Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-02 / 155. szám

Születik a számítógép 1 Számítógépeket jó minő­ségben és gazdaságosán csak megfelelő szérianagyságban és magas fokon automati­zált iparral érd.emes gyárta­ni. (Egy-egy .számítógép be­méréséhez' ellenőrzéséhez például vele azonos nagysá­gú' csak még bonyolultabb úgynevezett célkomputer szükséges.) Mindamellett a számítógépgyártás a világon mindenütt rendkívül köi'sé" ges. tőkeigényes vállalkozás. Ennek megfelelően a kisebb cégek sorra elvéreztek a szá­mítógéppiacon az utóbbi év­tizedben, s csak a legtőke­erősebbek maradtak me.g: (IBM. Honeywell. UNI VAC. ICL, Siemens- FACOM, Hita­chi). Még így is fel kell osz­taniuk maguk között a gyárt- mánv-soektrumot' hiszen mindenfajta típus gyártásá­ra egyikőjük sem kepes vál­lalkozni. Rájöttek arra. hogy csak akkor maradhatnak továbbra is versenyben, ha minden vonalon a legmodernebb gyártási technológiát vezetik be. így tettek az amerikai Honeywell cégnél is. ahol — a képen látható módon — s számítógépegységek parányi alkatrészetek hegtesrztf.ésétr forrasztását ma már kompu­ter vezérelte elektronsugaras berendezéssel végzik, E mó­don csaknem teljesen sike­rült kiküszöbölni a gyártási hibákat, ami jelentősen befo­lyásolta a termelékenységet (s ezen keresztül az önkölt­ség alakulását). Műszaki biztonságtechnikai tűzvédelmi szemle Aratásra készülnek — Reflektor! Tovább! Jó. Irány jelző! Másik! Fék! Rend­ben. Mintha varázsszavak hang- zanának el, a hatalmas von­tató lámpái egyenként gyul­ladnak, alszanak ki. Megmozdulnak a kerekek — nem kotyog-e a kor­mány — és fürkésző sze­mek vizsgálják át a gé­pek minden kényes pont­ját. az utolsó biztosítékig. Az endrefalvi Aranyka­lász Tsz Szécsényfelfalu köz­ponti géptelepén az aratás előtti szokásos Műszaki biz­tonságtechnikai és tűzvédel­mi szemlét végzik. A vizsgá­ló szakemberek géptől gépig járnak. Mindenütt előkerül a tűzoltókészülék. — A gépműhely egyik büsz­keségünk — mondja Farkas János, a szövetkezet elnöke. — Ügy hiszem, nem nagyon lesz olyan gép, amelyik ne felelne meg. Sajnos, a felké­szülésnek akadályai vannak. Hiánycikk például a megfelelő biztosíték, és ami a tűzvédel­met illeti, nem kapunk se­hol poroltó készüléket. Kénytelenek voltunk gáz­Szellemi tartalékok Egyre több szó esik arról, miként hasznosítsák az üze­mekben felhalmozódott szelle­mi alkotóerőket. Sok esetben ez azért is igen jelentős, mert a gépek, berendezések üzem- bentartasa, kezelése, a termé­kek előállítása, a munka jobb megszervezése a fizikai mel­lett mind több szellemi mun­kát is igényel munkástól, mér­nöktől egyaránt. Az elmúlt években jelentős számban megnövekedett az egyetemet, főiskolát és kö­zépiskolát végzettek aránya az összdolgozókhoz képest. Mind jellemzőbbé válik, hogy mun­ka mellett tanulnak, szereznek magasabb képesítést és válnak alkalmasabbá az emberek a nagyobb feladatokra. A szakmai képzettséggel rendelkezők számának növe­kedését parancsolóan teszi szükségessé a technológiai fej­lődés, a termelés műszaki szín­vonalának emelése, és a gaz­dálkodás hatékonyságának ja­vítása. Gyorsan változik a ter­mékek iránti igény. Ma már mások a minőségi követelmé­nyek mint öt—tíz éve voltak. A gyártott termékek fejleszté­se, a fajlagos anyag- és élő­munka-ráfordítás csökkentése is fontos célkitűzés. Jó döntés csak akkor lehetséges, ha több változat közül a legkedvezőb­beket választják ki, ehhez pe­dig az összes alkotóerő be­kapcsolására szükség van. Jogosan merül fel a kérdés, vajon