Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-13 / 164. szám

Készülnek az új oktatási évadra A Salgótarjáni Kohászati Időszerű: beszélgetései* Gyártmányfejlesztés, gazdaságosság, export A Salgótarjáni Ruhagyár változásai HAT HA VALAMELYIK Üzemekben a szocialista bri­gádok a hármas jelszónak megfelelően igyekeznek ele­get tenni a reájuk háruló feladatoknak. A termelőmun­kában elért sikerek mellett a művelődésre és kulturálódás- ra is kellő figyelmet fordíta­nak.. A nagyüzemi pártbizott­ság a munkáskollektíva igé­nye szerint már most hozzá­látott a jövő oktatási idény feladatainak előkészítéséhez. A pártoktatásban 60 tanfo­lyamon, összesen 1161 dolgo­zót vonnak be. A szakszerve­zeti és KISZ-oklatással együtt azonban összesen 2281 dolgo­zó tanul majd a különböző szemináriumokon. A pártoktatás tartalmi fel­adatait ezúttal a XI. kong­resszus dokumentumai hatá­rozzák majd meg. Alapvető feladat lesz, hogy minden hallgató eggyel előbbrelép­jen és szélesebb alapokon értse a marxizmus—leniniz- mus elméleti tételeit, azok összefüggését, a párt politi­kájának elvi alapjait. Ismer­je a párt gyakorlati politiká­ját és tudatosan, aktívan ve­gyen rés/-t e politika célki­tűzéseinek megvalósításában. Ahhoz nem fér kétség, hogy A salgótarjáni síküveggyár­ban a dolgozók szakmai mü" veltstpénék emelését, felké­szülését az új feladatokra, a műszaki fejlesztés szerves ré­szének tekintik. Abból indul­lak ki, hogy a tervekben meg­jelölt célok valóra váltása csak jól képzett munkásokkal lehetséges. A gyári kollektíva érdeke is azt kívánja, hogy megfelelő létszámban és megfelelő kép­zettségű dolgozók álljanak rendelkezésre. S mivel a kép­zés, továbbiképzés hosszabb időt vesz igénybe, ezért a kö­zép- és hosszú távú tervekben kívánják biztosítani a gazdál­kodási, termelési feladatok által igényelt személyi felté­teleket. összhangban a mű­szaki fejlesztési tervekkel. Szívós. felvilágosító munká­val tudatosítják a tanulás fontosságát. Erre annál is in­kább szükség van, mivel még spkan nem ismerték fel en­nek nagy jelentőségét. Az V. ötéves tervben éven­a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek szocialista brigádjai, a mindennapi termelőmunká­ban igyekeznek derekasan megállni helyüket. Egyúttal nagyon is konkrét eredmé­nyek jelzik, hogy a szocialis­ta munkaversenyből, az' üze­mi és munkaszervezésből, az anyag- és energiatakarékos­ságból milyen nagymérték­ben kiveszik túszukét A pártoktatás, szakszerve­zeti és KlSZ-oktatás feladata lesz, hogy növelje a dolgo­zókban a tudatosság érzését, és ez nagy szerepet kapjon az V. ötéves terv és ennek sike­res megoldására épült cselek­vési program egész végrehaj­tásának folyamatában. További feladat lesz majd, hogy a következő oktatási év közelebb hozza a gyár mun­kásaihoz a baráti szocialista országok törekvéseit, a béke és ibiztonság megteremtésére. Érzékeltesse az SZKP XXV. kongresszusának nemzetközi jelentőségét, a szocialista tá­bor összetartozását. Emellett persze a nagyon is sajátos, az üzemi munkáyal összefüggő gazdasági hatékonyság növe­lésének lehetőségeit, feladata­it és módszereit, a munka­helyi demokrácia kérdéseit, a tik a nappali tagozatos haliga' tokkal kötött társadalmi ta­nulmányi ösztöndíj szerződé­seket. Az általános és középiskolai esti és levelező oktatásban — 5 érv alatt — több mint 300 gyári, dolgozó végzi tanulmá­nyait. a szakmunkásképzés­ben is jelentős tennivalók állnak még a gyár előtt. A korábbi műszaki színvonal még kisebb mértékben igé­nyelte a szakképzett embere­ket. A technológiai fejlődés, a ragasztott üveg gyártási programjának megvalósítása viszont már parancséiban kö­veteli .meg a változást. A gyár vezetői úgy terve­zik, hogy 1980-ig 13 szakmá­ban 127 íő szakmunkássá képzéséről . gondoskodnak. Ezen belül 45 felnőtt sajátítja el a korszerűbb ismereteket. Ezen túlmenően. 5 év alatt mintegy 150 szakközépiskolát végző személy is közvetlenül. ,.belép” a termelésbe. A ha­szocialista munkaverseny sze­repét és fejlesztésének fel­adatait is megismerik majd a hallgatók. A figyelem középpontjába kerül a párthatározatok elő­készítése, a végrehajtás meg­szervezése és ellenőrzése. A pártalapszervezetek irányító és ellenőrző munkája a vál­lalati gazdálkodásban, a kul­túra szerepe a szocialista életmód kialakításában. És persze megismerhetik a szo­cialista brigádok a szocialista brigádmozgalommal nagyon is összefüggő munkaerkölcs, em­bereszmény és -életmód igé­nyeit a szocialista társada­lomban. A gazdaságpolitikai kérdé­sek tanfolyamán 12 csoport­ban, mintegy 240, a szocia­lista társadalom fejlődésének kérdései szemináriumán 10 csoportban mintegy 200, a pártirányítás és pártélet kér­dései tanfolyamán 5 csoport­ban, mintegy 100 hallgató ta­nul majd. Ezúttal két csoport indul a marxista—leninista középfokú iskolán, mintegy 40 fővél, míg az új párttagok ré­szére egy tanfolyam indul, amelyen előreláthatóan 20— 25 hallgató ismerkedik a párt- politika alapelveivel. műszaki fejlesztési igények megkövetelik, hogy a szakkö­zépiskolát végzettek közül az arra alkalmasak, a megfelelő gyakorlat után technikusi szakvizsgát tegyenek. A felső* és középfokú vég­zettségű szakembereknél, va­lamint a szakmunkásoknál a korábbinál nagyobb számban szorgalmazzák a második, harmadik rokonszakma, vagy diploma elsajátítását, meg­szerzését. Lehetőségét biztosítanak évente mintegy 50 főnek, hogy segédmunkásból betanított, betanítottból szakmunkássá váljanak az üzem által szer­vezett tanfolyamokon. Rend­szeresen vizsgálják a tanulás­ban résztvevők munkájának hatékonyságát. Így válnak megalapozottab­bá a műszaki fejlesztési terv- elképzelések. S. L vállalat ebben a megyében, akkor aztán a Salgótarjáni Ruhagyár tényleg sokat vál­tozott az utóbbi két évtized alatt. Mert az 1955-ben ala­kult üzem — húszegynéhány dolgozót foglalkoztatott tán’ az alapításkor — már csak ‘nevekben is igen bővelke­dik. Hiszen, ha jól tudom, volt Kézműipari, Textilipari Vállalat, majd ez év kezdeté­től vette fel az immár iga­zán nagyüzemet sejtető Sal­gótarjáni Ruhagyár címet. Természetesen, nemcsak a név — a gyártmányok, a te­vékenységek is változtak ez idő alatt. A hatvanas évek elején kezdtek hozzá a kon­fekcióárúk gyártásához, mik között is elsődleges mennyi­ségű volt a gyermekruháza­ti cikkek előállítása. No, per­sze. mellette női ruhák is ké­szültek. Főként be’földre, bár. igaz, a hetvenes évek elején túl­léplek már az ország hatá­rain: néhány más nemzet lá- nyai-asszonyai is Salgótarján­ban gyártott, hímzet kötényt, blúzt ölthettek magukra... S e rövid kronológiai vissza­tekintésben itt meg kell áll­ni! Tudniillik, azokban az években kezdődött el az a fo­lyamat, ami lényegében ma is meghatározója a Salgótar­jáni Ruhagyár termelésének, gyártmányfejlesztésének, ex­portjának, egyszóval: minden­napjaiknak. így beszé' erről az igaz­gatónő. Kaszás Józsefné dr. — A HETVENES ÉVEK elején több tényező is rá- kényszerítette a vállalatot a jobb minőségű, keresettebb, olcsóbb gyártmányok kifej­lesztésére. Ezek között is el­sődleges vo’t a piaci igények megváltozása, a textilipar­ban elkezdett rekonstrukció, az új gépek és új alapanya­gok megjelenése. Mindemel­lett az