Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-10 / 136. szám

A gondok már jelfiitlifziiek Igazi tőzsgyökeres salgótar­jáni férfi a 32. éves Ócsai Péler. Itt született, itt járt is­kolába, s ma is itt dolgozik. Minden szál a városhoz köti. — Édesapám asztalos volt a bányánál. Az általános iskolát a Pécskő utcában kezdtem, a Rákóczi úti iskolában foly­tattam. Innét kerültem a gép­ipari technikumba, ahol 1964- ben technikusi oklevelet sze­reztem. Nagybátonyban a központi anyagraktárba ke­rültem. A szívem azonban visszahúzott. Vissza, Salgó­tarjánba! 1967-ben megnősül­tem, s azóta is a síküveggyár­ban dolgozom. Voltam anyag- beszerző, most a Zagyva III. livegleszedési irányítója va­gyok. .. Öcsai Péter most a Gorkij- telepea lakik. Tudni kell róla, hogy- egy nyolcéves kislány és egy hároméves kisfiú bo’dog édesapja. Ismerik, szeretik a környéken. Szinte mindenki­hez van egy-két kedves sza­va. Érdeklődik a közösség, az emberi dolgok iránt. Eddig is sókat tett a közösségért. — őszintén mondom, bár masok is ezt szokták hangsú­lyozni : nagyon meglepett, amikor a Hazafias Népfront engem jelölt a 75-ös választó- körzet. tanácstagjává. Megle­pett, mert aránylag fiatal va­gyok, de azért is, mert ilyet még nem csináltam. Tudom, nagy felelősség a közéleti te­vékenység. Bizalmat kaptam már a jelölő gyűlésen, s most, az időszakos tanácstagi vá­lasztáson. Meggyőződésem, hogy ez előlegezett bizalom, s ezzel nem lehet, nem szabad visszaélni I Szóval, megpróbá­lom. .. A Gorkij-telep új része a városnak. Most is épül, szé­pül. Űj lakóházak emelked­nek a magasba. Dolgoznak az új, 12 tantermes iskolán, meg­kezdték az ifjúsági ház épí­tését ezen a városrészen. Ta­lán éppen azért, mert új ez a városrész, több gonddal is jár. — A gondok már jelentkez­tek. A jelölő gyűlés, még in­kább a megválasztásom után nem is egy lakótárs keresett fel. Az ifjúsági ház építése miatt, más helyre kell tenni a városrész ellátása szempontjá­ból igen fontos zöldségbol­tot. Először két bérház közé terveztek. Ez ellett a lakók tiltakoztak. Igazuk is van. El­jártam a tanácsnál. Intézked­tek, az ABC-áruház mellé ke­rül a zöldségbolt. Sokan kértek, hogy sürgessem a vá­rosrész nyilvános telefonállo­másának megépítését. Igazuk van a lakóknak. Nagyon kell. Sok család lakik már itt. Éj­szaka mentőre is szükség le­het. Ilyenkor a gyári portára kell futni az embereknek. Ez nem megoldás. Beszakadt az út is, Péter segítsen ezen is... Szóval, én a legtöbb ember­nek Péter vagyok, s ennek örülök... Szép tervekkel indul ta­nácstagi útjára • Öcsai Péter. Abban azonban igaza van, hogy azokat csak akkor lehet valóra váltani! ha az emberek is. a tanács is segít. A ta­nács elsősorban anyaggal, a választópolgárok társadalmi munkával. — Hangsúlyozom, hogy vál­laltam, tehát szívvel-lélekkel csinálom. De igénylem a ta­nács és a közösség segítsé­gét saját érdekükbe. Ne csak beszéljünk arról, hogy mi kel­lene, hanem tegyünk is érte. Mi közösen. így könnyebb lesz a munka... S. L. MUMQtCSFÜL.» ? 'Alkotók és műhelyek Palóc-e «■ Balassagyarmat volt vala­ha — nem tudom, hajdanán- e? — Palócország központja, szíve-lelke. Mert hiszen Mik­száth is hányszor megénekel- tc. persze élő, eleven, meg a mai emberben is mélységes nyomot hagyó prózában, hogy Gyarmat, az Gyarmat, jó pa­lócok világa közepe... Nem is hiszem, ejtett-e szót is va­laha Tarjánról, a vetélytárs- ként akkor még szóba sem jöhetett alig-alig városról. .? Azt mondja Végh Miklós — vagy, ahogy első oldalon kezdődő, s a következőn foly­tatódó cikkei alatt neve áll: Kassai-Végh: merthogy ott született, az előnévként. fel­tüntetett városban — hogy: — Tudvalevő az ellentét, ami — mióta megyeszékhely lett — Salgótarján és Balas­sagyarmat között fennállt, s amit, bár egyrészről igyek­szünk igazolni, más részről eltagadni,\ mégis van. S ez — jelenleg is — igen-igen nagv gondot okoz a lapnak, a PALÖCFÖLD-nek. Mert Sal­gótarjánban szerveződik az anyag, s hiába törekvésünk a decentralizáltság feloldása. — ezt egy-két, de mondhatom úgy is: még néhány év alatt sem lehet felszámolni, A lap szervezése, a szerzőkkel való kapcsolat bizonyos negatív előjelű gondok szülője. Még­pedig: hajlamosak vagyunk, mert rákényszerülünk Nőg- rád megyét, annak életét, gondjait szóval, a mindennapi történéseit egy bizonyos terü­letre — a városnak, g annak környékére leszűkíteni, s így egyszerűen képtelenek va­gyunk áttekinteni a megye ösz- szességét érintő gazdaságpoli­tikai, társadalmi és kulturá­lis kérdéseket. Mert, mint em­lítettem, s ami miatt szó is érte már a lapot, a szerzők által felvetett kérdések java része Salgótarjánra, vagy a környékére, s a szűkén vett környezetre eentralizálódik. Persze, mindebben, hiába marasztalja el a szerkesztősé­get a Palócföld központja, Ba­lassagyarmat, ő is hibás. Mi tudniillik, rendszeresen kér­tük fei a város vezetőit, oda­valósi, a lapba is beleülő, sőt: elkívánt szerzőit munká­ra. . . Az óhaj — teljesítetlen maradt. Es a felelős szerkesztő hosz- szadalmasan részletezi, elem­zi, szinte önmagával is vitat­kozva. a ki nem használt le­hetőségek miértjét. És jogo­san, hiszen a lap, bár meg­lehetősen korlátozott szám­ban — ha jól emlékszem ezer- hétszáz példányban jelenik meg, mégis egy kétszáznegy­venezer lakosú megye társa­dalompolitikai, irodalmi és művészeti igényeit hivatott kielégíteni. Kérdőjellel zár­juk a Balassagyarmat-témát, Végh Miklós legnagyobb saj­nálatára. Mert, mint beszélge­tésünk folyamán többször is hangsúlyozta: ő személy sze­rint egyáltalán nem híve, el­lenkezőleg, tarthatatlannak véli a Tarján-centrikusságot. De hát — s ez már a beszélge­tőpartner megállapítása — ez van... Legalábbis, egyelőre. Mert a PALÓCFÖLD, hogy egy kicsit a jövőbe is tekint­sünk, szívesen elvárja a spon­tán — persze az általuk meg­szokott, s elvárt mérce sze­rinti — írással jelentkezőket Is. Már csak azért is, hogy tá­guljon a látóhatár. .. Aztán megint szót váltunk, s Végh Miklós újra visszatér hova is máshova — mint Sal­gótarjánhoz. Azt mondja: — Persze, nem visszabe­szélve az előzőeket, azért a megyében mégis leginkább Salgótarjánban érzékelhető az ipari jelleg, az urbanizá- lódás, s szinte itt szerveződik a művészeti élet is. S így — voltaképpen — természetes­nek is vehető, hogy ez a kez­dőpont. .. Ami a lap következő, idei harmadik számának tartalmá­ból is kitűnik. Mert mit is tartalmaz? Finta József Állami-díjas tervezőmérnök az Épített kör­nyezet, a természeti környe­zet és az ember viszonyáról, mint az urbanizáció egyik legaktuálisabb kérdéséről kö­zöl sokak által már eddig is érdekesnek ígérkező — írást. Az Unokáink is látni fogják című tévésorozat adásának írásban rögzített anyaga , is helyet kapott a lapban,' amihez szorosan kapcsolódik egy szerkesztőségi beszélge­tés Csík Pállal, a salgótarjá­ni, és Kmetty Kálmánnal, a Balassagyarmati városi Ta­nács elnökhelyettesével. És ismét váltunk. A múlt­ról, s a jelenről esik közöt­tünk a szó. Ég Végh Miklós elmondja: 1973. januárjától, mikor is új formátumra vál­tott át a lap, új szerkezeti koncepció megvalósítására is sor került. A régebbi számok­tól eltérően, lényegesen erő­teljesebben kezdtek el foglal­kozni társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekkel, amik között is jelentős helyet kap­tak a munkások életével, életmódjával, azok változásá­val, közéletiségükkel, vala­mint az egyén és a közösség rezdüléseinek — legyen bár objektív, vagy szubjektív ol­dalról is megközelített — mélyrehatóbb regisztrálásá­val. Es ez továbbra is — a szó igazi értelmében vett — vo­nal, amit a PALÓCFÖLD szerkesztősége tovább kíván vinni. S hogy palóc-e a PALÓC­FÖLD? Mármint: hogy el tud-e jutni oda, hogy —kép­letesen, de a szó igazi értel­mében is — ne csupán Sal­gótarján, hanem Balassagyar- . mat is egyenlő arányban „uralkodjon” a lap hasábjain, az még. .. Szóval, nyitott kérdés. S függetlenül attól — említet­tem ezt a felelős szerkesztő­nek —, hogy az írás a sal­gótarjáni melléklet egyik anyagát képezi, mégis kérte, befejezésképpen is említsem meg: Balassagyarmat is vá­ros. S gondjaik hasonképp ér­dekesek. .. Illetve, azok lesznek: ha va­laki érdekesen, izgalmas írás­készséggel papírra veti őket. Karácsony György Váltótábor a tóstrand mentén Minden hely elkelt — Kapunyitás: június 7-én Utazó nósráciiak HOL VERJÜNK tábort a nyáron? Az ország melyik vi­dékére vigyük a gyerekeket, hogy minél vidámabban, kel­lemesebben tölthessék el a megérdemelt kéthetes nyara­lást? — az iskolák, úttörőcsa­patok vezetőinek minden év­ben megújhodó. örökös gond.ia ez. És megkezdődik a keresés, kutatás; levelek jönnek-men- nek egyik városból, a másik­ba, küldöttségek utaznak táborhelyet szemlélni, hogy mire a tanév végét jelző csen­gő megszólal már biztosított legyen a hely a vízparton, avagy a hegyekben. Az sem utolsó, hogy a környezet ba- rátian fogadja a lázas öröm­mel, izgalommal érkező úttö­rőket, kisdobosokat. Abban tehát, hogy egy-egy táborozás jól sikerüljön, na­gyon nagy szerepe van a kap­csolatteremtésnek, az ország más vidékein működő isko­lákkal, úttörőcsapatokkal való jó barátságnak. Igen ám, de, hogyan kezdjünk hozzá a barátkozáshoz. hogy az mind­két részről kölcsönösen ered­ményes legyen? E kérdés rhegoldásához nyújtott segítséget 1971-ben, a megyei KÍSZ-küldöttgyűlés, ahol a város, fiataljai elhatá­rozták, hogy Salgótarjánban ifjúsági és úttörő'váltótábort, építenek. Igazuk volt a lele­ményes fiataloknak, amikor úgy gondolkoztak: bizonyára az ország bármely vidékének úttörői, fiataljai szívesen ver­nének tábort egyre híresebb városunk határában. Adjunk hát erre módot és lehetőséget, építsünk tábort! Ismerjünk meg, lássunk vendégül minél több fiatalt! S így a befekte­tés duplán kamatozik. A vendégek is jól érzik magu­kat, mi pedig a cserekapcso­lat útján eljuthatunk az or­szág bármelyik vidékére. S ha megyünk, már barátok, ismerősök fogadnak. ÉS A JAVASLAT nyomán megkezdődött a serény mun­ka a lóstrand mentén. Az egykori felvonulási épületeket az ügyes, kezű fiatalok átala­kították, felújították, laká­lyossá, tetszetőssé varázsol­ták. Hat darab 11 ágyas szobát rendeztek be a leendő táborozóknak. Hogy honnan volt minderre pénz? A város KISZ-esei, feláldozva szabad idejük egy részét, kommunis­ta műszakban mintegy 500 ezer forintot „termeltek meg”, amelyet felajánlottak a tá­bor építéséhez. A lelkesedés láttán a megyei KlSZ-bizott- ság és a városi tanács is ki­nyitotta pénztárcáját; 400 ezer forintos költséggel elké­szült a vizesblokk. Hiszen egy tábor nem lehet meg zuhanyozó, tusoló nélkül. A váltótábor híre — a vá­ros úttörővezetőinek szemé­lyes ismeretsége, utazásai ré­vén — hamarosan elterjedt az ország „úttörő-berkeiben”. Megérkeztek az első cso­portok Szolnokról, Esz­tergomból, Kalocsáról, a gödöllői járásból. Tíznapon­ként váltották egymást és va­lamennyien kellemes emlé­kekkel távoztak a városból. Az esztergomi úttörők az el­múlt nyáron azzal búcsúztak a vendéglátóktól: sok helyen megfordultak, sok helyen tá­boroztak, de ilyen kedves, szolgálatkész emberekkel meg sehol sem találkoztak. Mindig szívesen jönnek ide vissza! A jelentkezések alapján el­mondható, hogy a tábor nép­szerűsége egyre nő. Bozó Gyu- láné, városi úttörőtitkár tájé­koztatása szerint, az év elején január-februárban már ki kell tenni a „minden hely foglalt” táblát. Az idei évben június hetedikén nyitja ka­puit az úttörő-váltótábor. El­ső vendégei kivételesen nóg­rádi gyerekek lesznek; vala­mennyien a megyei olvasótá­bor tagjai. Június 22-én Pest megyei úttörők veszik birto­kukba a „terepet”, őket köve­tik a szolnoki, kalocsai és bé­késcsabai csoportok. Érdemes megemlíteni, hogy az úttörő- mozgalom* 30. évfordulójára a városi KISZ-esek értékes születésnapi ajándékkal lepték meg a tábort; öt faházból álló blokkal nőtt a férőhe­lyek száma. Am ne feledkezzünk meg a nógrádi gyerekekről sem! Mi­lyen lehetőségeket nyújt szá­mukra az egyre szélesedő cserekapcsolat? Hol vernek sátrat az idei nyáron a város úttörői? Bozó Gyuláné úttörő- titkár szerint, jól bevált ez a -forma, sok segítségét nyújt a csapatoknak táborozás ügyé­ben. SZOLNOK. Békéscsaba sze- 1 retettel várja a tarjáni gye­rekeket. Kalocsára, a Szelidi- tavakhoz 120 — úttörőmun­kában és tanulásban egyaránt élenjáró — pajtás utazik a nyáron. Ami pedig a legfon­tosabb: valamennyi helyre ba­rátokként, kedves ismerősök­ként érkeznek a nógrádi út­törők. — vkm — Ismerkedtünk meg i város szobraival Három szoborról szólunk, Lesenyei Mária ‘ Napbanézö, Tar István Tereferélők és Andrássy Kurta János pihenő ku­bikos című művéről. Az emlékművekben sem szegény Sal- ' gótarjánban ez a három szobor a pihenésről szol- Ez a há­rom szobor a hétköznapok „emlékműve”, a küzdelemben, munkában fáradt ember napba néző, vagy elgondolkodó, mindennapi híreket cserélő pillanatait örökíti meg. Mindhá­rom alkotásnak elsősorban emberi lépteke ragad meg- De mindháromnak jellemzője szűkeibb környezete . is, amelyet ezek a szobrok egyúttal minősítenek. Az egyik egy belső át­járó utcácska hangulatába szól bele, a másik egy székház előtti terecskén helyezkedett el, a harmadik bokros, fás dombháton, lakóházak között áll. Manapság, amikor joggal esik mind több szó épített környezetünk esztétikai minősé­géről, e szobrok is beleszólnak ezen minőség képzésébe­Napbanézö Lesenyei Márta Napbanézö című szobrát 1970-ben he­lyezték el a Pécskő Üzletház mögötti átjáró utcában. A ke­vés eszközzel meghitt hangu­latot teremtő kőfigura arról is vall, hogy alkotója minden bizonnyal szívesen készít portrét és díszkutakat. Ez az eszköztelenségében megkapó női alak megható természe­tességgel néz a napba, meleg feszke van itt a házak kö­zött. De ugyanígy ülhetne egy finom díszkút mellé is. Lesenyei Márta Munkácsy- díjas szobrász, 1949—54 között végezte a Képzőművészeti Főiskoláin tanulmányait. Mes­terei Szabó Iván, Kisfalud! Stróbl Zsigmond és Pátzay Pál voltak. Köztéri szobra lát­ható — többi között — Bu­dapesten. Debrecenben, ez utóbbi helyen éppen kútfigu- ra. Portréi, kisplasztikái is is­mertek. Kedveli a lírai hang­vételt. Pihenő kubikos A szobor az építők székha­za előtt látható 1965-től. A munkás ember pihenését örö­kíti meg. Alkotója, Andrássy Kurta János 1931—35 között volt a Képzőművészeti Főis­kola növendéke, de közben Medgyessy Ferenc mellett is dolgozott. Formanyelvének ki­alakulására ez nagy hatással volt, azon maradandó nyomot hagyott. E formanyelv jellem­zője például az, ahogyan a művész a kő anyasszerűsé- gét kihangsúlyozza. Ez egyút­tal bizonyos zártságot is je- 'ent, amely fokozza a szobrok monumentalitását. A további zllemzőkről szólva jegyezzük meg, hogy Andrássy Kurta a ’igurák népi ízét erőteljesen érzékelteti. A fogalmazás rea­litása. népi íze szintén elkép­zelhetetlen lenne Medgyessv ’’a^ása nélkül Ez a salgótar- iáni szobra a pihenő kubikos hiteles ábrázolása Tereferélők Az 1971-ben elhunyt Mun- káesy-díjas érdemes művész Tereferélők című alkotása nem az egyetlen Tar István- mű Salgótarjánban. 1919-es emlékműve ugyancsak itt van a főtéren, a pavilonsor és a kis park között. A Tereferé­lők figprái 1966-tól állanak a megyei’ tanács mögötti lakó­házak között, zöld domboldal­ban, fák között. Telt asszonyai, testtartásuk, mozdulataik klasszikus emlé­keket ébresztenek. Maga a je­lenet is „klasszikus”, kanosé­val kútról jövő nők találkozá­sa. Ez az időtlen, köznapi té­ma itt monumentálissá nő. ez a fajta monumentális alakí­tás egyúttal jellemzi Tar Ist­ván utóbbi alkotói periódusát. Például Nő lanttal (Budapest), vagy a Tisza (Szeged) című műveire gondolunk még, töb­bi között. Tar István köztéri szobrai egyébként az ország sok városában megtalálhatók. Tóth Elemér

Next

/
Oldalképek
Tartalom