Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

Év vége után a xiiskolában Mai távéajánlatunk Imíg anya iiilyezik ' A júliusi hőség és a nyá­ri vakáció csendje telepedett a Rimóci Általános Iskolára. Zsédely Lajossal, az iskola fiatal igazgatójával az el­múlt oktatási év munkájá­ról. a nyári tervekről be­szélgettünk. — Bármilyen furcsának is tűnik, de az egyik legnagyobb gondunk, hogy nincs a köz­ségben óvoda- az iskolában pedig nem működik napkö­zi — kezdte a beszélgetést az igazgató- Aztán. hogy megnyugtassa saját magát, hozzátette: Az óvoda építé­se elkezdődött. Bízom ab­ban. hogy egy év múlva el­mondhatom. óvodánk már van- S. talán ez a napközi felé is jelent majd egy lé­pést. Igaz. a községben még nincs óvoda. Az iskolavezetés a tanáccsal együtt viszont mindent megtesz annak ér­dekében. hogy a rimóci első osztályosok ne kezdjék nagy pályahátránnyal az is­kolát. — Egyéves. úgynevezett 198 órás iskola-előkészítő tan­folyamot szerveztünk. A kartársnő. Mócsánv Istvánná, nagy szeretettel foglalkozott a leendő iskolásokkal. Itt is A Mázsák új száma Miként került napvilágra, tíz esztendővel ezelőtt, a ha­zánkban fellelhető legrégibb — nyolcszáz esztendős — ha­rang? — erről olvashatunk a Harangszó című harangtör­téneti leírásban, a Múzsák múzeumi magazin legújabb számában Ugyancsak választ kapunk a folyóirat új szá­mában árra is. hogy mióta farag az ember Számos ér­dekes cikk között Az éjsza­ka fényei címmel az ívfény születéséről és történetéről, a múzeumi tárgyként őrzött Kossuth-hintóról — amivel 1849-ben emigrációba uta­zott —, Vasarely művésze­téről és pályafutásáról, az Ezernyelvű — egyszívű bri­gádról és a Százesztendős su­gárútról olvashatunk, sok szí­nes képpel és rajzzal illuszt­rált cikkeket a Múzsa ez évi második számában. klubkönyvtárnak. hogy he­lyet biztosítottak részünkre. Szükség is volt a kisegí­tésre. mert az iskola öt tan­termébe 9 tanulócsoport járt­— Létszámunk évről évre emelkedik- Tavaly két első osztályt indítottunk. Az idén is negyvenöt első osztályos iratkozott be- Ami a tanuló- csoport bontását illeti, bi­zony nagy gondban vagyunk. Rimócon nincs ipari üzem. Egyedüli gazdasági egység a termelőszövetkezet. — A szövetkezettel még nem sikerült kialakítani a kapcsolatot. Viszont a szé- csényi ELZETT-tel. ami csak négy kilométerre van tő­lünk jó a kapcsolatunk. Vol­tunk üzemlátogatáson, gye­rekeink bejárnak az ott működő bark ácsszakkörbe. Pécsik Sándornétól. az is­kola úttörőcsapat-vezetőjé­től megtudtam, hogy a szé- csényi háziipari szövetke­zettel is felveszik a kapcso­latot- ősztől szövő- és hím­zószakkört indítanak. Zsédely Lajos egy éve ve­zeti az iskolát • Ugyanennyi ideje rimóci lakos. Egy év elég volt ahhoz- hogy beil­leszkedjék a falu életébe, jó kapcsolatot alakítson ki a szülőkkel. — Nevelési célkitűzésein­Hazánkban már szép ha­gyományai vannak az egyes foglalkozási rétegek, s a kü­lönféle korú fiatalok vers- és prózamondóversenyeinek, így például a diáknapok és egyetemi fesztiválok jó alkal­mat adnak erre a tanuló fia­taloknak, s van versenyük, fórumuk az ifjúmunkásoknak és a szövetkezeti dolgozók­nak is. Eddig azonban nem nyílt ilyen lehetőségük az üzemi- és mezőgazdasági al­kalmazottaknak, az oktatás és a közművelődés területén dolgozóknak arra, hogy be­mutathassák és szervezett ke­retekben bizonyíthassák vers­mondótudásukat, " -képessé­geiket. Ezért a Népművelési Intézet ez évtől az ő részük­re is rendszeressé teszi a versmondóversenyeket. Kü­lön írta ki a versenyt a du­nántúli, s külön az alföldi megyékben élők számára. A dunántúliak a Tolna me- gvei Tanács művé!ődést"',vi osztálya meghirdetett „Ba­bits Mihály” dunántúli vers- mondóversenyre, míg az al­ket csakis a szülőkkel közö­sen tudjuk megvalósítani. Célunk eléréséhez pedig emelni kell a szülők peda­gógiai műveltségét. Meg kell őket nyerni. hogy együtt dolgozzanak velünk — val­lott pedagógiai elveiről az igazgató. Hogy az elvek gyakorlat­ban is megvalósuljanak. a tél folyamán beindították a szülők iskoláját. Ennél még nemesebb célt szolgált a dolgozók iskolájának meg­szervezése- A szervezésben a jó helyismeretekkel • rendel­kező Pócsik Sándor jelentős munkát vállalt- Az úttörő­összejöveteleket több helyi­ségből álló úttörőházban tartják. amely egész nyá­ron nyitva lesz a pajtások előtt. — Kirándulás. táborozás szerepel a nyári terveink kö­zött- Az Ötödik és hatodik osztályosok Eresztvényben voltak. megyénk nevezetes­ségével ismerkedtek. A kis­dobosok egy része Zsóriba készül kirándulni. Az úttö­rők Pócsik Sándorné vezeté­sével Balatonszárszón, a kis­dobosok pedig Ráróspusztán fognak táborozni — mondot­ta befejezésül Zsédely Lajos- az iskola igazgatója. , Sz. F. földiek a Nyíregyházi váro­si Tanács által kiírt „Váci Mihály”-szavalóversenyre ne­vezhetnek be. Mindkét ren­dezvényre szeptember 13-ig fogadnak el nevezéseket. A selejtezők után megyénként 4—4, a főváros kerületeiből pedig 2—2 versenyző jut to­vább a középdöntőbe, ame­lyeket a dunántúliak novem­ber 19-én és 20-án, az alföl­diek pedig november 12-én és 13-án bonyolítanak le. A döntők időpontja: Nyíregy­házán november 14, Szek- szárdon pedig november 21. A jelentkezési lapon a résztvevőknek fel kell tün­tetniük öt-öt verset vagy rö­vid prózát a XX. századi klasszikus és a felszabadulás utáni magyar irodalomból. Az_ egy-egy előadásra szánt műsorszám ideje nem halad­hatja meg a 4 percet. A leg­jobb helyezést elért verseny­zők jogot nyernek a Radnóti- versmondóversenyen, vala­mint a televízió „Ki mit tud?” vetélkedőjének országos se­lejtezőjén való részvételre: 20.00: BLANKA A Blanka című tévéjáték mai történet. Juhász István forgatókönyve, amelyből Ka­rinthy Márton rendezett té­véjátékot. nem valamilyen eseményjátékkal, dokumen­tumdrámával kívánja szóra­koztatni. a közönséget. Az alaphelyzet ismerős. Lakás- talan fiatalok eltartási szer­ződést kötnek. De a cselek­mény a továbbiakban eltér a szokvány eltartási szerző­déseket nyomozó történetek statisztikai átlagától, mert ezúttal az albérlő, főbérlő viszonyát nem a gyűlölködés, egymás ügyes kijátszásának esélyei szabják, határoz­zák meg, hanem egy furcsa, egyre erősebb szeretet, ami a magányos, idős hölgyet a fia­talokhoz közelíti Egymás kölcsönös megismerése, az őszinte bizalom, az ilyenkor szokásos előítéleteket lassan legyőzi, s amikor az esti lap az öregasszony halálhírét közli, valóban kiderül, meny­nyit ér. mit