Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)
1976-06-01 / 128. szám
Kiliintrlpsrk. (öniy képek Egykori úttörő mek és kitüntetések sorakoznak. A szoba falát dicsérő oklevelek ízléses keretben díszítik. De az acélkék- munkás- őr-egyenruhán is ott ragyognak az elismerés jegyei: jelvények, ezüst- és bronzkoszorús érmék. A fényképalbumban megannyi fotó idézi a múlt emlékeit, a barátság, ösz- szelartozás. vidámság és az úttörőélet szépségeit. — Ennyi idő alatt bizony sokszor akadt elismerésben részem — mesélte Vadászi László, a Salgóbányai Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet , nevelője. az otthon igazgatóhelyettese, , hajdani úttörőcsapatvezető. A képeket nézegetve, egy kicsit elérzékenyülve így emlékezett vissza' a régmúlt időkre: .— Harminc év telt el. Szinte észre sem vettem az idő rohonását. Rengeteg tapasztalat, élmény és emlék fűződik ezekhez az évekhez. Úttörőcsapatunk 1947-ben alakult 126 úttörővel és kisdobossal. Akkor mint elvezető tevékenykedtem az általános iskolában. Igazi, decemberi időben, felejthetetlenül csodálatos ünnepség volt az első, amit az újonnan alakult úttörőcsapat rendezett. Közös Télapó-esten szórakoztak, nevetgéltek a pajtások. Persze, akkor még nem beszélhettünk egyenruháról, vagy zászlóról. Később a tanárok és a nagyobb diákok varrtak ingeket, nyakkendőket és hímeztek igazi, csapatzászlót. Elkezdődött 's időszaka. A gyerekek nagy lelkesedéssel építették galy« V“ lyakból és levelekből a lombsátrakat. Kívülről szegényesek, de belülről annál gazdagabbak voltak ezek a kirándulások. Az egyesítés után pár évvel, 1951-ben átvettem a csapatvezetői tisztet. Megalakítottuk a szervező testületet, melynek munkájába bevontuk az üzemi dolgozókat, veteránokat és természetesen az ifiket. Az egyik legkedvesebb emlékem is hozzájuk fűződik. »eszeddel folytatta a múlt tór- „énetfeinek idézését. — A Balaton mellett táboroztunk. Hét-nyolc ifjúmunkás is velünk tartott. Számukra nem határoztunk meg kötött programot, de másnap már jelentkeztek nálam. Elmondták, hogy kedvet kaptak a mozgalmi élethez, és szeretnének bekapcsolódni az akciónkba. Megalakították a „veterán” őrsöt és attój kezdve együtt dolgoztunk. Hazaérve megszervezték az •ifivezetői rajt, és soha nem látott buzgalommal, s teljes szívvel végezték a feladatukat, segítették a csapat és az őrsök munkáját. — Tizenhét éves csapatvezetői ténykedésem alatt úgy is mint a Magyar Úttörők Országos Szövetségének tagja, számtalan meghívást kaptam Csillebércre. Az ott szerzett tapasztalatokat, ötleteket és élményeket itthon Igyekeztem táborozások hasznosítani. Ma már, visszatekintve elmondhatom, sikerrel. Méltán bizonyítja a miniszteri dicséret, valamint a Munka Érdemrend bronz fokozatának elnyerése. — Ma sem szakadtam el a pajtásoktól, hiszen munkám is hozzájuk köt. Fiatal kollégáimnak, pályakezdő pedagógusoknak, nevelőknek gyakran mesélek a mozgalomról, annak szépségéről, hogy ők is ilyen töretlen lelkesedéssel és nagy-nagy szeretettel végezzék munkájukat. b. r.s. így élünk mi A hétköznapok összetartozása A takaros- háromszobás Azóta szalagközi meós va" Féltem tőle- de sikerült, ényu családi ház Pásztón- az Ady gyök. Szeretem a munkámat. a matek hármasra volt a leg" Endre utcában áll. Ha beszél- a kollektívát. Valahogy úgy ... , ... ni tudna, bizonyára gyakran van azzal az ember: ha beáll büszkébb. Hogyan telnek a panaszkodna magányról, dolgozni- nem fényűzésből te- napjaim? Fél kilenctől zuras* egyedüllétről. Érthető, hiszen szi, hanem- hogy pénzt keres- íg dolgozom az áruházban, lakói a reggel beköszöntével sen. Egy i<*ő után aztán annyi" Nagyon szere>tem a munká- búcsút mondanak egymásnak ra megszereti a munkáját- a . _ . , , ... _ és siet ki-ki a maga dolgára, közösséget, hogy másként már mat- Szerintem a kozmetika A hazatérés ideje kiszámítha- el sem tudná képzelni az életét. tatlan- bizonytalan, A hét vége: a szombat- vasárnap azután duplán ünnepnek számít. Ilyenkor együtt van a Szőilosi család. Édesanya a két lánya segítségével a házimunkát végzi. Közce-n pedig árad a szó iskoláról; munkahelyről- sikerekről és kudarcokról. Az édesapa. Szőllősi István mindebből keveset hall, mert az ő területe a ház körüli teendők ellátása. legszebb a kereskedelemben. Az eladói tevékenység mellett egy sor papírmunka- havi je- ★ ’entések készítése is az én Ha a családról, a gyerekek- íelada,tom” Ha hazamegyek- röl esik szó- Szőllősiné arca tanulok- vagy olvasgatok. ellágyul. Szavaiból szeretet- melegség árad. Férjével sokat küszködtek azér.t, hogy a családnak kellemes otthont varázsoljanak. Szabad időm inkább csak a hét végén van. Ilyenkor örülünk- hogy végre együtt a család. — Édes! Olyan rossz, hogy soha nem vagyunk együtt — hallom szinte naponta a láSzőHősiné. a Fővárosi KézDédelgetnek-e valami nagyobb tervet. elképzelést "-•őllősiék? Szőllősiné a fejét ingatja: — A házat 1957-ben kezdtük építeni. Azóta is állandóan szépitgetjük. Mindig keppan- -tunk rajta valamit. Férjem a tanácsi építőipari váiialatnái ács- s bár napi tíz órát tölt távol utazással együtt- itthon is kiveszi részét a munkából. nyaimtól. Valóban rossz, hogy Kisebbik lányom, a hatodikos napra- de óriási elképzeléseink ahányan vagyunk- annyifele Margjt örökölte a szorgalmat, nincsenek. Szépen- kiegyensú* megyünk. De hát nincs mit munkaszeretetei. Reggelente lyozottan élünk. Am- mivel az tenni. A munka hozzátartozik még a húszéves nővérét is ő igényeink egyre nagyobbak, az emberi élethez mondja szolgálja ki. Rohan az- üzlet" soha nem vagyunk be- hozza a tejet —1 Ágnes elégedettek. És ez Tervezgetünknapról teljesen a mindig műipari Vállalat pásztói tele* Keljél- kész a reggeli! — szó" többre, jobbra vágyás ad pének dolgozója. Ő is, mint - a legtöbb asz- szony- a tűzhely mellől került az üzembe. — Volt azért kis előgya- korlatom. A fonalfeldolgozónál vállaltam bedolgozói állast. Jól emlékszem, sokszor még éjszaka is horgoltam a színes gyereksapkákat. Kézimunkázni mindig nagyon szerettem. Háziasszony koromban horgolásból állt az egész lakás. Csipke terí tők, drapériák — ami akkoriban divat volt. 1963-ban -kerültem az üzembe, mint betanított gépi munkás. Egy szép napon azután odajött a telepvezető és közölte, hogy Pestre küldenek hathónapos meósttan- folyamra. Kicsit féltem- mert nehéznek tűnt elképzelni, hogy a család- a munka mellett a tanulásban is helyt tudok állni. Jóleső érzés voltamikor megtudtam, hogy kiuj longatja nővérét. Délután, erőt- lendületet a mindenna- amikor hazaérek- Margit már pok küzdelméhez, javában takarít- fényesíti a lakást. Egy baja varu-hogy nagyon anyás. — Nem megyek Siófokra táborozni, mert te nem leszel ott- Édes! — mondta a napokban. Próbáltam megértetni vele- hogy örökké úgysem lehetek benne az életében. Kevés fiatal lány dicsekedhet azzal, hogy húszéves korában osztályvezetőként dolgozik. Szőllősi Ági ezek közétartozik. A pásztói áruház illatszercsztályán- a szépítőszerek birodalmában -.csíptük el” röpke beszélgetésre. Ági arca kicsit fáradt, törődött. Megviselte a sok tanulás- a vizsgára való készülődés — A közgazdasági techni— vkm — Fejlődnek a társközségek Hélsáf>i /árási tapasztalatuk A korszerű közigazgatás, egy-egy település nagyobb ütemű fejlesztése, a szellemi és anyagi erők ésszerű ossz pontosítása már korábban igényelte, hogy közös községi tanácsok alakuljanak a megyében■ Az eddigi tapasztalatok ösz- szegezésére vállalkozott a rétsági járási Népi Ellenőrzési Bizottság, amikor a rétsági nagyközségi, a nőtincsi és a tereskei közös községi tanácsoknál végzett vizsgalatot: milyen eredménnyel j'irt az összevonás, hogyan fejlődött a székhelyközség, s hogyan a társ község. A népi ellenőrök — szakemberek — egyöntetűen állapíthatlak meg, hogy a közös tanácsok létrehozása indokolt volt. Még akkor is, ha az ősz- szevonást követő hónapokban, első években kisebb-nagyobb ellenállással lehetett találkozni. Ma azonban a tények ismeretében mindenki tudja: az összevonáá a lakosság érdekeit szolgálta! Bizonyított tény, hogy a társközségek az elmúlt években olyan beruházásokat és felújításokat valósítottak meg. amelyekre önálló községekként nem lettek volna képesek- Bánkon például 500 000 forint értékben új posta, orvosi rendelő, Tolmácson orvosi rendelő, út, tűzoltószertár épült- Bánkon az üdülőterülemi munkával. Csupán Bánk községben tavaly 499 forintra emelkedett az egy főre eső társadalmi munka értékeA fejlődés a következő években is biztosított. Felsőpetény- ben lehetővé teszik a körzeti orvosi rendelő építésének befejezését. Szátokon járdát és autóbuszvárót építenek —, hogy csak néhányat említsünk- A közös községi tanácsokban, a végrehajtó bizottságokban arányosan alakul a társközségek képviselete- A 45 tagú rétsági tanácsban 21-en Rétságról, 10-en Bánkról, 14- en pedig Tolmácsról kerültek a testületbe- A Nőtincsi közsé- ten kiépítették a villányháló- gi közös Tanácsban 16-an vanzatot, felújították a művelődési házat. Megvalósultak a TV. ötéves tervbe ütemezett fejlesztések. Igaz, vannak gondok- A társközségek közül Szendehelyen például pénzügyi fedezet hiányában nem épülhetett fel az orvosi rendelő, nem került megvalósításra a törpe vízmű, Szátokon nem készült el a tervezett óvoda — a gyermeklétszám csökkenése miatt. Ezért (érthetően) az erre tervezett összeget a központi község óvodájának fejlesztésére használták fel. Előfordult olyan eset is a társközségeknél, mint Ösagárd esetében, hogy nincs a községben posta. Ösagárdon és Szendehelyen nem biztosított a tüzelőolajellátás, a pb-gáz- Ezeket Rét- ságról, vagy Nőtincsről kell beszerezni- Természetesen örvendetes tény, hogy a társközségek lakói egyre jobban megértik: rövid idő alatt nem lehet évtizedek mulasztását pótolni. Még örvendetesebb, hogy a fejlődést a lakosság is segíti önként vállalt társadalnak a helybeliek, ugyancsak 16-an képviselik Szendehelyet, Felsőpetényből 11, ösagárdról 7 tanácstag vesz részt a testület munkájában. Ilyen az arány a Tereskei községi közös Tanácsnál. A társközségekben levő tanácstagok aktivitása egyáltalán nem tér el a székhelyközségek tanácstagjaitól. Ez azért is így van, mert a közös tanácsok' kialakítása óta ügyeimet fordítottak arra, hogy a társközségek ne kerüljenek a székhelyközséghez képest hátrányos helyzetbe- Jó tapasztalat, hogy valamennyi társközségben tanácstagi-csoport működik, melynek vezetője, mint például Bánkon, a közös tanács elnökhelyettese. A sok jó tapasztalat mellett nem lehet észrevételek nélkül szólni a társközségek tanácstagjainak választókerületi munkájáról. Ez a tevékenységük rendszertelen, esetenkénti. Ritkán tartanak üléseket, tevékenységüket inkább a társközségekben rendezett falugyűléseken, tanácstagi beszámolókon a társadalmi munka megszervezésében fejtik ki. Ahhoz, hogy a közös községi tanács vezetői jól végezzen munkájukat, szükséges a községben . levő párL, KISZ- és más társadalmi tömegszervezetek, valamint a szövetkezet veze'őivel való jó kapcsolat- A rétsági járásban ez az együttműködés jónak ítélhető meg. Rétságón a legkedvezőbb a helyzet- Nőtincsen azonban a sok település már nehezíti az ott levő szervek vezetőivel való rendszeres kapcsolat tartását. Tények bizonyítják, hogy meggyorsult a választópolgárok ügyes-bajos dolgainak intézése. A társközségekben lakók ügyeit a tanácsi vezetők és képzett ügyintézők a rendszeres kiszállások alkalmával intézik. A rétságiak például Bánkon heti három. Tolmácson két alkalommal jelennek meg. A tereskeiek (mivel csupán Szátok a társközségük) hetenként négy félnapot töltenek a községben- A nőtin- csiek heti 2—3 alkalommal jutnak el a társközségekbe- Mindezek mellett természetes a tanácsi vezetők rendszeres fogadóóráinak a megszervezése- Ezek rendszerességéről a választópolgárok mór meggyőződtek az évek alatt. így a kölcsönös bizalom, a megértés az alapja a választópolgárok, a tanácsi vezetők és ügyintézők egy ü: Iműködésének. Nem kívánjuk az évekkel ezelőtt elhangzott, néhol gu- nyoros megjegyzéseket felidézni. Ennek semmi értelme nem lenne- Arra azonban ma már a tolmácsiak csakúgy, mint a bankiak, vagy ősagáv- diak és szendehelyiek rájöhettek, hogy jó volt a „házasság". Egyedül nem fejlődhet'ek volna ennyit a társközségek, mint így, együtt, amikor egy-egy fontos feladat végrehajtására összpontosíthatták a szellemi és anyagi erőt a közös községi tanácsok, amint a járásban tették. rétsági S. L. <4 lengyel és magyar képzőművészek kapcsolatai A Lengyel Képzőművészek latok bővítésére, a lengyel és személyi cserét, amelynek Szövetsége eleven együttműködést épített ki a szocialista országok testvér jellegű szövetségeivel. Az együttműködést a szövetségek vezetőségei között aláírt szerződések alapján bo- 7 nyolítják, amelyek a legkö- J zelebbi évre vagy néhány esztendőre meghatározzák a tevékenység módjait és formáit. Legutóbb a Lengyel Képzőművészek Szövetsége és a Magyar Képzőművészek Szövetsége írt alá ilyen egyezményt. A Lengyel Népköztársaság és , a Magyar Népköztársaság kulturális és tudományos együttműködési terve szellemében • előkészített megállapodás cél-» ja a két alkotó szövetség kö- j zötti közvetlen kapcsolatok 'további elmélyítése és meg- 1 szilárdítása. * Az ez évre szóló egyezmény különösen nagy figyelmet fordít az alkotói kapcsomagyar képzőművészeknek az célja a kölcsönös kapcsolatok eddiginél is gyakoribb talál- elmélyítése. Mindkét alkotó kozóinak Növekedett bevezették megszervezesere. a cserék köre, a devizimentes szövetség közös művésztelepek és alkotónapok szervezését tervezi. Eszperantó Magazin 576|2. Az Eszperantó Magazin nemrég megjelent második számában Maller Sándornak, a magyar UNESCO-bizottság főtitkárának nyilatkozatából megtudhatjuk, hogy a sokról is. A „Lehet-e eszperantót oktatni a munkásszállókon?” című riport azt kutatja: mit tettek eddig a munkások szervezett bevonásáért a nemzetközi nyelv tanulását ille▼álával végzett az öt pásztói, kum harmadik osztályát végralov: Elsők lattünk a tanfolyamon, zem. A napokban szóbeliztem. nyelvűség az UNESCO-nak is tőén és milyen lehetőségek rengeteg gondot okoz. Birkózó olimpiai bajnokunk. Hegedűs Csaba, a „tuskirály” a sportolók szempontjából mondja el a nyelvi gondokat, s rögtön egy ígérettel is megtetézi... Egy másik érdekes riportból az derül ki: hány nyelven kell tudnia egy orvosnak. Tanulságos írást olvashatunk a számítástechnika és az eszperantó kapcsolatávannak még erre? Mikó Pál né kandidátus áz idegennyelvoktatásról és a teendőkről írt érdekes tanulmányt. Egy svájci orvos-docens nyílt levelét ;s közli az Eszperantó Magazin: a címzett: az Egészségügyi Világszervezet főigazgatóba. A téma: nemzetközi nyelvet ajánl a nemzetközi szervezet soknyelvűségéből adódó nehézségek elhárítására. *
