Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)
1976-07-31 / 180. szám
HATODSZOR - SZOBROK A TÉREN r _ A főtéren járók Salgótarjánban ismét élénk tevékenységre lehetnek figyelmesek ezekben a napokban. Rendezik a hatodik salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítást. A nógrádi megyeszékhelyen már hagyományosnak számító szabadtéri tárlatot augusztus 2-án délután nyitják meg. Fontos nyári eseménye ez a szoborkiállítás Salgótarján képzőművészeti életének. A szobrok egész augusztusban itt lesznek közöttünk, várják az érdeklődőket. Többször leírtuk már az évek során, most csak megismételjük: a szabadtéri szoborkiállítást mindenekelőtt két szempontból tartjuk meglehetősen fontosnak, egyrészt közművelődési szerepe óriási, másrészt a köztéri alkotások egyfajta szemléjeként a szakma figyelmére is számot tarthat. Tény, hogy Salgótarján dolgozói már várják ezeket az évenként ismét’ődő kiállításokat, ami azt jelenti, hogy azok szervesen beépültek a város gazdag képzőművészeti kiállítási programjába. Nem kis szerepe volt ebben annak is, hogy a rendező szervek, mindenekelőtt a megyei József Attila Művelődési Központ tárlatvezetéseket rendezett, külön programokat szervezett a nagyüzemi ipari munkások, a szocialista brigádok tagjai, a város lakosságának különböző rétegei számára. Mindez összhangban van a közművelődés-politikai határozatban foglaltakkal, s a XI. kongresz- szus szellemével. Szükségesnek tartanánk, hogy amennyiben az anyagi lehetőségek engedik, a jövőben ismertető, katalógus készüljön, mindez elősegítené a kiállítás hatásának további elmélyítését. Tapasztalat szerint, a katalógust, ismertetőt keresik is a látogatók. Ezek után néhány szót arról, mire számíthatunk az idei kiállításon? Körülbelül húsz alkotásra. A szabadtéri tárlat tehát gazdagnak ígérkezik. Mindezen túl, az is hagyomány már, hogy a megyei művelődési központ előcsarnokába egy-egy alkotó önálló kamaratárlatát rendezik meg a „téri tárlattal”^ együtt, annak részeként. Ebben az évben Bors István plasztikáival találkozunk. Néhány szót a fiatal művészről. Kaposvárott született 1938- ban. Az Iparművészeti Főiskola szobrásztanszakán fejezte be tanulmányait 1961-ben, Borsos Miklós növendéke volt. Köztéri szobra áll Veszprémben, Balatonföldváron, Siófokon és Komlón. Eddigi másfél évtizedes munkássága gazdag tevékenységről, kísérletező kedvről vall. Az iskola elvégzése utáni első időkben kaposvári műtermében a viaszvesztés régi eljárását alkalmazza, de fából, fémből is készülnek alkotásai, s a két anyag „egyesítéséből”. A legutóbbi években pedig műanyag szobrokat készít, melynek a szatíra éles fegyverével agitálnak a technikai civilizáció vadhajtásai ellen, a státuszokhoz tartozó szimbólumok, az embert elsekélyesítő modern „bálványok” ellen. Természetesen, nem mondhatjuk hagyományos értelemben szépeknek ezeket a műveket, céljuk azonban elsősorban ném is ez, hanem a gondolkodtatás. Az idei salgótarjáni szabadtéri szoborkiállításon egyébként Bors István három alkotása „kimegy a térre”. A kiállításon szereplő alkotókat és alkotásokat ezúttal nem soroljuk fel. Megjegyezzük még, hogy a kiállítás megnyitásával egyidőben kezdődik a Zenés hétfők sorozata is, amely színvonalas nyári zenei programnak bizonyult eddig is Salgótarjánban. Érdeklődéssel várjuk a hatodik salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás megnyitását. Reméljük, a kapcsolódó rendezvények (tárlatvezetés, brigádlátogatások stb.) módot nyújtanak arra, hogy mind szélesebb tömegek ismerkedjenek meg köztéri szobrászatunk újabb eredményeivel, a képző- művészettel. (tóth) Mai tévéajánlatunk 18.15: A FORINT. Dokumentumfilm. A forint születésének harmincadik évfordulójára készült film ízelítőt ad a pénz kialakulásának históriájából. Dr. Tímár Mátyás államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke elemzi a II. világháború okozta inflációt, szól a forint bevezetésének szükségességéről, annak gazdasági és politikai körülményeiről. Ismertein a Magyar Nemzeti Bank sokoldalú tevékenységét, a forint szerepét az elmúlt három évtized gazdasági életében. A faházak történetéhez A hamburgi egyetem fabiológus csoportjának sikerült pontosan megállapítani a Haithabuban feltárt viking-település pontos korát. Az egyetem közzéadott jelentése szerint a kutatók megállapították, hogy az i. sz. 800—810. évben kezdték meg a haitha- bui faházak építési munkálatait: a településen felhasznált legfiatalabb tölgyet ^ pedig az i. sz. 1020-ban vágták ki. A kizárólag fából épült település korának meghatározásában a fák évgyűrűit vették alapul. Munkájuk során igénybe vették a Schleswig- Holstein tartományban rendelkezésre álló, a jelenkortól az i. sz. 436-ig visszanyúló év- gyűrűtáblázato,t. A mérések során kereken 4000 famaradványt vizsgáltak meg. 7ilittcsiUaq tanácsa A hollywoodi filmcsillag jó tanácsokat ád barátnőjének: — Szinte vég nélkül csökkentheted az életkorodat, mégis azt tanácsolom, mindig hagyj kilenc hónap különbséget a saját korod és a leányodé között... Oj : A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ újdonságai között találjuk Gazsó Ferenc: Iskolarendszer és társadalmi mobilitás című kötetét, amelyet az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete gondozott. A sokak által kedvelt Népszerű történelem-sorozatban két új kötet is napvilágot látott, az egyik Hegedűs Sándor: Egy politikai per kulisszatitkai című könyve, amely az 1920-as évek elején zajló Tisza-perrel foglalkozik, a másik pedig Szuhay-Havas Ervin: Tizenhárom csillag című munkája, az amerikai forradalom olvasmányos történetével. A napi aktuális külpolitikai kérdések iránt érdeklődők körében kelt visszhangot a Palesztina és a palesztinok című most megjelent könyv, Ónody György tollából. Három szerző (Bod- nárné Karsai Éva, Fülöp Sándor és Kecskés Józsefné) közös munkája az Iparvállalatok belső érdekeltségi rendszere című kiadvány. Megjelent az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján májusban elhangzott előadás szövege is; az előadást Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese tartotta a szocialista gazdasági integráció néhány időszerű elvi és gyakorlati kérdéséről. Ugyancsak napvilágot látott a Társadalomtudományi Közlemények. az MSZMP IÍB Társadalomtudományi Intézete folyóiratának tematikus száma. AZ AKADÉMIAI KIADÖ könyvei közül említsük meg azt a tanulmánykötetet, amely Emlékezés Károlyi Mihályra címmel, Stier Miklós szerkesztésében látott napvilágot. Érdekes szociológiai tanulmány az Életmód és család; a Békés megyei életmódvizsgálat alapján készített tanulmány H. Sas Judit munkája és az emberi viszonyok alakulását veszi szemügyre a családban. Dr. Markos György, az ismert közgazdász 70. születésnapja alkalmából látott napvilágot A magyar népgazdaság fejlődésének területi problémái címmel egy érdekes tanulmánykötet, Enyedi György szerkesztésében. A Nyelvtudo11. A legelő sarkában banda húzta, s többeket a tűző nap se -tartott vissza: karikába álltak, s verítékezve ropták a táncot. Mások sörösüvegek közt heverészték és zsíros papírokból falatoztak. Gallyak alatt csapolták a sört. sütötték a lacipecsenyét. E helyen sohase nő ki a fű, mert minden évben letapossák. A bazár os is jobbnak látta a templom tövéből ide vontatni kerekes sátrát- Dudái mindenfelé rekedten ordítottak. A fagylaltoskocsi — mert az is került — nem győzte túlcsilin- gelni. Lonci és Anyicska fagylaltot vettek, és itt is, ott is hosz- szan eiálldogáltak. A táncoló- kat szerették nagyon nézni, de azért nem álltak be a körbe. Az iskolások zsákfutó versenyén jót mulattak- Valameny- nyien a bazáros papírcsókóit viselték, és nagyokat buktak a zsákokban. Buda tanító, a kultúrcso- port vezetője megrázott egy koloijrpot, melyet év közben, mint néprajzi emléket az iskola szekrényében őriztek. Buda tanító apját még Bódénak hívták, és magyarul csak szóz-nehány szóval fejezte ki magát. A .régi igazgató. ki nyugalomba vonultán él a faluban, de a közéletben ma is hasznát veszik — ha választási elnök kell, ha vadkárbecslési bizottságot állítanak össze, ha egy jelentés elé meg kell írni a falu múltját, őt rángatják elő —, szóval a nyugalmazott igazgató addig magyarázta az öreg Bodának, hogy ő tulajdonképpen Buda. és ősei Árpáddal jöttek e hazába és, hogy ő csak eltóto- sodott. míg az öreg kérelmezte a visszamagyarosítást. Fia, ifjú Buda József is az öreg igazgató buzgalmából végezte el a tanítóképzőt, de a kolomp dolgában nem egyeznek. Az öreg azt állítja, hogy a pogány magyarok ezt a ko- lompot rázták meg. mikor a Kopanyicán, Koppány sziklaoltárán áldozatot mutattak be. viszont Buda tanító, ki melléktárgyként a szlovák anyanyelvit tanítja kezdetleges körülmények között, azt vallja, hogy a kolomp 1700- ban'érkezett ide egy miavai tehén nyakán, amikor a mai lakosság e török tarolta földre települt; éppen ezért a Ko- panyicának is aligha van köze Koppányhoz, minthogy vízgyűjtőt jelent magyarul. Buda tanítót az öreg igazgató hálátlannak tartja, és csak látszólag barátságos hozzá. Buda tanító tehát megrázta az ősi kolompot. Az emberek felugráltak söreik mellől, s a legelő közepébe tódultak. A banda is felcihelődött, hogy ott húzza tovább. Anyicskáék a tömegben elő- refurakodtak, hogy jobban lássanak. Malomkeréknyi lepény függött egy rúdon, lekvárral vastagon megkenve. Foggal elérhető magasságban függött. — Kezet nem szabad használni — jelentette ki Buda ta* 4 NOGRAD - 1976. július 31., szombat nító az ugrásra kész versenyzőiknek. kik körbevették a lepénytCsaknem valamennyi versenyző növesztette és bodorí- totta a haját. És láncon lógó nagyméretű papundekli keresztet viselt. — A televízióból lesték el? — fintorgott Lonci. — Biztos — mondta szórakozottan Anyicska, kíváncsian nézte a készülődést. Egy sárgafejűnek különösen csillogott a lánca, összeszabdalt dróthaja még nem nőtt le annyira, mint a többinek. Lonci úgy látta, a haja is sárgaréz, akár a lánca. Rézgróf — mondta magában- Elfordult. hogy ne lássa a rettentő ronda, foltos képét. És mert idegesítette valami. Egyszer csak azt mondta: — Borzadok a mozdulatlan szemű emberektől. — Mi? — szólt Anyicska szórakozottan. A sípot ieste Buda tanító szájában. — Az a rablóképű pofa le se veszi rólad a szemét. — Új vagy itt — mondta Anyicska— Nem engem pécézett ki. téged. Anyicska odanézett és Zsab- ka Janó merev tekintetébe ütközött, Vad, éhes tekintetébe. Felhő borult Anyicska homlokára. — Az a vezér. Bicskázásért ült — suttogta csaknem hangtalanul, mert elakadt a hangja. — Rézgróf — kedélyeske- dett Lonci, és Anyicskát fürkészte- Megijedt az arcától; arcán a kimutatott megvetéstől. Félteni kezdte őt. mert ezt a rabló is láthatja. A síp még mindig nem szólalt meg. Anyicska fázósan összerázkódott, pedig az erdő árnyéka még nem ért odáig. Egyszer csak így szólt Lonci- hoz, a szája alig mozgott. — Ez azt Irszi, ő kacsint, és minden lánynak muszái oda szaladni neki... Nem meri neki azt mondani senki, hogy nem. _ Ennyit szólt, és a sípot nézte Buda tanító szájában. Most! — gondolta, mert Buda tanító lélegzetet vett. S, valóban: trillázva szállt fel a visszhangos völgyben az indítójel. A banda rázendített a Rá- kóczi-indulóra, s a keresztesek a lepénynek ugrottak. Merő vér lett egyszeriben a képük — merő lekvár. A közönség ugrált. Kacagva tombolt. — Zabáljad, Feró, aabál- jad! — Vigyázz, te, Janó, i harapja! Fogát neki vigyázz! — Húzd, tépd, nem apád! Zsabka Janó nem kapkodott, és nem is volt lekváros a képe. Mégis félelmetes tempóval haladt a lepény belseje felé. Módszeresen, nyugodtan. És könyörtelenül. Hatalmasakat harapott, és hatalmasakat nyelt. Szomszédai elhúzódtak a közeléből. Középen egy rézpénz villogott. Aranypénz — mondták. Azt kellett elérni. Zsabka Janó mindjárt eléri. A rézpénznek értéke nem volt, de hitték, hogy szerencsét hoz annak, aki elnyeri, egy évig teljesül a kívánsága, míg újra csatába kell szállni érte. Zsabka Janót három éven át kényeztette a szerencse, kis megszakítással, míg ülni kényszerült. Most sem engedett. Sőt, becsvágyának mintha szárnyai nőnének. Mindenki tudta, hogy Zsabka Janó nyeri a versenyt. S, ekkor valaki elordította magát: — Feró! Feró!... Nézzétek, a Feró! Feró a nyelvével éppen nagyot söpört, s eltűnt a tészta, mi szája szélén csüngött még imént. Orra máris beleszántott a lekvárba, az alaposan megtépázott lepény fölött. w 0BÜ5Ö ■ ÉRiDiEkl-tTSÉJŰÍ RENDSZERE mányi értekezések sorában jelent meg Az etimológia elmélete és módszertana című kötet, a Budapesten 1974. nyarán tartott ■ nagy nemzetközi konferencia anyagával. Ismét megjelent a Magyar—orosz nagyszótár, Gáldi László szerkesztésében. A SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ a magyar—csehszlovák közös kiadás keretében, a pozsonyi Madách Kiadóval együttes gondozásban jelentette meg Gál Sándor- Tisztább havakra és Varga Erzsébet Zöld vizek, piros kavicsok című verseskötetét, továbbá Tóth Elemér Sárga, mint a nap című elbeszélés- kötetét, valamint Bábi Tibor elbeszéléseinek, karcolatai- nak válogatását, Patak és forrás címmel. Napvilágot látott Berzsenyi Dániel verseinek gyűjteményes kiadása, Merényi Oszkár tanulmányával. Megjelent Kurucz Gyula A ködfaragó című regénye, Thury Zsuzsa kisregényeinek kötete (Játék, Hozományvadász, Hosszú levelek), Szilvá- si Lajos: Ördög a falon című regényének második kiadása, továbbá egy magyar és latin nyelvű miniatűr-kiadvány, amely II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem kiáltványát tartalmazza, „a keresztény világhoz a szabadságharc okai* ról és céljairól”. A TÁNCSICS KÖNYVKIADÓNÁL megjelent Verseny- futás az olajért című kötetben Kanyó András az olaj történetéből vett érdekes epizódokat ismertet, képek, egyéb dokumentumok kíséretében. Megjelent Karsai István A hegesztés biztonság- technikája című szakkönyve és a Brigádpainoráma című összeállítás. A munkavédelmi könyvtár új kötete a Mező- gazdasági vegyszerek és vegyszeres munkák biztonságtech* nikáját ismerteti, Vörös Gézá- né szerkesztésében. A KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAP KIADÓVÁLLALATÁNAK gondozásában, a Mai magyar művészet sorozatban látott napvilágot a Lossonczv Tamás és a Kő Pál munkásságát reprodukciók kíséretében bemutató kötet, Bozóky Mária, illetve Rózsa Gyula kalauzolásával. Friss szellő lengedez Nagylóc kulturális é/teté- nek helyzetéről- alakulásáról elenyészően keveset hallhattunk az utóbbi esztendőkben- Néhány apróbb híradáson — mondjuk klubösszejövetelen — kívül szinte semmit- A művelődési házat a negyedik ötéves terv időszakának első felében újították fel. tették vonzóvá környezetét- de az épület kihasználtságán — pontosabban kihasználatlanságán — ez mit sem változtatott. Nem lenne szerencsés így utólag, az okokat újból sorba szednünk, hiszen ezt már megtették a községi közös tanácson is. Inkább előre nézzünk! A jelennek azokra a mozdulásaira- amelyek efelé, a kedvezőbb- a biztató jövő felé mutatnak! Kiscsoportok alakultak Túrái Barnabás ez év áprilisában került a községi közös tanács élére. Letisztult, higgadt szenvedéllyel beszél az azóta történtekről. — Elsődleges célkitűzésünk az voit — magyarázza —, hogy holtpontjából kimozdítsuk a közművelődést- Olyan személyi feltételeket- szervezeti kereteket teremtsünk, amelyek segítik ezeket a törekvéseket- Korábban — 4a hímzőszakkört kivéve — nem voltak rendszeres. tudatos szervezettséggel működő szakköreink, művészeti csoportjaink— Nem mintha nem tudtunk volna a községi társadalmi- politikai ünnepekre szereplőket találni — veti közbe Bárány János községi párttitkár —, mert tudtunk- Csak éppen kampányszerű volt az erre való felkészülés. Mondhatom azt. hogy néhány héttel előtte' kellett kapkodni- ügyeskedni, hogy az ünnepi műsor elfogadható módon összeálljon... / — Leszűrve a korábbi évek tapasztalatait — veszi vissza a szót a tanácselnök —• közös megegyezéssel és akarással a folyamatos művelődési munka megszervezésére helyeztük a hangsúlyt- Községünk jelenleg az augusztus 2(H hollókői kulturális bemutatóra készül, megvan tehát a közvetlen cél- De mi azt szeretnénk- ha a tevékenység lendülete továbbra is megmaradna- és művészeti csoportjaink hosszabb távon- de belátható időn belül színvonalas eredményeket tudná" nak felmutatniVonatkozik ez az áprilisban alakult felnőtt citerazenekar- ra- a pávakörre, a KISZ-es tánccsoportra, a még folyamatban levő. vagy későbben megszervezendő művelődési közösségekreA művelődési ház vezetését alig két hónapja új tiszteletdíjas kultúrház-igazgató vette át- István László pedagógus jól ismeri a községbelieket- az itteni gondokat, örö* möket- hiszen közel húsz éve már. hogy a feleségével együtt Nagylócon él. — Ha sikerül az új igazgatónak — mint említettem — folyamatos, rendszeres közművelődési tevékenységet kialakítani. akkor elégedettek leszünk a munkájával — mondja Túrái Barnabás tanácselnök. — Itt a klub* és a kiscsoportos tevékenység állandósulására- az ismeretterjesztő előadások rendszerének tudatos megteremtésére. a szükségletek és a lakosság igényei szerinti szórakoztató rendezvények » biztosítására gondolunk elsősorban. De felvetődött a színházi buszok szervezésének gondolata is. — Mi indokolja ezt? . — A Déryné Színház már nem jön a községünkbe: intézményünk tárgyi feltételei nem teszik lehetővé- A rzí*i" ház iránt azonban sokakban él az érdeklődés- Alkalmanként miért ne elégíthetnénk ki ezt az érdeklődést? Egyetértés, közös akarat A tervek természetesen úgy jók. ha meg is valósulnak — mondja Bárány Jánost párt- titkár- — Az ifjúsági klubunk például mindig készített tervet. de különböző okoknál fogva sosem jutott energia a maradéktalan megvalósítására- Most majd az ilyen dolgokra is jobban odafigyelünk... Egyetértéssel. közös akarással előbbre léphetünk. Régóta ezt várják Nagylócon a fiatalok, idősek egyaránt. Különösen most, a Palóc Szőttes kulturális nap előtt- Bizonyítani akarnak- Mert tavaly nagyon rosszul sikerült: csak az utolsó helyet tudták megszerezni- S ebben bizony nem kis szerepe volt a korábbi évek esetleges, rendszertelen. alacsony színvonalú kulturális tevékenységének, életének sem(Folytatjuk.) Sulyok Lásstf
