Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-04 / 157. szám

Pincér Tomós:

Á szakszervezetek és a munkahelyi művelődés

A művelődési igények jelentkezésének és a kielégítésükhöz szükséges lehetőségek megteremtésének egyik fontos területe a munkahely. Az együtt dolgozók sokkal szorosabb szálakkal kötődnek egymáshoz, mint például az azonos lakóterületen élők. Az előbbieket ugyanis együttes gondolkodásra, tervezésre és cselekvésre készteti a közös munka, az egyes emberek tevékenysége kiegészíti egymást- tartósan jó eredményekre csak akkor képesek, ha aá egy helyen ösz- szegyűlt egyének csoportjából a szó legjobb ér'elmében vett közösséggé kovácsolódnak. Az igazi közösségek előnyei azután nemcsak munkavégzés közben kamatoztathatók, hanem a megfelelő emberi kapcsolatok, a helyes életmód, a legcélszerűbb művelődési szokások és formák kialakításában, illetve elterjesztésében is.

Maradjunk most a legutóbbinál, a művelődésnél. A munkahelyi kulturális nevelő munka egészében erős hangsúlyt kap a szervezett továbbtanulás és továbbképzés kiterjesztése, valamint a közösségi művelődés célravezető formáinak meghonosítása. Mindaz olyan szemlélet kialakítását kívánja meg, amelyik semmivel sem helyettesíthető alapnak tekinti az általános és a szakmai ismeretek rendszeres bővítését, tehát a tanulást, a továbbképzést,, a művelődést. És nemcsak ilyennek tekinti, hanem eszerint értékeli és támogatja is. Mint ismeretes, közművelődési párthatározat, SZOT-állás- foglalás és számos ajánlás segíti a művelődési munkát. A műveltség növelését célzó helyi feladatok azonban elvégezhetők jól is és rosszul is. Csak az egyes szűkebb területek helyzetének és lehetőségeinek figyelembevételével, a helyi igények és az általános — mondhatjuk nyugodtan' úgy, hogy országos — kívánalmak összhangjának megteremtésével képzelhető ei a közművelődés fejlődése. S hogy ez valóban így történjék, annak érdekében sokat tehetnek — másokkal együtt — az egyes munkahelyi szak- szervezet bizottságok is. Nézzük, milyen jellegű feladatokat kell és lehet magukra vállalniuk. Egy újságcikkben természetesen csak néhány példát mondhatunk, de a maga területének ismeretében mindenki hozzáteheti a többit.

Ez idő szerint már mint tényt említhetjük, hogy a felnőttoktatás a korábbi visszaesés után ismét felfelé ívelő szakaszában van. Az eredmények jórészt az elmúlt évek határozott intézkedéseinek köszönhetők. Az viszont, hogy a válság többé ne ismétlődhessék meg, folyamatos figyelmet és erőfeszítéseket kíván. A szakszervezeti bizottságok feladata a többi között, hogy az illetékes szervekkel együttműködve elkészíthessék a vállalatuk iskoláztatási tervét. Méghozzá úgy készítsék el, hogy vegyék számba és hozzák egymással összhangba az iskola- rendszerű felnőttoktatás, a szakmai oktatás és .továbbképzés, a politikai oktatás és az egyéb képzési formák termelési és fejlesztési tervekre épülő igényeit és szükségleteit.

Az oktatás után, a szűkebben vett művelődésről szólva, elsőként a szocialista brigádokra, mint a legfejlettebb és példájukkal leginkább meghatározó munkahelyi kis közösségekre kell gondolnunk. Művelődési törekvéseikre kiemelten kell építeni a kulturális nevelő és szervező munkában. A munkahelyi szakszervezetek egyik legfontosabb feladata e brigádok művelődési tevékenységének támogatása. Akkor járnak el helyesen, ha a személyes adottságokra és törekvésekre építő egyedi vállalások kialakítását szorgalmazzák, ugyanakkor segítik, hogy ezek a közösségi művelődés kibontakozását és fejlődését szolgálják. ^

A munkahelyeken vagy azokhoz közel számos szakszervezeti intézmény is a művelődni akarók szolgálatában áll. Köztük a művelődési otthonok. A szakszervezeti bizottságoknak az eddiginél is erőteljesebben kell igényelniük ezek munkáját, elsősorban a szocialista brigádok, a munkásszálláson lakók, az ifjúmunkások és a nők műveltségének nevelése érdekében. A szervezeti rendjükben éppen az utóbbi időszakban megerősödött szakszervezeti könyvtárak munkája ugyancsak nélkülözhetetlen. Feladatuk az olvasótáborozáí és azt követően az olvasásra nevelés. Ennek érdekében irodalmi körök, olvasóklubok alakítását is várjuk tőlük — különösen a nagyobb üzemekben —, amelyekben az olvasmányélmények közösen megbeszél hetők. az esztétikai nevelés vonzó formában megoldható.

Felbecsülhetetlen szerepük van az üzemi ifjúsági kluboknak, ha megfelelő eszmeipolitikai tartalmú nevelő munka folyik bennük. E klubok — és természetesen a KISZ- szervezetók — nagy segítséget adhatnak a szakszervezeti bizottságoknak az üzemi köz- művelődési feladatok megvalósításához.

Bár a szakszervezeti bizottságok kulturális nevelő tevékenységéhez még sok minden tartozik, példának talán ennyi is elég. Célunk csupán az volt, hogy emlékeztessünk e munka fontosságára és folyamatosságának szükségességére. A nyár már régen nem holt' szezon a közművelődésben, bizonyos oktatási, képzési és művelődési formákat tekintve mégis egy évad zárul le' minden év júniusában. Ezért az évszaknak megfelelő művelődési és szórakozási lehetőségek megteremtésével párhuzamosan nyáron kell levonni a korábbi hónapokban végzett munka tanulságait és ilyenkor kell előkészíteni az új évadot, Hogy az zökkenő- mentesen kapcsolódjon ősszel a korábbihoz. A munkahelyi szakszervezeti szerveknek ebben az előkészítő munkában is részt kell vállalniuk. Közművelődést segítő munkájuk természetesen nem különálló, hanem része az országos egésznek, az iránta való megkülönböztetett figyelmet azonban indokolja a munkásművelődés kiemelkedő fontossága

M. I.

keringnek felhőt kiáltó földeli kercngőién Tar barát kononván csúszkáló fényként inon az idő

derékon kötött darócban térdel a tér

Tördel v

kapára idomult kötvényes csontokat szeletel

szikkadt árpactpöt

s keszeget Vörösszárnyú vizek

Tamás István

VARJAK

áldást őmlensrő torz tengertánca ez

Elfogytak

a kövér csímaszok mint maradoznak e! a csokorba fogott vonalak tószagíi pászmái is

az őszből Ezerjó füvet hervaszt

tétlen a talpunk

Tollasok

hollótust húznak kopogó szemünk elé s alá

S rátáncolnak bűzös olaj-alkotta szivárvány karikák Kár kár kár

KACATOK

Rendet kellene csinálni. A fiókok, a szekrények, a polcok televannak felesleges, haszontalan holmikkal, amelyek tulajdonképpen semmire sem jók. Elveszik a helyet, az ember ide-oda rakosgatja őket, minduntalan a kezébe akadnak, közéjük kell túrnia, ha keres valamit. Értéktelen és jelentéktelen ócskaságok, semmitmondó, öregedő dolgok a célszerű eszközök, használati tárgyak között. Az idegen, a besurranó tolvaj vagy netán az örökös fintorogva, értetlenül félrelökné bármelyiket; a képzelt leltárban is legfeljebb csak a „Vegyes ka- catok" címszó alatt szerepelhetnének.

... Egy végérvényesen, mindörökre megállt női karóra, poros, megnyomorodott kabalababák, Sz. R. huszár Első Világháborús sárgaréz „dögcédulája”, mammutfog a Kis-Duna medréből és csigolyatag, gyerek állkapocs egy kunhalomból, szakadt láncok, pénzek, jelvények, érmék, amulettek, egy akna recés, füsttől fekete repeszdarabja, római kori padlótöredék, árva porceláncsésze Leningrádból és miniatűr müncheni sörös- kancsó, reménytelenül kibelezett öngyújtók, öreg, kiszáradt tollak, réges-régi noteszok, ismerős vagy már egészen ismeretlen nevekkel, elmúlt vagy soha meg nem történt találkozások, randevúk, megbeszélések dátumával. .. és még sok más felso- rolhatatlan, felsorolásra nem érdemes vadak... .

Létezők és érzékelhetők, csak éppen nincs velük mit kezdeni. Mert a tárgyak értekét általában használhatóságuk adja.

És mégsem csinálunk rendet. Kétszer is meggondoljuk, míg kihajítunk egy apróságot, amelyet az érzelmek logikátlan logikája valamikor megőrzendőnek ítélt. Szegényebbnek . éreznénk magunkat nélkülük. Ezek a tárgyak ott vannak az ember környezetében, s ha akarja, felélesztheti, szóra bírhatja őket. Igazi jelentőségüket csak ő ismeri, történetüket csak ő tudja, szavukat csak ő érti. Szerelmek, dühök, kellemetlen és kellemes események továbbélő rekvizitu- mai, arcokat, tájakat, körülményeket őriznek: egy emlékezetes órát, egy emlékezetes helyet. És mindennél jobban jelzik az idő múlását, a világ változásait és a magunkét. A múlt tárgyi bizonyítékai.

Nem árt néhanapján szembenézni velük.

Vonások

Farkas András: Euripidész illusztráció

Réti Zoltán: Kapaszkodók (tus)

I-T erikéék háza kicsi volt.

* Az öreg cserepeken büdöskővirág ült a moha között, meg néhány tégladarabka. amelyek fennakadtak,

amikor a gyerekek megpróbáltak átdobni a házon. Középen nyílt a konyha, jobbra és balra egy-egy szoba. Az utcai szoba már padló« volt, és az ablakairól is látszott, hogy valaki egyszer már

megpróbált emelkedni. De a hátulsó még úgy állt földesen, a tenyérnyi ablakokkal. Az volt a megszorult szívdobba- nás. A falak vakítottak a fehérségtől. Az udvar is mindig ilyen tiszta volt. Nagyobbik része napos és szikkadt. Fű nem nőtt rajta, csupán néhány porcfűbokonka próbálkozott az élettel, amerre a kútnál kiöntött víz folydo- gált az utcai árok felé. A gyű-' möicsfák hátra szorultak a kertbe, csak egy féloldalú szilvafa nézte még, hogyan fejlődnek a konyhára való zöldek, az ágakkal elkerített konyhakertben. Annál több volt a virág. Végié a csepegő alatt drótokra futtatott hajnalka illatozott, az ablakok telerakva cserepes muskátlival, és íuksziával, a ház előtt; kiskertben és a konyhákért kerítése mellett pedig sűrűn virított a viola, a verbéna, a rezeda, a szíwirág és a mályva.

A kisgyerek bűntudatosan settenkedett hazafelé és most már bánta, nogy hallgatott a (Mara és elment játszani,

Gyimesi Ferenc;

T

amikor az anyja azt mondta, hogy legyen ott a kistestvére mellett, amíg ő hátra megy a kertbe teregetni. De a pajtásánál, akinek apja az italboltot vezette a falu szélén, nem volt golyó, és Józsika is olyan szépen aludt a diófa alatt...

Már a kapuban várta az anyja. Józsikával a karján, éppen akkor lépett ki a kapun/ amikor a szomszéd ház elé ért.

— Hol voltál, Ferike? — kérdezte szelíden Eszter.

— Kovács Gyuri elcsalt játszani — sütötte le szemét a gyerek.

— Itthon nem játszhattatok?

— Nem volt nála golyó. Meg Józsika is aludt.

Úgy állt Eszter a fia fölött, mint az az egyenes szárú fehér mályva, amelyik most nyílt javában a kerítés mellett. Kibomlott fekete kon- tyából, ahogyan Józsika kihurcolta. egyik vállára ese t egy hajcsomó s úgy ült fehér gyolcsingán, mint egv feketerigó. Huszonnyolc éves volt. erős, szép fiatalasszony. Hosz* szú pillájú, fekete szeme tele szelídséggel, mint 'akinek örök békében él a lelke. Tekintete is örök álmodozás. Talán ez a tekintet látta meg elsőnek a padlós szobát és a tágas ablakokat, amikor azok még

ÚL A HEGYEKEN

meg sem voltak. Ezzel a te- k.utettel nézett az előtte álló kisgyerek, a mindig tiszta udvar, a vakító falak, a sok virágra. Eszter volt mindenben a lélek.

Józsika a bátyja felé kapott kis kezével, de Feri nem mert ranevetni. Eszter megsajnálta a gyereket. Tenyerét rátette Kopaszra nyírott, szúrós hajára, s a lemosott kéz lassan andalgott a fiú nyaka felé. Feri megérezte belőle, hogy nem haragszik az anyja, s meghatottságában sírva fa: kadt.

— Menjünk ' be, ne sírj itt az utcán — mondta Eszter.

Az udvarról már elment a nap. A ház alkonyati árnyékában élénken* tarkállottak a frissen locsolt virágok, a konyhából' petrezselyemszagü gőz szállt a tisztára seperi udvarra s hátul a keretben boldogan virítottak a száradó lepedők. Mindenütt a békés kis világban. Eszter keze nyoma látszott Ferike csak most látta, hogy az anyja mennyi mindent csinált, amíg ő Gyu* riéknál játszott. Elszégyellte magát, és hogy valami jót tehessen, megkérdezte:

— Adjak a tyűlkaknak?

— Most ettek — felelte békésen Eszter, Azzal kiba!" lagott Józsikával az udvarra, és lassan végigsétált a kerítés

mellett, mintha a virágokat nézné. Ferike utánuk som- poiygott. Eszter megvárta a gyereket, azután csendesen

megkérdezte tőle:

— Édesapa nem volt ott?

— Az ivóba nem néz em be — állt komoly arccal a kisgyerek. Majd egy kis hallgatás utón hozzátette: — Talán csak tovább dolgozik.. .

Eszter némán állt egy darabig, azután ismét megsimo- gatia a fia fejét:

— Megetetem Józsikát, azután megfürösztlek.

Amíg Eszter pépet nyomkodott a kisebbik gyereknek, Feri odakészítette a konyhába a lavórt, és melléje a sámlit, azután levetkőzött és alsónadrágban leült a hokedlira. Amikor anyja végzett az etetéssel, a nadrágot. is letolta magáról és úgy várakozott.

Ibolyaszapannal fürdette Eszter a fiát. Álmok úsztak előtte a föiszálló illatos gőzben. Néhány pillanatig az urát látta a hegyoldalban. Egyszer fölmentek hozzá Ferikével, hogy megnézzék, hogyan döntögetik a fákat. Józsi akkor arról beszélt nekik, hogy mii ven jó itt fönt, örökké a úszta erdei levegőt szívni és a rügyező fákon, az irtásokban érő málnán, a hulló leveleken, és a töretlen, mély

hávon nézni az évszakok váltását. Csakugyan szép volt, ahogyan az áprilisi nap besütött a hegyoldalba. De ő valami más: szeretne a gyermekeinek. A padlás szoba, a fehér falak, az ibolyaszappan, a szépen vasalt virágmintás pizsama az asztalon, minden azért van, hogy a fiainak szebb legyen a gyerekkora, mint a szüleiké volt- azután meg majd...

— Édesapa miatt vagy szomorú?

A kisgyerek szavai fölrez- zentették álmodozásából Esztert:

— Nem vagyok szomorú, csak nagyon elgondolkoztam.

— Gvuri azt mondta, az apjától hallotta egyszer, hogy édesapa nagyon bírja az italt.

— Nem szabad így beszélni — szólt rá gyorsan Eszter. — Ha Gyuri mond is valamit, azzal ne törődj. Egy kisgyermeknek nem szabad az apja hibáiról beszélnie.

— Édesapa hibái... . Oj hang, szokatlan kongás zúgott Ferike fülében, lelkét árvíz öntötte el. Édesapa akkor rossz ember volna?. .. Ez annyira fájt neki és annyira szégyellte, hogy elfordította a

NÓGRÁD - 1976.

fejét és nem mert az anyja

szemébe nézni.

Eszter rögtön észrevette és megpróbálta, békíteni:

— Én nem úgy gondoltam, hogy édesapának,-hibái vannak, hanem úgy. nogy ha volnának is, neked nem illene beszélned róla. Az nem hiba, hogy néha megissza azt a kis bort, de sohasem rúg be és senkivel sem kötekedik.

Olyan jó volt hallani ezt. Feri most már föl mert nézni, de szólni nem tudott. Ö sohasem tudta - kimutatni az örömét úgy, mint más gyerek. Minden úgv be volt zárva a leikébe, mint Eszternek. Csak nézte az anyja gőztől piros arcát é6 tudatosan gyönyörködött a szépségében. Azután boldogságában hirtelen megcsókolta.

Esztert valahol a leikén érintette a fia csókja. Párás arcát egv pillanatra a gyerek vizes halántékához szorította és elszorult hangon lehelte a fülébe:

— Kicsikém... í~Vyan volt Eszter arcá- ,"rnak érintése, mintha kivett szívét simította volna oda. Közben a leikével ismét valahová messzire nezett. Túl a hegveken — a me Ivek oldalában Józsi a fákat döntögeti —, egy messzi. nagy gyárra, ahol olyan fényesek a gépek és olyan tiszta minden, hogy talán fehér köpenyben dolgoznak benne.

július 4., vasárnap 5