Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-22 / 172. szám

Közönségsiker az egri váiban Másodszor láthattunk sza- badtéri színházi előadást az egri vár gótikus udvarán- Jú­lius 9-én az előző évinél na­gyobb színpadon, és nagyobb nézőtér előtt Heltai Gáspár Magyar Dekameron című ze­nés komédiáját adták elő- Tavaly nyáron Az András ko­vács királysága szerepelt az Agriai Játékszín megnyitó­előadásán. A második évben még korai lenne kialakult hagyományokról beszélni, de bizonyára nem sejtés, hanem a város, a szerzők, a színé­szek és a rendezők határozott szándéka fedezhető fel abban, hogy a régmúlt idők színház­művészétét idéznék a történel­mi hangulatot sugárzó kör­nyezetben. Agria (Eger régies elnevezé­se) históriák és történelmi le­gendák ihletője. Ide illik te­hát ez a darab- amelyet Hel­tai Gáspár 1572-ben írt és amelyet Nemeskürthy István alkalmazott színpadra- A ma­gyar reneszánsz írója. ko­runk irodalomtudósa és ran­gos színészek várnak a né­zőkre- Amikor a nappali for- róeágot elűzi a Bükk felől ér­kező esti szellő- a néző fel­megy az egri várba, mert szó­rakozni, nevetni akar- A sza­badtéri előadásnak- ha csil­lagos az égbolt és olyan kel­lemes meleg este van. mint az idén. varázslatos a hangu­lata­Július 22—25 között Eger­ben ismét megelevenedik a magyar reneszánsz kora- vagy éppen a bibliai Putifárné tör­ténete- Mindezt olyan környe­zetben látjuk, halljuk. hogy önkéntelenül valós problémá­nak érezzük a fejedelem ví­vódását, vajon fiát ölessé meg, vagy attól a céda és csapo­dba1 asszonytól szabaduljon, aki a fiával is kikezdett. Pél­dabeszédeket., tanulságos kis történeteket hallunk, a rene­szánsz ,kor emberei mozog­nak a színpadon, de közben olyan történetek és jellemek tárulnak fel. hogy a mában járunk. Hozzásegít ehhez Ne­meskürthy István szép szöve­ge. a színészek lelkes játéka, az Ars Renata együttes kelle­mes zenéje­Ruttkai Éva. a szerelemről olyan felszabadult érzéssel szól. hogy olykor a szabados­ság mezsgyéjére lép. Besse­nyei Ferenc harsogó férfias­sága megtörik, majd ismét uralkodik az asszony ravasz­ságán- Bodrogi Gyula. Voith Ági. Szabó Tünde. Szacsvai László olyan élethűen adta elő a fecsegő szarka történe­tét. hogy egyszerre nevetett és könnyezett a közönség. Bánffy György szép szöveg- mondása, Agárdi Gábor fa­nyar. mégis kacagást keltő humora tűnt ki. A Dekame­ron szép estét, jó szórakozást, határozott közönségsikert je­lent az egri várban. Csak másnap. vagy inkább harmadnap jut az ember eszébe, hogy a Heltai— Nemeskürthy ..szerzőpáros” vajon színpadi játékot, zenés komédiát, vagy nyolc fabulát es hozzávaló kerettörténetet írt-e? De kőszínház helyett a néző szabadon ülhet, átenge­di magát az áramló érzések­nek- A hold és a reflektorfé­nyek kereszttüzében nem so­kat gondol a sza'»5d! •>« szín­ház sajátos törvényeire- Ha a néző észté is veszi, de köny- nyedén megbocsájtja a kelle­ténél hosszabb párbeszéde­ket és szomszédjával együtt nevet akkor is. amikor a ren­dező. vagy a szinész harsogó szabad szólással ábrázolja a szerelmet, a középkori tilal­maktól menekülő reneszánsz életérzést­A rendezők érdeme, hogy kacagtató történeteket, rég­múlt idők színházművésze­tét varázsolják az egri vár történelmi falai közé- Neme­sen • szórakoztató kulturális programot adnak a szomszé­dos megye székhelyének. a város lakóinak és az Egerbe látogató hazai és külföldi ki­rándulóknak. Környezethez illő- stílusos darabot láttunk az egri várban 1975- nyarán és idén is. A dicsérendő kez­deményezést érdemes folytat­ni. F. L. Mai tévéajánlatunk 18.40: SZEMTŐL SZEMBE ÖNMAGUNKKAL Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, a közelgő népfrontkongresz- szus alkalmából állt a tévé kamerája elé- Vele beszélget­nek a tévé munkatársai a ■népfrontmozgalom szerepé­ről, társadalmi jelentőségéről- A Hazafias Népfront kong­resszusára készülve közvéle­ményünk érdeklődése is egy­re intenzívebb, a mozgalom­mal kapcsolatos kérdések iránt- Olyan fontos témák kerülnek napirendre, mint a politikai és nemzeti egység ér­telmezése. a népfront szi.