é’etszínvonal, az igé­nyek növekedése is szükség­szerűen megkövetelte a szín­ben, formában, anyagban változatos, ám — kisebb szá­riájú termékek gyártását. Mert ugye, senki sem szere­ti máson viszontlátni ugyan­azt a ruhát. .. Az idő tájt terjedtek el a ma is dívó, nem gyűrődő. könnyen mosható, vasalha­tó, kényelmes viseletű alap­anyagok, amelyek megszün­tették a kötött kelmek Kizá­rólagos egyeduralmát. És azokban az években, az ex­porttevékenység fokozottabb mérvű beindulásával döbben­tek rá a vállalatnál a piaci igényekhez való gyors, ru­galmas alkalmazkodás szük­ségszerűségére és jelentősé­gére. Mert mint az igazgató­nő is mondotta: csak rövid, mostanában már egyhónapos figyelemlankadás is elegendő ahhoz, hogy lépéshátrányba kerüljenek a külföldi divat- irányzatokkal és új alap­anyagokkal. Bár ez utóbbi mostanság nem jellemző már, hiszen — nagyon helyesen, követve a népgazdaság követelményeit —, nem hazai alapanyagot, ki-' véve a külföldi bérmunkát, amelyhez a megrendelő szál­lítja a textíliát, egyáltalán nem használnak fel gyártás közben. De erre egyébként sem lenne szükség, hiszen még a legigényesebb munká­hoz is szinte világszínvonalú terméket szállít a gyárral köz­vetlen kapcsolatban . levő Bu­dapesti Finomkötöttárugyár, az újpesti Gyapjúfonó, a PA- NYOVA, valamint a bajai, győri, pápai és békéscsabai textilgyárak. De térjünk vissza a gyárt­mányfejlesztéshez! Számtalan olyan pikk ter­vezését, gyártáselőkészíté­sét és gyártását sorolta fel az igazgatónő. hogy szinte követni sem tudta az ember. De felesleges is lenne az ol­vasót — főleg a kü’önféle di­vatformákban, -vonalakban, egyebekben nem járatosakat — ezek felsorolásával trak- tálni. Jegyezzük le csak az elmondottak lényegét! Ami ennyi: a divatnak megfelelő ruhákból a piac igényeinek megfelelő darabszámú cikket gyárt le a Salgótarjáni Ru­hagyár. Illetve, ez nem így igaz: hiszen kapacitásukat messze meghaladja a rendelők igé­nye. Például — hogy beszél­jünk egy keveset erről a te­rületről is — jelenlegi ex­portkapacitásukat egyetlen ország, a Szovjetunió is mesz- sze le tudná kötni. De hát ott van mág a többi partner is: Svájc, az NSZK-beli cégek, Svédország. Dánia, Francia- ország (s ez utóbbi piacra történt betörés rendkívül nagy eredmény. hiszen magyar alapanyagból készü't termé­keket szállítanak), aztán újab­ban Irak és Kuvait jelent­kezett vásárlónak, mi több: újabb kollekciókat is kértek a gyártól pantallókból és szoknyákból. A gazdaságos­ságot, a piachoz való rugal­mas alkalmazkodást egyéb­ként az is illusztrálja, hogy míg a IV. ötéves terv végén a belföld-exportarány 70— 30 százalék volt, addig a most elkezdődött tervidőszak utol­só évére szeretnék elérni, hogy a hazai piacra és a külföldre kerülő termékek aránya 50—50 százalékos le­gyen. Persze, ha a gazdaságossá­got is megemlítettük. hadd álljon itt példaként még né­hány tény' Közülük is az el­ső: amíg 1971—72-ben is a gyár jelentős veszteséggel zárta gyermekruházati cikr keinek ' mérlegét. addig a múlt év végén ebből 17 szá­zalékos nyereséget hozott. És mindehhez szorosan kap­csolódik a termékek minősége, hiszen logikus: minél maga­sabb osztályba besoroltak, annál nagyobb összeget fizet értük a kereskedelem. És még tovább: a múlt év vé­gére elérték, hogy az előző évek 80 százaléka helyett már 99 százalékban szállított tak első osztályú terméket, s ezzel párhuzamban egyet­len reklamációt sem kaptak exportra szállított áruikra. Természetesen, az eredmé­nyek nemcsak maguktól jön- tek. A gyártmányfejlesztés­nek megfelelően automata, félautomata gépek sokaságát szerezték be. s jellemző, hogy az'V. ötéves tervre előirány­zott 70 millió forintos fej­lesztésből is több mint 40 mil­liót kitevő összeg, amit újabb berendezések vásárlására for­dítanak. AZ IGAZGATÓNŐ hosszan fejtegette még tenniva­lóikat, mert nem telnek még gondtalanul hétköznapjai. Ami — ő fogalmazott így — nem is baj egyébként, mert az embert nem engedi ki az élet sodrásából... Karácsony György Műszaki fejlesztés — magasabb szakmai műveltség sí tás egyik eszközének -tekin­te éPagosan 35—40 közéo- és gyományos üvegszakmáik mel­lű—12 fő felsőfokú végzett- lett mind több elektronikai ségü szakember foglalja el műszerészre, gépszerelőre, helyét a gyári szervezetben, villanyszerelőre és technikus- Az előrelátó szakember-bizto- ra lesz szükség. A növekvő. Több függönyt gyártanak A nagyszabású lakásépítési program, az otthonok szépíté­sének növekvő igénye további termelésbővítési és tőként korszerűsítési feladatok elé állítja a hazai függönygyára­kat. Az ágazat az elmúlt öt év során sokat fejlődött, kor­szerűsödtek termelőberende­zései, új fajta termékek törne-1 ges gyártására rendezkedett be. A Győri Gardénia Csip­kefüggönygyár. a Lőrin­ci Szalagszövő és Csip­kegyár és a Paszományárugyár függönytermelése öt év alatt együttesen csaknem négymil­lió négyzetméterrel, megköze­lítőleg 9 millió négyzetméter­re nőtt, mégis behozatalra szo­rulunk. Az import pedig ki­lencszer nagyobb, mint az ed­dig kizárólag szocialista or­szágokba irányuló kivitel, ami öt év alatt összesen 1 200 000 négyzetméter volt. Ebben a tervidőszakban a termelés mennyiségének el kell érnie a belföldi fogyasz­tás Szintjét. Importra ezután is szükség lesz, mivel vannak olyan függönyfajták, amelyek gyártása nagy értékű, speciá­lis technikát, ehhez kapcsoló­dó célgépeket igényel, terme­lésük ezért nem lenne gazda­ságos idehaza. Az ellenérté­ket viszont célszerű lenne ha­zai gyártású függönyökkel ki­egyenlíteni. A tervezett minő­ségjavítás ebből a szempont­ból is nagy fontosságú. Korszerűbb lett its árusítás Szécsénvben az egyik leg­népszerűbb élelmiszerbolt a 23-as számú- Ahogyan a ve­vők elmondták, szívesen jár­nak oda> mert bo az áruvá­laszték- udvariasak az eladók. A számok aláhúzzák az állí­tást: 1973-ban négy és fél mil­lió forintot forgalmaztak- A következő évben már 6-7 mil­lió forint- s az elmúlt évben 89 millió forint volt á for­galmuk. Két év alatt megdup­lázódott! Az üzlethelyiség kicsinek bizonyult a nagy forgalom­hoz- Hogy a forgalom rneg­gyosuljon. Percze István- az üzlet vezetője javaslatot tett a szécsényi ÁFÉDZ-nek- amit el is fogadtak. Az elárusító területet a raktárhelyiség át­alakításával 35 négyzetméter­rel bővítették. Khlön be- és kijárati ajtót alakítottak ki- ami a nagyobb területű üz­letben , a körforgalmat bizto­sítja- A raktárhelyiséget át­csoportosítással alakították ki. A bővítés a gyorsabb és korszerűbb kiszolgálás mel­lett- a választék további nö­velését is jelenti- ami. talál­kozik a lakosság igényeivel. Utolsó nekifutás? Kovács Józsefnek jubileu­mot kellene ülnie. Tíz kemény esztendeje már, hogy először felkapaszkodott az SZK—4-es kombájn • ülésére, s azóta egyetlen nyarat sem hagyott ki. Amikor eljött az idő, a perzselő július, toporogva vár­ta a jelt: „Kezdjük hát, em­berek !” Lehet-e ezek után csoda, ha a palotást termelőszövetke­zet tapasztalatlanabb kom­bájnvezetői a kezdeti lépések megtételéhez Ozibiusz Sán­dor, a másik kitűnően felké­szült szakember mellett, tőle kértek tanácsot. — Minden évben szívesen ültem a gépre — mondja hu­nyorítva, mert a delelő nap sugaraival szembenézni nem tud, a hevét állni annál in­kább. Múlt időben mondja, s ebben rejtőzik némi célzás. Az idén sokat töprengett. Ügy volt vele, hogy szeretett vol­na aratni, meg nem is. Az álmatlan éjszakákat okozó két­kedésnek összetett az oka. — Fáradtnak érzem magam hozzá — jegyzi meg elgondol­kodva, mintha azt kérdezné; tényleg fáradt-e? Arca kisi­mult, elénk rózsaszín a fris­sen borotválástól, izmos kar­jait combján nyugtatja. Előbb még súlyos alkatrészeket emelgetett. Űj kombájnt kaptam... A csillogó gépnek örülni kel­lene. Ö azonban nem vigad, mert a régit jobban szerette. Hozzánőttek egymáshoz. A motor hangjának tónusaiból tudta már: mit szabad meg­engednie, a legapróbb zörejek azonnal felfedték előtte a hi­bákat, s még idejében közbe tudott lépni, ha kellett, a bú­zatábla kellős közepén. Az új­jal minden más. Kölcsönösen be kell mutatkozniuk. Az is­merkedésre pedig nincs sok idő. Mire ezek a sorok nap­világot látnak, Kovács József már fenn izzad az ülésen, tel­jesen átadva magát az ara­táskor rá jellemző titokzatos láznak, ami nem hőmérséklet- emelkedés. Másfajta izgalom. Megbizseregteti lábujja hegyé­től a feje búbjáig, kikapcsoló­dik a környezetből, megszűnik számára minden, csak egy ma­rad: a hallatlan akarás. Hogy minél előbb betakarítsanak. — Ennyi bajom még nem volt kombájnnal, pedig még nem is dolgoztam vele —-ma­gyarázza bosszúsága indítékát. A dobtengely négy centivel volt arrébb a kelleténél a va­donatúj szerkezeten. Kovács József, mert az AGROKER ga­ranciális munkát végző sze­relőiben elvesztette bizalmát, törte a fejét: mitévő legyen. Aztán csendesen nekiállt, szét­bontotta a javításra váró blokkot, s megreperálta. Még akkor sem volt biztos benne, hogy vállalja az aratást. Mi volt a döntő, hogy végül is igent mondott? Azt csak a termelőszövetke­zet szerelői, traktorosai tud­nák elmondani, milyen a han­gulat a műhelycsarnokban, a hatalmas udvaron, a kenyér- gabona betakarítása előtt. Hó­napos készülődések, viharos termelési tanácskozások, viták, véleménycserék előzik meg. S az utolsó napokban minden a tetőfokon. Pezseg a levegő a feszült várakozástól, az em­berek toporognak, indulnának. Hazafelé tesznek egy jókora kerülőt, csakhogy láthassák az aranymártással leöntött búza­táblákat, morzsolgatják ujjaik között a sárga kalászokat, fo­gukkal kettépattintják a sze­meket, kóstolgatják. Olyan ez, mint amikor esküvőre készül­nek, csak kevésbé ünnepélyes. Arra majd akkor lesz idő. ha a kombájnok az utolsó ürítést is végrehajtják. — Azt hiszem, ez lesz az utolsó nekifutásom — jegyzi meg Kovács József. Ahogy a mondat elhagyja szája peremét, arcára kiülnek az agyán átsikló gondolatok. Nem könnyű a kombájnon. Pitymallatkor már ott a he­lye a gép mellett, az utolsó rutinszerű ellenőrzésre jut még pár perc, aztán felbőg a ma­sina. S megy, megy az irdat­lan táblában, csak győzzék a szállítók. Pihenő kevés, nincs segédvezető. Már ta­valy is így vállalták. Késő este hagyhatják abba a ma­guk által diktált, iramot. S ha netán valami hiba akadt, az éjszaka fele is rámehet a javí­tásra, mint ahogy volt rá pél­da a múltban nem egyszer. — Az ember hozzászokik. Nem tart tovább mint húsz nap. Különösen most, amikor egyszerre 18 kombájn vág ne­ki az aratásnak... A palotási termelőszövetke­zetnek azonban nemcsak a gé­pe sok, az aratnivaló is, 2500 hektár. S hogy igaz-e Kovács József megjegyzése az utolsó nekifu­tásról ? Az aratás ideje alatt nem gondolkodik ezen. Utána pedig biztos alszik rá egyet. Egy évet. Szabó Gyula Kulcsár József felvétele NÓGRÁD — 1976. július 13., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom