Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
Értelemmel, s nélküle Százéves a Népköztársaság útja Szusszanásnyi idő csak, amíg az újságpapírral leterített lócán szótlankodunk. Ennyi múlik el a két mondat között, mégis olybá tűnik, mintha ki tudja hány órája néznénk magunk elé, a műhely előtti föld szürkésbarna porába. De hat — úgy vélem — természetes ez, hiszen a hallgatás szünetében egy ember fukar szavakkal formált élete pereg vissza a kérdező emlékezetében. Lantos Sándor, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek ötvenhét éves dolgozója többször is elmormolta: szeretni kell a munkát. Szeretni, mint az édesgyereket. Ülünk a kovácsoló gyárrészleg festőüzeme előtti lócán, ahová idegennek belépni szigorúan tilos, mert — s ezért az itteni cigarettát szívók is merész ívben elkerülik — robbanásveszélyes. Lantos Sándor életét hallgatom. Aki karancslapujtői, szakmája szerint molnár, s mégis tizenhatodik éve lépi már át nap mint nap a gyárkaput. „Bizony, molnár az én szakmám! De az is, hogy lettem ... ötéves koromban halt meg az apám, s kapaszkodtunk anyám nyakán hárman, gyerekek. Igaz, hamar magamra maradtam: elmentek ketten a másvilágra, ügy, hogy játékra sem futotta abból a rövid időből... Hamar megtanultam, mi a munka. Ügy, a harmincas évek elején egy főmolnár jött Lapujtőre és leszerződtem hozzá inasnak. Gondolhatja, mit kellett ott dolgoznom. De nehezek is voltak azok a zsákok, meg az a szitáló lisztpor... Hanem ettem, ehettem, nem kellett disznónak főtt krumplit lopnom a szomszédból, amit most már igencsak szégyellek. De meg tudja-e valaki magyarázni egy gyereknek, miért jár-kel mindig korgó gyomorral?” Közel négyévi tanulás után molnár lett Lantos Sándor. Mondták róla, jó szakember, becsületes. „Nem lehetett ezt másként akkor, most sem” — vélekedik. „Mert akinek a vérében van illetve dehogy is: a vérévé válik a munka, maga-magát köpné szembe, ha nem a lelke szerint csinálna bármit is.” Ezt tartja most is, annyi év után, annyi történés után. Mert megjárta aztán, mint „lisztes” Nógrádmegyert, ahol malomigazgató volt 1955—56-ban, aztán Pásztót és Kiste- renyét is, onnan került Tarjánba, az acélgyárba 1960-ban, mert megszűnt a malom. Persze — csak úgy félmondattal — járt ő messzibb is: önkéntesként lépett be a Vörös Hadseregbe, s jutott el a II. ukrán front harcoló csapataival Ausztriába. „Rég volt — mondja —, most itt vagyok. Nyugdíjra várva már. Mert érzem, megfáradtam, jó lesz a pihenés. Tenni-venni otthon, járni az erdőt, nekem orvosságnál is többet ér. De addig is, itt, bent, csinálom a magamét, ahogy megszoktam, ahogy kell. Sőt, még annál is jobban. Hiszen, csak része vagyok az egésznek, s ha rontok valamit, rossz születik a többieknél is. Csak vigyázni, csak pontosan, gondosan!” Festékes siltes sapkáját igazgatja a fején, miközben újabb meg újabb szavakat keresgél. Mondom neki, fölösleges a szabatos fogalmazás, mert az az igazi, ami belülről jön. „Az — néz rám —tényleg, akartam Is mondani. Mert néhányszor próbálkoztam már másmilyen beszéddel, de sehogy sem sikeredett. Miként az a liszt sem, amit éber szemek tüzében engedtem le, életemben először a garatból.” Botorkáló mondatait igazán csak akkor értettem meg, amikor elmondták róla: ha szabadságon van, csak-csak bejön, s ha nincs ki a létszám a szakban, csak annyit mond: „írjatok le egy napot!” — s már vetkőzik is, munkaruhára ... X Nem, nem írom le nevüket. Még annak ellenére sem, hogy néha hányavetin, csak úgy foghegyről dobták oda a választ. Fiatalok még, életet js alig kóstoltak ők ketten. Maradjanak csak így: G. A., a tizenkilenc; éves öntödei muAkás és N. L. 2. daraboló. Ugyanazon gyárrészlegből valók, mint Lantos Sándor, s munkájuk sem kevésbé fontos. Kérdem tőlük, mit' tartanak a munkájukról? G. A.: — Muszájból csinálom. Meg kell élni valamiből. Ez meg nem is túl nehéz, és a pénz is megvan. De egyébként is... El tudja maga hinni, hogy valaki örül a dolognak? En azt tartom, hogy a munkát nem lehet megszeretni, hogyan is lehetne... És szépség, meg jóérzés? Ugyan! Gondolja, én szeretem, amit csinálok? *Féreismerne, ha biccentene! N. L. 2.: — Dolgozni kell! Törvény ez nálunk, s ha valaki nem ezt cselekszi, megnézheti magát. Ebben az évben N. L. 2.-nek 4, G. A.-nak 6 igazolatlan hiányzója volt. Mindkettőjüknek első munkahelye. Elmenni nem kívánkoznak máshová, mert talán többet kellene dolgozni ennyi pénzért. — Mennyit keresnek? . N. L. 2.: — Háromezer-kétszázat. G. A.: — Mikor hogy. Mikor mennyit vonnak le. — Miért? — Hát a szabadságok, amit beírnak, amikor nem jövök be..., meg az a pár igazolatlan. • Nem rossz emberek pedig — fogalmaz művezetőjük. Csak hát, a gondtalanság, a felelőtlenség. G. A.-t, ha jól tudom, már kétszer is rettenetesen felpofozta az apja, amikor le akart számolni... Látják-e értelmét a munkának? — kérdeztem, bár szinte előre leírhattam volna a választ. G. A.: — Mondtam már, hogy csak kell, mert muszáj! N. L. 2.: — Hát.., Valami azért van benne. Bevallom, bővebben is faggattam volna egyik-egyikőjüket, de hat óra volt még hátra a műszak végeztéig. Mást úgysem mondtak volna — vígasztalt művezetőjük újólag. — Mert szerintem, még csak a szájuk jár. Csak úgy, gondolkodás nélkül lökik oda a mondatokat... Persze, azt már én sem tudom, mi lesz belőlük néhány év múlva. Csak úgy sejtem, megkomolyodnak. Hogy nekik is vérükké válik a munka, miként az öregnek. Mert ez egyébként a dolgok rendje... X Hogy ez-e, bizonygatni sem kell! És legszívesebben elmesélném egyik vállalatunk néhány éve szabadult dolgozójának élettörténetét, aki immár tagja egv aranykoszorús szocialista brigádnak ... Karácsony György Szocialista mezőgazdaságunk próbatétele M inden erőt a próbatétel mér meg igazán. Érvényes ez nagyüzemi, szocialista mezőgazdaságunkra is, amelyet az idei év keményen próbára tett. Nem csupán azzal, hogy 1952 óta nem sújtott bennünket ekkora aszály, mint most, hanem az időjárás tavaszi viszontagságaival is. Július első felében okkal tartottak attól a mezőgazdasági szakemberek, hogy népgazdasági szempontból is rendkívül nagy károk érnek bennünket. Megsínylette a szeszélyes, kedvezőtlen időjárást a zöldség, a gyümölcs, a szálas takarmány, a kenyér- gabona és a kukorica egyaránt. A korán érkezett és hosszan tartott kánikula aggodalommal töltötte el a nem mezőgazdasági foglalkozású embereket is, akik közül nagyon soknak van kertje, telke, ahol burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt termel családi szükségletek fedezésére és részben eladásra. Most már túl vagyunk a gabonabetakarításon és az aszályos heteken is. Végleges eredményeink még nincsenek arról, hogy országos átlagban hány mázsa búzát takarítottak be hektáronként, de azt már tudjuk, hogy minden nehézség ellenére megtermett a kenyérnekvalónk. Veszteségeink természetesen vannak. Érzékenyen érintettek bennünket a kertészetben bekövetkezett károk is és nem tudjuk teljesen elhárítani a közepesnél jóval gyengébb takarmány termésnek az állattenyésztésre gyakorolt hátrányos hatását sem. Vitathatatlan azonban, hogy sokkal kisebbek a gondjaink, mint amekkorák a kisüzemi gazdálkodás körülményei között nehezednének ránk. ugyanilyen mostoha időjárás után. Olvastunk, hallottunk híreket arról, hogy az idei nyár aszályt hozott Európa jó néhány országára. Angliában, Franciaországban, az NDK- ban és más államokban is pusztított a kegyetlen szárazság. Ismét beigazolódott, hogy a mezőgazdasági termelést V igen fontos a természeti tényezők szerepe. Ritka az olyan esztendő, amikor a mezőgazdasági termelés minden lényeges feltéte’e előnyösen alakul. Rendszerint úgy van, hogy az egyik termelési ágazatra kedvező, a másikra viszont hátrányos az adott időszak. Befolyásolni, többé-kevésbé ellensúlyozni képesek vagyunk a természeti körülményeket, teljesen semlegesíteni azonban nem. Kü’önbségek gbhan vannak, hogy hol, mennyire tudják mérsékelni például az aszály okozta veszteségeket. Ne hasonlítsuk össze «most magunkat más országokkal, maradjunk itthon. Emlékez- tehetnénk a felszabadulás előtti időkre, amikor az ideihez hasonló aszály katasztrófákat okozott Mindenekelőtt a termelőknek, a parasztembereknek, de az egész országnak is. Élnek még erre tanúk. akik annak idején átélték, megszenvedték egy-egy ilyen természeti csapás éhezést, keserves nélkülözést okozott következményeit. De uta’junk inkább a már említett 1952-es esztendőre, az sokkal közelebb van a mához. Százezrével vannak emberek, akik — bár ma az iparban, vagy a népgazdaság más ágazatában dolgoznak — akkor személyes tapasztalatokat szereztek az aszály ha- hatásairól. A kínzó kenyérgon dokfól az állatok tömeges elhullásáról, az egyszerű megélhetés fojtogató nehézségeiről. Beszéljenek a számok. Az 1930-as években csaknem hárommillió hektár volt hazánkban a kalászos gabona vetésterülete, hektáronkénti termésátlaga pedig 13 mázsa. Azóta a kenyérgabona vetés- területe kereken egymillió hektárral csökkent, hazánk lakossága pedig egymillióval nőtt. Hagyjuk ki az összehasonlításból a felszabadulás utáni mélypont évét, az 1952- es esztendőt, s vegyük a pontosan tíz evvel ezelőtti adatokat. Akkor 1,8 millió hektáron termeltünk kalászosokat, 19,3 mázsás átlagterméssel hektáronként. A legutóbbi néhány év átlaghozama, viszont búzából meghaladja a 30 mázsát. Ennek eredményeként hazánk gabonaimportőrből. gabonaexportőrré válhatott. M inek tulajdonítható a vázolt fejlődés és főképpen az, hogy ennek az évnek a nehéz próbatételét is kiállta szocialista mezőPest úthálózata történelmi fejlődés eredménye. A belső > Kiskörút a régi városfalak mentét követi, a Nagykörút egy elmocsarasodott Dunaág helyén húzódik, a sugárirányban kivezető Váci, Kerepesi, Üllői, Soroksári stb. utak pedig a századokon át kialakult országutak nyomvonalán haladnak. Megfelelő városrendezési tervek hiányában csak egyetlen új, nagyobb útvonal terve merült fel először; 1841-ben: Kossuth Lajos indítványozta egy árnyékos fasor építését a Városerdőbe, a mai Városligetbe. Pest „tüdejét”, a ligetet ugyanis csak a szűk, nagy forgalmú, bazárszerű üzletekkel túlzsúfolt Király (ma Majakovszkij) utcán lehetett megközelíteni. Ezzel párhuzamosan akartak egy széles, levegős, új útvonalat, egy su- gárutat teremteni. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa rögtön, megalakulása után, 1870-ben, ennek megtervezését ^tartotta egyik első feladatának. A helyére vonatkozóan négy tervet vitattak meg, végül egy meglehetősen suta megoldást fogadtak el. Az lett volna ugyanis helyes, szép és célszerű, ha közvetlen összeköttetést létesítenek a Lánchíd és a Városliget , között. Ehelyett az új út a Váci körúttól (ma Bajcsy- Zsilinszky út) indult ki, s így semminek sem volt a folytatása. Ybl Miklóst még 1872-ben felkérték az egész útvonal kialakítása művészi irányítójának. Ezt a feladatát a legteljesebb mértékben sikerült megvalósítania. Az egész két és fél kilométer hosszú útvonal egységes stílusú; neore- neszánsz és neobarokk palotái harmonizálnak egymással. Gazdagon vannak díszítve, bár ezeknek a díszeknek nagy része — a főváros legtöbb házához hasonlóan — malterból és nem kőből készült. Általában díszesek a lépcsőházak, kapualjak is, sok A Sugárút torkolata egykor. helyen gyönyörködhetünk Lotz Károly, Székely Bertalan, Rauscher Lajos freskóiban, Fessler Leó, Donáth Gyula, Stróbl Alajos szobraiban. 38 háza részesül műemléki védelemben! Köztük legszebb a monumentális hatású Opera, melyet Ybl Miklós többször módosított terve alapján építettek 1875— 1884. között. Belső díszítése is rendkívül gondos; művészi; freskóit a kor legkiválóbb mesterei festették, Székely Bertalan, Lotz Károly, Than Mór. Mellette elsősorban a Dreschler-palota említendő meg, amelyben ma az Állami Balett Intézet működik, és a Régi Műcsarnok, amelyet a Képzőművészeti Főiskola kapott meg. Az út harmóniáját ma is csak egyetlen ház bontja meg, a századforduló után felhúzott Párizsi Nagy Áruház, a Divatcsarnok otthona. A Sugárutat előkelő, reprezentatív, útvonalnak szánták, ennek megfelelően boltot alig terveztek, inkább csak kereskedelmi vállalatok bemutató- és mintatermeit, és csupán egy-két magas színvonalú üzletet. A mai boltok jelentős részét később lakásokból alakították ki. A szükséges útépítési munkák, terek feltöltése után a Sugárutat száz évvel ezelőtt, 1876. augusztus 20-án akarták megnyitni. Az utat a forgalom számára valóban megnyitották, de ünnepség nélkül. mert a burkolómunkák befejezésével néhány napot késtek. Az út előkelőségét azzal is hangsúlyozták, hogy zajtalan fakockákkal burkolták. Érdekes megemlíteni, hogy a vállalat 20 évi kezességet vállalt ezek kifogástalan állapotáért. Villamossínekkel nem akarták elcsúfítani, ezért föld alatti kéregvasutat létesítettek, i 1895-ben egy évnél rövidebb idő alatt épült meg Európa első föld alatti villamosa. A több mint három és fél km hosszú pálya a, Gizella (ma Vörösmarty) térről vitt ki a Városligetbe. Később is gondosan ügyeltek a kifogástalan közlekedésre, ezért itt nyitották meg az első autóbuszvonalat, noha, nagyobb szükség lett volna rá másutt, ahol a földalatti a tömegközlekedést nem oldotta meg ilyen jól. Vcrtesy Miklós Hatodik építőtábori turnus A napokban összesen 2129 egyetemista és középiskolás vette át megbízólevelét: valamennyien az augusztus 22- től szeptember 4-ig' tartó, VI. építőtábori turnusban segítenek a kedvezőtlen időjárás gazdaságunk? Ha mindenre kiterjedő választ akarnánk adni erre a kérdésre, akkor sok tényezőt kellene felsorolnunk, elemeznünk. Elégedjünk meg csak a legfontosabbakkal. Kezdjük azzal, hogy még tíz évvel ezelőtt is jóval kevesebb traktor, pótkocsi, teherautó és kombájn állt a mezőgazdaság rendelkezésére, mint ebben az esztendőben. A kom báj nos aratás akkor még az állami gazdaságokban sem volt teljes, a szövetkezetekben pedig több mint háromezer kévekötő aratógépet is használtak. Egy évtizeddel ezelőtt félmilliónyi ember vett részt az aratásban, most viszont csak mintegy százezer, Üj, a régebbieknél nagyobb termést adó búzafajtákat honosítottunk meg. Ezzel egyidejűleg évről évre több műtrágyát használtak fel az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. A hatvanas évek második felében évente átlagosan 109, tavaly viszont már 276 kilogramm műtrágya-hatóanyag jutott egy-egy hektárra. Igen fontos szerepe van annak is. hogy lényegesen korszerűsödött a műtrágyázás technikája, mind több nagy teljesítményű gépet és repülőgépet alkalmaznak erre a célra. További fontos tényező, hogy míg tíz évvel ezelőtt 731 ezer. az idén már 1,2 millió hektárnyi kalászos- gabona-területet részesítettek vegyszeres gyomirtásban. Természetesen, mindez csak úgy éreztethette kedvező hatását, hogy szocialista mező- gazdasági nagyüzemeinkben jól képzett vezetők, szakemberek, állami gazdasági munkások, termelőszövetkezeti tagok dolgoznak Az ő hozzáértésük, sznrop'mok feayel- mezettségük tette és teszi miatt összetorlódó mezőgazdasági feladatok elvégzésében. A rendkívüli turnusra jelentkezettek magas száma is igazolja: a fiatalok mindenkor készek bizonyítani tettrekészségüket, munkaszelehetővé ezután is, hogy a tudomány vívmányai és a korszerű technika a termelési eredményekben kifejezésre juttassák áldásos hatásukat. Ezek együttesen képesek arra, hogy amennyire lehetséges, mérsékeljék az aázály és más természeti tényezők káros következményeit. A mezőgazdasági termelés főszereplői azok az emberek, akik a tsz-ekben és az állami gazdaságokban dolgoznak. Az ő munkájuk, erőfeszítéseik sikere azonban nem kis mértékben attól függ, hogy mennyi és milyen az a technika, amelyet alkalmazhatnak. S attól is, hogy milyen fokon áll az üzem- és a munkaszervezés, milyen a gépek kiszolgálása, a mellettük szolgálatot teljesítő emberek ellátása. Végeredményben tehát a mezőgazdasági termelés sikerében azoknak is nagy részük van, akik a gyárakban, a kutatóintézetekben, s a mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódó más munkahelyeken dolgoznak M inden elismerés és tisztelet megilleti mindazokat, akik közvetlenül, vagy\ közvetve azon fáradoztak, hogy ennek — a mező- gazdasági termelés szempontjából kivételesen nehéz — évnek a káros következményei minél kisebbek legyenek. Az ipari munkások, a mezőgazdasági dolgozók, az őket segítő tudományos és államigazgatási szakemberek jó együttműködése, közös erőfeszítése szükséges ahhoz is, hogy szocialista mezőgazdaságunk további, még jobb eredményeket érjen el. G. P. retetüket. Erre alapozott a KISZ központi bizottságának titkársága is, amikor július végén meghirdette az újabb, VI. építőtábori turnust. A munkára jelentkezők jól tudták: a meleg, csapadék-" szegény nyár okpzta .nehézségeken csak gondos, nagy erőfeszítéseket igénylő munkával lehetnek úrrá a gazdaságok. Az ott dolgozók helytállása mellett ezekben a hetekben a korábbi évekhez képest jóval több segítő kéz» re van szükség.. A fiatalok összesen 9 táborhelyen látnak munkához, elsősorban a zöldség és. a gyümölcs betakarításában segédkeznek. Sokan ‘ közülük az üdülőtáborokból keresték meg a szervezőket, és szép számmal akadnak közöttük olyanok is, akik már kitettek magukért valamelyik korábbi turnusban. 200 ifi áll munkába a Ba- latonboglári Állami Gazdaság lengyeltóti táborában, hogy az őszibarack és a csemegeszőlő mielőbb piacra kerülhessen. A Siófoki Állami Gazdaság zöldségbetakarítási és gyümölcsszedési feladatainak ellátásához 400 fiatal nyújt segítő kezet. A í Pécsi Állami Gazdaság Pé-. esett és Szilágypusztán veszi igénybe 250 diák munkáját. Halásztelken az Eötvös Lóránd Tudományegyetem,, idén felvett egyetemistáiból állítanak össze munkabrigádokat. Az idei nyárra szervezett 43 központi építőtáborban az eltelt hetekben, hónapokban becsülettel teljesítették vállalásukat a résztvevők. Ah tavalyinál is többen vállal-, koztak a kéthetes önkéntes építőmunkára." s mint a KISZ kb építőtáborök-bizottságánk elmondták, összességében a fiatalok túlteljesítették az eléjük kitűzött célokat. NÓGRÁD — 1976. augusztus 20., péntek 5
