- és munkaszervezési in­tézkedési program. Elsősor­ban a termelés, termelékeny­ség fokozása, a gépesítéssel megteremtődött feltételek jobb kihasználása, a vezetés korszerűsítése, a hatékonyság növelése került az intézkedé­sek központjába. Mi valósult meg a tervből, hol tartanak a feladatok végrehajtásában? A kérdést Prouza Tibornak, a vállalat szervezési osztálya vezetőjének tettük fel. — Az esedékes feladatokat az éves komplex intézkedé­si tervben határoztuk meg, ami a vállalat működésének egészét átfogja. A végrehaj­tást rendszeresen ellenőriz­zük, figyelemmel kísérjük. Az év első 8 hónapjára mint­egy 500 feladat végrehajtá­sát határoztuk el. A legutób­bi felmérések szerint ezek zöme megvalósult, illetve fo­lyamatban van. Mindössze 8 százalék az, amiben elmara­dás van, és ezt az arányt kedvezőnek ítélhetjük — mondja az osztályvezető. — Milyen nagyobb szerve­zési témákban sikerült előbb­re jutniuk? Hallhatnánk nehány példái ezekről? — Még az év elején befe­jeztük a gépkarbantartás rendszerének fejlesztését cél­zó szervezési munkánkat. A bányászati alapgépek és eze­ket kiszolgáló gépláncok üzembiztonságának fokozása volt a cél. A gépkarbantar­tás rendszerét módosítottuk. Átszerveztük a gépüzem bányákat kiszolgáló részlege­inek szervezését, munkáját. Módosítottuk a tmk tervezé­sének módszerét. A tapaszta­latok igen kedvezőek. Az in­tézkedések hatására javult a bányai géppark üzembizton­sága, szervezettebbé vált a javitó munka, és végső so­ron csökkent a váratlan meg­hibásodásokból eredő gépál­lás mértéke. Ezek jól érzé­kelhető eredmények. — Az elmúlt fél évben a vállalat szervezetét módosí­tottuk. A szociális körülmé­nyek erőteljesebb fejlesztése, a vezetési módszer tökélete­sítése tette ezt indokolttá. Az intézkedések hatására az érintett területeken a mun­ka eredményesebbé vált — magyarázza Prouza Tibor. — Ügy tudom, az osztály iparági szintű szervezési munkát is végzett. Mi volt ez és hol tartanak a feladat végrehajtásában ? — A szénbányászat számf- tástechnikai koncepciója ke­retében a termelőeszköz-gaz- dálkodáéi alrendszer helyzet- elemzésére kaptunk megbíza­tást. Ezt a munkát a fél év után fejeztük be. A helyzet- elemzés megállapításai olya­nok, hogy azokat az egész iparágban hasznosítani lehet az említett alrendszer mun­kájának jobb megszervezése, korszerűsítése érdekében. A többi vállalatok más és más elemzéseket végeztek el, vagyis érvényesült a széles körű munkamegosztás. — Igen jelentős dolognak tartom, hogy megszerveztük és bevezettük a vállalatnál a DH-munkarendszert. A DH- bizottság munkaprogramját, működésének elvi és mód­szertani alapjait kidolgoztuk. A bizottságban részt vesznek .a funkcionális osztályok ve­zetői. Olyanok, akiknek az egyes területeken intézkedé­si joguk van. A bizottság ál­talában hetenként ülésezik és határozatokat hoz. A követ­kező alkalommal számon ké­ri a megtett intézkedéseket. Ami meghaladja a bizottság hatáskörét, az,t döntés-előké­szítésként feljegyzésben to­vábbítja. Ilyen esetekben ál­talában igazgatói utasítás kö­vetkezik. A DH-munkarend­szert a második lépcsőben kiterjesztettük a vállalat üze­meire, irodáira is. A tapasz­talatok — bár még rövid idő telt el — nagyon kedvezőek. Az az elv érvényesül, hogy a hibák felismerését gyors, operatív intézkedések köves­sék. — Az üzemi demokrácia érvényesülésének fokozását szolgáló szervezeti korszerű­sítésre is munkaprogramot dolgoztunk ki. Ezt széles kö­rű felmérés, elemző munka előzte meg. A fórumok mű­ködésével kapcsolatos szabá­lyozást, az információs rend­szer fejlesztését es a belső elszámolási rendszer javítását tűztük célul. A néhány kiragadott példa mellett még sokat fel lehet­ne sorolni. Az osztály felada­ta az üzemi szervezési intéz­kedések végrehajtásának el­lenőrzése, számonkérése is. Számba venni is sok ez, de folyamatos az ellenőrzés, és így időben történhet a segít­ségadás is. Végső soron fon­tos az egész vállalati gazdál­kodás szempontjából, hogy a tervezett feladatok megvaló­suljanak, hatékonyak legye­nek. B. J. — A fiú megfogadja a jó szót? — Igen — válaszol a bri­gádvezető. >— Ha netán el­térne az utasítástól. akkor szólnák az apjának. Erre azonban eddig nem volt szük­ség. — Ki a szigorúbb? — kér­dem az ifjútól. — Az édesapám, de ugyan­úgy hallgatok Sanyi bácsi­ra is. Nemcsak ő, hanem a töb­biek is. Aki netán megfeled­kezik magáról, azt röviden így figyelmezteti: — Többet ne dolgozz, csak annyit, mint én. Máskor meg így szól az esetleges tétlenkedőknek: — Akkor üljetek le, ha majd én... A kollektívában ismeretlen a fegyelmezetlenség. olyan, ami kimondottan jel­lemezné őket. Pedig van! Ez pedig a ta­nulás! Itt nem olyan egyér­telmű minden, mint a mun­kánál. Igaz, többen vannak, akik már meghaladták az ötvenet. öt-nyolc évük van a nyugdíjig, őket már az alta­lános isko’a elvégzésére ösz­tönözni nem könnyű dolog. A fiatalabbak közül a legif­jabb Harsányi Mihály, a rö­vidített tanfolyam keretében végezte el a hét-nyolc álta­lánost. — Tanuljon, ha akar, ha van kedve hozzá, előtte a világ _— vélekedik a brigád- vezető. A fiú még ho: - szí: — Csak így vesznek fel a nehézgépkezelői tanfolyam­ra. — Sanyi, neked megvan a nyolc általánosod? — kérdi Nagy P Sándortól a bri­gádvezető. — Nincs. — Mikor végzed el? — Majd, ha ráérek — vá­laszol, s ezen többen jót de­rülnek. Majd Jusztin Sándor brigádvezető veszi vissza a szpt, fűz ' magyarázatot az előbbi kijelentéshez: — Oda­haza mindenkinek van egy kis háztájija. Néhányan épít­kezünk is. Én például a für­dőszobát csempéztem ki. Ri­gó Jancsinak még pucolat- lan a háza. Disznóólát, jár­dát és nyárikonyhát akar még az idén építeni. Az ilyen és ehhez hasonló munkák valóban sok időt vesznek el a tanulástól. a ku’turálódástól. Elmondják, hogy esténként, ha jó a tévé műsora, azt megnézik. Van, aki naponta belelapoz az új­ságba, mások csak hét vé­gén futják át. Könyvolva­sásra, szervezett szakmai to­vábbképzésre, az általános műveltség gyarapítására bi­zony már aligha jut idő. Pe­dig a szakszervezet is ige*» A brigád tagjai. — Eddig bent dolgoztunk a telepen. Kisebb nagyobb ak­nákat készítettünk. Amikor szükség volt ránk, akkor Rá- róson besegítettünk. Vasár­nap is oda megyünk. Ott egy 400 köbméteres műtárgy ké­szül. Két méter vastag be­ton lesz az alja, hogy ne en­gedje fel a talajvizet. — Aztán hova mennek? — Majd megmondja a mű­vezető. A többi pedig a mi dolgunk — szól a brigádve­zető, majd hozzáfűzi: — Nem kell sokat magyaráznia, mert ismerjük az itteni munka kö­vetelményeit, mindegyikünk tudja feladatát. Amikor Misinszky Mátyást, a kivitelező Közmű- és Mély­építő Vállalat hatvanas épí- tésvézetőségének technikusát: kérdezem a brigád erényei­ről, első helyen a fegyelme­zett munkát említi. Gyenge- ségeikről viszont diplomati­kusan fogalmaz: — Nincs sokszor noszogatta őket a ta­nulásra. Úgy látszik, a jelen­legi helyzeten többen nem is nagyon akarnak változ­tatni. Akkor viszont számol­niuk kell azzal, hogy nehezen tudják elnyerni a szocialis­ta cím magasabb fokozatát. Nem mentegetőzésképpen, de az ifjú Harsányi Mihály az e'őbbieket így egészíti ki: — Csak akkor lehet indítani egy általános iskolai osztályt, ha legalább húsz fő jön ösz- sze. Úgy látszik, eddig még nincs meg a szükséges lét­szám. Jusztin Sándor felfogásá­hoz híven a beszélgetés köz­ben sem hagyta el helvét, nem hagyta abba munká’ját. Azzal búcsúzott, amivel foga­dott: — Döntsd el magad­tól. .. Szűk fél centit még... Rgy kicsit magas ,. Most jó. .. Határozott hangja messze elhalta Iszik. V. K. NÓGRÁD —- 1976. augusztus 26., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom