Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-25 / 200. szám
Istállók a városszélen A VÁROSSZÉLI hepe-hupás földút bal oldalán szénégetők ideiglenesen elhagyatott kőépítménye áll, mellette szabályos rakásban hasábíák, kihunyt tüzek fekete romjai, egy falat a múltból, az ősi mesterségből, alig egy kilométerre a toronyházak árnyékától. Még arrébb, még ősibb mesterségre utaló nyomok, új köntösbe öltözködő istállóépületek. a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ készülő sertéstelepe. Nem versenghet sertéstenyésztő kombinátokkal, szakosított, iparszerű technológiával, termelőtelepekkel. de hát nem is a konkurrencia hajtotta a szövetkezet vezetőit, amikor felvetődött a létesítés gondolata. Pontosabban a vásárlásé, mert korábban a kórház tulajdonában álltak az épületek— Hatszázezer forintba került a tulajdonjog megszerzése — mondja Vincze József, az ÁFÉSZ elnöke, aki ha teheti, „kiszalad” az új büszkeséget jelentő telepre. Lett volna helye a pénznek ezernyi, de a város és környéke lakóinak ellátásáról van szó, hogy több hús, húskészítmény juthasson a munkás lakta vidék szövetkezeti boltjaiba. S befektetés nélkül nehezen megoldható feladat ezA kőművesek Deák István vezetésével szorgalmasan vakolnak, meszelnek, a mennyezetet gyorsan fedi a képlékeny massza. Immár az építési munkák befejezéshez közelednek. Ügyesen kicsinosították az istállókat, mert tavasz- szal siralmasan néztek ki, ahogy elmondják. A cserepek között becsordogált az esővíz, tenyérnyi réseken jártak ki-be a kártékony rágcsálók. A kicserélt piros cserepek, a fehéren vakító falak már a rendezettség látszatát keltik, s a belső tartozékokat is kijavították, pótolták. A GONDOZÓ, Mlinarik László kalauzol az istálló betonozott termeiben- Kétoldalt a kutricákban az állatok, kíváncsian emelgetik fejüket a keskeny folyosón közlekedőkre- ..Korosztályok” szerint választja el őket egymástól a rács. a beteg állatoknak külön „gyengélkedőt” alakítottak ki., — Ezeket vágják legközelebb — mutat a sertésgondozó a jól fejlett példányokra. Békésen beverésznek a tiszta téren. — Összesen, a forgóalappal együtt, több mint két és félmillió forintba kerül a sertéstelep. Jövőre, s az azt követő években 4—500 sertés hizlalását tervezzük. A hús kivétel nélkül a mi üzleteinkbe kerül — jegyzi meg Vincze József. Már a kezdet kezdetén gondokkal küszködnek. Az alapanyag biztosítása nehézségekbe ütközik. Az ismeretség segített, hogy Borsod megyéből tudtak malacokat szerezni. Keresik a végleges megoldást— A sertéseket a KA- RANCSHÜS újonnan épült üzemében vágják, dolgozzák fel. A biztonság kedvééi’t, az egyik épületünkben kényszervágó helyet is létrehoztunk — magyarázza az ÁFÉSZ-elnök, hogy mi mindenre kellett gondolniuk. Az állategészségügyi teendők ellátásához a városi tanács nyújtott segítséget. Problémát okoz a vízellátás is- A vezetéken érkező víz nem olcsó mulatság olyan helyen, ahol szinte állandóan nyitva kell tartaniuk a csapokat. Van a közelben egy saját kút, most azt tervezik, ezt is igénybe veszik, hogy a költségek valamelyest csökkenjenek. Egyébként nem a nyereség a szempontjuk, hiszen annak is örülnek majdwha a mérleg nyelve egyik oldalra sem billen. Az ellátás javítása a fö cél, s ezért a kezdeményezés, melyet a megyei tanács ülésén a közelmúltban is méltattak, s például állították más fogyasztási szövetkezetek elé is. — EZEK AZ ÉPÜLETEK már nem maradnak kihasználatlanok — mondja búcsúzáskor az elnök, s még rövid utasításokat ad a gondozónak, aki fiatalember és szereti a gondjára bízott állatokat. Sz. GyAz intézet után NINCS EGYEDÜL A fiú, akivel beszélgetek, szemben ül velem. Pici fekete bajusza és sovány arca látszatra húszévessé teszi, pedig csak tizennyolc. A tinta még alig száradt meg a szakmunkás-bizonyítványán, még alig kezdett el dolgozni. Bíró György a kollégisták kedvence volt három évig. Szorgalmát, szerénységét, nyíltságát becsülték tarsai és nevelői egyaránt. — Hogyan jutottál a nagybátonyi szakmunkás- képző intézetbe? — Egészen kicsi koromban kerültem állami gondozásba. Először a felsőpetényi gyermekotthonban voltam, az altalános iskolai tanulmányaimat pedig Horpá- cson és Erüőtarcsán végeztem. Nagyon szerettem volna parkettázó szakmát választani, de a salgótarjáni szakmunkásképző intézetbe nem vettek fel, és így kerültem a nagybátonyi iskolába, ahol a szerkezetlakatos szakmai sajátítottam el. Három évig ez az intézet volt az otthonom. Itt laktam, tanultam, és az első evben az itteni tanműhelyben is dolgoztam. Második évben a gépüzemi tanműhelyben, és harmadikos koromban pedig kikerültem az üzembe, a Gagarin Szocialista Brigádhoz. Amikor szakmunkáséveit elkezdte, ez a szocialista brigád vállalta a segítését. — Milyen a kapcsolatod velük? — Mindjárt az első évben Fejes János és brigádja támogatott. Nagyon sokat kaptam tőlük. Üdül tettek Bükkszéken, ruhákat adtak, ha beteg voltam meglátogattak, ünnepeken és a - tanítási szünetek idejére meghívtak magukhoz. A harmadik évtől kezdve Nagybalázs István és szocialista brigádja is gondoskodik rólam. — Hogyan alakult az életed a szakmunkásvizsga után? — Továbbra is a gépüzemben és a Gagarin brigádban dolgozom. Tíz forintos órabért kapok, a munkával elégedett vagyok. A munkatársáirriat szeretem,, sokat segítenek nekem, és jól érzem magam, ha velük tartózkodom. Jelenleg Tahitótfalunak egy dunai hidat készítünk, szép munka — mondja elégedetten, majd hirtelen felkapja a fejét, örömtől sugárzó szemével rámnéz. — Azonkívül a lakásproblémám is megoldódott. A patronáló szocialista brigádok több hónapos fárasztó munkája révén kaptam egy nagyon szép, bebútorozott garzonlakást. Talán már a jövő héten be is költözhetek — újságolja büszkén. — Nagyon sokat tett értem Mákos Margit néni, Nagybalázs Pista bácsi, Szomszéd igazgató elvtárs és a két szocialista brigád. Jólesik a támogatás, érzem, hogy nem vagyok egyedül, ... és érzem, hogy szeretnek. Nagyon megköszönöm a Sal- góbányán működő Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetnek a 18 éven keresztül nyújtott ' támogatást, s tanáraim, nevelőim és oktatóim gondoskodását, fáradozását. Bíró György esete megható. A társadalmi összefogás egy szocialista közösséget szerető, s azért tenniakaró ifjút léptetett ki az életbe, az intézetek szürke falai közül. ■ , .. a (soós) Meddig tart a létszámzárlat ? AZ ADMINISZTRATÍV létszámzárlat átmeneti jellegű kényszerintézkedés. Nemcsak haszna, kára is van. Egyformán érinti a szorgalmas és szervezett, valamint az embert és időt pazarló vállalatokat, intézményeket. Az íróasztalok melletti létszámnövekedést korlátozza, illetve csökkenti. Nagyok még a műhelyekben is a belső munkaerő- és munkaidő-tartalékok. Akkor miért vált éppen az irodai létszámzár’.at szükségessé? Természetes, hogy a dolgozók ott helyezkednek el, ahol számukra kedvezőbbek a munka- és kereseti feltételek. Megtehetik, mivel teljes körű a foglalkoztatottság és általános a munkaerőhiány. Vonzó az állandó délelőttös műszak, az időbéres munka, a fehér köpeny, az íróasztal stb. A nagyon hátrányos munkakörülményeket — ahogy az életszínvonal emelkedik — egyre nehezebb anyagiakkal ellensúlyozni. Különösen a fiataloknál figyelhetjük meg az anyagi ösztönzés korlátáit. Fontos feladat tehát, a munkakörülményekben meglevő lényeges különbségek kiegyenlítése. Egyebek közt a rutin jellegű irodai munka intenzitását is közelíteni lehet a normázott termelő tevékenységéhez, de a sajátosságokból és főleg a vélt presztízsből adódó különbségek azért óhatatlanul fennmaradnak. Meddig lesz hatályos, mikor fog megszűnni az adminisztratív létszámzárlat? Gyakori kérdés. A válasz' szinte magától adódik. A létszámzárlat feleslegessé válik, ha az intézkedés eléri célját, ha az irodákban kényszerpályára kerül az ésszerű, takarékos és szervezett munka. Az időpontot persze, nehéz lenne megjósolni. Valószínűleg nem is jön létre mindenütt egyszerre a kívánatos és elfogadható állapot. Akkor pedig a zárlatot sem szabad feloldani egyetemes jelleggel, azonos időpontban mindenütt, hanem csak differenciált módon, az adminisztratív létszámmal való takarékoskodás színvonalától függően. S valamennyi esetben az eredményes, jó munka, a hatékony és szervezett adminisztráció elismerése lesz majd a létszámstop feloldása, a szabad létszámgazdálkodás. Vagyis a vállalatokon, az intézményeken a sor: adjanak garanciákat, bizonyítsák, hogy megérdemlik a bizalmat. Ne általában ,á létszámzárlat feloldását szorgalmazzák, hanem a' hatékony foglalkoztatás helyi feltételeinek megteremtését. Az egyedi elbírálás és a fokozatosság lehetővé teszi, hogy a zárlatot ne ott oldják fel majd legelőször, ahol leghangosabban protestálnak ellene,' vagy ahol esetleg a legnagyobb létszámmegtakarítást érték el, hanem ott, ahol intézményesítették a jó munkát, ahol a lehető legésszerűbben szervezték meg az adminisztrációt. Minderről nyíltan szükséges szólni, mivel a vállalatok, a tanácsok, az intézmények többsége máról holnapra él és csupán a létszámzárlat nyomán keletkező réseket igyekszik eltömni. Akkor is, amikor az átfogó tevékenységből kiragadva gépesítik például a manuális könyvelési, bérelszámolási munkákat. A termelést, a gazdálkodást, a fejlesztést kísérő teljes adminisztráció áttekintése, kritikai elemzése és újraépítése, a funkciók, a célok, a rendező elvek megfogalmazása hozhat csak , érdemi eredményt. Ennek az átfogó tevékenységnek szerves része a gépesítés, a szakemberképzés, a személyzeti munka. Nélkülözhetetlen a rendszerszemlélet, a vezetési, a szervezési, valamint a helyi is-* meret, illetve a gyakorlatiasság. A döntések előkészítésének különösen hasznos segítője lehet az élenjáró tapasztalatok tanulmányozása. A hasonló adottságú, a rokonprofilú vállalatok összehasonlításakor derül fény ugyanis arra. hogy milyen létszámtöbb- letet igényel például, ha sok az ügyintézéstől mentesített vezető és titkárnő, vagy ha a gyáregység, az üzem vezetőjét nem hozzáértő, intézkedni, dönteni képes helyettes, hanem referáló, levelező, az ügyeket gyártó és halmozó adminisztrátorok, előadók segítik. A tapasztalatcserék nemcsak a szervezők, a vezetők, hanem az ügyintézők számára is meggyőzőén bizonyíthatják, hogy lehet másként és lehet jobban, végezni ugyanazt a célt szolgáló munkát. S most a létszámstop miatt még attól sem kell tartani, hogy a valóban; meggyőző erejű tapasztalat- csere kilépéssel, munkahely-változtatással zárul. A szakszerű, gyors, érdemi ügyvitel és adminisztráció nélkülözhetetlenül szükséges, a létszámzárlat csupán a vadhajtások, az ésszerűtlen, szervezetlen megoldások, a munkaerő-pazarlás ellen irányul. Ezért a létszám-lemorzsolódás kivédése, átvészelése sem lehet célravezető, ha hosszú távon nem alapozzák meg a hatékony irodai munkát, a korszerű ügyvitelt, a gyors ügyintézést és informálást. Szükséges, hogy a kényszerhelyzet előidézte rögtönzéseket, az ösz- tönösséget, a tudatosság, az előrelátás váltsa fel. Nem a napi munkában — ott óhatatlanul sok a . mechanikus és rutinelem —, hanem az adminisztráció egész rendszerének, keretének, szervezetének kialakításában. A LÉT S ZAMZÁRLATOT követően tovább növekedtek a^ irodai munka szervezettségében, hatásfokában levő különbségek, attól függően, hogy hói, hogyan reagáltak az intézkedésre. Az adminisztratív létszámzárlat feloldásában már csak azért sem engedhető az „egyenlősdi”. Az élenjáró vállalatoknál és intézményeknél célszerű már 1977-től megszüntetni a zárlatot, bizonyítva, hogy vannak példamutató eredmények, jelezve, hogy a kényszerhelyzet kulcsa a helyi vezetők kezében van. Kis lehetőség — Indokolt igények Épp akkor toppantam be a VILTESz Autóvillamossági Cikkeket és • Felszereléseket Gyártó Szövetkezet diósjenői telepére, amikor Maróthy Győző, a szövetkezet műszaki osztályvezetője, műszaki napot tartott a telep dolgozóinak. Erre az aktusra hetenként egyszer kerül sor. Az ilyen találkozások alkalmával megbeszélik az azonnali és távolabbi műszaki kérdéseket, ugyanakkor kooperációs feladatokat is ellátnak. Mi az előbbi témánál maradtunk, melyhez Bohus Dezső üzemvezető nyújtott segítséget, amikor élénk tette a telep 1976. évi műszaki fejlesztési javaslatát. ŰJ GÉPEK _ Átalakítások — A szövetkezetnek 1976ÜVEGGYÄRI KÉPEK Az egykori művelődési ház helyén épül a salgótarjáni síküveggyár ragasztod üveget előállító, új, korszerű üzeme. tJtban az edzőkemencébe az IKARUS-autóbusz szélvédői a salgótarjáni síküveggyárban. — ft — ban 2 millió forintja van a műszaki ifejlesztési elképzelések megvalósítására. A telep vezetőinek javaslata jóval meghaladja ezt az ősz- szeget. Ezért csak a legszükségesebb feladatokat tudjuk megoldani. Alapvető célként a hatékonyság növelését, valamint a munka- és élet- körülmények javítását határoztuk meg. Esetenként nehéz a kettőt különválasztani, mert egy új, modern gép nemcsak a termelés gazdaságosságát segíti elő, hanem megkönnyíti a fizikai munkát is — vélekedik a műszaki osztályvezető. Eddig megvásároltak két fémsajtoló gépet. Ennek teljesítménye jóval nagyobb, mint amilyenre most van szükségük. Ugyancsak két új gép került a bakelit műhelybe, amelynek értéke 750 ezer forint. Saját erőből készítették el a bakelitlemez-daraboláshoz szükséges elektromos anyag-- melegítőt. Átalakították az elektromos lágyítókemencét, a ponthegesztőt. Ezáltal több technológiai feladatot tudnak vele elvégezni. A bakelit műhely megkapta a tablettaelőmelegítő kemencét. Az előbbieken kívül több átalakítás történt, ennek segítségével csökkentik az egy termék megmunkálására eső időt, könnyebbé teszik a munkások helyzetét. NINCS KIVITELEZŐ Sajnos, a kimondottan munkavédelmi célokat szolgáló elképzelések eddig nem valósultak meg. Vonatkozik ez a melegvízhálózat hőszigetelésére, négy épület fűtésének megoldására, a prés-, szerszámüzem tetőjének javítására, a férfifürdőben és a csiszolóműhelyben a beázás megszüntetésére. — Év eleje óta keresünk, de eddig még nem találtunk. kivitelezőt az említett mun* kák elvégzésére. Ennek ellenére év yégéig a munkavédelmi feladatokat is megoldjuk — mondja határozottan a műszaki osztályvezető. Ezt követően a szennyvíz- tisztító berendezés elkészítése kerül szóba. Egymásra néznek, majd ismét a műszaki osztályvezető, kér szót: — Ez- környezetvédelmi előírás, akár tetszik, akár nem, az év végéig el fogjuk készíteni.- • Nem lesz könnyű a bakelit műhely szellőzésének megoldása. Nem annyira műszaki okok miatt, hanem elsősorban a dolgozók részéről. A nyári nagy melegben megnyitottuk a tetőt. Ez nem vált be: A ventillátorok beszerelésétől sem várunk sok jót, mivel az egyik dolgozónak megfelel, a másik biztos, hogy panaszkodik majd a huzatra — mondja Bohus Dezső üzemvezető. Ettől függetlenül jó volt hallani a műszaki osztályvezetőtől, hogy mindenképpen megoldják a munkavédelemmel kapcsolatos feladatokat is. CSAK ADDIG Amilyen egyértelmű volt az előbbi megnyilatkozás, olyan egyértelmű a válasz, amikor az új daraboló, az új hidraulikus prés, a gyorsdaraboló, valamint a marógép beszerzése kerül szóba. — Nincs rá pénz. Pedig mindegyik nagyon kellene! Csak addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér — vélekedik a műszaki osztály- vezető. így hát erőfeszítéseiket igen helyesen, az önmaguk által vállalt és elfogadott feltételekkel alátámasztott tennivalók mielőbbi megvalósítására összpontosítják. V. K. NÓGRÁD — 1976. augusztus 25., szerda 3