Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-27 / 176. szám

Megkezdődtek a szegedi szabadtéri játékok Nyitóműsoron : Az ember tragédiája Szombaton a délelőtti érák­ban már százak várakoztak a centenáriumi szegedi ipari vásár főbejáratánál a nyitás­ra. Néhány perc alatt meg­teltek látogatókkal a kiállí­tási csarnokok. A délutáni órákban és vasárnap csúcs­forgalmi időszakot élt át a vásár. Több tízezren te' ri- tették meg Szeged nagy Ki­rakatát. A déli órákban érezni le­hetett a ..napfény városában”, hogy az ünnepi hetek legna­gyobb szabású, rendezvénye, a szabadtéri játékok nyitánya ez a szombat. Díszes kiraka­tok, tarka tömeg, nagy ven­dégjárás. A hét végén nem­csak -a szabadtéri színpadon foglaltak el minden helyet, hanem a szállodákban. a kempingekben, s a fizetőven­dég-szolgálat szobáiban is. A hét végén harmincötezer ven­dég, turistalátogató érkezett Szegedre. Külön autóbuszok indultak Székesfehérvárról, Salgótarjánból, Tatabányáról, Miskolcról, Visegrádról, Bé­késcsabáról, Karcagról, Deb­recenből, hogy csak a legna­gyobb turistacsoportokat em­lítsük. Száz különautóbusz hozta a vendégeket. Nagy számban jöttek turisták az NDK-ból, Jugoszláviából és Bulgáriából. l Az esti órákban ■ fokozódott az ünnepi hangulat. A bo­rongás idő, a szemerkélő eső ellenére már "hét órakor hosz- szú sorokban hömpölygőit a tömeg a Dóm tér felé. Nyolc órára, a kezdés időpontjára megkegyelmezett az idő is. A fanfárhangok után felhang­zottak a Himnusz hangjai, jelezvén a felszabadulás után rendezett 18. szegedi szabad­téri játékok kezdetét. A nézőtér zsúfolásig meg­telt. ötezer vendég volt kí­váncsi a premierre, a nyitó- előadáson bemutatott műre, Madách Imre remekére, Az ember tragédiájára. Madách halhatatlan drámai költemé­nye immár a tizennegyedik nyáron kerül a közönség elé. Hét nyári évadban tűzték műsorra a felszabadulás előt­ti szabadtéri programok sorá­ban, s a felújítás óta is a hetedik évad az idei, mely­nek műsorán szerepel. A játékok történetének egyik legtöbbet vitatott mű­vét ezúttal Szinetár Miklós Kossuth-díjas, érdemes mű­vész és a társrendező Félix László állította színpadra. A három főszerepet a rendező három nagyon tehetséges pá­lyakezdő művészre osztotta. Ad ám alakját Hegedűs Géza, Évát Bánsági Ildikó alakítot­ta. Lucifer új felfogású alak­ját Lukács Sándor keltette életre. Jelentős szerepeket kaptak az idei Tragédiában a szegedi Nemzeti Színház művészei. Mellettük olyan ne­vekkel találkozhattak a né­zők, mint Martin Márta, Tordy Géza, Gellei Kornél, Miklósy György, Úri István. Az ember tragédiájának forró sikerű bemutatója után méltán zúgott a taps, a kö­zönség értőn fogadta Szine­tár Miklós rendező újszerű elképzeléseinek megvalósu­lását. Az idei szabadtéri játékok második bemutatójára vasár­nap este került sor. Első al­kalommal került színre a Dóm téren Verdi operareme­ke, a Nabucco — Békési And­rás rendezésében. A szegedi nyári fesztivál szervezői jó néhány évvel ez­előtt felismerték, hogy a sza­badtéri játékok színházi elő­adásai újabb művészi prog­ramok megrendezését inspi­rálják. Ügy sikerült összeállí­tani a szegedi ünnepi hetek eseménysorozatát, hogy a rendezvények kiegészítik, gaz­dagítják, mélyítik egymás ha­tásait. Szegeden a képzőmű­vészeti rendezvények nem­csak hűséges kísérői másfél évtizede a szabadtéri elő­adásoknak, de saját művésze­ti águkban évenként új és új élményt nyújtó rangos társai is. A szegedi nyári kiállítás sorozatát méltán nevezik évek óta „képzőművészeti feszti­válnak”. Mellettük figyelem­re méltóak a műfajokat és élet­műveket reprezentáló önálló tárlatok. A szegedi nyár immár elképzelhetetlen orgonahang­versenyek nélkül. A Dóm ha­talmas, hűvös csarnokában rendszeresen megszólal kiváló külföldi és hazai mesterek előadásában az Európa-hírű orgona. A városi tanácsháza udvarán esténként a barokk muzsika legszebb darabjai hangzanak fel, de a könnyű­zene kedvelői sem miaradnak program nélkül. Az idén nyáron jubilál a szegedi ifjúsági napok ren­dezvénysorozata. Tizedszer ta­lálkoznak Szegeden az ország különböző részeiből ide se­reglő fiatalok, hogy négy na­pon át birtokukba vegyék a várost. Évek óta két nyári egyetem gondoskodik arról, hogy a pedagógia és a műve­lődés szakemberei megismer­kedjenek a legújabb kutatá­sok eredményeivel, kicserél­jék tapasztalataikat. Különös látványosság ez évben a cen­tenáriumi ipari vásár, ahol egyszerre emlékeznek az el­nyúlt évszázad ipari, kereske­delmi mozzanataira és bemu­tatják e táj szocialista gaz­dasági fejlődését. S nem utol­sósorban gazdag sportrendez­vények teszik teljessé a sok­színű szegedi programot. Min­denki kedve, érdeklődése sze­rint válogathat Smeberényi Lehels 7. A hegyek közt korán be- áll a sötét. Még á leghojiz- szabb nap táján is. Kilenc­kor már igen-igen sötét volt, midőn a kis ember az aszta­lossal a kocsmaajtón kilépett. A fénynyaláb a tér köze­péig ért, onnan vaksötét. Az autóbusz a fényben állt, csen- desen berregett, indulás előtt. A verebek most is ott ül­tek a híd padkáján. Vihog­tak. A Zsabka gyereknek ked­veskedtek, ki az ajtóban állt, teli korsóval. A busznak füty- tyentgetett. A buszban gyér világ pis­lákolt. Inkább csak lányok ültek benne és fiatalasszo­nyok. Beszélgettek, vártak az indulásra. Egy szqke lány mosolyog­va intett a trafikosnak. Anyicska volt. Az autóbusz felkapaszko­dott a völgyből. De csak any- nyira, míg az út egy kanya- rintásnyit tett, s felért a la­posra. Itt ritkás volt az er­dő, s a rétek foltjai mégnem olvadtak bele egészen a sö­tétségbe, mert az égbolt mesz- szire kitárult, egészen a tá­voli csillagokig. Olyan távo­llakig, hogy nem lehetett szétválasztani, melyek tartoz­nak az égi és melyek a föl­di világhoz. A földi világhoz is sok csillag tartozott ott messze. A lapos nagyon emlékezte­tett a repülőterek kifutóira, de ez senkinek se jutott eszé­be. Így a tágabb röptű ha­sonlatok se. melyek ide kí­vánkoztak volna. Felérve, a motor átkapcsolt lehelelkönnyü duruzsolásra, s az autóbusz negyven percen át gurult a sötét erdőben. Csen­desen, óvatosan, alig engedő fékek között. A kanyarokban néha elővillantak a háromszög alakú táblák, futó szarvasok­kal. Máskor egy híd korlátja fehérlett a vizgsárok felett, hogy utána megint a fák sű­rű sötétje következzék. Mindezt csak az elöl ülők látták, a többiek csak tudták, akiket hátrább ringatott a busz, a vaksi ablakok között, honnan visszaverődött a lám­pák gyér világa. Fák szerint tudták, merre járnak, mint a vakok ismerik az unitig ko- cogtatott út köveit. Negyvenpercnyi gurulás után szétcsattantak az ajtók. Né­hány ostornyeles lámpa bir­kózott a sötéttel, az aszfalt csak kihaltabb volt tőlük, s a város már behúzódott a há­zakba. De az -autóbuszból ki­ugráló lányok és menyecskék jól tudták, hogy ha nem is gondoltak rá, mily’ messzire kerültek az otthonuktól. Helyi vonat zakatolt velük keveset, s újra leszálltak. A sínek túloldalán a sárga falat éles fények világították meg. A távoli hegyek felől hűvös szél fújt. Anyicska összehúzta magán a kardigánt. A kiskapun még együtt mentek be,, sorban fblokkol­tak, de a tágas udvaron, hol a lámpák félgömjei minden fényt a földre vertek, a »bá­lahegyekre — elváltak egy­mástól, ki erre ki arra tért. A szövődébe, meg a cérná- zóba . mentek a legtöbben. Anyicska a fonodában dol­gozott. De az öltözőből nem egye­nest ment be, hanem hátul­ról. Csak úgy» meggondolta 4 NÓGRAD - 1976. július 27., kedd magát. „Szeretem itt a szí­neket” — mondta. S kíván­csian tekergette a fejét, míg áthaladt a , bűzös festődén, az örökös hurcolkodásra emlé­keztető előkészítőn, a bálák közt. ■ Mivel hiába tekergette a fejét, váratlanul érte a hang. Megrezzent tőle, de nem na­gyon, a szív kis kalimpálása erejéig. Pedig tudhatta volna, hogy közelben ván. A lányok és asszonyok csiklandós vihogása jelezte. * — Méltóztassanak a tépett kötöttet a farkasolóba be­készíteni — hallatszott, kel­lem és finomság muzsikálta hangjában. Anyicska fejét világért se tekergette tovább, léptei sza­porák lettek. — Annuska! Szép jó es­tét! — iramodott utána a hang. Anyicska röptiből vissza­dobta. A szép, nevető fogai­ról szelesen visszadobta: — Jó estét! •Már a kártológépek közt járt. A fonodában. A leg­szebb színek közt, melyek a bundázón, vagy a fátyolozón születtek, és amelyek a gé­pek csattogásai között is hallgatag-meghazudtolén mo­solyogtak Anyicskára. Pillanatra leálltak a gépek. Váltás. Lonci már ott volt a hetes­nél. Kendőjét igazította ép­pen, meghúzta még a tarkó­ján. — Annus, szia! — kiáltott, megcsókolta Anyicskát. — Tedd le gyorsan a cuccod, és spuri a valcokért! Anyicska egy felfordított ládára tette a holmiját, Lon­ci táskája mellé. Igyekezett a valcért. De szép lilával dolgozunk — mondta, mikor a hengert karja közé vette. Lonci is vitt egy hengert. Fekete haja és sárga kendő­je volt Loncinak. S a fonál a hengeren lila. Anyicska látta a feketét, a sárgát és a lilát, nagyon vidám lett, fürge ujjakkal véj gezte a bekötést, a lelke is Salgótarjáni bábosod elismerése Az előadás egyik vidám jelen ete. Ritkán esik szó a bábosok házai éts főleg külföldi sikere­iről. Megyénk és az ország egyik legeredményesebben működő csoportja a József Attila Megyei Művelődési Központ Főnix bábegyüttese a „Szóljatok játszók, regö­lök” című, irodalmi színpa­dok országos versenyén a Népművelési Intézet iro­dalmi osztályának meghívá­sára a napokban indulnak Veszprémbe. csuda könnyű volt, elfelejtett mindent, ami otthon volt. Az első ásítás kényszere is ei­Tót.h Jánosné. aki egysze­mélyijén vezető, szervező és jelmeztervező, olyan színvo­nalas műsort állított össze a kazári néptánccsoporttal együtt, ami a ma is élő fonó­dalokra épül. A szombaton kezdődött kéthetes Balaton klnthetjük főpróbának, mert a nagy bemutatkozás október­ben Zágrábban lesz- Egy-egy külföldi szereplés a jó mun­ka eredménye, a zágrábi nemzetközi eszperantó báb­fesztiválon való részvétel, joggal mondhatjuk, nemzetkö­zi elismerése az együttesnek. körüli turnét nyugodtan te­KéperDyő elolt A meghatározó tartalom múlt — Mióta is vagy nálunk? — kérdezte Lonci. — Két hónapja — mondta Anyicska. — Elmehetsz már vizsgáz­ni. Odajött a segédmester is, hogy segítsen a hüvelyezés- ben. — Hüvelyezzünk egy ki­csit — mondta és vigyorgott. — Köszönöm, van segítsé­gem — csattant Lonci nyel­ve, kétféleképp is lehetett érteni. De hogy a segédmes­ternek kétségei ne legyenek, Anyicskát kezdte dicsérni, hogy soha ilyen jobb keze nem volt — Elpirulok — mondta Anyicska —, ha mindig di­csérsz. — Bánom is én — felelte Lonci, keze járt, egy-egy ta­kácscsomót hagyott maga után, míg szeme fel-felragyo­gott Anyicskára. — Ez az igazság. Ügyes vagy, dolgos vagy, édesem. Egy < kicsit még tahó vagy persze, de mit vár­jon az ember? Mindezt nevetve mondta Lonci, az igazmondó szerepe­ben, Anyicska kedvesen mo. solygott hozzá. A négyszázhúsz fonál, ahogy a kocsi elindult, és kinyúlva megpergett az orsók és cilin­derek között, olyan volt, mint egy lila árnyék. Ráhúzódott Anyicska arcára. Múltkor Lonci végignézett rajta, és azt mondta: „Olyan vagy. mint a régi tót cselédlányok. Vegyél ma­gadra egy normális darabot, egy kardigánt”. Anyicska most emlékezett erre. Az is eszé­be jutott, hogy aztán Lonci odajött hozzá, és megcsó­kolta. „Nehogy félreérts csa­csikéin, nem úgy értettem.” „Biztosan látszott az arco­mon. hogy rosszul esik” — gondolta' Anyicska. a kocs ^ után lépegetve, kötözgette a szakadt szalakat. <Folytatjuk.) A tartalom elsődlegessége nemcsak a regényre, de ja művészetek, köztük az iroda­lom. valamennyi műfajára vo­natkozik. Még a tévékomédiá­ra is- amit szokás általában a könnyű mulattatás eszközé­nek felfogni­Mindezt azért bocsátottam előre, mert Polgár András múlt heti. Szépség Háza című tévékomédiája gazdagon ren­delkezett az alapművek je­gyeivel és erényeivel. Olyan ..kényes” témához nyúlt, ami szinte valamennyiünk húsába mar. hiszen magát a demok­ratikus jogok létezését kérdő­jelezi meg egy fodrászverseny kapcsán- De vajon csak a fodrászversenyen fordul elő- hogy a verseny a különböző érdekek, korrupt patrónusok. hiú irányítók amoralitásának áldozatává válik? Nem jut eszünkbe erről például az a kérdés, hogy miért beteg a magyar foci. miért vakok sorsdöntő mérkőzéseken a futballbírák. hogy egyes csa­patok egyes tagjai milliók szeme láttára verhetik el kézzel a labdát, tudván, hogy úgysem jön érte megtorlás? A kicsinált, előre megmani­pulált eredmények nem kel­tik azt a látszatot, hogy más területeken is meg ját­szunk olykor hasonló cirku­szokat. amelyekről eleve tud­juk. hogy szükségtelenek, az eredmény úgyis ki van csi­nálva? Csak egv fodrászvei- senyen leközölj ák a kikül­döttek. főleg a nagyvonalú vezetők a szövetkezet, a kö­zösség pénzét skót viszkire. hajnali lovagolásra. italra- nőre, biliárdra? Ez az egyetlen eset. mármint a fodrászver­seny. hogy a szubjektivitás gyilkolja a becsületes dolgo­zók hitét választott, vagy rá­oktrojált eszményeikben ? Az egyszerű történet közép­pontjában az egyszerű, becsü­letes. már gyanúsan szorgal­mas és tisztességes dolgozó nő (Gobbi Hilda) áll- akitől n korrupt vezető mindig fél. mert tiszta emberségével, hi­tével. szókimondásával ve­szélyeztetve látja kiskirálysá" gát. Tilda, a Szépség Háza cí­met viselő fodrászszövetkezet tagja halálosan komolyan ve­szi a fodrászversenyt, mint* hogy magával hozta ifjú föl- fedezettjét- a csodakezű fod­rászt- S míg ő nagy igyeke­zettel készíti elő felfedezett­jét és annak modelljét a nagy versenyre- a zsűri a kulisszák mögött, a minisz­tériumi küldött segédletével, látatlanban elosztja a díjakat egymás között, a vezetők igényei és követelései alap­ján. Egy pillanatra még a szokásos főváros-vidék el­lentétet is fölvillantja az író. Erénye ennek az írásnak (ez menti mag a giccstől). hogy nem szolgáltat látványos igazságot, ahogyan az életben 6em ér el feltétlenül a jogos igazságszolgáltatás egyetlen korrupt vezetőt sem- Hiszen jól tudjuk, hogy még a né­hány látványos leleplezést sem követi az a szigor, amit az erkölcsös. tiszta kezű- munkáját komolyan vevő dol­gozó joggal elvár. A fölfelé buktatás. az összefonódás mentőöve egyelőre megölték bennünk a hitet e burjánzó csökevények gyökeres kiirtá­sában- Galgóczi Erzsébet. Tóth Benedek és most Polgár And­rás ezért kénytelen kívülről mesterségesen bevitt eszkö­zökhöz folyamodni, nehogy a maffia gonoszsága diadal­maskodjék az igazságon. Olyan tévékomédiát _ lát­tunk tehát, amelyet hetekig, hónapokig, talán évekig nern tud elfeledni az. aki egyszer látta- Hiszen akkor a közéleti tisztaságra- a demokráciára való törekvést kellene elfe­lednünk. Félix László mér­téktartó rendezéssel vitte képernyőre a témát. Gobbi Hilda. Halász László, Inke László és Nagy Attila kiemel­kedő színészi játékkal igye­keztek pótolni a jellemábrá­zolás hiányosságát, a forga­tókönyv negatív pontját- Ilyen komédiát, mely az élet­tel oly’ szoros k-ip so'atot tart és szatirikus hangvételé­vel javítani akar máskor is szívesen látnánk a képernyőn­(b. U i 1 )

Next

/
Oldalképek
Tartalom