is jelentett a két fiatalnak, a néni szeretete. A hozzátartozók, akik kép­telenek elhinni egy ilyen kapcsolat tisztaságát, megpró­bálják saját hasznukra félre­magyarázni a helyzetet., . A film két főszerepét Patkós Irma és Székhelyi József ala­kítják. Na, csússz le! Hogyan lehet megakadá­lyozni. hogy az iskolások s korláton csúszkáljanak? Ez a probléma a szülők és pe­dagógusok sok nemzedékét aggasztja. De mint kiderült, a kérdést teljesen más oldal­ról is pieg lehet közelíteni: vajon meg kelbe akadályoz­ni ezt? Talán jobb. ha-., bele­segítünk? Ez a gondolata tá­madt az egyik amerikai épí­tésznek. aki azt a feladatot kapta, hogy tervezzen egy ele­mi iskolát Cincinattiban- Az új iskolában a lépcsők egy részének korlátja van. mint illik, viszont a lérjcsőfr>kok teljesen hiányoznak. Sima, lejtős felület helyettesíti őke.- melyen a „kisiskoláskorból még ki nem nőtt’’ tanulók a legnagyobb élvezettel csúsz- kálhatnak­szerelném megköszönni a Országos versmondóverseny Agócs Károlyné, az egyik dajka, aki már 15 esztendeje vigyázza a csöppségeket. Olykor bekapcsolódik a játék­ba is. Napjainkban már nemcsak a városok kiváltsága az óvo­da. Legkisebb községeink­ben is igyekeznek megol­dani a kisgyermekek elhe­lyezését, kiknek szülei nap­közben munkájukkal vannak elfoglalva Igény van rá. az édesanyák többsége már elhe­lyezkedett. így kicsinyükre nincs mód vigyázniuk. Galga- gután is megoldott az óvodai ellátás. Képes beszámolónk­ban erről adunk hírt. Ábrándozva. Galgagután sokan he-zcik a szlovák nyelvet. A nemzeti* ségi községben a legfiatalabbakkal is rendszeresen tanítják a szülők, nagyszülők anyany elvét. A felszabadulást követő évektől kölcsönös barátság fűzi egymáshoz őket. A gyá­rakban dolgozók fiai minden idegszálukkal arra töreksze­nek, hogy meghódítsák a tu­dás birodalmát, a kétkezi munkások pedig a munka mellé a tudást is meg akar­ják szerezni, hogy ők se ma­radjanak el fiaiktól. lg/ hát a gyár és az iskola szorosan összetartozik. Ez az együvé tartozás egyben jelképezi tár­sadalmi rendünket is — csak az boldogulhat benne, aki dolgozik, aki tanul. Az iskolák társadalmi kap­csolatairól szólva elég csak az „Egy üzem — egy iskola” mozgalomra utalni, vagy ar­ra a néhány éve oly’ divatos kapcsolatteremtésre, amikor a „Televíziót minden tanyai iskolának!” jelszót tették ma­gukévá a szocialista brigá­dok. A kapcsolatteremtésnek már eddig is számos változa­ta vált ismertté, de, hogy mindig újabb és újabb meg­oldásokat kerestek és keres­nek ma is, annak a mindig változó és alakuló élet ' az oka. Meg a szülői szeretet, a gondoskodás, a törődés sa­ját fiainkkal, lányainkkal. Mert, ugyebár azt senki sem kívánja letagadni, hogy akik az iskolák segítségére siet­nek, azok mások gyerekei­ben is a sajátjukéra gondol­nak. Joggal beszélhetünk az is­kolák és a gyárak más kap­csolatáról is, hiszen a dolgo­zók általános iskoláiban sze­rezték meg a meglett mun­kásemberek azokat az alap- műveltségről szóló végbizo­nyítványokat, amelyekre an­nak idején nem jutott idő. A munkához való jogot ép­pen úgy a mi társadalmi rendszerünk teremtette meg, mint a tanuláshoz való jogot. És az elmúlt harminc év azt bizonyította: a gyárak mun­kásai éppen úgy éltek ezzel a joggal, mint az iskolák tanu­lói, nevelői, akik szoros kap­csolatot alakítottak ki szá­mos gyári kollektívával. Milyen szoros ez a kapcso­lat? Példákat minden város­ból, csaknem minden község­ből sorolhatnánk, s a kapcso­latok erejének egyetlen fok­mérője van. Ez pedig az em­berség, a szeretet, a segíteni- akarás. Vannak iskolák, ahol szer­ződésben rögzítették az együttműködés formáit. A jo­gokat éppúgy, hunt a köteles­ségeket. Vannak iskolák, ahol a szóbeli megállapodás a .rendszeres, vagy éppen al­kalomszerű találkozások alap­ja. Több városunkban ma már társadalmi ügy a gyá­rak és az iskolák kapcsola­ta. És egyre többen úgy íté­lik meg, hogy az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom fe­lett már kissé eljárt az idő, áttérnek eg/ sokkal szoro­sabb és eredményesebb kap­csolat kialakítására: az egy osztály, egy úttörőraj és egy szocialista brigád baráti ös­szefogására. Ez sokkal köz­vetlenebb, emberibb és sok­kal jobban kifejezi azt a tö­rekvést, amiről napjainkban szó van. Nem az üzemvezető és az iskolaigazgató kapcso­latán alapszik ez a barátság — bár ebben az esetben ez is nélkülözhetetlen. —, hanem a munkások és a diákok egy­mást megbecsülő összefogá­sán, s így telítődik valódi közösségi, politikai tarta­lommal is. És mit tanulhatnak a ta­nulók a brigádok tagjaitól? Mindenekelőtt megismerked­hetnek a termelőmunkával, felhasználhatják a látotta­kat, esetleges tapasztalatai­kat a pályaválasztáskor, és megfelelő tudást szerezhet­nek a pályára nevelés kérdé­seiből. Ez a „gyakorlati okta­tás” nemcsak a tanulók, ha­nem a nevelőtestület érdeke is. A fiatalok észre sem ve­szik. és megismerkednek ké­sőbbi munkahelyükkel. Még aljkor is, ha történetesen to­vábbtanulnak, és mint vég­zett szakemberek mennek 4 NÓGRÁD — 1976. július 9., péntek „vissza” majd valamelyik üzembe. A szocialista brigádok ja­vára azonban nemcsak az is­kolák és az ott tanuló diá­kok patronálása írandó, ha­nem az a segítőszándékú épí­tőmunka is, amelynek kereté­ben, mondjuk, sokfelé bitu­menes sportpályák épülnek. Az ő segítségük nélkül sze­gényebbek volnánk jó né­hány óvodával is. Mi történik ott. ahol törté­netesen nincs gyár? — kér­dezhetné az olvasó. Ott a tsz-ek szocialista brigádjai sietnek a tanulók segítésére. Amint a közművelődés te­rén is egyre jobban hódít a kiscsoportos foglalkozás, a klubszerű tanácskozások, elő­adások rendszere, úgy a gyá­rak és az iskolák kapcsolatá­ban is ez a forma terjed a legjobban. A brigádtagok, osztályok, vagy éppen úttö- rőra.jok tagjaival keresnek és alakítanak kj megfelelő ba­rátságot. Ez a baráti összefo­gás a jövőben még inkább elősegítheti a múnkára neve­lést, a brigádtagoknak pedig megfelelő alapot nyújthat, hogy akik még nem rendel­keznek a nyolc általános is­kolai végzettséggel, bátran nekivágjanak az iskolának, amely értük van. és amelyet ők szívvei-lélekkel, munká­val támogatnak. t Polner Zoltán Lánc, lánc, eszterlánc. Nagy öröm a virággyfiífés. Bartos Zoltán Apkő Erzsébet. Lengyel István és a többiek — fél száz kisgyermek — kel­lemes körülmények között, boldogan tölti idejét az óvodá­ban — amíg anyu dolgozik. (Kulcsár József képriportja)

Next

/
Oldalképek
Tartalom