Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)
1976-07-13 / 164. szám
1 Júliusi locsolkodó*. A kérges tenyereket már kevésbé töri a lapát- és az ásónyél. Megszokott viseletté vált a kék munkaruha és a hangosan kopogó kemény bakancs. A csoportban hatvanöt salgótarjáni és kisterenyei közép- iskolás fiú dolgozott hét brigádban. Munkaadójuk az érdi Víz- és Csatornamű Vállalat, illetve a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat. A gyerekekre nem volt panasz, merj: a tábori faliújság versenyoldalán kiemelkedő eredmények szerepeltek. A tábor vezetője Hajós István, a szombat- helyi Hevesi Ákos Élelmiszer Szakközépiskola tanára erről a következőket mondta:- Csak hatvanötén vagyunk. Ugyanis húsz tanuló hiányzik. Ennek ellenére a munkálatokat irányító vezetők elégedettéit a diákokkal. Cselekvőkészek, szorgalmasak. Az első csoport tanulói 576 óra társadalmi munkát végeztek. Óvodák, bölcsődék és többgyermekes nagycsaládok építkezéseinél segédkeztek szombatonként. A mostaniak sem maradnak el elődeiktől. Az előző „turnus” fiatal dolgozói panaszkodtak a nem megfelelő szállásra, elhelyezésre. S>- került-e megoldást találni?- Komoly változások történtek. Azok a kezdeti állapotok tényleg elviselhetetlenek voltak. Egy terembe 80-90 ágy volt bezsúfolva szükségmegoldásként. A gyerekekkel együtt átrendeztünk mindent. A padokat kihordtuk a tantermekből és három szobát alakítottunk ki. A tisztálkodásra hideg-meleg vizes zuhanyzó és mosdó áll a tanulók rendelkezésére, tágas öltözővel. A tisztasági versenybe minden brigád benevezett.- Amit lehétett igyekeztünk saját erőből megoldani. De panaszkodnom is kell. Közel egy hónapot töltöttünk már Érden. Azóta senki nem látogatott meg, nem érdeklődött felőlünk. Kivéve egy-két, a gyermekéért aggódó szülőt. Nagyon vártuk, hogy a KISZ Nógrád megyei Bizottságáról valaki ellátogat, Szétnéz a mi kis táborunkban Erden, a Vörösmarty Gimnáziumban. De hiába! A munkaruhát délután felváltotta a sportszerelés. Rövidnadrágban, trikóban és tornacipőben, labdával a kezükben futottak a srácok a pályára. Arcukról vidámság, jókedv sugárzott. — Az iskolák közötti focibaj- nokságrg készülünk — mondta levegő után kapkodva Oláh Tibor, becenevén „Izmi", — Jó idő van, ilyenkor mindig kint játszunk. A tornaterembe csak az eső elől megyünk, vagy ha kosarazni szeretnénk. Van itt lehetőség mindenféle sportra — szólt Pozsonyi Attila, a kisterenyei gimnázium tanulója. A hálószobában teljes hangerővel szólt a beat. Demis Russos énekel. Mint mondták, ő a kedvenc. — Kényszerpihenőn vagyok — mondta keserűen Fülöp Attila és az ágya alá mutatott. Mindennek a bakancs az oka. Az egyik 42-es, a másik 45-ös. Mikor megérkeztünk, a sarokban legalább kétszáz darab volt egy kupacba dobálva. Lehetett válogatni. Nekem, ez jutott. A szellemes, sziporkázó mondások szerzője, Szilvási László is bekapcsolódott a beszélgetésbe. — A munka elég nehéz, ám a kaja és a délutáni, esti sport, valamint kulturális programok kitűnőek. Nagy gonddal készülünk a záró tábortűzre is. melynek jelszava; Jövőre is találkozunk! X A siófoki Geisler Eta KISZ- építőtáborban az előző csoport élménybeszámolói után a várt panaszáradat helyett jókedv, nevetés, vidámság fogadott. A lányok nem éppen divatbemutatóról jöttek. Vagy talán mégis? Milyen Siófok divatja? Ribiz— lifoltos megfakult trikó, felül bő, alul szűk, keki színű nadrág és pöttyös kis kendő a legkülönbözőbb módon felkötve. Ez a sikk a táborban. A nógrádi lányok 92 fős csoportja dolgozott a Siófoki Állami Gazdaság tekeresi kerületének ribizl iföld— jein, illetve a konzervüzemben. Mint mondták, munka akadt bőven. — Napi tizenhat kilogramm gyümölcsöt kell fejenként leszüretelni. Ez elég aprólékos és emiatt fárasztó. Mindehhez hozzá kell számolni a tűző napot és a szárazságot - mondta Deutsch Melinda. — Persze mindezt Vállaltuk azzal, hogy jelentkeztünk és eljöttünk az építőtáborba. — A konzervüzemben is nagy a hajtás. Szalag mellett dolgozunk, és ott nem lehet megállni, pihenni. Meggyet, őszibarackot és ribizlit csomagolunk — fűzte hozzá Adorján Kati, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium tanulója. — Először munkaruhát sem kaptunk. Később szereztek egy, valamikor fehérnek készült köpenyt, de gombok nélkül. Ugye, jó? — szólt közbe huncutul mosolyogva Benga Judit. A tábor vezetője Kővári Edit idén végzett Egerben a főiskolán; matematika—rajz szakon. — Évek óta táborozok és táboroztatok, de úgy érzem, ez a legjobb. A lányokkal nincs sok baj, jól megértjük egymást, hiszen szinte egykorúak vagyunk. Az eddig hiányzó felszereléseket sikerült beszerezni. Van mór tábori erősítőnk, lemezjátszónk, magnónk. Mint megtudtuk, szerencse, hogy közvetlen ebédidőben érkeztünk, mert délután mindenki a Balaton hús vizében lubickol. Hogy „milyen az ebéd” kérdésre rövid, tömör választ kaptunk: tűrhető. A tábor faliújságján gazdag program szerepelt a két hét minden napjára. Kulturális előadások, játékos, vetélkedők, spórtrendezvények az olimpia jegyében. Az utolsó műsor humoros egyéni és csoportos jelmezverseny. Irta: Békési Zsolt Fényképezte: Kulcsár József Sokáig vártunk, de hiabat Szinte egykorúak vagyunk vélekedik a laborvezető. Brigád-jókedv. Nem vakbélműtétre készülnek«
