Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
Mit jelent a háború — gyerekeinknek? Idős Szabó István kiállítása Salgótarjánban Mit mond ma a gyerekeknek' a diákoknak az a szó — háború? A hat-- nyolcéves kisfiú, kislány, már ott kuporog a tv-készülék előtt esténként. A nagyobbacskák egyformán végignézik a krimit és a »•Csendesek a hajnalok” című filmet. Néhol még csak különbséget sem 'tesznek. Gyerekésszel, a gyerek ősi, ösztönös igazságérzetével gondolkozva oly mindeev végső soron' bogy Columbo. a naiv arcú hadnagy szolgáltat* e igazságot — vagy a bajuszos raj'paranesnok, az öt ifjú szovjet repülőslánv gyilkosainak megbosszulója? Persze, hogy nagyon sokat tudnak a mai gyerekek' meg , a mai tizenévesek a háborúról. Olvasnak róla és nem is keveset. Az úttörőélet tehát már a tízévesek korosztályában is. jókora ismeret- anyagot kínál ehhez az út- törőszövetség. De a kisdobos ás aránylag pontosan tudja, hogy volt második világháború. Nem indiánok háborúskodtak fehérekkel, mint kedvenc kalandtörténetében. Még csak nem is az öreeapa harci történetek e’evemerhek fel olvasmányban, szobán. Valami más volt az a háború. Apa vett részt benne, aki nem volt még akkor tizenhét éves — '.örsi' te b**öitötted a tizenhatot” —, amikor elvitték . deeemberbén- s a kezébe nyomtak két gránátot, állítsa meg velük a tankokat: Anya tán nyolcéves vplt akkor. Azt szokta mondani: igazi .'háborús gyerek” volt. Amikor éjjelente, úgv tizenegy tájban' szinte menetrendszerűen felvisítottak a szirénák- anyát kézen vezette nagymama az óvóhelyre. A pince a lakásuktól, fél kilométerre volt. ,6-dáig sebes lépésekkel iparkodtak, mert felettük. az^égen- már reflektorok tapogatózó csápjainak ko- resztfokában -zúgtak az első érkező bombázóra jók. Anya kisfia- s az akkor ifjú korban volt nagymama unokája —, a mai kisdobosok, úttörők és KfSZ-esek —• természetesen láttak már reflektort. Augusztus húszadikán éjjel» mielőtt a Citadella felelt kígyóinak az első rakéták- rendszerint kék, sárga, meg fehér csíkokat rajtolnak az égre a fénynyalábok. Olyankor nevetni kell és mutogatni és ugrálni az örömtől. Olvan remek látvány a cikk- cakk-függönv az égbolton. A felszabadulásról is sokat hallottak, olvastak a gyerekek. Láttak a híradóban meghajtott fejű eml^reket» akik kos-zorút visznek lassú iéntekkel egv szobor talpazatára. Halottsovány, égnek emelt öklű embereket ábrázol a stilizált szoborcsoport. Nagyanya ilyenkor azt mondja, tisztelegnek a koncentrációs táborban meghalt mártírok emlékműve előtt, A Szabadság téren. meg sok- sok város főterén a csillagos emlékművek talapzatára is koszorúk kerülnek tavasztájt. Űrről is csengő, széfen ár- n-va't hangon számol he a riporter a tv-hí Fadóban. Sőt, el lehet menni az április 4.-i ünnepségekre is. már túlesve az iskolai megemlékezéseken és izgatottan, várakozva figyelni, amint az országzászló ünnepélyesen felkúszik a Parlament előtt az árbocra' szól a katonazene... Celluloidszalagok' alakokat és hangokat rögzítve. Könyvek és újságok. Tananyag' lehetőleg könnyen elsajátítható tőmondatokba öltöztetve. Vers. megrázó és szép: aztán félre' lehet tenni, a következő évfordulóig. Könyvek történetei. Apa és anya emlékezései —• ha egyáltalán éltek már akkor is- bár nyilván igen kicsinyek voltak. Nagyapa és nagyanva történetei' amelyeket illik meghallgatni, de mert sohasem változnak, végül is monotonná kopnak. Milyen kicsike skatulyába belefér tulajdonképpen a. háború. Mármint a mai gyerekeknek, a mai tizenéveseknek megmaradt háborúfogalom. És lehet-e nagyobb öröm a mi életünkben' a mai felnőtt- generációk életében, mint az, hogy. nekik, gyerekeinknek csak ez az emlékdoboz maradt? Semmi a szirénák hangiából. a fegyverek dörejéből' a kivégző osztagok meneteléséből. Semmi az Árpádsá- vos karszalag megszállott gonosztevőin ék rémuralmából- egy tébolyult város ostromából. utcai harcokból, falra mázolt horogkeresztekből. Messerschmittek vijjogásából és hidak pusztulásából. Semmi a koplalásból, a vak ablakszemekkel pislogó homályos világból. És... És semmi abból az egyszeri sohatöbbé érzésből. amikor egy ország lélegezni kezdett. Amikor fogta az öreg paraszt a cölöpöt- földet jelölt ki és nézett az égre. történhet-e ilyen csoda. Amikor lekerült az elsötétítő papír az ablakokról és sötét évek után utcára hullt a fény. Amikor hazajött a férfi és azt mondta: úristen, hát valóban túléltem én a háborút? Amikor arra ocsúdott egy ország, csodálkozva és tétován: másként alakul a történelme- mint eddig, ezer éve. Másként — és szerencsésen. Mert szocia!izmus lesz. A mi gyerekeinknek ez a ..más” jutott. Rossz emlékekből töredéknyi sem. Történelemmé öltözködő múltból csak tananyag. Háborúból a híradó. A békeharcról már hallottak. a kifejezés teljes értelme még kicsit bonyolult a számukra. P^ak tanu’nak a háborúról. Süt a nap. És olyan nehéz elhinniük- hogy volt egyszer egy háború. Várkonyi Margit Salgótarjáni frontfejtés. Idős Szabó István, Kos- suth-díjas érdemes művész kiállítása július 30-ig látható Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában A tárlatot a Nó;grád megyei Múzeumok Igazgatósága, valamint a művelődési központ közösen rendezte. A rendezésért Kerekes Lászlót illeti Ír szerzetes találta fel a fiákért ? Á keltákra — az írek őseire — vonatkozó első archeológiái lelet a korai jégkorszakból származik, és Felsrr Ausztriában bukkantak rá’. Becs német nevét is (Wien) ke'ta eredetűnek tart iák- a „Vindobona” szó á’lítólag az egyik legnagyobb kelta isten. "Find" nevéből származik. akinek ünnepet Írországban még nemrégiben is megsülték minden augusztus 1-én. Más osztrák topográfiai elnevezéseket. például az inn szót is kelta eredetűnek tartják. A kelták később eltűntek a kontinensről. és csak ír misszionáriusok alakjában tértek ké-. f-őbb vissza. Az ír szerzetesek Írország nagy kolostoraiból' Bangóiból és Arrpaghból indultak e! Európába. Köztük volt Szent Fiachra Is. akinek a bécsi fiáker a nevét köszönheti. A leghíresebb Szent Colomban lett. aki a VI. és a VII. század fordulóján Bre- genzben akart letelepedni' a vele és szerzeteseivel szemben megnyilvánuló ellenségesség miatt azonban Olaszországba menekült, ahol Bobbio mellett egy kolostort alapított. lipíak. .'ssssssssssssssssssssssssssssysss/sssjrsss/ssssssssysss/sssssssssssssssssss.rsss'jtsjs. \ \ Fjodor Abramov: PEL AGE I A! $ £ ,sssyyyyyysyyyyyyyyyyyyyyyyyyysyyssyssyyyyy*yyyyyyyyyyyyys*ysysssssyysyyyyyysysyssy 30. — De szeretném, jaj, de szeretném látni, milyen boldogok — bökte ki merengve titkos vagyát Pelageja. — De hát mozdulni se bírok. Gúzsba köt a betegseg. Annak a kancának meg eszibe se jut, hogy legalább írna. Hát ilyenek ezek a mai gyerekek. A lelkét kifacsarják az embernek, ha kell, amikor meg már minden jól megy nekik, rendbe jönnek, eszükbe se jut az anyjuk... Manya vigasztalta Pelageját, hogy majd’ csak megjön az a levél, nem vész el, meg, hogy minek is irt volna eddig Alka — csak felizgatta volna az anyját', ha egyszer nem volt rendben az igazolványa. Aztán váratlanul felajánlotta: , — Hát, ha nem bírod kivárni — menessz követei. Egyik lábam ott, a másik meg itt. — Te? A városba? — Már’ ne? Jól körülnézek. Bízd csak rám. Pelageja jól összeszoríiotla az ajkát — mint mindig, amikor valamit el kelle.t döntenie. Közben gyors számvetést csinált, mibe kerülhet neki ez a Manya-féle utazás. Negyven rubelbe. Az sok. Majdnem egy egész havi sütödéi fizetés. Másrészt viszont, gondolta, mit számít a pénz? Miért ne áldozhatna a saját nyugalmáért? — Kapsz huszonöt rubelt — mondta puhatolózva Pelageja. — Huszonötét’ a városba? Akkor kocogj magad! — A Nagy Manya fürgén, komolykodva kezdett Számolni az u.i- ján: — A jegy oda-vissza tizenhét ötven. Igaz? Enni inni is kell, ugye? Meg a kvártély, meg a napidíj, ugye? Igaz, nem az Északi-sarkra megyek — de hát, ugye, egy ilyen öregasszony fázós —, vinogott Manya. Kis huzavona után harmincöt rubelben maradtak, nem számítva, persze, az útravalót, amit Pelageja készít. Manya kilenc nap alatt fordult meg a városból — három álló nappal több idő alatt, mint ahogyan megállapodtak —, Pelageja ez alatt a három nap alatt szinte alig aludt. Minden megfordult a fejében. Már a legrosszabbakat gondolta Alkáról. Ráadásul beállt az irtózatos hideg — vajon hol az öregasszony? Könnyedén, vászoncsizmában ment el —, csak nem ment szét az úton? Végre aztán megjött Manya. Bejö:t — szakasztott olyan volt, mint egy madárijesz- tő: ellenzés katonai tányérsapka a nagy kendőjére nyomva, kétujjas kesztyűje — valami szép szál férfié lehetett — a könyökéig ért, valamiféle bunda, szőrivel kifelé... Egy szóval, gondolta Pelageja, mindent magára húzott, amit a jószívű emberektől kapott. Pelageja egy pillanat alatt újjávarázsolta az öregasz- szonyt: a lábára meleg nemezt a kemencéről, a saját lélek- melegítőjét, amit szintén előre melegített a kemencén, aztán töltött neki egy pohár fehéret. Mint a legkedvesebb, várva várt vendégnek. — Na, mi van vele? — kérdezte türelmetlenül, amikor asztalhoz ültek. (A szamovár már duruzsolt — harmadik napja, hogy reggeltől estig gőzölgőit.) — Jól megy neki. Nagy lábon él — szipogott átfagyott orrával Manya, és a hihetőség kedvéért még az agyoníüs- tölt ujját is felemelte. — Pinecér. — Micsoda, micsoda? — Pinecér, mondom. Szép, csillogó tálcával szaladgál. Pelageja elkómorodott. — Jaj, Alka, Alka! Semmi örömünk nincs belőled. Mi jó van abban — tálcával szaladgálni... — De mi rossz lenne? Nem úgy van az ott. mint mi- nálunk — hpci-nesze. és kész. Zeneszóra falnak... — Zeneszóra? — Hajai. Esznek, esznek, táncolnak egyet, hogy leráz, zák a pocakjukat, aztán vissza az asztalhoz... — Csak nem olyan... -— vendéglőbe’ van, ahol férfiak isznak? (Folytatjuk) a dicséret, a kiállítás alkalmas arra. hogy érzékeltesse azt a gazdagságot, amelyet idős Szabó István életműve jelent Pogány ö. Gábor írja a katalógus előszavában, hogy idős Szabó István munkásságát elsősorban a szőkébb hazában, Nógrád megyében, a Palócföldön - értik: „Ám a heoczúrfa'ui Kossuth-dUas érdemes művész nem csak környezetéhez szól, de az egész hazához és távolabbra figyelve hatáskörét •— bízvást mondhatjuk — egyetemes ér-, vénvű az, amit csinál. Mint minden maradandó művészi alkotásban. Szabó István bátyánk műveiben is együtt jelennek meg a valóság helyi sajátosságai, és az általános emberi tulajdonságok tartós értékei.” Milyen értékekről van szó? Mindenekelőtt a művek társadalomtörténeti dokumentatív értéke az. amelv megér- delmi a figyelmet. Miből táplálkozik idős Szabó István szenvedélye, a-mely végig kíséri a különböző embercsoportok életmódjának, munkájának. fába faragása k«-»b»n ? Segílenek az életrajzi ténve- zők is. Idős Szabó István 1 Dó iban Céreden született. A későbbiekben Bóna Kovács Károlynál tanult, s 1934-től állít ki. 1939-ben a New York-i világkiállításon szerepel, azóta szobrai eljutottak a Szovjetunióba, a szocialista országokba is. Háromszor volt önálló kiállítása Budapesten, a Műcsarnokban. E hel'en is minO'g. feltűnt az a fokozott érdeklődés, amelv szobrai iránt megnyilvánult, réos'»er’"s"rtp a n^n’r "-zet iránti érdeklődéssel rokon. Nem ok nélkül Hiszen például idős Szabó István számszerűségében is figyelmet érdemlő sorozatban örökíti meg a nógrádi palóc népviseletet. A kiállításon — többi között — karancsberényi, nemti, kazári. káráncssági, rimóci. őrhalmi. hugyagi, terenyei menyecskék, tarka népviseletben pompázó leányok, őr- halmi legények, rimóci regruták vonják magukra az érdeklődést. Ugyancsak híres idős Szabó István bányászattörténeti sorozata is. A bányászélet múltjának- a haidan volt eszközöknek, munkafolyamatoknak megörökítésével szinte dokumentatív erővel idéző- dik fel a bányászat múltia ebben a medencében, gondolunk itt például a Vizes munkahelyre, a Kőzetvizsgáló bányászra, a Munkahely a XVIII. században című tölgyfa domborműre, az Előváiók- ra. a Lóval való szállításra, a Leobeni bánvá'z.ok Sa'gó- tar.iánban című domborműre, a Vékony-telepen réselő bányászra. De megjelenik a bányászat jelene is idős Szabó István munkásságában (Munkában a fejtőkalapáccsal, Gépi fúrás stb.). Külön csoportot alkotnak a művek között a nógrádi falvak szokásainak megörökítését célzó alkotások. Megjelenik az úgynevezett kétlaki életforma is. az ipar és a mezőgazdaság vonzásában egyaránt élő. tevékenykedő emberek mindennapi élete, öröme, bánata. Itt van az üvegcsarnokt^an a régi ' falu is: Négyökrös szántás. Rőzse- hordó, Beteg gyermekét vivő anya. Kaszaverő, Magvető, Dagasztó asszony. Gabonanyomtatás, Kaszafenő. Szál* makötél-csavaró. Földosztás, Kendertörés. Fonó lányok, Tiloló menyecske, Gerebene- aő, Motollázó, Mosás a pataknál. A fába faragott világ a palóc földön élő ember, a munkás, a paraszt, a kétlaki em* bér világa. Teljes pompájában jelenik meg a népviseletében, munkáját végezve, vagy éppen az ünnepek örömében az e tájon élő ember idős Szabó István művein. Mennyiségileg is hatalmas a tárlaton látható anyag, vall a létrehozó ember hatalmas energiáiéról, töretlen munkakedvéről. T. E. # iHia ülií'-Á,r ■ J t • ! ji|j | j fii;!1 ií'jjAüÜ"ü'i'" : ' "1 HUHU' '' ■''! liiliill;1!,, ' í, |íL ' 'i,;jií , ' i| ' ,, 1 L Őrhalmi menyecske. Mai tévéajánlatunk 1S.10: FILMSZEIVI. Hatodik alkalommal jelentkezik ezen a napon- a tévé egyre népszerűbb filmmagazinja, ezúttal is az aktualitások jegyében, a műsor * készítői megemlékeznek La- tinovjts Zoltánról, művészetének illusztrálására rövid részletet láthatunk az emlékezetes Szindbád című filmből. Hamarosan a hazai nézők elé kerül Ingmar Petúnián: jelenetek egv házaséletből című külföldön nairv sikert ártott produkciója. Ebből a/ lka- lomból lesz a stúdió vendége dr. Szilágyi Vilmos, pszichiáter, aki Buda Bélával együtt írt könyvet a párválasztás kérdéseiről. A Filmszem új adásában réseleteket ad a zánkai gyermekfiini- seregszemléröl, a nemrég Krakkóban díjat nyert Babfilm című animációs produkcióról is. kengyel vendégművészt is üdvözölhetünk a képernyőn Maia Komo- rowska személyében. a kiváló művésznő Szabó István rendezésében készülő filmjéről nvilatko- zik a Filmszem munkatársán» Többek között e'mondia, miben 5 >pasztalatokr i tett -zert a Budapesti mesék” forgatásán, s hogyan dolgozik együtt a magyar kollégákkal. \
