Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-15 / 140. szám

Sajátos tervtőljesílcs — sajátos lemaradás Jobban csipkedjük magunkat Az első negyedévi terv túlteljesítésével önmagukat hozták kellemetlen helyzet­be a Magyar Kábelművek ba­lassagyarmati gyárának ve­zetői és dolgozói. Külön ké­résre terven felül légyártot­ták a metró építéséhez szük­séges termékeket, aminek ér­téke több mint húszmillió fo­rint. Ezt az összeget az év végén számolja el a kollektí­vának a vállalat központja. Az előbb említett termé­kek előállításához azonban nem kaptak plusz alapanya­got. mivel az alumínium kontnigentált termékek közé tartozik. Nem volt más lehe­tőség, minthogy raktári kész­letből’oldják meg a többlet- termelést. Ennek következ­tében a folyamatos terme­léshez szükséges ötnapos anyagkészlet a minimumra csökkent. Talán nem lett vol­na ebből nagyobb baj, ha Ino- tán nem ér"-»n ebben az idő­ben kezdik meg a szokásos nagyjavítást. Emiatt innen nem kaptak alapanyagot. A másik szállító. Tatabánya, vi­szont nem tudta átvállalni Inótától azt a pluszmeny- nyiséget, ami a termelés biz­tonságát szolgálta volna. így egyik napról a másikra él­tek. Ahogy késiek, vagy va­lamilyen ok miatt nem ér­keztek meg az alapanyagot szállító tehergépkocsik. úgy lett kevesebb a termelési ér­ték. Jórészt az előbb említet­tek miatt, áprilisban hat és fél millió forint értékű ex­porttal maradtak adósak. Ez kétnapi termelési értéknek fe­lel meg. Hol tartanak ma? így látták helyednek Imre Isjván, a pártalapszer- vezet titkára, aki egyben, a termelési osztály vezetője is, a következőket mondja: — Legkésőbb június első tíz napjában pótoljuk az elma­radást. — Miként fogadták a le-, maradást a külföldi megren­delők? — Nem neheztelnek, mi­vel a szerződés szerint kö­telezettségeinket a félév vé­géig kell teljesíteni. Ez azt je­lenti, hogy előszállítást is vé­gezhetünk. Az export le­gyártása ugyanis csak a mi programunkban szerepel. Az első negyedévi túlteljesítés, valamint az ezt követő anyag­ellátási gondok miatt, úgy döntöttünk, hogy áprilisba^ és májusban elsősorban a munkaigényes termékeire* gyártjuk. Ennek megfelelő­en. *a kívántnál előbb szál­lítottuk a kért termékeket a most épülő 750 kilovoltos táv­vezeték építéséhez — vála­szol az osztá'yvezető. — Et­től függetlenül a lemaradás arra is figyelmeztetett ben­nünket, hogy jobban csip­kedjük magunkat, tegyünk meg néhány múlhatatlanul szükséges intézkedést. Nem ok nélkül! A mennyiségben már jelentkezik A lemaradáson kívül a ter­mékek minőségével kapcso­latban is A érkezett egy-két olyan észrevétel, ami mellett nem lehet szó nélkül elmen­ni. Elismerve, amit Kiss Sán­dor üzemvezető mondott és társai megerősítettek, hogy a Tatabányáról érkező anyag minősége esetenként erősen kifogásolható — van mit ten­ni a gyár dolgozóinak háza táján is. — Megszigorítottuk a tech­nológiát. Növeltük a minőség- ellenőrzést végzők számát. Ma már minden, terméket, a be­érkezéstől a kiszállításig át­vizsgálunk. Egy-egy termék­re kísérőcédulát tesznek a dolgozók, aminek a'apján megtudjuk, ki, milyen műve­letet végzett el rajta, ki dol­gozott jól, ki rosszul. Átszer­veztük a termelésirányítást is. A beállított üzemi tech­nológus a művezetőknek se­gít a szakmai kérdésekben. Megoldottuk a műszakos fő­művezetői rendszert. Ez azt jelenti, hogy a főművezető nem egy részterületért, ha­nem az egész műszakért fe­lelős. Mindezek előnye egye- . lőre csak a tervteljesítés mennyiségében jelentkezik, a minőségben még nem — szól a termelési osztályvezető. A fenti következetesség jó hatással van a termelés köz­vetlen irányítóira, ök is job­ban megkövetelik a technoló­giai előírások betartását. — Tavaly öt dolgozót java­soltam kártérítésre. Köztük egy művezetőt a technológiai fegyelem megsértése miatt — vélekedik Kiss Sándor üzem­vezető. — Több is lett vol­na, de a mulasztók közül jó néhányan felszaladtak a mun­kaügyi osztályra és kikérték a munkakonyvüket. Elbeszélgettem néhány mun­kással azok közül, akik kár­térítési kötelezettséget kap­tak, s olyanokkal is, akik nem. Az előbbiek — ha nehezen is —. de bevallották: — saját bőrükön tapasztalták. nem érdemes, csak a mennyiségre hajtani. Az utóbbiak fegyel­mezetten csak annyit mond­tak: — úgy dolgozom, ahogy megkívánják. A legkisebb hibánál azonnal szólok a mű­vezetőnek. Az előbbieken kí­vül félreteszik azokat a te­kercseket, amelyek a feldol­gozáskor hatnál többször el­szakadnak. Ezeket visszakül-. dik Tatabányára. Folyamatosan üzemeltetik A lemaradás pótlása érde­kében tett intézkedések, va­lamint az alapanyag-ellátás javulása kedvezően tükröző­dik a májusi termelési terv teljesítésében. Az ütemesség és a gazdaságosság biztosítá­sa céljából g.edig a nagy tel­jesítményű sodrógépeket —. amelyek egy nap alatt csak­nem egymillió forint terme­lési értéket hoznak —, folya­matosan. szombat és vasár­nap is üzemeltetik. A napi termelést rögzítő nagykönyv­ben már nem lehet arról ol­vasni, hogv lemaradásban1 van­nak a kábelgyár dolgozói. Sőt, ha minden jól sikerül, akkor június második felé­ben már némi előnyhöz is juthatnak. V. K. JMógrádiak Som ogyban Vasárnap ismét benépesül­tek a KISZ somogyi önkéntes ifjúsági építőtáborai: a fiata­lok birtokukba vették a szé­pen rendbe hozott, kicsinosí­tott épületeket. A Siófoki Ál­lami Gazdaság balatoríújhelyi táborába Nógrád megyéből kétszáz középiskolás diák­lány' a Balatonboglári Állami Gazdaság lengyeltóti táborá­ba Komárom megyéből két­százötven középiskolás diák­lány érkezett. A régi ismerő­sök, barátok találkoztak is­mét és felelevenítették a tava­lyi táborélet kedves epizód­jait. A szokáshoz híven ünne­pélyes tábornyitót tartottak: felvonták a zászlót, megala­kították a munkacsapatokat, hogy hétfőtől két héten át napi hatórás munkaidőben dolgozhassanak. Mindkét he­lyen a gazdaság vezetői fo­gadták a diákokat. A salgótarjáni ötvözetgyárban reformtervet dolgoztak ki, már megvalósult. Az üzem dolgozóinak társadalmi összel’o munkával elkészült-az a rendszer, mely szinte emberi ké lönbözö alapanyagokat az elektromos kohókba. A kohászok e nehéz és az egészségre is ártalmas munka miatt. Meg sen javultak munkakörülményeik. Az ötvözetgyáriak tov nek, hogy a termelés bővítése mellett a dolgozók szociá lentősen emelkedjenek. melynek egyik első fázis» gásával, saját tervezéssel és z érintése nélkül viszi a kő­sókat küszködtek korábban szabadulva mindettől jetentö- ábbra is mindent megtesz- lis és munkakörülményei je- - kj — Tengerszint alattbúvárruha néJjküi Ma már egyre kevesebb fiatal bányász. Így van ez kányási bányaüzemnél Is, akik szívesen szállnak nap mint nap a föld mélyébe, pedig nem is bányászni. Munkájuk nélkül elkép­zelhetetlen a folyamatos ter­melés. Vidéki József szénportól fekete, mosolygós arccal lé­pett hozzánk és üdvözölt iga­zi bányász köszöntéssel: — Jó szerencsét! Most ép­pen a páncélkaparó hajtó­műve hibásodott meg, ezért áll a termelés — mondta. — Nem nagy munka, a hibát hamar kijavítjuk. — Hogyan és mikor került a bányához? — érdeklődtem. — Eredeti szakmám vil­lanyszerelő. Selypen a 215- ös számú Szakmunkásképző­ben végeztem 1967-ben. Már a tanulóévek alatt is a bá­nyánál dolgoztam. Igaz, hív­tak sok helyre, ^e én ezt választottam. Huszonhét éves vagyok és ennek egyharma- dát a bányában töltöttem. Nálunk, a családban a bá­nyászatnak hagyományai van­nak. Édesapám közel huszon­öt évig fejtette a kincset érő 1S- fekete szenet. Sokat mesélt Nem szívesen választják ezt esténként a föld mélyének a nehéz, de annál szebb életéről, a munkáról. Hamar szakmát. De vannak olyanok megtanultam a bányász­A tél végére lecsendesede't a köztük folyó vita, de csak annak árán, hogy Dudenka Ferenc kivált közülük- Baj­keverőnek emlegetik. Volt egy húzása, amit nem tudtak lenyelni a többiek. Feltüzelte őket, hogy menjenek követel­ni jobb ellátást, magasabb fi­zetést a vezetőségtől- Kettő kivételével mind a tizenöten fiatalok. Harminc sincs az átlagéletkoruk, könnyen be­pörögtek és mentek. De Du­denka nem, hanem a, háttér­ben maradt- Ezzel a szerepét eljátszotta és mégis mennie kellett. Ezt követően télutón már megalakították a szocia­lista brigádot és azóta így dolgoznak. A múltkor felrob­bant a ventillátor. Adorján András volt ott, de nem ő tehetett róla. A forrólevegős üzemben erre számítani kell, mert csak rövid időre kap­csolják ki az áramszolgálta­tást- Az olajjal fűtött forró kemence izzik és pusztul minden felszerelés körülötte. Így történt ,a robbanás is. Utána tűnt ki, hogy ez a ti­zenöt ember az Almavölgyön milyen szorosan kötődik már egymáshoz- Czeba Józseffel, a szocialista brigádvezetővel, aki egyben az üzem villanyszere­lője. senki nem gondolt a munkaidő végére. Budai Jó­zsef. az üzem vezetője a na­pokban mondta: — A bajban dől el milye­nek az emberek. ■. Almavölgyi tizenötök... Messze van az Almavölgy a falutól. Olyan néptelen a vi­dék, hogy a kürti rezervá­tumból ott sétálnak a szarva­sok, friss lucernát csipegetve. A szürke nagy épület mint egy vár, abban a végtelen zöldben. Betonból a falak, az udvar, a mérleg felé terelő­út, meiy bunker, szállítószala­gok, korszerű betakarító gé­pek, billenős kocsik, az épü­letben tűzben izzó kemencék, finom mérlegek, csomagolok, műszer és műszer- Az üzem­vezető büszke. — Jól működő szerkezet. Nem a legkorszerűbb, de jó Tizenöt ember, szocialista brigádba tömörülve dolgozik itt, évente öt és fél—hatmillió forint értékű terméket állí­tanak elő. Forrólevegő­vel lisztet lucernából, ku­koricakeverékből- Mindket­tőből keményre préselt mogyorókat, ropogósai, és küldik szerte Európába. Budai József, az üzem vezetője, gé­pésztechnikus, akit a nagy­üzem formált munkássá Ikla- aon. Hazatért Kálióra, csa­ládot alapított és a tsz-hez szegődött, az almavölgyi üzembe került. A többiek ve­le tartottak és azóta dől •sóz­nak ott, alakítják az életüket, amivel formálódV gondola­tuk is. Az üzemvezető maga is fiatal még, de nagyon Kö­telességtudó ember, akit a si­kerek nem szédítenek meg. Mindha önmagának mondaná: — A kezdetén vagyunk az életnek■ A munkánk sem tel­jesen kiforrott még. Most vá­lunk üzemi munkássá és nem megy olyan simán mint gon­dolnánk. ■. Ebédidőt jeleztek. Az üzem zúgása elcsendesedett- Egy kicsiny szobácska, ahol a hi­vatalos dolgait intézik az üzemnek. Budai székhelye is. Ott voltak a brigádtagok, Czeba József, a brigádvezető komor tekintettel, Adorján András, Koncz József, Kó- már Lajos, Bacsa István egy nagy táblát festett, amin az állt, hogy a’szocialista brigád amit vállalt azt teljesíti. A falon grafikonok, a festék szaga árad arról is. Á girbe- görbe vonalak mintha beszél­nének- Két esztendővel eze­lőtt, amikor tulajdonképpen az Almavölgyben megindul­tak a gépek, husszonnégy és fél vagon lucernalisztet , ké­szítettek. Budai magyarázatot lűzött ehhez: — Nehéz volt az induláskor. Kerestük a legjobb utat­Elhallgat, mint aki azt gon­dolja, hosszú volna megma­gyarázni mit jelentett ez- Nem is szükséges, mert aki tudja, hogy a lazább falusi életet a múló, és helyét a fe­gyelmet követelő üzemi élet váltja a falun, az érzékelheti, hogy pz nem békésen végbe­menő változás, amit Budai meg is fogalmazott. — EZ a társadalomban végbemenő fordulat.. • Tudják ezt valamennyien. Mert meg kellett tanulniuk, hogy a gép a munkakezdéskor indul és csak a munkaidő lejártakor állhat meg. Ezek az időpontok pontosan kez­dődnek és pontosan végződ­nek, s ezt tudomásul kellett venniük- Azt is, hogy a gép érték, üresen nem járhat. Mindennél talán a legnehe­zebb volt, megtanulni a gép szerkezetét, hogy az akkép­pen cselekedjen, ahogyan ke­zelői akarják. Megtanulták-e? Czeba József, a brigádvezető mondta: — Megtanultuk, mert ke­mény akarattal eltökéltük, hogy megtanuljuk- Most már azon túlvagyunk, többet kí­vánunk. Azt, hogy magasabb legyen a teljesítményünk-.: Ennek az útját keresik most szocialista szellemű kö­zösségbe tömörülve, ahol a fegyelem önként vállalt, egy­más támogatása kötelező. Okuk van erre. Budai Jó­zsef grafikonján ez áll: az idén nyolcvan vagon/ préselt lucernalisztet kell készíteni- ötezer mázsát kukoricából és így tovább- öt—hatmillió fo­rint nagy pénz, ezért gondo­san meg kell dolgozni. Aztán a piac! Az könyörtelen! Ah­hoz igazodni tudni kell» Sa­ját bőrükön megtanulják a most üzemi munkássá váló ifjak, az almavölgyi tizen­ötök. Esett a kukoricaliszt ára, az iránta való csökkenő kereslet miatt. Ez már érin­tette őket is- De azért lettek szocialista brigád, hogy szer- teágazóan gondolkodjanak. Megbeszélést tartottak. Budai ismertette velük az űj kö­rülményeket- Vita keletkezett. Javaslatok hangzottak el. Iz­zóit a hangulat a kisszobában és akkor Nauberger Géza ta­nácsát fogadták meg. — Annyival több lucerna­lisztet készítsünk, amennyi­vel kevesebb kukoricalisztet vásárolnak tőlünk- A lucer- naliszt keresett cikk. Az Almavölgy nyárj rend­jét nem zavarja az üzem. Oda tartozik, mint ahogyan az a’ tizenöt ifjú is a nagy közösséghez, a kállói egyesí­tett termelőszövetkezethez- Bobál Gyula kifejezéseket, -mondákat és természetesen a -nótákat ,s. Még mindig a fülemben cseng édesapám tompa, mély hang* ja. ahogy énekelte a legszebb bányászdalt. .. Szerencse fel. szerencse le, Ilyen a bányász élete!... Ma már nagy fejlődés ta.' pasztalhátó ezen a területen is. Megjelentek a gépek, me­lyek segítik az ember mun­káját. Könnyűnek ma sem mondható a szénfejtés, de a maró- és fúrógépek, kaparok, szivattyúk és szallítoszalagok sokat segítenek. Az én feladatom ezeknek a „masináknak” a karban­tartása, a meghibásodások kijavítása. Nem panaszko­dom, munka van elég, óe- szívesen csinálom. Olyan ez itt, mélyen a tengerszint alatt, mint egy nagy család. Egy­másra vagyunk utalva; egy­másnak segítünk. — Jóska fiatal kora elle­nére az egyik legjobb szak­emberünk — kapcsolódott a* beszélgetésbe Szilágyi László helyettesítő főaknász, aki több mint húsz éve dolgozik a bányában. Jól beilleszke­dett a közösségbe, sokszor csal mosolyt a többiek arcá­ra. Nemcsak a termelésben, hanem a mozgalomban is a legaktívabbak közé tartozik. A kányási bányaüzem 1. szá­mú KISZ-alapszervezeténeK tagja. Mindig és mindenben lehet számítani rá. Az alap- szervezet ajánlására 1972*ben felvették a párttagok sorai­ba, ahol mint csoportbizalmi dolgozik. Megbízatása, fel­adata szorosan kapcsolódik KISZ-szervezetének munká­jához. ' Miközben egy kicsit meg* hajolva, a bányászlámpa fé­nyénél meg-megcsillanó le* kefe szénfal mellé húzódva, beszélgettünk, tompán, tá­volról robbantás zaja hallat­szott. — Reméljük, szerencsésen sikerüli — mondták közösen. Eközben a déli marós frón- ton is megindultak a gepek, termelték a szenet. Elindul­tunk a vágatban. A falnak támasztva, három-négy csá­kányon akadt meg a sze­mem. — Ezeket nem kellett ia* vitani — válaszolta csodál­kozó pillantásomra, és kezé­be vette az egyiket. — Azért még ma is szükség van rá­juk, de már ep*re ritkábban. Maga elé nézett és szótla­nul elmerengett, Talán édes­apja hangja és az esti me­sék története jutott' újból eszébe? b. as. . NÓGRÁD — 1976. június 15., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom