Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

Küldött a Twpfron(lionores*zu*on

Időszerű beszélgetések

Kalocsai Jánosné mindennapi

igazsága

Csöppet sem könnyű szakma. Elsősorban nem is azért, mert egész nap talpon kell lenni. Jönni-menni a pult mögött. Pulóverek, ingek, ilyen-olyan ruhák sokaságát leemelni, visszarakni. Megmutatni akár ötöt, vagy tízet is.

Szóyal nem_ ez a legnehezebb. 'Hanem akkor is mosolyogni. kedvesen kiszolgálni mindenkit, ha az embernek fáj a feje, kellemetlenség érte, beteg a gyerek, vagy más gondja van. A vevő jogosan várja, hogy néhány percig csak vele foglalkozzék az eladó. Vitassa meg, hogy jól áll-e ez vagy az, netán ajánljon másikat, segítse, adjon tanácsot.

Ezért nehéz szakma az eladóé. bármilyen boltban dolgozzék is. Kalocsai Jánosné mégis azt mondja, semmi pénzért nem válna meg a bolttól. Szerinte a világ egyik legszebb, legérdekesebb foglalkozása. Mondhatnánk azt is: hivatása. Mert, ha valóban szívvel-lélekkel csinálják, akkor nem kötelező nyolc órai munka, hanem • annál sokkal több.

Kalocsainé brigádvezetőhelyettes a salgótarjáni Lak- berendezési Áruház kötött- és divatáruosztályán. Országos hírre és rangra szert tett közösség, a Martos Flóra Szocialista Brigád, a Magyar Nép- köztársaság kiváló brigádjának tagja.

— Jó nagy kitérővel kerültem a kereskedelembe. Akinek elmondom, mindenki csodálkozva, és hitetlenkedve néz rám.

— Miér.t?

— Amikor befejeztem a nyolcadikat, Gyöngyösre mentem a mezőgazdasági technikumba. El is végeztem becsülettel. Ahogy az akkoriban szokás volt, mezőgazdasági gyakornok lettem az Edelényi Állami Gazdaságban. Elekor következett a feketeleves.

—. Megijesztették a nehézségek ?

— Nem vagyok ijedős. Érettségi után tizennyolc évesen meg főként nem. A világot nem akartam megváltani, az igaz, csináltam a dolgomat. Brigádtagok bérelszámolását írtam, és jártam az agronómussal. ahová azt a munkája szólította. Egy nőnek mindig nehezebb a határban. Vékonyka kislány voltam, nem vagyok biztos benne,

Fiatalok az V. ötéves terv teljesíte-éért

Ezer

társadalmi

A FŰTÖBER nagybátonyi gyárának Ságvári Endre KISZ'alapszervezete. a következő hetekben tárgyalja meg az ifjúikommunisták az V. ötéves terv teljesítéséért versenyfelhívásra készült

munkavállalási tervezetet.

A KISZ Nógrád megyei bizottsága által' szervezett akció, lehívás célja. hogy az ifjúsági kollektívák megtalálják helyüket a verseny- mozgalomban és vegyék ki részüket a gazdasági feladatok. célkitűzéseik megvalósításából. Továbbá segítsék elő az V. ötéves terv sikeres indítását. végrehajtását.

— Alapszervezetünk már az elmúlt években is szép eredményeket ért el a munkaversenyekben. a termelést elősegítő akciókban, és a társadalmi munkában. Ennek jutalmául tavaly elnyertük a KISZ közoonti bizottsága dicsérő oklevelét. Emellett a Ságvári Endre alapszervezet tíz fiatalja külön, egyénileg is elnyerte ezt. Természetesen az idén sem szeretnének szégyent vallani. Az eddig elért eredményeik még odaadóbb és hatékonyabb munkára serkentenek mindnyájunkat — hallottuk az alapszervezet titkárától. Szabó Ferenciül.

— Főként a társadalmi munkák terén kívánunk további előrelépést elérni. Idén közel ezer társadalmi munkaórát vállaltak a KISZ-ta- gok. A huszonnégy fős alapszervezetet három csoportra osztottuk, mivel három műszakban és két üzem'észben dolgoznak a fiatalok. ígv a csoportvezetők segítségével könnyebb. gyorsabb és sokkal rugalmasabb a kapcso- 1 attar*'is, a to*»''k között — folytatta a titkár.

— A mi termelési profilunk főleg az olaj-, víz- és egyéb tartályok. kazánok

óra

munkában

készítése. Ennek alapján

közvetetten érintettek va- gyünk a lakásépítkezéseknél is. mivel tartályokra. boy- lerekre ott is szükség van. Az átfutási idők csökkentésével, megrövidítésével kívánunk segíteni a lakásgondokon. Természetesen célul tűztük ki ezzel párhuzamosan a minőség javítását is.

Az ezer litertől a huszonötezer literig terjedő óriás köbméteréi tartályok az ország mindem részére eljutnak. tg'- a KISZ-védnök ^bagel épülő paksi atomerőmű építkezéseihez is. Ezt a beruházást különös gonddal kezeljük és támogatjuk munkáinkkal.

— Az alapszervezet tagjai a múltban is számos hasznos javaslatoit tettek munkavállalásokra. Remélem, az idén sem lesz bennük hiány és hatékonyan hozzájárulnák a feladatok megvalósításához.

Eddig is szívesen tevékenykedtek az alapszervezet ifjúkommunistái az iskolákban, óvodákban. Munkájukkal összefüggő javításokat, felszerelési tárgyakat készítettek.

Az alapszervezet fiataljai négy szocialista brigádban dolgoznak, melyek közül három ifjúsági. Az akcióprogramban vállalt feladatok és a brigádok vállalásai szorosan kapcsolódnak egymáshoz és a gazdasági célkitűzésekhez.

— Az egyéni verenymozgal- makban való részvétel tág lehetőséget biztosít fiataljainknak tudásuk, ügyességük bizonyítására.

A következő hét vezetőségi és alapszervezeti taggyűlésén ezeket a feladatokat beszelik m°" a fí-*r,'ok és elkészítik a Ságvári Endre KISZ-alapszerezel ifjúkom- munistói a felhívás munkavállalási tervét.

1). zs.

hogy jó agronómus lett volna belőlem.

Rövidesen megszűnt a kötelező gyakornoki rendszer, így aztán mezőgazdasági technikusi oklevéllel a zsebében, visszakerült Salgótarjánba. Igen ám, de az aszfalton nem terem a búza meg a kukorica...

— Mindenáron dolgozni akartam, elszegődtem tanulónak. A kereskedelembe.

— Jó nagy vargabetű. Nem bánta meg?

— Csöppet sem. Eleinte inkább kötelességből tettem, vettem. Igazából akkor szerettem meg a szakmámat, amikor a mostani brigádomba kerültem. Jó kis közösség ko- vácsolódott össze. Azt hiszem, legtöbbet az az oklevél mond, amelyet a népköztársaság kiváló brigádjaként kaptunk. Ha most kérdeznének, azt válaszolnám, semmi pénzért nem mennék máshová dolgozni. Hívtak egyszer a kertészetbe, de nagyon csúnyán néztem arra, aki megemlítette ... Emberekkel vagyok körülvéve. Soha nem unalmas. Nekem ez a legjobb, a legszebb.

Kalocsai Jánosnét a népfront megyei értekezletén kongresszusi küldöttnek választották.

— Nagyon készülök, még sohasem voltam ilyen fontos és jelentős országos tanácskozáson. Nagyon figyelek majd, mindent feljegyzek, hogy itthon beszámolhassak.

— Miről beszélne, ha szót kapna ?

— Elmondanám, hogyan élünk mi, kereskedelmi dolgozók Salgótarjánban, Nógrád megyében. Beszélnék arról, hogy ez most már telje-sen női szakma lett, az itt dolgozó asszonyok, lányok sokszor nehéz körülmények között állnak helyt nap mint nap. Arról is ejtenék néhány szót, milyen sokat jelent a jó brigád, a közösség, mert az formálja az embert. Azzal fejezném be, hogy nyugodt szívvel biztatnék minden fiatalt. Ha kedve, energiája és szíve van a kereskedéshez, válassza ezt a szakmát. Mert megtalálja a szépségét.

Csatai Erzsébet

Legyünk kevesebben, de

aki itt van, az dolgozzon. Ez volt a munkaerő-gazdálkodás alapkoncepciója a salgótarjáni öblösüveggyárban, a negyedik ötéves tervben. Ennek megfelelően különböző formákban, de megszabadultak azoktól, akik a baráti szó ellenére, semmi áron sem akarták tudomásul venni, hogy a pénzért dolgozni kell. Azok viszont, akik maradtak —. a törzsgárdatagok, a szocialista brigádok, a hosz- szabb távon gondolkodó fiatalok — helytálltak. Jórészt ennek köszönhető, hogy a lezárult tervciklus minden évében, akárcsak az előzőekben, elnyerték a kiváló gyár megtisztelő címet.

A statisztika szerint száz fővel kisebb létszámmal, több mint két és félszer termeltek többet az 1970. évinél. Az idén újabb tízmilliókkal kívánják növelni a tavaly elért 430 milliós évi tervet.

A módszerek keresése köz-, ben jutottak el a munkaerő- gazdálkodás ismételt felülvizsgálására. majd ennek ismeretében állították össze a hatékonyabb munkaerő-hasznosításra utaló elképzelései- IvG t

ÁTCSOPORTOSÍTÁS

— MŰSZAKPÓTLÉK

— TOVÁBBKÉPZÉS

Két dologra koncentráltak: a nagy termelékenységű automatikus berendezések kihasználásához és a tőkésexportra dolgozó kézi gyártáshoz biztosítsák a szükséges munkaerőt. Ennek megfelelően az idén munkába állított úi automata kemencéhez belső ál- csoportnsí'ással c-'knem teljes egészében előteremtették a szükséges létszámot. Például a mérőhengergyártók

Munkások — erejükről

Ügy gondolom, nem kell különösképpen bizonygatni, hogy az ember fizikai ereje is véges...

X

ZÚGNAK, DÜBÖRÖGNEK,

zakatolnak, dohognak a gépek a Salgótarjáni Kohászati Üzemek általános kovácsolóüzemében. Fület si- ketítően csattan a közelünkben álló ellenütéses kalapács „tenyere”; a föld is megremeg alattunk, amint félelmetes erővel rásújt a kemencéből alig kikerült, izzó anyagra.

A kovács — úgy tűnik — játszi könnyedséggel forgatja, emelgeti hosszú szárú fogójával az átalakításra váró matériát. Egy fogás: felemeli a géphez, aztán következik a fentebb említett művelet, minek során a megmunkálandó anyag mindkét oldala végleges formát kap, majd még egy mozdulat szükségeltetik. Az, amellyel Ocsovai Antal a technológiai sorrend következő fázisához, dolgozótársához juttatja el a félig kész alkatrészt.

— Két és fél, három tonnát is kitevő mennyiséget mozgatok meg műszakonként — kézzel —, mondja —, bár lehet, még ennél is többet. Nem mérjük mi ezt, csakúgy saccoljuk. De éppen elég... Szóval, kiveszi az ember erejét.

— Amiből maradhatna

még, ha gépesítenének.

— Így igaz.

—/■ És nem...?

— De, igen! Hallottam, újabb kemencét is beállítanak ide, amelyeket szállítószalaggal kötnek majd össze a kalapáccsal. S ez lesz a megváltás: arról csak le kell húzni az anyagot, emelge- tés, hosszas cipelés nélkül. Esküszöm, tizedannyi energiánk vész majd csak kárba.

— Szóval, maradna még másra is erő.

— Hogyne.

— Mire?

— Egy kis olvasgatásra, kirándulásra, tanulásra. Olyanokra, amiktől műveltebb lehetnék...

X

Zsidai Antal álcát vörösre festette már a kemence tűz- patakja, és csorog, csorog le

a verejték ezér kis ere, szemmel is éij|)ekelh.etően, rövid ujjú trikója alatt.

— Negyven fok? Ötven...?

— Van ez még több is.

— Meg a munka...

— No, igen.

— Ekevasat melegít, emel, továbbít — kézzel. Mennyit egy műszakban?

— Régebben, amíg generátorgázzal működtek a kemencék, úgy ezer darab került a nyolc óra alatt a kezembe. Most meg, mióta áttértünk a földgáztüzelésre, ezerkétszázat is beteszek-ki- veszek ugyanennyi idő alatt.

— Tudna-e az erejéből valamit megtakarítani?

— így nem! De szó esett már róla, s gondolom, igenigen hamar megoldják, hogy szállítószalag segíti majd ezt a munkát is... Ennyit magamról. Mert, ha szabad elmondanom, nagyon sokat tettek már itt a fizikai munka csökkentésére. Tudja, néhány évvel ezelőtt harminc-negyven ember is foglalkozott itt, csak rakodással — most meg, ha jól tudom, négyen- öten. Aztán: még jó tíz évvel ezelőtt is, kétszáznvolc- vanan végeztük azt a munkát,1 amit most százhatvanan, s ráadásul, sokkal termelékenyebben.

— Szóval, tovább nem tudnák ezt a munkát könnyíteni? 1

— Gondolja, ha lehetne, nem adtunk volna már • be újítást, vagy javaslatot...? Esetleg a folyamatos anyag- ellátás segítene valamicskét rajtunk, de ez már nem a mi asztalunk. '

X

CSODÁLOM, hogy nem

emelkedik meg a satupad!

Mert két-két hatalmas ekevasat is szorítanak a befogó „pofák” az asztal egyik végén, amik szemre is jó néhány kilót nyomhatnak.

— Összeszerelve negyvennégyet — világosít fel Somoskői József, s arcát megtöröl- ve hagyja jóvá szavait a mellette dolgozó Kollár Mikló is. — Egy műszak alatt ál tálában harminc darabot sze relünk készre.

— Itt..;

— Igen.-r- És aztán?

— Aztán? Megfogjuk, visszük a csiszolóhoz.

— Milyen távolságra?

— Hát... Olyan tizenöt-húsz méter ez ide.

— Elfáradnak műszak végére.

— Nekem még a váltam is

zsibbad éjszakánként. ' De gyakran is ráébredek —

mondja Somosköi József,

villáskulcsot forgatva markában.

— Nem lehetne könnyíteni?

— Mivel?

— Targonca... Futószalag...,

— A szalag az jó lenne, de itt, ilyen körülmények, gép- elhelvezések miatt nem lehet megvalósítani. A targonca meg? Mire felraknám, odaérne, lesegíteném... hát addig, így kézzel kettőt fordulnék.

X

Szóval, van, ahol igen, van ahol belátható időn belül nem lesz mód valamit tartalékolni a fizikai erőből. Mert nem olyan a munkafolyamat. Egy valami azonban — ha szabad így fogalmazni — felvillanyoz: az ekegyártók érzik a törődést, s tisztában vannak a lehetőségekkel is. Amikről Papp Tibor üzemvezetővel és Dombi József műhelybizottsági titkárral váltottunk szót.

Számtalan, munkát köny- nyítő intézkedést tettek már itt, legyen, bár az szervezésből, vagy gépesítésből adódó —, újságolták. Hozzávetőlegesen már csak egy-két folyamatnál lehetne emberi erőt megtakarítani, de azokra is hamarosan sor kerül. És sorolták, mi minden történt az utóbbi években.

— De hát, sajnos, tovább már nem megy. Ennél gépesítettebben, könnyebben, ezt a munkát tán’ a világon sehol sem végzik.

Nincs tovább!? A munkát itt ennek tudatában kell vállalni.

Ocsovai Antalnak, Zsidai Andrásnak, meg a többieknek felesleges is lenne erről szót ejteni: Ezt vállaltuk, ezt csináljuk — mondjak.

BŐRÜKÖN, mint pajkos

kisgyerek, kezétől odairányi- tott tükör ragyogásában, csillan meg a kemencékből kipatakzó fény...

Karácsony György

A többség megérti

csaknem mindegyike vállalta az új munkahelyén honos, 6+2-es munkarendet. Voltak, akik továbbálltak. Miért?

— Főleg édesanyák, most nem tudták megoldani gyermekeik elhelyezését és kezdő fiatalok — tájékoztatott Holczer Károly, a munkaügyi osztály vezetője. — Az itt dolgozóknak magasabb bérösszeget állapítottunk meg, ugyanakkor műszakpótlékot is kapnak.

— Ez azonban még mindig nem eléggé ösztönöz. Helyzetük további javítására újabb lehetőségeket keresünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Varga Gyula, a gyár igazgatója.

Az átcsoportosításokat az üzemi négyszög döntése alapján, alapos előkészítés után oldották meg. Kimondták, hogy az új munkahelyre kerülő dolgozók nem fizethetnek rá a cserére. Így is történt!

A munkaerő ésszerű fel- használásának másik mód-, ját a képzésben jelölték meg. Megszerveztek egy hatvan főből álló szakmai továbbképzőt, ahol a részvevő betanított és segédmunkások, a jelenlegi tudásuknál magasabb szakmai fokozatot érhetnek el. A gyár vezetői kénytelenek ezt az utat járni. Ugyanis a tervbe vett évi 100 ipari tanulói létszámból csak 30—40 fő vállalkozik az üvegfúvás szép, jó, nagy kézügyességet, bőséges fantáziát és ízlést kívánó munkájának elsajátítására.

A termelésre fordítható idő. egy része, a munkaidőmérleg kimutatása alapján több 'formában elvész. Ezeknek a csatornáknak szűkítésével növelték az élőmunka hatékonyságát. Eredményeként a bázishoz képest 12,5 százalékkal csökkent az egész napi kiesések száma. A tervezetthez képest viszont 2,1 százalékos a fejlődés.

Az első negyedévben 4200- zal csökkent a táppénzesnapok száma. Ennél jobb a helyzet a törtnapi kieséseknél. A bázishoz képest 16, a tervezetthez pedig 12 százalékos csökkenés következett be. Jelentősen mérséklődött a kikérések száma. A gyári értekezletek 75 százalékát munkaidőn kívül tartják.

Az év első hónapjaiban az új ötéves terv előkészítése, az 1976. évi esztendő indítása, a kollektív szerződés előkészítése, a különböző döntések megalapozottsága miatt a szokásosnál több volt az értekezlet. Ezeknek a számát a jövőben, külső szervek segítségével. tovább kívánják csökkenteni.

altalajban igen

Dőreség volna azt állítani, hogy lelkesedéssel válnak meg korábbi munkahelyeiktől az átcsoportosításra kerülő dolgozók, bár a gyárban Ilyen tevékenység a korábbi időszakokban is volt, csak nem ilyen átfogóan.

— Addig nincs is baj, amíg általában kell egyetérteni ezzel — vélekedik a , gyár igazgatója, majd ezt mondja: — Amikor a szavazókra, illetve a helyeslőkre is sor kerül, akkor jelentkeznek a gondok: miért éppen én,

vagy mi —, mondják. Ennek szükségességét. fontosságát megértetni adminisztratív úton képtelenség. Ilyenkor van nagy szükség az érvelő, értő szóra. Jóleső érzéssel mondhatom: a többség megérti az átcsoportosítás szükségességét, vállalja új munkahelyét. Ezek régi, kipróbált, sok nehézséget megélt dolgozók, akiknek a sikerekben is oroszlánrészük volt, és szeretik gyárukat. A kezdeti időben nem teljesítik a követelményeket, emiatt mi nem türelmetlenkedünk, hanem segítünk gondjaik megoldásában. Ügyelünk arra, hogy folyamatosan legyen munkájuk, nehogy azt mondják: miért helyeztük őket át ide, amikor itt sincs elegendő munka.

IRREÁLIS IGÉNV VOLT

A gyár vezetői ötödik ötéves tervük első összeállításakor még 267 fő új munkaerőt igényeltek. Azóta megváltozott a véleményük. Varga Gyula igazgató így summázza a lényegét: — Teljesen irreális volt az igényünk A módosított közgazdasági szabályozók sem engedik meg, hogy a létszámnövelés útját járjuk.

Ezért fordították az eddiginél még jobban figyelmü- Ket a munkaerő ésszerűbb okoiabb, böicsebb hasznosítására.

Ven esz Káról/