Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)
1976-06-10 / 136. szám
A gondok már jelfiitlifziiek Igazi tőzsgyökeres salgótarjáni férfi a 32. éves Ócsai Péler. Itt született, itt járt iskolába, s ma is itt dolgozik. Minden szál a városhoz köti. — Édesapám asztalos volt a bányánál. Az általános iskolát a Pécskő utcában kezdtem, a Rákóczi úti iskolában folytattam. Innét kerültem a gépipari technikumba, ahol 1964- ben technikusi oklevelet szereztem. Nagybátonyban a központi anyagraktárba kerültem. A szívem azonban visszahúzott. Vissza, Salgótarjánba! 1967-ben megnősültem, s azóta is a síküveggyárban dolgozom. Voltam anyag- beszerző, most a Zagyva III. livegleszedési irányítója vagyok. .. Öcsai Péter most a Gorkij- telepea lakik. Tudni kell róla, hogy- egy nyolcéves kislány és egy hároméves kisfiú bo’dog édesapja. Ismerik, szeretik a környéken. Szinte mindenkihez van egy-két kedves szava. Érdeklődik a közösség, az emberi dolgok iránt. Eddig is sókat tett a közösségért. — őszintén mondom, bár masok is ezt szokták hangsúlyozni : nagyon meglepett, amikor a Hazafias Népfront engem jelölt a 75-ös választó- körzet. tanácstagjává. Meglepett, mert aránylag fiatal vagyok, de azért is, mert ilyet még nem csináltam. Tudom, nagy felelősség a közéleti tevékenység. Bizalmat kaptam már a jelölő gyűlésen, s most, az időszakos tanácstagi választáson. Meggyőződésem, hogy ez előlegezett bizalom, s ezzel nem lehet, nem szabad visszaélni I Szóval, megpróbálom. .. A Gorkij-telep új része a városnak. Most is épül, szépül. Űj lakóházak emelkednek a magasba. Dolgoznak az új, 12 tantermes iskolán, megkezdték az ifjúsági ház építését ezen a városrészen. Talán éppen azért, mert új ez a városrész, több gonddal is jár. — A gondok már jelentkeztek. A jelölő gyűlés, még inkább a megválasztásom után nem is egy lakótárs keresett fel. Az ifjúsági ház építése miatt, más helyre kell tenni a városrész ellátása szempontjából igen fontos zöldségboltot. Először két bérház közé terveztek. Ez ellett a lakók tiltakoztak. Igazuk is van. Eljártam a tanácsnál. Intézkedtek, az ABC-áruház mellé kerül a zöldségbolt. Sokan kértek, hogy sürgessem a városrész nyilvános telefonállomásának megépítését. Igazuk van a lakóknak. Nagyon kell. Sok család lakik már itt. Éjszaka mentőre is szükség lehet. Ilyenkor a gyári portára kell futni az embereknek. Ez nem megoldás. Beszakadt az út is, Péter segítsen ezen is... Szóval, én a legtöbb embernek Péter vagyok, s ennek örülök... Szép tervekkel indul tanácstagi útjára • Öcsai Péter. Abban azonban igaza van, hogy azokat csak akkor lehet valóra váltani! ha az emberek is. a tanács is segít. A tanács elsősorban anyaggal, a választópolgárok társadalmi munkával. — Hangsúlyozom, hogy vállaltam, tehát szívvel-lélekkel csinálom. De igénylem a tanács és a közösség segítségét saját érdekükbe. Ne csak beszéljünk arról, hogy mi kellene, hanem tegyünk is érte. Mi közösen. így könnyebb lesz a munka... S. L. MUMQtCSFÜL.» ? 'Alkotók és műhelyek Palóc-e «■ Balassagyarmat volt valaha — nem tudom, hajdanán- e? — Palócország központja, szíve-lelke. Mert hiszen Mikszáth is hányszor megénekel- tc. persze élő, eleven, meg a mai emberben is mélységes nyomot hagyó prózában, hogy Gyarmat, az Gyarmat, jó palócok világa közepe... Nem is hiszem, ejtett-e szót is valaha Tarjánról, a vetélytárs- ként akkor még szóba sem jöhetett alig-alig városról. .? Azt mondja Végh Miklós — vagy, ahogy első oldalon kezdődő, s a következőn folytatódó cikkei alatt neve áll: Kassai-Végh: merthogy ott született, az előnévként. feltüntetett városban — hogy: — Tudvalevő az ellentét, ami — mióta megyeszékhely lett — Salgótarján és Balassagyarmat között fennállt, s amit, bár egyrészről igyekszünk igazolni, más részről eltagadni,\ mégis van. S ez — jelenleg is — igen-igen nagv gondot okoz a lapnak, a PALÖCFÖLD-nek. Mert Salgótarjánban szerveződik az anyag, s hiába törekvésünk a decentralizáltság feloldása. — ezt egy-két, de mondhatom úgy is: még néhány év alatt sem lehet felszámolni, A lap szervezése, a szerzőkkel való kapcsolat bizonyos negatív előjelű gondok szülője. Mégpedig: hajlamosak vagyunk, mert rákényszerülünk Nőg- rád megyét, annak életét, gondjait szóval, a mindennapi történéseit egy bizonyos területre — a városnak, g annak környékére leszűkíteni, s így egyszerűen képtelenek vagyunk áttekinteni a megye ösz- szességét érintő gazdaságpolitikai, társadalmi és kulturális kérdéseket. Mert, mint említettem, s ami miatt szó is érte már a lapot, a szerzők által felvetett kérdések java része Salgótarjánra, vagy a környékére, s a szűkén vett környezetre eentralizálódik. Persze, mindebben, hiába marasztalja el a szerkesztőséget a Palócföld központja, Balassagyarmat, ő is hibás. Mi tudniillik, rendszeresen kértük fei a város vezetőit, odavalósi, a lapba is beleülő, sőt: elkívánt szerzőit munkára. . . Az óhaj — teljesítetlen maradt. Es a felelős szerkesztő hosz- szadalmasan részletezi, elemzi, szinte önmagával is vitatkozva. a ki nem használt lehetőségek miértjét. És jogosan, hiszen a lap, bár meglehetősen korlátozott számban — ha jól emlékszem ezer- hétszáz példányban jelenik meg, mégis egy kétszáznegyvenezer lakosú megye társadalompolitikai, irodalmi és művészeti igényeit hivatott kielégíteni. Kérdőjellel zárjuk a Balassagyarmat-témát, Végh Miklós legnagyobb sajnálatára. Mert, mint beszélgetésünk folyamán többször is hangsúlyozta: ő személy szerint egyáltalán nem híve, ellenkezőleg, tarthatatlannak véli a Tarján-centrikusságot. De hát — s ez már a beszélgetőpartner megállapítása — ez van... Legalábbis, egyelőre. Mert a PALÓCFÖLD, hogy egy kicsit a jövőbe is tekintsünk, szívesen elvárja a spontán — persze az általuk megszokott, s elvárt mérce szerinti — írással jelentkezőket Is. Már csak azért is, hogy táguljon a látóhatár. .. Aztán megint szót váltunk, s Végh Miklós újra visszatér hova is máshova — mint Salgótarjánhoz. Azt mondja: — Persze, nem visszabeszélve az előzőeket, azért a megyében mégis leginkább Salgótarjánban érzékelhető az ipari jelleg, az urbanizá- lódás, s szinte itt szerveződik a művészeti élet is. S így — voltaképpen — természetesnek is vehető, hogy ez a kezdőpont. .. Ami a lap következő, idei harmadik számának tartalmából is kitűnik. Mert mit is tartalmaz? Finta József Állami-díjas tervezőmérnök az Épített környezet, a természeti környezet és az ember viszonyáról, mint az urbanizáció egyik legaktuálisabb kérdéséről közöl sokak által már eddig is érdekesnek ígérkező — írást. Az Unokáink is látni fogják című tévésorozat adásának írásban rögzített anyaga , is helyet kapott a lapban,' amihez szorosan kapcsolódik egy szerkesztőségi beszélgetés Csík Pállal, a salgótarjáni, és Kmetty Kálmánnal, a Balassagyarmati városi Tanács elnökhelyettesével. És ismét váltunk. A múltról, s a jelenről esik közöttünk a szó. Ég Végh Miklós elmondja: 1973. januárjától, mikor is új formátumra váltott át a lap, új szerkezeti koncepció megvalósítására is sor került. A régebbi számoktól eltérően, lényegesen erőteljesebben kezdtek el foglalkozni társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekkel, amik között is jelentős helyet kaptak a munkások életével, életmódjával, azok változásával, közéletiségükkel, valamint az egyén és a közösség rezdüléseinek — legyen bár objektív, vagy szubjektív oldalról is megközelített — mélyrehatóbb regisztrálásával. Es ez továbbra is — a szó igazi értelmében vett — vonal, amit a PALÓCFÖLD szerkesztősége tovább kíván vinni. S hogy palóc-e a PALÓCFÖLD? Mármint: hogy el tud-e jutni oda, hogy —képletesen, de a szó igazi értelmében is — ne csupán Salgótarján, hanem Balassagyar- . mat is egyenlő arányban „uralkodjon” a lap hasábjain, az