-epe az ideológiai vitákban. a társadalmi egyenlőség gya­korlata- S szó kerül a nép­frontban lezajlott viták hasz­náról. a javaslatok érvényesü­léséről. Ruhagyári látogatás A nők művelődéséről A nőket foglalkoztató üze­mek sajátságos gondjai a közművelődés- területén is je­lentkeznek. Az asszonyok többsége — részben a régi, elavult családi szokások ma­kacs továbbélése következté­ben — még ma is nehezen tudja megteremteni minden­napi életében — mint mun­kavállaló és családanya — a társadalom mai fejlettsé­gének minden tekintetben megfelelő harmóniát. összességét tekintve még mindig nagyobb teher hárul az élet dolgaiból az asszo­nyokra. Csak egy példa (min­den férfi önmagában lemér­heti igazságát): ha leszakad ingünkről a gomb, rájuk várunk, ahelyett, hogy ma­gunk felvarrnánk. , Mintha megfeledkeznénk — sokak­nak talán eszükbe sem jut —, hogy a házastárs is dol­gozik, s neki éppúgy meg­vannak a munkahelyi köte­lezettségei, társadalmi fel­adatai, mint nekünk. Amikor a nők közművelő­désének helyzetéről, problé­máiról beszélünk, nem árt, ha erre is gondolunk. „Lazább” program Romhányi Istvánná, a Sal­gótarjáni Ruhagyár szak- szervezeti bizottságának tit­kára jellemző példaként em­líti üzemükben: — Nemegy­szer tapasztaljuk, hogy sok dolgozónk nagy-nagy lelke­sedéssel és akarással fog hoz­zá a tennivalókhoz, aztán néhány hét múlva abbahagy­ja. Egyik nap brigádgyűlés, másikon politikai , oktatás, vagy más rendezvény. Bele­fáradnak. És nem is annyira maguktól, mint inkább attól, hogy a család otthon köve­teli az édesanyát. Jó órahosszat mentek. a mély erdőben- A terep mind nyugtalanabb lett- Meredé­lyeket kellett megmászni, mélységek felett, az oldalba vágott úton ereszkedni. Akkor az asszonyok megáll­tak, s fejüket összedugva ta­nakodtak- Gyalogósvény ága­zott el a szekérnyomtól, sejt­hetően inkább, mint látha' tóan> kövek közé veszve, tüskés bokrok közt elakadva- hol harasztszőnyeg alatt, hol csalánfalkák martalékául vetve­A kis ember kétkedve néz­te a nyomot­’ — Mikor tapodta ezt ember­láb? A török óta alig. — Pedig akkor pucoltuk ki ezt, simára —. mondta Teré- za. A kis ember, a tábori ásó­val a kezében, a térképtáská- val az oldalán • nézte- vizs­gálta az asszonyokat. — Azt mondtátok- mások is jártak itt. — No igen­— Hogy azóta­— No persze Marisa is állította. hogy ügy van­— A Zsabka János is az­óta járt — mondta- — Tudja maga, a Josko fia. A legény­pajtásaival-. — Terezára né­zett- ő is tanúsíthatja. — És látták is? — kérdez­te a kis ember rövid hallga­tás után. — No persze, ha jártak! — Akkor kinyitották és le is mentek. Az asszonyok összenéztek. — Azt nem. azt nem nyi­tották ki! — rázták a fejü­ket­— A lakatot leverték­— Azt nem. azt nem verték le-. — De próbálták. ■— Nem- nem is próbálták­— Hm-.... Furcsa csend állott be kö­zöttük- Az asszonyok zavart' sága szembeszökő volt- Majd nem biztosra lehetett venni, hogy elhallgatnak va­lamit. A közelben megszólalt a kakukk­— Hm — morfondírozott a kis ember, forgatta a térké­pet- hiábavaló volt. leenged­te az oldalára- — Talán men­jünk. Vezessetek! Nekivágtak az ösvénynek, mely inkább csak sejthető volt- és csakhamar oly mere­dek lett- hogy kőről kőre kel­lett lépniök. minduntalan bo­zótba kapaszkod ni ok. Arcuk­ba csapott az ág, tüske simo­gatta őket- Megint jártak egy órát. vagy keltőt is. Egyszer csak az erdő kivi­lágosodott. Cserjésbe értelő s a cserjésből kiemelkedett a tető. — Ott van.- — mutattak fel az asszonyok, s a szó tor­kukban dobogott- ^ A kis ember megtörölte a homlokát, s feltekintett. Meg­látta a függőleges sziklák felett a hét bükkfát- Az ég­bolt széles kék mezeiében- Hét kemény oszlop, tartották a menyország boltozatát- Vén törzsük fel kopaszodott- csak hegyükben volt egy kis bojt, cirógatta a bárányfelhőket. A kis ember a hét bükkről az asszonyokra nézett, mert úgy tetszett: nagyon is meg­álltak- Mint akik végleges cöveket vernek. — Most már maga is fel­jut — mondta Teréza. A trafikos elámult. — Hogyhogy? — Minek menjünk mi oda?-.- — kérdezte Marisa. De inkább kijelentene, torz lobbanás volt a szemében- Makacs és zavaros, nevetős­nek is lehetett, vélni- — Itt majd megvárjuk­A kis ember sok mindent nem értett ezen az úton. ezt se. De. az izgalom erősebb volt benne. semhogy most asszonyi rejtelmek után ku­tasson- Vállat vont. NÓGRÁD - 1976. július 22., csütörtök — Hol van? — kérdezte,, — A harmadik fánál - — mondta Teréza. Becsületes arca láthatóan megkönnyeb­bült. Tán. hogy úgy gondolta a hatvan forintért megszol­gált­A kis ember hátravágta a térképtáskát, s nekiugrott a szikláknak. A méretarányos tábori ásóval segítette magát­Egyszeriben fenn termett a laposon, a bükkfák alatt, hol sok kő. sok zuzmó és még több bozót várta, és szellő legyezgetett. Odament a har- , madik bükkfához- Körülné­zett és hallgatózott. És köz­ben nyelt. Egészen megfordult maga körül- tüzetesen vizs- gálgatva a talajt- Semmit se látott, csak bozótot és tövist­Ekkpr lekiáltott az asszo­nyoknak: — Marisg! Teréza! Az erdő visszakiáltott. Utá­na nágy csend lett­Világos volt még. de a he­gyek árnyéka lehúzódott mar a völgyre, a házakra, az ut­cákra. szélei mindenütt ösz- szeérteR. és a kémények sze­gélyéről is eltűnt az utolsó ’fény. Ekkor jött be a trafikos a faluba- Túl nagy túrabakan­csa bele-beleütközött az ut­ca vízgyalulta köveibe. Lát­szott rajta az elcsigázottság­Az elcsigázottság és az eredménytelenség. Hiába járta be az erdőt, nem találta az asszonyokat. A rengeteg némán, ellenségesen ijesztő titoktartással mutatta feléje mélyét. bármerre in­dult el benne- S ha útnak eresztette hangját a sötétbe: hahó! — mindig visszajött, magában és zengve, s a csenő amit hozott, mind dermesz- tőbb lett. s mind élesebb kör­vonalú- Fojtón telepedett a mellére, ezért nem is kiáltott aztán. Visszament a bükk­fákhoz. mert ilyenkor legjobb a kiindulópontra jvisszatér- nl­Leült és várt. sokáig csak várt. És néha kutatott a bozótban, az ásóval megko­torta a zuzmó, alatt a sovány humuszt. köveket mozdított arrébb, de nem volt szeren­cséje. talán mert türelme se volt. ily kedvetlen, a nyugta­lanító körülmények miatt­Alighogy elkezdte. abba is hagyta- visszaült a fa alá- a harmadik . bükkfa alá.' és maga elé nézett. Szeme ásott. % a közeli bozótban kutatott­mint aki nem tudja abba­hagyni­Míg ott ült- folyton gon­dolt a szurdokra. melyet a nép Pokol Tornácának nevez. A közelben volt. s a térkép is feltüntette- Mégse ment oda az asszonyok keresésé­re. Éppen csak oda nem ment valahogy. Néha felnézett, követte a nap útját- Mikor a nagy, ké- kesfekete hegyhez ért. mely­nek múmia alakja volt. fel­állt. eldugta egy kő alá az ásót. és elindult hazafelé- Az út most rövidebb volt. mert csaknem szüntelen lefe­lé vitt. hozza a lás ember csaknem futott. Egyhamar az erdei keresztnél volt, ahol kalapot emelt és ahol az er­dőből kiérve hirtelen érezni lehetett az esti szél hűvössé­gét. mely. mint a forrás. a sűrűben ered- A kis ember hátán végigszaladt a szél. végigborzongtatta. És végig a hátában volt. míg erősen meghúzott léptekkel igyeke­zett a kiszáradt patakmeder végére érni­Csak a templomdombon állt meg. hogy. egyet fújjon- A falu felett pára és por lebegett. A tehenek hazafelé tartottak­De a kis ember nem ment haza, ahol a trafikja is volt. Elhaladt mellette, megbuk­va kissé egy kőben, melybe bakancsa ütközött­A benépesült utcában utána néztek és kinyitották a ka­put a tehénnek, A trafikos fittyet hányt az érdeklődésre, az utcácska sar­kán is éppen csak maga kö­ré nézett, ahová befordult és amelyet Újsornak neveztek. mert néhány új házból állt. Egyébként csupa kő volt ez is. és magas agyagparton vitt a gyalogjáró- , Villanyoszlop pedig még csak egy volt ben­ne- s az erdő, a kertekben, s nyúlfarknyi utca végében kezdődött, noha bátortalanul és csenevészen­A kis ember sátortetős, va­kolatlan ház előtt állott meg. Még kerítése sem volt.-8 az udvara csupasz- Hátul növe­kedett némi szőlő, félvad fa­jok. melyek indái az erdei fákra kapaszkodtak, és ame­lyek permetlé nélkül is tö­mött fürtöket termenek, ha­ragoszöld színűt, meg kéte­sen kéket. (Folytatjuk). — Mit lehet ilyen esetben tenni? — Nem szabad nagyon zsú­folt, megterhelő programot összeállítani. Csak jól meg­választottat, átgondoltat. A „lazább” programterve­zést más objektív tényezők is indokolják: részint a be­járó dolgozók magas száma, részint a rendezvények szá­mára alkalmas hely szűkös­sége. A salgótarjáni köz­pont esetében ez utóbbi kü­lönösen a korábbi időszak­ban, a régi üzemben volt jellemző. Ott akkora volt a zsúfoltság, hogy a progra­mok gyakorta ütköztek. A brigádoknak, oktatási cso­portoknak ügyeskedniük kel­lett, hogy valahol csende­sebb és még szabad zugot találjanak. A balassagyar­mati telephelyen ma is ez a helyzet. Jobbágyiban egy ár­nyalattal jobb. Az új salgótarjáni gyár­ban a hely megtalálása már nem okoz gondot. Rendel­kezésre áll: nagyobb lét­szám esetén az ebédlő, egyéb­kor a két tanácskozóterem. — Az elmúlt évben szá­munkra a legnagyobb fel­adatot a költözködési tenni­valók jelentették. Az idei év az, amikor már nyugodt kö­rülmények között, átfogó kul­turális programot dolgozha­tunk ki. Szakszervezeti bi­zottságunk most készíti en­nek vállalati szintű terve­zetét, amelyben már az is­meretterjesztés is helyet kap. Mérsékelt tanulási kedv A vázolt helyzet alapján nem meglepő: a közművelő­dési határozat megjelenése óta nagyon szerény ered­mények születtek a kultúra, a művelődés területén. A dol­gozók művelődési aktivitása alig-alig fejlődött, s ezt a fejlődést — érzésünk szerint -7- a gyár vezetői sem szor­galmazták kellő eréllyel. Természetesen miértjét meg lehet indokolni, de a köz- művelődés állapotán ez mit sem változtat. Az 1974/75-ös tanévben nyolcán végezték el az álta­lános iskolát. Az idén nyol­cán jártak iskolába, de, hogy hányán végezték el a nyolca­dikon még nem tudják, mert a telephelyek mindegyikéről még nem érkeztek be a köz­pontba a bizonyítványok. Is­merete nélkül is kimondhat­juk: keveselltük az eredmé­nyeket! Jelenleg még 158 fi­zikai dolgozónak nincs álta­lános iskolai végzettsége. Miért nem tanulnak a ru. hagy ári asszonyok, lányok? Objektív okait már érin­tettük; családi gondok, több­ségüknél magas életkor. De létezik a szubjektív oldal is: nem érzik szükségét a ta­nulásnak, nem alakultak ki az irányító motivációk, hiány­zik a tanulási kedv. Igaz, hogy az itt dolgozóknak ne­hezebb is a dolguk. A gyár­ban például nincs kihelye­zett osztály, nincs tanszer- vásárlási kedvezmény. Van viszont munkaidő-kedvez­mény, egyszeri tanulmányi jutalom. Lehetne rajta vitat­kozni, hogy ez sok, vagy ke­vés, mindenesetre — számok bizonyítják —, 'nem haté­kony. Az új helyen talán jobban sikerül majd a meggyőzés, a beiskolázás. Annál is in­kább. mert már többen ér­deklődtek az utoljára két. év­vel ezelőtt lezajlott szakma­szerzési tanfolyam újbóli in­dítása iránt. Ennek azonban feltétele van: a nyolcosztá­lyos végzettség — és az uj rendelet szerint Rét évig tart. A tervezés lázában Az új hely feledteti a régi gondokat, és új lehetősége­ket teremt. Ezekkel szeret­nének a jövőben a ruhagyá­riak egyre jobban gazdái, kodni. Tele. vannak tervek­kel — jó tervekkel. Hallgassunk meg néhá­nyat! — Valamennyi telephe­lyünkön működik szakszer­vezeti könyvtár — mondja Romhányi Istvánná. — Álta­lában megfelelő körülmé­nyek között. A gondunk, hogy kevés a beiratkozott olva­sónk. Vállalati- szinten adói-, gőzök 30 százaléka. Ezt 50— 55 százalékra szeretnénk emelni. Ügy, hogy megfele­lő képzettségű könyvtároso­kat választunk ki és szerző­déseket kötünk a szocialista brigádokkal- A címek, foko­zatok odaítélését meghatá­rozó olvasói létszámhoz köt. jük. — A színházbérieteket to­vábbra is megvásároljuk. Ese­ténként arra is nyílik lehe­tőség, pénzkeretünk van rá, hogy egy-egy előadásra vált­sunk belépőket. — A szakszervezeti poli­tikai oktatáson megfelelő létszámban vettek részt a dolgozók. Ezért nem a lét­szám emelésével foglalko­zunk elsősorban, hanem az oktatás tartalmát szeretnénk javítani. Nem hallottunk viszont az általános iskolai felnőttokta­tásra vonatkozó elképzelé­sekről. De ez már a teljes vállalati vezetés ügye. Nekik együttesen kell 'az adottságok­nak megfelelően ’határoz­niuk, hogy eBben az esz­tendőben, , új, más körülmé­nyek között ez a régi, égető probléma kedvezően megöl-, dődjék. Sulyok László Tábor a fenyők alatt Száll a dál a fenyők alatt. Vidám kacagás veri fel a nyírjesi erdő csendjét. Balassagyarmat melletti táborukban készülnek fel a salgótarjáni járás úttörőcsa­patainak leendő őrsvezetői a következő évre. Kovács Jó­zsef táborvezetővel beszél­getünk. — Néhány adatot szeret­nék elmondani a táborról. Százkét pajtás vesz részt a 11 napos táborozáson, 5 fel­nőtt és 4 ifivezető irányítá­sával. Három rajban űttörö- őrsvezetők, míg egy rajban — „újításként” — Risdobos- őrsvezetők képzése folyik. — Milyen a tábor prog. ram ja? — Délelőtt ! raj beszélgeté­sek, őrsi foglalkozások, dél­után előadások keretében folyik az oktatás. Arra tö­rekszünk, hogy ezek a fog­lalkozások távolról sem ha­sonlítsanak az iskolai órák­ra. — Tábortüzek, őrsi és raj­portyák, sportversenyek. MHSZ-bémutatók teszik vál­tozatossá az ittlétet. Petőfi- emléktúrát is tervezünk. — Hogyan érzik magukat a gyerekek?, — Ebben ők az illetékesek — biccent a foglalkozások­ról bevonuló pajtások felé a táborvezető. — Majd el­mondják. Bárna, Karancslapujtő, Ce- red és még sorolhatnánk a Salgótarján környéki tele­püléseket. A Túra őrs tagjai­val — Bozó Ildikóval, Ko­vács Erzsébettel és Kajtár Julikéval — beszélgetünk. — Hogy érzitek magalo. kát? — Nagyon jó itt a tábor­ban. Szállás, koszt, idő, min­den! Kicsit sok a szúnyog — mondják, és nevetnek. — Mi volt a legkedvesebb élményetek? — A vidám tábortűz! — Mit tanultok? — örsi játékokat. úttörő­dalokat és elsajátítjuk az őrsvezétés csínját-bínját. — Jó őrsvezető lesz belőle, tek? — A jó barátok közösségé­ben legjobb barátnak lenni nem könnyű feladat. Közö­sen és vidáman minden köny.v hyebb lesz — mondják és hangos „Élőre” — köszön­téssel búcsúznak. __ .......... SZ. » J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom