Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-21 / 171. szám

Sikeresen Marsét ért a Viking—1 A Viking—1 távirányítású űrszonda a módosított me­netrendnek megfelelően — magyar jdő szerint 12 óra 53 perckor — sima leszállást hajtott végre a Mars felszí­nén. A leszállást igazoló rá­diójelzést 18 perccel később ve! te a pasadenai földi irá­nyítóközpont — ennyi idő ídátt tette meg a rádiójel a 320 millió kilométeres utat. A 11 hónapos űrutazás e legdöntőbb műveletét a Vi­king—1 három órával a le­szállás előtt kezdte meg: 9 lira 51 perckor az űrszonda leszál lórésze, amely a rend­kívül érzékeny műszereket és miniatűr laboratóriumo­kat tartalmazza, levált a hor­dozórakétáról. Miután az űr­hajó leszállórésze behatolt a Mars atmoszférájába, a féke­zőrakéták, majd az ejtőer­nyő oly’ mértékben csökken­tették az. űrhajó sebességét és a súrlódást, hogy a szon­da az előre kijelölt körzet­ben simán talajt ért. Név hány másodperccel ezután az automata laboratórium elké­szítette az első fényképet, amelyet a földi központ, ma­gyar idő szerint 14 óra után megkapott. A képen látszik a három­lábú jármű széle és a köves talaj. A kép olyan éles, hogy az alumínium tár felső részén világosan látszik a magas­ban elhelyezett készülékek árnyéka. A jó kép egyebek között azt is jelenti, hogy a rendkívül érzékeny felszere­lés sértetlen. A következő kép már szé­lesebb panorámát mutat a Mars-vidékről. A bonyolultabb laborató­riumi vizsgálatok csak egy hét múlva kezdődnek meg: a. Viking „karjai” ekkor ta­lajmintát vesznek, amelye­ket a miniatűr laboratóriu­mok elemeznek. Mindkettő biztos... Ford elnök és Ronald Rea­gan egyaránt biztos abban, hogy a köztársasági párt augusztusi kongresszusa őt je­löli majd elnöknek — ami nemcsak politikai, hanem matematikai képtelenség is. Mint jelentettük, a tekin­télyes Washington Post hét­főn azt írta, hogy Reagan gyakorlatilag feladta a ver­senyt Forddal szemben. Ezt követően Reagan kampányá­nak vezetője sajtókonferenci­át hívott össze, ahol nem kevesebbet állított, mint hogy a dolog éppen fordítva van — sőt szerinte Reagant a je­löléshez ' szükséges 1130-nál tízzel több küldött támogatja majd. Ford elnök „ellen-sajtókon­ferenciáján” mértéktartóbb volt. Azt mondotta: „nagyon közel van már” ahhoz, hogy biztosítsa jelölését a kong­resszuson. A tanácskozáson a delegá­tusok egyszerű többséggel döntik el, Ford vagy Reagan legyen-e a párt elnökjelöltje. A „mérleg” nyelvét vagy száz, eddig el nem kötelezett delegátus jelentheti, akiknek kegyéért a két versenytárs mo6t elkeseredett küzdelmet folytat. A legutóbbi felméré­sek egybehangzóan azt mu­tatják, hogy Ford végül is többségre számíthat. Am, a Wall Street Journal arra em­lékeztetett: Reagannak eset­leg „rejtett” támogatói van­nak, akik csak a kongresszu­son állnak majd elő —.ami­kor Ford számára már késő lehet. . Ford sajtóértekezletén egyébként ismét megvédel­mezte az általa 1974-ben Nixonnak adott kegyelmet. Az elnök, a választási kam­pányban emiatt ellene irá­nyuló támadásokra válaszolva kijelentette: a vietnami há­ború és az ország súlyos gaz­dasági gondjai közepette „nemzeti érdek volt” megke­gyelmeznie elődjének — s adott esetben ma is így dön­tene. Miközben a republikánusok belharca élesedik, Carter, a demokrata párt elnökjelöltje ismét nagy lépéssel került közelebb céljához. Meany, az AFL—CIO szakszervezeti szö­vetség elnöke közölte, hogy a szervezet támogatni fogja Cartert. A nagy befolyású, s óriási anyagi források felett rendelkező szakszervezeti ve­zetők az 1972-es elnökválasz­táson nem támogatták a de­mokrata jelöltet. Meany sze­rint most azért állnak Carter mellé, mert a jelölt „újra munkához akarja juttatni az amerikaiakat”. Külpolitikai kérdésekről szólva Ford sajtóértekezletén kijelentette, hogy az Egyesült Államok az Egyesült Nemze­tek Szervezetével és más kormányokkal együtt fokozza a „nemzetközi terrorizmus leküzdését” célzó erőfeszítése­it. Ford szerint Líbia kormá­nyának egyes intézkedései „bátorítják a nemzetközi ter­roristák tevékenységét”. Ford véleménye szerint az Egyesült Államok „diploma ciai sikerei” tették lehetővé a Közel-Keleten egy újabb háború kirobbanásának meg­akadályozását, s az olajem­bargó ismételt alkalmazásá­nak elkerülését. flszátyaggáiyok Brüsszelben Miközben a nyugati fővá­rosok politikai szenzációja to­vábbra is Schmidt kancel­lár nyilatkozata, az olasz belpolitika és a tőkésállamok gazdasági segítsége közötti enyhén szólva különös össze, függésről, a Közös Piac brüsz- szeli főhadiszállásán újabb téma tüzeli a kedélyeket. Ez a téma a szó legszoro­sabb értelmében húsba vág: a földművelési miniszterek a szárazság súlyos gazdasá­gi következményeiről tárgyal­nak. Nem csoda, hogy ez a konferencia elhomályosítja a másik, azonos időpontban megnyílt brüsszeli konferen­ciát: a külügyminiszterekét. Szerte Nyugat-Európában óriási katasztrófát okozott a több hetes aszály. Egy nem EGK.tagállamban, amely­ben komoly mezőgazdasági problémák szinte ismeretle­nek — Svájcban — az utób­bi idők egyik legnagyobb állami akciója indult meg: tehergépkocsik ezrei szállít­ják a szarvasmarhákat a tel­jesen felperzselt részekről a nagyon magasan lévő Wal. lis.kantonba, ahol még ma­radt valami fű. Franciaországban, a BENE­LUX államokban, sőt, még a Német Szövetségi Köztársa­ságban is példátlan kény­szervágási hullám pusztítja az állatállományt, Belgium, ban a közgazdászok már elő­re rettegnek attól, hogy a jelenség gazdasági következ­ményei ősszel tetőznek, egész sor más áremeléssel együtt. A szárazság, persze, nem ismer földrajzi és politikai határokat, a KGST-országok­ban is pusztít, nemcsak a ki. lencek területén. De míg ná. lünk a mindennapok gya­korlata, hogy állami, sőt, ál­lamközi méretekben gondol, kozzunk mezőgazdasági vo­natkozásban éppúgy, mint más területeken. Brüsszel­ben most is nagyon nehéz lesz összehangolni a mindig ellentétes érdekeket. Árulkodó jel az is. hogy a tanácskozás gyakorlatilag tit­kos: zárt ajtók mögött fo­lyik. Nem csodáljuk. Ahány, szór a római alapszerződés vonatkozó cikkelyei miatt Brüsszelben szóba került a mezőgazdasági ártámogatás valamilyen formája, valame­lyik oldalról — de nemegy­szer minden irányból — jött, zúdult a vihar. Pedig akkor a francia frank még nem rendült meg ismé­telten, Abu Dhabi még nem jelentette ki, hogy nem fo­gad el olajáért angol fontot (!) és nem apadtak el ilyen félelmetesen hosszú időre az ég csatornái. Amin Jeruzsálembe készül Idi Amin ugandai elnök a közeljövőben Jeruzsálembe kíván utazni, hogy elzarán­dokoljon az Al-Aksza me­csetbe, az iszlám egyik is­mert szent helyére — közölte a kampalai rádió. Az ugan­dai rádió szerint Amin elnök mindenképpen iheg akarja valósítani ezt a szándékát, „akár tetszik ez az arabok­nak és az izraelieknek, akár nem”. Az ugandai rádió beszá­molt arról is, hogy Amin je- ruzsálemi zarándokútja ide­jén csak Mose Dajan volt hadügyminiszterrel, Golda Meir volt miniszterelnökkel és Jigal Aljon kormányfő­vel hajlandó találkozni. Idi Amin szándékát — Tel Avivban egyelőre nem kom­mentálták. Magánbeszélgeté­sek során izraeli hivatalos személyiségek közölték, hogy ugandai részről még nem ér­kezett hozzájuk kérés Amin jeruzsálemi esetleges látoga­tásával kapcsolatban. Hoz­zátették, hogy az ugandai ál­lamfő lei-veit „nem tekintik komolynak”, s nem tartják valószínűnek, hogy a láto­gatásra a közeljövőben sor kerülne. GYÖNYÖRŰ LENGYELORSZÁG (2.) Héjnál hajnalban A Mária-templom, előtérben a Posztócsarnok. „Cracovia totius Poloniae urbs celeberrima.” A közép­kori mondás magyarul így szól: Krakkó valamennyi len­gyel város közül a legnagy­szerűbb. Szinte a csodával határos módon vészelte át évszázadok viharait — tűz­vészeket, háborúkat, ostro­mokat —, hogy napjainkban évszázadok megannyi építé­szeti-művészeti emlékével ékeskedvén bizonyítsa az al­kotó, a szépet és értékeset megbecsülő ember diadalát. Krakkó a lengyel műem­lékvédelem legféltettebb ér­tékei közé tartozik. Az egy­kori lengyel főváros 760 épí­tészeti műemléke közül 562 szerepel a hivatalos műem- léklistán! Műkincsekben is páratlanul gazdag: az álla­mi és magángyűjtemények­ben, templomokban, kolos­torokban — becslés szerint — legalább félmillió mű­kincs található. Krakus, a sárkányölő A lengyelek két neves krónikása (korántsem vol­tak annyira szemérmesek, mint a mi Anonymusunk), Dlugosz és Kadlubek sze­rint Krakkó régmúltba nyú­ló alapítása a mondabeli Krakus királynak köszönhe­tő, aki megölte a Wawel- domb barlangjában tanyázó sárkányt; az enyhe magas­laton palotát építtetett. Nos, akárki alapította is az idén 976 esztendős várost, Len­Pjá : 7- ** ' <'-7 gyelország harmadik legné­pesebb — 670 000 lakosú — települését, a lényeg: Krakkó neve, léte igen régen össze, forrt az európai kultúra, tu­domány és művészetek ne­mes hagyományaival csak­úgy, mint a lengyel—magyar kapcsolatok nagyszerű törté­netével. Krakkó a tudósok, a tudományok városa: Közép- Európa második legnagyobb egyetemét, a Krakkói Aka­démiát 1364-ben alapította Nagy Kázmér. A később Ja­gelló Egyetem néven euró­pai hírűvé vált intézmény­ben már a XV. században minden második hallgató külföldi, minden harmadik pedig magyar volt f Az alma mater leghíresebb növendé­ke, Mikolaj Kopernikusz, leg­érdekesebb tanulója pedig doktor Faustus volt. • Magyar utazónak illik tud­ni, hogy Krakkó különösen sokat köszönhet Magyar (ná­lunk Nagy) Lajos királynak, az első lengyel—magyar unió megteremtőjének és a lengyel trónra került lányá­nak, Hedvignek, akit a len­gyelek Jadwiga királynő­ként írtak történelmükbe. Hedvig hozományából épült a krakkói egyetem épülete, a Collegium Maius. Kázméri építőműhely Az egyetemalapító Nagy Kázmér (nevét őrzi a Lublin közeli Kazimierz Dolny, amelynek határában várrom áll; Arany János Zách Klóra című balladájában szereplő Kázmér herceg építtette kedvese, a gyönyörűséges zsidólány, Eszterka részére) építőműhelyének remeke a krakkói Fő Piactéren (Rynek Glówny) álló Posztócsarnok (Sukiennice), a 100 méter hosszú, eredetileg gótikus épület. Az 1555-ben tűz mar­talékává lett Posztócsarno­kot Frankstyjn mester rene­szánsz stílusban újjáépítet­te. A napóleoni időkben — 1810-ben — fényes bállal a Posztócsarnokban ünnepel­Nizzában. a francia Riviéra központjában egy szennyvízcsatorna falának kibontásával bankrablók hatoltak be a Societé Generale nevű bank föld alatti páncéltermébe, ahon­nét csaknem ötvenmillió franknyi értéket zsákmányoltak A képen: a rendőrség különle­ges egységei vizsgálják a behatolás útvonalát. ték a krakkóiak a csiszár születésnapját. Ma ugyan­ott emléktárgyakat árusíta­nak. A Posztócsarnoknak a Má-. ria-templom felőli bejáratá­nál rozsdás kés függ láncon. A szájhagyomány szerint a templomtornyokat építő két testvér egyike ezzel a késsel oltotta ki fivérének életét — becsvágyból —, hogy művét ne tudja befejezni. Ha már a Márai-templo- mot, a lengyel, vagy krakkói gótika e csodálatosan szép alkotását említettük, érde­mes megjegyezni, hogy talán nem is alaptalan a kés le­gendája. A Mariackl-temp- lomnak ugyanis merőben el­térőek a tornyai: a bal csil­logó, gótikus, fiatomyocskás, nyolcvan méter magas — a király fejeztette be 1666- ban. A testvérgyilkos (aki lelkiismeretfurdalása miatt saját tornyából a mélybe ve­tette magát) tornya viszont jóval alacsonyabb, esetlenül kupolás-sisakos. Déli 12 órakor egész Len­gyelországban hállani a Má_ ria-templom tornyából har- sanó kürtszót, a „hejnal”-t, amelyét (akárcsak nálunk a déli harangszót) a rádió köz­vetít. Hagyomány, s rövid krónikáját eképpen mondta el az ORBIS idegenvezető­je: az 1241. évi tatár betörés­kor a kán harcosai pirka­datkor lepték meg a várost, eljutottak a templomtoro­nyig. Az őr észrevette, riasz­tani akarta kürtjével a vá­rost, de csak rövid dallamra futotta, mivel egy nyílvessző a torkába fúródott. Az ese­mény emlékére Krakkóban óránként fölhangzik ez a rövid kürtszólam (ma har­sonán): négy világtáj irá­nyába fújja a toronyőr, de csak nagyon röviden, befeje­zetlenül. Emlékeztet arra. a 725 év­vel ezelőtti hajnalra — a hej- nallal, amely magyarul haj­nalt jelent. Kulcsár László (Következik: Krakkó júniusban) Kuvaiti államminiszter magyarországi megbeszélései A hazánkban üdülésen tar­tózkodó Abdül Aziz Hussain kuvaiti államminiszter meg­beszélést folytatott Púja Fri­gyes külügyminiszterrel idő­szerű nemzetközi kérdések­ről, Kuvait és a Magyar Nép- köztársaság kapcsolatairól. Abdul Aziz Hussaint fogad­ta dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, valamint Aczél György, a Minisztertanács elnökhe­lyettesé. A megbeszéléseken részt vett Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes, Eli Zakaria Al-Ansaci, Kuvait állam hazánkban is akkredi­tált nagykövete és Szigeti Ká­roly, hazánk kuvaiti nagy­követe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom