Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

Nevelési aktíva az SZMT-ben

7 isztségviselőh felelőssége

A nőgráili űHiirnh kiihlöllc

A személyes példamutatás- »61, az egyéni felelősségvállalásról — főként, ha gazdasági, munkahelyi vezetőkről, szakszervezeti és egyéb funkcionáriusokról beszélünk —, egyre több szó esik mostanában. Azok a pártdokumentumok is, amelyek az utóbbi esztendőkben születtek és alapvetően, tartalmában és tendenciájában határozzák meg társadalmunk fejlődésének szükséges irányát, ütemét, megkülönböztetett figyelemmel szólnak e kérdésekről. S hogy ezt teszik, az mélyen mindennapi valóságukban és társadalmi céljainkban gyökerezik

Erről, a szakszervezeti tisztségviselők felelősségéről szólt — ha nem is mindig direkt módon — Virizlay Gyula, a SZOT titkára is azon a nevelési aktíván, melyet a múlt héten rendeztek meg a Szak- szervezetek Nógrád Megyei Tanácsának Salgótarján' székházában. A cím: Tisztségviselők felelőssége. akár tehát mottója is lehetne az aktívának, amely több időszerű nevelési kérdésre irányította a megjelent szakszervezeti vezetők. titkárok, elnökök, kul- túrfelelősök figyelmét.

ŰJ VISZONYOK — MAGASABB

KÖVETELMÉNYEK

Az ember nap mint nap hall és használ olyan szavakat — a tudomány terminus technikusait —, amelyeket természetesnek vesz, teljességgel ismertnek. Ilyen szó a munkásosztály is, amelynek fogalmáról a köznapokban nemigen szoktunk elmélkedni. Pedig tény és való. hogy a mai munkásság — vegyük csak anyagi helyzetét, politikai képzettségét, általános műveltségét —, nem azonos a régivel, vagy a néhány évtizeddel ezelőttivel. Anyagi létbizonytalansága megszűnt, eszmei-politikai ereje megsokszorozódott, élete megváltozott. Modern gyárban dolgozik, modern lakásban él, a szociális ellátottság számos örömét, segítségét élvezi. Ezek a szocialista társadalom fejlődése által bekövetkezett változások kikezdték a régi életmódot is Az új viszonyok között már nemhogy' nem lehet, hanem nem is szabad élni. Másképpen szólva, ahogyan a XI. kongresszus, a Központi Bizottság ülésein is megfogalmazódott, a „miből élés” kérdéséről a „hogyan élésre” tevődött át a hangsúly.

Hogyan éljünk tehát. milyen életcélt válasszunk magunknak? A közélettől való elfordulást, a harácsolást, vagyis a polgári, kispolgári világ céljait? Vagy az egyén és a közösség sorsáért felelősséget vállaló, cselekvő, áldozatokra is hajlandó, a szocialista társadalom természetének megfelelő célokat?

A józan ész belátja: az utóbbiakat, az itt és most teremtő szenvedélyével.

Igényt kell támasztani mindenkiben az értelmes. elkötelezett, közösségi életre, s az elvek és a gyakorlat egységével bizonyítani, hogy az életben az az ember jut magasabbra, akit a szellem, a hivatás, az alkotás vágya emel.

MUNKA ÉS TANULÁS

Nem minden nevelési feladat megoldásához kell pénz- — hangsúlyozta Virizlay Gyula. Ennek megfelelően elsősorban ezekről, vagy a minimális anyagi kiadásokkal iáró tudatformáló módozatokról, lehetőségekről beszélt.

íme egy példa! A szocialista munkaversenyt általában csak a gazdasági célkitűzések megvalósításának eszközeként tartják számon. Pedig benne nagy kulturális, közművelődési lehetőségek rejlenek. (Sajnos — kellő figyelem híján — legtöbb helyen kihasználatlanul.) Aki vállalja, hogy többet termel, csökkenti a sélejtet, takarékoskodik az anyagfelhasználásban, az egyúttal vállalja a másokért való felelősséget, a nagyobb tudásra való törekvést is. Mert többet és minőségileg jobbat, szebbet csak úgy tud termelni, ha megszünteti munkájának azokat a tényezőit — s ez lehet egyetlen körülményesebb

munkafogás —, amelyek eddig az eredményességben, a teljesítményben akadályozták. Tehát ügyeskedik, gondolkodik, szakmailag képezi magát, hogy sikerrel feleljen meg vállalásának A szocialista munkaversennyel foglalkozó gazdasági vezetőknek, szakszervezeti bizalmiknak — emelte ki a SZOT titkára — ezt az igyekezetét kell okos szóval, a feltételek megteremtésével serkenteniük, tudatosan támogatniuk.

TÖBBET TUDNI A nevelési aktíván részt vett szakszervezeti tisztségviselők — kérdéseik, megjegyzéseik alapján úgy tűnik —. megértették a feladatokat: nagyobb odafigyeléssel, felelősségteljesebben. határozottabban kell a jövőben részt vállalniuk az emberek tudatformálásában, szocialista nevelésében Elkeli érni: hogy mindenkinek önmagához, közösségéhez viszonyított igénye legyen a mindennapi többettudás.

(ok)

Balassagyarmaton

Jubileumi hangverseny

A Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 30- évfordulója alkalmából énekkari hangversenyt rendeznek ma Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. A műsorban népdalok, népdalfeldolgozások, klasszikus és kortárs zeneszerzők alkotásai csendülnek fel- A Balassi Bálint Gimnázium kórusát Ember Csaba, a Szántó Kovács János SzakközépVasarely

kiállítás

A pécsi Janus

Ifjú láng lobog benned

A törékeny, szőke, lófarkas elmegyünk a boltba is. Vá- gent, a távolit kutatja. Va- kislányt régen ismerem. Iga- sárolni, amit kell. A tanár lamilyen képet alkot most zán azonban a gyermeknapon, bácsi mondta, hogy tegyünk képzeletében.

a kisdobos- és úttöröavatáson ilyet és mi ezt a nénit

figyeltem fel rá.

lasztottuk. Mindig jó

. ,S ifjú láng lobog ben- menni, mert sokat lehet se ned /Hűség, jóság, és friss giteni- erő-/ Jó munkát végzel úttövá- — Izgulok ám nagyon, meg- oda mondhatom. Ilyen hosszú időre, ilyen messzire még sohasem mentem. Pesten sem voltam. De jó lesz. Sok. nakülönösebb lámpaláz nélkül kis szöszi: „Megy a Zsuzsi- mondta el a sokadatom előtt vonat, csattognak a kereaz „Üttörömunka” című verset- A harmadik osztályos, kokek— Szeretek az isiben

Aztán a já'ékokról mesél.

ró!” — Megilletödve bár. de Mindjárt dúdolni* is kezd a gyón sok pajtással találkozom, és- •. Budapestet is láthatom.

— Mit szeretnél legjobban megismerni?

— A nagy vizet, a Dunát. Meg a hidakat, aztán a hegyen a nagy úttörőtábort.

Ismé* a vers kerül szóba, a kérdésre gyorsan igennel felel.

— Persze, ha lehet verset

játzárdi kisiskolás az ünnepség szani. Jó. mert sokan va- végén szép könyvet vett át gyünk, énekelni is könnyebb

tanítójától.

— Vandornyik Anikó mindig. minden ünnepségen nagyon szépen szerepel, szorgalegyütt.

A versről kérdezem, csillan a szeme.

fel— Még a játéknál is jobmáért megérdemli ezt a kis ban szeretem. Szavalok gyermeknapi ajándékot — minden ünnepélyen, meg. a vélekedett a pedagógus- Az- könyvtárból is viszek haza

is mondok. Mit

Gontán pedig elmondta, hogy a kozárdi kislány a nógrádi kisdobosok és úttörők képviseleverseket. Otthon olvasgatom. Ha nehezet kell megtanulni, akkor segít a tanár bácsi,

tében társaival Budapestre hogy kell mondanom

utazik, részt vesz az úttörőszövetség megalakulása tisz- u kor fél. Egészen addigi tele éré penteken kezdődő or.

szágos jubileumi úttörő-talál kozónMellettem ül a kislány- A magas asztalra támaszkodik, állát parányi tenyerébe rejti. Okos. kutató szemeivel vé* gigmm, úgy kezd bemutatkozni.

A Partizán őrs tagja va

dolkodik kissé, majd határozottan rávágja: — Az ..Üt' törőmunkát.” Mert ezt tudom a legjobban-. • és ez rólunk szól. Meg mesélni is fogok- A mi kis iskolánkról, ahol , , , egy teremben tizennyolcán ta-..

amíg meg nem hajol és le nem nulunk- Elsősök, másodikosok,'

Aztán elmondja.

hogy

harmadikosok, negyedikesek. És hozni akarok sok játékot.

jön a színpadról.

— Ha sikerül, örül az apu és az anyu. Megdicsérnek és Sok-sok új játékot, akkor már én is nagyon, na- Nógrádi úttörők kis gyón örülök.

„diplomatája”! Vigyél hírt társaPénteken kezdődik az or- iddal e szép vidékről és úttöszágos úttörő-találkozó. Bu- rőéletéről. S térjél haza júdapesten- Amikor az utazást nius 10-én felejthetetlen élgyok. Az a legszebb, amikor említem. bá'orsága kissé ményekkel, tudással gyaraaz Örzsi nénihez megyünk, alábbhagy. Szemében látom, podva.

Kiseprünk nála, vizet viszünk, máris az ismeretlent, az ide- k. g.

Oktatás és tudásvágy

A tervek, elképzelések valóra váltásához szükség van

Közhelyeink között is elő- amely elszakad az ipar, avagy kelő hely illeti meg a kite- a mezőgazdaság tényleges áltelt: a műszaki-technikai for- lapotától. Szellemi és anyagi állami intézkedésekre. Az Ok- t-adalom korában élünk. Az erőink pazarlása, ha hiány- tatási Minisztérium 1977. vé- állítás igaz, a műszaki tudó- zik a harmónia, ha nincsen gére elkészíti a müsizaki íel- mányokban járatlan ember is elegendő szakember ott, ahol sőoktatási intézmények távla- érzéiteli a rohamos fejlődést, igénylik, s többlet található ti s nemcsak a világraszóló új- másutt.

fejlesztésének programját. Még ebben az ötéves terviskola énekkarát Kalocsay Frigyes vezényli. A vonós Kamaraegyüttes (Horváth Judit, Kocsis Judit, EmbeiyCsa- báné, Kovács Katalin, Nasy Erika) előadását Ember Péter, a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola tanára vezeti, zongorán E. Nóti Erzsébet kísér. A hangversenyen Borkő Edit, Görgey Katalin, Tóth Ágnes és Záborszky Csaba versmondók működnek közre.

Múzeumban pénteken Vasa- rely-múzeum címmel állandó kiállítás nyílik. A magyar származású Victor Vasarely az opart néven ismert kép

donságokban, hanem példá- A műszaki szakemberek hcn kidolgozzák a műszaki nak okáért a hazai műszaki- száma növekszik. Tíz év múl- fő skolák képzéséinek korsze- technológiai színvonal alakú- va a mainál várhatóan 30—40 rűsítését, s mindazokat az es- Pannonius, lásábam. százalékkal több közép- és ti-levelező oktatási formákat

amelyek a műszaki pályán dolgozó továbbtanulását teE fejlődés sokféle követ- felsőfokú végzettségű műszakezménnyel jár. Talán a leg- kira lesz szükség, mint napjafontosabbról tanácskoztak inkban. Hogyan egyeztethető sz>k lehetove. A tanácskozás

május végén az országgyűlés ez a társadalmi szükséglet az egyik legfőbb tanúsága volt

I ipari és kulturális bizottsága- egyéni ambíciókkal? Miként ugyanis, hogy az állami, köz- zőművészeti irányzat világhí- nak együttes ülésén, neveze- bővülhet a közép- és felsőforű mestere. A műveinek egy tesan: a műszaki szakember- kú oktatás a kívánatos mér

foninU u; Ál __j:*, óv» fp’rrhrfnn 9 A am.

r

észét magában foglaló kiállítást dr. Molnár Ferenc kulturális minisztériumi államtitkár nyitja meg. A meg- j kozás nyitón Ágoston Edit. Erdős | hadd

ponti intézkedések önmagukban aligha elégségesek. El kell fogadtatni a közvéleménnyel,

képzés feltételeiről, a vár- fékben? Alapkérdéseket em- . ,, , ,

ható igényekről szóltak a htunk. K máris bonyolult ősz- f műszaki pályán dolgozok- disputa részvevői. A tanács- szefüggésekre utalunk. Példá- ka- hogy a legjobb iskola is- legfőbb tanulságát ul a mainál pontosabban kell nieretanyaga is elévül előbbírjuk le mindjárt: a meghatároznunk a középfokon ^®n-?,SEere,S

Orsolya, Kircsi László és szakemberképzésnek ossz- képzett műszaki szakember yább képzés nélkül senk> «««" Szkladányi Péter középkori hangban kell lennie a miiv- fogalmát. A műszakig szak- ,„ trubadúrénekek előadásé val működik közre.

denkori igényekkel. Nem le- közeim kólákban — hangzott va munkakörét. Azaz: senki

SSSSSSSSSSySSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.'SSSSS.

! S

| Fjodor Abramov:

iPELÁGEJ Ál

rSSSSSSA**S*SSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSS*/SSS*SSSSSSSSSSSS*S**S**/SS*SSSSSSSSSSS*SSS"S*S'

9.

Negyvenhétben, amikor Pelageja ar első évben dolgozott a sütödében, Pjotr Ivanovics jó leckét adott neki. ötezret könnyedén elszámolt nekik. Ötezret! Nem ötszázat. Pavel is olvasta, olvasta a pénzt, majd szétrongyolódott a kezében — pedig okos ember —, a könyvelőnő is megolvasta, újraolvasta, Pjotr Ivanovics meg beütötte a számológépbe'—, hiányzik ötezer és kész. Végül is, Pelageja nem esett a feje lágyára, a lába elé vetette magát: „Segíts. Pjotr Ivanovics! Nem tehetek róla. Egész életemben imádkozni fogok érted, még a gyerekeimnek is meghagyom”. Jól van — mondta —, segítek, Pelageja. Te nem tehetsz róla

— így igaz. Meg aztán — aszongya —, nem érted csináltam. Csak azt a könyvelőnőt leckéztettem meg. Nehogy fiatalon a fejébe szálljon a dicsőség”. Megmondta — meg is tette. Megkerült az ötezer. Hát ilyen ember ez a Pjotr Ivanovics!

Ma Pjotr Ivanovicsnak a legfontosabb, a legszenzációsabb vendége Grigorij Vasziljevics, az iskolaigazgató volt Mindenkinél jobban sürgött-forgott körülötte a házigazda. És nem is nagyon kellett rajta törni az embernek a fejét

— Atonyida miatt. Antonyida az iskolában fog dolgozni

— nehogy, az istenért, gáncsoskodás érje.

De hogy az állatorvos Afonykát miért tünteti ki eny- nyíre a kegyeivel, azt nem értette Pelageja. Afonyka most nem nagyágyú, nem pórttitkár, még a tavasszal leváltották, méghozzá nem is egyszerűen, még a kerületi újságban is kiszerkesztették, nem egyhamar lesz belőle megint valaki.

Különben Pelageja nem sokat törte a fejét Afonyka miatt. Mit törődik ő Afonykával, amikor körös-körül any- nyi a fontos ember! Itt van például a potrohos Szarka, a fuvaros Antoha felesége (lám, ki mellett keik most ülnie!),

semmi'gondja neki, Peiagejának meg a beteg férje mindenről magának kell gondoskodnia.

Amikor aztán a községi tanács elnöke felállt az asztal mellől, hogy jár egyet — utánament. A veteményeskert végiben állt meg — az ördög vinné el. mi a manó van vele, az árnyékszékben piszmog, aztán mégis kijön —, senki se tudja elkapni. Pedig valaki akarta. Mintha a fuvaros Antoha lett volna — felvillant a fehér inge —, kiszaladt a tornácra. De aztán biztosan észrevette, hogy megelőzték — elkotródott.

No, ezt kiböjtölte — a szénát is szóba hozta, meg Al- káról is ejtett egy-lcét szót.

A széna dolgában — nem is gondolta volna — gyorsan dűiőre jutottak. „Leszázalékoljuk Pavelt, azzal az indokkal, hogy a kolhozmunkától betegedett meg. Adunk háztájit”.

De ami Alkát illeti, mint tavasszal, május elsején, megint csak mellébeszélt:

— Nem ígérem, nem ígérem, Pelageja. Dolgozzon

csak. egy-két. évet a jószág mellett. A munka a legfontosabb. ..

— De Vaszilij Ignatyevics, az egyetlen lányom — siránkozott Pelageja. — Tanulni szeretne. Az apja se valami nagy ész, én meg, Vaszilij Vasziljevics, olyan tökbuta vagyok...

— Ugyan már. hogy volnál tökbuta

— De, de tökfej vagyok. Vaszja (itt nem kell Vaszilij Vasziljevicsnek szólítani), teljesen begyepesedett az agyam (ócsárold csak magad: minél inkább lebecsülöd magad :— annál inkább kedvezel neki).

Az elnök, a hírhedt szoknyapecér — magához ölelte az asszonyt. Pelageja gvengéden. nehogy megsértse, eltolta magától (ne adj isten, még meglátja valaki), és húsos hátára csaoott.

— Ne bántsd az én öreg csontjaimat. Elesek — fel se kelek többet.

— Hej. Polka. Polka... — sóhajtott fel az elnök. — Micsoda hajad volt valaha! Em'ékszel, egyszer valami mulatságon az ablaktól a pádig cibáltalak? Mindenáron ki akartam próbálni , —, elbír-e a hajad? Színarany volt — nem holmi varkocs.

— Ugyan, ne nagyíts már. te manó — komorodott el Pelageja. — Va'aki mást cibáltál. Azt hiszed, Polka megengedte volna n.' ;J. ..

— Téged! — makacskodott az elnök.

— Jó. jó. nem bánom Akkor engem — hagyta helyben Pelageja. Mit kötözködjön egy részeg emberrel.

(Folytatjuk)

hét jó az a képzési rendszer, el a tanácskozáson is — évente 10—11 ezren tesznek érettség* vizsgát. Éppen a mászásé elégedjék meg a diplomájával, az érettségijével, a műszaki területen különösen

ki fejlődés következtében az gyors a fejlődés, nap-nap után lenne a legjobb, ha a szakkö- ú.'abb ismeretanvaggal gva- zépiskoláknak ez a tíowz lapodnak az egyes szakterü- alapvetően szakmunkásokat, 'etek.

magasan kvalifikált szakmun- A népgazdaság szakember- kasokat képezne. Mind több igényének kielégítéséhez nem gépsoron, munkahelyen a elegendő az oktatási intézmé- ..csak” szakmunkás besoro- nyék színvonalának növelé- láshoz elengedhetetlenül hoz- se: szükséges hozzá az e pá- zálartozik a középfokú ískolá- lyákon tevékenykedő szak- zottság. a szakmai és általa- emberek igényessége, más nos műveltség „érettségi” szóval tudásvágya is. szintje. M. D.

Mai tévéajánlatunk

20.05: Háború és béke.

Hatalmas vállalkozás az angol John Davies-é; az amerikai King Vidor és a szovjet Szergci Bon- darcsuk után húszrészes tévcfilm- ben dolgozta fel Lev Tolsztoj világ hírű regényét, a „Háború és béké”-t.

Lev Tolsztoj már e korai művében. a „Szevasztopoli elbeszélésekében, kimondja, hogy az ostrom igazi hőse: a ncp. őket látja az ágvúlövedéktöl vert bástyák véres sáncaiban, a vad szuronyrohamokban, őket a nehéz tavaszi szántáskor. fs ettől kezdve szánakozó tekintetét mindig p nénre függesztette. Az egyszerű ólet, az egyszerű emberek dicséretét zengi, a szabadságvá- gvnt y*7 orosz nén hazaszeretetének állít örök emléket a Háború és béké-ben.

Az angol—jugoszláv koprodukcióban készült filmónásban Natasa Rosztova szerepét Audrey Hepburn és Ludmilla Szavelleva után Morgan Hood látssza. Jelentős szerepe van a Maigret felügyelőként ismert Hunért Davies- nck is. Rosztov grófot alakítja, Pierre Bezuhovot Anthony Hankins jeleníti meg, Képünkön: Jelenet a tévéfilm első részéből.

1