még. .. Szóval, nyitott kérdés. S függetlenül attól — említettem ezt a felelős szerkesztőnek —, hogy az írás a salgótarjáni melléklet egyik anyagát képezi, mégis kérte, befejezésképpen is említsem meg: Balassagyarmat is város. S gondjaik hasonképp érdekesek. .. Illetve, azok lesznek: ha valaki érdekesen, izgalmas íráskészséggel papírra veti őket. Karácsony György Váltótábor a tóstrand mentén Minden hely elkelt — Kapunyitás: június 7-én Utazó nósráciiak HOL VERJÜNK tábort a nyáron? Az ország melyik vidékére vigyük a gyerekeket, hogy minél vidámabban, kellemesebben tölthessék el a megérdemelt kéthetes nyaralást? — az iskolák, úttörőcsapatok vezetőinek minden évben megújhodó. örökös gond.ia ez. És megkezdődik a keresés, kutatás; levelek jönnek-men- nek egyik városból, a másikba, küldöttségek utaznak táborhelyet szemlélni, hogy mire a tanév végét jelző csengő megszólal már biztosított legyen a hely a vízparton, avagy a hegyekben. Az sem utolsó, hogy a környezet ba- rátian fogadja a lázas örömmel, izgalommal érkező úttörőket, kisdobosokat. Abban tehát, hogy egy-egy táborozás jól sikerüljön, nagyon nagy szerepe van a kapcsolatteremtésnek, az ország más vidékein működő iskolákkal, úttörőcsapatokkal való jó barátságnak. Igen ám, de, hogyan kezdjünk hozzá a barátkozáshoz. hogy az mindkét részről kölcsönösen eredményes legyen? E kérdés rhegoldásához nyújtott segítséget 1971-ben, a megyei KÍSZ-küldöttgyűlés, ahol a város, fiataljai elhatározták, hogy Salgótarjánban ifjúsági és úttörő'váltótábort, építenek. Igazuk volt a leleményes fiataloknak, amikor úgy gondolkoztak: bizonyára az ország bármely vidékének úttörői, fiataljai szívesen vernének tábort egyre híresebb városunk határában. Adjunk hát erre módot és lehetőséget, építsünk tábort! Ismerjünk meg, lássunk vendégül minél több fiatalt! S így a befektetés duplán kamatozik. A vendégek is jól érzik magukat, mi pedig a cserekapcsolat útján eljuthatunk az ország bármelyik vidékére. S ha megyünk, már barátok, ismerősök fogadnak. ÉS A JAVASLAT nyomán megkezdődött a serény munka a lóstrand mentén. Az egykori felvonulási épületeket az ügyes, kezű fiatalok átalakították, felújították, lakályossá, tetszetőssé varázsolták. Hat darab 11 ágyas szobát rendeztek be a leendő táborozóknak. Hogy honnan volt minderre pénz? A város KISZ-esei, feláldozva szabad idejük egy részét, kommunista műszakban mintegy 500 ezer forintot „termeltek meg”, amelyet felajánlottak a tábor építéséhez. A lelkesedés láttán a megyei KlSZ-bizott- ság és a városi tanács is kinyitotta pénztárcáját; 400 ezer forintos költséggel elkészült a vizesblokk. Hiszen egy tábor nem lehet meg zuhanyozó, tusoló nélkül. A váltótábor híre — a város úttörővezetőinek személyes ismeretsége, utazásai révén — hamarosan elterjedt az ország „úttörő-berkeiben”. Megérkeztek az első csoportok Szolnokról, Esztergomból, Kalocsáról, a gödöllői járásból. Tíznaponként váltották egymást és valamennyien kellemes emlékekkel távoztak a városból. Az esztergomi úttörők az elmúlt nyáron azzal búcsúztak a vendéglátóktól: sok helyen megfordultak, sok helyen táboroztak, de ilyen kedves, szolgálatkész emberekkel meg sehol sem találkoztak. Mindig szívesen jönnek ide vissza! A jelentkezések alapján elmondható, hogy a tábor népszerűsége egyre nő. Bozó Gyu- láné, városi úttörőtitkár tájékoztatása szerint, az év elején január-februárban már ki kell tenni a „minden hely foglalt” táblát. Az idei évben június hetedikén nyitja kapuit az úttörő-váltótábor. Első vendégei kivételesen nógrádi gyerekek lesznek; valamennyien a megyei olvasótábor tagjai. Június 22-én Pest megyei úttörők veszik birtokukba a „terepet”, őket követik a szolnoki, kalocsai és békéscsabai csoportok. Érdemes megemlíteni, hogy az úttörő- mozgalom* 30. évfordulójára a városi KISZ-esek értékes születésnapi ajándékkal lepték meg a tábort; öt faházból álló blokkal nőtt a férőhelyek száma. Am ne feledkezzünk meg a nógrádi gyerekekről sem! Milyen lehetőségeket nyújt számukra az egyre szélesedő cserekapcsolat? Hol vernek sátrat az idei nyáron a város úttörői? Bozó Gyuláné úttörő- titkár szerint, jól bevált ez a -forma, sok segítségét nyújt a csapatoknak táborozás ügyében. SZOLNOK. Békéscsaba sze- 1 retettel várja a tarjáni gyerekeket. Kalocsára, a Szelidi- tavakhoz 120 — úttörőmunkában és tanulásban egyaránt élenjáró — pajtás utazik a nyáron. Ami pedig a legfontosabb: valamennyi helyre barátokként, kedves ismerősökként érkeznek a nógrádi úttörők. — vkm — Ismerkedtünk meg i város szobraival Három szoborról szólunk, Lesenyei Mária ‘ Napbanézö, Tar István Tereferélők és Andrássy Kurta János pihenő kubikos című művéről. Az emlékművekben sem szegény Sal- ' gótarjánban ez a három szobor a pihenésről szol- Ez a három szobor a hétköznapok „emlékműve”, a küzdelemben, munkában fáradt ember napba néző, vagy elgondolkodó, mindennapi híreket cserélő pillanatait örökíti meg. Mindhárom alkotásnak elsősorban emberi lépteke ragad meg- De mindháromnak jellemzője szűkeibb környezete . is, amelyet ezek a szobrok egyúttal minősítenek. Az egyik egy belső átjáró utcácska hangulatába szól bele, a másik egy székház előtti terecskén helyezkedett el, a harmadik bokros, fás dombháton, lakóházak között áll. Manapság, amikor joggal esik mind több szó épített környezetünk esztétikai minőségéről, e szobrok is beleszólnak ezen minőség képzésébeNapbanézö Lesenyei Márta Napbanézö című szobrát 1970-ben helyezték el a Pécskő Üzletház mögötti átjáró utcában. A kevés eszközzel meghitt hangulatot teremtő kőfigura arról is vall, hogy alkotója minden bizonnyal szívesen készít portrét és díszkutakat. Ez az eszköztelenségében megkapó női alak megható természetességgel néz a napba, meleg feszke van itt a házak között. De ugyanígy ülhetne egy finom díszkút mellé is. Lesenyei Márta Munkácsy- díjas szobrász, 1949—54 között végezte a Képzőművészeti Főiskoláin tanulmányait. Mesterei Szabó Iván, Kisfalud! Stróbl Zsigmond és Pátzay Pál voltak. Köztéri szobra látható — többi között — Budapesten. Debrecenben, ez utóbbi helyen éppen kútfigu- ra. Portréi, kisplasztikái is ismertek. Kedveli a lírai hangvételt. Pihenő kubikos A szobor az építők székhaza előtt látható 1965-től. A munkás ember pihenését örökíti meg. Alkotója, Andrássy Kurta János 1931—35 között volt a Képzőművészeti Főiskola növendéke, de közben Medgyessy Ferenc mellett is dolgozott. Formanyelvének kialakulására ez nagy hatással volt, azon maradandó nyomot hagyott. E formanyelv jellemzője például az, ahogyan a művész a kő anyasszerűsé- gét kihangsúlyozza. Ez egyúttal bizonyos zártságot is je- 'ent, amely fokozza a szobrok monumentalitását. A további zllemzőkről szólva jegyezzük meg, hogy Andrássy Kurta a ’igurák népi ízét erőteljesen érzékelteti. A fogalmazás realitása. népi íze szintén elképzelhetetlen lenne Medgyessv ’’a^ása nélkül Ez a salgótar- iáni szobra a pihenő kubikos hiteles ábrázolása Tereferélők Az 1971-ben elhunyt Mun- káesy-díjas érdemes művész Tereferélők című alkotása nem az egyetlen Tar István- mű Salgótarjánban. 1919-es emlékműve ugyancsak itt van a főtéren, a pavilonsor és a kis park között. A Tereferélők figprái 1966-tól állanak a megyei’ tanács mögötti lakóházak között, zöld domboldalban, fák között. Telt asszonyai, testtartásuk, mozdulataik klasszikus emlékeket ébresztenek. Maga a jelenet is „klasszikus”, kanoséval kútról jövő nők találkozása. Ez az időtlen, köznapi téma itt monumentálissá nő. ez a fajta monumentális alakítás egyúttal jellemzi Tar István utóbbi alkotói periódusát. Például Nő lanttal (Budapest), vagy a Tisza (Szeged) című műveire gondolunk még, többi között. Tar István köztéri szobrai egyébként az ország sok városában megtalálhatók. Tóth Elemér