hogyan élünk a rendel­kezésre álló, a felhalmozott alkotóerőkkel, szellemi tartalé­kokkal. Számos üzemnél a diplomával rendelkező szak­embereket nem mindig ott fog­lalkoztatják, ahol képességei­ket a közösség érdekében a legjobban gyümölcsöztetni tudnák. A nagyüzemek egy részénél csak 15—20 százalékuk dolgo­zik a közvetlen termelésirányí­tásban. A sok papírmunka is elvonja munkaidejük jelentős részét az érdemi tevékeny­ségtől. Nem megoldott rend­szeres továbbképzésük, ennek kárát az egész kollektíva lát­ja. A műszaki fejlesztési és újí­tási feladattervek kidolgozá­sában és a teljesítésre való mozgósításban levő lehetősé­geket sem aknázzák ki elég­gé. Kevésbé vonják be a kép­zett szakembereket az üzem előtt álló kulcskérdések meg­oldásába, véleményüket ke­vésbé veszik figyelembe. Nem sikerült mindenütt koncentrál­ni a szellemi erőket a legfon­tosabb műszaki, gazdasági fe­ladatokra. Ezért az okos, hasz­nálható javaslatok egy része elkallódik. A szakszervezeti és gazda­sági vezetők sokat tehetnek annak érdekében, hogy a mű­szaki haladás tömegbázisát megfelelően kezeljék. A kép­zett szakembereknek nagy szerepük van a tudományos ismeretek terjesztésében, a leg­újabb kutatási, gyártástechno­lógiai, szervezési kérdések megoldásában. Az üzemek irá­nyítóin múlik, hogyan élnek a felhalmozódott és állandóan bővülő szellemi kapacitások­kal. S. I. Jubilál a bauxitbányászat A magyar bauxitbányászat fél- évszázados jubileuma alkalmá­ból szabadtéri bányamúzeumot alakítanak ki Gánton, az első hazai külszíni bauxitbánya terü­letén. A kéthektáros területen tereprendezést végeznek, sétányo­kat építenek, és az egyes föld­tani érdekességeket, a bauxit- települési formákat magyarázó táblákkal látják el. \ bányamúzeum építése meg­kezdődött —, a volt külszíni fej­tést egyébként természetvédelmi területté nyilvánítják. A múzeum megnyitására az idei bányászna­pon kerül sor. Iváiiyi Ödön tárlatai tványi Ödön festőművész je lenleg több egyéni kiállításá­nak előkészítésén, anyagának rendszerezésén dolgozik. A Salgótarjánban élő művész leg­közelebbi egyéni tárlatát au gusztusban rendezik meg Ma­kón. Mint ismeretes, a mű­vész évek óta résztvevője a makói nyári művésztelepnek Idei makói tárlata lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők megismerkedjenek Iványi Ödön munkásságával. A másik egyéni kiállítása ősszel lesz Szécsényben, a múzeumban. Ez a tárlat is összegező szándék­kal vall majd Iványi Ödön utóbbi években végzett tévé kenységéről. A megyei növényvédő állomás felhívása Balassagyarmat és környé­kén — Érsekvadkert. Dejtár. Örhalom. Hugyag stb — el­szaporodott az amerikai fe­hérlepke. A növényvédő álló' más megkezdte az ellene való védekezést, amelyhez erős permetlevet használ. Arra kéri az "említett községek la­kosságát. hogy segítse elő: ne okozzon a vegyszer kárt az emberi környezetben. Arról van szó ugyanis, hogy a me legben a lakások ablakait nyitva tartják. A legnagyobb elővigyázatosság ellenére is előfordulhat, hogy a permet- levet a szél befújja az abla­kon. A lakások szennyezett­ségének megelőzésére kérik, hogy az ablakokat a perme­tezés idejére tartsák zárva. Úgy őrzik az olimpiai falul, mint egy rakétakilövőt A XXI. nyári olimpiai játé­kok szervező bizottsága pél­dátlan biztonságról gondos­kodik a játékok idejére. az olimpiai falut úgy őrzik — közli az AP — mint egy ra* kétakilövőt. A sportolók, a sportvezetők biztonságáról, 16 000-en gon­doskodnak, állami, tartomá­nyi és városi rendőrök, fő feladatok minden elképzelhe­tő merénylet megakadályo­zása, fegyverek, lövedékek becsempészés? az olimpiai fa­luba. feleinek ezenkívül min­denki személyi biztonságá­ért. Az olimpiai faluba nem egyszerű bejutni, és ott köz­lekedni. Ismételten külön­böző elektromos vizsgála­toknak keli magát alávetnie annak, aki a sportolók köze­lébe akar kerülni, de ugyan­így maguknak a versenyzők­nek is. hogy elérjék szállás­helyüket. Mielőtt a sportolók edzé­sekre. versenyekre menné­nek társasgépkoc&ival, azt előzőleg a’aposan átvizsgál­ják, de magkapja a jármű a maga fegyveres őrségét is. Mindenkinek alá kell vetnie magát a biztonsági in .ezre­deseknek. s ezzel kapcsolat­ban mondptta a szolgálat egyik vezetője: számomra tel­jesen mindegy, hogy az ille­tő Lord Killanin, vagy akár egy ..névtelen” személy... A falu négy bejáratánál különösen szigorú az ellenőr­zés; a biztonsági őröket né­met juhászkutyák is segítik felelősségteljes munkájuk el­végzésében. ezenkívül a tá­borban kilenc-, tízrrjéteres térközökben teljesítenek szol­gálatot fegyveres őrök. oltóval felszerelni gépein­ket, bár ez nem annyira jó. Az elnök büszkén nézi a sűrű sorokban álló gépeket. A domboldalon két sorban vá­rakoznak egymás mögött az erőgépek, a pótkocsis vonta­tók, a lánctalpasok, me'yek a dombos Nógrádban nélkülöz­hetetlenek. Bár egy-két nap­ja dblgoztak, s hamarosan új­ra munkába indulnak, mind­egyiken látszik, hogy gondo­san felkészítették őket a szem­lére. Végig lehet nézni alaG tűk, sehol sincs olajcsöpö­gésről árulkodó fekete folt. A kombájnok oldalán piros­ra festett nyéllel mindenütt ott az oltáshoz szükséges ásó. A por- és gázoltók is a he­lyükön vannak, bár egyik­másik rögzítése nem a legsza- báiyosabb. Megremeg a völgy, ahogy a sok lóerős motorók egymás után elindulnak. A fékpró­ba következik. A hatalmas kerekek óriá­si port kavarnak, mikor rövid csúszás után meg­áll egy-egy nehéz erő­gép. Itt is minden rendben. A szemle véget ér, az ér­tékelés szerint a felkészülés jó, csak apró hiányosságok tapasztalhatók. Ugyanezt mondja a szorosabban vett tűzvédelmi felkészülésről Ké­kesi Miklós tűzoltó őrnagy. — Mivel ez az utolsó szem­le az idén a megyében, el­mondhatom, hogy a 'nagyüze­mek felkészültsége általában jobb, gondosabb az előző évi­nél. Érzik a felelősséget, és ennek szellemében cselek­szenek. Munkájuk dicséretet érdemel. Természetesen a be­takarítás munkálatai során a tűzbiztonsági intézkedések betartása a záloga annak, hogy a felkészülés munkája meghozza gyümölcsét. Az értékelés után vezényszó csattan. — önkéntes tűzoltók, ria­dó! Vörös zászló jelzi a felté­telezett tűz helyét, s a nyolc férfi villámgyorsan ugrik fel. Egy szempillantás múlva már a vörösre festett kétkerekű kocsival szaladnak az úton. Hamarosan helyére kerül, a kút mellé, a szivattyú, ki­gurulnak a tömlők és nem te­lik bele öt perc, máris kisis­tereg az első vízsugár a fecs­kendőből, száz méterre a kút­fői. A község önkéntes tűz­oltóegysége — mindnyájan tsz-tagok — bizonyságot . tett arról, hogy ők is jól felké­szültek az aratásra. A száraz, meleg csapa­dékhiányos idő sürgeti a munkát, melynek előfel­tétele a megfelelő techni­kai képzettség. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy minden rendben le­gyen. Hogy ez az „élet”, a ter­més ne pusztuljon, azt sza­vatolják az üzembiztos gé­pek, oldalukon a piros szí­nű tűzoltó készülékekkel. a rendszabályok ismeretében meggondoltan cselekvő dol­gozók, s az önkéntes tűzol­tók. akik állandóan készek megvédeni a közösség vagyo­nát. G. I. Télen; tervezni JN/áron: építkezni Utók, íoiinttal kirakva Télen tervezni kell, nyáron építeni! — hangzik a régiek bölcsessége, s szó ami szó, a meleg beköszöntővel folynak is a beruházások szerte az országban, nagy-nagy lendü­lettel. Az útépítők se pihennek, hiszen ebben áz esztendőben éppen 5 milliárd 600 millió forintot kell elkölteniök, ez az összeg pedig már önma­gában is figyelemre méltó tempót diktál. Nézzük hát a télen össze-/ állított terveket. Végre elké­szül az 5-ös autóút szegedi bevezető szakasza. Az itteni munkálatok meglehetősen hosszú ideig várattak maguk­ra, sok bosszúságot okozva a megyeközpontbelieknek. s azoknak, akik Jugoszláviába Igyekeztek. Hasonló a tem­pó a 6-os út pécsi torkolat­részénél, ahol az idén avat­ják fel az úi. a belső forgal­mat már elkerülő nyomvo­nalat. Miskolcon, a 3-as úton is erősen dolgoznak: javában tart a Gömöri pályaudvar vasúti vágányai felett átve­zető híd énítése. Felszedett kövezet, földbuckák, dózerok és szkréperek fogadják az utast Sátoraljaújhelyen, Eger­ben, Harkányban is, mint ahogy tartós útburkolatot kan Komáromtól az M—1-es „fél- autóoálya”, az 5-ös és a 6- os főút egy-egy újabb sza­kasza. Szélesítik, javítják az 51-est Solt és Kalocsa, az 50- est Kecskemét és Solt között, jobb és biztonságosabb, lesz a közlekedés az 55-ösön Sze­ged és Mórahalom között, a 21 -esen Nógrád megyében, a 36-osori Nyíregyháza és Ti* szavasvári között, s hasonló okból állt munkába sok száz ember és gép a 10-es úton Dorog és Tát, a 24-esen Mát­raháza és Eger között, S azt is említsük meg, hogy az idén kezdték meg a szentes —csongrádi Tisza-híd építé­sét és hozzáláttak a bajai Duna-híd, valamint a domb- rádi Tisza-híd átépítéséhez. Budapesten pedig, az Erzsé­bet-híd után a Mars't-híd pályaburkolatát építik át. De félre a térképszerű fel­sorolással, és vessünk ismét egy pillantást a költségvetés e fejezetére. Egyetlen méter­nyi autóút építése sík tere­pen 50—80 ezer forintba ke­rül, de már a legegyszerűbb felüljáró ára is több millió forint. E számok ismeretében válik érthetővé az utas elis­merése: a negyedik ötéves terv során kereken 30 milli­árd forint jutott a leginkább túlterhelt ut'ak, a veszélyessé vált vasúti átkelők, a városi bevezető szakaszok bővítésé­re, átépítésébe. Mint ahogy az ötödik ötéves terv sem adta alább: 31 milliard áll az érdekelt vállalatok rendel­kezésére. Az idén a korábbi ió ta­pasztalatok a'apján fogalmaz­ták meg a feladatokat, s ha nem is takarékoskodik a KPM öncélúan, de minden­képpen megfontolja: hol kél el a legsürgősebb segítség, összesen 1700 kHomé*ernvl útra kerül 0.1 aszfaltszőnyeg, s további 1400 kilométeren szélesítik a 6 méternél keske­nyebb burkolatokat. Gondoljuk meg: egv-egv te­lepülésen az átvezető 0'sz°- kasz korszerűsítése 15—17 millió forintba kerül, s nap­jainkban egvedii! a főváros­ban — ahol a föld. a vas­beton. a szerkezetek szállí­tása külön gond és nagvobb költség — 14 helyen építik az utakat, a felül- és aluljáró­kat új beruházásban és 43 helyen folyik egyszerre a fel­újítás. És hogy még egvetlen összefüggés erejéig Budapes­ten maradjunk, mondjuk el, hogy a főváros teljes útbur­kolata 3500 kilométer hosszú és csaknem 17 rrvllió négyzet- méter felületű. És a karban­tartás, a felújítás idei_ sum­máié pedig éppen 8 mííliárd! Mintha nem is aszfalttal, hanem csengő forintokkal burkolnánk a gyorsan növek­vő járműforgalom alatt útja­inkat! B. I. G. NÖGRÁD — 1976. július 2., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom