Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

ti osór labda Itthon és Budapesten is vereség Kemény védők — gyenge támadók Budapesti Csőszerelő— S. Kohász 81:60 (36:37) Budapest, v.: dr. Gyimesl, Raffel. Kohász: Szabó (17), Juhász (17), Lajgut (2), Pet- rucsik (10). Telek (—), cs.: Palla (8), Svantner (6), Ba­logh (—), Edző: Boronyal Ta­más. A tavaszi szezon leggyen­gébb iátékával gyengén ;ját­szó ellenféltől szenvedett ve­reséget a Kohász. A mérkő­zés már a szünet utáni 4. percben eldőlt. A szünetig „csak” 9 ponttal vezető csa­vargyáriak 4 perc alatt 20 pontra növelték előnyüket. Ez már behozhatatlannak bizo­nyult. A Kohászok egyszer még támadásba lendültek, ekkor a 15. percig 62:51*re újból 9 pontra közelítették meg ellenfelüket. Innen a jobban hajrázó hazai együt­tes biztosan győzött. Gyógypedagógiai Főiskola— SBTC 65:40 (33:21) Salgótarján, v.: Eper, Do­monkos. SBTC: 'Kővágó (16), Szarvasné (11), Gasparkovics (4), An da (2), Mártinké (4), cs.: Krenács (—), Zsidai (—), Noszki (—), Angyal (2). Edző: Szarvas József. Az SBTC tétje ebben a bajnokságban az NB II-be jutás kiharcolása. Az NB III. jövőre megszűnik. Az első hat jogot nyer az egyfordu­lós rájátszásra, ahol kiala­kítják a végső sorrendet. Az I— 3. helyezett kerül az NB II- be. A többiek a megye­bajnokság résztvevői lesznek. Az SBTC helyzete a sok ha­zai vereség miatt nem túl kecsegtető. A legnagyobb gondot a megfiatalított együttesnél az érthető rutin- hiányon ég a sok edzéssel megszerezhető dobóbiztonsá­gon kívül az okozza, hogy az együttes nem minden tagja érzi át a tét fontossá­gát. S mint ahogy az a va­sárnapi mérkőzésen is tör­tént, a csapat tartalékosán kényszerült kiállni. A kulcs­emberek sokszor alibi érvek­kel maradnak távol. A cso­port egyik legerősebb együt­tese magassági fölényével és dobóbiztonságával a „tarta­lékos” SBTC ellen végig ve­zetve, s pontjainak számát egyre növelve győzött, (mátyus) Városi Ilii le­döntő Az MHSZ salgótarjáni vá­rosi vezetősége a Zagyva-ra­kodói lőtéren rendezte meg az idei Honvédelmi Kupa lö­vészverseny városi döntőjét. Ezen az erőpróbán a város területéről kilenc lövészklub mérte össze tudását. A pus­kás számokban az alábbi he­lyezések születtek. Úttörő le­ány: 1. Urban Csilla (Városi Tanács), 2. Horváth Katalin (VEGYÉPSZER), 3. Földi Nó­ra (St. Bányagépgyár). Úttörő fiú: 1. Hőkgyes Márton (SKü), 2. Kakuk Péter (VEGYÉP­SZER), 3. Kakuk Dávid (Vá­rosi Tanács). Ifjúsági leány: 1. Czernák Mária (2. sz. Vo­lán), 2. Hangonyi Melinda (VEGYÉPSZER), 3. Gordos Gi­zella (Városi Tanács). Ifjúsági fiú: 1. Vasas Béla (SKÜ), 2. ifj. Pilinyi István (2. sz. Vo­lán), 3 Monos Árpád (VEGYÉPSZER). Felnőtt nők: , 1. Brunda Katalin (VEGYÉP­SZER), 2. Csete Erika (SKÜ), 3. Gyébnár Lászlóné (Városi Tanács). Felnőtt férfiak: 1. Hudák Imre (Városi Tanács), 2. Radios Béla (2. sz. Volán), 3. id. Pilinyi István (VEGYÉP­SZER). Pisztolyos versenyszám. Üt­törő leány: 1. Földi Nóra (St. Bányagépgyár), 2. Lukács Mária (St. Síküveggyár), 3. Nagy Anna (Zagyvaróna). Üt­törő fiú: 1. Reiner József (Városi Tanács), 2. Kadlóth László (Zagyvaróna), 3. Le- hoczki Nándor (VEGYÉP­SZER). Ifjúsági leány: 1. Föl­di Júlia (Zagyvaróna), 2. Czer­nák Mária (2. sz. Volán), 3. Gordos Gizella (Váiősi Ta­nács). Ifjúsági fiú: i ifj. Kad- ló Pál (SKÜ), 2. Ötvös Fe­renc (Z1M), 3. Mag Béla (VEGYÉPSZER). Felnőtt nők: 1. Szatmár Rezsőné (SKÜ). 2. Gyébnár Lászlóné (Városi Tanács). 3. Brunda Katalin (VEGYÉPSZER). Felnőtt fér­fi: 1. Telek Gyula (SKÜ), 2. Pölös István (2. sz. Volán), 3. Nivelt Jenő (Zagyvaróna). Az összesített versenyben az SKÜ-lövészklub csapata bizonyult a legjobbnak. Ez­zel ismét az SKÜ nyerte el a vándorserleget a VEGYÉP­SZER és a közelmúltban ala­kult, dicséretesen szereplő .városi tanács lövészklubja előtt. n. i,. Hetedik a vilánranalistán „Mazsola” már eleget utazott Eltelt egy hónap az atléti­kai versenyszezonból- A ma­gyar atlétika legbiztosabbnak vélt olimpiai pontszerzői (a férfi gerelyhajítók: Németh Miklós, Paragi Ferenc és Bo­ros Sándor, illetve a női tá- volugrók: Szabó Ildikó és Bruzsenyák Ilona) egyelőre erősen idény eleji formában versenyeznek. Hogy mégse maradjon a május meglepe­tés, üde színfolt nélkül, ar­ról egy, már majd mindenki által eltemetett őstehetség, a Csepel SC ötpróbázónője, Papp Margit gondoskodott. A ma is csak 27 éves Papp Margit már a müncheni olimpiára is úgy utazott, mint aki kellemes meglepetést okozhat. Azután a mezőny végén kötött ki- 1973-tól ered­ményei egy helyben topogást, sőt, némi visszaesést tükröz­tek. 1975-ben futócentrikus edzésmunkába vágott Bakai József, az egykori sokszoros tízpróba bajnok, irányításával. Gyorsasága nem fokozódott, ráadásul több számban — el­sősorban súlylökésben — visz- szaesett­Ezek után igazán senkinek semmi oka nem volt arra, hogy az olimpiai kiutazásra esélyesek között akár csak meg is említse Papp Margit nevét. Annál nagyobb volt a szenzáció, amikor röpke két hét alatt — hatalmas javulás eredméhyeként, világszínvo­nalú teljesítménnyel — ki­harcolta az olimpiai kiutazás jogát. Hogyan is történt mindez? Elevenítse fel az ese­ményeket maga az érdekelt! — A május eleji Népstadi­on-beli versenyt amolyan fő­próbának szántuk annak le- mérésére: hogyan is sikerült az idei felkészülés. 1976-ra ugyanis felhagyva a futócent­rikus edzésekkel, ismét az erő- fejlesztést és a technikai kép­zést állítottuk a központba- Februárban kivették a vakbe­lemet, egyébként semmi zava­ró körülmény nem jött köz­be. A 4506 pont után közöl­ték velem a MASZ vezetői, hogy amennyiben a következő versenyemen legalább 4550 pont körül teljesítek, úgy biz­tos olimpiai csapattagnak szá­míthatom magamat. Papp Margit számára az ausztriai Götzisban május 15— 16-án rendezett nemzetközi ötpróbaviadal jelentette a nagy lehetőséget- Az Inns­brucktól a svájci határ felé fekvő 25 ezer lakosú kisvá­ros gyönyörű környezetben levő tartánpályáján mindkét napon 4—5 ezer néző lelkes biztatása kísérte a verseny­zők valamennyi próbálkozá­sát. A magyar színek képvise­lője végül újabb egyéni csú­csával, 4582 ponttal alaposan kitett magáért. Pedig az első, a legkritikusabb számban nem váltak valóra az elkép­zelések- .. — A 100 méteres gátfutás­ban az ötödik gáton botlot­tam, elektromos időméréssel így is 14,1 másodpercet mér­tek. Sírtam, mert 13,9-re szá­mítottam. Fél órával később azután a súlylökésben vigasz­talódtam 15,37 méterrel- Ma­gasba 176, távolugrásban pe­dig 640 centimétert ugrottam. Csak ez utóbbi eredményem­mel vagyok maradéktalanul elégedett. Ez azt is jelentheti, hogy a 4582 pontos teljesítményt még tovább lehet fokozni? Majd elválik- Egy biztos: ezzel az eredménnyel Papp Margit az 1975-ös világranglista hete­dik helyét foglalta volna el. — Engem rettenetesen tud inspirálni a nagy versenyek hangulata. A világcsúcstartó NDK-beli Pollack és a kana­dai Jones maximális erőkifej­tésre ösztönöztek. Végtelenül örülök a bizonyításnak, amely az olimpiai részvételt is je­lentette! Nagyon szeretnék tisztességesen szerepelni, mert utazni én már igazán utaztam eleget- Most már jó lenne, ha az eredmények is jönnének. Hogy ez konkrétabban fo­galmazva mit is jelent, azt az edző, Bakai József fogal­mazta meg. Egyidejűleg vá­zolta a hátralevő hetek prog­ramját, legfőbb tennivalóit is­— A június 6-ig tartó tatai edzőtábor után június 12— 13-án Helsinkiben Magyaror­szág—Skandinávia viadalra kerül sor. Utána már végig edzőtáborban készülnek az olimpiai csapattagok. J. K. SBTC-Rába ETO 0.0 Salgótarján, 4000 néző, ve. zette: Szávó (Závodszki, Dri- gán). SBTC: Szűcs — Gecse, Kmetty, Kovács II-, Miklós — Angyal, Varga, Básti — Hor­váth, Marcsok, Jeck. Edző: Dávid Róbert. Rába ETO: Födes — Izsáki. Brandisz, Pozsgai, Magyar — Somogyi, Horváth L., Mile — Pénzes, Szokolai, Glázer- Edző: Pálfy Antal. Mindkét csapat idegesen kezdett- A győriek szoros em­berfogás mellett megerősítet­ték védelmüket — őrzőt ka­pott Básti is Szokolai szemé­lyében. Közepes iramban folyt a játék, s az első em­lítésre méltó esemény a 9. percben született- Ekkor Ko­vács II. hibájából Glázer szerzett meg egy labdát, amely a győri játékosok lábán ván­dorolt, majd Horváth elé ke­rült, aki 26 méterről nagy erejű lövést küldött a jobb sarok mellé. Az SBTC me- zőnyfölépyt harcolt ki, de támadóik nem boldogultak a kissé keményen játszó győri védőkkel- A zöld-fehérek a gyors Glázer és Pénzes révén igyekeztek zavart kelteni. Fel­tűnt, hogy a tarjáni kapuvé­dő, Szűcs egymás után négy­szer is kapujából messze ki­futva tisztázott — a mezőny­be rúgta a labdát. Esemény­telen percek után a 17. perc­ben csak a szerencse mentet­te meg Földes kapuját a gól­tól- Básti a jobb oldalról a partvonal mellől 35 méterre a kaputól váratlanul lövésre szánta el magát. Földes az előtte állóktól nem látta a labdát és csak az utolsó pilla­natban reflexszerűen tenye- relte szögletre- Nem változott a játék képe. A tarjáni táma­dók és a győri védők harcá­ból rendre az utóbbiak kerül­tek ki győztesen. A 37- perc­ben Básti középen előre tört. Jecket indította, aki élesen kapu elé lőtte a labdát. Mar­csok előrevetődve fejelt a jobb sarok mellé. Az akciónál a csatár megsérült — három percig ápolták- A 39. percben a húzódást szenvedett Izsáki helyett Pásztor állt be a győ­rieknél­Szünet után erősödött az iram, rákapcsoltak a tarjáni- ak. die csak szögleteket tud­tak kiharcolni. Básti két sza­badrúgása kerülte el a kaput, majd a 61- percben majd­nem gólt kapott a Stécé. Egy váratlan győri ellentámadás végén. Somogyi a jobb oldal­ról átvágta a labdát az üre­sen álló Glázer elé, aki 7 mé­terre Szűcs kapujától óriási erővel a jobb felső kapufára lőtte- Eleredt az eső is, mi­közben újra folytatódott az első 45 percet jellemző me­zőnyjáték. A 68. percben ket­tős cserét hajtott végre Dá­vid edző. Angyal és Horváth lejött — Kovács III. és Földi váltotta fel őket. Mégis győri támadás okozott izgalmat, mert Glázer megszerzett egy labdát és kissé kisodródva a jobb oldalról nagy lövést kül­dött kapura- Szűcs szögletre hárított- Izgalmasan alakult a hajrá, amikor egész sor ese­mény történt. Marcsok a fején táncoltatta a labdát a 16-oson belül, majd egy ügyes csellel lefordult a győri védőkről- Belőtte a ka­pu elé a labdát, de Varga, aki előrelopakodott, nem tudott belefejelni. A 78. percben So­mogyi 17 méterről váratlanul lövésre szánta el magát, s a labda a megdermedt Szűcs mellett a bal kapufáról vá­gódott a mezőnybe- A másik oldalon Básti 40 méteres lab­dájával Kovács III. ugrott ki tisztán, de a kapujából ki­mozduló Földes jól zárta a szöget, sőt másodszor is be­levetődött Kovács III. lövésé­be. A 81. percben Kovács III. elvitte a labdát Brandisz mellett, aki elcsúszott és le­rántotta a csatárt- Az eset a 16-oson belül történt, de Szá­vó továbbot intett- A tarjáni kapu előtt Varga kezére pat­tant a labda- a játékvezető azonban nem látott szándé­kosságot. A tarjániak kezde­ményeztek, amikor felhar­sant a hármas sípszó­Boldogan ölelkezett a mér­kőzés végén a tizenegy győri játékos. Elérték amiért jöt­tek, kiharcolták a döntetlent az SBTC otthonában- Köze­pes színvonalú és iramú ta­lálkozón igazságos pontosztoz­kodás született. , Az SBTC játékosai mezőny fölény ben voltak a játékidő nagy részé­ben, ám a támadók nem bol­dogultak a szervezetten vé­dekező győri védőkkel szem­ben. Nem ízlett a Stécé já­tékosainak a szoros emberfő• gás sem. A fegyelmezetten harcoló vendégcsapatnak el­lentámadásokra is tellett ere­jéből, s ezek az akciók lega­lább olyan veszélyesek vol­tak, mint az SBTC támadá­sai. Bizonyíték erre a két kapufa, amely azt is jelzi, hogy akár nyerhetett is vol­na a Rába. Az SBTC csaló­dást okozott, nem tudott a, tarjáni csapat ritmust vál­tani és nem sikerült a győri taktika ellenszerét sem meg­találni- A hazai közönség csa­lódott, mert ezúttal is elma­radt a rég óta várt hazai győzelem­Az SBTC-ből Szűcs. Gecse,' Varga, Básti, a Rába ETO-ból Földes, Pozsgai. Horváth és Glázer játéka tetszett. Szokács László Sorokban Salgótarján lesz a színhelye szombaton és vasárnap a te­rületi serdülő A egyéni atléti­kai bajnokságnak. A kétna­pos viadalon Pest,- Heves és Nógrád atlétái állnak rajthoz. A versenyt az SKSE-stadion- ban rendezik. Jól sikerűit az MTSH mel­lett működő tömegsport bi­zottság által rendezett tömeg­sportnap. amelyet Salgótar­jánban. a városi sportcsarnok­ban rendeztek. A síküveggyár és a VEGYÉPSZER dolgozói találkoztak két sportágban. A szervezés folyik — legköze­lebb újabb két gyár dolgozói látogatnak a csarnokba. Szécsényben kedvelt a kis-; pályás labdarúgás. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén ia megrendezik a kispályás tor­nát. ezúttal hét csapat. rész. vételéivel. Balassagyarmaton, a sport-; csarnokban vasárnap rende­zik a vívó Duna-kanyar Kupa küzdelmeit. Női és férfi tőr­ben, valamint • kardban III. osztályú versenyzők lépnek pástra. Montreali reménységek Neve: Kocsis Pál. Születési helye és ideje: Izsák, 1952. július 4. Magassága: 186 cm. Súlya: 82 kg. Foglalkozása: sportinstruk­tor . Klubja: Bp. Honvéd. Edzője: Dékán Rezső. :— Ügy kezdődött, hogy ti­zenhárom éves koromban részt vettem a vidékiek út­[iit hózás Hullta pon(szerzése I pül a !«ouclíeiólerem A PSE birkózói közül ketten. Bá’ka Jó'sef és Robntka István rajthoz állt az orszá.jos szabad- fosású junior magyar bajnoksá­gon. A szereplés nem űgv si­került, ahogy várták. Bátka 52 kg-ban az első mérkőzésen a későbbi balnok Szabó ellen sú­lyos sérülést szenvedett. Az or­vos nem engedte Indulni. ő azonban még egv mérkőzést vál­lalt és dicséretére legven mond­va. ez a hatodik helyet -jelen­tette. s az egyesületnek e-*. olimpiai pontot. Nem volt iohb a sorsolása Robotjának sem. aki a (Ni kg-osok sülycsoportiában az első találkozón v.rvancsak a ké­sőbbi bajnok Kisstől szenvedett vereséget. A második találkozón már nyolc ponttal vezetett a har­madik menetben, amikor a 1e- lenlevök nem kis meglepetésére a mérkőzésvezető leléntette. A két versenyzőt a szövetség meg­hívta a vasámao sorra kerülő iunior nemzetközi versenvre. Sérülésére tekintette] Bátka való­színűleg nem tudia vállalni a versenyzést. A PSE birkózóinak egyébként még három alkalom­mal nyílik lehetőségük. hogv olimpiai pontot szerezzenek. Biz­tos, hogv sikerül a szakosztály terve — meglesz a húsz olim­piai pont. örömhír a szakosztálynál, hogv a régen áhított kondicionálóterem építését minden fórumon ióvá- hr.tyták, s így a héten már kez­dődhetnek az alapozási munkák. Király Sándor (Herbst Rudolf felvétele) törő-olimpiájén, s a kislabda- dobásban második lettem... — emlékezett vissza sport- pályafutása kezdetére az olimpiára készülő magyar ké­zilabda-válogatott egyik erős­sége. — Bár mindjárt biztat­tak, hogy mondjak le min­den más sportág iránti am­bíciómról és csak a kézilab­dával próbálkozzam, egy év telt el, míg erre a végleges elhatározásra jutottam. Ek­kor jöttem fel ugyanis Buda­pestre, a Radnóti Miklós • Gimnázium diákja lettem, ahol Simon Csaba testneve­lő tanárom, a Honvéd ifjú­sági csapatának akkori edző­je mondta ki a „döntő szót”. Hamarosan leigazoltak a pi­ros-fehérekhez, 1970-ben mu­tatkoztam be az első osztályú bajnokságban, majd 1973-ban lettem a válogatott tagja, amelyben azóta 56 mérkőzé­sen vettem részt. Kocsis Pál útja egyáltalán nem volt olyan sima és könnyű, mint amilyennek a kívülálló gondolhatja. Tehet­ségesnek tartották, de ez egymagában természetesen nem volt elég. — Idő kellett, amíg meg­szoktam az új környezetet, az új társakat. De szerencsés játékos vagyok, mert minden poszton szívesen szerepelek, ahogy mondják: Jolly Joker vagyok... De azért bizonyára mégis akad kedvenc posztja ? — Igen, mégpedig az irá­nyító szerepkör, amelyet a Honvédban ellátok. Élvezem a pálya „betekintését”, igyek­szem partnereimet jó helyzet­be hozni, illetve észrevenni,' merre vannak, s aztán kézre adni a labdát. De magam is szívesen török be a védők gyűrűjébe, „csalogatom” az ellenfeleket, hogy így pozíciós előnyhöz segítsem társaimat. Tisztában vagyok hibáimmal is. Például, hogy ritkán vál­lalkozom lövésre, főként tá­volról. A magyar válogatott az utóbbi időben sok szép ered­ményt ért el; az olimpiai se­lejtezők sikeres megvívása után a közelmúltban Romá­niában vendégszerepeit és a Kárpát Kupában veretlenül végezve a harmadik lett. Kü­lönösen a világbajnoki címet védő románok elleni döntet­len tartozik a „jegyzett” eredmények közé. Mi a fő erőssége a Mont- realba készülő magyar csa­patnak ? — A döntő az, hogy sza­kítottunk régebbi stílusunk­kal. Átvettük a külföldiek kemény, agresszív játékmo­dorát, amihez megfelelő erőn­léttel és fizikai alappal ren­delkezünk. Többnyire a gvors lerohanásokat alkalmazzuk, s a csapat valamennyi tagja egyszerre vesz részt a véde­kezésben és a támadásban. Ennek köszönhettük, hogy az olimpiai selejtezőkben a sváj­ciakat és a bolgárokat is biz­tosan győztük le, s ha ezt még jobban sikerül begya­korolnunk, akkor az olimpián is okozhatunk meglepetést. K. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom