Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

Kozmikus geodéziai obszervatórium A napokban veszik birtokukba a szakemberek hazánk első kozmikus geodéziai ob­szervatóriumát, amely Penc község területén épült fel. A tudomány és a technika gyors fejlődése tette lehetövő a kozmikus térség közvetlen kutatását. A mesterséges holdak megjelenése a geodéziának is új távlatokat nyitott: segítségükkel minden ed­diginél pontosabban tudják megoldani a geodézia alapvető feladatait, a háromszöge­lési hálózatok összekapcsolását az egész világon, a Föld alakjának meghatározását. A képen: a megfigyelő beállítja a fotografikus távcsövet. Az orvosi gyakorlat átalakulása az USA-ban H. A. Davidson érdekes cikkben számolt be az orvo­si gyakorlat átalakulásáról a Medical News hasábjain. Ám­bár az amerikai orvosszövet­ség (AMA) úgy védi az or­vosok „független magánpraxi­sát”, mint anyatigris a köly- keit, az utóbbi évtizedekben mégis jelentős átalakulás fi­gyelhető meg. 30 évvel ezelőtt 100 000 lakosra még 108 ma­gángyakorlatot folytató orvos jutott, ma már csak 93. Az összes orvos közül ma már csak 63 százalék él magán­praxisból, a többi fizetett al­kalmazott, a magánpraxisból élő orvosok arányszáma 30 évvel ezelőtt 86 százalék volt. Csökken az „egyénileg” prak- tizálók száma is, ha lassan is, de állandóan emelkedik a csoportosan rendelő orvosok (group praxis) száma. A cso­portos rendelés, amikor is 6 —10 orvos működik együtt egy rendelőben, 1940. előtt ritkaságszám ha ment, 1946- ban az orvosok 3 százaléka, jelenleg 7 százalékuk dolgo­zik csoportosan. Az általános gyakorlatot folytató orvosok száma erőteljesen csökken, a szakorvosok száma növekszik. 1931-ben az USA orvosadnak 17 százaléka volt szakorvos,, ma 70 százaléka. A cikk szer­zője egy amerikai közmon­dással fejezi be a cikkét: „Ha nem tudod legyőzni — csat­lakozz hozzá!” Az orvosi mű­ködés kollektív formáit úgy látszik, aligha lehet legyőzni. A sorszó m : 689 Halál a kapu elölt — A férjem nem volt itt, csak én, amikor hirtelen meg­állt a munka itt a házunk előtt. A vízvezetéknek ásta az árkot a gép, s egyszer csak négy aknagránát került a markolókanálba. Le is jött azonnal a gépkezelő, azt mondta, ő többet nem nyúl semmihez, amíg nem jönnek a tűzszerészek. Jó volna, ha már ittv lennének, addig a munka is áll, meg ki tudja hány gránát van még itt a kapunk előtt — emlékezik vissza Csákvári Jánosné. — Mikor hazajöttem a ku­koricakapálásból — meséli a férje — az asszony mondta: — Jaj még most is van a gránátokból. Szólni sem tud­tam, meghűlt az emberben a vér. Később jöttek az árok­hoz gyerekek, hogy látni-e még. Gyorsan elzavartam őket, hiszen az ilyen robba­nóanyag a legveszélyesebb, rosszabb, mint amikor a gyárból kijön. Ismerem, én is megjártam a háborút. X Szirákoh a Rákóczi utcában vízvezetéki csőfektetés köz­ben i a második világháború­ból visszamaradt robbanó­anyag került elő. A gránáto­kat a hatóság lefoglalta, de mivel valószínű, hogy a nyomvonalban és környékén több lőszer van a föld alatt, a munkát leállították, és ér­tesítették a tűzszerészeket, akik 689-es sorszámmal fel­vették a mentesítendő terü­letek listájára az útszakaszt. Éppen az árok végénél lakik Csákvári János nyugdíjas, aki tanúja volt annak is, hogyan kerültek a földbe a veszélyes „emlékek”. X — 1944. decemberében tör­tént. Én akkor már hazake­rültem a frontról, ahol lő­szert szállítottam. Itthon út~ őr lettem. Nagyon közel volt már a front, a németeknek meg egyre jobban melegük lett. Elfelé állt már a szeke­rük rúdja, romboltak. Az egyikük itt a közelben a hi­dat aknázta alá, én meg néz­tem, mi lesz már a hidam- mal. Aztán mégse robbantot­ta fel, elszelelt. Az út már nagyon fel volt vagdalva, egy lőszeres autó fel is fordult. De ezeknek még az sem volt elég, egyikük jö^t egy páncé­lossal. Nézem, hogy riszálgat- ja, riszálgatja, hát addig ri- szálgatta. míg az is felborult. Ügy kellett egy másiknak rendbe tenni. A lőszer meg ott maradt, volt amit elhord­ták, volt amit nem. A vas- ládákat, amiben volt. hord­tuk mindnyájan, én is csinál­tam belőle gerinccserepet. Két napra rá már itt voltak a felszabadító csapatok. A rossz úton nekik is elakadt egy lőszeres szekerük, azon voltak az aknagránátok. Ki kelett szedni, odatettük az út szélére a sárba, hogy a kocsit kiemelhessék. Itt vol­tak megszállva nálunk vagy négyen. A kemence alatt — mutat a megvasalt faládára — az is lőszeresláda volt, most fát tartunk benne. Azóta van meg. Amikor az­után odébb vonult a front, jöttek utászok, magyarok, szedtek össze mindenféle há­nyódó lőszert, vitték ki a határba, és felrobbantották. Segítettem nekik én is. Azt hittük' akkor, mindegyiket megtaláltuk, megszabadultunk ettől az átoktól... Ki gondolta volna, hogy maradt rpég az út sax-ába ta­posva, süllyedve a halált ho­zó gránátokból? Az esemé­nyeket betakarta a feledés, az út szintjét pedig megmagasí­tották vagy 60 centiméterrel. Ha nincs a vízvezeték, ki tudja meddig őrizgetnék még veszélyes tartalmukat a föld alatt a gránáttestek. Míg be­szélgetünk, hároméves for­májú kislegény totyog körü­löttünk, meghajkurássza ' a macskát, és odamegy nagy­apóhoz. Ö nem tudja micso­da veszély leselkedik a kapu előtt. — Gondolhatja, mit érzünk. Magunkat talán nem is félt­jük, de ezt a cseppet... — néz a kisfiúra Csákvári néni. Ifjükommunislák az V. öléves lemért Megmutatták a iiatalok NEMREGIBEN HATÁRO­ZAT született arról, hogy minden termelőszövetkezet ben alakuljanak meg az ön­álló KISZ-alapszervezetek, vagy legalábbis KlSZ-csopor- tok. Palotáson a Május 1. Ter­melőszövetkezetben huszon­három ifjúkommunistával ez év márciusában megala­kult a KISZ-alapszervezet, melynek titkárává Dudok Györgyöt választották, ki elő­zőleg Béren látta le a titká­ri teendőket. Több éves ta­pasztalattal. és nagy buzga­lommal, a helyi adottságokat mindig szem előtt tartva lá­tott a feladatok szervezésé­hez. — Mi tette szükségessé az álapszervezet megalakulását? — Sokan azt hiszik, hogy ennek csak egy módja lehet­séges, mégpedig az. hogy „fentről”, jelen esetben a KISZ pásztói járási bizottsá­gáról leszólnak, és mi meg­szervezzük a csoportot. Ná­lunk mindez másként tör­tént- A fiatalok érezték, hogy szükségük van egy olyan szer­vezetre. amely a különböző fórumokon mindig kellőkép­pen képviseli az érdekeiket, és összefogja őket a munká­ban és a szabad időben egya­ránt. Az eddig elvégzett vál­lalásokat, feladatokat, most szervezettebben, összehangol­tabb,an és ezáltal természe­tesen sokkal eredményeseb­ben tudják ellátni, megvaló­sítani. — így elmondható, hogy az elképzelések találkoztak a va­lósággal. A fiatalok a gyakor­latban bizonyították, a hatá­rozat szükségességét, eredmé­nyességét — vélekedett a titkár. A megalakulás óta alig öt hónap telt el- Az akcióprog­ramban vállalt feladatok kö­zül melyek valósultak már meg? — KAPCSOLÓDVA a fel­híváshoz, mi is aktívan részt veszünk az ifjúkommunisták az V. ötéves tervért akció­ban — vette át a szót ismét Dudok György. — A termelő- szövetkezet központi telepén a fémhulladékgyűjtés során kilencven mázsa vasat érté­kesítettünk. Az ezért kapott nyolcezer forint megfelelő alap volt az induláshoz. Tár­sadalmi munkában négyszáz órát vállaltunk, melyből már több mint kétszázat teljesí­tettünk. A tízlakásos szolgá­lati épületen dolgoztunk. A most épülő úi kultúrháznál is vállaltunk társadalmi mun­kát. A júniusban megren­dezett háromnapos területi lovasbajnokságon az alap­szervezet fiataljai rendezé­si feladatokat láttak el- KISZ-védnökséget vállaltunk a mosó elkészítésénél, mely lehetővé teszi a mezőgazda- sági gének alváz- és minden­nemű tisztítását. — A sport területén az edzett ifjúságért mozgalom­ban kispályás labdarúgó­és asztalitenisz-bajnokságot rendeztünk nagy sikerrel. — Októberben indul az ifjúsági vitakör fórum, mely­nek központi anyagát a na­pokban várjuk. Az előadáso­kat a témához kapcsolódó párt-, gazdasági és KlSZ've- zetők tartják. — Alapszervezetünk még elég fiatal, nem 6ok mindent tudhat maga mögött- Igv az úttörő—KISZ-kapcsolatban út­keresésről beszélhetünk. A Héhalmi Általános Iskola paj­tásaival közös kiránduláso­kat, rendezvényeket szerve­zünk. és a végzősöknek a termelőszövetkezet bemuta­tásával igyekszünk tanácsot adni a pályaválasztáshoz. — A községi KlSZ-alap- szervezettei . szintén felvet­tük a kapcsolatot, és a továb­biakban közös vállalásokkal együttes munkával szeretnénk erősíteni. —- Mit vár a KISZ-titkár a mozgalmi év hátralevő részé­ben az alapszervezet fiatal­jaitól? — AZ EDDIG ELÉRT eredmények minket igazol­nak Célunk, hogy még szi­lárdabbá és barátibbá váljon ez a 1 kapcsolat, amely mind­inkább érződne a mindenna­pi munka során is. Talán elég, ha most csak az aratást em­lítem. ahol a fiatalok megmu­tatták mit tudnak és bizonoyí- tottak. b zs. A gyerek és a televízió Statisztikák tanúsítják, hogy gyerekekből áll a tévé leghű­ségesebb közönsége. A tévé­nézők több milliós táborából másfél milliós a gyereksereg. Ám az is az igazsághoz tarto­zik, hogy a'gyerekek a legszi­gorúbb kritikusok, akik, ha unalmasnak, érdektelennek látják a műsort, könnyedén otthagyják a képernyőt. Életkortól függően termé­szetesen más és más az igény. De az igazi művészetre min­den korosztály érzékeny. Nem véletlen, hogy a legsikeresebb és legszínvonalasabb gyer­mekműsoroknak nagyon sok felnőtt nézője akad. Gondo­lunk itt a „Fabula”, a „Pen­gető” sorozatára, vagy a klasz- szikussá lett „Keménykalap és krumpliorr” című Alfon- zó-filmre, a „Palacsintás ki­rály”-«. S ugyanígy az al­Szólni sem tudtam — mondja Csákvári János. — Jöhetnének már a tűzsze­részek... A munka is áll már hat hete. Lassan már min­denüvé elér a vízvezeték... Harminc év telt el a há­ború borzalmai óta, de ha nem vagyunk elég elővigyáza­tosak, még ma is szedheti ál­dozatait. Csákváriék remél­hetőleg hamarosan megszaba­dulhatnak a földben rejtőző veszélytől, de esetük óvatos­ságra int. — gáspár — sóbb korosztályok is élvezik a nagyoknak szánt gyermek- műsort — ha az igazi értéke­ket közvetít. A másfél millió gyerek na­ponta egy-másfél órát tölt a televízió előtt. Ez lehet sok is, lehet kevés is. Attól függően, hogy a tévénézés az egyéb elfoglaltságok, a tanulás, a já­ték, a mozgás kiegészítője-e, vagy helyette ül a képernyő elé a gyerek. Tizennégy-tizenhat éves ko­rig a tévé rendkívül nagy sze­repet játszik a fejlődő értel­mű gyerek életében. Üj is­mereteket szerez, informá­ciókat. fogad be, szórakozik, művelődik, alakul-formáló- dik ízlése, világnézete, jelle­me a tévében látottak hatá­sára. Minél szerényebb kör­nyezetben élő gyerekről van szó, annál nagyobb ez a ha­tás. Hiszen aki távol él a vá­rostól, a színházak, a tárla­tok, a hangversenyek világá­tól, s az egyéb kulturálódási lehetőségei is szerények, an­nak mindezt kizárólagosan a televízió közvetíti. S épp e nagyon intenzív hatás az oka, hogy a gyermekműsorok szer­zőit, készítőit még nagyobb felelősség terheli, mint az egyéb műsorok alkotóit. Hi­szen elindítói, megalapozói lehetnek sok-sok leendő fel­nőtt érdeklődésének. S mivel művészetre leginkább művé­szettel lehet nevelni, olvasás­ra jó művekkel ösztönözni, a zene szeretetére a zenével — a tévének a legszínvonalasabb művekkel kell gyermekein­ket megismertetnie. S e té­ren a televíziónak óriásiak a lehetőségei. Nemcsak a művet tudja hanggal és képpel köz­vetíteni, de elemézni, tör­vényszerűségét megmutatni is módjában áll. Sokat beszélünk mostaná­ban a munkás-paraszt gyer­mekek műveltségi szintjének emeléséről. A családokban meglévő kulturális különbsé­gek csökkentéséről. Mi sem kézenfekvőbb — 'mint, hogy e munkában éppen a gyere­kek révén, a nekik készült okos, kulturált, de ugyanak­kor szórakoztató műsorok közvetítésével kapcsolódjék be a televízió. Kapjon részt a gyerek a művészetek legja­vából, állítsunk eléjük példa­képeket, neveljük őket haza- fiságra, az alkotó munka sze­retetére. De nem elég, a pasz- szív szemlélődés. Az igazán jó műsorok aktivitásra ser­kentenek, kedvcsinálók. A szó legszorosabb értelmében arra ösztönzik a gyereket, hogy kedvet kapjon valami­lyen hasznos, értékes tevé­kenység folytatására. Énekel­jen, táncoljon, mondjon ver­set vagy játsszon bábszínhá­zát. Tanulmányaihoz, vagy a tévében látottakhoz maga is keressen új ismeretet adó él­ményt — olvasmányt, filmet, zenét. Kísérletezzen, játsszon a szavakkal, a számokkal. A jó gyermekműsornak — legyen az bármilyen játé­kos, kalandos cselekményű, vagy bő humorú — valami­képpen didaktikusnak kell lennie. Mondanivalóját úgy kell megválogatnia, hogy ne­veljen, tanítson, élményt ad­jon. Akár azzal, hogy közvet- ve-közvetlenül ismeretet nyújt, tanulságot szolgáltat, akár úgy, hogy valamilyen emberi, társadalmi viszonyt, tulaj­donságot tár fel, részletez, s úgy is, hogy a látottak-hallot- tak továbbgondolásár. kész­teti a gyereket. Az idén első ízben gyűltek össze tanácskozásra Kősze­gen a televíziós gyermekmű­sorok és gyermekfilmek al­kotói — írók, rendezők, dra­maturgok, operatőrök s a kri­tikusok. A kőszegi gyerekek­kel együtt nézték végig a leg­jobb műsorokból készült vá­logatást. A székek recsegése, a lábak kalimpálása, vagy a feszült csend, s a felszabadult nevetés adott tájékoztatást a kis nézők elfogulatlan véle­ményéről. A tévé gyermekosztályá­nak két rovata közül az egyik a kisdobosok és úttörők köz­vetlen nevelésével, a gyere­kek társadalmi életével fog­lalkozik. Itt készülnek az ak­tuális. az ismeretterjesztő és sportműsorok. Itt szerkesztik a kisiskolások képes folyóira­tát, a Papírsárkányt, a Tízen Túliak Társaságát, a Legyünk barátok sorozat adásait, vagy a Perpetuum mobilé-t, a gye­rekek népszerű tudományos havi műsorát. A másik rovat a művészetről szóló és művé­szeti jellegű műsorokat — a Zsebtévé. a Fabula, a Penge­tő. a Varázsolló, a Játsszunk bábszínházát, a Ki játszik ilyet, a Cimbora egyes adá­sait —, s önálló filmeket is készít. Ezúttal az esztétikai neve­lést szolgáló munkákból vá­lasztották ki a filmszemle 18 filmjét. E műsorok erényei- ből-hibáiból levont tanulsá­gokkal remélhetőleg még job­bak lesznek a tévé gyermek­műsorai. K. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom