Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)
1976-06-30 / 153. szám
Kommunista és munkáspártok tanácskozása « IFolytatás a* I. oldalról) Az időszaknak, melyet átéltünk, fontos megkülönböztető vonása az a körülmény,. hogy a mai Európában ezek a változások a kapitalizmus általános válságának elmélyülése közepette mennek végbe. Itt szeretném hangsúlyozni, hogjt ez nemcsak gazdasági, hanem politikai és erkölcsi válság is. Ez a válság egyre jobban meggyőzi a tömegeket arról, hogy a kapitalizmus olyan ' társadalom, amelynek nincs lövője, egyszersmind ez a válság megsokszorozza a másik, a szocialista út híveinek- számát is. Ezt a válságot nem lehet megállítani. A'em diktálhat az imperializmus Ma világosabb, mint bármikor, hogy az imperializmus többé nem diktálhatja Európa sorsát. E sors meghatározásában immár döntő szava van a szocialista államoknak, a tőkésországok demokratikus és munkásmozgalmának. 'És éppen ezeknek az erőknek a döntő érdeme, hogy Európa már 30 éve békében él. Az Európában kialakult új körülmények között végre megoldást nyert számos éles, robbanásveszélyes probléma, amely a második világháborútól kezdve lázban tartotta a kontinenst. Azok a fontos szerződések és megállapodások, amelyeket a szocialista országok a legutóbbi években Franciaországgal, az NSZK-val és más nyugati országokkal kötöttek, valamint a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás, jobb európai helyzet kialakulásához vezettek. A békés egymás mellett élés elvei az államok közti kapcsolatok vezérlő irányzatává lettek. Ez legteljesebben az Egyesült Államok és Kanada részvételével megtartott összeurópai tanácskozás sikeres lebonyolításának tényében jutott kifejezésre. Ez a béke erőinek hatalmas politikai győzelme. o A tanácskozás mérföldkövet jelentő dokumentuma az államok békés közeledésének és együttműködésének gazdag, sokoldalú kódexe. Valamennyi javaslatát igyekszünk megvalósítani. A nemzetközi enyhülés ügyének sikere lelkesítette és megerősítette a béke és a haladás erőit, emelte tekintélyüket és hatásukat a tömegekre. Megmutatta, hogy a bur- zsoá országok uralkodó köreinek valószerűen gondolkodó képviselői megalapozott álláspontot foglalnak el. Ugyanakkor felháborította és aktivizálta a reakciós és militarista erőket, mindazokat, akik Európát és az egész világot a hidegháborús időkhöz a nukleáris katasztrófa szakadékénak szélén való egyensúlyozásához kívánják visszahúzni. Megriadtak mindazok, akik a halált és pusztulást hozó fegyverek gyártásából élnek, akik képtelenek más politikai karriert elképzelni a maguk számára, minthogy „keresztes hadjáratra” uszítsanak a szocialista országok és a kommunisták ellen, vagy hogy — mint ahogy azt Kína maoista vezetői teszik — nyíltan „az új háborúra való készülődésre” szólítsanak fel, arra számítva, hogy hasznot húzzanak más államok és népek egymás ellen fordításából. A már eddig is soha nem látott méreteket öltött fegyverkezési hajsza fokozásának érdekében az imperializmus agresszív erői és cinkosaik újból forgalomba hozzák a mítoszt, az úgynevezett -szovjet veszélyről”» amely állítólag a nyugati országok feje felett lebeg. Minden józan megfontolás ellenére, a szocialista országokat teszik, ».felelőssé” más államokban bekövetkező belpolitikai fejlemények miatt» a polgárháborúk és a nemzeti felszabadító háborúk miatt. A kispolgárokat ».orosz tankoszlopokkal” rémisztgetik, azt sugalmazzák, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi ‘országai hatalma* mennviséaben fegyvert halmoznak fel, „Nyu- gat-Európa elleni háborút” készítenek elő. Ezek a kiagyalások azon* össze. mihelyt a tényeket, a valóságot vesszük szemügyre. Ami Közép-Európát illeti» nincs nagy különbség a Varsói Szerződés és a NATO fegyveres erőinek méreteit tekintve. Színvonaluk sok éve többé-kevésbé azonos (a két fél profiljának meghatározott különbözőségével). Ez a nyugati hatalmak számára pontosan olyan jól ismert, mint számunkra. Ezért a szocialista országok megállapodást javasolnak a fegyvere* erők és a fegyverzetek (legalább a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről történő) egyenlő' csökkentéséről» -azzal a céllal» hogy ne változzanak meg az erőviszonyok. de csökkenjenek a felek katonai kiadásai és az összecsapás veszélye. Úgy tűnik, mi sem lehet értelme lehet: hogy fékezzék a tárgyalásokat. akadályozzák a közép-európai fegyvere* erők és fegyverzetek csökkentését. Éppen a Szovjetunió javasolta, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalásokon résztvevő államok vállaljanak kötelezettséget. hogy mindaddig, amíg a tárgyalások folynak nem növelik a fegyveres erők létszámát. A Nyugat azonban ezt a javaslatot sem fogadta el. A NATO tovább növeli Közép-Európában állomásozó katonai erőinek létszámát és ütőerejét. Ki Van tehát az európai katonai veszély csökkentése mellett és ki segíti elő e veszély növelését? A Szovjetunió az egyetlen a nagyhatalmak közül- amely nem növeli évről évre katonai kiadásait és a hatalmak katonai költségvetésének általános, egyeztetett csökkenésére törekszik. E közben az Egyesült Államok katonai költségvetése szakadatlanul nő. Már meghaladja a 100 milliárd dollárt. A NATO nyugat-európai tagjai esetében pedig öt év alatt — 1971 —1975-ig — több mint kétszeresére nőttek a katonai kiadások. Ez a valóság, amely önmagáért beszél. Emlékeztetünk logikusabb és igazságosabb nv'” neh-ov beszédes tényre. ennél. Mégis: a NATO-orszá- gok állhatatosan arra törekednek. hogy a csökkentés ne' egyenlő mértékben következzék be. hogy az erőviszonyok javukra és a szocialista országok hátrányára változzanak. Világos, hogy ebbe nem mehetünk bele és a nyugati tárgyalópartnereink láthatólag maguk is megértik ezt. így hát az általuk elfoglalt álláspontnak csak egy Éppen a Szovjetunió fontos javaslatot terjesztett elő. Indítványozta, hogy kössenek világméretű megállapodást az erőszakról történő lemondásról a nemzetközi kao- csolatokban. általánosan tiltsák be a tömegpusztító fegyverek új fajtáit és rendszereit (amelyek között a nukleáris fegyvernél sokkal szörnyűbb fegyverek is megjelenhetnek.) Ki törekszik a fegyverkezésre? Ezek a javaslatok világszerte széles körű helyesléssel találkoztak, de a nyugati hatalmak kormányai részéről (nem is beszélve Kínéról) eddig. sajnos, nem sok akaratot látunk ezek megvalósításéra. A Szovjetunió a stratégiai sza megfékezésére és ki az aki cselekedeteivel szítja azt. V. I. Lenin a szovjetállamnak az első világháború befejezéséért vívott harca feladatairól szólva hangsúlyozta: .,aki azt hitte, hogy könnyen, hsizzá lehet jutni a békéhez- hogy csak enyhe fegyverek további korlátozá- célzást kell tenni a békére é6 sáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások során hivatalosan javasolta, hogy mondjanak le olyan új, az eddiginél pusztítóbb . fegyvartípu- sok létrehozásáról. mint például, a .,trident” rakétával felszerelt tengeralattjáró és a B—l*es stratégiai bombázó az Egyesült Államokban és az ennek megfelelő rendszerek a Szovjetunióban. Az Egyesült Államok azonban elutasította javaslatainkat és hozzálátott a tömegpusztító fegyverek eme újabb csoportjának kialakításához. Éppen a Szovjetunió javasolta az Egyesült Államoknak, állapodjanak meg abban, hogy kivonják a nukleáris fegyvereiket hordozó szovjet és amerikai hadihajókat a Földközi- tengerről. Javaslatunkat azonban elutasították. Éppen a Szovjetunió javasolta, hogy kössenek megállapodást az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról. Ez a javaslat széles körű támogatásra talált az ENSZ- ben. Más atomhatalmak azonban nem voltak hajlandók tárgy a 1 ó aszta 1 hoz ülni a vonatkozó megállapodás kidolgozása érdekében. Mindezek a javaslataink továbbra ig érvényesek — mondotta Brezsnyev és aláhúzta, hogy az eddig elmondottak elegendőek annak a kérésnek a helyes megválaszolásához. hoay valójában ki törekszik a fegyverkezési baja burzsoázia tálcán hozza nekünk, az egészen naiv ember”. V. I. Leninnek ezek a szavai ma is időszerűek. Biztosíthatom, önöket elvtársak, hogy pártunk nem csökkenti erőfeszítéseit a béke és a népek biztonsága ügyéért vívott harcban. Ezzel kapcsolatban mi továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk a szovjet— amerikai kapcsolatok javításának. Természetesen elsőrendű jelentősége lenne annak, hogy sikeresen befejeződjék a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról szóló úi megállapodás elhúzódó kidolgozása. A Szovjetunió ebben a kérdésben jóakaratról és építő szellemű magatartásról tett. és tesz tanúbizonyságot. Annál különösebb. hogy az Egyesült Államok felelős köreiben időről időre felhívások hangzanak el a gyorsított fegyverkezésre hivatkozással a Szovjetunióval folytatott tárgyalások megrekedésére, vagyis egy olyan helyzetre, amely néhány hónap óta húzódik — nyíltan meg kell mondanunk — nem a mi hibánkból. Elvtársak! Nem egyszerű dolog hatástalanítani azt a puskaporos. pontosabban nukleáris kamrát, amellyé napjainkban Európáit változtatták. De meg kell kezdeni a tényleges előrehaladást ebben az irányban. Hííen Helsinki szelleméhez A Szovjetunió, híven a Helsinkiben elért megállapodás szelleméhez és betűiéhez, lelkiismeretesen értesíti az európai biztonsági konferencia résztvevőit a hadgyakorlatokról, amelyeket a határövezetekben folytat és meghívja ezekre a szomszédos orszában kártyavárként omlanak gok megfigyelőit. NÓGRÁD — 1976. június 30., szerda A szocialista országok ■— mint ismeretes — többször is javaslatot tettek az Észak-Atlanti és a Varsói Szerződő* szervezetének egyidejű feloszlatására, vagy — előzetes lépésként — azok katonai szervezetének megszüntetésére. Természetesen távol áll tőlünk az a gondolat, hogy egyenlőségjelet tegyünk a két szervezet közé. A .Vauséi Szerződés szigorúan vett védelmi szervezet. Ami a NATO-t illeti, ezt a tömböt az agresszió és a népek felszabadító hai'ca elnyomásának eszközeként hozták létre és — bái-mennyire szépítik is tevékenységét — ez marad ma is. Mi azonban elvileg ellenezzük a világ katonai tömbökre való felosztását. Elvtársak! Európa népei olyan nemes hagyományok örökösei és folytatói, amelyek a világkultúra elválaszthatatlan alkotó részévé váltak. Kell-e mondani, hogy ezek a nagy hagyományok korunkban sok mindenre kötelezik az európaiakat? Másrészt viszont Európa — az emberiség történelme legborzalmasabb háborúinak forrása volt. Legalábbis százmillió emberélet Európa történelmének véres mérlege napjainkig. Ez szintén az európaiak hozzájárulása az emberiség történelméhez, de borzalmas hozzájárulás, amely figyelmeztet és kötelez. Arra kötelez, hogy elgondolkodjunk a múlton a jövő érdekében. Európa elvileg' új korszakba lépett, amely alapvetően különbözik mindattól. ami korábban volt. Ennek meg nem értése azt jelentené, hogy az európaiak katasztrófa felé haladnak. „Ki kardot ránt, kard által vész el” — tartja a régi mondás. Napjaink Európájában a kardot rántó nemcsak maga vész el, de még csak el sem tudja képzelni, hogy ki mindenki pusztul el vele együtt a tűzben: ellenség, barát, szövetséges vagy egyszerűen közeli avagy távoli szomszéd. A szovjet emberek számára maga a gondolat is borzalmas, hogy Európa területén nukleáris fegyvert alkalmazzanak. Európa épülete a végsőkig zsúfolttá és tűzveszélyessé vált. Nincs s nem is lesz olyan tűzoltóság, amely képes lenne a tüzet eloltani, ha az valóban lángra lobban. A béke létfontosságú A béke tehát Európa és az európaiak számára létfontosságú. Rendkívül fontos az is, hogy megteremtsük Európában a békés együttműködés, úgymond, anyagi közegét. Itt a kölcsönösein előnyös együttműködés különböző formáira — a kereskedelemre, a termelési kooperációra és a tudományos-műszaki kapcsolatokra — gondolok. Ez a feladat teljesen reális. Például a Szovjetunió kereskedelmi forgalma az európai tőkésországokkal az utóbbi öt esztendő alatt több mint háromszorosára növekedett. Ügy gondolom, hogy az európai kommunisták egységesek az ilyen kapcsolatok további fejlesztésének hasznosságát és kívánatosságát illetően. Ez segít a tartós béka anyagi alapjainak lerakásában. Ez megfelel a dolgozók közvetlen érdekeinek. A szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok ezekben a válságos időkben máris sok százezer, sőt sok millió ember számára biztosítanak munkát Nyugat-Euró- pában. Ugyanakkor ezen az úton nem kevés az akadály, amelyet a tőkésonszágok támasztanak a szocialista országpk- kal szemben, gyakran alkalmazott megkülönböztetésekkel — mondotta Brezsnyev és hozzáfűzte: Mint ismeretes, javaslatot tettünk európai kongresszusok, vagy államközi tanácskozások megtartására, hogy megvizsgáljuk az olyan problémák megoldásában való együttműködés kérdéseit, mint amilyen a környezetvédelem, a közlekedés, az energetika fejlesztése. A nyugati államok szavakban emellett vannak, valójában azonban kibúvó álláspontra helyezkednek és egyáltalán nem sietnek a gyakorlati lépésekkel. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a Helsinkiben elért megállapodások támogatására tett ígéreteikkel? Az államközi bizalom megteremtéséért Elvtársak! A tartós békéhez szükséges államközi bizalom légkörének megteremtése azt követeli, hogy a népek egyre jobban megismerjék és megértsék egymást. Pontosan és elsősorban ebből a szempontból közelítjük meg a kulturális csere és az emberi érintkezések kérdéseit teljes sokrétűségükben. Hogyan is áll az ügy ebben a vonatkozásban? A szovjet állam mindenképpen ösztönzi a kulturális cserét — kormányközi megállapodásokban rögzíti azt és évről évre szélesíti terjedelmét. Jelenleg országunk 120 országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat. A helsinki konferencián elfogadott záróokmánynak megfelelően. Ugyanezt az irányelvet követik ezekben a kérdésekben az európai biztonsági konferencián részt vett más szocialista országok is. Ami viszont a tőkésállamo- kat illeti, azoktól meglehetősen sok szép szót hallottunk a szellemi értékek cseréjéről, de valóságos tetteket bizony keveset láttunk. Ez nyilvánul meg a legkülönfélébb területeken. Angliában és Franciaországban például Csak hatod-hetedannyi könyvet adnak ki szovjet szerzőktől, mint mi a Szovjetunióban, angol, illetve francia szerzőktől. Harmadannyi televíziós műsort sugároznak stb. stb. Egészében a szocialista országok népei lényegesen tájékozottabbak a nyugati életről, mint a tőkésországok dolgozó tömegei a szocialista valóságról. A burzsoá propaganda feltalálta a „zárt társadalom” legendáját, hogy csökkentse a szocializmus vonzóerejét, befeketítse arculatát. Forduljunk itt is a tényékhez. Csupán az elmúlt 1975-ös évben a KGST-országokban több mint 58 millió külföldi vendég fordult meg. Ugyanakkor a szocialista közösség országaiból mintegy 35 millió polgár utazott külföldre. Már ebből is látható, hogy mit érnek a „zárt társadalomról” hangoztatott szólamok. Vagy vegyük például az olyan tömegszervezetek, mint a szakszervezetek közötti érintkezés kérdését. Előfordult, hogy az Egyesült Államok területén tartott nemzetközi találkozókra nem engedték be a szovjet szakszervezetek képviselőit. . Ami a Szovjetuniót illeti, nálunk tavaly 980 külföldi szakszervezeti és munkásdelegáció járt, és 750 szovjet delegáció látogatott külföldi országokba. Nem, a szocialista országok nem képeznek „zárt társadalmat”. Nyitva vagyunk minden előtt, ami igaz és becsületes. Ajtónk azonban mindig zárva lesz azok előtt a kiadványok előtt, amelyek a háborút, az erőszakot, a fajgyűlöletet és az embergyűlöletet hirdetik. Még jobban bezárjuk ajtónkat a külföldi titkos- szolgálatok és az általuk létrehozott emigráns szovjet ellenes szervezetek ügynökei előtt. Gondolom, hogy az amerikai CIA tevékenységének legutóbbi botrányos leleplezései után mindenki jól megérti» hogy enyhén szólva, joggal állunk így hozzá ehhez a kérdéshez. Véleményünk szerint a kulturális cserének és a tájékoztatásnak humánus eszméket» a béke ügyét, a népek közötti bizalom és barátság megszilárdítását kell szolgálnia. E közben néhány európai ország területén tovább működnek a hírhedt felforgató rádióállomások, a Szovjetunió határozottan sürgeti» hogy . szüntessék meg a lélektani hadviselés eszközeinek tevékenységét., Elvtársak! Pántunk» híven a proletár Internacionalizmus nagy eszméihez sohasem választotta .külön a szovjet ország sorsát Európa és < a világ más országainak sorsától. Külpolitikánk, amely a béke és a népek szabadságának megszilárdítására irányul, és belpolitikánk» amelynek célja a kommunizmus felépítése» nemcsak a szovjet nép alapvető érdekeinek felel meg» egyszersmind hozzájárulás is — és ez a meggyőződésünk — a világ kommunistáinak ahhoz a közös harcához, hogy az emberiségre jobb jövő virradjon. önöknek, elvtársak, nyilvánvalóan tudomásuk van az SZKP XXV. kongresszusának eredményeiről» köztük arról» hogy a kongresszus felvázolta a Szovjetunió fejlesztésének terveit. Népgazdaságunk méretei immár óriásiak. Elegendő, ha ' azt mondom, hogy a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termékének 20 százalékát» abszolút számokban ez több. mint amennyi az egész világ termelése volt 1950-ben. Érthető tehát» hogy mennyire sokrétűek és bonyolultak azok a kérdések, amelyek ilyen hatalma* gazdasági szervezet tervezésével és irányításával kapcsolatban felmerülhetnek. A szocializmus előnye lehetővé teszi számunkra, hogy biztosítsuk az ország gazda-) 6ágának szüntelen fejlődését, és ugyanakkor az egész nép jólétének szakadatlan javulását. A párt most előtérbe állította a termelés hatékonyságának fokozását, a munka minőségének javítását. Fontos hangsúlyoznom,' hogy a termelés fejlesztését és a nép anyagi életszínvonalának emelését nem tekintjük öncélnak, hanem ebben is a kommunista építés főbb programcéljait tartjuk szem előtt. Szó van többek között arról, hogy közelebb kell hoznunk egymáshoz a városi és a falusi dolgozók életszínvonalát. Jelentős mértékben ez a célja annak az agrárpolitikának» amelyet pártunk az utóbbi években dolgozott ki. Szó van arról, hogy fokozatosan. el kell tüntetni a határt a szellemi és a fizikai munka között» amit például' előmozdít az általános tíz- osztályos tankötelezettség megvalósítása, a munkások és kolhoztagok . munkakultúrájának jelentős növelése. Szó van arról is, hogy miután étidig nem tapasztalt méretekben bontakoztattuk ki a lakásépítkezést. sikerült sokat tennünk annak érdekében, hogy sok millió dolgozónak méltó életfeltételeket biztosi tsunik. rendkívül alacsony lakbérű korszerű lakásokban. Munkánkat ebben az irányban folytatni fogjuk. Társadalmi fejlődésünk csakis azért lehetséges, mert a tömegek szabadon és öntudatosan alkothatnak, egyre cselekvődben élhetnek polgárjogaikkal, egyre tevékenyebben vehetnek részt a társadalmi élet minden oldalának formálásában. Ily módon a további előrehaladás a kommunista építés álján feltétlenül elvezet a szocialista demokrácia további fejlődéséhez. Ez pártunk elvi irányvonala. Ez a mi mindennapi tevékenységünk. » A szocializmus feltételei között a szovjet emberben valóban értékes tulajdonságok alakultak ki: az ország gazdiájának érzi magát» aki jól megérti saját munkája és az össznépi ügv összefüggéseit, megérti a közösséget, közösségi módon tud gondolkodni. és ez nem valamiféle platonikus érzés» hanem milliók valóságos ügye. Megpróbálom néhány '»példával elmondani, hogy mit értek ezen, (Folytatás a 3. oldalon) v
